Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

6 NÖGRÄD 1965. szeptember 12. vasárnap. Sorsdöntő találkozó a Népstadionban Az MTK még nem győzött ősszel- Bajban, nagy bajban van az MTK...-Ezt mondja Lakat Károly, a • kiváló edző, ezt mondják a'szurkolók, akik rendkívül élénken reagálnak a csapat példa nélkül álló rossz sze­replésére. Az MTK ugyanis passzív gólaránnyal, 17 ponttal áll a 9. helyen, olyan helyen ahol több mint 75 éves fennállása alatt a magyar bajnokságban bizony elég ritkán állt a sokszoros bajnok kék-fehér csapat... Igaz, egyetlen csapat sem ment át olyan változáson az elmúlt - két-három év alatt, mint az MTK. de azért a gvenge szereplést még így is túlzottnak tartják a csapat nagyszámú hívei. — Pedig tehetséges, nagyon tehetséges ez a gárda — mondta hétközben Lakat Károly —, csak éppen még nem mindegyikük ért meg a nagy küzdelmekre... No még a csapatot a folytonos sérü­lések miatt is állandóan változtatni kellett. Így aztán nem lehet cso­dálkozni, hogy az együttes pern tud összeszokni. Folya­matos csapatjáték pedig csak abban az esetben lesz, ha ugyanaz a tizenegy sok­szor szerepel együtt. Hogy mennyire igaza van az edzőnek, azt külön nem is kell bizonyítani, hiszen elég egyetlen számadat, amely mindennél többet mond az MTK rapszódikus szerepelésével kapcsolatban A kék-fehér csapatban eb­ben a bajnokságban már több mint 20 játékos jutott szóhoz. S közülük sokan, vagy legalább is többen azért, mert a standard csapattagok sérültek voltak. — Nincs még egy csapat amelyet a sérülések annyira kínoztak volna, mint min­ket — folytatta Lakat edző — Ebben a pillanatban is négy „betegünk” van, s kö­zülük kettőnek, Jeneinek és Laczkónak a sérülése rend­kívül érzékenyen érinti a csapatot. Jeneit egy hónap alatt kétszer operálták Saj­nos, az első operáció nem sikerült (arccsontja tört el a játékosnak), s most újabb beavatkozásra került sor. Talán négy-hat hét múlva elkezdheti. Laczkó a Bp. Honvéd elleni mérkőzésen Tichyvel összefutott, a térde súlyosan megsérült, azóta is gipszben van... Az ő kiesé­sük nagy-nagy hátrányt je­lent számunkra. Az MTK elég fiatal, úgyis mondhatnánk az NB I. egyik legfiatalabb csapata, jóné- hány játékosa nem is olyan régen még alsóbb osztályú csapatokban játszott, s az idősebbek közül már csak Nagy István (26 éves), Va­sas (32), Bodor (32), Kuti (27) szerepel, a többiek 20 év kö­rüliek, sőt az alattiak. Az együttes nemrégen szenvedte el az idei NB I. legnagyobb arányú vereségét a Népsta­dionban. 7:1-re kapott ki a Bp. Honvédtől. Hét gólt ebben a bajnok­ságban még egy csapat sem kapott, s hatgólos vereség is csak még egy esett az 1965. évi bajnokságban, hogy ezek után milyen hallatlan aka­raterővel készül az SBTC elleni találkozóra a fővárosi együttes. — Nekünk igen sokat je­lent az SBTC elleni mérkőzés — mondta Nemesik László, az MTK egyik legrégibb szur­kolója. — Ha újra kikapunk, könnyen „bajba” juthatunk. A táblázat alján levő csapa­tok bizonyára mindent elkö­vetnek, hogy megkezdjék a feljebb nyomulást, hiszen csak abban az esetben re­mélhetnek, ha pontot vagy pontokat szereznek. A Népstadion vasárnapi egyik mérkőzésén két olyan csapat találkozik majd. ame­lyik ősszel még nem győ­zött... És a pályaválasztó MTK két döntetlenje mellett két vereséget szenvedett... (A tarjániak — köztudomású — négy döntetlent értek el...) A két csapat utolsó nyolc ta­lálkozója közül (az idei ta­vaszi 0:0-át nem számítva) öt MTK, két SBTC győze­lem és egy döntetlen szüle­tett. Az MTK mint pályaválasztó, minden esetben győzött... Lakat szerint, csapata fel­jövőben van, a pontok na- gyon-nagyon elkelnének már az MTK-nak (hát még az SBTC-nek!), mert a fő­városiak sorsolása igen rossz. Az MTK minden nap tartott edzést az utolsó két hét alatt, csapatából a különböze válo­gatottakban heten jutottak szóhoz az osztrákok ellen. S végül nézzük a csapatot, amely — előreláthatólag tíz- ezrekelőtt — vasárnap a Nép­stadionban fogadja majd a salgótarjáni tizenegyet: Lanczkor — Készéi, Dunai, Varga — Nagy István, Va­sas — Bödör, Takács vagy Karsai, Kuti, Major, Héger. Ha vasárnapig senki sem be­tegszik meg, ez ellen a csa­pat ellen kell Szűcs György edzőnek a győzelem vagy döntetlen receptjét kidolgoz­nia... Nagy József Pontszerzésben bízik az SBTC — Három nehéz mérkőzé­sünk van. Ha a Ferencváros­tól az egyik pontot sikerülne megszerezni szerdán és Özd- ról is eredményesen térnénk haza, akkor a csapat vélemé­nyem szerint megúszta a ki­esést. — mondta Kocsis La­jos, a csapat legfiatalabb já­tékosa. — És az MTK ellen? .,Éeltétl§n.;.ppptot. kell -sze­reznünk. 7-r_,szoj(i határozottan á csatái;;•., .7' . — — Valóban kell a pont. Kell azért, mert ezzel nagy lépést tenne előre az SBTC- Nézzük, mi szól amellett, hogy reális alapja van ennek. Az SBTC ősszel még veret­len. Igaz, nem sikerült győz­nie sem, de legutóbb az Új­pesti Dózsa ellen jól ment a csapatjáték és a küzdőszellemmel sem volt baj. Mint Páhi László szakosz­tályvezető mondotta, az MTK ellen azért bízunk a pont­szerzésben, mert jó a kollek­tív szellem az együttesnél. A fiúk nagy kedvvel és harcos szellemben készülnek a mai mérkőzésre. Ezek a tényezők valóban fennállnak. Igaz az MTK nagyon feni a fogát, hi­szen az együttes ősszel még nem szerzett pontot. Egyszer jónéhány évvel ez­előtt, az SBTC, már ragyogó fegyvertényt hajtott végre, éppen a fővárosi együttes el­lep Salgótarjánban. Sokan emlékeznek még a „nagy” MTK elleni 5:0-ás győzelemre, amikor a salgótarjáni csapat valósággal „lesöpörte” a pá­lyáról nagynevű ellenfelét. Kétségtelen, hogy nagyon ne­héz a sorsolása a salgótarjáni csapatnak. Mint ahogy Ko­csis Lajos is mondotta, az MTK után szerdán a bajnok- aspiráns, a Ferencvárost kapja ellenfeléül az­tán Özdon kell harcot vívni. A bentmaradásnak, mondhatjuk, ez a három mér­kőzés a kulcsa. Ezt tudják a játékosok is és ezért küzde­nek majd teljes erőbedobás­sal az MTK ellen. Szerdán Balassagyarmaton, a Dózsa elleni edzőmérkőzé­sen egyes játékosoknak bizony nem valami jól ment a já­ték- Mentség azért van, mert a balassagyarmati pálya meg­lehetősen kemény talajú, s így kissé félve mozogtak az SBTC-fiúk. Azóta váltották egymást az edzések, sőt még tegnap az elutazás előtti dél- előttön is edzést tartottak a játékosok. Az MTK elleni mérkőzésen több poszton változás várha­tó. Először mutatkozik be az NB I-ben Szőke, aki eddig a tartalékcsapat kapuját véd­te- Cserháti nem tudta vál­lalni a játékot. Lázas és szé­dül, így a mai nap Szőkének kell bizonyítania, hogy méltó utóda a jókezű kapusnak. A jobbhátvéd helyén szereplő Kakukk sem játszik az MTK ellen. A combjába kapott egy rúgást és ezért helyettese Sándor dr. lesz. Sándorról csak annyit, hogy szombaton doktorált Sze­geden. Horváth Zoltánt Kökény he­lyettesíti a csapatban. Az MTK ellen is az őszi mérkőzéseken jól bevált rend­szert alkalmazza majd az SBTC. Szalai a fedezettsor­ban segít, s így Szojkának is­mételten lehetősége lesz részt- venni a támadásokban. A várható összeállítás a követ­kező: Szőke — Sándor dr., Fe­renc, Oláh — Szojka, Tol­di — Szalai, Kocsis, Kö­kény, Básti, Taliga. A szurkolók kíváncsian várják megállja-e helyét az együttes az MTK ellen. Ha fi­gyelembe vesszük a csapatnál lévő örvendetes javulást, ami elsősorban a küzdőszellemben jelentkezilc, akkor bízva mond­hatjuk: a mai mérkőzésen méltóképpen képviseii majd a fekete-fehér színeket az SBTC az MTK ellen. Szokács László Mészáros Ottó:-A SOMSA Ez lehetetlen ! 1949 augusztusában a Ja­pánban állomásozó amerikai repülőegységek szokott gya­korlataikat végezték. Egy re­pül őgépcsoportnak az volt a feladata, hogy a legkülönbö­zőbb műszerekkel felszerelve magaslégköri kutatásokat vé­gezzen, többek között a — szovjet felségvizek közelében is. A pilóta, aki a hallatlan izgalmat okozó vadászrepü­lőgépet vezette, nem először végzett ilyen repülést, s az most is úgy zajlott le, mint a többi ennek előtte. Amikor a repülés után fáradtan ki­mászott a pilótaülésbő', nem sejtette, néhány percen belül kérdések keresztüzébe kerül Otthagyva a gépe körül szorgoskodó civileket — a hazatérő gépek műszereit ugyanis azonnal kezelésbe vették — a kantinba irányí­totta lépteit Alighogy meg­rendelte italát, a hangosbe­mondó a parancsnokhoz s-zó- lította. Nem értette, mit akarnak tőle, de a parancs — parancs, jelentkezett az ezredes szobájában. Belépni is alig tudott, vagy tizen vol­tak már benn, s a parancs­nok mellett ott ült a bizton­sági szolgálat tisztje is, tü­relmetlenül intett neki, hagy­ja most a jelentkezési for­mulát: — Hol repült ma? Nem értette a kérdést. Hol? Ahol a parancs sze­rint kellett. A tenger fölött, mintegy tizenöt-húsz mér­földre a szovjet felségvizek­től. Megmondta. — Nem vett észre semmi rendelleneset? — Nem. — Ez lehetetlen, ez egész egyszerűen lehetetlen. Képte­lenség — vágott közbe inge­rülten az egyik civil, akiről a pilóta csak annyit tudott, hogy még a parancsnok is előre köszön neki. Kií'akadá- sa nem a pilótának szólt, amikor az értetlenül megkér­dezte, mi a lehetetlen, azt válaszolta: — Semmi, semmi. Elmehet. A pilóta visszament a kan­tinba, azzal a szent meggyő­ződéssel, hogy azok ott, a szobában, megbolondultak. Mit akarnak tőle? Mi a lehe­tetlen? Nem tudta, hogy ek­kor már rejtjelezett rpdiótá- vírat szövegét vették a had­ügyminisztériumban, s néhány perc múlva tábornokok siet­nek a hadügyminiszterhez a hihetetlen és rendkívüli hír­rel: „A Szovjetunió atom­bombát robbantott.” A mit sem sejtő pilóta gé­pére szerelt műszerek ugyanis rádioaktív port mu­tattak ki A többszöri, ala­pos ellenőrzés csak megerő­sítette a tényt: szétf oszlott az amerikai atommonopó­liumba vetett hit, s Groves tábornok jóslata, miszerint legalább hét, de inkább tíz év kell bármely országnak, atombombája elkészítéséhez. A szovjet állam, bár gazda­ságában hihetetlen károkat okozott a hitleri hadsereg, két év alatt — mint korábban említettük, 1947-ben kezdőd­tek meg a bomba előállításá­nak munkálatai — megal­kotta azt a bombát, amelyet a sértetlen ipari potenc;áljú Egyesült Államok — öt esz­tendő alatt alkotott meg! Az USA katonai körei ek­kor csak egy dologban re­ménykedhettek: a magyar származású Teller Ede (Ed­ward Teller néven lett a „hirogénbomba-atyja”) és Bethe szabadalmában, ame­lyet még 1944-ben bejegyez­tettek az amerikai szabadal­mi hivatalban, s amelynek tárgya — a hidrogénbomba előállításának eljárása. A szovjet atomrobbantás híre lökésszerű impulzust adott a hidrogénbomba előállítására irányuló kutatásnak, a Green- house-terv előnyt elvezett minden más feladattal szem­ben. Újabb és újabb dollár- milliók árán a tábornokok büszkén jelentették, hogy 1951-re, de legkésőbb 1952-re készen lesz az amerikai „csodafegj'ver” s ennek lét­rehozására a Szovjetuniónak „valóban legalább tíz eszten­dő kell.” A tábornokok ez esetben is rossz jósnak bi zonyultak... Az Egyesült Államok 1952 november elsején a Mars- hall-szigetcsoport Eniwetok nevű szigete felett felrobban­totta a hidrogénbombát. A mintegy ötven tonna súlyú szerkezet felrobbantás i után újabb kísérleteket irányoztak elő, de már nem volt idő az ünneplésre, nem volt mód a „csodafegyfer” világgá kür­tölésére. 1953 augusztus 12- én a szovjet hidrogénbomba is felrobbant... Az amerikai tábornokoknak már nem ma radt miben reménykedniök. (Következik: Versenyfutás — de hová?) Hosszútávfutóink a Népsport Kupáért Mecser a nagy esélyese a 3000 méternek Három salgótarjáni atléta indul ma atlétikai versenyen a fővárosban. Máthé egy I. osztályú versenyen szerepel, a másik két SBTC hosszú­távfutó pedig a Népstadion­ban a Népsport Kupáért áll rajthoz. Hertelendi és Me­cser is indul a kupa utolsó versenyszámán a 3000 méte­res síkfutásban- Mecser Lajos nagy esélye­se a vándordíjnak. Az előző két évben Simon Attila és Kiss György nyerte a ver­senysorozatot, míg az idén szinte biztosra vehető a sal­gótarjáni hosszútávfutó győ­zelme. Az utolsó szám előtt jelentős pontelőnnyel vezet a többiek előtt. Mecser szorgalmasan ké­szült egész héten és elutazá­sa előtt a következőket mon­dotta: — Ha megnyerném a ku­pát nagyon örülnék, hiszen ezzel öregbíteném a salgó­tarjáni atlétika hírnevét- Re­mélem sikerül nyolc percen belüli eredményt elérni, és megnyerni a 3000 métert- Utána két nehéz versenyem lesz. Szeptember 18-án Prá­gában a Rude Pravo mezei versenyén indulok, majd ezt követően a magyar-csehszlo­vák atlétikai viadalon. Ma eldől, felkerül-e a sal­gótarjáni csúcstartó neve a vándordíjra. Reméljük, igen- — ács — Horváth Zoltán megvált az SBTC-től Horváth már nincs Sal­gótarjánban- Nem dolgozik munkahelyén. Az utóbbi időben sok problémát okozott * maga­tartásával. Ismeretes, hogy volt egy fegyelmi ügye, melyet az SBTC vezetősé­ge jóindulatúan kezelt, ép­pen azért, mert szükség volt a játékára, az első csapatban­Horváthnak lehetőséget adtak, hogy bizonyítson. Ez nem sikerült- Továbbra is fennálltak azok a problé­mák, melyekre figyelmez­tették több alkalommal is a játékost. Az SBTC veze­tősége úgy határozott, hogy megválik a játékostól és ezért Horváth Zoltánnal szerződést bontott. Mit mond Horváth? — Nekem terveim vol­tak már korábban- Pécsre megyek, mert felvételt nyertem a jogtudományi karra. Ebből következik, hogy Pécsett fogok futbal­lozni is- Nem mondom, hogy nem érzem itt jói magam, sok szál fűz a fi­úkhoz, de úgy gondolop!, az egyetemi felvétel most már meghatározza további célom. Rövidesen meg is nősülök. A csapatnak üzért szurkolok és bízom abban, hogy az SBTC-nek sike­rül bentmaradnia az NB I-ben- Az MTK ellen én is pontszerzést várok. LAKODALMAKRA családi rendezvényekre BORT A Földművesszövetkezet italboltjából! 13 FÉLE FAJBÖRBÓL 1000 hl KÉSZLETBŐL személyesen választhat a pincegazdaság salgótarjáni pincészetében Borok árai: 10,50—2Í Ft-ig. 100 literen felül HÁZHOZ SZÁLLÍTUNK! Hordót kölcsönzünk! Érdeklődni lehet a helyi földművesszövetkezeti ital­boltoknál, éttermeknél, vagy a földművesszövetkezeti irodában. Az Északmagyarországi Tégla és Cserépipari V. építőipari részlegéhez felvesz segédmunkásokat. Mun­kásszállást biztosítunk. Jelentkezés írásban, vagy sze­mélyesen a következő címeken: Vállalati központ, Mályi Műszaki Osztály I.udányhalászi Téglagyár Szécsényi Téglagyár Ipolytarnóci Téglagyár PÚtnoki Téglagyár Eger Vécsei völgyi Téglagyár Eger Homokutcai Téglagyár Vasárnapi sportműsor Labdarúgás: NB. II. Keleti-csoport: Nagy- bátonyi Bányász—Gyulai MEDOSZ. Nagybátony, 16 óra, v: Losonczi. Kisterenyei Bá­nyász-Egri Dózsa. Kistere- nye, 16 óra, v: Petri. NB III. Északi-csoport: Mizserfai Bá­nyász-Gyöngyösi Honvéd. Ka­zár, 16 óra, v: Szakács. Megyei I. osztály: St. Üveggyár — Somoskőújfalu, v: Nagy I., Zp. Bányász-Bgy. MÁV, v: Mé­száros, K. alja-Rétság, v: Bács­kai, K. keszi-Dejtár, v: Bakó. Salgó-Szorospatak, v: Szabó L., Palotás-Szécsény, v: Sim- kó, Pásztó—K. lapujtő v: He­ves megyei játékvezető, Ér- sekvadkert-St. ZIM, v: Mát­hé S. (Az elől állók a pálya- választók. Valamennyi mérkő­zés 16 órakor kezdődik.) Röplabda: NB Il-es férfi mérkőzés: St. Petőfi-Bp. OSC. Salgótarján. 9 óra. NB Il-es női mérkőzés: SBTC-Bp. OSC. Salgótarján, Rákóczi-úti iskola, 12.30 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom