Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-12 / 215. szám

1965. szeptember 12. vasárnap NÖGRAD 5 Ez itt egy külön világ. Hi­deg vasrács, öles falak zár­ják el a szabad élet kereteit Maiga a börtön szó komor gondolatokra indít. Olvasmá­nyainkban is szerepel, ilyen vagy olyan képe mindenkinek van erről- A börtön a társada­lom legszigorúbb nevelőinté­zete- De elsősorban nevelőin­tézet, hiszen az a cél, hogy akik visszanyerik a szabadsá­gukat, újból megtalálják a helyüket a társadalomban, a családban, mert sokan vissza­várják őket: feleség, gyerme­kek, barátok. Hiányoznak és várják, hogy az itt eltöltött időben visszanyerik azokat az emberi jó tulajdonságokat, amelyek átmenetileg elhalvá­nyodtak bennük. Több mint egy napot töltöt­tem közöttük, s az intézetből kilépve, valahogy másképp tá­rul elém a világ. Más a fák zöldje, az utcán kergetődző szél, az emberek tarka soka­sága, fény és árnyék. Éles kontraszt határa a börtönkapu! A börtönparancsnok azzal bocsát kalauzolásomra neve­lőket, hogy mindent mutassa­nak meg, beszéljek mindenki­vel, akivel kedvem tartja, Az ember hajlamos az elő­ítéletre, ferde feltevésre- Ta­lán van is a börtönnek misz­tikuma, de a valóság — ha szigorú is» — egészen más, mint ahogy azt sokan gondol­nák. Törvények korlátozzák az elitéit életét, cselekvéseit, de védik is az önkénytől, a szubjektív megítélésétől. S ezt igen szigorúan ellenőrzik is! A csíkos ruhájú lakók ne­hezen gyúrható anyagai a pe­dagógiának. Ezért az itteni nevelők jobbító ekéje a leg­keményebb ugaron szánt­S hogyan törik fel az ugart? Formál a munka A börtön udvarán körben üzemi épületek- Motorok, gé­pek zaja hallik ki, cipőgyár üzemel. A szabó- és varrógé­pek mellett elítéltek. Jó mi­nőségű férfi gála, golyzervat- rott. futball-, túrista-, sícipők kerülnek ki kezeik alól. Sza­bad emberek, tanult műszaki vezetők irányítják a munkát- S a munka, amihez itt min­denki nagyon ragaszkodik, jó­tékonyan hat az emberre, for­málja, javítja. Aki magtartá­sával, példás fegyelmével rá­szolgál, az kerülhet ide eb­be az üzembe. Előzőén tanfo­lyamat végez, szakmunkásvizs­gát tesz. Sok innen kikerült volt elitéit jól fizető állást tud vállalni cipőgyárakban, ktsz-ekben. E tény figyelmez­tet is! A bűnözés nem a jó szakmunkások, művelt embe­rek körében gyakori, inkább a tanulatlanok, az elmaradot­tak szegik meg a törvényeket, ők azok, akiket sokszor a vak indulat irányít­Csakúgy, mint más üzemek­ben, itt is normák szerint dol­goznak- Különben is az üzem­nek sok a rokon vonása vagv az azonossága a polgári üze­mekkel. Az elítéltekkel kol­lektív szerződést kötnek, s a végzett munka után ’fizetést kapnak. A munkásvédelem­mel éppen úgy foglalkoznak, mint máshol, van termelési tanácskozás, a kapott fizetés­ből először a bűncselekmény során keletkezett adósságot rendezik, de ezt is megelőzi a- kiskorúaknak juttatott gyer- megtartás. A tiszta jövedelem általában 800 forint- Ugyanis sz itteni keresetből rendező­dik a ruházat, az étkezés, és az úgynevezett „spajzolás” is- Akik dolgoznak, 150 forint ebeiéig szabadon vásárolhat­nak tisztasági eszközöket, élel­mi cikkeket vagy éppen könv- vet is. A tiszta jövedelem fe­iet letétbe helyezik, amit az elitéit a büntetés kitöltése után kap meg induláshoz, új­rakezdéshez. 1945 előtt, mint másutt ebben a börtönben sem 'folyt termelő fo ' ” -zás. A munka kis házija'-, >i; helyekre, bel­ső karbantsv "t szűkült- Az érte juttat---,tt pénz szinte egyenlő volt a semmivel- De Más világ Feljegyzések a balassagyarmati börtönből az itt szerzett fizetés pontos időközönként eljut a család­hoz. Így a növeklFo gyermek­ben nem fogalmazódik meg a vád: a társadalom az apámon keresztül engem U sújtott Vannak, akik kitöltve a hoiz- szabb idejű büntetésüket, 10-20-30 ezer forint készpénzt is kapnak szabadulásukkor. S aki szabadul, azt már várja a munkahely, ezt a büntetés­végrehajtó szervek a tanácsok­kal, a vállalatokkal elintézik- Aki szabad életében notórius munkakerülő volt, az itt néha a legelső munkások közé küz­di fel magát- A példás mun­kát, jó magatartást állandóan figyelemmel kisérik, s ezze! sokak büntetése, a Kiszabott idő harmadával is csökken. Járom a munkatermeket, meglepően sok itt a fiatal, a húsz-harminc év közötti. Az egyik munkapadnál huszonhá­rom éves fiatalember szorgos­kodik. Elkapja a tekintetemet, Önkéntelenül is meg kell őt néznem: a karját, a mellét, egész testét- Mint térképet a jelek, úgy tarkítják őt tetová­lások- Fáj neki a tekintetem, látni rajta a szégyenérzetet. 187 ábrát tetováltatott magá­ra! Van rajta csuklyás Ku- Klux-Klán figura, női név, át­lőtt szív, különféle fegyverek, számok, s másféle Ízléstelen ábrák. Tizennyolc éves volt, amikor a visszataszító „dísze­ket” magára pingáltatta tus­tintával és politúrral. Már harmadszor kerül bör­tönbe. öt évet dobott el magá­tól lopások miatt- Most itt szakmát tanul- Lehet még be­lőle ember? Vagy az éretlen­ség vadhajtásai már egy élet­re elkísérik’ A tetoválásoktól már nem szabadulhat. Vajon hogy tud majd megjelenni a strandfürdőn, vagy a napo­zón? Most mér sajnálja — ezt mondja: — Nem tenném, soha töb­bet Betűvetést tanulnak Sokan, akik idekerülnek, nem tudnak írni. olvasni, vagy csak néhány osztályt végez­tek. - • Ahhoz pedig, hogy va­laki szakmunkás legyen, köny­vet kölcsönözhessenek a könyvtárból, tovább tudjon te­kinteni korábbi életének szűk határain, írni, olvasni kell, t erre van mód a börtönben Ebben az évben is hatvanötén hajolnak füzetek, könyvek fölé. Az alsó tagozatosokat a tanultabb elítéltek oktatják, felső tagozatosokat pedig a Bajcsy Zsilinszky úti Általá­nos Iskola tanárai. Sokan sze­reznek jeles, kitűnő jegyeket- Így, aki a börtönben megfor­dul, feltétlenül megtanul ír ni, olvasni, analfabéta nem hagyja el ezt az intézményt S aki példás magaviseletű, ren­des munkás és megkedveli a tanulást, annak módja van máshoz is. Megkapja azokat a tankönyveket, amelyek közép­iskolákban használatosak, ta­nulhat belőlük, s amikor sza­badul, könnyebben szerezhet magasabb képesítést is. S mind­ezen túl is széles skálája van a tudatformálásnak, a gondolat- gyarapításnak- Az elitéltek rendszeresen hallhatnak isme­retterjesztő előadásokat- A zárkákba szerelt hangszórók­ból különféle rádióműsorokat, zenét, színházi közvetítést. A példás magatartásúaknak fil­met is vetítenek, öntevékeny művészcsoport működik a börtönben, a kultúrtermet el­látták sakkal, dominóval, ping-pongasztallal. Az egész­séges testmozgásról sem kell lemondani, van kézilabdapá­lya is a példás magatartásúak­nak­Törvény írja elő az elítéltek egészségi állapotának védel­mét- Az egészséges táplálko­zást a főzőüstökkel felszerelt konyha, a napi háromszori ét­kezést biztosítja. Külön kosztot kapnak a diétások, külön főz­nek a cukros betegeknek. S miből áll a menü? Nyit- rai István konyhavezető kész­séggel válaszol. Reggelire fe­ketekávé vagy tejeskévé, mellé kenyér, öt deka szalonna vagy sertészsír, vegyesíz, sajt vagy vaj- Délben két tál étel. esté­re egv tál étel. A kenyéradag attól függ, ki milyen munkát végez, s milyen magatartásé. Ám lássuk azokat, akik ide­kerültek. Miért kellett felválta­ni a polgári élet szabadságát a börtön szigorú előírásainak? Itt megszűnik mindenkinek a társadalmi rangja, joga. Ahány ember, annyi történet, s a történetek mögött rende­zetlen életek, indulat, feslett erkölcs, széthullott családok és sokszor a társadalmat képvi­selő vezetők közömbössége is­iVemi erőszak kísérlete Gyermekember lép be a nevelői szobába- Még civilben van, mert előzetes letartózta­tásban várja a bírósági tárgya­lást. Hangja halk és fátyolos. Riadtan néz körül, szinte ha­rapófogóval kell kihúzni belő­le a szót. Még csak legénytől] pelyhedzik az arcán, mindösz- sze tizenhét éves- Egy tizenki­lenc éves barátjával álareot öltött, s az egyik község hatá­rában egy gyanútlanul kerék­pározó lányi, akartak megszé­gyeníteni. Szülei pedagógu­sok. Nővére már férjnél van- Már jóval korábban belekós­tolt a felnőtt életbe. Erről a szülei is tudtak, pontosabban arról, hogy „udvarolgaf. Ipa­ri tanuló volt egy bútorüzlet­ben. Keresem a választ, ho­gyan vezethetett ide az útja. Az első gimnáziumból betegség miatt kimaradt. Amikor meg­ismételte, két hónappal az is­kolai év befejezése előtt meg­vált a gimnáziumtól. — Nem tudtam kijönni a tornatanárommal. — Mivel töltötted a szabad idődet? — Szeretem a galambokat, szeretek csatangolni az erdők- ben. — Mikor szoktál hazamen­ni? — Kilenc órakor. — Megkérdezték-e, hol vol­tál? — Ritkán. — Vannak barátaid? —• Nincsenek. — Kivel szoktál bizalma­san beszélgetni? — A kérdés­re hallgat — Édesapáddal sem? ^ — ö nagyon elfoglalt em­ber, csak a galambokról be-x szélgefetünk Apja nyugdíjas, s ő vidékről járt fel Pestre egy építőipari vállalathoz. Munkásszálláson lakott. Iskolai végzettsége nyolc általános és egy közép­iskola- Amikor Pestre kerü't. szép elhatározással indult- Be­iratkozott a gimnáziumba, de a munkasfcálláson „kikezdték” a cimborák; gyakran előkerült a kártya, a bor, g amikor el­jött a fizetés napja, már ott várták a munkahelynél. Sor­ra járták a szórakozóhe' yeket. Ilyenkor 4-500 forintnak is a nyakára hágott, s aztán jöt­tek a könnyű flörtök, „szerel­mek”, s ezért drágán fize­tett. Most kórismérve: szifi­lisz­— Menyit kerestél havonta? Ezerhatszáz-ezerhétszáz forintot — KI tervezte a kalandot? — S mit vásárolt belőle? — Én. A cimborám eszelte ki, hogyan. / — Odahaza verni? meg szoktak — Vettem egy ruhát de azt eladtam, mert tatózom­— És hogyan jártál szóra­kozni? — Akkor, amikor általános — Néha a tangón is vettem Iskolába jártam. egy-két darabot. Szaggatottan, rövid tőmon­datokban válaszol, legszíve­sebben hallgatna. Nézzük a gyerekembert. Különös- Egy fiatal gyerek, neheztel a tor­natanárjára, és kimarad. Szü­lei pedagógusok és nem kíván­csiak arra, hogy egy kamasz gyerek mivel tölti szabad ide­jét, kikkel barátkozik? Pedig tiszteletnek örvendő emberek, nevelők- De fiúk után ítélve bizony rossz a saját bizonyít­ványuk. A nevét nem tudtam a nőnek A gyermekember társa tű­nik fel az ajtóban, pecsétes munkaruhát visel, arcán ki­ütések nyomai, beszéde akado­zó. Tizenkilenc éves múlt- Ez a rövid élet azonban igen zak­latott, hányatott. Három test­vére dolgozik, azok már ré­gebben családot alapítottak. Szaktudás és önérzet A jól végzett munka jelentőségéről, megbecsüléséről sok szó esik nálunk. De minden szónál ékesebb a tett: a megú­jult, megszépült ország, amelyet a munka teremtett meg. Mit szóljunk azonban a lelkiismeretlen kőművesekről, aki rosszul rakta a kapu tartó oszlopát, szakszerűtlenül sze­relte be a súlyos vaskaput, amely rázuhant az ott játszó gyerekre és halálra sebezte. A felelőtlenül végzett, rosa* munka, — szerencsére •— nem mindig követel emberéletet, anyagi áldozatot azonban minden esetben. S az erkölcsi kár sem lebecsülendő. Vajon nem szomorú látvány-e például az alig felépült ház, amely néhány hónap múlva vedlettebb, ásatagabb egy-egy sor vi­hart látott műemlék-épületnél. Pedig Ilyen példát sajnos nem egyszer látunk, s a látvány nem csupán a kárt, a fo­rintban kifejezhető vesztességet juttatta eszünkbe. Láttunk selejtet a gyárban, amikor drága anyagból, el­fecsérelt percek során semmi sem született. S olyan is elő­fordult, és előfordul ma is, hogy a rosszul szántót, immel- ammal összekaparászott föld csak a felét termi annak, amennyit megteremhetett volna, ha egy kicsit több szívvel, lélekkel művelik. A példákat lehetne sorolni. Említhetnénk időt és pénzt emésztő tervet, amely a kivitelezéskor hasz­nálhatatlannak bizonyult. Milliós költséggel épült utat, amely néhány hónap után Javításra szorult. S említhetünk bosz- szantó apróságokat: a kijavított vízcsapot, amely másnap rosszabb, mint volt, a villanykapcsolót, amely lépten-nyomon (elmondja a szolgálatot. Csoda-e, ha ezek a károk és bosszúságok nagyon bánt­ják a közösséget? Azokat, akik becsületesen, éjt nappallá téve dolgoznak, hogy gyarapodjunk, boldoguljunk- A jól dolgozók előtt érthetetlen a felelőtlenek magatartása, a rosz- szul végzett munka. Hiszen ugyanabból az anyagból ugyan­annyi idő és erő ráfordításával jobb, használhatóbb is ké­szülhetett volna. A felelőtlen munka felborítja terveinket. Hiszen kétszer kell megcsinálni azt, amihez költséget és időt egyszer is nehéz volt megteremteni. Rosszul végzett munkával sajnos, nemcsak azért találko­zunk mert egyébként hozzáértő emberek olykor felelőtlenül, közönyösen dolgoznak. A felelőtlenség némelyiknél már a felkészülés idején megmutatkozik. Egyesek nem értik meg, hogy minden szakma rangot jelent, s ez a rang komoly ta­nulásra kötelez. Aki nem tartja megtiszteltetésnek, hivatás­nak a munkát amelyet végez, akit nem tölt el keze munká­ja láttán Jogos szakmai büszkeség, arra nem igen lehet szá­mítani a magunk vállalta roppant vállalkozásban. Aki nem ilyen igénnyel indul el pályáján, az sohasem fog remekelni. S az is felelőtlenül kockáztat, aki a munka elemeit is alig ismerő emberre biz fontos feladatokat. A munka ko­moly dolog, világunk iartő pillére, Ezen a pilléren nem tűr­hetünk meg omlatag pontokat, repedéseket. Kékesdi Gyula — Nem voltál tagja a KISZ-nek, szakszervezetnek? — Én már akartam. • • De a művezetőm mindig lehurro­gott. A községbe meg azért nem iratkoztam be a fiatalok kö­zé, mert lenéztek. — Meg­győzően mondja azt. amit mond, ha nem is lehet telje­sen készpénznek venni- Annyi azoban bizonyos, hogy ez a fiatalember rossz környezetbe került és nem nyúltak időben utána- Pedig benne is megvan a jóravaló hajlam. Amikor a kislány már az övé lehetett volna, meghátrált, a betegsé­gére gondolt. S hogy kitől a betegség? Azt nem tudja. A teljes nevét nem jegyezte meg- Mert akikkel ismerkedett, azokról csak azt tudta, hogy Juci vagy Sára­A társasághoz sok pénz kell Hullámoshajú, jó orgánumú, középkorú férfi lép be az iro­dába. Hatvanötezer forintot sikkasztott- Pedig mint mond­ja, volt mit a tejbe aprítani- ok Feleségével együtt négy­öt ezer forint került havonta a házhoz- Emberünk, aki kü­lönben jogvégzett, egy koráb­bi börtönbüntetés miatt „csak könyvelő” volt egy ktsz-ben­Jó hangjáért szerették, Utri Annánál tanult énekelni, s az ország sok helységében meg­fordult. Az énekkel többet ke­resett, mint a könyvelőséggei, de kedvelte a társasági életet, a barátokat, s ehhez mérték- tartás híján Dáriusz kincse is kevés. Ezért nyúlt a közösség pénzéhez. Mióta bent van a börtönben elvált tőle a fele­sége- Most őt is hibáztatja. Állítólag mindig pénzt köve­telt, csak ez volt a jó családi viszony alapja. — Mit csinál, ha szabadul? Mélyet lélegzik. — Nagyon meggondolom az életet Azt is, hogy megnősülök-e. A kártya tette Uj „ismerősöm”, alacsony jókötésű férfi- Arcvonásai ko­molyak, homlokán forradások- Civilben cipész, jól kereső, ügyes ember- Szépen indult a házassága. Van két gyermekük is- Ami kell egy lakásban, azt mind előteremtette. Azért ke­rült ide, mert le akart ütni egy gépkocsivezetőt, hogy a tőle rablott pénzzel pótolja azt, amit a kártyán elveszí­tett Nehéz évek a börtön évek. vények uralkodnak itt, de el a büntetésüket töltik, öt-tíz- megrovidíti az életet! De aki hajol a könyvek fölé, és nem vele, hanem kíváncsi annak Igaz ember lehet, és még — Hogy kezdődött? — 1959-ben egyszer a bá­tyám behívott a klubba kár­tyázni. Én szabadkoztam- Ramsliztunk. Került, fordult a lap, s jött hozzám a pénz- Még ebédelni sem mentem- Másnap reggelre nyertem két- ezerkettőszáz forintot. Ebből kétezer forintot a feleségem­nek adtam. Az megijedt, hogy loptam. — így kezdődött­Dehát a szerencse forgan- dó! Egyik szombaton moziba készült a feleségével, közben belépett a klubba. Nála volt ezerkétszáz forint. Este érte jött a felesége, de őt haza­küldte. Hajnali háromra elfo­gyott minden pénze, s üres zsebbel nem mert hazamen­ni- Ezért választotta a bűnös kalandot. Szerencsére a gép­kocsivezetőnek nem történt komolyabb baja. Néhány bor­datöréssel, öszeroncsolt hom­lokkal ő is megúszta, ugyanis a gépkocsivezető nem hagyta magát. Most nemrég levelet írt a börtönből a volt feleségének, amelynek egy mondata így hangzik: ha biztosat tudnék felőled, nagyon megrövidíte­néd a börtönéveimet. Hét évre Ítélték- Időközben a felesége elvált, újból férj­hez ment. Nem sikerült az új házasság, s a volt feleség új­ból visszavárja, ö megbocsát, Nagyon szereti- Tudja, hogy hét év hosszú idő, de nagyon vágyódik a gyermekekhez, s ezért szeretné, ha együtt ma­radna a család- Sok mindent meg tudna érteni, s végül is várják őt otthon. őszintén beszél, teljesen megrendülve. Többen vagyunk a szobában, ha nem így lenne, nem tudná visszatartani elérzékenyülését. — És ha kimegy? — Soha többé nem veszek a kezembe kártyát A feleség Sok történetet lehetne még elmondani és a történetek mö­gött különféle okokat látni- A nevelők sok mindenről tudnak. Az elítéltek élete nyitott könyv előttük. Céljuk egy: aki letölti a büntetést, az valóban visszataláljon a társadalomba. S ez az elítélten kívül az in­tézmény nevelőmunkáján U múlik- Sok elítéltet vár a csa­lád és a gyermek- Ennek a gondolata tölti be minden szabad percüket. Néha azon­ban a feleségek különutakat kerestek. Ez részben érthető, elsősorban azoknál, akiknél nincs gyermek. De a jő fele­ség nagy erő- Meg is akadá­lyozhatja a bűnözéseket- Köz­ismertek intő szavaik: — Nem visz jóra a rossz cimboraság! Szükséges az utógondozás A kikerülőknek átmenetileg nincsen pénzgondjuk. A leg­többször biztos munkahely várja őket. De nem minden­ki talál vissza könnyen sem a munkahelyre, sem a család­hoz- S bizony elég sokan visz- szakerülnek a börtönbe- Ha a rendőrségnek kell közbeavat­kozni, akkor már késő. A saabadulókkal törődni kell! Erről beszél valamennyi neve­lő, a börtönparancsnok, s ezt parancsolja az élet. Most nem folyik utóellenőrzés, nincs, aki közvetlenül segítsen eligazíta­ni családi gondokat, munkahe­lyi problémákat, nincs aki útravalóval szolgáljon, gyá- molítson. S ez nemcsak a gyarmati börtönnél van így. máshol is- Erre gondolni kellene- Nem lehetünk szűk keblűek még akkor sem, ha ez pénzbe kerül! Sok a lemondás. Szigorú tör- 6Ősorban azok érdekében, akik tizenöt évet eltölteni, bizony itt szakmát tanul, komolyan csak az egyhangúságot űzi el szellemére Is, fölemelkedik, kárpótolhatja az élet­Culyás Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom