Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-10 / 213. szám
4 nograd 1985. szeptember 10., péntek A tekintély árnyékában A TITKÁRNŐ MÉRGES, mert éppen ebédelni indult, amikor betoppantam. Na, hála istennek — mondja jó hangosan, ebédjegyét dühös mozdulattal dobja le az asztalra, s rámbökve azt mondja két kolleganőjének; ne várjatok, láthatjátok ... Amikor két-három perccel utánam idősebb néni jön be, már a pukkadás kerülgeti, mert nem elég, hogy miattam várnia kell, még ez a néni is. Mikor megy ő ebédelni? Csinos arcát átformálja a méreg, s fejében meg sem fordul az az egyszerű gondolat, hogyha mi nem lennénk — ő sem lenne. Legalábbis titkárnőként, itt. Az előszoba ugyanis, ahol várakozunk, egy közhivatali vezetőé, aki — ellentétben titkárnőjével — kedvesen elbúcsúzva az addig nála levő féltől, szívélyesen tessékel befelé, azt sem tudja, ki vagyok, mit akarok, de hellyel kínál — aimit odakmn, titkárnője elfelejtett — s látszik rajta, hogy megtisztelő kötelességének érzi az emberek ügyes-bajos dolgának intézését HIBA LENNE általánosítani, s azt mondani, hogy minden titkárnő ilyen, mint ahogy nem minden tisztség- viselő sem ennyire kedves, és udvarias. Mégis, többször azt tapasztalja az ember, hogy a dolgozószobákban már évek óta uralkodóvá lett előzékeny és megértő légkör az esetek többségében még nem jutott el az — előszobákig... A hatalom árnyékában meghúzódó akarnokok túlbecsülve a maguk fontosságát és szerepét, úgy tesznek — és úgy gondolják! — mintha csakis ők lennének hivatottak arra, hogy eldöntsék, mi a fontos ügy, s mi nem, s a maguk jelentőségét úgy akarják na- gyobbítani, hogy ridegségük- keL fölényességükkel annak ártanak, akinek az előszobájában ülnek. Megtörténik, hogy a mitsem tudó vezető háta mögött rendelkeznek, feleket' utasítanak el, iratokat szignálnak ki, beosztottakat (mármint főnökök beosztottjait) ugráltatnak és szidnak meg, mindezt azért cselekedhetve, mert mögöttük ott van a vezető tekintélye, s mert ők e tekintéllyel hol ügyesebben, hol durvábban, élnek és — visszaélnek. Az idős néni ugyanis, aki velem együtt várakozott az előszobában, s akit ugyancsak nem kínáltak hellyel, nem azt gondolja, hogy ez a fiatal nő, aki itt ül az előszobában, neveletlen és alkalmatlan arra, hogy napjainkban emberekkel foglalkozzék, hanem azt, hogy így bánnak az emberrel a hivatalban. A hivatalban, azaz a mi hivatalunkban. Mondhatjuk, s joggal, hogy nem helyes általánosítani ; az emberek többsége mégis általánosít, s ezért veszélyes, káros, tehát tűrhetetlen az, amit a titkárnő tesz, s amit és ahogyan a hozzá hasonlók cselekszenek. LEHET, HOGY EZ a titkárnő, s társai, akik a hatalom, a rang különböző, kisebb vagy nagyobb előszobáiban ülnek, különben jól dolgoznak. Gyorsan és hibátlanul gépelnek, gyors-írnak, határidőre főnökeik elé teszik a jelentéseket, az aláírni valókat, lebonyolítják a telefonokat, megjegyeznek mindent, figyelmeztetik főnökeiket: ne feledjék el ezt az értekezletet, s azt a tanácskozást; ennek ellenére rosszul szolgálják főnöküket. Rosszul, mert hatalimaskodásuk és fölényeskedésük visszatetszést szül, s mert az állampolgárok keserű szájízzel távoznak onnét, ahol megsértik emberi méltóságukat, önérzetüket. Bárhol történjék is ez, közhivatalban, gyárigazgató előszobájában, vállalati titkárságon, mindenütt anakronizmus, a mához nincs semmi köze. A közéleti demokratizmus erősödése, az egyszerű emberek fokozódó öntudatra és méltóságra ébredése bonyolult, sokféle összetevőt magában foglaló folyamat. E folyamatban szerepe van az ilyen, önmagában kis, de hatásában már nagyobb jelentőségű tetteknek, s e szerep kétségtelen ez esetben negatív erőt jelent. Visz- szariaszt, s éppn ezért céljainkkal ellentétes. AZ ILYEN, céljaink elérését, ha nem is keresztező, de megnehezítő erők kiküszöbölése olyan feladat, amelynek végrehajtása alól nem jelentenek kivételt — az előszobákban ülők sem ... M. O. Kubitsch Imre Á magyar bányamunkásság küzdelmei 1919—1933 (Kossuth Könyvkiadó, 1965) 1919. szeptember 6-án csendőr- sortűz dördült el Tatabányán. Hét bányász meghalt, 27-en súlyosan megsebesültek. . . A bányászság és a csendőrség között Összetűzésre azért került sor, mert a bányászok a Tanácsköztársaság megdőlte után még hetekig védték a proletárdiktatúra idején elnyert jogaikat. Kubitsch Imre könyve az ellenforradalmi Magyarország bá- nyászsága helyzetéről, életkörülményeiről, munkaviszonyairól, « bányászok körében végzett kommunista munkáról, valamint a bányászok harcairól ad képet. Megmutatja, hogy az ellenforradalmi rendszer minden politikai akciója a bányabárók minden haszna és vesztesége a munkásság kizsákmányolásának forrása volt. 1924-re végbement a magyarországi ellenforradalmi rendszer gazdasági stabilizációja. A fasiszta Magyaroszág külpolitikai és kereskedelmi kapcsolatai normalizálódtak. Az országba iáméi áramlott a külföldi szén, a magyar szénkonjunktúra végétért Csökkent a bányavállalatok haszna is. A profit biztosítása érdekében új módszereket kellett kita- l^ni. Es a magyar bányabárób kieszelték ezeket. Megkezdték a feleslegessé vált munkások elbocsátását. Szünnapokat rendeltek el, ezáltal 20-25 százalékkal csökkent a bányászok keresete Fokozták a teljesítményt, újabh és újabb módszerekkel növelték a munkaintenzitást és mindezt olyan „anyagtakarékossággaP’ oldották meg, amely már komolyan veszélyeztette a bányamunkások testi épségét. A bányászok életkörülményei tehát a húsza? évek közepétől állandóan romlottak, majd a gazdasági világvál- sá g idején elérték a mélypontot. Érthető, hogy a munkások sztrájkokkal, tüntetésekkel válaszoltak. Kubitsch Imre, az ismeri nagy bányászmegmozdulások (Pi- Hsvörösvár, Salgótarján) mellett részletesen leírja a korszak valamennyi jelentős munkabesztinte- tését, sztrájkját. Adatai arról győzik meg az olvasót, hogy szint« nincs olyan hónap a másfél évtized alatt, amikor valahol, valamelyik bányában, valamelyik vállalatnál ne harcoltak volna a bányászok. Sz. A. Mészáros Ottó: JWWPWWWWWWWWWW A SOMSA A legnagyobb business Az atombomba történetének tárgyalásakor általában kevés szó esik arról, m i é r i oly feltétlen hívei a nukleáris fegyverkezésnek az Egyesült Államok bizonyos körei? Csak hatalmi terveik miatt? A nukleáris fegyverek gyártása a legnagyobb business, amelyet történelmük folyamán a nagy monopóliumok csak lebonyolíthattak. Az atom — ipart az Egyesült Államokban a magán — és az állami tőke nagyfokú koncentrációja és összefonódása jellemzi. Nincs atom — monopólium, azaz egyetlen tőkéscsoportnak sem sikerült teljes egészében rátennie kezét erre a leghatalmasabb iparágra, ugyanakkor az állami irányítás mellett, a legnagyobb monopóliumok vesznek részt az atom — üzletben, s ez így van a kezdeti pillanattól, attól fogva, hogy Roosevelt elnök aláírta az atombomba előállítását elrendelő okmányt. Jelenleg a föld minden lakosára nyolcvan tonna (!) TNT-nek megfelelő nukleáris bombakészlet jut, s egy ENSZ jelentés szerint a világon jelenleg mintegy 100 millió ember dolgozik közvetlenül a hadianyaggyártás- han, s a tudósok hetven százaléka katonai hasznosítású kutatómunkát végez. Az Egyesült Államok 1963- 64 évi költségvetése 98,8 milliárd dollár volt, s ebből a katonai kiadás: 52,2 milliárd dollár! Az USA négy és félszer annyit költ atomfegyverekre, mint — egészségügyre, s negyvennégyszer annyit, mint lakásépítésre! Ezért a legjobb, legbiztosabb üzlet, s ezért áll a monopóliumok tevékenységének középpontjában. G. Dean, az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának volt elnöke 1952-ben mondott beszédében megfogalmazta a ma is érvényes igazságot az USA atompoliti- káiának céljairól: „Első feladatunk a hasadóanyagok rendelkezésre álló tartalékainak növelése. Második feladatunk új és tökéletesebb fegyver előállítása. Harmadik feladatunk a hidrogénbomba megteremtése, negyedik feladatunk villamosenergiát termelő reaktor létrehozása.” S nehogy félreérthessék szavait, a negyedik helyre degradált feladatot még jobban megmagyarázza: gyakorlatilag elsősorban nem olyan reaktort kívánunk létrehozni, amely a városok közvilágítását, hanem olyat, amely tengeralattjárók meghajtását szolgálja" Mr. Dean és az egész atomenergia bizottság fennállása óta ily „nemes”, humánus célok érdekében munkálkodott. 1946 december 31-én az USA egész atomiparának ellenőrzését és irányítását az atomenergia bizottság vette át, ennek tagjait az elnök nevezi ki. ötvenötezer alkalmazott volt ekkor az iparágban, bár még csak a kezdeti lépéseknél tartottak. A Nation című amerikai folyóirat joggal írhatta: „a védelmet szolgáló (védelmet? — a szerk.) termelés manapság hatalmas és állandó üzlet az amerikai iparnak.” 1948-ban kezdődött meg az amerikai atomipar ugrásszerű fejlesztése, új atomközpontok létesítésével, illetve a régiek újjászervezésével. Hanfordban — a plutónium gyárban, ahol a Nagaszaki felett robbant bomba hasadó anyaga készült — a működő három reaktor mellé két újabbat építettek. Oak- Ridgeban pedig teljes rekonstrukciót hajtottak végre, amelynek eredményeként a gyár termelése hatvan százalékra nőtt. A két régi gyár mellett gombamódra szaporodtak az új üzemek, s 1948 végén már harminc (!) gyár termelte a hasadó — anyagot. 1948-tól kezdve év- ről-évre emelkedett az atomiparba beruházott dollárok összege, s különösen sokat emésztett fel a Savannah Ri- ver-i hidrogénbomba-gyái felépítése, majd Padueahban egy másik hatalmas, hasonló üzem létrehozása. A gyors fejlődést jól szemlélteti az is, hogy a háború alatt az atomiparban tevékenykedő tudósok és mérnökök száma 7100 volt, míg 1955-ben meghaladta a 18 Szellemi kincsek védelme 17S éves a modern világ első ssabadalmi törvénye Százhetvenöt évvel ezelőtt, az Amerikai Egyesült Államokban meghozták a modern világ első szabadalmi törvényét, amely a szellemi termék védelmére bevezette a hivatalból történő újdonság- vizsgálat rendszerét, és ezt minden bejelentett találmányra kiterjesztette. A kapitalista nagyipar születésének szinte első perceiben megalkotott szabadalmi-érdekvédelmi rendszer a tragikus véget ért, haladó gondolkodású amerikai elnök, — Abrahám Lincoln — szerint: „a zseni lángjához az érdek olaját adta”. (-. „has added the fuel of interest to the fire of genius” ) Lincoln világosan látta, hogy a feltaláló emberi elme az „érdek olaja” nélkül hamar kialszik és elvész a társadalom, a technikai haladás számáraTalálmány és műszaki fejlődés A műszaki fejlődés minden korban szorosan összefüggött a feltalálói tevékenységgel. A gondolkodó ember már társas együttélésének kialakulása óta nyugtalanul kutatja a természet. — a környező világ, az anyag — rejtelmeit- A felismert törvényszerűségek és azok műszaki hasznosítása, mindenkor a fejlődés, a technika alapjai voltak. (Meg kell jegyezni: a szabadalmi jog az első pillanattól kezdve határozottan különválasztotta a felfedezést a feltalálástól- Bármilyen nagy jelentőségű a felfedezés — például a relativitás elmélet, vagy a tömegvonzás — nem szabadalmazható, mert a szabadalom és a találmány alapvető követelménye, hogy megvalósítható, az ember számára gazdaságilag hasznosítható legyen.) Egyes találmányok a technikában valóságos forradalmai indítottak el. Hadd említsünk csak egy példát A modem vegyipar kifejlődése négy fejlődési szakaszra bontható, és mindegyik szakasz egy egy találmányra épült (1820: a világítógáz, 1880: a kátrány alapú színezékek, 1920: az ammonia szintézis, és az alig negyed százados petrcácémial eiezret! Mig a háború alatt Belga-Kongóban (Katangá- Dan) és Kanadában bányásztak uránt, a háború után — az állam biztosította nagy kedvezmények és támogatás hatására — tucatjával alakultak a társaságok az USA területén fellelhető urán készlet felkutatására. Az üzlet kifizetődő voltát legjobban az bizonyítja, hogy az USA államháztartása több mint tíz millió dollárt utalt át a társaságoknak akkor, amikor azok — még egyetlen gramm uránt sem fedeztek fel: 1948-ban még csak egymillió, ma már 100 millió tonna fölött van az Egyesült A-llamok uránkészlete (az un. nyers- uránról van szó — a szerk.) s ennek többsége a Colorado- fensíkon, illetve Alaszkában található. Az uránbányászatban az állam még azt a formális ellenőrzést sem gyakorolja, amelyet az atomipar más ágaiban, a látszat kedvéért, megtesz. Többek között ennek tudható be, hogy az uránbányászatban résztvevő társaságok nyeresége 85 százaléktól 200 százalékig (!) terjed. s a vezetőszerepet vivő Atlas Corporation osztaléka pedig eléri a 240 százalékot! Az USA monopóliumai közül az atomiparban érdekeltek fizetik a legnagyobb osztalékot... Az uránérc-feldolgozóiparban Hanford központtal a General Electric tölti be a vezetőszerepet, a katonai kutatásokat ma is a kaliforniai egyetem irányítja, akárcsak a háború alatt. A kali forniai egyetemet a legnagyobb monopóliumok támo gatásából tartják fenn... (Következik: Isten a nagyüzemek oldalán.) járások, a műanyagok feltalálása)- A négy alaptalálmány nyomán nemcsak a meglévő ipar fejlődött, hanem teljesen új iparágak is születtek. A királyi kiváltságlevéltől a szabadalmi törvényig Az újat, a műszakilag értékesebbet. és annak alkotóját jogilag is védeni kell, mert minden új eljárás, találmány a többivel szemben annak a közösségnek, országnak jelent előnyt, amelyhez az új érték alkotója, a feltaláló is tartozik. Már a középkor vége felé, a fejlettebb kereskedő és iparosodó ország törvényhozó' rájöttek arra, hogy a mesterek kezdeményező tevékenységéi visszaveti, a fejlődést gátolja, ha fáradságos munkájuk gyümölcsét más, — arra illetéktelen — személy is élvezheti- Az új cikket alkotókat úgy igyekeztek tehát megvédeni, hogy a feltalálók találmányuk kizárólagos hasznosítására a királytól privilégiumot kaptak, amely mindenki mást eltiltott a nem saját találmány hasznosításától. Jelenlegi ismereteink szerint kiváltságlevelet először 1467-ben Bem városa adott egy papírkészítési eljárás felfedezőiének. Az első magyar vonatkozású privilégium 1711 szeptember 4-én kelt, és „Eleonora Magdolna, Magyarország királynéja és ré- gense’ adta Vegemont Lothár- nak malmok és egyéb gépek készítésére. Az első szabadalmi törvény pedig a középkor híres városállamában, — a Velencei Köztársaságban — született 1474- ben. Ez a törvény a mai kor emberének is tanulságos, mert a modem szabadalmi törvényekben mindenütt megtalálható az az egységes álláspont, melyet a velencei dekrétum a törvény bevezető indoklásában így fejezett ki: „Es ha gondoskodnánk arról, hogy más személyek, akik az áltáluk (mármint a feltalálók által) feltalált műveket és berendezéseket ne vtttelezhessék ki, és ezáltal a szerzőktől az elismerést ne vonhassák el, akkor még többen fogják élesíteni elméjüket, hogy olyan dolgokat találjanak fel, állítsanak elő, amelyek nem csekély mértékben szolgálják államunk javát és hasznát”. A dekrétum megtiltotta, hogy a Velencei Köztársaság területén (a területi elv itt jelentkezett először) 10 esztendőn belül a szerző engedélye nélkül bárki más ugyanolyan alakú, vagy ahhoz hasonló másik berendezést készítsen. Ha ennek ellenére mégis akadt „olyan személy”, azt 100 dukátra büntették (ezt a pénzt a feltaláló kapta), és még berendezését is megsemmisítettékA szerzőség védelme A technika fejlődésével együtt jelentkezett a feltaláló érdekeit védő törvény. „A gondolat szabadsága egyben a hasnzos gondolat védelmét is jelenti”. Eme elv alapján születik a forradalom második évében a francia szabadalmi törvény, — 1791-ben, amelyre az 1820-as osztrák, és ennek alapján a 1822-es 6.137- számú helytartó-tanácsi rendelet értelmében a magyar szabadalmi jog is épült. Hosszú közjogi vita után ezt a rendeletet az 11840-es magyar országgyűlés emelte törvényi erőre, majd az 1861-es Országbírói Értekezlet kimondta: „ ■ . ■ az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, amely a törvény ótalma alatt áll ” Végül, a ma is még érvényben levő találmányi szabadalmakról szóló törvény 1895- ben született. (XXXVII- szív,) Nemzetközi oltalom Az ipari fejlődéssel, a piac kiterjedésével szükségessé vált az iparilag hasznosítható szellemi tulajdon nemzetközi szabályozása. A vezető ipari hatalmak többszöri kísérletezés után végre 1883 március 20-án aláírták az ipari találmányok védelméről rendelkező „uniós” egyezményt, amelyet 1900-ban Brüsszelben, 1911-ben Washingtonban, 1925-ben Hágában, majd legutóbb 1934-ben Londonban felülvizsgáltak. A Magyar Népköztársaság az egyezmény londoni szövegéhez csatlakozott (1962-ben), és így tagja az ipari alkotások és szellemi termékek nemzetközi védelmére alakult, és a svájci kormány felügyelete alatt működő nemzetközi szervezetnek a BIRPI-nek és tagszövetségének. Ez a tagság azonban nem az jelenti, hogy elegendő a találmányt a tagországok egyikében bejelenteni, és ez Automatikusan minden országban valamiféle egyetemesen kötelező védettséget biztosít. Nincs nemzetközi oltalom. Ezért minden országban, ahol a találmányt értékesíteni akarják, azt külön be kell jelenteni, mert e területi elv értelmében védettséget minden ország csak külön adhat- Jogi igénnyel csupán ott lehet fellépni, ahol a bejelentés ellenére mások is a találmányhoz hasonló terméket próbálnak gyártani, vagy értékesíteni. Az „unió”-hoz nem tartozó államok mindaddig alkalmazhatják a találmányt (de sajátjukat sem védi a nemzetközi jog), míg annak értékesítését külföldön meg nem kísérlik. Az értékesítés során a „kontár” árut az „uniós” országok területén kártérítés nélkül elkobozzák. • A világméretű versenyben naponta születnek új, a meglévőnél jobb műszaki megoldások. Társadalmunk egészséges fejlődésének bizonyítéka egyrészről az a tény, hogy százezrekre megy azoknak a száma, akik mindennapi munkájuk közben szüntelenül keresik az új és jobb megoldások lehetőségeit, másrészről pedig az egyre fokozódó anyagi és erkölcsi megbecsülés, amely a társadalom elismeréseként részükre jut. Szamos Rudolf A szécsényi postahivatal hírlapárusokat és betétes kézbesítőket keres azonnali belépéss el. Jelentkezés a szécsényi postahivatalnál. Állami gazdaságok, tsz-ek és vállalatok FIGYELEM! Raktárról azonnal szállítunk 100, 200 és 1000 , kg-os vasvázas, tolósúlyos, 20 kg-os gyors és 10 tonnás közúti hídmérlegeket. Az 1966-os évre bármilyen mériegtípusra megrendeléseket felveszünk. Mérlegvonalú szaktanácsadást nyújtunk. Mérleggyár Vevőszolgálat Budapest, XIII., Róbert Károly krt. 70. sz. Telefon: 208-252