Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-08 / 211. szám

1965. szeptember S. szerda­IÖGEAD 3 Az új hangversenyévad lehetőségeiről... Beszélgetés Virág Lászlóval, a Salgótarjáni Zeneiskola igazgatójával E2 év decembere jelentás évfordulónak számít Salgótar­ján zenei életének fejlődése, új alapokra helyezése szem­pontjából. Tíz esztendővel ezelőtt kezdte meg működését a Salgótarjáni Állami Zeneiskola amely az eltelt évtizedben — sokszor igen nehéz körülmények kö­zött is szép eredményeket ért el, a zenei műveltség szélesí­tésében. Virág László igazga­tótól megkérdeztük Hogyan készül az évfordu­lóra a zeneiskola s mit igér az új hangversenyévad az újjá­formálódó megyeszékhelynek? — Az új év munkatervét — mondotta — a jubileum köré építettük. Ezzel kapcsolatos terveink közé tartozik olyan hangversenysorozat rendezé­se, amelyben fellépnének az iskola volt növendékei és a mostaniak, a volt és a jelen­legi tanárok- A program ke­retében igen széleskörű gár­dái szólaltathatnánk meg s szinte az ország minden ré­széből számíthatnánk vendé­gekre. Elgondolásunkat, saj­nos, pillanatnyilag hangver­senyterem hiánya veszélyezte­ti. A József Attila Művelődési ház szintén nem jöhet számí­tásba egyelőre, mert az épület tervezett átadási ideje eltoló­dik. — Teremhiány fenyegeti a hangversenyévad felnőttek ré­szére összeállított terveinek kivitelét is. Ez a bérleti soro­zat februárban indulna meg, de egyelőre nem tudjuk, hol- ígéret szerint az új művelődé­si ház csak április 4-re készül W yűUenyésxtés Ságujfalun A karanesságí Egyesült Erő Tsz 72 anyanyulet vásárolt a vésztői és a jászkiséri föld­művesszövetkezettől, amelyből «6 egészséges és novembertől kezdve részt vesz a tenyész­tésben. A három-négy hóna­pos anyanyuJaktól ugyanis decemberben és januárban várják az első kisnyulakat. A ságűjfalui régi malomban elhelyezett nyúltenyészet az ország szövetkezeteinek ellá­tására tenyészti a nyulat. Egy­idejűleg azonban tovább nö­velik a törzsállományt is, s jövőre már előreláthatólag 156 nyűi vesz majd részt a te­nyésztésben. A nyultenyész- tés igen kifizetődő vállalko­zás, hiszen a tenyésznyulaket 54 forintos átvételi áron szál­lítják majd az ország terme­lőszövetkezeteinek. el- Legalábbis pillanatnyilag ez a kilátás. Reméljük vi­szont, hogy az Országos Fil­harmónia ifjúsági bérletsoro­zatának nem lesz különösebb akadálya. A sorozatot elsősor­ban középiskolásoknak szer­vezzük s a programban kül­földi, valamint ismertebb ma­gyar hangszeres és énekmű­vészek lépnek fel. Ifjúsági hangversenyeink keretében a televízióból népszerű Lukín László tanár vezetésével zenés fejtörőt is rendezünk­— Milyen feltételek között kezdi meg 11. oktatási évét a zeneiskola? — Végleges számot még nem tudunk mondani, de minden hangszer iránt nagy az érdeklődés- Különösen a zon­goraszak Iránt, itt már lénye­gesen meghaladta a létszámot a jelentkezők száma- Megfelelő a többi hangszer tanulására kedveit érzők száma is, talán a rézfúvós hangszerek néme­lyikénél, harsonánál, tubánál várnánk több érdeklődőt, an- nil inkább is, mert ezen a té­ren a zenekarok utánpótlását biztosíthatnánk. — Milyen ágazatokban kez­dődik tanítás az új évben? — összesen tizenhét hang­szeren, illetve tanszakon. Ez országos viszonylatban ts jó, mert másfelé különösen a he­gedű és a fúvós hangszerek iránt rendkívül gyenge az ér­deklődés Uj oktatási évünk­ben lényegesen javulnak munkánk feltételei, iskolai kö­rülményeink. Nevelő testüle­tünk Molnár Zsolt hegedűsza­kos személyében új tanerővel gyarapodott. A fiatal hegedű- művész salgótarjáni származá­sú, iskolánknak is növendéke volt, innen került Miskolcra majd Budapestre s most tu­lajdonképpen csak visszakap­tuk a fővárostól. Enyhülnek eddigi teremgondjaink is. Mindenesetre sokat jelent, hogy a városi és a megyei ta­nács épületet vásárolt szá­munkra a Rokkant-telep ele­jén. A Kétlakásos, volt Got- tesmann-ház helyiségei lehető­vé teszik, hogy a korábbi szétszórtságot megszüntessük s az oktató munkát két, illetve három helyre, a József Attila Otthonba, a Salgó útra és a Rokkant-telepre összpontosít­suk- Az új szerzemény átala­kítását most végzik és bízunk benne, hogy szeptember 13- án, hivatalos tanévnyitónkon mindenütt zavartalan munka­feltételek várják a nevelőket és a növendékeket b. t. A „sánta" futballista Gábor jól megtermett taxisofőr, hét éve vezet. Fiata­labb korában atlétizált. Benn áll a taxiállomáson, unatkoz­va újságot olvas a kocsijában. A sportrovatot böngészi. Csöndes a délelőtt, délután élénkül meg inkább a forga­lom. Két rövidnadrágos kisfiú közeleg. Csak nem fuvart akarnak? — morfondíroz magában. Közelérve megszólal az esősapkás. — Bácsi, legyen szíves elmenni a Jégbüfé sarkához, egy focista lesántult, nem bír menni. — Nem csaptok be? kérdi bizalmatlanul.-- Be is ülhetünk, ha nem tetszik elhinni mondják nyílt őszinteséggel, mosolyogva. Meggyőzték, félredobja az újságot, éles ívben kanyaro­dik a tér keleti sarkából. A Jégbüfé előtt j| év körüli fiatalember sántikál- Beint, a kocsi megáll. — Kazárra — nyögi elgyötört arccal ifjú hősünk. Elindulnak. A nemrég javított kocsi erőlködés nélkül veszi a kaptátokat. Feltűnik a falu vége. — Milyen címre megyünk? — Egy pillanatra álljunk meg. Megállnak. És ekkor „csoda” történik. Kár, hogy a falubéli öregasszonyok nem lehetnek szemtanúi a „csoda- tételnek”. Mert ifjú és halálosan lesántult barátunk für­gén kiugrik a hátsó ajtón és serényen igyekezik a taxi és a közte lévő távolságot megnövelni, Gábornak sem kell több. Kiugrik gyorsan és utána. Igaz, hogy nem salakos pályán, hanem szántóföldön fut, az is igaz, hogy futócipő Sincs a lábán, míg a „sánta” fut­ballista „nyúlcipő”-ben menekül. A taxis kezében nem váltóbotot, hanem szerelővasat szorongat. A drámai hajtó­vadászat elkerülhetetlen végkifejletéhez közeledik, Utoléri hálátlan üzletfelét, és kéri a viteldíjat. Az, miután látja, hogy a futás sem mindig hasznos, a? ökölvívással próbált szerencsét. Még kevesebb sikerrel. A vezető ugyanis jogos önvédelemből kiütéssel győz- Mentő, kórház, rendőrség. A papa pedig csekken utólag elküldi a viteldíjat, nem a legjobb formában takarékoskodó csemetéje helyet, lp két próbás párviadal során, személyesen győződött meg arról, hogy a: ,Sánta kutyát.. , Mégha nem sánta is- » frozgo«yi> Sipos Gyula Jllu da ráu zo k O tven éve itt még erdő volt­A múlt szénád második le­iében még izgalmas történetet írtak arról, hogyan szorult padlásra a társaság és hogyan ették meg vacsoráját a betörő farkasok­Farkasrét, Farkasvölgy. ■. már csak nevek őrzik a ve- szedetem emlékét- Meg fák. A kertekben százados fák állanak, tölgyek, bükkök, melyek még a régi erdő ma­radványai. A mi kertünkben is van né­hány tölgy meg juharfa, a mai napimádó korban inkább agg- ságnak, mert nagy árnyékot vet, nem engedi a házhoz a napsütést­De lombjával, odúival fész­ket ad a madaraknak, Van is olyan koncért hajna­lonként, hogy a mélyenalvó is falébred- Egy öreg feketeri­gó kezdi meg, valahol mesz­ese. aztán rázendít az egész madársereg. Mire a nap fölkel és az autóbuszok járni kezde­nek, már újra csak néhány madár, pityeg, a nagy hang­versenynek vége. De akkor kezdődik valami kedves trillázás­Egyszer, kétszer, harminc­szor. Az egyik szomszéd mada­rász- Lépes vesszővel fogja az énekes madarat, kalickában tartja, napsütéses reggeleken kiteszi a kalickákat a falra és dalolnak a madarak. A szom­széd azt is tudja, mikor kell letakarni a kalickákat, apró vászonbúrákat varrt a felesége, mert a félnapig letakart ma­dár szebben énekel, ha leve­szik róla a vássonbúrát. Ég természetesen eteti őket kendermaggal, kölessel, ma- dáreleséggel­A másik szomszéd meg be­kopog hozzám. — Hallom, te sokat jársz vidékre, nem tudnál nekem néhány kiló korpát hozni? — Minek az neked, Sanyi bácsi? — Kukacot akarok tenyész­teni­—- Kukacot? — Ha a korpát összekeve­rem reszelt sárgarépával, meg­nőnek benne a lisztkukacok. — Minek az neked? — Na gyere csak. Megyünk a kert végébe is Sanyi bácsi néhány napra­forgómagot vesz a tenyerébe és kitárja a karját­— Cini, cint einige. •. Kis einke ugrál az ágon, egyre közelebb, egyre bátrab­ban, végül rászáll a kinyújtott tenyérre és elviszi a naprafor­gómagot. —■ Ez a legbátrabb- Mikor festettem a kerítést, rászállt az ecsetre, csupa festik lett' a lába. Szinte sajnáltam- De fi­gyeld csak, jönnek a többiek is. Es jön az óvatos fakusz, a Nem látják Az erdőrendezések során sok termelfViíövetkezetünk ju­tott jelentős erdőterülethez. E* kétségtelenül növelte a gondokat, ugyanakkor újabb anyagi bevétel lehetőségét is megteremtette. Persze az utób­bit csak abban az esetben, ha a közös gazdaság jó! szerve­zett,' lelkiismeretes gazdálko­dást folytat az erdővel Sok termelőszövetkezetben ez már kedvezően alakul, de jóné- hány közös gazdaságban elha­nyagolják az erdőgazdálkodást. A napokban levelet kapott a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának erdészeti elő­adója a Börzsönyi Erdőgazda­ságtól. A gazdaság panaszt emel öt termelőszövetkezet el­len, mivel azok elmulasztot­ták az erdőművelési munkák elvégzését- Az erdőgazdaság ugyanis szakirányítást gyako­rol a körzetében lévő termelő­szövetkezetek felett. Tény, hogy a nógrádi, ber­kenye!, diósjenőí és a kesze- gi termelőszövetkezetekben 18 hektár erdőterület felszabadí­tó tisztítását, illetve a befeje­zett erdősítés kézi ápolásit elmulasztották. Ugyanakkor a nógrádi, keszeg! és a nőtincs! közös gazdaságokban elmu­lasztották a télen kitermelt faanyag elszállítását te. Az erdőben hagyott faanyag ve­szélyezteti a természetes fel­újítás sikerét. Az erdőgazdaság nem köte­lezheti a termelőszövetkeze­teket ezeknek Pi munkáknak az; elvégzésére, hiába gyakorolja a szakfelügyeletet. Arra azon­ban van lehetőség, hogy az erdőgazdaság dolgozói végez­zék el ezeket a munkákat — természetesen a tsz terhére —, ha a közös gazdaság nem haj­landó végrehajtani az erdő­gazdálkodási tervben megha­tározott feladatokat. Elvégre a termelőszövetkezetek felül­vizsgálták az erdőgazdaság ál­tal elkészített tervjavaslatot és közgyűlésen fogadták el. Minden termelőszövetkezet ve­zetősége ismeri a terveket, tudja, hogy milyen munká­kat kell elvégeznie az erdő­ben, tehát sehol sem mond­hatják azt, hogy a szövetke­zetiek tudta nélkül történik minden, illetve egyes helye­ken semmi sem történik. Már­pedig az erdőt nemcsak vág­ni kell, hanem újra ültetni, ápolni, hogy később is legyen mit kivágni! P. A. rozsdafarkú madár, is a sur­rogó, nehézröptü harkály. — Nincs olyan könyved, amelyik ezekről a madarakról ir? Dehogy nines- Ez az­Es böngésszük a madár szokásait, fészkelési rendjét, táplálkozását, mikor költ, hány iojást rak? A einke rászáll Sanyi bácsi vállára. — Tudod, mit csinálnék, ha sok pénzem volna? — Vennél egy mázsa kor­pát. — Nem. A rozsdafarkú a kerítésen lesi a napraforgószemeket- Egy-két feketerigó füttyent és szólnak, megrendelésre, tás­karádió módjára szólnak is­métlődő trillával a másik szomszéd letakart madarai­— Hát mit csinálnál? — Megvenném ezeket a nyomorult kalickás madara­kat és szabadon engedném őket. Hogy abból micsoda hangverseny lenne! Es meg van győződve, hogy azok is a kenyeréből ennének. sorompó nyitva van Csakhogy túl vagyunk rajta, egy kicsit megpihenhetünk — sóhajtanak fel egyes üzemek­ben mindazok, akik valami­lyen formában közreműködtek a normakiigazításban Pedig önmaguknak ártanak, ha azt hiszik, hogy most mar nincs mit tenniük. Köztudott, hogy ezt a mun­kát általában üzemeink, gyá­raink vezetői jól megoldották. Egyes helyeken azonban mechanikusan intézték el ezt a fontos feladatot. Erre utal az Acélárugyár példája, aho i egyes munkaterületeken, mint például a kovácsoló gyárban az ekevas gyártásnál a norma rendezés előtti teljesítményt már túlszárnyalták. A Tűz­helygyárban, a csiszoló üzem­ben julius hónapban a norma- rendezés után a műhely atlag- százaléka 105,8 százalékra ala­kult- A tisztítóműhelyben, a teljesítmény pedig 107,5 szá­zalékra emelkedett. Ez is azt mutatja, hogy az eltelt időben volt olyan üzem­rész ahol a begyakorlottság mellett tovább javultak a ter­melés technikai feltételei. De az eredményekben a vissza­tartás hatása is tükröződik. Másutt pedig rájöttek; az úgy­nevezett humanista felfogas, elképzelés amely a nehez fizikai munkát követelő he­lyeken elodázta az intézkedé­seket. nem szolgálta a terme­lés fejlődését, gazdaságossá­gát- Ellenkezőleg; már most zavarja a feszesebb munka­tempót, a technológiai fegye­lem megszilárdítását. Mind­ezek a hiányosságok abból adódnak, hogy egyik-másik helyen törekedve a határidők pontos betartására, hézagosán oldották meg az előkészítő munkát, néhány helyen teret engedtek a különböző for­mákban jelentkező demagó­giának is. S hogy ebben me­lyik osztály, melyik dolgozója milyen mértékben vétkes, azt csak alapos vizsgálattal lehet eldönteni. Egy dolog azonban most is kiviláglik; a középszinten dolgozo műszaki­ak — művezetők stb. — te­vékenysége, egy-két kivétel­től eltekintve nem volt kielé­gítő- Sőt, esetenként a hala­dás ellen léptek fel, a hamis érvek pajzsát tartva maguk előtt. Azon fáradoztak, hogy a bizottság által megszabott szi­gorítást minden jogos indok nélkül mérsékeljék- Ilyenkor mindig a munkások egyedüli segítőtársának álarcát öltöt­ték magukra, ebben a szerep­ben tetszelegtek. Tulajdonképpen magukat védték, amikor azt hangoz­tatták; én ellene voltam, én azonban kevés vagyok, ott ,ferm” döntenek. Mondták ezt, mert a felelősség áthárí­tásával egyidejűleg el akarjak hárítani azt a gondot, amelyet az új normák bevezetése első­sorban az ő számukra jelent. Egyről azonban elfeledkeztek- Az öntudatos munkások, az elmúlt idők gyakorlatából tudják és megértik, hogy a technológiai változással, a be­gyakorlottságok növelésével együtt a norma is változik* S hogy szükség van rá, ezt a munkanap fényképezések is igazolják. Ebből megtudjuk, hogy egyes területeken már a kommunizmusban élnek. A* előírt napi nyolc órából csak hatot vagy hat és felet dol­goznak egyfolytában. A művezetők által képvi­selt szemléletet, annak tart­hatatlanságát az élet félretolta a fejlődés útjóból, amikor be­bizonyosodott: az újonnan megállapított normák egy-két kivételtől eltekintve helyesek, reálisak, biztosítják a népgaz­daság es az üzemen belüli egészséges elórehaladast Ebben bő részük van azok­nak a szocialista brigádoknak és torzsgárda tagoknak, akik már az első pillanatban feltár­ták a belső tartalékokat, es rövid idő alatt jobb munka- szervezéssel, jobb műszaki előkészítéssel elérték a régi keresetet- És, hogy legtöbb esetben nem is a műszaki kö­rülmények változása, hanem a jobb munkaszervezés váltot­ta ki a sikert, azt a megye- székhely üzemeiben lezajlott normarendezes példázza a -eg- jobban. A Bányagépgyárban csak 20, az Ötvözetgyárban 15. a Tűzhelygyárban pedig a normák kiigazításakor, a szi­gorítás 13 százaléka szármá­zott csak a műszaki megala­pozottságból. Ebből adódik az újabb kö­vetkeztetés : pártszervezeteink­nek és a műszaki vezetőknek az elkövetkezendő időkben ha­tározottan meg kell gyorsíta- niok a műszaki haladást. Fi­gyelembe véve a munkások jogos észrevételét, elsősorban a nehéz fizikai munkák gépe­sítésénél kell előbbre juttatni az új technológiák széleskörű bevezetésével egyidejűleg. S ebben sok feladat hárul a ter­melés közvetlen parancsnokai­ra, akik testközelben élnek a napi megoldásra váró gondok­ká! Tehát amikor normaszigorí­tásról beszélünk, akkor ki­mondva. vagy kimondatlanul a műszaki munka fogvatékos- ságaít vesszük bonckés alá, érintse az a technikai kultu­ráltságot, vagy a munka- és üzemszervezést- Ez vizsga is, melynek során kiderül, hogy melyik üzemben, a termelés különböző posztjain, milyen előrelátó és hozzáértő embe­rek állnak. S ahogy gazdasági életünk­ben egyre erőteljesebben elő­térbe kerül az az egészséges szemlélet, hogy azt gyártsuk, amire szükség van, ami gaz­daságos, ezzel páruhzamosan nő a követelmény a műszaki munka hatékonyságával szem­ben. S mivel a művezetők, a küzdők első soraiban mene­telnek, sok függ tőlük, hogy az ő segítségükkel megállapí­tott normák miként ösztönöz­nek a műszaki fejlesztésre, az újabb technológiák gyors be­vezetésére és fordítva. Aki viszont másként fogja fel a normaszigorítást. az minduntalan összeütközésbe kerül a fejlődéssel, melyet ideig-óráig ugyan késleltethet, lassíthat, de megállítani nem tud­hogy a normarendezés nem vált ki olyan lelkesedést, mint a jutalmazás, szükséges nyo­matékosan hangsúlyozni: ab­ban az üzemben, gyárban, ahol ezt a munkát uevan úgy kezelik, mint a sürgős naoi feladatokat, ott fej sem tűnik, hogy a munkakörülmények megváltozásával egyide'i'lee megváltozik a norma is Hoz­zá tehetjük: ez egv kic*it meg­szokás kérdése is, miként a rendes, fegyelmezett rnnr'-u, Aki így kezdte, el se tud­ná képzelni, hogy másként is lehet. A normarendezés — még a hiányosságok ellenére is — jól szolgálja a népgazdaság teilő- dését. A feladatok tóbbé-ke- vésbé ismertek. Irányát első­sorban a szüntelen fejlődés igénye, de nem utolsó sorban a mulasztások pótlása szabia meg- A módszert, ehhez az ed­digi jó tapasztalatok szolgál­tatják. A sorompó nincs lezár­va. állandóan szabad ielw&st biztosít az alkotó munkának. Venesz Károly Országos versenyen harmadik lett a Salgótarjáni Cipész KTSZ Augusztus második felében Budapesten csaknem száz ci­pész kisipari termelőszövetke­zet részvételével országos ci­pőmodell versenyt rendeztek Budapesten. A kiállításon és a versenyen több mint 300 férfi és női cipőmodellt sora­koztattak fel a ktsz-ek. Ezek közül választották ki az 1966- ban gyártásra kerülő legszebb cipőket A kiállításon és versenyen részt vett a Salgótarjáni Ci­pész Ktsz is, összesen 16 férfi és női modellel. A zsűri több modellt fogadott el a salgó­tarjániak készítményei közül, s több, korábban is jó hírnév­nek örvendő ktsz-t megelőzve, az országos verseny harmadik helyét foglalták el, Az egyéni modellezők közül Danyi Ká­roly szabász ugyancsak a har­madik helyen végzett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom