Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

1965. szeptember 7- fo><M

KÖGRÄB

3

Hol vannak a lánctalpasok?

Beszélgetés a gépjavító állomás igazgatójával

— Minden szántótraktor állt az esőzés miatt. A néhány napos eső miatt minden gép meghátrált — mondja Ka- zinczi János, a Pásztói Gépjavító állomás igazgatója.

Sajnos ez valóban Így történt, hiszen még a homokosabb talajokon sem tudtak dolgozni a gépek. Pedig azl minden falusi ember tudja, hogy most nem egy hét, de egy nap is számít- Erről panaszkodik a gépállomás igazgatója is.

— A járás gyenge termelőszövetkezeteinek dolgozunk már nagyobbrészt, s nem mindegy, hogy ezek a közös gazdaságok mikor vetnek el.

Vegyük például a vanyar- ciakat. Náluk ezerötszáz hold a nyári mélyszántás, illetve a vetőszántás. Ebből még nem sok van meg. Sajnos, éppen a vanyarciak esetében fordult elő, hogy a lánctalpas gépekei nem ide irányítottuk, hanem olyan közös gazdaságokba, ahol kisebb a feladat, s ráadásul már a szántással is jobban állnakA gépjavítónak tíz darab DT és négy darab SZ-100-as lánctalpas traktora van. Ezeket mindenekelőtt a gyenge termelőszövetkezetekben foglalkoztatják. Bujákon, ahol csaknem 1800, Mátraszőllősön. ahol mintegy 1600, s Pásztón, ahol több mint 1500 hold szántanivaló van. A munkát

már minden gazdaságban megkezdték, s a tervfeladat egy részét már teljesítették- De ahhoz, hogy az idei vetés biztonságát megteremtsék nem elég csak a gépjavító állomás gépeire támaszkodni.

— A legutóbbi járási operatív bizottsági ülésén megbeszéltük — Kazinczi elvtárs —. hogy száz traktort csoportosítunk át a talajmunka elvégzésére. Ebből 30 a mi gépünk 70 pedig termelőszövetkezeti gép. Úgy számoltuk, ha ezeknek a gépeknek a felét kettős műszakban üzemeltetjük, szeptember húszadikára utolérjük a betakarítást.

Mindez így elmondva nagyon szépen hangzik, azonban nem oiyan könnyű végrehajtani. Hogy ez sikerüljön is, nagyon fontos a termelőszövetkezeti erőgépek szántással való foglalkoztatása- Egyetlen gazdaságban sem fordulhat elő, hogy a szántásra kijelölt gépeket máshol dolgoztatják, mert abban az esetben sok kárt okozó „elcsúszás” következhet be a munkákban. A vetés elhúzódása pedig a jövő évi terméseredményeken bosszulja meg magát.

Egyelőre még az állomási traktorok maradéktalan üzemeltetése sem olyan egyszerű feladat. Ugyanis a traktorok egy részére nincs elegendő ember. Nem tudják megoldani a gépek kettős .műszakban való üzemeltetését.

— Az aratás idején kaptunk segítséget a szabadságra munkásoktól, jöttek, az iparból is emoereK — magyarázza az igazgató- — Ezek az emberek most visszamennek a gyárakba. Jelenleg tizenöt ember kellene. Éppen most készítettem el az igénylést, illetve a kérelmet, mert ismét az iparhoz kell fordulni segítségért. Nagyon szeretném ha a Salgótarjáni Acélárugyártól, a ZIM-től és a nagybátonyi bányaüzemtől megkapnám a kért embereket. Ezek nélkül a mi tervünk teljesítése, illetve a gyenge termelőszövetkezetek őszi vetése van veszélyben.

A pásztói járásban körülbelül tizenkétezer hold az őszi vetésterv- A pásztóiak pontosan számbavették az erejüket, s ennek megfelelően szervezik a munkát- Amit emberileg meg lehet tenni, azt megteszik csak az időjárás is kedvezzen. Arról pedig mindig tudnak az állomás, a járás vezetői, hogy hol vannak a lánctalpasok — mert ezek a gépek jelentik most a legnagyobb erőt. A biztos helyzetismeret pedig éppen annak köszönhető, hogy jó az összhang a járási pártbizottság, járási tanács mezőgazdasági osztálya és a gépjavító állomás vezetői között. Márpedig dolgozni csak így lehet. Különösen ilyen nehéz időjárási körülmények között.

P. A.

Megkezdődött a szarvasvadászat

■= Az erdészeti főigazgató hirdetménye —> A legtapasztaltabb vadászok selejteznek —

Nagy a forgalom ezekben a napokban a vadásztársaságok házatáján. Megkezdődött az új vadászati év legizgalmasabb szakasza, a szarvasvadászát. A megye 11 nagy vadas és 23 apróvadas vadásztársaságában már elkészültek a vadászati idény kilövési tervei, amelyeknek a figyelembevételével lehet puskavégre kapni a nemes nagyvadat.

Az országos erdészeti főigazgató legújabb hidetménye értelmében — amely szabályozza a vadászati idényeket és az egyéni vadászatot — szeptember elsejétől már vadászható a golyóra érett szarvasbika és a selejtezésre szánt szarvasbikák. Nálunk a nagyvadas területeken csak öt golyóra érett- bikát lőnek ki, míg 19 selejtbikát lehet elejteni. Az előbbit október végéig, míg az utóbbit december végéig. Viszont annál több szarvastehenet, ünőt és borjút lőhetnek a vadászok egészen január 31-ig Az őzbakok kilövése csak október közepéig lehetséges, míg az őzsutákat csak október elsejétől január végéig lőhetik meg a vadászok. A nagyvadas területeken 24. az apróvadas területeken pedig 79 őzbakot lőhetnek ki a megye vadászai- özsutából, illet»« •ígidából csaknem kétszáz darabot vehetnek puskavégre a vadásztársaságok tagjai.

A vadásztársaságok, amelyek engedélyt kaptak szarvasbikák kilövésére, felkészültek a trófeák szakszerű kikészítésére is. Nagy gonddal akarják végrehajtani a selejtezéseket is. Ezzel a feladattal a legtapasztaltabb vadászokat bízzák meg minden társaságban.

A szarvasbőgés befejezésével kezdődnek meg a nagyvadas vadásztársaságok területén a vaddisznó hajtóvadászatok- A tervek szerint alaposan megritkítják ennek a kártékony vadfajtának a létszámát a vadászatok során, Vaddisznóra egyébként sincs vadászati tilalom az év egyetlen szakaszában sem.

Mivel minden vadásztársaságunkban nagy feladat a vadállomány tervszerű gondozása selejtezése, a nemesvadak számának gyarapítása, a vadőrök kettőzött figyelemmel kisérik a vadállomány fejlődését. S ha az erdőn bárki szabálytalanságot követ el vadászat közben, vagy orvvadászaton kapják, a legszigorúbban eljárnak ellene a vadász- társaságok, illetve a vadászati felügyeleti szervek.

Egyre több traktor végez talajmunkát a megye gazdaságaiban. Ebben a munkában főleg a lánctalpas erőgépekre hárul nagy feladat. Pápai László, hugyagi traktoros a helyi termelőszövetkezet földjein bizonyítja, hogy helytállnak a traktorosok.

— Szeretem Bródynak a

Tanítónőjét- Én is tanítónő lettem, más soha nem is akartam. Tóth Flórának, az utolsó mondata még ma is a fülemben cseng: „Emelt fővel jöttem, és fölemelem, mikor elme gyek!”

— Én is emelt fővel, tele ambícióval léptem ki június végén az esztergomi Tanítónőképző kapuján. Persze tudom, hogy nem váltom meg a világot, még Zabaron sem, ahová kerültem.

Így kezdődött beszélgetésünk az illatos és gőzölaő kávé mellett Chmell Évával.

— Képmutató lennék, ha azi mondanám, hogy nem jobban szerettem volna a salgótarjáni középiskolás leánykollégiumban nevelőként működni. De én ösztöndíjas voltam, havi »00 forintot kaptam a megyétől- Ki mást van joguk elsősorban falura helyezni, ha nem engem? Különben is, egy évfolyamtársam sincs a megyében, aki városba került volna tanítani.

Szünetet tart. Kortyolgat a forró kávéból.

— Ez a szívemet nyomta, el

Salgótarján munkaerő helyzetéről

Nyilatkozik a munkaügyi főelőadó

Ha valaki osztályozná a hálátlan és nem egészen népszerű munkahelyeket, akkor egy munkaügyi főelőadó beosztás nagyon előkelő helyezésre számíthatna. Városunkban Nagy József irányítja a munkaközvetítést. A jelenlegi helyzetről, előforduló problémákról beszélgetünk dolgozószobájában, egy kevésbé mozgalmas délutánon.

— Kétségtelen, hogy a szerdai és szombati fogadónapokon nagyszámú munkaigénylő jelentkezik nálunk. Volt nap, mikor százhatvanen fordultak hozzánk. Főleg nők. Hogy miért? Ezeknek a nők ■ nek a nagyrésze nem család- fenntartó, a férj keres, van ahöl a gyerek is. Tehát nem mindig megélhetési gondok miatt jönnek hozzánk állást keresni, hanem a megnöve- kedett igényeket próbálják anyagilag is alátámasztani.

Nehezíti a problémák megoldását, hogy sok nő eleve kikötésekkel lép fel. Kicsit nehezebb, de nem nehéz munkát már nem hajlandók elvállalni. Válogatnak, pedig egv nehézipari centrumban női munkaalkalmat is nehezebb találni.

— Hogyan próbálnak ezen segíteni?

Az üzemek bíztatnak, hogy a közeliövőben szigorúan felülvizsgálják a munkahelyeket, és ha női munkát férfi végez (van ilyen), akkor átcsoportosítást hajtanak végre. Bővítésekre is t«ttü"k javaslatokat. de erről még korai beszélni.

— Mi a helyzet a férfiak elhelyezkedésével ?

— A bányánál fölöslegessé vált munkaerőket zökkenő- mentesen át tudtuk csoportosítani, elhelyezkedésüket biztosítottuk. A férfiak alA Nemzetközi Szemle gazdag tartalommal jelentkező legújabb számát Bili Carritt- nak a vietnami események hátterével foglalkozó, elemző cikke indítja. Ezután összefoglalót ad „Az Egyesült Államok agresszív politikája és a mai világ” címmel a Mezsdu- narodnaja Zsizny szovjet külpolitikai folyóirat cikkei alapján. Közli a lap R. Palme Dutt: „Nyolc hazugság Vietnamról" és Jacques Amalric: „Washington Johnson elnöksége alatt’ című érdekes írásait. Herbert Aptheker ismerteti napjaink néger mozgalmát az Egyesült Államokban- „íláci és háborús bűnösök

kalmazása viszonylag köny- nyebb probléma, rövid idő alatt el tudjuk helyezri őket. Most telefonáltak például az Acélárugyárból, valamint az Üveggyárból, hogy újabb munkaerőkre van szükségük Az öblösüveggyár hat-nyolc fiatalra jelentette be igényét, később még többét kér.

Állandóan változó, hullámzó folyamatról van szó. Előfordul, hogy nincs egy munkahelyünk sem, máskor fordítva Főleg a „vándormadarak” igen türelmetlenek. Bizonyítsak? Cs. Béla az Igazságügyi Minisztériumba írt, hogy visszakerüljön arra a helyre, ahonnan előzőleg önként távozott.

D. Károlyt egy hónap alatt négy helyre követítettem ki. mind a négyet otthagyta, vagy ott kellett hagynia, és még neki állt feljebb, panaszt tett a felsőbb szerveknél. A Véndéglátóipari Vállalat csaposként alkalmazta, de „újítása” miatt — blokk nélkül adta ki az italt — távoznia kellett. Van aki fenyegetőzik, ha nem teljesül a kívánsága azonnal, van aki könnyökkel akar rám hatni De én mindig objektív szeretnék lenni.

— Minek alapján döntik él, hogy kit alkalmaznak valamely munkakör betöltésére?

— Három tényezőt veszünk figyelembe. A hozzánk forduló szociális helyzetét, szak- képzettségét, valamint, hogy mióta vár a kiközvetítésre. A szubjektivitásnak beláthatatlan következményei lennének.

A várósi tanács hátsó épületrészében van dolgozószobája. S mikor a délutáni nap bágyadtan besüt a barna ablakon, fáradtan becsukja jegyzeteit. Vége a nehéz napnak.

— B —

Nyugat-Németországban” címmel részleteket ad Albert Norden professzornak a berlini nemzetközi sajtókonferencián tartott beszédéből. Számos más írás is figyelmet érdemel, így N. Szmetanyin: Az EAK a fejlődés új fokán, Et- tore Di Robbio: Chile „harmadik útja”, valamint D. Uszatov: Hóhér az elnöki székben című cikkek. Az „Események nyomában” című rovat néhány jelentős, aktuális nemzetközi kérdéssel foglalkozik. Rajzok, karikatúrák illusztrálják, könyvismertetés, valamint nemzetközi esemény- naptár zárja a lap sokrétű szeptemberi számát.

ÍGÉRGETŐK

Némely munkahelyi vezetők olyan bőkezűen bánnak az ígéretekkel, mint a mesék jó tündérei. Szemben a jó tündérekkel, az említett vezetők sajnos, nem mindig tartják be az ígéreteiket és ezzel sokszor okoznak kellemetlen pillanatokat maguknak is, másoknak is. És itt kezdődik (vagy folytatódik) a társadalmi felelősség. A kérések egy része ugyanis jogos, más része jogtalan. Ilyen az élet. Aki kér, természetesen mindig jogosnak érzi óhaját. Hát még amikor meg sem mondják neki, milyennek tarják a kívánságot, csak „bianco” megígérik a teljesítését:

Mi szüli a könnyű ígéreteket, azt a hálás tekintetet kiváltó mondatot, amelynek végén ott van: „Szakikám. tele vagyok munkával, de elintézem”. Az első: annak a képességnek a hiánya, hogy az ember nemet mondjon. Kétségtelen: ez nem a legkényelmesebb. nem is népszerű, és nem is könnyű. Jó ember és jó vezető — sokak felfogása szerint — csakis az lehet, aki minden hozzá fordulónak minden ügyét elintézi. Da ilyen ember nincs. Gyakorlatban nincs, s elméletileg is bajos elképzelni, hiszen igazán különleges adottságokkal és összeköttetési potenciállal kellene rendelkezni annak, aki sok tucat, vagy éppen több száz fős munkahely minden felmerülő személyi gondján segíteni tudna. Erre képtelenek Is az említett vezetők, de sajnos ennek bevallására ugyancsak. Így születnek a ködös, de azért pozitívnak tekinthető dátumok, határidők, a „majd utánanézünk” és a „ne féljen, majd csak sikerül megnyomni valahol a gombot” iogalmazású mondatok.

A második ok rokon az elsővel: de nem annyira gyengeség a lényege, hanem a népszerűség tudatos keresése. „Tőlem senki ne menjen el úgy, hogy tagadó választ kap kérésére” ■— mondják ezek a vezetők. Meg kellene azonban érteniök: nem ezzel mutatnak igazán erőt, biztonságot, vezetőképességet, ha ideig, óráig magatartásuknak jó is az „optikája”’, ahogyan mondani szokták.

Ez az optika az idő előrehaladásával úgy romlik, ahogyan az erkölcsi hitel kopik. Elég két-három füstbement (és előzőleg igen szépen csengő) ígéret, hogy a tegnap még mosolygó és bizakodó arc szürkévé és csalódottá váljék. Még akkor is, ha az illető vezető lélektanilag valóban jobbnak érezte az ígéret megtételét, mint megtagadását. Mert az egyenes beszéd (ha akkor esetleg kényelmetlen) szilárdabb tekintélyt, maradandóbb tiszteletet vív ki, mint a legszebbnek tűnő, de soha be nem váltott ígéret.

B. F.

Megjelent a Nemzetközi Szemle szeptemberi száma

cÁ tamtóna

kellett mondanom. De most már tessék, kérdezzen — mondja mosolyogva.

— Hol és mivel töltötte el az idei nyarat?

— Két hónapig a Baja melleti Vaskúton a KlSZ-építőtá- borban vezetőhelyettes voltam- Ha ezt nyaralásnak nevezhetjük, akkor egész nyáron mást se csináltam.

— Hogyan jutott ehhez a megtisztelő megbízatáshoz?

— Ennek hosszú a sora- Röviden összefoglalva: a dolog 1962-ben Balatonaligán, az építőtáborban kezdődött, ahol mint brigádvezető dolgoztam. Munkámmal, úgy érzem, meg voltak elégedve, hiszen KISZ- jutalofnban is részesültem. A következő évben — előkészítő tanfolyam után —. már mint vezető helyettes tértem vlsz- sza a Balaton partjára. Azóta már két nyáron át voltam a táborban- De jövőre ismét tábori levegőt szeretnék szívni.

Már három éve tölt be felelősségteljes tisztet a leánytáborokban. Hogy hány éves?

— Nyugodtan leírhatja, még csak huszonkét éves vagyok.

A jövőbeni terveire, elképzeléseire terelem a szót.

— Mit tud Zabarról. jövendőbeli munkahelyéről

— Jánosaknai vagyok, ezért vajmi keveset. Legalább is egyelőre, mivel még csak egyszer voltam ott- Első impresz- sziók alapján csöndes, kis helynek nézem, huszonöt kilométerre a várostól.

Szeretnék itt gyökeret ereszteni, a tantestületbe jól beilleszkedni. Persze ez nemcsak rajtam múlik.

— Mit és hogyan akar való- raváltani az iskolában?

— Tanítani, mindig tanítani. Ha az embert néha csalódás is éri az életben, de a gyerekek közé visszatérve mindig megvigasztalódik- Nagyon szeretem a gyerekeket. A harmadik osztály lesz az enyém és a felsőtagozatos testnevelés. Szeretnék új szint vinni az iskolai életbe. Szeretnék színdarabokat tanítani, (mint a gyakorló iskolában), sokat kirándulni a gyerekekkel, az úttörővezetést elvállalni.

— Hogyan képzeli el itteni magánéletét?

— Kaptam egy kis szolgálati „leánylakást", havi 30 forint ellenében. Étkezni a napköziben fogok- Szeretnék jól felruházkodni, mert eddig kevésbé tellett rá. Édesapám bányász, édesanyám óvónő, sokat áldoztak rám.

— Szórakozás? Hát majd ami lesz. De nem félek az unalomtól, mert a könyv nagyon jó barátom. Néha, ha majd ráérek, beszaladok a városi kolléganőimhez is, aztán elelbeszélgetünk erről-arrólHalkan duruzsol a zene: „nem éri meg nekem...”

— Biztosan megéri majd — mondja búcsúzóul.

Az öreg falvak, földbirtokosait. az ifjú és idősebb Nagyokat elfújta a szél, de a csöndes és álliatatos Tóth Flórák ma is itt élnek közöttünk- Ezek közül ismertünk meg egyet.

Rozgonyi István