Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

N Q G R A D

1965. szeptember 5 vasárnap

Szentimnyi Kálmán

A SZÉP BURÁNYIKÉ

A kapitány rosszkedvűen sürgetőzott, a ra- ^ kodó matrózok loholtak a kosarakkal, ládákkal. Amint hátrált a hajó, meglökte a vizen lebegő áílo- niást Valaki kurjantott: „Felébred a szép Burányinál” 3 ki is nézett a szétpattanó zsa- lugáter résén a fiatal barna asszony, sebtében felkapott pongyolában, s' az ablakot szegélyező piros petúniák feketének látszottak a híg sötétben. Nehézkes madárként röppent az asszopy felé egy köteg virág. Elkapta, s azontúl hajította visszafelé, a hajót már nem érte eí, a vízbe szóródott, eltűnt a habos kavargásba a hajó nyomában- — Burányi a stéges, tisztelgésre emelte ökölbe ránduló kezét és bámulta a piros tatlámpát Egy szál virág megakadt a rácson, lerúgta azt is. Ügy látszik Gsorba — a szomszéd állomás vezetője, jóképű nőtlen fickó még mindig okoskodik az asszonnyal, a matrózoktól küld majdnem mindennap virágot

Burányi kétméteres óriás, ilyent nemigen látni a hajósok között. Széles, boltozatos mellén feszült a kék zubbony, a fehér sapkát idegesen csapta le, s kicsit rágta a dühe nagy- ját, mielőtt benyitott az asz- szonyhoz. — A Dunán lebegő faházikó csöpp szobájában meleg volt, a zsalugáter résén áradt be a folyam hűvössége. Zümmögtek a távolodó hajó gépei, az elülő hullámzás locsogott a töltés alján, verte a köveket.

Az asszony dús hajfonatát rendezgette éjszakára — mint koszorú keretezte pirosló arcát és szemében csintalan fények vilióztak*

— Mi bajod megint? te ember? — Simogatott a szava.

Burányi olyant nyújtózott, megnőtt, feje majdnem gierte a lámpát.

— Megöllek mind kettőtöket, ha... nem tűröm tovább!

Az asszony felcsattant:

— Ne olyan magasan, hé! Ha nem lennél ilyen gügye, megmondtad volna már a drágalátos barátodnak, ne adr ja hajósok szájára a feleségedet! De te? Ha idejön, sört iszol vele!

Burányi mérgesen vetkőzött. Amint sötét lett, az asz- szony az ágy belső felére fész- kelődött, szinte személytelenné vált, eltűnt. . ,

Burányi reggel kirakta a horgokat, ténfergett a parton. Nemsokára hozzák megint a gyümölcsöt.

Néha az asszonyra sandított Imént mosott még, áttetsző piros ruhában hajlongott a vén fűzfák' derekánál. Most teregette a lepedőket. Amint felnézett, villant a szeme — s Burányi is meglátta a töltésen közelgő kerékpárost.

A küllők aprították a szelíd fényt. Csorba jött, a felső állomás vezetője, aki virágot küldött tegnap — meg azelőtt, annyiszor. Úgy áll a vékony fiún a hajós egyenruha, mintha operettben szerepelne, csinosan vasalva

Burányiban feszül az indulat, de. jólelkűen mosolyog, int az asszonynak, húzza fel a Dunában hűsölő sört.

Tisztelgéssel köszöntik egymást. A kis házikóban bogár- dongásos csend lappang. Hideg pára csapódik le a vastag söröspoharakon. Burányi- né betölti a csöpp konyhát, kilibben, dudorászik.

Kihörbölik az első pohárral. A házigazda illemtudóan vár. Csorba megoldja a nyakkendőjét. Kék nadrágja hajtókájából körülményesen kiveszi a csipjptöket. Á menyecske dűdolása beszivárgott hozzájuk, önkénytelenül figyelik- S komorabb lesz a házígada. Csizmás lábák dobpgnak a Stégen, Burányiné leméri a kosarakat, vényt ad.

Csorba suttogva evez ki a hallgatásból:

— A tegnapi csokrot a Dunába dobta a feleséged ... mint hallom ...,

Burányi furcsálkodva néz.

— Az ő dolga... meg a tied.

— Búcsúzóul küldtemBurápyi a sört csorgatja s

közben odapillani Ném szók

— Elhelyeztettem magam • - - jó messzire.

— Mindenütt jó - • * víz mellett.

— Ne haragudj rám Burányi .. Nem tudom Gizit elfelejteni ... Én akartam elvenni, mennyi virágot küldtem Pgki. s tehozzád ment Fertig neked is én mutattam be a hajósbálon. Azelőtt jó barátok voltunk • •.

Krágokva isszák á bides sört. Burányi Ökle az asztalra döpcen.

— Mióta kóbor kutyaként kerülgeted ... vége a cimbo- raságnak!

— Mondta Gizi, hogy . .. mit üzentem, mielőtt áthelyezést kértem ?

— Nem beszéltünk rólad.

Nem lehetett tudni, hol van

a szép Burányiné. Kilesett az ember. Kint volt a parton, igazgatta a kötélen a férje ingeit, le ne rántsa a szél. Mikor megfordult, azt kérdezte a vendégtől.

— Minek jöttél?

Csorba kis bajuszkpja re- megett.

— Búcsúzni.

— Tőle?

— Tőletek.

Burányi elfogta az ajtópyílast,

— Aztán. .. nem félsz?

— Nem. Jő ember vagy te Burányi... Gizi azért választóit téged- Gát akkor testvér ■ * • tartsatok meg jóesmlé- kezeiben • • • — Nyújtotta a kezét.

B

urányi elfogadta, hanem a kézfogás furcsán sikerült, közeire rántotta a búcspzót, az fájdalmasan szisszent, kar-'

jf majdnem kipsavaroúott, letérdelt, mintha könyörögne. • Nem tudott védekezni. Burányi meilenragadta es felrántotta. közéjről nézett Csorba fátyolosán pislogó kék szemébe, félelmet nem ütött, csak hamuszínű bánatot. Nagyot fújt és elengedte a fiatal hajóst.

Éppen akkor nyitott be az asszony. Sült halat hozott, csak úgy serpenyőben.

— Megnéztem a horgokat... Ami volt megsütöttem. Jó lesz sör mellé. — S a vendég kezeügyébe igazította a nagyobb halat, közben férjére nézett.

— Hallom Csorba, elmegy?

— Igen.

— Jpbb lesz. Ne úgy éljen, mint itt. — S megfogta férje karját. — Tudod, mit gondoljam? Adj be kérvényt." átme- hgtnénk oda .. Nagyobb a lakás, szebb a kert.

— Qtt akarsz lakni ?

Az asszPpy csendesen beszélt :

— Hallod ... Csorba úgyis

elmegy

A fiatalember azt mondta

— Itt hagyom a sok tulipánt . ..

Az asszony azt mondta:

— Nem szeretem a tulipánt

Kosarakat hoztak, kint tanakodtak az asszonyok. Burányiné kiperdült. Burányi lökte a serpenyőt.

— Egyél. . . neked sütötte az asszony! Akinek halat sütnek, szerelmét kínálnak.

Csorba a küszöbre lépett s lehajolt fejjel, sírás hangon beszélt:

— Nincs idő evésre. Itt a

hajó. z

Szinte úgy lopakodott közeire, hullámzott már a Duna, ringott az állomás, dobogtak a gépekMindkettőjüknek ugrani kelletj. Együtt tisztelegtek az érkező hajónak. Amint a kosarakat behordják. Csorba a bicikliért ment. Odakpszón4 az asszonynak, lehajtott féljél, Barátja előtt is megállt egy pillanatra.

Burányi mormolt vulanv.t, A hajósok figyelték a kézfogást. Leszólt a kapitány:

— Átköltöznek Burányi? Jobb lesz ott a szép menyecskének.

Csorba támaszkodott a H- ciklikorm árnyon és szomorúan bámult. Azt mondta még Burányinak a kapitány:

— Legény, semmi gondja. Odajártak hozzá a nők •.. Másutt is feltalálta magát

Burányi sokáig nézett a hajó után, elsimult már a habos nyomvonal, $ a hullámzás, alig rezgett a házikó. Az asszony megfogta embere karját, szelíden húzta befelé.

K

etten ették meg a sült halat. Volt még egy Üveg sör is. Mikor a hajó távolodó sippan- tasa elhalt, azt mondta Burányi:

— Hozz papírt. •. megírom azt a kérvényt.

Művirágok voltak, de olyanok, mintha igazi rózsák lettek volna. Senki sem mondhatta róluk, hogy nem igaJóska egész idd, alatt engem nézett. Én egy kicsi féltem a férfiaktól. Épp akkortájt jöttem a városba. De Jóskának gyönyörű szép bajusza volt- Még megvan a képe, de berámáztattam s nem hordhatom magammal.

Nem volt ros?z ember. Ha most reágondolok, tudom, nem volt rossz.

És úgy beillatosította magát, hogy szédültem.

Mondom, finom ember volt.

Minden vasárnap talál - koztunk. Délután négykor. Tisztességes lány voltam. Nem akartam később találkozni, csak négykor.

Hatkor haza kellett mennemEgy tekintélyes családnál szolgáltam.

A nagyságám szigorú asz- szony, nem szerette, ha sokáig kimaradok

A nagyságos űr meg jó ember volt.

S a legfinomabb ember.

akivel életemben találkoztam. Mindig lábujjhegyen járt. S mindig kopogtatott a nagysága ajtaján. Nem volt annyira beszagosítva, mint Jóska. Csak ebben az egyben

nem volt eléggé finom. S nem viselt bajuszt.

SÄPADT ARCÚ. És olyan lágy, mint a bolyhos törülköző.

Egyszer bejött a szobámba Előzőleg szépen kopogtatott az ajtómon, mint a nagyságáén szokott.

Tíjdtam, hogy ő az. Senki más odahaza nem kopogtatott az ajtón. A nagysága barátja sem.

Nem ijedtem mag- Már egy év óta a városban laktam, s nem féltem többé a férfiaktól.

Jól emlékszem. A nagyságos űr azt mondta, tetszem nekiMért csodálkozik? Sajnálom. hogy nincs meg az első fényképem. Nem mindig volt viszeres a lábam- Még a hajam is dús volt. és ragyogó.

A nagyságos úr finom erm bér volt, másként nem lettem volna kapható, hogy beengedjem.

S többször is beengedtem.

Mindaddig, apiíg a nagysága észre nem vette, hogy gyermekem lesz.

Már mondottam, szigorú asszpny volt .

És azt mondta, tüstént llörájam el magam.

A nagíyságos úp később bekopogtatott hozzám- Láb- ujjhegyen jött be. Egy ..'rabig. De finom ember volt, és

mindjárt kiment a szobámból. ,

És Jóska is finom ember volt.

MIKOR VASÁRNAP délután négykor találkoztunk, azt mondta, feleségül akar venni. Minden vasárnap délután négykor ezt mondta nekem. De én semmit sem

szóltam neki arról, hogy gyerekem lesz, sem azt, hogy elmentéin a nagyságáéktpl.

A következő vasárnapon azonban Jóska mindent tudott. Valaki megmondta neki Mindig arra gondolok, biztosan a szakácsnő. Tetszett neki Jóska és szerette vpjna, ha Jóska faképnél hagy.

Gft is hagyott.

Finom ember voltHa más lett volna, elver.

De nem vert el. habár

szentül bitte, hogy a nagyságos úré a gyermekem.

Pedig nem az övé. Ő túl finom ember volt ahhoz, hogy az övé lehetett volna a gyerek.

A Jóskáé. — Tudtam. Mikor megszületett, mindjárt Jóskára ismertem benne- Sötét bőre volt és anyajegye a száia fölött. Ilyen bőre csak Jóska fiának lehetett. Mert a nagyságos úrnak nem vplt pa.iusza és a bőre sápadt vált.

Nincs fényképem a kisfiámról. Akkorjában nem volt sok pénzem, s kenyeret kellett vásárolnom, meg tejet. Meg az a fotográfusunk is meghalt, másképp lefényképezhettem volna.

Ugyanazon a széken, amelyre Jóska a sapkáját tette, meg a kardja4, nálam pedig a virágváza állt ott, a rózsákkal. S megkértem vpl- n-a a fotográfust, hagyja ott azt a képet a falpn, a lépcsőkkel, a tengerrel, meg a kis bárkával.

A kisfiam biztosan nagyon szépen festett volna azon a képen- Olyan szép testtartása volt, akárcsak Jóskának. S mindenki ráismert volna a képről, hogy Jóska fia.

be nem akarok a kisfiámról mesélni. Soká tartana, s nem is volna érdekes.

Az asszonyok azt mondják, spjs olyan fiatalember van, aki a háborúban esett el és egvik történet olyan, mint a másik.

Pedig tudom, hogy az én fiam egészen rpásDe nem szeretem untatni az asszonyokat.

Róia csak akkor mesélek, ha egymagám vagyok. Magámnak mesélek róla.

Meg nagynéha a köszörűsnek.

A köszörűs hamar elszp- nyókál, ha az ember valamit mesél neki. Finom ember, de

öpeg. !

Még az eső is álomba ringatja.

ENGEM AZ ESŐ nem altat el. A kisfiámra emlékeztet. Rá emlékeztetnek a fát fuvarozó szekerek is, amelyek mögött férfiak lépkednék, s az utat mutatják a kocsisoknak, merre hajtsanak.

Ha a fiam élne. ugyanilyen, fával megrakott szekeret hozna ide nékem. Mindig tűz ropogna a szobánkban, s nem lenne hideg.

De így pálinkát kell kortyolgatnom, hogy ne fázzam. Másként nem pálinkáméi;. Nem vagyok iszákos, igazán nem vagyok az, noha a szomszédasszonyok azt mondják, az vagyok.

De ők mást is mondapak. Ha valahol megtudnak ilyen, vagy olyan- csekélységet, pletykálnak. Ezért arra kérem magát, ne mondja el senkinek, mirőj beszStünkTessék, itt van a fehérneMirjana Burján, horvát ír vát írónemzedék érdekes és szabb elbeszéléseket ír s első földje lakosai, a szkipetárok beszéléseit bájosan fanyar hu át, ugyanakkor azonban na emberek természetében megn szívós kispolgári csökevények sában mos jelent meg „Kör amelyben legjobb novelláit gy tűk az Anka című novellát.

mű is készen van. Nézze csak meg az inget. Ugye nagyon szépen hajtogattam. Mindig nagyon ügyeltem a férfiingekre. A nagyságos úr, ha a legkisebb ráncot is észrevette az ingen, visszaadta- Ilyen volt Jóska is- Az én kisfiamnak csak egy szál inge volt. Vasárnap húzta fel. Mindig szerettem yolna neki másikat is vásárolni. De ő maga serp szeretett inget viselői. Sötét színű trikóinget hordott. Azok olcsóbbak és tartósabbak. S nem piszkolódnak annrfra- De nem akarom magát az én kisfiámmal úntatni.

Kész vagyok a munkámmal. Köszöpöm az uzsonnát. Naevon szé-ep megfizetett HA SZÜKSÉG lesz rám. tessék csak felkeresni. Az utcában minden gyerek mer mutatja, hol lakom. Csak azt tessék kérdezni, hol lakik az Anka

Csuka Zoltán fordítása.

ónő (sz. 19311 az újabb hor- igcrcles tagja. Rövidcbb-hosz- clbcszéléskötetében szülő- életéből merítette témáit. Elinor, s gyermeki naivitás járja gyón is elevenére tapint az yilatkozó visszásságoknak, s a npk. A zágrábi „Zora” kjadá- hinta” című elbeszélésköteic, űjlötte össze. Ebből fordítói-