Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

1965. szeptember 1. szerda fíőCRÁD 3 Sok árucikk között Eg-y emberen múlhat? válogathatunk Körkép a kereskedelem őszi-téli újdonságairól Egyelőre nem meteoroló­giai értelemben érzékeljük az immár jogaiba lépett őszi hónapokat és a komoran kö­zelgő telet, de a családi költségvetés jelzése is csalha­tó talanul pontos; sokasodnak a kiadások, kezdődik az őszi- téli vásárlás. Időszerű tehat a kérdés; hogyan készül fel a kereskedelem az idényre, s milyen újdonságok várják a vásárlókat? Mielőtt a vevők fogadását előkészítő kereskedelmi rak­tárakba pillantanánk, te­kintsük át kissé szélesebben az idei áruellátási „horosz­kópot”. Az idei terv a belke­reskedelmi forgalom mint­egy 4.5 százalékos emelkedé­sét irányozta elő és az első félévben ez lényegében meg­valósult: a forgalom 3,4 százalékkal nőtt 1364 első feléhez képest. Különös figyelmet érdemel a vásárlások belső. szerkezeti módosulása- Kedvező, hogy az átlagnál kevésbé — mind­össze 2 százalékkal — nőttek az élelmiszer-kiadások. _ Sok évi megtorpanás és időleges visszaélés után jelentősen nőtt a ruházati forgalom (7 százalékkal), ami részben a kiárusítások, részben a vá­laszték javulását tükrözi. A népgazdasági előirányzatnál némileg több fogyott az úgynevezett vegyes iparcik­kekből is, itt az emelkedés 4 százalék; Az év második félében a kiskereskedelmi forgalom bő­vülése lényegében az előző félévi ütemet tartja, ami azt jelenti, hogy az év teljes kiskereskedelmi eladása 1964- hez képest az imént jelzett 3-3,5 százalékos növekedési arányt éri el. íme a hozzávetőleges vá­lasz arra kérdésre: mi vár­ható az őszi-téli Idényben? Az időjárás idényváltásá­ból is következik, hogy ilyen­kor az elsőszámú fogyasztói igényt a ruha! Nos, a ruházati ellátás nem­csak mennyiségében lesz ki­elégítő, de néhány érdekes és tegyük hozzá: már régen esedékes újdonság is a piac­ra lép. Rövidesen megjelen­nek a boltokban a könnyű és korszerű poliuretán habbal egybedolgozott szövetek, pon­tosabban: az ebből készült férfi, női és gyermek átme­neteli kabátok. Praktikus új cikk az úgynevezett „téliesí­tett” ballon-kabát, a danu- lon-vatelinnal egybedolgo- zott Orkán, amelyet műszőr­me gallér díszít. Nagymeny- nyiségű gyermek fólia- . és viharkabát, s új fazonú női, férfi télikabát is forgalomba kerül­A felsőkoníekcíó Ipar to­vábbi újdonságai: az év má­sodik felében a férfiöltönyök mintegy 55-60 százalékát di­vatos, mellényes, 2-3 gombos kivitelben hozzák forgalom­ba. A női ruhák, kiskosztü­mök alapanyaga több új vá­lasztékfajtával — például csipkével, brokáttal, különbö­ző selymekkel és külfödi szintétikus keverésű textíli­ákkal — bővül. Bizonyosan hamar népszerűvé válnak a ragasztott gallérú, korszerű férfiingek is,- amelyek mo­sás után formatartóak, s a régebbi típusoknál jobbak. A méteráru-választék előrelát­hatólag külföldi teddy-beer anyaggal bővül, s imoortált bőrdíszműáruk között is vá­logathatnak majd a vásár­lók. Ami az őszi-téli cipőellá­tást illeti, előzetes adatok szerint, kedvezőbb lesz a vá­lasztéki skála és több korszerű, hajlékony, divatos cipő kerül a boltokba. Férficipő újdonság: a gumikörszalagos, műtalpas cipő. Női bunda­csizmából a tavalyi mennyi­ségnek több mint a négysze­resét hozzák forgalomba és növekszik a női félcipők vá­lasztéka is- Fontos és bizo­nyosan keresett újdonság lesz a műbőrből készített gyer­mek bundacsizma. Kielégítőnek Ígérkezik a lakástextiláruk mennyisége és a tavalyinál jobbnak a választéka Is. Többféle szín- tétikus függöny kerül a bol­tokba és a modem mintás szőnyegfajták aránya eléri a teljes szőnyeg mennyiség 55-60 százalékát. A háztartási vegyipar idén viszonylag kevés új cikket hoz forgalomba, első­sorban azért, mert a meglé­vő választék általában kielé­gíti a keresletet Különösen kedvező a korszerű mosó­szerek mennyisége és bőséges a választék (ebből az áru­cikkből évek óta 10-12 száza­lékkal emelkedik a keres­kedelmi értékesítés, ami ki­emelkedően magas arány!). Általában bizonyos telítődés figyelhető meg a korszerű háztartási vegyicikkek eladá­sában, ezért idén finomítják a választékot és olyan áruk termelését növelik, esetleg a többi rovására, amelyek kü­lönösen kedveltek. emellett csak a régiekhez képest tel­jesen új tulajdonságú cikkek gyártását kezdik el. S ahol még viszonylagos hiány ta­pasztalható — például a Hy­po mosószer esetében —, ott elsősorban a csomagolóanya­gok. üvegek hiánya korlá­tozza az áruellátást Vas és műszaki cikkekből nem tervezik új gyártmányok forgalombahoza tálát. Bár igaz, hogy itt több. már gyártott és keresett cikk — például néhány kedvelt TV típus, stb. — egyenletesebb „utánpótlását” célszerű biz­tosítani, de emellett nyilván­valóan szükség lenne újdon­ságokra is. S hogy ötletben, tervben nincs hiány, azt egyebek között az is bizo­nyítja, hogy a KERM1 csu­pán a második negyedévben mintegy. 170 féle új gép és fémipari termékről állította ki a „megfelelő” bi­zonyítványt, engedélyezve a kereskedelmi forgalombaho- zatalt. Más kérdés természe­tesen. mikorra „érik meg” e cikkek sorozatgyártása az iparvállalatoknál. (íme egy­két érdekes újdonság ezekből a tervekből: kettősfalú, gaz­daságos tejforraló edény, j,Tűz-őr” elnevezésű cserép­kályhákra szerelhető légsza­bályozó, amellyel 10-15 száza­lék tüzelőanyag takarítható meg, de vajon tavaszra ke­rül-e forgalomba ez a tüze­lési újdonság)? A kép, amelyet az őszi-téli idény újdonságairól rajzol­tunk, korántsem teljes, de annyi ebből is látható: álta­lában megfelelő lesz az áru­ellátás, és sok új árucikk kö­zött válogathatunk majd a következő hónapokban­T. A. Az egyszeri pap elment szabadságra, és mivel pász­tor nélkül maradtak a hívek, szünetelt a szertartás. Valami ilyent, ehhez hasonlót sejte­nek a Salgótarjáni Bányagép­gyáriak is a ZIM Salgótarjáni Gyáregységeben, ahol viszont az öntöde diszpécsere mehe­tett szabadságra. Sejtelmük­nek alapos oka van, de ne vágjunk a dolgok elébe. A bányagépgyáriaknak je­lentős export-feladataik van­nak. Ehhez öntvények kelle­nek, de kellenek máshoz is, hiszen több öntödével koope­rálnak. Kaposvár, Gyöngyös, Eger, Szeged, és még ki tud­ná felsorolni honnan nem ér­kezik számukra öntött alkat­rész. Ahogy mondják 180 fo­kos fordulat történt az utóbbi időben az öntött alkatrész el­látásban. Ez a megállapítás azonban általános, mert a ZIM Salgótarjáni Gyáregysé­gével is kooperálnak, és on­nan is várnak öntvényeket, mégpedig annyit, hogy napi ütemes munkájuk havi ex­portterv teljesítésük áll, vagy bukik rajta. Ebben a hónapban például tizennyolc és fél ezer darab úgynevezett „R 2—r” jelű ön­tött fedél szerepelt a tervük­ben. Az első tíz napban meg is kaptak csaknem tizenegy ezret, azután fokozatosan csökkent a mennyiség és 25-!g csak újabb 2132 darab érke­zett. No, — hogy ne panaszkod­janak — ígéretet azért kap­tak. Abból azonban nem le­het gyártani, görgőket készí­teni, így alighanem baj lesz most a havi elszámolásnál. Az úgynevezett B—3-as és B—4-es csapágyház öntvé­nyekből is egyenként négy­ezerkétszáz darab szerepel a tervükben erre a hónapra, de még csak a próba gyártoga- tásig jutottak el a ZIM-ben, pedig itt van szeptember. Sőt, valószínű azért „időben” el­készülnek a kérdéses öntvé­nyek és a gyártó vállalat sta­tisztikáját nem rontják. Ám, késztermék abból már alig­hanem csak később lesz, és csorba esik a szoros export­terven, hiszen az csak ütemes munkával teljesíthető és nem hajrával. Nehéz elképzelni, hogy egy olyan nagyüzemben mint a ZIM, egyetlen ember szabad­sága okozna ekkora bonyo­dalmat. Vagy talán mégis? B. J. Hagyománya nincs, de jövője van Néhány gondolat a nagyüzemi libafenyésztésről A bányászkórus programjából A Salgótarjáni Bányász Mű­velődési Otthon férfikórusa ez év nyarán Egercsehiben és Hollókőn szerepelt. A kórus most készül a téli idényre. A program szerint október első felében hangverseny lesz, amelyen Békéscsabáról és Balassagyarmatról egy ve­gyeskórus, Salgótarjánból pe­dig egy pedagógus kórus vesz részt. A hangversenyen a Bányász Művelődési Otthon kórusának tagjai régi ismerősökkel ta­lálkoznak majd, hiszen két évvel ezelőtt Békéscsabán sze­repeltek és azt megelőzően is több országos dalostalálkozón, hangversenyeztek. Az októberi műsoron kívül a téli időszakban a kórus több alkalommal szerepel majd a Bányász Művelődési Otthon­ban és Salgótarján más helye­in is. Ezenkívül a környező községekben is ellátogatnak, ahol önálló műsort adnak. A Megyei Statisztikai Hi­vatal felmérése és számításai szerint jelenleg valamivel több mint százhatvanezer li- oa van a megyében. Egy­két kivételtől eltekintve nincs kijelölve legelő a fal­vak határában ezeknek a jó­szágoknak. így történhet meg, hogy a pásztor nélkül „kicsapott” liba ellepi az utakat, vagy a tilosba legel. Egyes falvakban ez már annyira elharapódzott, hogy be kellett fogni a kószáló li­bákat és büntetést fizettetni a gazdájukkal. De vajon cél­ravezető-e ez? Nem lenne-e jobb intézményesen gondol­kodni a háztáji libák sorsá­ról? A korábbi évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy sem a termelőszövetkezetek sem a tagok nem használják ki a libatenyésztésben rejlő le­hetőségeket. Pedig minimális befektetéssel szép pénzhez juthat a tenyésztő. Az idén a rengeteg jószágból mind­össze 9 000 háztáji liba hizla­lására kötöttek szerződést a tulajdonosok. Mi történik a többivel? Részben eladják, illetve nagyrészét saját ma­guk fogyasztják el a gazdák. Pedig érdemes lenne töb­bet foglalkozni a háztáji gaz­daságokban is a liba hizla­lással, hiszen a lehetőségek is megvannak hozzá. Egy hí­zott liba előállítása még nyolcvan forintba sem kerül, a tulajdonos viszont — ha egy átlag súlyú libát veszünk figyelembe — 175 forintot kap érte- A hízott libának kilójáért 25 forintot fizetnek a felvásárló szervek. Ráadá­sul ha ezt a libát három­szor megtépik, a to'Iáért kü­lön adnak 40 forintot. A szerződéses hizlalásra, ható­sági áron 40 forint előleget és 15 kilogramm kukoricát adnak. Persze a szerződéses hizla­lás is csak akkor kifizetődő, ha nem egy-két libáról, ha­nem tálkákról van szó. En­nek pedig bizonyos feltételei vannak. Mindenekelőtt az. hogy a községekben legyen libalegelő, ahová kihajtják a jószágot. Ez nagyon fontos addig, amíg nem veszik hiz­lalásba a libát- Az alkalmi libapásztorok az árokparton, dűlőszéleken húzódnak meg a libákkal. Vagy pásztor nélkül csatangol a jószág, a ilyenkor megy a tilosba. A közös libalegelő kialakí­tásával egy sereg bosszúság­tól is megmenekülnek a községi vezetők, mert a libák nem píszkolják össze az egész falut, s nem okoznak károkat a kultúrnövények­ben. A közös legelőn sokkal könnyebb lenne megoldani egy közös pásztor alkalmazá­sát is. A nagyüzemi libahizlalás­nak Nógrádban sajnos nin­csenek hagyományai, viszont a kistenyésztői hizlalásnak igen. Ha ezt szervezettebbé tennék, lényegesen megemel­hetnénk a hízott libák szá­mát, illetve a libatoll meny- nyiségét. Ennek érzékelésére csupán egyetlen számot: a megyében évente maximáli­san 80-100 ezer hízott libát lehetne értékesíteni, ha felka­rolnák ezt a tevékenységet- Ez pedig — csak hát kilós átlaggal számolva — 700 000 kilogramm libahús A a te­nyésztők jövedelme ebbe! 10 millió forint — lenne. r. a. A JÖVENDŐ FÁKLYÁJA 1930. szeptember 1. MAR ÜGY LÁTSZOTT, hogy nincs kiút: a gazdasági világválság gőzhengere utol­érte az angyalföldi munkást, az alfödi parasztot és csak idő kérdése, hogy mikor Toppant­ja össze. Már úgy látszott, hogy némán fog a gőzhenger alá feküdni, mert annyi ere­je sincs, hogy segélyért kiált-, son... 1930 perzselően forró nya­rán mintegy félmillió dolgozó ember — családtagjaikkal együtt a magyar nép egyne­gyede — nézett szembe azzal a — mi nemzedékünk számá­ra elképzelhetetlen — pers­pektívával, hogy a tél folya­mán, ha addig nem történik valami. családjával együtt éhenhal. • A nyomor megdöb­bentő formában fakadt fel. Győrött 1500-an a munkanél­küliek közül — kemény, büsz­ke emberek — azzal a kérés­sel fordultak a városházához, hogy adjanak nekik koldulási engedélyt. Karcagon 195-en írták alá azt a kérelmet, amely így végződött: „Ha kö­veteléseinket nem teljesítik, zárjanak be minket a börtön­be, legalább ott nem fordu­lunk fel éhen”. Budapesten a tömeg péküzlete'a’t vert széj­jel, hogy egy falat kenyérhez jusson. „A nemzet egy nagy csa­lád, amelynek össze kell tar­tani. Mindannyiunknak tűrni és dolgozni kell, hogy köze­lebb jussunk céljainkhoz” — ez volt minden, amit Horthy Miklós őfőméltósága mondani tudott a salgótarjáni munka- nélküli bányászoknak. A Fő­méltóságú Asszony nyomor­enyhítő akciója. „100 kis ron­gyos felruházása”, a „szegé­nyek karácsonyfája” — ez volt minden, amit a Horthy-rend- szer „tenni” tudott az éhhalál­lal küzdők érdekében. De volt egy erő, amely megálljt kiáltott az éhhalál­nak. A láthatatlan, a föld alá kényszerített, rendőrkopóktól hajszolt, börtönkamrákban gyötört, és mégis mindenütt jelenlévő elpusztíthatatlan és megtörhetetlen párt, a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja. A csepeli viskókban, fe­rencvárosi barakkokban, hód­mezővásárhelyi tanyákon kéz­ről kézre jártak a sokszoro­sított röplapok: „Ki az utcá­ra! Védekezzetek a véresen vagdalkozó redőrkarddal, a földmunkás anyák testébe fú­ródó csendőrszuronnyal szem­ben!” A röplapok nyomán ököl­be szorított kezű emberek je­lentek meg a Rákóczi úton, kiszikkadt kubikusasszonyok nekimentek a csendőröknek Kiskundorozsmán, a csongrádi csendőröket csak a kivezé­nyelt katonaság mentette ki a tömeg gyűrűjéből. 1930 ele­jén az utcára mentek a mun­kanélküliek Szegeden, Debre­cenben, Gyöngyösön, Szente­sen, Miskolcon, Kiskunfél­egyházán. HA AZ ÉHEZŐKET par­lamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyára nem határozták vol­na el, hogy tüntetést szervez­nek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára. A Szo­ciáldemokrata Párt — bármi­lyenek voltak is vezetői — munkáspárt volt: a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára. Így született meg a határozat: 1930 szeptember 1- én legyen néma tüntetés Bu­dapesten és a munkásváro­sokban. ..Munkások! Munkanélkü­liek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor 'tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órák­ban a Nagykörútra a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzel­mes elszántsággal. Munkát! Kenyeret!” — hangzott s kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt A 11 órára kitűzött tüntetés út­vonalán már 9 órakor sűrű­södtek a járókelők. 10 órára az Andrássy út (a mai Nép- köztársaság útja) feketéllett a tüntetőktől. Fegyelmezett, ko­mor fenyegető sorokban höm- pölygött — egyelőre né­mán — a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere. Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tö­megben menetelő József At­tila. ÉS EGYSZER CSAK meg­szólalt: „Munkát! Kenyeret!” •,Éljeh a Szovjetunió!’, „Éljen a Kommunista Intemacio- nálé!„ A tüntető sorok kö­zött — először bátortalanul, majd erőre kapva — egyszer­re csak felzengett: „.. .A föld fog sarkából kidőlni, semmik vagyunk s minden leszünk...” „Jelentem, hogy 1930. évi szeptember hó 1-én déü f-l 12 órakor a főparancsnok úe szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti ját­szótérre lettem kiküldve” — írja feletteseinek Nagy Ká­roly rendőrfelügyelő. „Alig­hogy az Iparcsamokot el­hagytuk, az úttesten* a járdán és a pázsiton összegyűlt tö­meg pfujozni és szidalmazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam... A tö­meg „le a zsarukkal” szava­kat kiabálta, az összetört vas­tag üveg- és márványlapokkal dobálózva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem eí... A tömeg csak akkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatá­sát hallották.” Darnyik János galgahévízi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tömeg nem hagyta magát. A késő délutáni órákig folyt a harc — barri- kádharc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletá­rokkal egy sorban haladtak a vidéki éhezők. Győr, Pécs, Sze­ged, Miskolc, Debrecen. Ka­posvár többezres munkás tö­megei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommunisták ki­szabadítását követelte. Sop­ronban a hatonaságot vetet­ték be a tüntetők ellen. És másnap már tudta az egész világ: a magyar prole­tariátus nem hagyja magát! A világsajtó első oldalon tár­gyalta a budapesti eseménye­ket. A Pravda egész oldalas tudósításban számolt be a harcról. Prágában szblidaritás- gyűléseket tartottak. Francia- országban, „Szeptember 1 Bi­zottságok” alakultak a magyar munkások segítségére. A TÜNTETÉS MEGRÁZTA az egész országot. Az ural­kodó osztály pánikba esett. A koronatanács rendkívüli ülé­sen foglalkozott a tüntetéssel Soron kívül közmunkákat ren­deltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegy­verhasználatra. A közműnk'' később belevesztek a „ma5 kir.” bürokrácia szövevényé­be. A fokozott fegyverhaszná­lat viszont megvalósult: Ba’ mazújváros és Nyirtura hale' tai tanúsítják. „A múlt kfsértete — a i; vendő fáklyája” — így je"' mezte a tüntetést Kun Bé.’ A fálya még sokáig világító' Fénye az utat mutatta, amo' a munkásosztály végle-"^ *-' szabadulásához v«"»*»*» Borsányi György A Párttörténeti Intézc tudományos munkatársa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom