Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-29 / 229. szám
Szocialista hazánk rendjének, békéjének hű védelmezői M inden évben szeptember 29-én ünnepeljük a Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek napját. E napon népünk szeretettel emlékezik meg azokról, akik fegyverrel védik hazánk szabadságát és függetlenségét, népünk forradalmi vívmányait, a békés építő munkát. Ez a nap, mely a pákozd-sukorói győzelem évfordulója, felidézi népünk küzdelmét, szabadságharcos elődeink hazaszeretetét, fegyveres forradalmi harcait, hősiességét a társadalmi haladásért, szabadságért. Mélységes elismeréssel és tisztelettel emlékezünk az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság hős védelmezőire, a vörös katonákra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban részt vett magyar internacionalistákra, a spanyol nemzetközi brigád magyar katonáinak harcaira, a Horthy fasizmus és hitleri megszállók ellen küzdő hazafiakra, akiknek harcos forradalmisága, lángoló hazaszeretete és internacionalizmusa lelkesít bennünket Fegyveres erőinket, a katonákat, rendőröket, karha- talmistákat, határőröket és munkásőröket a dolgozó nép szolgálatára neveljük. Áthatja őket a szocialista hazaszeretet, az internacionalista eszmények iránti hűség, a felszabadító szovjet hadsereg iránt tanúsított testvéri szeretet, a Varsói Szerződésben résztvevő szocialista országok hadseregeivel való mély barátság szelleme. F egyveres erőinket jellemzi a magas technikai fel- készültség, a hadtudományok alapos ismerete. Ezeknek a tudományok és gyakorlatoknak birtokában képesek szocialista hazánk békéjének és rendjének védelmére. Kormányunk, népünk sokszor kifejezésre juttatta, hogy békés gazdasági versenyben akarja bizonyítani a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben. Egész életünk, kül- és belpolitikánk következetesen a békés egymás mellett élés elvén nyugszik. Napról-napra sokasodnak azok a tényezők, amelyek a háború kirobbantása ellen hatnak. Ilyen tényező elsősorban a szocialista világrendszer léte, amely erejénél fogva a nemzetközi élet fejlődésének legfőbb tényezője: a szocialista világrendszer katonai ereje, a Varsói Szerződés tagállamainak egysége, és ha szükséges, a határozott, gyors és jól összekovácsolt fellépése a kalandorok bármilyen provokációjával szemben. N 'iünk a békés egymás mellett élés politikáját magáénak vallja, mert tudatában van annak, hogy a háború nemcsak a jelent, hanem a jövőt is elpusztíthatja. Népünk tisztában van azzal is, hogy a békés egymás mellett élés egyben küzdelmet is jelent, hosz- szantartó és szívós harcot a gazdasági versenyben, harcot az ideológia frontján is. Alig múlt száz éve, hogy a Kommunista Kiáltvány megjelent. Akkor a kapitalizmus virágzó korát élte és ideológusaik rögtön felismerték az eszme, a tudományos szocializmus eszméjének veszélyét. Tűzzel-vassal üldözni kezdték mindazokat, akik azt követték. Az üldözés ellenére ez az eszme tért hódított és a világ arculata megváltozott. Az imperializmus nem mondott le céljairól: a tudományos szocializmus eszméjének, a szocialista világ- rendszernek megsemmisítéséről. Célja ma is ugyanaz, de a lehetőségei kedvezőtlenül megváltoztak. Jelenleg új lehetőségeket keresnek. A lokális háborútól kezdve a lélektani hadviselésig, az ideológiai diverzióig mindent elkövetnek, hogy céljaikat elérjék A szocializmus ellenségei egységfrontba tömörülve, kihasználva az esetenkénti kedvező alkalmat, szüntelenül fáradoznak a szocialista eszme hatásának csökkentésén, a szocializmusba vetett hit gyengítésén, a burzsoá eszme konzerválásán, társadalmi rendünk szilárdságának fellazításán. Népünk azonban lépten nyomon leleplezi ezeket a mesterkedéseket. Amikor a fegyveres erőink harckészültségének állandó fokozásáról beszélünk, amikor állandó és éber készenlétben tartjuk őket, nem a háborúra való készülődés jegyében tesszük ezt. A nemzetközi helyzet mutatja, hogy az imperializmus természete nem változott- Jelentős erők vannak, amelyek nem mondanak le agresszív katonai elképzeléseikről és nem akarnak beletörődni a világban kialakult új helyzetbe. Katonai kalandokba bocsátkoznak a világ különböző részein. Fegyveres erőink a Varsói Szerződésben tömörült haderőkkel együtt — élen a szovjet hadsereggel —, rendelkeznek azzal a hatékony erővel, amely az esetleges támadó ellenség megsemmisítéséhez szükséges. A kitűnő nagy hatótávolságú és pontos fegyverek a világ bármely részen elérik a támadót. A félelmetes fegyverek kezelői olyan katonák — a zocializmus neveltjei — akik internacionalista ' ntudatuknál fogva, a hazaszeretettől áthatva elszánt és bátor védelmezői a népek vívmányainak. Lipták Gyula alezredes, a BM Nógrád megyei Főkapitányságának vezetője r rr ii S rr l | rí til n rr crosodo kapcsolat, gyümölcsöző szocialista szerződés — Katonák a termelésért, civilek a katonákért — Barátságuk több évre szól. Először 1961-ben találkoztak. Azóta több eredményes esztendő maradt hátuk mögött, hiszen együttműködésük mind inkább terebélyesedett. Soksok tanulság, dicséretre méltó tett, elvtársi segítségségnyúj- tás, módszerek kicserélése jellemzi a katonák és a civilek kapcsolatát Az Aszódi Honvédségi alakulatról és a Salgótarjáni Acélárugyár együttműködéséről, tevékenységéről. Lassan ötödik éve, hogy a két szerv között kezdetét vette a mind máig fejlődő kapcsolat. Ebben az időszakban még csak kölcsönös látogatások, szívélyes találkozók fémjelezték a katonák és gyári munkások baráti viszonyát. Ekkor csupán a gyárral és a gyártmányféleségekkel való ismerkedés, másrészt beszélgetés Aszódon az alakulat parancsnokságával, személyi állományával volt a cél. Sok, nagyon sok probléma vetődött fel ilyenkor, közülük számos válaszra talált vagy az üzemben, vagy az alakulat kultúrhelyiségében. És később mindinkább előtérbe került egymás segítése mind gazdasági, mind politikai kérdésekben. Az együttműködés tisztázása után az aszódi alakulat katonái mind gyakrabban jelentek meg a Salgótarjáni Acélárugyárban. Határtalan lelkesedéssel varázsolták széppé az üzem környékét, rakták be vasúti kocsikba az exportra és belföldi használatra szánt termékeket Az utak építése mellett még ma is sokan emlegetik a „kis katonák” segítségnyújtását. Nem felejti senki, hogy 1963 telén a fűtés zökkenőmentes folyamata, az üzem működése érdekében még a karácsonyi ünnepek alatt is teljes odaadással, szívvel dolgoztak. És joggal mondják az acélgyáriak, hogy az aszódi katonák az üzemhez, a gyárhoz nőttek azóta. Az elmúlt év szintén mozgalmas volt, még elevenebbé, meg színesebbé vált a kapcsolat. És ekkor született meg a döntés. Az aszódi alakulat parancsnoksága párt- és KISZ-szervezete szocialisSzázezernél több a munkatársa 1945 január másodikán — háromhetes bujdosás után — élete első, immár legálisan tartott taggyűlésére ment Egy- házasgergén egy fiatal segédvájár. Bányászként lépett a helyiségbe, amelyet akkor csak a lelkesedés fűtött, s rendőrként lépett ki belőle. Ezt kívánta akkor a párt. Fejtés helyett járőrözés, „szán rablás” helyett felderítés, ácsolás helyett figyelés lett a feladat. S új idők új jelenként: társadalmi munka szervezése. Megpihenést a következő évek sem hoztak Grexa Lajos számára. Egyházasgerge Mihálygerge, aztán a Dunántúl, az Alföld sok-sok faluja- városa volt az ifjú rendőr állomáshelye. Ahol meg-meg- döccent a közrend kocsija, őt oda vezényelte a Belügyminisztérium. S ugyan honnan sejtették a ímesszi Budapesten hogy a kecskeméti tanyavilágban egy fiatal őrsparancsnok kerékpáron, hátizsákban viszi beosztottainak a lisztet, a kevéske zsírt Nógrád megyéből?... — Igen, az ötvenes évek elején olykor még erre is szükség vol. önmagáról csak annyit mond el a megyei rendőrfőkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője, ameny- nvi elől egy interjú során ki nem térnek. Ám megered a szava, amikor munkatársairól beszélhet. — Százezernél többen vannak! — büszkélkedik, és joggal. — Persze, nincs valamennyieknek egyenruhája... Az én munkatársi gárdám egész Nógrád megye minden jószándékú embere. A lakosság segítsége nélkül nincs, eredményes megelőző köz- rendvédelmi munka. A nagyoroszi üzletfosztogatók Önkéntes rendőre'nk éberségén vesztettek rajta. Ecsegen boltbetörőt fogtunk el szolgálaton kívül is nyitott szemmel járó munkásőr együttműködésével. Anélkül azonban, hogy ezeket az eredményeket lebecsülném, hozzá kell fűznöm: a bűncselekmények felderítésénél is fontosabb számunkra a becsületes emberekkel együtt végzett megelőző munka. Ügy szoktam ezt fogalmazni: az igazi rendőr a tettes elfogásának mindig megörül; de még nagyobb az öröme, ha sem garázdasággal, sem élet-, testi épség, állam- vagy vagyon- ellenes bűncselekménnyel nem háborítja senki a köznyugalmat. Az az idő, amikor ezt elérjük, — tudom —. nincs még közel. De eljön! S hogy mielőbb eljöjjön, ezért dolgozunk mi hivatásos rendőrök százezernél több Nógrád megyei munkatárssal. b. *. ta szerződést kötött a acélárugyáriakkal. „Jelen szocialista szerződésünk célja a hadsereg és az üzem területén dolgozó fiatalok egymáshoz való közelebb- hozása, az Ifjúság a Szocializmusért mozgalom teljes-" • tésének könnyítése. Ezenkívül a honvédelmi előképzés terén végzett munkák tökéletesítése és az eszmei, politikai nevelő munka megjavítása” — fogalmazták meg a szerződésben. A tettek egj-mást követték Az acélárugyári KlSZ-bizott- ság Berekfürdőn tíznapos KISZ-vezetőképző tábort szervezett. A szocialista szerződés értelmében az aszódi alakulat 12 tagját is meghívták. Az előadásokat, módszertani foglalkozásokat is közösen tartották. Katonák, tisztek, gyáriak. Azt már említeni sem kell, hogy a tábor életére jó hatással volt a katonák példamutatása, magatartása, szorgalma. Később megint a munka következett. A katonák újból megjelentek a gyárban. A vállalat vasúti kocsiair.ak korszerűsítését végezték cl. Ebben a munkában kiválóan megállták helyüket a rohambrigád tagjai. A munkát a szórakozás váltotta fel. Az Acélárugyár Művelődési Házában nem egy esetben ott voltak a katonák is. Szellemi vetélkedőkkel, tréfás játékokkal tarkították a találkozókat — közelebb kerültek egymáshoz a katonák, tiszthelyettesek, tisztek gyári dolgozók. Az együttműködés tegnap egy újabb kedves színfolthoz érkezett. A Fegyveres Erők Napja alkalmából a gyáriak látogattak el Aszódra. Együtt ünnepeltek. Kijutott a katr. nák számára az elismerés is. a gyáriak oklevéllel tüntették ki azokat a katonákat, akik eddig legtöbbet tettek az együttműködés érdekében. De más ajándékot is vittek magukkal. Az alakulat részére egy 50 wattos erősítőt, a katonáknak, tiszthelyetteseknek és tiszteknek pedig személyi ajándékokat nyújtottak át S. L. A „nagy kaland’* véget ért Franciska már elmondta, hogy miért indult a nagyvilágnak, de a tiszt most a mama előtt is megismételteti a vallomást. — Nem jöttem ki a tanárokkal — kezdi vállát vonva a nyakigláb, tizennégyéves kamaszlány. — Nemrégen úttörőpróbát tettünk a hegyen, s visszafelé ismerős fiúkkal jöttünk. Meglátott egy tanár és bejelentett. Igazgatói intőt kaptam. Pedig csak beszélgettünk. Aztán földrajzból is elbuktatnak. Ezért indultam el. — Mi volt a terve, hogyan lépi át az államhatárt, és hová akart eljutni? — hangzik a következő kérdés. — Reggel indultam, mintha iskolába mennék. Gyalog mentem. útközben felvett egy tehergépkocsi. A vezetője csak annyit kérdezett, merre igyekszem? Elvitt a határ közeiéig. Ügy gondoltam. a vasúti sínek mellett eljutok a határig, ott átúszom a folyón. Utána gyalog mennék tovább, apám testvéréhez. A mama idegesen felnevet. — Mit gondoltál, ott nem kell tanulnod? Franciska makacsul hallgat. Az egész terv természetesen nagyon naiv, gyerekesnek hat. Pénze egyáltalán nem volt, élelme is csupán egy napra elegendő. Mintegy ötszáz kilométert kellett volna gyalogolnia. A kalandnak vége. A határőrség nem csinál bírósági ügyet a meggondolatlan fiatalkorú esetéből. A mama kézenfogja a lányát (aki majd egy fejjel magasabb nála), s a feltáruló sorompó alatt elhagyják a laktanyát. A vizsgálótiszt összeszedi a jegyzőkönyv lapjait, amelyek dossziéba kerülnek. — Van néhány, ilyen jegyzőkönyvünk — mondja. Mindegyik egy-egy meggondolatlan fiatal életének sajnálatos epizódját őrzi A munkásőrség helytállt Gyorsan tovarohant az a néhány év, amely a Munkásőrség megalakulásától napjainkig eltelt. Azóta több állomás jelezte erősödését, te- rebélyesedését. Nagyon sok fáradságos munka, álmatlanul töltött éjszaka, borús és derűs napok alakították ki a testületről, a derék munkásőrökről szóló képet. Hogyan is kezdődtek az első lépések? Élénken emlékszem vissza rá: kirobbanó tapssal fogadtuk Kádár János elvtárs bejelentését a munkás milícia megalakulásáról. Az akkori „MŰK” időszakra mindenki emlékezhet. Ügy érzem, nem kétséges, a munkásőrség dalától volt hangos a város, az utca, s a környező telepek egyaránt. Sokan együttérzően fogadták küldetésünket, de voltak olyanok is, akik az overálba öltözött szakaszok, századok zárt egységeit félelemmel teli pillantásokkal illették. Konszolidálódott a helyzet és mi tovább tanultunk. Lel- kesítőek. voltak a foglalkozások. Az első lövészet, harcászat, karhatalmi akciók, és még lehetne sorolni az eltelt évek eseményeit. A szolgálatok különféle helyeken való eltöltése változatos, színes emlékeket hozott. Számomra a rendőrséggel lefolytatott portyák, közös akciók felejthetetlenek maradnak. Munkánk végzése közben, a fegyverforgatás és különféle szakmai mozzanatok gyakorlása után az eltelt évek folyamán több alkalommal a hírvivők is megjelentek lakásainkon is. Ekkor a kopogtatást a „Kiadó!” jelszó követte. Gyors öltözködés, még gyorsabb közlekedés az utcán, hogy mielőbb a kijelölt helyre érhessen az értesített mun- kásör. És aztán?... A leg több esetben kemény, fárad ságos, több órás harcászat — éjjeli, vagy nappali — következett. Az eltelt néhány év tanús kodik a munkásőrség hely állásáról. Ez a fegyveres eg,' ség kivívta a dolgozó nép bi zalmát és elismerését. Demény László Megjött as asszony
