Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
4 NŐGBAD 1965. arrgusztns 25. szerda Szeptember 20-tól október 30-ig Budapesti Zenei Hetek Az elmúlt hét esztendő alatt komoly hagyománya lett hazánkban az őszi Zenei Heteknek. Az 1962. előtti Budapesti Zenei Heteket a nagy zeneszerzők halálának, vagy születésinek évfordulói jegyében rendeztük. A későbbi években Bartók nevével fémjelezve a XX. század zenéje, illetve a kortársi zene került a fesztiválok homlokterébe. Az idei zenei ünnepségsorozat keretében megemlékezünk Bartók Béla halálának 20. évfordulójáról. Az ünnepi hangversenyt az évforduló napján, szeptember 25-én Ferencsik János vezényli. Számos külföldi rádióállomás közvetíti ezt az előadást. A külföld érdeklődése kisérte végig az idei fesztivált megelőző zenei ünnepségeket is. Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy évről évre a világ legjelesebb karmesterei hangszeres előadóművésze^ és világhírű együttesei fémjelezték zenei heteinket. Soha el nem múló emlékként őrizzük Ernest Ansermet, George Georgescu, Pablo Casals hangversenyeit, valamint David Ojsztrah, Szvjatovszlav Richter, Emil Gigelsz, Yehudi Menuhin, Henryk Sze- ryng vendégszerepléseit. Az elmúlt években olyan vendég-együttesek reprezentálták a Budapesti Zenei Heteket, mint a bucaresti Állami Filharmónia „George Enescu” zenekara, a Lipcsei Gewandhaus Orchester, az I. Virtuosi di Roma kamarazenekar és a Moszkvai Kamarazenekar. Évről-évre számos hazai művész is hozzájárult tevékenységével fesztiváljaink népszerűségéhez. Ferencsik János, Lukács Miklós, Borbély Gyula, Lukács Ervin, Németh Gyulai, Lehel György, valamint Fischer Annie, Szabó Csilla, Antal István, Mező László és még számos művészünk szereplése tanúskodik errőL Legjobb együtteseink, a Magyar Állami Hangverseny Zenekar, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a Budapesti Filharmónia Társaság Zenekara, a MÁV Szimfonikusok és a Tátrai ' vonósnégyes kiváló előadásaikkal tették mindig teljessé egy-egy hangverseny sikerét. A megnyitó hangversenvt Ernest Ansermet, a ma élő világhírű karnagyok nesztora vezényli. Nevéhez fűződik az 1961-es zenei hetek nyitó-hangversenye is. A vendég-dirigensek között találjuk Doráti Antal kiváló karmestert, aki a BBC zenekarának vezető karnagya, Igor Markevitch-et, aki Bartók Béla nyilatkozata szerint „egyike a modem muzsika legfrappánsabb figuráinak”, a világhírű karmester a záró-koncerten, október 30-án többek között Kodály Psalmus Hungaricus című művét vezényli a Budapesti Kórus előadásában. Világhírű előadóművészek: Erica Morini, bécsi születésű hegedűművésznő, Amadeus Webersinke (NDK) nemzeti díjai kitüntetett lipcsei zongoraművész. Mihail Vosz- krészénszkij szovjet zongora- művész, aki 1958-ban a bukaresti Enescu-versenyen második díjat nyert, Nyiki- ta Magaloff Svájcban élő orosz származású zongoraművész is vendégei az idei Zenei Heteknek. Ebben az évben ünnepli a világ a nemrég elhunyt finn zeneszerző, Jean Sibeliusnak 100. születésnapját. Ennek a jubileumnak keretében látogat el először Magyarországra a Helsinki Városi Zenekar. A zenekar vezető karnagya Jorma Panula, a Sibeliuji fesztivál és a Turkui fesztivál vendég-karmestere. A Hessischer Rundfunk Zenekara Dean Dixon néger karmester és Bratislavai Zenekar és Énekkar Ludovit Raj tér vezényletével is szerepel az ünnepi sorozatban. Tovább bővül a Budapesti Zenei Hetek eddig felsorolt programja hazai, élvonalbeli művészeink fellépésével. Ferencsik János Bartók emlékének adózva, két alkalommal áll a Magyar Állami Hangverseny Zenekar élén. A karmesterek között megemlítjük Lehel György, Erdélyi Miklós, Lukács Ervin nevét is. Fischer Annie Mozart zongorahangverse- nyét, Hernádi Lajos Liszt A-dur zongoraversenyét, Gabos Gábor Bartók ín. zongoraversenyét tűzte műsorára. A Zenei Hetek idején kerül sor a 8. Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyre amelyen ezúttal fiatal fúvósművészek (klarinét, fagott, fuvola, fúvósötös) és énekesek vesznek részt. Jávor Lászlóné Megjelent a Természettudományi Közlöny augusztusi száma Igen változatos tartalommal jelent meg a Természettudományi Közlöny legújabb száma. Szabadváry Ferenc kitűnő portrét rajzol Hevesy Györgyről. Buday Irén és Nagy Sándor „Aktivációs analízis” címmel közlik közös tanulmányukat. Dr. Széky Pál a szaglás biológiájával foglalkozik. Dr. Bóna Ervin tollából új sorozatba kezdett a lap: A modellek szerepe a tudományban címmel. Emellett folytatja dr. Csordás István beszámolóját a Macquarie-szigetről és állatvilágáról. Dr. Vida Gábor áttekintést ad „Az öskorpafűtől az erdei pajzsikáig” címmel. Érdeklődésre tarthatnak számot Budai József: A sínek EKG-ja”, s dr. Zsoldos Ferenc: „A stabil izotópok alkalmazása a kutatásban” című írásai is. Hasznos tudnivalókat ismertet Tóth Béla a takarmányfehérje üzemi előállításáról Marka Zsigmond pedig népszerű magyarázatot ad a kozmikus sugárzás eredetéről. Híradó, folyóiratszemle, valamint a társulati élet hírei egészítik ki a folyóirat legújabb számát. Kilenc férfire tizenegy nő jut a Szovjetunióban Becslések szerint 1980-ra 280 millió lesz a Szovjetunió lakosainak száma. Ez év elején 229 millió ember élt a Szovjetunió területén, az évi szaporulat átlag 3 millió. Az ország területének európai részén a népsűrűség harminc, az ázsiai részeken három fő négyzetkilométerenként. Jelenleg nyolc szovjet város lakossága haladja meg az egymilliót, két váro6 — Kujbisev és Szverdlovszk — lakossága pedig megközelíti ezt a számot. A Szovjetunió la- kossságának 54,4 százaléka nő. 45,6 százaléka férfi. A Szovjetunió és más országok lakosságára vonatkozólag sok érdekes adatot, számítást és becslést közölt a moszkvai politikai kiadónál „A világ lakossága” címmel most megjelent kézikönyv. SZŐKE TISZA Ahogy kissé távolról elnezi az ember a hajót, úgy tűnik, indulásra készen várja utasait. Ámde hogy induljon el, ha lapátjai helyett csak kanalak forgatását halljuk, gyomrában sem gépek, hanem egy hatalmas konyha kapott szállást. Nem indul el sehogy, csak vár, kora nyártól őszig, hogy utasai elfoglalják szobáit, vendéglőjét, és a hozzákapcsolt strandot. A minap láttuk a televízióban a margitszigeti Visegrád üdülőhajót. S íme a bizonyság, hogy nem egyedülálló, mert a szegedi Szőke Tisza, ha nem is üdülőhajó, de majdnem az — Szeged idegenforgalmát szolgálja. Nem tudni ki kitől vette a példát, nem is ez a lényeges. Van már víziszálloda a Dunán is, a Tiszán is, s így már egyik folyó sem lehet féltékeny a másikra. Víziszálloda kombinát a Tiszán. (Fenn.) Stílushűség. Matrózblúzos pincér szolgálja fel az ízletes... (Na mit?) Szegedi halászlét. A századforduló nagy íróegyéniségei egy kötetben »A magyar irodalom története 1905-től 1919-ig. Szerkesztette: Szabolcsi Miklós. írták: Bodnár György, Czine Mihály, Ferenczi László, Hanák Péter, József Farkas. Kiss Ferenc, Komlós Aladár, Osváth Béla, Rába György, Szabolcsi Miklós, Ungvári Tamás. Varga József, Vargha Kálmán. Akadémiai Kiadó 1965. Mészáros Ottó: mwwwvwwgewwg^ yí SOMSA A döntés Churcill nem köntörfalaz: nemcsak az Egyesült Nemzetek szervezetéről beszél úgy, mint saját eszközükről — s az is volt a legutóbbi esztendőkig — hanem a bombát a gondviselés eszközeként emlegeti — határtalan cinizmus kellett ehhez, hiszen amikor Churcill emlékiratait írta. mar tudta, százezrek gyilkosa volt a bomba — amely „még ragyogóbb távlatokat nyit meg” Európában. Milyen távlatokra gondol itt Churcill, milyen problémákat akart ő és Truman a bomba segítségével megoldani? A választ nem nehéz megfogalmazni! A tudósoknak már nem volt módjuk a dönésben beleszólni. A tábornokok már döntöttek: a végső döntést az elnöknek kellett meghozni, s ez még hátra volt. A fentebb megismertek után kétséges lehetett-e, hogyan dönt az elnök? A döntést Berlinben hozta meg. Tisztában volt azzal, hogy Japán kapitulációja napok kérdése, sőt, tudta azt is. hogy Japán hajlandó azonnal kapitulálni, ha a császár trónján maradhat mégis, az Egyesült Államok elnöke a bomba ledobása mellett döntött. Július 24-én volt a döntés napja: Truman magához kérette Stimson hadügyminisztert, Marshall tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának vezetőjét és Arnold tábornokot, a légierők főparancsnokát. Az elnök már áttanulmányozta az eléje terjesztett javaslatot, amit Groves tábornok fogalmazott meg... Az elnöknél tartott megbeszélés alig fél órányira nyúlt, s az idő nagy részét nem a bomba ledobásának mérlegelése, hanem a célpontok kijelölése töltötte ki. A bomba bevetésében azonnal megállapodtak, Truman kijelentette: feltétlenül szükségesnek tartja. Minisztere és két tábornoka miért is ellenkezett volna? A célpontok kijelölésénél némi vita támadt: Arnold tábornok mindenáron Kyotot, a japánok világhírű műemlék — templomvárosát is a célpontok közé kívánta sorolni, Truman azonban elvetette a javaslatot, mondván — ez „barbárság lenne”... A tanácskozás befejeztekor Truman utasította Stimsont, tegye meg a szükséges intézkedéseket. A miniszter perceken beiül elküldette a rejt- jelzett táviratot a hadügyminisztériumba. ahol három izgatott férfi várta azt: Groves. Thomas T. Handy, a Marshall tábornokot helyettesítő vezérkari főnök, és Spaatz tábornok, akit néhány napja neveztek ki a csendesóceáni légierő főparancsnokává. A három tábornok fellélegzett, amikor az ügyeletes tiszt behozta a rejtjelzett táviratot. Groves konyakot bontott. s ott frissiben megünnepelték a „nagy pillanatot.” Azt a nagy pillanatot, amely százezrekre mondta ki a halálos Ítéletet. Másnap, július 25-én Potsdamból jóváhagyták a hadügyminisztériumban megszövegezett parancsot, amely többek között így hangzik: „A 20. légiflotta 509. különleges csoportja, 1945 augusztus 3-a után, mihelyt megfelelő időjárási viszonyok lesznek a bombázáshoz, dobja le első különleges bombáját az alább felsorolt célok egyikére: Hirosima, Kokura, Niigita, Nagaszaki.” A parancs kellő precizitással szabja meg az egység feladatait, megállapítja a felelős pranesnokok hatáskörét, intézkedik arról, hogy az „X napon”, azaz a bevetés napján egyetlen más egység gépei se emelkedjenek a levegőbe, s a gépek repülési útvonalán végig, majdnem a japán partokig hajók állomásozzanak, ha esetleg a kényes terhet vivő gépnek, illetve kísérőinek „segítségre lenne szükségük.” A parancs megvolt most már — csak végre kellett hajtani. Spaatz tábornok lelakatolt bőrmappában viszi magával a parancs egy példányát, amelynek alján jól olvasható, lendületes írással ott díszelgett T. T. Hány tábornok aláírása. Míg különrepülőgépe landol főhadiszállása repülőterén többször is átgondolja, micsoda tett az, amelynek végrehajtása neki jutott. Végtelenül büszke rá... Az 509. egység emberei meg semmit nem tudtak a parancsról. Napról — napra elrepültek a célvárosok fölé — ők természetesen nem tudták, hogy ezek a célvárosok — s a szó szoros értelmében hozzászoktatták a városok lakóit ahhoz, hogy a napról-napra percnyi pontossággal megérkező három amerikai bombázó, semmiféle veszélyt nem jelent. E szoktatásban ördögi cinizmus rejlett: Groves tábornok ötlete volt, hogy a majdan bombát szállító gépek így kerüljék el a légeihárítás tüzét, illetve a vadászrepülőgépeket, s hogy miattuk, akárcsak eddig, ne rendeljenek el légiriadót. .. Ez utóbbi tíz- és tízezer olyan ember halálát okozta, akik különben megmenekülhettek volna. Az 509. egység emberei megtartották a keresztelőt. minden gép megkapta a nevét, mert közölték velük: rövidesen elérkezik a bevetés ideje. (Következik: Az „X nap” elérkezett) A minden korábbit felülmúló, az anyagterjedelmet, a marxista rendszerezést, elemzést és összefoglalást tekintve pedig a magyar irodalom történetek sorában példa nélkül álló vállalkozásnak immár ötödik kötete látott napvilágot. Tizenöt évet ölel fel: az új magyor irodalom kibontakozásáért E másfél évtized irodalmát elemezve a mű szerzői — igen helyesen — a központban az új irodalmi törekvéseknek otthont és műhelyt biztosító Nyugat című folyóiratot állítják. összegezik a kor kritikai áramlatait, majd több mint négyszáz lapon megrajzolják a századkelő nagy íróegyéniségeinek, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Babits Mihály, Juhász Gyula, Kasztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Tersánsz- ky Józsi Jenő és Füst Milán portréit A korszaknyitó: Ady fellépése publicisztikai remekeivel és az „Üj versek”-kel. Ady ekkor a Budapesti Napló szerkesztőségében dolgozik. Itt és az Osvát Ernő szerkesztésében megjelenő Figyelőben, a Nyugat legjelentősebb előfutárában szinte egyszerre jelenteti meg két hasonló gondolatkörű nagy írását A nacionalizmus alkotmányá-t illetve az Ismeretlen Korvin-kódex margójára című vallomását. Mindkét cikkben az igaz patrióta hazája iránti féltése szólal meg. A nacionalizmus: dühödt ha- zafiság” — írja A nacionalizmus alkonyá-ban máig helytállóan. — De még az sem. A patrióta nevet ugyan sokszor kompromittálták már, de még mindig szentebb fogalom köpenye, hogysem a nacionalizmus nem hazafiság. A hazafiság valami olyan sine qua nonja az embernek és a társadalomnak, hogy még fogalommá sem kell sűríteni s szót sem keresni hozzá. A közös kultúrában s közös társadalmi munkában álló becsületes, munkás emberek mind azok. Hazafiak, ha úgy tetszik. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.” Ady számos cikkben kommentálta az 1905-ös orosz forradalom híreit, de az „Új versek” „A magyar Ugaron” című ciklusának költeményei is ebben a viharos eszendő- ben íródtak. A fiatalok szervezői: Osvát Ernő és Fenyő Miksa okosan irányították a figyelmet Ady áj költeményeire. „ A kötet a kritikus-arcképek sorába különösen Ignotus, Osvát Ernő, Hatvány Lajos, Fenyő Miksa, Schöpflin Aladár, Horváth János és Szabó Ervin eszmevilágának elemzésében nyújt kiválót. Mindenekelőtt megragadó Osvát-ér- tékelése. Ugyancsak figyelmet érdemel a századeleji drámáról készült áttekintés; ez a csaknem harminc lap a hiányzó drámatörténetet igyekszik pótolni a szóbanlevő időszakról, Barta Lajos, Gárdonyi Géza mellett olyan kevésbé ismert életutakat elemezve, mint Lengyel Menyhérté, Biró Lajosé, Szomory Dezsőé, Hevesi Sándoré, Herceg Ferencé és Molnár Ferencé. .. Gazdag tény- és adattár egészíti ki a kötetet, valamennyi fejezet végén pedig útbaigazító bibliográfia, s szakirodalmi válogatás nyúit segítséget a kutatóknak, pedagógusoknak, egyetemi főiskolai hallgatóknak és mir., azoknak, akik a marxista irodalmi közgondolkozás kialakításán munkálkodnak.
