Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

lÖrfS. Mlgíis^nís TS. frákffb**« V WÓÖKXfl 3 ILYENKOR nyáron nem tudja visszafoani az "agy. Jó­kor reggel kél, magára szedi ruháit, végigsimítja gyérüiő, ősz haját, s elindul a major­ba. Szereti végignézni, hogyan kezdik a napot az állatte­nyésztők. Míg ott áll, magas homlokáról eltűnnek a baráz­dák. Csakhát még korábban elég volt, ha a faluban, Mát- ranovákon elvégezte dolgát, most három községnek elnöke Torják László. Mátranovák. Homokterenye és Nádújfalu az idén egyesült egyetlen szö­vetkezetté, több mint öt és lé éwe elnök »WWWWWWWWWWWWW mind, volt bányászok dolgoz­majd kilencmillió forint volt. Kilencszázharminc ezerrel nőtt egyetlen év alatt. A ta­gok sem zúgolódtak. Igaz, a munkaegység értéke csak 31 forintot ért el, de hát nagyon komisz volt a tavalyi eszten­dő. AZ IDÉN aztán egyesült Mátranovák, Homokterenye es Nádújfalu. Az elnök Tor­ják László maradt. Két esz­tendeje beköltözött a faluba, s így most már néhány kilo­méterrel rövidebb lett az út­ja. Sokat dolgozott addig is, de most az egyesülés után ki­AZ ELSŐBBSÉG AZ EMBERÉ! A félezer hold földdel, több száz nak — vitázott Torják. Érve- derült, mind három ^ község­iaggal, Zagyva-völgye néven. Pedig már nem fiatalem­ber. Fél évszázadot hagyott maga mögött. Ebből tizenhat esztendőt a szövetkezetben töltött, mint elnök. Van a Mátra lankáin egy aprócska visszakapták párttagsági köny- település, Cser-puszta. Mind- vüket. össze negyven család lakja —Személyi bosszú volt az és hosszú ideig itt élt Torják egész... Mert a végén minden László is. Ö alakította meg a kiderült, — emlékezik csendé­it elküldte a Központi Bízott- ben, sok - még_ a rendbehozni Sághoz is. Torják Lászlónak, való. Friss erővel látott mun- s a mögötte álló negyven csa- kához. Az alaptalan szóbeszéd Iádnak lett igaza. A szövetke- az intrika, amivel új mun- zetet újjászervezték, s a sző- kakőrében, találkozott, ha za- vetkezet kommunistái is mind varta is, nem igen beszélt ró­la senkinek. Van anélkül is mit csinálniok. pusztai emberek szövetkeze­tét. még 1949-ben. Mindössze hatan kezdtek gazdálkodni. Olyan emberek, akik huszon­öt-harminc évet töltöttek a bányában. Egyedül Torják volt közöttük gazdaember a kilenc holdjával. Meg is va­sén. —. A kilenc hold miatt? — Nem, nem annyira... — Keresgél a szavak között, hogy azokból a kevés is egész- szé álljon össze. — Az apám­nak harmincöt holdja volt... Erdő, legelő jobbára mind. lasztották elnöknek. Aztán las- Nem ért többet az egész 50-60 san csatlakoztak hozzájuk a aranykoronánál... pusztaiak mind. A birtok is A HATVANAS esztendő 550 holdra növekedett. Joo- fordulóján egyesült a Cser- bára erdő. meg legelő volt, az pusztai szövetkezet Mátrano- igaz. A kevéske szántóból is A termelőszövetkezetben kevés a munkaerő, különösen a munkabíró férfi ember. Nádújfaluban, Homoktere- nyén, Mátranovákon is ez okozza a legnagyobb gondot. Hanem a tavasszal már sike­rült megértetni magát a ho- mokterenyeiekkel.. Jól ment a munka. Megelőzték Mátrano- vákot is. Torják László őszin­tén örült neki. Már nem an­nak, hogy Novákon zökkenők vannak. A terenyeiek első ne­kirugaszkodása okozta örö­méi. , „ „ „. víkk.l. Nagyobb lau . gazdi- ‘ffjjÄ; , IS íffktk ,•»**• Ä'Ä-SS« H­kék' pÍh/ Lászl° f!?°k ma- széi Csak eprien mellékesen HANEM AZÉRT, mégis >■kávékon is. Sőt tavaly a említi, hogy bizony ilyenkor csak boldogultak. Gépet vásá- . erenyei szövetkezet nváron sokszor éjszakába nyú- roitak, állatokat. Mind sajat «SJai íl* ,=rt®, n??.n‘«k: le/yen ük a nap. amikor ágyba fce- erőből. A munkaegység 65 fo- .eA"okuk Elv*lUIta, másod- ríil. Pedig ráférne a pihenés, rintot: ért már Cser-pusztán, aiiasom. A sz(ve nyugtalankodik, százezer forintnál több tarta- — Nem az én személyem — Meg aztán nem is vagyok lékot is gyűjtöttek, amikor tartották fontosnak, szövetke- már fiatalember.. . —. Moso- 1953-ban, a járási, a megyei zetünk példája volt vonzó — lyogva legyint, s így,fűzi tn­szervek — Heves megyéhez magyarázza. — Homokterenye vább egymásba a szavakat: _ t artozott akkor a település —, gyenge termelőszövetkezet Ha nem lenne munka. nem kimondták a szövetkezet fel- volt. Az állam pénzén éltek lenne gond, akkor talán ránk oszlatását. Torják László nem évek óta. Mi meg keményen sem lenne itt szükség... Az hagyta annyiban a dolgot. Ku- dolgoztunk, az igaz, és a mun- embert éppen a munka emeli tat,ni kezdte a „döntés” okát. kánknak látszatja is van... fel, sokszorozza meg erejét. — Kulák szövetkezet, ezért Nem kértünk egV fillér támo- " vontuk meg a működési enge- gatást sem az államtól. Valóban, ahofcy Torják László mondja, a gazdaság évről évre gyarapodott, erő­södött. Vagyonuk tavaly .már délyt! — „világosították föl” az elnököt a járásiak. — Már. hogy lenne az ku­lák szövetkezet, ahol majd SZERÉNYEN. csendesen beszél mint mindig. Most a tavasszal érdemei elismeré­séül megkapta a. Munkaér- demrend ezüst fokozatáé Vincze Istvánná A íesttérorsságok életéből Szövetkezeti lakásépítés Lengyelországban Lengyelországban felfejlő­dőben van a szövetkezeti la­kásépítés. Miután állami la­káskiutalásra elsősorban a legjobban ráutalt Családok számíthatnak, a szövetkezeti lakásépítés lehetőségét az egyéb rétegek veszik igénybe. E célból az Általános Taka­rékpénztár „lakástakarék­könyvet” rendszeresített. Ál­lami lakásépítő segítségben csak azok részesülhetnek, akiknek ilyen takarékköny­vük van. Lengyelországban 1966-1970 között 1,8 millió lakást építe­nek, ebből 1,2 millió a lakásé­pítő szövetkezet kontingense. A szövetkezet olcsón és min­den igényt kielégítően épít. Ezeket a szövetkezeti laká­sokat maguk a lakók a tulaj­donos gondosságával kezelik, óvják, védik, hiszen minden kár, rongálás költsége őket terheli. Nem kétséges, a szövetke­zeti lakás jelentős , megterhe­lést jelent egy-egy családnak. Mégis vállalják a szebb ott­hon kedvéért. A szövetkezeti bérleti lakás hozzájárulási költsége — a lakás nagyságá­tól és a beépített bútorok mennyiségétől függően — 15- 22 százalék. Aki öröklakást akar építtetni, annak 40-50 százalékkal kell hozzájárulnia. Az építés többi költségét a szövetkezet fedezi bankhitel­ből, amelyet az építtető rész­letekben törleszt le 40 év alatt. Ha a tulajdonos ponto­san fizet — a hitel bizonyos százalékát elengedik neki. A szükséges első részlet összegyűjtését az állam támo­gatja.A szövetkezeti betétösz- szegre a munkaadó vállalat, vagy a bank 2 3 részig köl­csönt ad. Különösen méltá­nyos esetekben a kölcsön visszafizetését elengedik. Az részét „természetben”, vagyis egyetemi hallgatók a szüksé- a szövetkezeti tagok kezemun- ges betétösszeg 80 százalékáig kájával is be lehet „fizetni”, kaphatnak állami kölcsönt. Ez lehetővé teszi, hogy az a fia­tal, aki megszerezte az okle­velét, saját lakásába költöz­hessen. Lényeges könnyítés az épít­tetőnek az a takarékkönyv, amelyre négy éven át lega­lább 100 zlotyt fizet be ha­vonta. Az Általános Takarék- pénztár az ilyen betéteket ha­vi 50 zlotyval premizálja. Ez a lehetőség különösen a fia­taloknak kedvez, mert ami­korra családot akarnak ala­pítani, megvan a lakásuk is. Befizetett összegeik értékét az állam garantálja. Ez azt je­lenti, hogy — például —, ha időközben emelkednének az építési költségek, a többletet az Általános Takarékpénztár fedezi. Miután a kész lakás átvé­teléig eléggé hosszú a vára­kozási idő, bevezették a szö­vetkezeti tagjelöltség alapel­vét. A tagjelöltnek négy éven át össze kell gyűjtenie a saját betétre szükséges összeget. Csak a tag jelöltség letelte után, tehát négy év múltán kapja meg a lakást. A kiu­talások sorrendje felett társa­dalmi bizottság őrködik. A szövetkezeti lakásépítés­ben újdonság lesz — az eddig eléggé bátortalanul vezetett — szövetkezeti családiház-épí- tés fejlesztése. A családiház- telepeket elsősorban az üze­mek és vállalatok közelében hozzák létre és a kisebb vá­rosokban. A szövetkezeti la­kásnak ez a formája is nép­szerű, hiszen az építtető hitelt vehet fel a banktól és ezt 45 esztendő alatt kell törleszte­nie. A kötelező betétösszeget, azaz az első részlet bizonyos Lengyelországban az elkö­vetkező Ötéves tervidőszakban épülő minden három lakás közül kettő szövetkezeti lesz. Hatalmas szövetkezeti vagyon keletkezik ezáltal, amelynek kezelése a szövetkezeti laká­sok önkormányzati szerveit illeti. számok — hűvösen személytelenül — mondják: a megyei ipari és mezőgazdasagi üzemeiben félesztendő lefor- kása alatt ezernyolcszáztizen- két baleset történt, százhar­mincnéggyel több, mint 1964 első felében. A balesetek mi­att 36 ezer 996 munkanap esett ki a termelésből — csak­nem négyezerrel több, mint tavaly ugyanezen időszakban. és minden óvó rendszabályt be- gozniok a munka- és egész­et tartanánk."..” Amilyen hazug ségvédelem ügyrendjét, tenni- a póz, annyi bajt, keserűsé- valóit. S annak ellenére, hogy get, tragédiát okoz az üze- növekedett a balesetek száma mekben. Pedig a társadalom- a helyiipari üzemekben is, s nak valóban nincs szüksége egyik-másik tanácsi üzemben olyan többtermelésre, amely- munka — és egészségvédelmi nek ára emberek testi épsége. Egy olyan társadalomban, amelyben az emberért törté­nik minden. $ szempontból meglehetősen alpári viszonyok uralkodnak, ezt az ügyrendet csupán az ipari osztály tartotta fontos­nak elkészíteni. És mit szól­junk a szénbányákról? Az _ , . . . _ . , .. idén. a Tröszt terve szerin,, A számok szinte sugallják felfogás!’ másfajta mentalitás. kfV^„tb “vTlf Megszűnt™* • különböző átszámításokat, Vajon miért emelkedett a ni- ”llnt tava1/- Megszűnt összehasonlításokat. Ilyent balesetek száma a Tűzhely- dóim "javulmUSZak°k' A Az emberért...? a bányák műsza­ki álapota. Ennek ellenére ■ enriy százzá például: az egy híján har- gyárban, az ötvözetgyárban, p minchetezer munkanap egy aZ ÉMÁSZ-nál? S miért sza- szpnbánvákban soha emberre szűkítve több, mint porodik a Síküveggyárban, a ^et nem történV „« százhúsz ev Vagy fordítva: Nógrádkövesdi Kőbányában, a « A fél ^ mintha százhúsz ember esy helyiipari üzemekben, az élei- folyamán minden ezer ba­even keresztül semmit sem miszerinarban a ker°skede- öya™.n minőén ezer oa rcínálna v, „inrhon rniszenpnroan, a Keresseue nyaszból tizenkettőt baleset csinálná. Ez pénzben kifejez- lemben? Vajon mindig a bal- Zrt K_tt„n meohaltjik ve tizenket-tizenhárom millió eset áldozata a hibás? megnaitaK. .. forint t^-mclési érték veszte- . Szocialista társadalmat épf­ség Esetleg :ha ez az ezer- A ZIM Salgótarjáni Gyár- Emberek épitik. Nem nyolcszáz valahány baleset egysegében - bar néhány ho- valamiféle természetfeletti c egyszerre történne. három nappal ezelőtt erre felhívtuk lok érdekében önmaeuk olyan hatalmas kórház is ke- a vezetők figyelmét - ma utódalk számára Vajon esz,-- vés lenne a befogadásukra, sem fordítanak kellő gondot a be véste ezt az elvet mjnden_ mint amilyen jelenleg Salgó- biztonsági berendezésekre, vé- ki akit illet? Vajon annv,..H tarjánban épül... Tollhegyre ^felszerelésekre. Nem von- természetes, annyira magáin - kívánkoznak még ilyen ana- Jak felelősségre a balesetek értetődő-e ez az elv a hétkö ­lógiák: ...... mint egy súlyos előidézőit, s még mindig gya- napok gyakorlatában, min t ermészeti csapás, a balesetek kori az a minősíthetetlen el- amilyen maeát^l értetődne-- eredményeként...” „Felér Járás, hogy a balesetekért a szint; kön„yedén erlet0a0en' egy véres ütközet áldozatai- felelősséget igyekeznek a dől- juk? nak számával” és így tovább, gozókra hárítani. A gyár önlc- Az ember azt hinné, ezek az déjében például többször elő- Egy vállalati igazgató el- öszehasonlftások elérik a ha- fordult formaszekrény robba- mondta, hogy a továbbkép?- tésukat. Elég gyakran alkal- nás. Mi történt a baleset tanfolyamon arra tanítottax mázzák is őket. után? A jegyzőkönyv tanulsá- tudós professzorok: az igazg;. • ga szerint a dolgozót „ügyel- tónak elegendő, ha héromha- Vagy talán mégsem elég meztették a figyelmesebb vönként egyszer meglátogatja gyakran? S az is lehet, hogy munkavégzésre". Hogy mi a munkahelyeket. Az igazga- a statisztikai adatok személy- okozta a robbanást? Annak tónak a nagy összefüggéseket telensége miatt a hasonlatok okáért, ki a felelős? Megbün- kell látni. Ezeket pedig kőr­is személytelenek maradnak? tették-e érte? S hogy többet vetlen beosztottjainak be,/ - Éppen ezért sokakban legföl- elő ne forduljon, milyen mü- mólóiból, jelentéseiből Q f TVS Ál Lr/-\rí A linnnlr 1-; ■ 1* • _ J. Z 1 í _1 1.11 in 1 . - . ... _ * hangoztat­jebb áímélkodást váltanak ki: „Nahát, tizenkét millió!” „Na­hát, százhúsz év!”. Es éppen azt nem hallják ki a számok mögül, amit kellene? Az ezer- nyolcszáztizenhétszer feltörő mokból, statisztikai adatokból leszűrheti. Nos, üzemeink vezetői közül néhányan túlságosan is jól al­kalmazzák ezt a tanítást. szaki intézkedést tettek? — erről nem tudunk meg sem­mit. Szeverényi Ferenc, mun­kavezetőjének utasítására föl­mászott a savas kád peremé­re, megcsúszott, beleesett a ma- jajgatást., a mentőautó sztré- róanyaggal telt kádba. Egyik Amíg lassan a mubkás eleven názását. Nem látják a csőn- lábán súlyos égési sebeket emberből adattá lesz, s a hal­kult végtagokat, világtalanná szenvedett A vállalat munka- esetből, a fájdalomból sta­vált szemeket. Azt a három védelmi megbízottja a bal- tisztikai mutatószám, pré­munkást, akit a baleset a leg- esetért a munkást is felelős- rniumfeltétel. élüzemfeltétel. . drágábbtól fosztott meg; az sé tette A Salgótarjáni Sík- Nem történt olyan régen, üveggyárban több üzemrész [’-°sy ne emlékeznénk rá: su- e ' * dolgozói — a Népköztársaság ‘y°s baleset történt egy ipari Tapasztalták már hogy az törvényeinek értelmében — üzemünkben. A vezetők bősz­emberek általában az*’ hiszik csökkentett műszakban dol- e...DereK aitaiatsan az. hiszik, goznak Azaz. dolgoznának, ami mással megtörténik, velük mert a valóságban nyolc órát dolgoznak azzal a különbség­gel, hogy nyolc naponként huszonnégy órás szabadnapot kapnak. Dolgoznának... mert szúsan méltatlankodtak: az élüzem cím!". 11 oda nem történhet meg? S hogy a figyelmeztetésre fölényesen legyintenek? s S ha ez már nem is figyel­meztetés, hanem vészkiáltás? „Emberek, vigyázzatok! Sza­porodnak az üzemi balesetek!” Hányán vannak, akik ügyet sem vetnek az efajta „rémül­dözésre?” Sót, hányán van­nak, akik saját vigyázatlan­ságukat, felelőtlenségüket rá­adásul „társadalmasítják”. Félredobják a védőszemüve­get: „Ugyan, elvtárs, hol len­nénk ki a termeléssel, ha ok balesetnek oka az áldozat felelőtlensége gondatlansága, figyel­metlensége — ez tény. hiába, hogy a törvény tiltja Nagyon sokszor azonban a az egészségre káros üzemek- vezetőket terheli a felelősség ben a túlóráztatást, ezekben Akik feledik, hogy társadal- az üzemekben talán soha any- műnk egyik alapvető elvét — nyi túlóráztatás nem volt, a dolgozók testi épségének, mint az elmúlt félévben. A egészségének védelmét — Minisztertanács Tanácsszervek nem lehet még átmeneti tdő- Osztálya az idén utasításban szakra sem „felfüggeszteni” szabályozta a dolgozók egész- egy másik alapvető társadal- ségének és testi épségének mí szükséglet a termelés foko- védelmével kapcsolatos tenni- sása érdekében. Ez a 1 kettő valókat. Az utasítás alapjár. a egymástól elválaszthatatlan, megyei tanács szakigzgatási Az az elsőbbség mindig az osztályainak — azSZMT mun- emberé! kavédelmi bizottságával együtt — ki kellett volna dől- Csizmadia Géza ♦** *** ♦*« *** **♦ — -4 réz és ötvözete Wcry fémek — mondja a fiatal férfi. — A réz valamivel ne- hezebb a vasnál, felhasználá­sa régibb keletű, mint a vasé. A fiatal férfi rézdomborttá művész. Kezében most a fa­kalapácsot lóbálja. Dr. Mihalík Sándornak, a művészettörténeti tudományok kandidátusának szavai jut­nak eszembe, ahogy elnézem munka közben, s hallgatom a beszédét. Mihalik szerint „.. .az új idők építészeti stílust kereső törekvései váltig keresik a nagy síkokkal dolgozó új épí­tőművészet segítő és kiegészí­tő művészetét, keresik, azo­kat a dekoratív lehetőségeket, amelyek stilus és forma bontás nélkül kiegészítői lehetnek egy új, egy erőteljes korsze­rű épületdíszítésnek." E mű­vészetek közé tartozik a töb­bi között a művészi vasková­csolás, s a rézdomborítás is. E művészetekre vár a feladat, hogy — s most ismét dr. Mi­halik Sándort idézem: „.. .az új idők nyelvén is monumen­tális kapukat állítson, ame­lyekre a kor és törekvéseink szimbóliumait formálhatja, éppen abból az anyagból, amely korunkra a legjellem­zőbb, amely a munka őrök diadalának az anyaga.” MŰVÉSZ, FÁK ALAPÁCCSAL E gondolatok járnak — mondom — eszemben, miköz­ben a fiatal férfi, Laluja András egy kis időre leteszi a fakalapácsot, s jelenlegi munkájáról tájékoztat. — A kompozíció, amelyen most dolgozom, a salgótarjá­ni új pártszékház külső hom­lokzatát díszíti majd. Figurái (két ipari és egy családi fi­gura) kétméteresek lesznek, valamennyi rézdomborítás. Célom, hogy kompozícióm mindenekelőtt ipari asszociá­ciókat keltsen a nézőben. E célt szolgálják majd a sziluettek is a figurák mögött. Szem előtt kellett, illetve kell tar­tanom nekem is, hogy iparvi­dék megyei pártbizottságának épülete lesz az, amelyre mun­kám kerül. A kompozíció egyébként a tanácsterem külső homlokza­tát díszíti majd. Teljes me- rete hét méterszer 2,80 méter. Nagyméretű munka, kétségte­lenül! A fiatal művész két hete dolgozik már rajta a salgótarjáni úttörőház udva­rán, illetve barkácsműhelyé- ben, amelyet ő „bérelt ki” egy időre. Pihenés nélkül — szom­baton és vasárnap sem teszi le a fakalapácsot — alkot, számításai szerint még el tart a munka két hétig így is. Roppant gonddal, s figye­lemmel tevékenykedik, s for­gatja a fakalapácsot nemcsak azért, mert a művészi gond, s igényesség minden igazi művésznek sajátja, hanem azért is, mert valóban vi­szonylag még rövid művészi pályája során egyik legjelen­tősebb megbízása ez a jelenle­gi. Laluja András ugyanis nemcsak embernek, művész­nek is fiatal még. A főiskolát mindössze két éve végezte el, jelenleg a budapesti képző- művészeti gimnázium tanára. A fővárosban él. szűkebb ha­zája azonban Nógrád, Nézsán született. Eddigi munkásságá­ról ezt mondja: — A jelenlegin kívül mind­össze egy nagyobb munkám van, egy absztrakt felfogás­ban készült kakas-figura, ame­lyet a bábolnai állami gazda­ság nagy baromfitelepének udvarán helyeztek el 1964- ben. Mindenképpen érthető te­hát, hogy e kompozíció elké­szítését számos vázlat, tanul­mány, kemény munka előzte meg. Erről. így vall: — Valóban sokat dolgoztam eddig is, amíg elkészítettem a tervet. Természetesen az­után is. Kétméteres hányás-- figurát is domborítottam réz­ből. Jelenleg ez a figura e műtermemben van, tulajdc képpen anyagtechnikai, s for­matanulmány. Szeretem Se • gótarján „levegőjét”, az ép-: ő város erejét, dimanikáj azért is vállaltam el szívese ezt a megbízást. A kompozíció elóreláthatón- még ez év őszén rendeltetmi helyére, a pártszékház 1<• nácstermének homlokzatár kerül. Mik a tervei ezután? — Továbbra is rézzel sze­retnék dolgozni. Nemes' k azért, mert a korszerű épV ■ szét igényli, hanem, me 4 mind a népgazdaságnak, mi- l pedig a művésznek gazdasá­gos anyag. Szeretem a reze:. A továbbiakban elsősorbt ■> kisebb méretű portrékat, fi­gurákat szeretnék készíteni. Legalábbis egyelőre. Ismét kezébe veszi a faka- lapácsot. Munkája fölé ha­jol. Folytatja a harcot az anyaggal — a műért. Amely megőriz! Mint a munka, amely létrehozza. Tóth Elemér

Next

/
Oldalképek
Tartalom