Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
1PS5. atigluszltus 15. vasárnap vrtfiRín 5 A börzenapok tanulságaiból VAGY 15 ESZTENDEJE, hogy egy nyári délutánon beszabadultam házunk padlására, vasgyűjtő úttörőként, hivatalosan, a házmester engedélyével. Micsoda délután volt — kincskeresés...! Ügy érzem, valahogy ugyanilyen lelkesedéssel, lázzal kutatnak manapság a gyárak raktárosai „kincseik!’ után, saját portájukon, melyik kell, melyik nem, melyikből mennyi elég. Magam néhány forintot láttam abból a bizonyos régi nyári délutáni szorgalomból, most körülbelül egy .milliárd várható — a szakemberek tájékoztatása alapján, — a gyárak raktárainak feltérképezésétől. Negyedik hónapja tart a „kincskeresés”. Február 23- án adta ki a Pénzügyminisztérium és az OTH a vállalati készletek felülvizsgálatáról és értékesítéséről szóló közös rendeletét. A december 31-ig feltárt felesleges készletekre nem kell büntető kamatot fizetniök, piacra vihetik azokat, s ha csak árengedménnyel szabadulhatnak portékáiktól, a különbözeiét megtérítik nekik. A rendelet megjelenését követően pár hétig óvatoskodás Volt tapasztalható: lmvés vállalat ielentkezett — kis tétellel. Érthető ez. hiszen mégis kellemetlen lehet, ha a pontosan megtervezett anyaggazdálkodás mellett feleslegek keletkeztek a vállalatoknál. Miután azonban látták, hogy senki sem firtatja visszamenőleg a felhalmozódás okát — fellendült a kínálat. Pedig ha a börzéken belelapoz az ember az ajánlati jegyzékekbe, meghökkentő tételeket talál. A Csőszerelő Ipari Vállalat például a MIGÉRT börzéjén 4500 hő- és feszmérőt kívánt eladni. A Vegyipari Gépgyár pedig egy permetező berendezéshez szükséges .benzinmotort(!). No, de amnesztia van az elfekvő anyagokra, tehát a szóbake- rült vállalatok is tekintsék úgy: csak hirdetési szándékkal említettük portékáikat. A KÍNÁLATBAN ma már nincs óvatoskodás, most inkább a kereslet tartózkodó. Ez csak helyeselhető: jó, ha a vállalatok alaposan megnézik, mit vesznek meg. Nem lenne értelme annak, ha az elfekvő anyagoknak csak a tárolási címe változnék, de a közös kasszát, a népgazdasági mérleget továbbra is terhelné a fel nem használt anyagok értéke. A börzéken eddig felajánlott anyagoknak kb a fele talált új gazdára; majd félmilliárdot nyert ezzel a népgazdaság. Ezek a cikkek visszakerültek a termelésbe. Számottevő hasznot hozott a népgazdaságnak az is, hogy sok helyen, miután felülvizsgálták készleteiket megállapíthatták, hogy tavaly vagy az év elején feleslegesen adtak fel megrendeléseket. Ezeket a megrendeléseket visszavonták, a rendelet err? lehetőséget ad, kötbért sem kell fizetniök. A raktári készletek felülvizsgálata alapján stornírozott megrendelések értéke éppen kétharmada az eddig feltárt felesleges készletek értékének. Ez száz százalékos haszon, hiszen sikerült kideríteni, hogy felesleges, még mielőtt időt, pénzt és fáradságot pocsékoltunk volna rá. Hetente három-négy börzenapot is rendeznek a különböző iparágakban a készletező vállalatok. A börzék haszna azonnal elkönyvelendő, ám a felesleges anyagok adás-vétele közben értékes „szellemi portékára” is szert tehetnek a szakemberek. Nézzünk néhány példát ezekből. EGYIK HÍRADÁSTECHNIKAI gyárunk sürgős export munkát kapott. Alkatrészt rendelt belföldön — de a szállítást csak év végére vállalták. Megrendelte külföldön. Mire a szállítmány megérkezett devizáért, a honi vállalat is meggondolta magát, és szállított. Ott állt a gyár dupla mennyiségű alkatrésszel — a felére most vevőt keres. Ez csak azért történhetett meg, mert több gyárunk ma még sajnos mindig nem tudott szakítani a termelés szakaszos szemléletével. Három határidőt ismernek: negyedév, félév és évvége. Egy vállalat fejlődését számba venni az év végén, az ésszerű — ez összehasonlítási alapot ad, bázist a tervezéshez, stb. December 31, vagy június 30-a döntő, terminus a könyvelőnek, a statisztikusnak és a tervezőnek, de ne legyen az a főmérnöknek, az üzemvezetőnek, az esztergályosnak és a kooperátornak. A termelés és a termelés ellenőrzése, számbavétele két különböző dolog. — Ott alá lehet húzni egy rubrikát. de a gépek közé ezt a rubrikát csak oda képzelhetjük. Kevesebb börzenapra lenne most szükség, ha a gyárak műszaki gárdája ebben a tekintetben már elszakadt volna számviteli kollégáitól. Nem szaibad összekeverni a termelési és a számviteli határidőket, sőt ez utóbbit az előbbi fölé emelni. A készletnyilvántartás nem azonos a készletgazdálkodással. A nyilvántartás — tehát a számvitel — csak eszköz a jó gazdálkodás megteremtéséhez. A könyvelés-technika gyöngye lehet az a karton, amely a felesleges elfekvő anyagot mutatja, óm nem lehet a váua- latók gyöngye az a gyár, ahol ennek a szépen vezetett kartonnak a végösszege csillagászati szám. A rendeletek természetesen ösztönöznek a jó gazdálkodásra. De. hogy miként kell jól gazdálkodni, azt már a vállalatnak kell eldöntenie. ILYEN JELLEGŰ PROBLÉMA csak azzal a gyárral fordulhat elő, amelyik nem ismeri a piacot, amelyik „bezárkózik”, s a kereskedelemre bízza egyesegyedül az ösz- szeköttetést közte és a fogyasztó között. Pedig a szükségletek pontos felmérése, az igények megismerése nemcsak a kereskedelmi vállalatok, meg az OTH dolga. Kiváltképp nem, ami a különleges igények megismerését illeti. A műszaki fejlesztés irányát sem lehet megszabni anélkül, hegy pontosan ne rögzítenénk saját profilunkban az igényeket. 5 ebben a tekintetben a gyárak műszaki, gazdasági irányítóitói várhatjuk joggial a legtöbb cselekedetet és a leggyorsabban. Érdemes lenne a tanulságokból „börzenapokat” rendezni, a gyárak ' vezetőinek valamennyi vállalatunknál, nehogy az értékes tapasztalatok is „e1 felevő készletté” váljanak. ifj. Gerencsér Ferenc Mészáros Ottó: ■a SOMSA A kitüntetés A legjelentősebb és legna- * gyobb pusztítást a lökéshullám okozza. Ez a levegő öszszenyomását, majd hirtelen kitágulását jelenti, ezért beszélnek a magfegyverek „szí- vó”-hatásáról. A fénysugárzásban nemcsak látható, hanem infravörös sugarak is vannak, s hatására jellemző, hogy például Nagaszakiban az fepicent- rumtól 1,6 kilométerre is meggyulladtak a faanyagok, 3300 méteren belül elszenesedtek. A hősugárzás ellen már a ruha is jól árnyékol, azaz véd, a fehér sokkal jobban, mint a színes anyag, a legkisebb védelmet a fekete jelenti. A radioaktív, fertőzést a robbanáskor keletkezett gamma, valamint neutron sugárzás okozza. A halálos dózis 600 Röntgen (jelölésex), de már a 3-r-nél nagyobb sugárzás is káros a szervezetre. Magfegyverek felrobbantásakor a sugárzás erőssége nem ritkán 1500—2000 r!-Hozzá keJl tenni azonban, a sugárzás ellen ma már sokféle eszközzel lehet védekezni, s a hirosimai, m- gaszaki áldozatok száma is jóval kevesebb leit volna, ha a végzetes napón a kát. város ban — légiriadót rendeltek volna el! 1945 augusztusában és szeptemberében kitüntetés-eső hullott az Egyesült Államokban. Az atombomba megalkotásában rész vett tudósok mellett megkapták a kitüntetéseket azok a katonák is, akik irányították a tudósokat, s azok is, akik — ledobták a bombát A kitüntetettek között ott volt Robert Eatherly őrnagy is, akinek mellére az egyik legmagasabb amerikai kitüntetést, a Distinguished Flyng Cross-t tűzték fel. Eatherly őrnagy, ez a karcsú, fiatal tiszt egyike volt azoknak, akik rész vettek a nagy bevetésen, s ő az. akinek neve és arcképe bejárta a világsajtót, mert — megháborodott. „Elhatároztam, hogy szétrombolom a körülöttem lebegő hősi nimbuszt. Erre a képre csak a társadalomnak van szüksége, saját lelkiismerete megnyugtatására. A társadalom semmiképpen nem akarja elismerni bűnösségemért, mert akkor következésképpen — saját, sokkal súlyosabb hibáját is be kellene vallania.” E sorokat 1959-ben, tizennégy évvel a bomba le- dobása után írta az akkor már toll?* «pHilésel*” miatt nyugdíjazott repülő őrnagy. Eatherly útja hosszú volt a felismerésig, de felismerte, bűn volt, amit tett! Az atombomba ledobása 1945 augusztusában bűn volt, olyan bűn, amelyre soha nem ad feloldozást a történelem. Az atombomba elkészítését a fasizmus elleni harc kezdetén határozta el az Egyesült Államok. Az atombomba ledobá- sét akkor rendelte el, -amikor a német fasizmust már saját barlangjában fojtották meg, s Japán is minden percben kapitulálhatott. Zacharias tengernagy, aki a Japán elleni Lélektani Hadviselés Hivatala vezetője volt, s aki az amerikai tábornokok közül a legjobban ismerte Japán helyzetét, emlékirataiban rögzíti: „Japán már az első amtom- bomba ledobása előtt elvesztette a háborút, mind a tengereken, mind a csendes-óceáni szigeteken.” Zacharias tudja, mit ír. És azok is tudták, mit cselekszenek, akik elrendelték az atombomba ledo- bását. A bomba bár Japán területén hullott le, robbanása már nem japánokat figyelmeztette-, hanem elsősorban a Szovjetuniót, a világot: miénk a leghatalmasabb fegyver, miénk kell, hogy legyen a világuralom is! A kitüntetés-eső csak cinikus nyugtázása volt a „hősi tettnek”, amely csepp je sem volt a hősiességnek, amelynek végrehajtása veszélytelenebb volt, mint ' őrségben állni a lövészárokban. A látszatot nzonl*í=n me« kellett őrizni. Dudások a szállít ópályán — A szállítópályán valami megint bűzük. Tizen dolgoznak ott, de néha úgy érzi az ember, hogy hanyagolják a munkát. A szállítás vallja kárát. Mi van ott, maguknál? — Az aknavezető az aknászra mereszti szemét, várja a választ. Az először húz egyet a vállán, felráncolja a homlokát és csak aztán szólal meg, akkor is csendesen. — Nem értik meg egymást — vagy nem is akarják. Sok a dudás ez a baj. Nehéz igazságot tenni közöttük... A brigádban idősebb emberek dolgoznak. Olyanok főként, akiknek a teste, szervezete már a könnyebb munkát követeli. Még a nyugdíjig van idő, a különböző betegségek olyannyira megviselték őket, hogy már a szénfalnál nagyon nehéz lenne. Legtöbben a rokkant vájár jelzőt viselik, nevük után a kimutatásokon. Vannak akik csapatvezetők voltak korábban. Ilyen Kovács és Nagy is. Itt azonban mivel tízen vannak egy brigádban, érthető, ha csak egy vezetőre van szükség. A munkarend meg azt kívánja, hogy annak az egynek az utasításait végrehajtsák. Itt a hibák_ gyökere, amiből sok bonyodalom származik. Volt már a brigádvezető Nagy is, Kovács is. Az egyik tehetetlenségét durva kirobbanásokkal akarta pótolni. A másik túl engedékeny volt, hiányzott belőle a határozottság, amire különösen itt a szállításnál van szükség, ahol állandóan változik a munka. Ha nincs csille, áll a pálya, akkor van más feladat. Javítani, takarítani kell, mert másképp akkor sem tudnak azután szállítani, ha van mit. így kellett volna, de bizony előfordult, hogy a félműszakos állás idején sem tettek semmit, nyugodtan leültek cigarettafüst mellett beszélgetni. Az elhanyagolt Pálya megbosszulta magát Hol egy csille akadt el, okozott karambolt, hol más miatt lett üzemzavar. Az aknavezető először csak az üzemzavarokat látta, az okokra csak később jött rá. ►*•*♦♦•*♦*♦*•*♦»♦*♦*♦♦♦ Legalábbis akkor. Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke a bombák ledobását kpvető napokban elmondott rádióbeszédében még csak célzott a lényegre, s burkoltan fenyegetett: „Igenis megtettük és újból meg fogjak tenni, ha szükség lesz rá...” — mondotta. 1945 december ’ 22.-i rádióbeszédében azonban már nem célozgatott, hanem nevén nevezte a gyereket: „A győzelem az amerikai nép számára állandó és égető szükségszerűséggé tette a világ vezetését” Ennél nyíltabban senki sem fogalmazhatta volna meg azt, amiért az atombombát ledobták! Értekezlet a Pentagonban 1945. júniusát írjuk. A hónap közepének egyik napján az amerikai hadügyminiszté- rrum egyik oldalbejárójánál, elzárva az avatatlanok tekintete elől, sűrűn állnak meg a porlepte hatalmas gépkocsik. Az érkezőket fogadó tisztek számára a nevek nem sokat mondanak: Oppenheimer, Fermi, Lawramce, s néhány más tudós. A tisztek feladata csak annyi, hogy a tanácskozó teremig kisérjék az érkezőket, nincs közöttük olyan, aki különösebben törné a fejét azon. mit keresnek ezek a civilek a hadügyminisztériumban ? A tudósokat Stimson had" ügyminiszter hívta meg a szükkom. szigorúan bizalmas — Rendet kell teremteni a pályán valahogy, mert így nem megy tovább. Már nekem megvan az elképzelésem, de szeretném ha a véleményeteket ti is elmondanátok — ezt mondta a párttitkárnak és a szakszervezeti titkárnak, majd így folytatta. — Gyenge ott a vezetés. Úgy gondolom, ha az öreg Ta- kót oda helyeznénk brigádvezetőnek, rendet tudna teremteni. Komoly, becsületes ember, régi munkás, sok tapasztalata van és tud az emberekkel bánni. Még a felügyelet helyettesítését is rá lehet bízni — Kétségtelen jó lenne, de vállalja-e az öreg? Jó csapata van, tudom, nem szívesen hagyná ott — így szólt az egyik. — Egyetértek az elképzeléseddel, de azért nekem is aggályom van — így a másik. Megegyeznek azután abban, hogy közösen beszélnek Takó- val... — Jó helyem van, nekem azon a csapaton. Fiatalok, de már megszoktuk egymást, nincs ott semmi baj. Valaki mást kellene amoda tenni — válaszolta Takó. — János bácsi értse meg, mi tudjuk, hogy jól dolgozik ott, de azért van már maga mellett olyan, aki alkalmas lenne csoportvezetőnek. Vagy nincs? _ — Dehogy nincs — vágott közbe Takó. Hármat is tudnék javasolni közülük egyszerre, — — Na látja. Magára meg ott lenne igen nagy szükség. Mégis a kora, na meg a tapasztalatok, tekintély, mégis csak más. Tudjuk nehezebb feladata lesz, de éppen azért kérjük vállalja el. Az özem érdeke kívánja Maga kommunista, tud az emberek nyelvén. — Elvállalta. Bár ne tettem volna — gondolta egy hónap múlva. Mi is történt? jellegű értekezletre. Amikor a tudósok belépnek az elegánsan berendezett terembe, sorra kezet fognak a már ottlé- vő tábornokokkal. Grovest már ismerik, hiszen éppen eleget találkoztak vele. Marshall tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökét azonban csak most látják először. A tábornokok kíváncsian szemlélik az egymással beszélgető tudósokat, hiszen ők szállítják az új fegyvert, a bombát, amelynek ekkor még neve sincs. Elhelyezkednek az asztalok mellett, s Groves megnyitó szavai után a hadügyminiszter, Stimson kezd beszélni: „ Uraim'! Vállaikra nagy felelősség nehezedik. Olyan határozatot kell hoznunk, mely a civilizáció fordulópontja lehet. Feltehe tő, hogy az új fegyver folytán mindenkinél hatalmasabbak leszünk...” Stimson beszéd közben a kezében lévő ironnal játszik, Groves egykedvűen nézelődik, hiszen ő tudja a legjobban, ez egész megbeszélés csak formalitás.i Nem a tudósok döntenek e kérdésben, nekik az a dolguk, hogy szállítsák a bombát. A valódi eldöntői a kérdésnek — a katonák! Groves már beszélt Marshall tábornokkal, s ismeri Stimson vé~ oir.ényót is. Tudja: a bomba "vetésének nincs akadálya, !;< nem árt, ha alkotói is ráütik erre az egyetértés pecsétjét Groves élvezettel ismételgeti magában Stimson ‘.savait: az új fegyver folytán mindenkinél hatalmasabbak leszünk... Következik: Az első csalódás,. A sértett hiúság ez az átkos emberi tulajdonság ott izzott egy darabig azután lángra lobbant. Takó _ irányította a brigádot ha a felügyelettel megbízott aknásznak más dolga akadt — helyettesítette. Az utasításai nem sértettek senkit de különbséget sem tett ember és ember között. Ezt kell megcsinálni vagy azt. Ide menjetek, vagy oda — eleinte cs^k úgy ahogy megszokta korábban. Rájött, hogy így kevés, azután már megmondta azt is, ki hova menjen. mert egymásra vártak. A többiek megértették, de Kovács egyszer egy neki szóló utasításra kifakadt. — Ne parancsol] te nekem’ Tudom én, mit. hogyan. Te még nem is láttál bányát, amikor már én csapaton dolgoztam. Hol vagy te énhoz* zám? — és azután c=ak úgy vágta a bányásznyeiven kimondott sértő szavak. Takó csak nyelt, de nem vágott vissza! pedig megtehette volna, hiszen van annyi idős bányász, mint a másik, és munkájára még sosem volt panasz. Csak hallgatott. Nemsokára Nagygyal hasonló esete fordult elő. Akkor sem vitatkozott, de gondterhelten ment haza. Másnap korábban ment siktre, hogy még ott érje az aknavezetőt. — Mérnök elvtárs tegyen oda valaki mást, én kevésnek bizonyultam. — Miért? Hiszen mi nagyon elégedettek vagyunk a munkájával, János bácsi. Jártam arra ma is, látom, hogy sokat javult a helyzet, rendben van a pálya és karambol sem volt azóta. — Igen, a pályán nem, de nekem volt. így nem mehet tovább... — Na emberek, most van egy kis időnk műszak elején szeretném, ha elmondanák, mi a baj. Beszéljük meg, hogyan tudunk segíteni rajta — tette fel a kérdést az aknavezető, aki odahívta az egész brigádot, sőt a párt és a szakszervezet titkárát is. Néma csend, ahogy ilyenkor lenni szokott. Azután az egyik ember, egy fiatalabb, elkezdte. — Különös baj, nincs. János bácsi jó vezető, igazságos, de vannak itt dudások, akiknek nem tetszik, és csak rontják itt a hangulatot. Külön jogokat akarnak még Itt brigádon belül Is élvezni. Msg azt sem tudják elviselni, hogy más a vezető. — Nincs meg az összhang Igazad van! — toldja meg egy másik. A két ember hallgat, mint akit fejbe kólintották azután az aknavezető szólal meg. — Nem gyerekek és nem is fiatalemberek, azt már beláthatnák, hogy a vezetőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy utasítson, hisz azért van ott. Hogy ki alkalmas arra. hogy vezető legyen? Éppen itt bebizonyosodott már. Én sem tudok többet mondani, mint csak annyit, hogy még van egy fél hónap azután új tele'pites lesz. Takó itt marad csapatvezetőnek, mert bebizonyította, hogy alkalmas rá, aki viszont akarja máshova kérheti magát. Rövid mondatok, amiből a kívülálló sokkal kevesebbet ért, mint akiknek szól. Igazságot szolgáltattak a csapat- vezetőnek, de talán tanulságot £s azoknak, akik vélt sérelmük miatt csupán hiúságból mér-' gezik egy kis közösség légkörét Egy ember csak egy ember. A közösség, legyen az bármilyen kiesi is, sokkal erősebb, hiszen embereket tud felemelni, de vissza is tud szorítani káros indulatokat. Sodó János
