Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

2 NÖGR 4 f* 1963. augusztus. 8. vasárnap. A VIL AC POLITIK AB AN Az elmúlt héten a nemzet­közi sajtó főként két témával foglalkozott: az egyik — a vietnami helyzet — már hosz- szú hetek óta a világsajtó ér­deklődésének középpontjában áll. de bizonyos fokig a másik téma — a görög probléma — nagyjában ugyanazokra az eredőkre vezethető vissza, mint az amerikaiak délkelet­ázsiai agressziója. Háttérben az amerikai méregkeverők A Görögországban kialakult helyzettel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az Egye­sült Államok diplomáciája rendkívül aktív módón vesz részt az eseményekben. Egyes megfigyelők szerint az udvar intrikáinak hátterében is az amerikaiak állnak. Nehéz len­ne megmondani, hogy milyen mértékig függ ősze az Egye­sült Államok földközitengeri politikájával a görög reakció újabb támadási kísérlete es milyen mértékig indította el a válságot a király és környe­zete. Az eddigi fejlemények azt mutatják, hogy végső so­ron igen keserű tapasztalato­kat szerezhet a görög jobbol­dal és a válságot nem fog si­kerülni megtartani a pártpoli­tika keretei között Máris vannak olyan jelen­ségek, amelyek arra figyel­meztetik a királyt és környe­zetét, hogy könnyen a monar­chia válságára vezethetnek azok az erőszakoskodások, amelyekkel a parlamenti de­mokrácia érvényesülését meg­próbálják akadályozni. A hosszú parlamenti ülés. amely az Athanassziadesz-Novasz kormány bukásával végződött, önmagában is hatásos fi­gyelmeztetés lehet az udvar számára, hogy ne feszítse túl a húrt. A bukás értékelését maga Papandreu adta meg. Nyilat­kozatában figyelmeztetett arra, hogy a király rossz tanácsadót robbantották ki a válságot, de persze azt terheli végső soron a felelősség, aki hallgatott ezekre a rossz tanácsadókra. Papandreu ilyen módon nyíl­tan a királyt tette felelőssé a súlyos helyzetért. Ebből az következik, hogy aligha való­színű olyan megoldás, amely­nek előfeltétele a kibékülés Konstantin király és Papand­reu volt miniszterelnök között. Jelen pillanatban az sem látszik valószínűnek, hogy a király elfogadja az új válasz­tások kiírását, mert ez általá­nos vélemény szerint, Pa­pandreu és a demokratikus pártok abszolút győzelmével végződne. Valószínűbb, hogy néhány közbeeső kísérlet után- a király meg fogja kísérelni az úgynevezett parlamenten kívüli megoldást, vagy hiva­talnokkormánnyal. vagy eset­leg nyílt katonai diktatúrával. Ez természetesen nem jelente­né a válság megoldását, ha­nem inkább további kimélyü­lését. ' Legfőbb törekvésük: kiszélesíteni a háborút A vietnami helyzetet ille­tően : az amerikai kormány további kísérleteket tesz a há­ború kiszélesítésére, anélkül azonban, hogy akár az ameri­kai közvéleményt, akár a vi­lág közvéleményét sikerült volna meggyőznie Johnsonnak arról, hogy az erőszakos meg­oldások helyett „szívesebben látna valamilyen tárgyalásos megoldást.” Ilyen értelemben maga az elnök és több ameri­kai politikus is nyilatkozato­kat tett. Ezeknek a nyilatko­zatoknak az értékét erősen lecsökkentik, hogy ugyanek­kor messzemenő újabb kato­nai intézkedéseket jelentettek be. Nyilvánvaló, a Vietnam­ban harcoló amerikai alakula­tok megerősítése — több mint hatvanezer emberrel — aggo­dalommal tölti el az Egyesült Államok közvéleményét és egyes józanabb politikai veze­tőket is. A Wall Street Jour­nal. az amerikai üzleti körök egyik tekintélyes lapja, arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikai kormány új háborús beruházási és újabb katonai erősítések küldése Dél-Viet- namba a vietnami háború költségeit nap! négymillió dol­lár fölé emelik. Ugyanekkor az amerikai közvéleménynek figyelembe kell vennie, hogy az újabb erőfeszítések nem járnak együtt amerikai sikerekkel Vietnamban. Ellenkezőleg, a dél-vietnami szabadságharco­sok offenzívája elérte Saigon előterét és úgyszólván min­dennap újabb és újabb sike­reket érnek el. Olyan sikere­ket, amelyek rendkívül hatá­sos formában (például a Da Nang-i ameriaki támaszpont olaj- és benzintartalékainak levegőbe röpítése) érzékeltetik az amerikaiakkal, hogy ezt a háborút képtelenek megnyer­ni. Johnson elnök legutóbbi nyilatkozatában azzal kéf'«;- dett: „Amerika megnyeri a háborúkat, amelyekbe bele­kezd.” A vietnami azonban nyilvánvalóan nem tartozik ezek közé a háborúk köze. s azt az Egyesült Államokban is kezdik már sejteni. Kik akadályozzák a leszerelést? Ezeknek az eseményeknek az összefüggéseiből nem lehet kiemelni a harmadik fő ese­ményt, amely pillanatnyilag sokat foglalkoztatja a világ­sajtót Genfben a második he­te folytatja tanácskozásait a leszerelési értekezlet, de — mint ahogy előre látható volt — eddig nem értek el ered­ményt, még olyan értelemben sem. hogy sikerült volna kö­zös tanácskozási platformot találni. Ennek rendkívül egy­szerű magyarázata van, amit a szovjet megbízott a genfi tanácskozások folyamán vilá­gosan le is szögezett. Carap- kin kijelentette: az amerikai­ak vietnami agressziója aka­dályozza a leszerelést, sőt le­hetetlenné teszi, hogy megfe­lelő légkör alakuljon ki Genf­ben. Minden Józan megfigye­lő egyetért abban.' hogy mie­lőtt bármilyen más kérdést vennének elő a leszerelési ér­tekezlet résztvevői, előbb ren­dezni kellene a vietnami hely­zetet. mégpedig egy régóta napirenden lévő szovjet ja­vaslat alapján, amely az ide­gen csapatok kivonására és az idegen területeken lévő tá­maszpontok megszüntetésére vonatkozik. Ez a javaslat ma minden egyébnél aktuálisabb. Padi Ferenc Végnélküli tárgyalások Görögországban „Puhítják“ Papandreut — A diákok tüntetnek — Sajnálkozik az amerikai jobboldal Athén (MTI) Konstantin, Görögország 25 éves királya folytatja a kor­mányalakítás előtt szokásos politikai tanácskozásokat. Ki­hallgatásra iratkozott fel a ki­rálynál Pipinelisz volt mi­niszterelnök és Rodopulosz egykori házelnök, az ERE ne­vű ellenzéki párt (Nemzeti Radikális Unió) két vezető tagja. Athanassziadesz-No­vasz, a csúfosan megbukott aulikus miniszterelnök péntek este annak a meggyőződésé­nek adott kifejezést, hogy a király szombaton befejezi ta­nácskozásait és végre megbíz egy politikust a - kormány megalakításával. A Reuter szerint azonban athéni politikai megfigyelők nem ily derűlátóak. A színfa­lak mögött állítólag szívós igyekezettel rá akarják beszél­ni Papandreut, egyezzen be egy másik centrista képviselő kijelölésébe, hogy a parla­menti többség támogatásával Papandreu nélkül alakulhas­son új kormány. A nagytekin­télyű politikus álláspontja azonban közismert: vagy ő alakít kormányt, vagy új vá­lasztásokat kell kiírni. Szte- fanopulosz, a Centrum Unió képviselője, akit napokig mint esetleges miniszterelnökjelől- 1et. emlegettek, változatlanul igen jó viszonyban van Pa- pandreuval. s — az AP je­lentése szerint — pénteken kijelentette: „derűlátóbb let­tem a királlyal folytatott be­szélgetés után. Úgy látom, ja­vul a viszony a király és Pa­pandreu között.” Cirimokosz. az utolsó Papandreu-kormány belügyminisztere, akit a Centrum Unió balszárnyához tartozó politikusként, ismer­nek. így nyilatkozott a kihall­gatás után: „a király mélv meggyőződése, hogy a kor­mányt a Centrum Uniónak kell megalakítani”. (Ezt a nyi­latkozatot is az AP jelentése alapján idézzük). A görög nemzeti diáksZövet- ség pénteken a királyi kihall­gatások közben békés tünte­tést rendezett a demokrácia mellett. Ugyanakkor a város egyik színházában szakszerve­zeti tagok tüntettek a nép­akarat érvényesítéséért. A jel­szavak között ilyeneket lehe­tett hallani: „Választásokat! Le az amerikaiakkal! Hellász nem lesz amerikai protekto­rátus! Nem győzhet a fasiz­mus !” A rendőrség nem avatkozott be. Washington A New York Herald Tribu­ne fanyar kommentárt fúz a görögországi eseményekhez: „a kormányválság utat nyitott a baloldali befolyás fokozódá­sának és nem a legszerencsé­sebb jóslat a Nato jobb szár­nyára nézve”. A lap szerint Papandreu „Fokozottabb mér­tékben függ a baloldaltól”, „A csőcselékhez fordult, hogy viszakerüljön a hatalomba. Ha ő vagy ők sikert érnek el, bizonyosak lehetünk abban, hogy a baloldal be fogja nyúj­tani a számlát.” A Washington Post kom­mentárja — az előbbitől elté­rően — nem az aineriaai jobboldal sajnálkozását tükrö­zi. Ez a lap óva inti Konstan­tin királyt a diktatúra beve­zetésétől, mert egy ilyen dön­tés „sem az ő jövőjét, sem népe jövendőjét nem szolgál­ná”. Az újság bizonyosnak nevezi, hogy egy mostani vá­lasztáson Papandreu, „a falu bálványa”, győzelmet aratna. Ha sor kerülne a választások­ra, Papandreu monarchnia-el- lenes alapon folytatná kampá­nyát. Ebben az esetben a ki­rály, aki már nemcsak ifjú­ságának, hanem tapasztalat­lanságának is tanúbizonyságát adta, esetleg katonai diktatú­rát próbálna bevezetni — ír­ja a Washington Post, majd azt a tanácsot adja a görög királynak, hogy nyelje le a keserű pilulát és Papandreut bízza meg a kormány megala­kításával, mert ez az egyetlen kiút. Országos konferencia Tanganyikában DAR ES SALAAM, TASZSZ): Pénteken Dar Es Salaamban megnyílt Tanganyika kor­mánypártjának, a Tanganyi­ka! Afrikai Nemzeti Uniónak (TANÚ) országos konferen­ciája. A konferencián elmon­dott beszédében Julius Nyere- re köztársasági elnök hang­súlyozta, az országos értekez­let fő felalata jelöltet állítani a tanzahiai elnökválasztásra. A konferencia megválasztot­ta a TANÚ 17 tagú vezetősé­gét. öt évi időtartamra a párt elnöki tisztségébe emelte Julius Nyererét, az elnökhe­lyettes Rashid Kwawa lett, akit két évi időtartamra vá­lasztottak meg. Sólyom József i SOY CUBA IV. Siomara, a milieista Siomara Schances miniszté­riumi tisztviselőnő. Havanná­ban él. Kékes-fekete hajú, vil- logóan fehér bőrű, a korom­fekete szemű, törékenynek ható, karcsú termetű, könnyű­léptű fiatalasszony. Igazi ku­bai típus és élete, sorsa ha­sonlít a legtöbb kubai asz- szony, hazája sorsához Édesapja kommunista volt és a legféktelenebb fasiszta terror ideién is bátran küz­dött népéért, eszméjéért. Sio­mara tehát már gyermek korában megtanulta — az é!et egyet jelent a küzdelemmel, s az önző, önmagának élő ember soha sem lehet mara­déktalanul boldog Számára természetes volt, hogy amikor kitört a forradalom, azok kö­zött van a helye, akik a nép szabadságáért küzdenek. Ha­vannában, a fasiszta Batista uralom fellegvárában forra­dalmárokat bujtatott, üzenete­ket közvetített, röplapokat juttatott el a szabadságharco­soktól kapott címekre. Kubá­ban akkoriban egyetlen ilyen röplap terjesztéséért a nyílt utcán, fényes nappal lelőtték a Batista gárdisták akit sike­rült elcsípni. Siomara még sem tartóttta magát hősnek, ilyen gondolat meg sem for­dult a fejében. Természetes kötelességként végezte felada­tát, s a győzelem után nem várt kitüntetést. Férje azonban másként gondolkodott. Nem akar vörös országban élni, — ezt magya­rázta esténként otthonában, de az igazság az volt, hogy in­kább, nem akarta vállalni a nélkülözést a jegyrendszert, a gondokat. Egy nap búcsú női­kül tűnt el, Olaszországba uta­zott. Elhagyta feleségét és három éves kislányát, a kis Siomarát. Az asszony ismét válaszút elé került: kövesse a férjét a messzi idegenbe, vagy vállal­ja népének sorsát, dolgozzon, a munkájának, s gyermekének éljen. Jól tudta, hogy Olasz­országban gondatlanság várna rá, — a férje megírta, hogy jól keres, autója, gyönyörű lakása van. Siomara azonban elsősorban nem önmagára, hanem gyermekére gondolt. Kubában a forradadalmi kormány ingyenes népoktatást teremtett és a tehetséges gyer­mekek számára elérhetővé vált bármelyik technikum, főiskola, vagy egyetem. Ügy gondolta, hogy gyermeke jö­vőjét a napfényes Itáliában nem tudná olyan biztonsággal biztosítani, mint hazájában. S minden érzéke megborzadt a gondolattól ,hogy szembe forduljon önmagával, mindaz­zal, amit a forradalom győ­zelméért tett. Minisztériumi tisztviselőnő lett, s munka után nyelveket tanul. A minisztériumban el­sők között jelentkezett a mi- liciába. A kubai milicia leginkább a mi munkásőrségünkhöz ha­sonlítható. Tagja lehet bárki, aki hajlandó esküvel fogadni, hogy kész életét áldozni, az utolsó csepp véréig küzdeni a forradalom megvédéséért. A miliciába való belépést azon­ban gondos vizsgálat előzi meg A jelöltnek fedhetetlen erkölcsű embernek kell lennie. Nem lehet a milicia tagja az, aki akár a legcsekélyebb mó­don ártott a forradalomnak, kiszolgálta, segítette Batistáék népellenes uralmát. Munkahe­lyén és lakóhelyén közvetlen környezete megbízhatónak kell hogy ítélje azt, aki a miliciá­ba jelentkezik. Siomara Schancezre egyhan­gúlag szavaztak társai és két hónapig járt munka után min­den este kiképzésre. A mili- cistákat kézi lőfegyverek, gép­pisztoly, puska és pisztoly ke­zelésére tanítják meg és meg­tanulnak kézigránátot dobni. Feladatuk, hogy őrszolgálatot lássanak el a gyárak, üzemek, hivatalok, közintézmények épületei előtt, országutak cso­mópontjain. Kubában nem a milicia az egyetlen fegyveres testület, a legfontosabb fegy­veres erő a hadsereg, s a belügyminisztérium karhatal­mi erői. A milicia tulajdon­képpen maga a íelfegyverzert dolgozó nép. Láttunk kékre festett szem­öldökű, rúzsozott, cigarettázó milieista lányokat, oldalukon rézzel kivert, cifra agyú col­tokkal. Rámosolyogsz és visszanevet Abban a pillanatban azonban, hogy egy lépést teszel őrhelye felé, már emeli fegyverét. Nem lehet kétsége senkinek sem: ha szükség lenne rá, épolyan elszántan és hirtelen meghúzza a ravaszt, mint a másik épület előtt őrködő rohamsisakos katona, vagy a majd kétméter magas néger belügyi karhatalmista, aki a legújabb típusú, 1500 köbcen­timéteres, rádió adó-vevővel felszerelt, angol gyártmányú motorkerékoáripn robog vó . „ a havannai utcákon. Biztonsági intézkedés Hétfőtől kezdve az amerikai külügyminisztérium épületébe csak külön engedéllyel lehet belépni. Ez az első eset, bé­keidőben, hogy a külügymi­nisztérium épületét elzárják a nyilvánosság elől. A határo­zatot a sajtóhivatal vezetője szerint biztonsági okokból hozták. A külföldi diploma­tákat ezentúl a külügyminisz­térium személyzete kíséri lá­togatásaikon. Az új biztonsá­gi intézkedések költsége éven­te mintegy 260 000 dollár. ff Seebohm, Nyugat-Németor- szág közlekedésügyi miniszte­re, amint a sajtó beszámolt róla, beszédet mondott a kö­zelmúltban Stuttgart városá­ban. A százezret meghaladó hallgatóság füle hallatára ki­jelentette: „Folytassák az elő­ző nemzedék által örökül ha­gyott szent ügyet”, és hozzá­Szent ügy eképpen találkoztak. Képünk, amelyet a2 egyik nyugatnémet magazinból vet­tünk át, bizonyíték. Eszerint a nyugatnémet neonácizmus él, pímaszkodik s csak a maga gaztetteit tartja „szent ügy„- nek. ök a temető nyugalmát csak akkor tisztelik, ha ott az ő áldozataik fekszenek. . A. ív.. tette: igyekezzenek visszahó­dítani a csehszlovákiai föl­deket. Régente az effajta megnyil- latkozásokat „felhívásnak” ne­vezték — „keringőre.” De bár minek nevezze is a mai em­ber, a nyugatnémet fasiszták biztatásnak fogják fel, s eszerint cselekedtek. Bam- bergben például megrohanták a zsidó temetőt és telemázolták a sírköveket — horogkereszt­tel. Seebohm „szent ügy”-e és a náci „nemes hagyományok” Igaz, a hatalmas nemzetkö­zi felháborodás hatására az egyik „piktort”, Reinhold Woitsek fiatal fogtechnikust, letartóztatták. De a „szent ügy” más „bajnoka” jelentős pozíciók birtokában változat­lanul résen áll a „nemes ha­gyományok” folytatására. Sőt, e cél érdekében még atom­fegyvereket is követel. És Seebohm? Tanul az eset­ből? Erről hallgat... <V) Termelőszövetkezetek, Állami Gazdaságok figyelem ! Zöldség és gyümölcssz állításra alkalmas 47x38x? cm külméretű ládákból megvételre felajánlunk 40 000 db-ot Értékesítés: a 114/1965. PM-OT (PK. 8) rendeletben foglaltaknak megfelelőé n. Érdeklődni lehet: Növényolajipari és Mosószergyár­tó Országos Vállalat Budapest, XV. Horváth Mi­hály u. 2. Telefon: 408-954 Goldstein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom