Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
4 N O G R 4 0 1965 augusztus 26 csütörtök Szövetkezeti nap a Balatonnál Sok fürdőzőt csalt el a Balaton hűs hullámaitól a mesz- szehangzó terzene. Balaton- lellén szövetkezeti napot rendeztek. Erdős József elvtárs, az OKISZ elnöke, nagygyűlésen találkozott a megye szó - vetkezeti dolgozóival. A ktsz-ek termékeinek bemutatóját sok ezren tekintették meg. Egésznapos kultúr- és sportprogram szórakoztatta az érdeklődőket. Válogatott tornászok, birkózók, cselgáncsozók tartottak bemutatót. Mire leszállt az este. kigyulladtak a színpad reflektorai és népi együttesek, zenekarok műsorában gyönyörködhetett a közönség. Erdős József, az OKISZ elnöke ünnepi beszédét mondja. Hogy tetszik a nyaklánc? — Az ajándékboltok gazdag választékban kínálták áruikat. A sportbemutatón magas színvonalú gyakorlatokat láthatott a közönség. A korláton Regőtzi Péter, a Budapesti Spartacusz I. osztályú versenyzője. (Regős István felvételei) A város magasan Városunkban járt B. Rodionov az Izvesztyija különtudósító- ja. Tapasztalatait, élményeit megírta lapjában, melyet mi is szívesen adunk közre. Pothornik Józseffel, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatójával, az öreg bányásszal állunk a megyei pártbizottság modern épületének tetején. Innen több emelet magasságból kitárul Salgótarján panorámája. Pontosabban két panoráma. A múlté — ezt a veterán bányász szemével látom: visz- szaemlékezik a poros bányatelepre, ahol sokat törte magát az 1919-es tanácshatalom idején, ahol csendőriskola volt a legmagasabb épület, ahol mindjárt a felszabadulás után a lakosság háromnegyed része a Kommunista Pártra szavazott. A jövő panorámáját a városi pártbizottság titkára rajzolja elém. Ez az a város, amely sajnálkozás nélkül dönti le a barakknegyedeket, a cigányviskókat, hogy helyükre magas házakat építsen bányászoknak, munkásoknak. Itt másképpen nem is lehet. A Cserhát nyúlványai Salgótarjánt szűk gyűrűbe szorítják. Az átmenet annyira hirtelen, hogy nem is lehet zökkenőmentes. A bérházakból a háziasszonyok — kissé különös el is hinni — sokáig jártak vissza a régi, megszokott kutakhoz, még az emeletekről is, mert szokatlan volt kezdetben a csapvíz. Az Acélárugyár exportvezetője, volt munkás mondta az új házakban folyó életükről: — Régebben udvarunkban mindig hizlaltunk két disznót, most nincs hol. Kénytelenek vagyunk a húst az üzletben vásárolni. Meg lehet öt érteni, nehéz azonnal elszokni a házi éléskamrától és az újat megkedvelni. Magyarország egy városa sem él át ilyen gyökeres belső és külső átalakulást — mint Salgótarján. A városban találni számos üzemet, az Acélárugyárat, az üveggyárakat, a Tűzhelygyárat. Salgótarján, amely korábban főként bányászlakta terület volt, leveszi a bányász sisakot és Magyarország egyik jelentős ipari centrumává növi ki magát. Találkozni magasépítővel, hengerésszel, az Acélárugyárban majdnem emberi hajszál vékonyságú lemezt hengerelnek. Az egykori füstös vidék új jelképe az imponálóan szép Karancs Szálló. A fejlődésben levő városnak nagy szüksége van új szakemberekre, mérnökökre, technikusokra, orvosokra. Ebben érez erős hiányt a város. Erre időben felfigyelt a városi pártbizottság is. Határozatot hozott arról, hogy 1970-re ezer új szakembert alkalmaz a város üzemeiben, intézményeiben. — Azt akarjuk, — mondja a városi párttitkár —, hogy a fiatal szakemberek tartósan telepedjenek le nálunk. Hogyan érjük ezt el? Mindenekelőtt saját ösztöndíjasainkra számítunk, ezek helyi munkások gyermekei, akik már maguk is dolgoztak néhány évet az üzemekben. Ilyenekre lehet támaszkodni. A Salgótarjánba jött fiatal szakemberek hamar megkedvelik a várost, azt állítják’: több az önállóságtik, kedvezőbbek a lehetőségeik azokénál, akik a fővárosban maradtak. Sokan új lakást kapnak. Az alkotó légkör is kedvez a fiatal szakembeMészáros Ottó: fflwwwwwwgwwwww tAGOMBA Az „Jí" nap elérkezett Tinian-szigetén e napokban nemcsak a katonák végeztéit megszabott feladatukat, hanem a civilek is, azaz a tudósok. Egy teljesen elkerített, mindenki elől elzárt épületben dolgoztak a bomba ösz- szeszerelésén Norman Ramsey professzor vezetésével, s július 31-én közölték: a bomba kész, minden rendben, már csak az élesítése van hátra. Spaatz tábornok állandó rádióösszeköttetésben van Gro- vesszal és Handyval. Nemcsak a tudósok jelentéseit továbbítja, hanem a hírszerzőszolgálat legfrissebb jelentéseit is, illetve a bevetésben részt vett gépek személyzetének megnyilatkozásait, s mindazt, amit az 509. egység tagjairól jelentenek a biztonsági szolgálat tisztjei. Egy ilyen rövid rádióbeszélgetés döntötte el Niigita sorsát. Spaatz elmondotta Grovesnak aggályát: messze van ez a város, eléréséhez át kell repülni az egész főszigetet, s könnyen kaphat légelhárító tüzet a gép, vadászrepülők is felszállhatnak. A visszaút ugyanígy kockázatos. Groves néhány pillanatnyi gondolkodás után válaszolt: rendben van, húzza ki a listáról. Maradjon három város, az is elég. És ne feledje: a főcél Hirosima, mert a hírszerzők szerint e város mellett nincs fogolytábor, tehát amerikai életeket nem kell kockáztatni... Spaatz tábornok néhány szót írt jegyzettömbjébe, nem azért, mert könnyen elfelejtené, mi is a főcél, hanem hogy időben bszéljen a sajtótiszttel. Előre össze kell szedni mindent, s kellően átfésülni, hogy az X napon azonnal a sajtó és a rádió rendelkezésére álljon az anyag — a maguk szá- jaíze szerint összeállított anyagi Augusztus elsejétől kezdve mór három tábornok bábáskodott az X jjap mielőbbi eljövetelén. Spaatz, annak vezérkari főnöke, Le May tábornok, valamint a 20. légiflotta parancsnoka, Nathan F. Twining altábornagy. Augusztus 2-án Twining aláírta a 13-as számú parancsot, a támadásra vonatkozó végleges utasítást, s most már mindössze egyetlen tényezőn múlott, mikor lesz az X nap: az időjáráson. Mindennap déli egy órakor összesítették az időjárásjelentéseket, s tették le Le May tábornok asztalára. Mindennap egy órakor dőlt tehát el, hajnalban felemelkednek-e a gépek? Twining közben magához rendeli főhadiszállására — a Tiniannal szomszédos Guámra-Tibbets ezredest és Parsonst. Hármasban választják ki az X napon bevetésre kerülő hat repülőgépet. Három gép időjelző lesz, azaz elsőként repülnek a célvárosok fölé, s jelentik, milyenek ott az időjárási, s látási viszonyok. Három gép magát a bevetést hajtja végre: egy a bombát szállítja, a másik műszereket visz, s azokat a bomba ledobásával egyidőben kibocsátja, s felfogja azok rádión továbbított adatait, a harmadik gép pedig fénykép — és filmfelvételeket készít a robbanás pillanatától kezdve fél órán át. A három tiszt végre megegyezik, melyik hat gép legyen a bevetés végrehajtója, s elsősorban Tibbets szava dönt, ő a parancsnok, ő vállal felelősséget az emberekért. Augusztus 4-én már csak a kiválasztott hat gép személyzete vesz részt a megbeszélésen. Elviselhetetlen a hőség a barakkban, mégis, jeges fuvallat fut végig a hátukon, amikor Tibbets bejelenti: ők, akik itt vannak, a régen várt bevetés végrehajtói. Egymásra néznek: tehát ők a dicsőséges fiúk? ök viszik a lusta varázslót? De mi ez a lusta varázsló, s hová kell vinni? A gépész elindítja a keskenyfil- mes vetítőt. A vásznon csak néhány percig jelennek meg képek, de ez az idő is elegendő ahhoz, hogy megsejtsenek valamit a lusta varázsló szörnyűségéből. A hat gép személyzetének az új-mexikói sivatagban lezajlott kísérleti robbantásról készült filmet vetítették le... A film utolsó kockáinak eltűnését követő csendet Parsons hangja törte meg: — A robbanás fénye száz kilométer távolságból is látható volt. Mi, akik ott voltunk, azt éreztük: új kor kezdődöttI Mi történik, ha a bombát repülőgépről dobják le, ezt még senki nem tudja megmondani, hiszen ezt — először a történelemben! — önök próbálják ki. Amit tudunk, az annyi: a bomba hatóereje húszezer tonna trotilnak felel meg. Persons megtörli verejtékes homlokát, néhányan jegyzetfüzetük fölé hajolnak, mások, az ablakon át, a betonkifutókat nézik. Ott rohan majd végig gépük, hogy mint már annyiszor, most is elrepüljenek Japán fölé. És a bombatérben csak egyetlen szivar: a lusta varázsló. Húszezer tonna TNT. Tudja ez a kapitány, hogy mit beszél? Húszezer egy tonnás bomba! Iszonyú! Egy gép átlag hat-tíz bombát visz magával. Húszezer bombához hány gép kellene? Parsons hangja riasztja fel őket gondolataikból: — A számítások szirint a bomba két mérföldes körzetben mindent megsemmisít Többet nem tudok mondánk Azt hiszem, később megértenek engem... összenéznek: a furcsán félbeszakadt, hangsúlyos mondat ott ragad emlékezetükben, s s még sokszor, nagyon sokszor eszükbe jut Megérteni csak akkor értik meg, amikor ledobták a lusta varázslót, s meglátták az iszonyatos gombafelhőt a lángtengerben úszó város felett. Parsans leül, nem néz a vele szemben ülőkre, papírjait rendezgeti. Fejével biccent Tibbetsnek, ő befejezte. Az ezredes int a gépésznek, s a következő pillanatban már tudják, mi a cél: a vásznon ugyanis Hirosimáról készült fényképek jelennek meg. A cél tehát a 344 ezer lakosú város. Az Óta folyó hat keskeny szigetre osztja fel, s a fényképen nyitott tenyér benyomását kelti. Tenyerét, amelynek hat újjá van, s e hat ujjon tíz- és tízezer ember él, dolgozik, s reménykedik, nemsokára véget ér a háború, s ők milyen szerencsések voltak, nem bombázták a várost, csak három gép jelent meg mindennap, de azok sem dobtak le soha, egyetlen bombát... A fényképek levetítése után Tibbets száraz, katonás hangon elismétli a mér sokszor elhangzott utasításokat: mi a feladata az időjárás jelző gépeknek, a bombát szállító gépnek, mikor kell ledobni a műszereket, milyen legyen a rádióösszeköttetés — gyorsan telnek a jegyzetlapok, s adatok, hajlásszögek, koordináták, minden egyetlen dolog köré csoportosul: a dolog — a the gimnick, a lusta varázsló. Tibbets befejezi az eligazítását, amikor kifelé tartanak a barakból, nézik, meg az órájukat: öt óra tizenkét percig tartott! Régóta katonák, de még soha, egyetlen bevetésre sem indították el őket ilyen hosszú eligazítás után. Szótlanul ülnek a kantinban, mit is mondjanak egymásnak? Jobb, ha hallgat az ember, egyikük sem tudja, mi az, ami már elkerülhetetlen, de amit nem ismernek?! Augusztus 5-e: vasárnap. Ennek ellenére mind a hat gép startol, s megteszik a már annyiszor megtett ellenőrző repülést, most azonban Tibbets is velük megy, ezt csak egyetlen egyszer tette meg idáig. Az ezredes abba a gépbe szállt be, amelyet ő nevezett el édesanyjáról (!) Enola Gaynak, s amelyről egy nap múlva — ledobták a bombát.' Alig érkeznek vissza az ellenőrző repülésről, Twining továbbítja a Le Maytól kapott parancsot: holnap repülhetnek, derűs, felhőtlen lesz az ég a kijelölt városok felett. .. Tibbets közli az azonnal összehívott személyzettel: a holnapi bevetés idjére átveszi az Enola Gay parancsnokságát, tehát ő a gép első pilótája. A gép másodpilótája az eredeti parancsnok, Robert Lewis százados, az irányzó, azaz a bomba útnak indítója T. W. Ferebee őrnagy, a navigátor pedig T. J. van Kirk százados lesz. A műszereket a The Great Artiste névre keresztelt gép dobja le — parancsnoka C. W. Sweeney őrnagy — míg a filmezést G. W. Marqard százados gépe végzi. Az időjárás jelző gépek közül Hirosima fölé Eatherlyé megy. Tehát — holnap. Holnap felrobban a lusta varázsló Hirosima, vagy a két másik város valamelyike felett! Következik: Ima és filmesek. húzódik rek letelepedéséhez. A városi életmód kialakulását segíti, számos hangverseny, kiállítás, melyből korábban kevés volt Salgótarjánban. A város türelmetlen lett. Itt van a távfűtés története, amelyet szívesen emlegetnek Salgótarjánban. A távfűtés megépítésére 22 hónapot és nagyon kevés pénzt kaptak. És kilenc hónap alatt mégis megcsinálták. Hogyan? Az operatív bizottság a városi pártbizottság vezetésével koordinálta a munkákat,kapcsolatot teremtett különböző üzemekkel, a tervezőkkel, beruházókkal, hitelezőkkel, valamint a szakminisztériumokkal. A város háztetőin valóságos tv-antennaerdőt lehet látni. Mind több készüléket vásárolnak a lakosok, mivel a vétel is javult, ugyanis új reléállomást építettek. A berendezést a Budapesti Nemzetközi Vásár francia pavilonjában látták először. A megvételéhez szükséges 10 ezer dollár nem állt a város rendelkezésére. Ekkor kapcsolódott bele az akcióba az Acélárugyár. Kapcsolatot teremtett a külkereskedelmi minisztériummal. Az Acélárugyár külföldön is keresett terméket, acélszalagot állított elő, amelynek ellenében a Külkereskedelmi Minisztérium segítségével sikerült megvenni a reléállomást. A városépítés nehéz, hosz- szú munka eredményeként valósulhat meg. A vezetőknek nem kevés bizalmatlansággal kellett megbirkózniuk. De a gombamódra szaporodó új létesítmények mindennél ékesebben beszélnek. Két fiú beszélget Az utcán két 20 év körüli fiatalember összetalálkozik. — Szevasz, Lacikám, érettségi óta színedet se láttam. Hogy élsz? Hol dolgozol? — kérdi a magasabbik. — Én Miskolcra járok az egyetemre. Már másodéves vagyok. — Hű, de jó neked. Az Isten lába a kezedben van. — De veled mi van? — öregem ez borzalmas. Már másodszor nem vettek fel a Közgazdasági Egyetemre. Lehet, hogy tényleg bárom a magyar igazság? — No és közben hol dolgoztál? — Sehol. Apám azt mondta, hogy ö dolgozik helyettem is, de sikerüljön az egyetemi felvétel. Megint leégtem. En már elmennék véglegesen is dolgozni valahová, de a szüleim hallani sem akarnak róla. — No és most mit tervezel? — Elmegyek a fogtechnikához dolgozni, aztán újra jelentkezem, de most már az Orvostudományira. A diplomának nincs szaga. Ha nem vagyok jó közgazdásznak, talán jó leszek fogorvosnak. — Mindenesetre merész fogadtatású terveket dédelgetsz. Közgazdász, fogorvos. No és most hová sietsz ? — Ki a strandra. A jövő évi felvételig még van idő lazítani. — R — Egy fő GÉPÉSZMÉRNÖKÖT és egy fő erősáramú VILLAMOSIPARI TECHNIKUST felveszünk. Jelentkezés írásban az alábbi címen: Gépjavító Állomás Szécsény. Telefon: 38. Hat tonnás autódaruval daruzási munkát vállalunk. Cím: Gépjavító Állomás Szécsény. Telefon: 38.
