Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

1965 augusztus 25. szerda NÖGlt AD 3 Együttes felelősség A mi világunk embere tisz­tességesen akar élni, hiszen jói tudja, hogy igazán és tartósan boldogulni csakis úgy lehet. A szocializmus építő embere nagyon vigyáz tiszta lelkiismeretére, vigyáz arra, hogy tiszta legyen a keze. Ellenségeink sem ta­gadhatják, hogy a mi vilá­gunkban a szorgalmas, meg­bízható ember megleli a he­lyét. Nálunk nem kísért a munkanélküliség réme, s aki a közösen vállalt feladatok teljesítéséből derekasan kive­szi a részét, nem szorul ar­ra, hogy tisztességtelen esz­közökkel próbáljon anyagi előnyökhöz jutni. A gyakorlat sajnos néha szolgál olyan példával, mely­ből kiderül, hogy nem min­denki érti meg ezt az igaz­ságot Nálunk is akad még néhány, gyenge jellemű, i kölcsileg fogyatékos ember, aki képtelen ellenálli a csá­bító lehetőségeknek. Dolgoz­hatna, élhetne úgy mint tár­sai, gyarapodhatna becsüle­tes munkával is, de a mo­hóság, a szerzési vágy, a ré­gi harácsoló erkölcs marad­ványai olyan erősek benne, hogy az első kísértésre meg- tántorodik. Nemrégiben például egy tsz-einök. s a főkönyvelője ÜRyében hirdetett ítéletet a járásbíróság. A vád súlyos volt: közös vagyon hűtlen ke­zelése. S a tárgyaláson be­igazolódott : az elnök és a főkönyvelő valóban összeját­szottak, meglopták a közös­séget. Különösen az elnök bűne volt súlyos Beosztásá­val, lehetőségeivel visszaélve, jogtalan pénzeket vett fel, építőanyagot tulajdonított el a szövetkezet készleteiből, hogy családi házat építsen s szórakozásairól se kelljen le­mondania. Áz ilyen eset mindig meg­döbbenést kelt a közösség­ben. Még akkor is, ha szür­ke, jelentéktelen ember ke­zéhez tapad valami. Hát még ha a tisztátalan kéz gaz­dája maga a gazda, akit a jószrtndékű, bizakodó több­ség állftott posztiára, s akit. az erkölcsi értékek, a tisztes­sé« megtestesítőjének szeret­ne látni. Jelen esetben az is fokoz­ta a gyanakvást, hogy az el­nök jónéhány embert cinko­sává tett, elnézte jogtalan szerzéseiket. Elnézte, hogv hallgassanak, s azért is, mert neki sem volt erkölcsi alap­ja ahhoz, hosv felelősségre vonja őket. Ezek a cinkosok nyugtatgatták a közvéle­ményt, amikor az visszássá­got tapasztalt, ók bizonygat­ták — a főkönyvelővel az élen —, hogy az elnök, ha elvitt is valamit, be is fi­zette az ellenértékét. A közösséget nem lehet so­káig kijátszani. A szóbeszé­dek vizsgálatot követeltek, s az elnök mind több ember­nek volt kénytelen előnyt Ígérni hallgatás fejében. Csakhogy az emberek túlnyo­mó többsége nem kért a cinkosságból. A közösség megkárosítása, az önző hará­csoló;, mélyen sérti erkölcsi érzékét, hiszen ezek a hit­ványságok gyökeresen ellen­keznek életünk alapelveivel. A becstelenség mindig dicstelen, de a tiszta kéz so­ha nem volt annyira első­rendű követelmény, mint a mi társadalmunkban. A kö­zösségi élet sodrában, ahol az értékek nagy bősége mind­annyiunk közös tulajdona. S a közös értékekért felelősek vagyunk egymásnak. A kö­zösségi ember a gyalázat je­lének tekinti a tisztátalan kezet, és annak gazdájával nem hajlandó egy tálból cse- resznyézni. Kékesdi Gyula Négyezerötszáz kincses óra Rendőrök, bányászok, tűzoltók a karancslapujtői tsx-ben A húszadikai ünnep piros és nemzetiszínű zászlait itt-ott még lengeti a szél, de a kö- vesút forgalma arra figyel­meztet, hogy ismét beköseön- töttek a munkás hétköznapok. Karancslapújtó felé tehergép­kocsik vágtatnak — a KRESZ- ben engedélyezett sebesség felső határához közel — hátu­kon vígan tréfálkozó asszo­nyokkal, férfiakkal. A kara­ván a szövetkezeti székház előtt pillanatokra megtorpan, az egyik autóba bevágódik a tsz-elnök, s tíz perc sem te­lik belé, a tetthelyen vagyunk. Daliás, diószín szemű férfi osztja el katonás gyorsaság­gal, pontossággal a brigádokat Grexa Lajosé, Reiner Józsefé, Szerémi Sándoré kapasz­kodik fel egymás után a pót­kocsikra, s indul a keresztek tarkította búzamezők felé. Megannyi ismerős százados, őrnagy, törzsőrmester, alez­redes, főhadngy — s most nem számít, melyik rendőri rendfokozat a nagyobb: akik a karancslapújtői tsz-be kise- reglettek, valamennyien BM- dolgozók ugyan, de ezen a na­pon legeslegelső sorban tár­sadalmi munkások. Semmi nyoma az eleganciának; ki-ki azt a gúnyát öltötte magára, amit legkevésbé sajnál a por­tól, kopástól. L. Kovács Ist­ván fején — például — olyan — szélnyútte, esőverte, szalag- tálán parasztkalap fakólódik, mintha viselője nem százados, de nyugdíjba készülődő diny- nyécsősz volna. Honnan ke­rítette? — erre csak talányos somolygás a válasz. Kozári István, az ötven kö­rül járó őrnagy oly magasra hajítja rakodás közben a ké­vét. hogy az félméternyivel száll túl a villa hegyén. Nyer­ges József törzsőrmester sem marad mögötte. — Parasztnak születtünk, rendőrnek tanultunk, — mond­ják, nem titkolt büszkeséggel. —Kiáll azért veletek az ön­tőmunkás is.' — jegyei meg so katmondőan dr. Tasnddy Sándor alhadnagy. —Honnan a muszkli, Sa­nyi? — szól le a kazal tetejé­ről Hupcsik Gyula százados. — Nem az atlétikai pályán szed­ted magadra? Laczkó Géza bácsi, a szö­vetkezet megbecsült kazalmes­tere szerint ez tökéletesen mindegy. A lényeg az, hogy nem csupán a jóakarat van meg a társadalmi munkások­ban, de annak nyomán az eredmény is. Lipták József né, Kiss Jőzsefné adminisztrátor Reiner József századossal s Rigó Albert őrnaggyal dolgo­zik együtt. Az utóbbi olykor szisszen egyet. Még kínozza nehezen gyógyuló csonttörése. — Akár a bányászok! —■ ez a megérdemelt dicséret Tórák Sándor tsz-elnök szájából hangzik el. — A kányásiak és a belügyi dolgozók négyezer - ötszáz órán keresztül segítet­ték szövetkezetünket. A termelőszövekezeti gaz­dák jókor, jé magágyba, táp­erőben nem szegény talajba vetettek, szakszerűen végzett gyomirtással segítették fej­lődni a zsendülő vetést. A hálás Bánkúti és Fleishmann holdanként több mint tizenegy métermázsás terméssel fize­tett. —Harmada, negyede ennek bizonnyal veszendőbe ment volna, az elpergés miatt, ha a rendőrök, bányászok, tűzoltók segítségünkre nem sietnek. Reális szerénységgel számolva tizenkét vagonnyi kenyérgabo­nát mentettek meg a szövetke­zetnek, a népgazdaságnak, — állapítja meg Tórák Sándor. — Igaz, a mieink is rajta voltak, hogy önzetlen segítsé­güket bosszantó akadály ne hátráltassa. Ha lába bírja, tartson velem, számoljuk ösz- sze együtt: huszonnégy erő­gépünkből mind a huszonnégy dolgozik. Dolgozik az emberalkotta gép, dolgozik az alkotó em­ber. Egymás mellett, vállvet­ve rendőr tizedes, tűzoltó őr­nagy. szövetkezeti gyalogmun­kás, — s ez a tény többet mond a szocialista, népi ősz- szefogásról bármely ünnepé­lyes szavaknál. Es a segítők? Dóra Miklós rendőrszázados véleménye kifejezi a többie­két is: — Nem olyan nagy dolog ez... Végeredményben most is azt tesszük, amit egész év­ben, csak más eszközökkel- Védjük a társadalmi tulaj­dont. Tréfás-komolyán huny őrit a fiatal tiszt, amúgy parasztosan megköpi a markát, s megra­gadja újra a villa forrósodó nyelét. Sietni kell. Alkonyai­kor — ki tudja meddig — bú­csút int a földnek. Annak, amelyen megtermett mind­annyiunk számára a jövő évi kenyérnekvaló. Mór az őszi vetésre készülnek Honten Befejezték á gabonacséplést a honti Győzelem Termelőszö­vetkezetben. A több száz má­zsa termés már magtárban van, s a közös gazdaság ele­get tett az állam iránti köte­lezettségének is. Az utóbbi tíz nap alatt a termelőszövetkezeti tagok annyi munkát végeztek, mint más időszakban hónapok alatt. A szövetkezet vezetői jól szervezték, irányították a tagok tevékenységét. Segítet­tek a Szövetkezetieknek az ipari üzemek dolgozói is. So­kat dolgoztak a KISZ fiatalok is, különösen Koncz Istvánt, Lovász Lajost, Gábor Istvánt és Tamás Pétert illeti dicsé­ret. A cséplés befejezése után a termelőszövetkezetben hozzá­láttak az őszi munkák előké­szítéséhez. A traktorok szán­tanak, készítik a búza, a rozs és az árpa ágyát. A közös gaz­daság vezetői úgy tervezik, hogy október 20-ra befejezik az őszi kalászosok vetését. Nyolcszázezer forint uborkából Befejezéshez közeledik az „uborkaszezon” a kallói Uj Ta­vasz Termelőszövetkezetben. A közös gazdaságban az idén 66 holdról szüreteltek uborkát a szorgos asszony- s leányke­zek. Az uborkaföldet minden második nap .szállták meg" a termelőszövetkezeti tagok, s eddig már mintegy 1400 má­zsa uborkát szállítottak el a Nagykőrösi Konzervgyárnak. Ennek egy része mintegy 500 mázsa csemege uborkaként kelt el kilónként 9—11 fo­rintos áron A szövetkezet ve­zetői az uborkából mintegy 780 ezer forintos jövedelem­mel számoltak. Bár a szedés még tart, a bevétel máris mintegy 800 ezer forint. A termelőszövetkezetben a területvállalást kiterjesztették az uborkára is. A termelőszö­vetkezeti tagok 400 négyszö­göltől egészen egy holdig vál­laltak uborkaföldet megmun­kálásra Aki egész nyáron szorgalmasan dolgozott az uborkában, nem járt rosszul. Ugyanis az érvényben lévő jö­vedelemelosztás szerint a ta­gok az uborka értékének 30 százalékát kapják. Ezenkívül őket illeti a védőnövényként vetett kukorica teljes termése Is. A neheze még hátra van EGY HATÁROZAT annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — szoktuk mondani, amikor egy-egy időszak mun­káját elemezzük, és a tapasz­talatok birtokában kijelöljük a további feladatokat. Ezzel egyidejűleg idézem egyik gyá­runk igazgatójának megjegy­zését: a határozatok jó, vagy rossz végrehajtása, elsősorban a vezetők munkájáról állít ki bizonyítványt. Mert a határo­zat csak iránytű, a helyes el­igazodáshoz, nem pedig min­dent megváltó csodaszer. És ha ezt is figyelembe véve vizsgáljuk, mit tettek Salgó­tarján üzemeiben a Közpon­ti Bizottság decemberi pártha­tározatának végrehajtásáért, egycsapásra megnő a kritikus szellem önmagunk munkájá­val szemben. Mert valljuk be őszintén: alapjában véve az első félévben még csak a köz­ponti elképzelések realizás’át szorgalmaztuk. A helyi lehető­ségek feltárására, kiaknázása azonban még hátra van. Ez persze nem mond ellent an­nak, hogy eddig elért ered­ményeink elismerésre méltó­ak. A salgótarjáni városi párt- bizottság nemrég megtartott ülésén foglalkozott az első félévi munkájával. Megállapí­totta. hogy a kezdeti bizony­talankodás. határozatlanság, a néhány helyen bekövetkezett túlkapások után, az üzemi pártbizottságok és pártszerve­zetek javuló, meggyőző felvi­lágosító munkája során meg­teremtődött a decemberi hatá­rozatból fakadó feladatok egy­séges értelmezése. Ennek kedvező hatása tük­röződik abban, hogy az első félévben gyáraink életében háttérbe szorult a mennyiség minden áron való teljesítését erősítő szemlélet. Ennek kö­vetkeztében csökkentek a minőségi reklamációk, mind a belföldi, mind az export ter­mékeknél, túlteljesítettük ex­port irányzatunkat. A városi pártbizottság mellett működő export bizottság felhívása is megértésre talált. Ezek sze­rint. Salgótarján város expor­táló üzemei éves kötelezettsé­güknek december 15-ig eleget tesznek. A létszámra, a bérgazdálko­dásra és a termelékenységre vonatkozó központi előíráso­kat is maradéktalanul teljesí­tettük, Városi szinten, a 4 százalékos termelési terv túl­teljesítését 0.02 százalékos lét­számnövekedéssel oldottuk meg. Minden gyárban nőtt az egy munkás, egy napra ju­tó termelési értékmennyisége, ugyanakkor a bázishoz viszo­VTajon ki szeret lassan, T nehezen dolgozni? Sen­ki. Pedig még igen sok az olyan munka, amelyet csak keservesen, verejtékezve le­het elvégezni. Egyes emberek úgy segítenek magukon, em­bertársaikon, hogy megpróbál­ják könnyebbé, gyorsabbá ten­ni ezeket a munkafolya­matokat. Ezeknek az embereknek arra is jut idejük a mindennapok hajrájában, hogy elmés meg­oldásokon törjék a fejüket. Nagyon sokszor a körülmé­nyek, a lehetőségek és az adottságok kényszerítik őket erre. A mezőgazdaságban, s főleg a termelőszövetkezetekben megszaporodott az újítók szá-. ma az utóbbi időben. Pedig a szövetkezetben nem fizetnek Újitási jutalmat, még eszmei díjat sem egy-egy találékony megoldásért. A szövetkezeti gazdaságokban azonban sok­kal nagyobb ösztönző erő a kényszer, ami ráviszi az embe­reket a töprengésre. Igaz ma még kevés az újító termelő­szövetkezeti tagok száma. In­kább a szövetkezeti vezetők, az agronómusok és hűséges segítőtársaik a traktorlsták, gépet szerető emberek kísérle­teznek. Az idei év, s külösösen a a nyár számtalan példával a [igazolja az állítást. Vegyük !csak például a vizes gabona Találékony alkotók esetét. Az idei kalászosok a megengedettnél jóval nedve­sebbek, így a biztonságos rak­tározás lehetősége is kisebb. Márpedig a megtermett gabo­nának megbízható raktározás­ra van szüksége. Viszont mo­dern szárítójuk nincs a terme­lőszövetkezeteknek. Ki kellett találni valami más megoldást. Valamelyik gazdaságban rá­jöttek, hogy a gabona szárítá­sához kiválóan lehet alkal­mazni a hideglevegős széna­szárítókat is. A palotás! egye­sült termelőszövetkeztben pél­dául a két hideglevegős szárí­tó közül az egyiket — amit a tarlóhere betakarításához használnak fel — „befogták” a vizes gabona szárítósára. Arról is lehet beszélni, hogy a találékonyság a legkritiku­sabb helyzetekben is segít. A vanyarcl szövetkezeti gazda­ságban annyira összetorlód­tak a munkák, hogy nem tud­tak mindenhová elegendő em­bert biztosítani, A legkörülte­kintőbb szervezés sem segített. De segített a találékonyság. A rengeteg szalma kazlazását például harmadrésznyi lét­számmal oldották meg, mint egyébként szokásos. Az év legnagyobb részében kihasz­nálatlanul heverő trágyamar- kolőval és természetesen ele­vátorral. Ráadásul még ezt a két munkagépet is összeháza­sították, mert egyetlen motor hajtja a konstrukciót. Példá­jukat követték a szurdokpüs­pökiek is. Ezekben a szövet­kezetekben a kazlazástól fel­szabadult embereket más munkáknál tudják faglalkoz- tatm. Nehéz lenne pénzben kife­jezni az ilyen találékonyság hasznát. Mint, ahogyan azt is nehéz lenne számokkal, érté­kekkel illusztrálni, ha egy traktor mögé nem egy, hanem a munka technológiai folya­matának megfelelően több munkagépet akasztanak. Az embereknek ebben a találé­konyságában, leleményességé­ben kell keresni a komplex­munkák alapját is. Végered­ményben — s nagyon leegy­szerűsítve a dolgot — a komp­lex-munka sem más, mint le­leményes munkaszervezés. Az emberi és gépi erő tudomá­nyosan szervezett alkalmazása. S ezen a ponton már találko­zik a tudomány az emberi öt­letességgel. E kettő különö­sen kiegészíti, fejleszti egy­mást. Azt mondtam egyes embe­rek ügy segítenek magukon és embertársaikon, hogy meg­kísérlik könnyebbé, gyorsabbá tenni a különböző munkákat. S ez már nagy eredmény, hogy itt tartunk, mert voltak idők, amikor az ilyen agya­fúrt műhely-fogásokat hét la­kat alatt őrizték. De még a jelenlegi eredménynél ismeny- nyivel előbbre tarthatnánk, ha valamiféleképpen ösztönöz­nénk is az emberi találékony­ságot. Mert az igaz, hogy egy termelőszövetkezetben sokat ér egy-egy elmés módszer. Esetleg megismerik még a környező gazdaságok is, de a gazdaságok nagy többsége előtt áltálban rejtve marad­nak ezek. Nagyon hasznos lenne például tapasztalatcse­rékkel elterjeszteni a lelemé­nyes módszereket. S ugyanúgy, ahogyan az iparban, vagy az állami gazdaságokban, gépál­lomásokon, a termelőszövetke­zetekben Is találnának vala­mi lehetőséget az Ilyen töp- rengő-alkotók jutalmazására. agyon valószínű, hogy nemcsak az említett elmésségek születtek már meg szövetkezeti gazdaságainkban, hanem lényegesen több. Csak- hát nagyon sok önkéntele­nül is rejtve marad, mert a nagy munkák lázában figyel­metlenül elmegyünk mellettük. Az alkotók pedig szerény em­berek, nem szeretnek dicse­kedni. Ezért kellene felkarol­ni ezeket az embereket. Felka­rolni, ösztönözni, megbecsül­ni. Jobban a mostaninál. Pádár András NÉ nyitva 17 százalékkal csökkent a túlóra felhasználás. ami 12 818 óra megtakarítást je­lent. Uj technológiák kerültek az üzemrészekbe, javult a technológiai fegyelem, csök­kentek a felesleges anyag- készletek, valamelyest mérsék­lődött a betegségekből elve­szett munkaórák száma is. Mindezekből kiviláglik, ha az első félévben a párt- es gazdasági munka irányításá­ban, kézzelfoghatóan előtér­be került a gazdaságosság gondolata, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan terüle­tek, ahol ne tudnánk gyorsab­ban előrejutni. Egyik-másik területen fellelhető az egy­helyben topogás, másik terü­leten pedig viszonylagos visz- szaesés tapasztalható. Szépséghibáink közé sorol­hatjuk, hogy az igazolatlan mulasztások száma a bázishoz viszonyítva — akkor is magas volt — nem csökkent, hanem növekedett. Ennek oka az, hogy üzemeink vezetői egyé­nileg nem foglalkoztak a no­tórius távolmaradókkal. Úgy gondolták, hogy az új Mun­katörvény Könyve felmenti őket. az ilyen jellegű felada­toktól. megoldja ezt a problé­mát. De pártszervezeteink is iábhoz tették az agitáció fegyverét, s bizony csak elvét­ve magyarázták: az igazolat­lan hiányzás kárt okoz az egyénnek, a- vállalatnak. a népgazdaságnak és veszé- Ivezteti a jelenlegi életszín­vonal megtartását. ENNEK KÁROS HATÁSA aztán a termelés egyéb terü­letein jelentkezik. A selejt lé­nyegében azonos szinten van az előző évivel, hogy az új technológiai fegyelem betar­tása sokszor nehézkes, hogy laza az ellenőrzés, hogy ide­genkedés van még az új gyártmányok bevezetésétől, stb. Ezenkívül van még mit tenni a műszaki fejlesztésben, a helyesebb anyagnormák ki­dolgozásában. a teljesítménv- béres órák növelésében és még másutt. Az itt jelentkező le­hetőségek még koránt sincse­nek kihasználva. Amikor a városi pártbizott­ság megvitatta az első félévi- munka eredményeit, megálla­pította, hogy a határozat vég­rehajtásában a gyorsabban realizálható lehetőségeket használták fel gyáraink, üze­meink vezetői. Ez egyúttal jelzi: a második félévben több fáradság, körültekintőbb mun­ka szükséges ahhoz, hogy az eddigi eredményekre támasz­kodva rendet teremtsünk azokon a területeken, ahol ma még elég sok a probléma. Ennek sikere megkívánja nagyüzemeink pártbizottságai­tól, pártszervezeteitől, hogy magasabb színvonalra emel­jék a párt gazdaságszervező, irányító, ellenőrző tevékeny­ségét. Ezt meg tudják tenni, mert a határozat végrehajtá­sában olyan tapasztalatokat szereztek, amelynek okos fel- használása, újabb sikerek alapját veti meg. ES MÉG CSAK ANNYIT: a határozatot az emberek soka­sága hajtja végre, akik között nemcsak fizikailag, szellemi­leg, hanem politikai felfogás­ban is különbségek vannak. Ez egyúttal megszabja az agitációs munka sokrétűséget, tartalmának javítását, gazda­gítását. Bár közhelynek tűnik, mégis utalni kell rá: amikor azt mondjuk hogy türelmesen, sokoldalúan, összefüggéseiben kell nap mint nap megvilágí­tani a határozatból adódó feladatok elvégzésének szük­ségességét, népgazdasági össze­függéseit, akkor a munka ne­hezebbik oldalát vállaljuk. Mégis ezt kell tennünk, mert az eddigi gyakorlat azt mutat­ta, hogy ez vezet egyedül cél­hoz, ez hozza meg a vártnál előbb az újabb sikereket. Molnár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom