Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-03 / 181. szám
1965. augusztus 3. fc«i<S VÖGR AD 3 Csak fehér köpenyben? Befejeződtek a középiskolai és az egyetemi felvételek, kiki megkapta az értesítést, felvették-e, vagy sem. Az előbbiek érthetően boldogok, úgy érzik. övék a világ. Az elutasítottak táborában pedig nagy a keserűség, mi lesz? Van-e így értelme az életüknek? képzelhető el, s azt is, hogy a kiművelt emberfők sokaságából kell toboroznunk a javak jövendő termelőit. A megbecsülést, a társadalmi rangot nálunk a kiemelkedő jó munka teremti meg. A mi társadalmunk elsősorban arra született, hogy a dolgozó ember rangját megteremtse. Hogy az élet terheit vállán cipelő kétkezi munkást is az alkotó ember magas polcára helyezze. Jórészt a kezdeti idők tévedései, felelőtlen ígéretei okozták, hogy mégis minden fiatal ma is fehér köpenybe álmodja magát, vágyai netovábbja a szellemi munkakör. S itt maradt a múltból az a torz szemlélet, hogy a szellem régióiba csak az emelkedhet, aki hátat fordít a kétkezi munkának. A szocialista társadalomban mindenki tanulhat és művelődhet. A tanulás mindannyiunk eleven joga. Sokan — felelős vezetők is — ezt a jogot úgy értelmezték, hogy legyen minden értelmes ember orvos, mérnök, pedagógus, művész. Hogy ki teremti meg a mindennapi javakat? Ezt a feladatot — úgy látszik, azoknak szánták, akik valamilyen okból mégsem tanulhattak. Sajnos. a közvélemény is így formálódott: tanulni, egyetemet, főiskolát végezni, fehér köpenybe bújni, búcsút mondani a gépeknek, a kalapácsnak, a munkapadnak. Ez az igazi karrier a szocializmusban... Hát nem ez, illetve nem csupán ez. Nem lehet mindenki tervező, irányító, gyógyító, nevelő. A terveket, ötleteket meg Is kell valósítani. Esztergályosok, kőművesek, rakodó munkások, búzatermelők és állatgondozók is kellenek. A javak bőségét, világunk alapját ők teremtik meg. A szocialista társadalom éppen azt jelenti, hogy az építők, a javak termelői is részesei legyenek a tudásnak, a művelődésnek. A szocialista társadalom éppen azt kell jelentse, hogy a művelt ember nemcsak fehér köpenyben akár sebészprofesszorról,- akár rakodó munkásról van szó. A mai követelmények mellett csak nagytudáfú, művelt ember alkothat kimagaslót, a tervező asztal mellett, a bányák mélyén s a földeken is. A szocializmusban éppen azért nem az a cél, hogy minden tanult ember irodában, műteremben vagy laboratóriumban szorgoskodjék, inkább az a követelmény, hogy minden munkaposzton művel, nagytudású dolgozó ember álljon. Társadalmunk megbecsüli az orvost, a mérnököt, a pedagógust, a művészt, s munkájukhoz sok segítséget is ad. Az eszménykép, a legmegbecsültebb ember mégis a tavakat termelő, a gépekén dolgozó, művelt munkás volt és marad. Az, aki a javak bőségét megteremti. Az a fiatalember korunk eszményképé, aki iskolái elvégzése után a gépek mellé áll, alkotni, teremteni, hogy képességeivel, tudásával művelje a termelés célszerűségét, rendjét. Korunk eszményképe az a fiatalember, aki alkotásnak tekinti, s az alkotás színvonalára emeli a kétkezi munkát. Kedvvel és hittel dolgozik, mert pontosan látja megtisztelő helyét a társadalomban. Látja, hogy a napi munka csak egyharmada az életének, a második kétharmada arra való, hogy élvezze az anyagi, az erkölcsi és a kulturális javakat. Azokat, amelyeket ő Is segített előállítani, s amelyek, ha jól dolgozott, őt illetik meg leginkább. Sokak számára az idén is nagy csalódást okozott, hogy nem jutottak be a középiskolába vagy az egyetemre. Veszni látjuk a fehér köpenyt, amelyet megálmodtak. Ha azonban reálisan mérik fel helyzetüket, ha számot vetnek a lehetőségekkel, be kell látni- ok, hogy a boldogulás s a megbecsülés felé a mi világunkban leginkább a javakat termelő alkotó irmnVa vi«z S ilyen munkára mindig, van lehetőség. . Kékesdi Gyula $zóvfi kell lenni azt a szavakban eléggé el nem ítélhető viselkedést, amelyet a Bodapest-Balas- sagyarmat-Salgótarján között közlekedő GA 55—35 ős rendszámú! autóbusz vezetője és kalauza tanúsított egy 55—69 éves idős, beteg bácsival szemben. Az esemény, július 27-én délelőtt 9 órakor történt. A szőbanforgó autóbusz ugyan gyorsjáratként közlekedik Budapest és Salgótarján között, a mi emberünk, aki a kórházból jött ki, s Balassagyarmaton a kórházi megállónál szállt fel a buszra, nem tudta, — hiszen nem ismeri az ARÖV különböző jelzéseit —, hogy gyorsjáratú az autóbusz, Felszállás után annak rendje módja szerint kérte menetjegyét örhalomig, A kalauz — éppen a gyorsjáratra való hivatkozással — csak Széesényig volt hajlandó kiadni. Idős utasunk viszont ennyi pénzzel nem rendelkezett, mivel esak örhalomig kellett utaznia. 8 erre ml tatént? Balassagyarmattól mintegy négy kilométerre, lakatlan területen a kalauz lecsengette a kocsit, s az idős, beteg bácsit letuszkolta az autóbuszról! Az utasok felháborodását nem részletezem, hiszen ezen az embertelen viselkedésen min-r denki megbotránkozott, A forgalmi szabályzat Írja elő: utast az utazásból kizárni csak lakott területen, vagy autóbusz megállónál lehet! Ezt tudta a kalauz és a busz vezetője is. Hiszen ezt tanítják az AKÖV-nél. Akkor miért nem alkalmazták! Talán azért, hogy a kalauz más előtt — ebben az esetben egy lányról van szó — mutassa hatalmát. Azt bizony megmutatta. De azt is ,hogy az emberséggel, a humanizmussal hadilábon áll. — So — Tatarozzák a bér- Allványok erdeje borítja a falat. Lenn, a szűk világítóudvar közepén kivörösödött képpel, felfelé tekert nyakkal káromkodik az öreg kőműves. Szidja kegyetlenül a fiatalokat, akik fent, a második emeleti ablakokat tisztogatják fényesre a rács'urgott festéktől. — Meddig ugassak még nektek? Hát mi az én szavam, pipafüst? Elkapom egyszer a szátokat taknyosok. nem kö- nyörgök folyton annyit. Azt mondtam, gyerünk lefelé, áncváj! — Megyünk már! — hangzik fentről a válasz, kórusban. Az öreg dohogva csapkodja lent a maltert a falhoz. Sehogy sem bírja elviselni ezt a Helyzetet. Ezeknek rimánkod- hat az emter! Bezzeg, az ő idejében! A pallér nem isten- kedett ennyit, hanem supp, oda egy pofon. Ez hiányzik! Fogalmuk sincs, mit jelent gyorsan, szaporán dolgozni. Reggel óta egyebet sem tesz, csak hajkurássza őket. Persze, nem jönnek lefelé most sem. Gyűl-gyúl benne a méreg, szinte megtorlódik a mellében, végül földhöz veri a kanalat és kiugrik megint középre. — Te! — ordít felfelé, ho^y a nyakán kidagadnak az erek. — Ha felmegyek, kihúzzátok a lutrit, tudomisten! S amit még hozzátesz szabatos kifejezéssel, kezdve a kutyán, folytatva a mennybenvalókon s végezve a meghitt szülői kapcsolatokon, azt most e'- mellőzzűk, mert nem tartozik szorosan a tárgyhoz. ctz úillü/uujűn Keverni kellene a maltert, a festék is kifogyott, ezek meg csak nyaralnak ott fent. Le- hallik, hogy egész nap röhé- cselnek, hancúroznak, a munka meg nem halad. Mi a nyavalyán tudnak annyit vihogni? Az egyik fiú áthajol a korláton s vigyorog lefelé: — Mit izgul úgy, fater? — Na, megálljatok! — lihegi az öreg. — Majd izgultok ti mindjárt! Nem akart felmászni utánuk, azt hitte győzi hanggal is. De már nincs más hátra, mégis csak fel kell menni utánuk a rossz, fájós derekával. Nyögdécselve kapaszkodik fokról fokra azzal a kemény elhatározással, hogy leken nekik szó nélkül két taslit. Nem bánja azt sem, ha az igazgató majd leszidja, a szakszervezet előveszi érte. Hát csak nem fogja kiordítozni a tüdejét? A két fiú. látva a veszélyt, gyorsan összekapkodja a holmit, s abban a pillanatban, amikor az öreg izzadt arca felbukkan a palló végénél, megindul harsány nevetéssel lefelé — a másik végén. — Megálljatok gazemberek — rázza feléjük az öklét a vén mester. — Majd lent számolunk! — Áll egy darabig, kapkodva szedi a levegőt, a szíve majd kiugrik a melléből s patakokban ömlik róla az izzadság. Hejh! Mennyire nem bírja már a mászást! Megöregedett. Elkopott... Ki flí Üti ma§át s f így elmerni ujj a sen nézegeti az ablakot. Na, meg kell adni, ragyog az, mintha valamilyen fényességgel volna bekenve. Csak végeztek azért valamit a haszontalanok. Hiszen nem is haragszik rájuk igazan, csak azt szeretné, hogy ember legyen belőlük... De, nicsak! A szomszédos ablak még azonmód csupa festék, hozzá sem nyúltak. Uramisten! Csak nem ezzel az egy nyomorult ablakkal bajlódtak reggel óta?!... Hirtelen meghökken, még a lélekzete is elakad. Zavarában azt sem tudja, hova nézzen, merre fordítsa a fejét. Az ablakon túl, az üveg másik oldalán ugyanis e pillanatban lép a konyhába egy fiatal, nagyon csinos kis nő — fürdőruhában. — Hő, az istenit a fajtájuknak! — szakad ki a száján, hiszen most már világos, hogy ezek a betyár kölykök mért nem haladtak a munkával. Itt nyalták a szájukat, ezt az egy ablakot kenték, fenték, dörgölték fényesre teljes fél napig. no közömbös arccal vé zi bent a munkáj; mint aki tudomást sem ve arról, hogy figyelik. Mert meg kell adni — van raj mit nézni. Micsoda keble formás lábak!.. . Az öreg h száradt torokkal nyeldekel < Terjed a frontfejtései módszer Nográdhan A Nógrád Szénbanyákban a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb feladata a kamrafej téses művelési rendszerről áttérni a nagyobb koncentrációt jelentő írontművelésre. Ebben sikerült is jelentős eredményt el írni, ha azt vesz- szük alapul, hogy a tavalyi 707 méterről az idén 954 méterre növekedett a tröszt területén fronthomlok szélesség Több bányában, mint Csurgó-tárón, Szurdok, Tőkés az idén indítottak első ízben frontfejtést. Egyrészt ez, másrészt az az oka annak, hogy az átlagos fronthomlok szélesség csökkent, több helyen geológiai zavarok és a nem kielégítő ■ szervezés okozott gondot. A tervezett frontsebessé- get, azni \ógrádban még jóval az országos átlag alatt van, nem sikerült elérni. Erre célfeladatot tűztek ki a trösztnél, aminek ösztönző hatását már a második negyedévben érezni lehetett különösen Csurgótáróban és Szurdokon. Alacsony sebességgel működött viszont a ménkesi egyes számú, azonkívül a kisteleki és a Gusz- táv-aknai frontfejtés. Elég gyakori, hogy másodrendű kamrafejtéseket erőltetette» föltelepítenek munkaerővel, míg a frontfejtésben alig lézengenek emberek. Természetesen ez gátolja a frontsebesség növelését. Forgách-aknában például hosszabb időn keresztül har- madonkint 5.5—7 méter szélesség jutott egy emberre, Ménkesen 4,5—5,2 méter, holott a jelenlegi gépesítettség! főkön legalább báróm méteres telepiiettség lenne a legcélszerűbb. Az elmúlt félévi tapasztalatok alapján néhány műszaki intézkedésre is szükség van. A tröszt műszaki osztálya szorgalmazza, hogy valamennyi acéltámos fontfejtésen áttérjenek a kettő plusz egy uteás művelésre, ahol a homlöki páncélkaparó rendelkezésre áll. így a nyitott térség 25 százalékos lecsökkentésével jelentősen megjavulnak a fenntartási viszonyok, a meglévő acéltámokat jobban ki lehet használni. Már hozzáfogtak a frontfejtéseken az omlasztásl munkák teljesítmény bé- resftéséhez. Ezzel is az a eél, hogy csökkenjen az omlasztásl időveszteség a frontfejtéseken. A szállító berendezések jobb kihasználását úgy akarják biztosítani, hogy a front- fejtési homlokot növelik amennyire csak a geológiai adottságok megengedik. A fron tfej téses bányaművelés elterjedését nagymértékben elősegítette az acéltámok alkalmazása. Az elmúlt félévben Kisterenye kivételével már valamennyi bányaüzemnél működtek acéltámos frontfejtések. Tavaly átlagosan 612 folyóméter fronthomlok volt acéltámmal biztosítva, míg az idén 735 méter, bár ez valamivel kevesebb a tervezettnél. Mizserfán és a Zagyva: Bányaüzemnél tapasataiható elmaradás, míg Mátranovákon jelentősen növekedett az arány a hidro- pneumatikus tárnok alkalmazásával. Sajnos sok gondot okozott az acéltámok fartaiékalkat- rész éllátása. Különösén hiány volt a Vaíent-támők rés2tekjeibő! a sehware-tá- mok surlódó betétjéből és a hidraulikus tárnok szelepjeiből. Ezekét a nélkülözhetetlen alkatrészeket úgy igyekezték pótolni, hogy a Nagy- bátonyi Szolgáltatónál gyártottak belőlük Igen nagy volt a fogyasztás a B típusú sűvegge- rendák előfeszítő ékjeiből és éppen ezért felvetődött a gondolat, talán célravezető lenne ezeket az alkatrészeket térítés ellenében kiadni a csapatok számára. Kányás a tröszt legkorszerűbb üzeme, ahol a frontfejtéséé művelés már szinte a maximumot érte el. Nem véletlen jelenség, hogy itt használják ki, illetve kímélik a legjobban az acéltámokat a korszerű szerkezeteket. Az ó példájukat kellene követni a többi bányákban is. bámul, de csak úgy szemérmesen, félszemmel, nehogy feltűnő legyen, miközben az ablak párkányán babrál. Ejh! Hiszen ezt meg leverték a semmirekelők! Nézi közelről, nézi távolabbról, csóválja a fejét, húzgálja rajta az újjait. ... Micsoda karcsú derék, uramisten!... Nahát, a párkányt nem lehet így hagyni. Még megszólnának érte. A mérnök biztosan a szemére vetné: „Hogy tudja így hagyni, Gyula bácsi?. .. Igaz, semmi az egész, alig venni észre, de ami hiba, az kicsiben is hiba. Csepp malter az egész, meg ráfestés. Pár perc alatt megvan. Gyorsan leereszkedik, vissza az udvarra. Előkapja a két fickót haragosra igazított képpel: — Nem tudtok vigyázni? — vilog a szeme egyikről a másikra. — Levertétek a párkányt. Most mehetek fel, utá- natok dolgozni. Mire vagytok ti jók?!... Na, mozgás már avval a malterral, ne tátsátok a szátokat! Fogja a kanalat s kúszik felfelé, de most olyan fürgén, mint a macska. Felhúzzák utána a tele vödröt. Elhelyezkedik, pontosan szemközt az ablakkal. Rágyújt nagy körülményesen, s ahogy kézbeveszi a szerszámot, kicsit meg is billenti a mészpecsétes kalapját oldalra, amúgy legénye- sen és kihúzza magát. Ft a legrosszabb munka, 1J£' “ a foltozás. Nem lehet csak úgy elkapkodni. Még ha nagyon igyekszik is az ember, eltart — legalább félóráig!... Taar Ferenc Ritka pillanat: szénásszekerek a salgótarjáni utcán. Koppány felv. MOTOROS FAGYLALT Úgy megszoktuk, hogy gépek nyüzsögnek-dolgoznak körülöttünk. .. öreg Habók Lajos, aki egész életében kanász volt, s csak a háború óta ül- döaél vakon a faluszéli ház előtt, már nem emeli reszketős fejét a dübörgésre. no aha, a Jani a kombájnnal, csak annyit mond: hát aratunk megint. .. Gyarapodó világunkat régebben traktorokkal is mértük, s most azon mérem, hogy mennyire természetes már a traktor? Hát — ez is egyfajta mértékegység. A tulajdonos közönye jó dolog, bár néha az elfelejtésig is elvihet, s az már nem ugyanaz, mint vak Habók Lajosnál, akinek a kombájn-dübörgés jelenti az aratást. Mert — így van ez — kicsit megszoktuk, kicsit el is felejthettük magunkcsinálta segítőtársainkat, kiejtettük őket a mértékegység megtisztelő szerepéből. Mégis, néhány nappal ezelőtt egy motorkerékpár, meg egy aluminiumbödön nőtt a szememben naggyá. Aszfaltolvasztó hőségben döcögött az országúton, időről-időre megállt, mindig ott, ahol a sárga, meghajlott gabonaszárerdök- kel birkóztak a kézzel aratók. A bődön teteje csattanva ütődön az oldalkocsi fenekéhez, s előkerült — a fagylalt. Igen, fagylalt. Arató öregapámra gondoltam, aki országjárva, bandákban aratott, aki a mindig-ebéd szalonna mellé fa alatt melegedett vizet, meg büdöspáiin- kát kortyolt beosztva. hogy vakulásig, dologvégeztéig maradjon. Sokezer arató örea- apámra gondoltam, akik ha két fillért ráköveteltek a napszámpénzre. hát továbbállhat- tak dolog és kenyér nélkül, s még jó volt, ha a kakastollasok oldalukba nem vágták a puskatust érte. Láttam, ahogy fogy a fagylalt, hallottam az összeszaladtak jókedvű zsivaját. Egy lánynak a nyalkába is tét lek kicsit, sikkantva ugrott odébb. A szomszéd táblán megszokott iramban megszokott kombájn nyelte a métereket, s a nyomában kiürült mezőn apró. indiánbarna kisfiúk szaladtak. A hirtelen hatalmassá rlignit sárga, nyugalmas hatar- talanságban itt is, ott is apró mozgó pontok: hajlongó kaszások, kötélteregetök, marokszedők. A nagyobbak meg: rendrearató-gépek, kombájnok. „Hej, ezt látnátok, arató öregapáimF’ — majdnem hangosan kimondtam. Egyre fogyott n fagylalt a motor bödönjéből. (sztankay)
