Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-23 / 197. szám
4 NÖGR AU augusztus 23. hétfő A román nép ünnepe Augusztus 23-án ünnepli hazája felszabadulásának 21. évfordulóját a román nép. 1944. augusztusában a szovjet csapatok előretörése Románia felé, volt az a kedvező pillanat, amikor egy németellenes felkelés döntő sikert érhetett el, s a román hazafias erők nem késlekedtek kihasználni ezt. Az augusztus 23-i fegyveres felkelés sikere megnyitotta az utat a román nép nemzeti fel- emelkedése, a szocializmus felépítése felé. Aminthogy a felkelés szervező, vezető ereje a kommunista párt volt, úgy a háború utáni reakcióellenes harcokban is a kommunisták vezette munkásosztály vívta ki a földreformot, a demokratikus kormány megalakítását — melyben már a munkás- osztályé volt a vezetőszerep; — s 1947 december 30-án végleg leszámolt a monarchiával, megalakult a Román Népköztársaság. Kezdetéi Gheorghe Ghcorghiu Dej Petrokémiai Kombinát. vette a népi szocialista for radalom. A román dolgozó népnek hatalmas nehézségeket kellett leküzdenie, hogy kiemelje hazáját a gazdasági élet minden területén uralkodó hihetetlen elmaradottságból. Románia ipara a háború előtt megdöbbentően fejletlen volt, noha az ország igen gazdag természeti kincsekben. A román nép mindezen elmaradott viszonyok ellenére történelmileg igen rövid idő alatt gyors ütemben fejlesztette népgazdaságát, s ma már ilyen eredményekkel dicsekedhet: az ipari termelés színvonala 7,4-szer magasabb, mint volt 1938- ban; s globális termelése 1964-ben 14,1 százalékkal múlta felül az 1963. évit. A mezőgazdaság termelése 1960—64 között átlagosan 12 százalékkal volt magasabb, mint a megelőző öt évben. Hatalmas iparvállalatok, modern lakótelepek nőttek ki a földből, számtalan kulturális létesítményt emeltek, közülük a legújabb a tr>"-4 épülő Gheorghe Gheorghiu Dej Műegyetem, mely ha teljesen elkészül, 16 ezer diák képzését teszi lehetővé. A nagy népgazdaságfejlesztési munka mellett és azzal egyidőben a Román Kommunista Párt és a kormány gondoskodott a lakosság életszínvonalának állandó javításáról is. Erről r-sak egy jellemző adat: az árueladás összvolumen? 1964-ben 8 százalékkal növekedett az előző évi eredményhez mérten, s ez jelzi a lakosság fokozódó vásárlóerejét. A közös történelmi múltJMamaia" tengerpart. b,aj — uralkodó osztályaink lamint az a tény, hogy mind- erdekeiert — szarntalanszor j-gt országban megszűnt a egymás ellen uszított két kizsákmányolok uralma. Ez szomszédnép életének, kap- ^ új tartalom a két nép csolatainak új tartalmat megbonthatatlan barátsága, adott a Szovjetunió segítségével kivivőét függetlenség, va- A. J. Építik az Argesi Vizierőműv et Mészáros Ottó: fflpwwmwgwwwwww A SOMSA Útban Thníanra A fedezékben félelemtől sápadt emberek kezelik a műszereket. Az Ismeretlentől való rettegés félreérthetetlenül kiütközik az arcokon, hiszen ha tévedés csúszott a számításokba. .. Gondolataikat csak a percenként felhangzó időjelzés szakítja meg : huszonöt perc... huszonhárom... tizennégy. Groves tábornok akkor már hivatalában van. Az elfüggönyözött ablakok nem eresztik be az éjszaka sötétjét, s kellemesen verik visz- sza a dolgozószobában égő egyetlen lámpa fényét. Groves, aki személyes ügyének tekinti a bomba sikeres fel- robbantását, a telefonhívásra vár. Egy telefonhívásra, amely azt jelenti, hogy olyan fegyver van a birtokukban, amely a világ feletti hatalmat biztosítja. Kétszer kapott már idegesen a telefonkagyló után — de csak az elhalasztást jelentették. Allison professzor az utolsó ellenőrző kérdéseket teszi fel asszistenseinek. Minden rendben? Igen... igen... igen... Még tíz perc, még hat, négy, három, kettő... egy... és a hangszórókban felhangzik tíz másodperccel a robbanás előtt a végső figyelmeztetés: Vigyázat, robban! Dr. Brainbridge, a massac- husetti technológiai intézet munkatársa elfordítja a kapcsolót az elektromos gyújtó- szerkezeten. Ebben a pillanatban a harminckét kilométerre levő toronyban a hagyományos robbanószerkezet egymásba lövi a két darabban elhelyezett U235 töltetet, s az elérve a kritikus mennyiséget, a láncreakciót megkezdi. 1945 július 16-a, reggel öt óra harminc perc. Izzó, a. kötelezővé tett sótét szemüvegen keresztül is vakító erősségű fény lobban fel, kísérteties felhőgomolyag emelkedik mind magasabbra, majd rövid idő után elér a fedezékig is az iszonyatos morajjal kísért lökéshullám. A tűzgömb kiterjed, ellaposodik, a gombafelhő először sötétvörös, majd mindinkább fekete. A hajnali fény sápadt mécses a tűzgömb teremtette világosság mellett, s a fedezékben lapulók remegve lesik, mi következik ezután? Néhány perc múlva Groves asztalán felcseng a telefon: sikerült! A harminchárom méteres acéltorony nyomtalanul eltűnt: gőzzé lett. Groves, Far- rel s Parsons napokig értékelik ki a robbanásról összegyűjtött adatokat. Megállapították többek között, a robbantás centrumában körülbelül ötvenmillió Celsius fok hőmérséklet uralkodott, s a bomba hatása az előre kiszámítottnál nagyobb volt. Az eredmények mindenben igazolták a tudósok számításait,' de — a katonákét is! Az atombombák ledobása után az amerikai kongresszus egyik vizsgáló bizottsága előtt Groves és Parsons beszámolt ezekről a napokról. Az itt felvett jegyzőkönyv egy részlete: „Parsons: Természetesen számítottunk rá, hogy az Üj- Mexikóban végrehajtott kísérlet sikerülni fog. Amikor Üj- Mexikóban felrobbant a bomba. minden csoportunk útban volt már a Mariana-szigetek felé. Sikerült a kísérlet, és mi készen voltunk, hogy legfeljebb huszonegy nap múlva megismételjük. Az elnök: És a bombát ledobták, amilyen gyorsan csak lehetett? Parsons: A Hirosimának szánt anyag (sic!) már három héttel korábban elindult Oak- Ridgeból és HanfordbóL Ilyen gyorsan történt Vandenberg szenátor Groves tábornokhoz: Ez tehát megcáfolja mindazt az idehaza terjesztett mende-mon- dát, miszerint nemzetközi politikai okokból késlekedtek ilyen sokáig a bomba bevetésével? Groves: Ezeknek a mendemondáknak valóban nincs semmi alapjuk.” Valóban alaptalan mendemonda volt, már ami a — késlekedést illeti... Farrel és Persons július 20- án indult Tinianra, hogy most már valóban az utolsó intézkedéseket tegyék meg a bomba ledobására. Ekkor már nemcsak az 509. csoport állt teljesen készen a feladatra, hanem útban volt — maga a bomba is. Az Űj-Mexikói sivatagban plutónium bombát robbantottak, a Hirosimának szánt uránbomba anyaga, valamint maga a bombaszerkezet, ponyvaregénybe illő körülmények között jutott el Tinian szigetére. Groves tábornok július tizedikére magához rendelte Robert Furman őrnagyot, aki eddig Európában, az Alos különítmény tagjaként dolgozott, s jártas volt a magfizikában, már ami annak katonai vonatkozásait illeti. Furman, mint hírszerző, hozzászokott, hogy ne firtassa a kapott parancsokban rejlő logikátlanságokat. Nem értette ugyanis, hogy miért nem lehet „azt az anyagot” repülőgéppel eljuttatni a szigetre, s — később — ezt sokan nem értették. Groves biztonságosabbnak vélte a hajóutat, mint a repülővel való szállítást, s mint kiderült, majdnem erre fizetett rá. .. Furman megkapja kellő papírjait, s valamint egy társat ««**»•» is. dr. 3. F. Nolan radiológust, aki hiába figyelmeztette Gro- vest a szállítmány sugárveszélyes voltára, a tábornok leintette. Amikor még csak néhány szakember tudta; láthatatlan tömeggyilkos rejlik a hasadó anyagokban, a sugárzás. A katonák nevettek rajtuk: képzelődnek. Furman és Nolan tüzértiszti egyenruhát vételeznek az egyik katonai ruharaktárban, majd hosszú, több száz kilométeres autó- utat tesznek, hogy — visszaérjenek kiinduló pontjukra. Ez — a megtévesztést szolgálta. .. Július 14-én hajnalban két nappal a kísérleti bomba felrobbantása előtt, nyolc csukott gépkocsi haglyja el Lo Alamost. Az őrség megnézi a papírosokat; a rakomány vizsgálat nélkül átbocsátandó! Hozzászoktak az ilyesmihez, látják a vezetők mellett ülő biztonsági tiszteket, nyitják a kaput. A nyolc gépkocsi tucatnyi, fegyveresekkel teli terepjárótól kísérten indul útra. Az egyik gépkocsiban ott ül Furman és Nolan, ölükben egy hatvan centiméter hosszú, negyvenöt centiméter átmérőjű acélhanger, benne 38,35 kg II235, a hirosimai bomba teljes hasadó anyaga. Az autókaraván, elkerülve a lakott helyeket, az albuquerquei katonai repülőtérre hajt, s ott többszörös őrségtől körülvett repülőgépbe rakják át a szállítmányt. A DC 3 típusú szállítógépet nem kísérik vadászrepülők. Az USA nem ismerte a légiháborút, még a légiveszélyt sem... A DC 3 a ládákba csomagolt műszerekkel, s a két tiszttel, akik még mindig ölükben szorongatják az acélhengert, a san-francis- coi katonai repülőtéren landol. Itt ismét fegyveresektől kísért autókaraván: elkerülve a várost, a kikötő egy félreeső rakodójához hajtanak. Két napja itt várakozik az Indianapolis páncélos cirkáló, amelynek parancsnokát arra utasították; felvéve a fedélzetére két tisztet, teljes gőzzel induljon Tinianra. (Következik: A potsdami értekezlet.) A bronzérmes... Jubileumra készül Menczel Ernő a Salgótarjáni Acél- j árugyár sajtolója. Negyvenéves, de októberben lesz 25 éve [már, hogy először átlépte a gyárkaput és azóta megszakí- ! tás nélkül odajár. A sajtoló szakmát tanulta és folytatta. Mennyi eke, kormány, szántóvas és egyéb sajtolt termék került ki a keze alól, már nehéz lenne összeadni. Könnyeb- [bet kérdezünk most a zömök, javabeli embertől: Hány újítása volt? — Ügy látszik erre sem könnyű a [válasz, mert gondolkozik, és mivel a gyár újítási irodájá- 1 ban vegyünk, a kimutatást veszi segítségül. Neve mellett ) 53-as szám. Valamennyi egy-egy javaslatot jelent. Jelen- [ leg is vagy 6 javaslata van elbírálás alatt. Még korai i lenne írni róluk. Tavaly a kiváló újítóknak járó bronz kitüntetést kap- I ta eredményes tevékenységéért. Nem is érdemtelenül, hi- ] szén ötleteivel, újításaival eddig már 326 ezer forint meg- I takarítással gazdagította az üzemet, a népgazdaságot. Mennyi újitási díjat kapott ezért? — Ha összeszámolnám lenne vagy 25 ezer forint — [ jegyzi meg szerényen, de mint később kiderül, ha életrevaló újításról van szó már nem ilyen szerény. Maga is [ bevallja: — Hajtom őket, ahol csak kell. A megvalósításban [ részt veszek, ott vagyok, mert úgy lehet bizonyítani. Eló- ! fordult azután olyan eset is, amikor az ózdiakkal kellett ! megbeszélnem, hogy milyen anyagot küldjenek — mondja. — Milyen újításokat készített leginkább? — Elsősorban olyanokat, amelyek az anyagtakarékos- (ságot szolgálják. Volt olyan, hogy villagyártásnál keletke- [ zett hulladékból csavarkulcs készült. Legutóbb a szántó- | vasgyártásnál keletkezett véghulladékbói úgynevezett ká- [ vékapát készítettünk. Ennek úgy gondolom ezután lesz 5 még nagyobb jelentősége. — Tavaly az ekekormány betétsúlyának csökkentését 7 szolgáló újítással a bíróságot is megjártuk. Ez közös uji- [tásom volt Szabó István kollégámmal. Az eredetileg kal- [kuláltnál nagyobb megtakarítást értünk el vele és a kü- I lönbözetet követeltük. Meg is ítélte a bíróság. Most milyen újításom „fűt?” — Kérdez vissza, majd [válaszol. — Ha, sikerül nagyjelentőségű lesz. Arról var szó, hogy a szántóvasgyártáshoz olcsóbb, de minőségben a követelményeknek éppen úgy megfelelő anyagot használjunk fel. Az első kísérleti szériát elkészítettük és elküldtük a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárba. Ott [ kísérletezik ki és döntenek a sorsa felől. Véleményem szerint 20 forinttal olcsóbban tudnánk egy-egy szántóvasa t előállítani, ami nem jelentéktelen megtakarítás, hiszen | évente 20—30 ezer darab készül belőle. Nemrég léptették elő Menczel Ernőt a sajtolót, gyár- [ tásközi ellenőrnek. Jobbat, rátermettebbet úgy véljük nem I is találtak volna erre a munkaköre, hiszen 25 éve van a szakmában, ami bőven elegendő ahhoz, hogy annak min- | den csínját megismerje. Hogy tetszik az új beosztás? — Nem rossz. Nagyobb a terület és ahogy látom még [igen sok a lehetőség is. Sokszor csak szerszám kérdése az [egész és jelentősen csökkenteni lehet a leeső hulladékai, [javítani az anyagkihozatalt. Néhány ötlet érik már, de [ erről korai lenne még beszélni. Amikor elköszönünk egymástól arra gondolok, sok [ ilyen ember kellene, aki egyszerű szakmunkás, de nyílott [szemmel jár. Nemcsak meglátja miben van fantázia, ha- í nem tovább megy ennél, állandóan a megoldáson * ' i a [fejét, és végül el is éri célját B. J. I
