Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-20 / 196. szám

1985. augusztus 20, pénteki. NÖGRÄD c/L leqfúhb kőiribáfnűs rnjűniábait... keressen is valamit, olyan gyorsan megtelt szemmel a kombájn tartálya, hogy nem — A napi teljesítménye Több mint négyszáz holdról i—5oo mázsa gabona... Való- takarította be a gabonát ezen Sággal ömlik a búza a színbe, a nyáron. Ha az árpát és a Lassan ott tartunk, gondot búzát, amelyet Nagy Gyu'a győzték elszállítani. ' Órákat okoz, hol tároljuk ezt a ten- kombájnja csépelt, most mind vesztett így el naponta. Nagy gersok termést. — Dr. Szarka vagonokba raknák a szövetke- ..................... M iklós, a kállói Uj Tavasz zetiek, a szerelvény hetvennél Termelőszövetkezet mezőgaz- is több vagonból állna. S a nyárnak még nincs vége. Ka itt befejezi a munkát, atftol­rtásza beszél, s közben fejét vakarja töprengő homloka fö­lött. Gyula először csak dohogott emiatt, aztán egyre jobban felpaprikázódott. Végül bele­unt a dologba és szólt a me­zőgazdásznak, eljön Vanyarc­egyre zug. j®^ik az. , í^tárba. rói így került Kállóra. A va­rr'~'~'~ 1 ~ ’ ' nyarciak nem bánták távozá­sát. A kállóiak azonban két kézzel kaptak rajta. Nem is állt a határban tétlenül egyet­Több mint 100 hold lábon ál ló gabona van ott is. Gyors A kombájn ped _ Nagy Gyia, a ! mbájnos, a számítás, és az is kiderül: ha jelek szerint vajmi keveset így halad, meglesz a száz va- a ______ g ondol a mezőgazdász „aggó- gon0s teljesítmény. Ez pedig fen óráTsenTa kombájnT dalmával”. A majomol, ahol azt is jelentené, Nagy Gyulá- allunk, éppen rálátni a mere- tói már senki sem veszi el at — Egyszer majdnem meg- dek domboldalra. Ott forog a elsőséget a kombájnosok ver- történt ez is, — szól közbe a hatalmas gép újabb és újabb sengésében. Ekkor pedig pénzt mezőgazdász. utat vágva a sűrű búzában. =- ’------ —*---­N agy Gyula hetek óta a leg­több gabonát aratja a me­gyében. Gyorsan, pontosan dolgozik most is. Ezt mind­is keres szépen. Nevetve mondja: Az eseten egyszerre nevet Szarka Miklós, Nagy Gyula is. Az egyik este megbeszélték, a — Nem panaszkodhatott», kombájnok reggel nyolckor in­ötezer dúlnak csak. Előbb úgysem járt” mérni, hasonlítani is tud- Í”0S\ *1 ­Í7Í forint ebben a hónapban, úgy kezdhetik a munkát, az erős számolón. — Aztán még hoz­_ ______ másik záteszi: — Nagyok a gyere k ombájn is a gépállomásról, kék, sok mindenre szükségük reggel hétkor kinn volt a bú­mezőgazdász akkor ják a szövetkezetiek. ■ — Van nálunk egy harmat miatt. Nagy Gyula aoznban türelmetlen volt. Már arról, zában. A kapott észbe, amikor lejutott a faluba a kombájn dohogása. Kétségbeesetten szaladt a Itt dolgozik a tanya túlsó ol- van dalán. Renden száradt a ta- Teljesítményérő! vaszi arpa es . hogy hetek óta utasítja maga dunk miattaS mert mindig aj!1le8ye traktorosokhoz, induljanak adódik valami baja a gépnek. ^ides sztvaivIÍ^Ls*™^^ azannal a Pótkocsikkal, Nagy Egy hét alatt tíz hold termes s s l aJ DeszeL Gyula mar arat. Meg majd cséplése? Milyen ^munka ez? — Jó volt a gép... Terüle- — dohog a mezőgazdász. tem is volt. Nem is lehetett nem haladni... Ami azt illeti, ezen a nyá­ron gyakran érik meglepető- — Határtalan szorgalmát, munkát. Egy kilomtéernyire sek a legjobb kombájnotokat igyekezetét elhallgatja. A sző- sincs innen a major. Csak is. Nagy Gyula is úgy volt ve- vetkezettek azonban annál oda hordanak, le: az öt esztendőt, melyet az többet mondanak erről. A erdőkürti majd a pásztói gép- mezőgazdász, az elnök, a párt- ," kallói határban egyébként állomáson töltött, elegendőnek titkár, a főkönyvelő egyszerre sincs s°k munkája már. tartotta ahhoz, hogy nyűgöd- emeli fel hangját, amikor szó- _ Talán mée nzgv-5t for­tan üljön az SZK-4-es nyerge- ba kerül> hogy eimegy a kál-' duló * ezt a táb­ben. íjJem . gyerekemben mar, lóivhatárbók , \ auio,v s Derejezem ezt a tab­különbetts^A. , Sötét haja \ szürkülji^Äy'lánya, fia van. Pedig rosszul ipdult Nag£ Meg áfetám*ötödik\ v esztendeje Gyula nyara. Az esővérte. minden nyáron arat. Nyugodt, széltépázta gabonával nehe- vlS5iaul „ Bepclc. ^al megfontolt embernek, gyakor- zen boldogult. Később hiaoa . , lőtt kombájnosnak ismerik a volt jd az idő, mégsem haladt me§feszltett figyelem űzi el szövetkezetekben. Mo,t mégis vanyarci határban. Elő- elofordult, hogy megtrefalta , . a jdö_ szór területe nem volt, ahol foroghatott a kombájn. Ami- — Ritka nyár az olyan, kor m aratni kezdett, hogy mint az a mostani... Az idő- “ tői függ a legszorgalmasabb ,♦»»♦*.♦*,*♦ «*♦ «*♦ ♦*.»♦«**• ***♦>VVVVVVVV megtörténik a baj, nem les/ mivel beszállítani a termést. Most is két vontató várakozik a tábla szélén. Győzik a lát...' — Holnap megkezdhe­tem azt a huszonhét holdat, — mondja búcsúzóul. Visszaül a gépére. Arcáról a fáradtságot. A kombájn meg­indul, s a hatalmas vágószer­kezet új utat nyit a búzában. Vincze Jstvánné Tervezzünk céltudatosabban N épművelési munkánk­ban áttérünk a két esztendős tervezési időszakra. Az elkövetkezendő néhány hét alatt vizsgálnunk kell ezért elért eredményein­ket, munkánk hatékonyságát, a közműveltség jelenlegi ál­lapotát az egész lakosság, de a rétegek szempontjából is. A jövő feladatainak megha­tározásakor — a fejlettség szerinti helyi igényeket, meg­valósítandó céljainkat a kü­lönböző költségvetésekben megtervezhető anyagi juttatá­sokkal és a helyi erőforrá­sok maximális kiaknázásával kell összhangba hoznunk. Az elmúlt évek tömegkul­turális munkájáról megálla­píthatjuk: az a törekvés, hogy a népművelésünk segí­tőén illeszkedjék a megye általános gazdasági, politikai tevékenységébe, — pozitív eredményt mutat. A lakosság nagy tömegeiben állandósult a kultúra iránti igény. Évről- évre emelkedik azok száma, akik a közművelődés vala­mely meghatározott területén szervezetten fejlesztik általá­nos, szakmai, ideológiai is­mereteiket ,sokan az önmű­velés lehetőségeivel élnek. Az országos színvonalhoz való felzárkózásunk is meg­gyorsult. A közepes megyék­nél jobban állunk a többi között az ezer lakosra jutó könyvállományban, a könyv­olvasók, a mozilátogatók arányában, az ismeretterjesz­tő előadások számában, a művelődési otthonokkal való ellátottságban. Javult a kul­turális szolgáltatások rneny- nyisége, emelkedett színvona­la. De az eredmények ellené­re mind szélességében, mind mélységében javítanunk kell munkánkat. A földrajzi körülmények, rossz adottságok miatt szá­mos községünk elmarad a fejlődéstől. Kulturális eszkö­zökkel gyengén vagy kevésbé ellátottak a salgótarjáni já­rás Borsod és Heves megyék­kel határos községei, a pász­tói járás vasútvonaltól távo­labb eső kisközségei, a szé- csényi, balassagyarmati, rét­sági járások közlekedési vo­nalaktól kieső falvai. Álta­lában e helyeken legkevesebb a középiskolát végzett, vagy diplomával rendelkező fel­nőtt, itt vehetnek legkevésbé igénybe kulturális szolgáltatá­sokat. Gondot okoz a különböző rétegek kulturális helyzete is Ezek vagy kulturális igény­telenségük, vagy anyagi hely­zetük miatt maradtak el a fejlődéstől. Megyénk lakossá­gának például jelentős száza­léka cigány. Munkába állítá­suk szociális-egészségügyi helyzetük javítása az egész társadalom mindennapos gondja, feladata. Művelődési viszonyaik javítása fontos tennivalóink közé tartozik. Még mindig kb ötezer az írni-olvasni nem tudó 14—15 év közötti cigány fiatalt tar­tunk nyilván akikre a mozi­látogatáson túl nem terjed ki kulturális nevelőmunkánk. A Salgótarjánba és a bá- nyevidékre bejáró, valamint a Budapestre, Pest megyébe járó munkásokkal a megyei pártbizottság határozata sze­rint kell foglalkoznunk. Nem kielégítő a termelőszövetke­zeti parasztság kulturális ál­lapota sem. Szembetűnően igazolja ezt, hogy közöttük legalacsonyabb a könyvolva­sottság, az általánosnál ala­csonyabb az általános iskolai végzettség. Munkánk középpontjába — helyi adottságaink, országos lehetőségeink lehető legtelje­sebb kihasználásával — a tartalmi feladatok megoldá­sát kell állítanunk. Valamennyi népművelési eszközünknek a mai kérdések, problémák friss, színvonalas megválaszolását kell szolgál­nia. Fontos feladatunk az MSZMP ideológiai irányelvei megvalósításában való tevá­traktoros teljesítménye is. Hi­ába terveztem, hogy vasárnap meglesz az öt vagon búza. Akárhogy igyekeztem, nem sikerült többet beküldeni a majorba négy és fél vagon­nál. .. Máskor meg fél nap alatt leszaladt három és fél. — Amikor jár a gép, hatal­mas porfelhő kiséri útját. A szürke porszemek aztán rá- ülepszenek a kombájnos arcá­ra, nyakára, karjaira. Fáradt már. Szemében azonban élénk tűz lobog, ahogy beszél. MOZAIK Chamfort A meggyőződés az elme lel­kiismerete. A jóra való gyermek egy­ügyűségeiben némelykor bű­vös-bájos bölcsesség rejlik. Általában azt hiszik, hogy a tetszés művészete hathatós eszköz az érvényesülésre; pedig ha unatkozni tudunk, az olyan művészet, amely sokkal jobban beválik. Az ér­vényesülés tehetsége, akár­csak a nők körében aratott sikeré, jóformán csakis erre szorítkozik. Kevés bölcsesség a tudo­mány megvetésére, sok böl­csesség a tudomány megbe­csülésére visz. Az emberek megrontják az elméjüket, lelkiismeretüket és gondolkodásukat, mint ahogy elrontják a gyomru­kat. — Mondom a társamnak, egri fiú volt, menjünk be eb­be az üzletbe, vegyünk vala­mit, ami olcsó is, sok is. Ugyanis elkéstünk az ebéd­ről, éhesek voltunk. Mondja a társam, jó menjünk be. Be­mentünk. Éppen egy halüz­let volt. Nézegetjük a dobo­zokat, megakad a szemünk egy nagyobb méretűn. Mon­dom, jól van, vegyük. Meg­vettük. Hetvenhat kopekba került. Mondom, ezt olcsón megúsztuk. Igen, .mondja. Bontogatjuk. Mikor kész, fel­kiált, hallod, kukoricadara van ebben. Nézegetem, nevet­nem kell, nem kukoricadara volt az. hanem halikra. Nevet az egész halüzlet, az elárusító is. Mentegetőzik, nem tudta, hogy nekünk kell. (Ragyog a szeme Mihalik Lajosnak. Mikor átjöttem hozzá az irodába a hosszú csarnokon, még nem tudtam, nemcsak a kemencék tüze vi­lágíthat igy. Legalább úgy sugárzik az ember szeme is, amikor az élmény, az emlék felizzik. Pedig Mihalik műve­letközi ellenőr igencsak ,AP~ ró” élményeket idéz.) — Amikor meg honvá­gyunk volt, a Budapestbe mentünk vacsorázni. Ott kecskeméti bort is ittunk. (Tíz napot töltött társasuta­záson a Szovjetunióban. Éle­tében először járt külföldön, o háborút nem számítja. Olyan fehér a haja, mint az oroszhonban annyit látott nyírfácska törzse). ÜDÜLŐK — EPIZÓDOK fehér vitorlák rajzától, szív­szorító szélbe-feszülésétöl, inakat-feszítő lubickolástól, víztől, égtől, naptól... Vagy attól is?) — Hááát... nekem az égvi­lágon semmi, de semmi külö­nös élményem nem volt... (Ifjú feleségével a nászulat töltötte a Balaton partján A nászutat a gyár adta — munkájáért. Jövőre, már, mint „öreg" házasok Ausztri­ába mennek.) — Ezt meg ugye, nemigen érdemes megírni. (Ki tudja?) rátnőkön, a kivilágított hajón rendezett táncesten kívül Pa- licza Istvánná — a félelemre emlékezik. Félt!) 0 0 0 (Azt a két hetet Bolló Imre művezető sohasem felejti el. amit június 23-tól július 6 ig Balatonbogláron töltött — camping-ben. Nem, nem a szúnyogok csípésétől, a sátor nyílásain beröppenő szellő emlékétől, a jó kajától, a vasöntödében soha fel nem lelt mérhetetlen csendtől, a Balaton-víz csobogásától, hó­(Oda be ne menjen, bizo­nyára megsüketül, óvnak a Csz. D üzem bejáratánál. Azért bemegyek. Beszélgetni persze valóban nem egyszerű. A műszak vége viszont köze­ledik, s ígéri a csupa-olajos asszony, Palicza Istvánná, hogy megvár az irodában, ígérem, én is megvárom. Oda „menekülök”, s nézem, mint egy hajó-kabin ablakából az öreg tengeri medve a vihart, a vas, az anyag háborgásának örök-felejthetetlen képét. Két órakor jön az asszony, nem ismerek rá. Csinos, fiatal, hó­fehérfogú. ő ült volna nem­rég olajban csillogva a gép mellett?) — Délután öt óra tájban tört ránk a vihar, nem tud­tunk kikötni. Akkor éppen Esztergomban voltunk. Tudja, olyan felhőszakadás volt, ami­ről az újságok is írtak. Vár­tam, mindjárt „tengeribeteg” leszek, úgy himbált a hajó. A hullámok meg, mint megva­dult csikók. Nem tudom ugyan hogy azoktól félnék-e az emberek, de mi, különösen az asszonynép, megvallom, féltünk. Még soha nem éltem át ilyen vihart. (Az újonnan megismert ba­— Nézze, megmondom őszintén, én már ugye voltam Hajdúszoboszlón, hiszen, ugye, itt van az a szomszéd­ban. Ebből a Salgótarjánból, ugye, majdnem mindenki volt már. En nem vártam ettől az üdüléstől semmi meglepetést, dehát a szakszervezet adott papírost, hogy ry.er.jek fi jú­lius 15-től 28-ig üdülni az asszonnyal, hát mondom az asszonynak, fiam, pakolj, me­gyünk üdülni ingyen Hajdú­szoboszlóra. így hát, összepa­koltunk, elmentünk, és mond­hatom igen jól éreztük magun­kat. Kifogástalanul. Nem mon­danám, ha nem !gy lett vol­na, ugye, az ember minek ha­zudjon. Élményünk volt-e? Nem volt nekünk élményünk. Az asszony, örült a hullám­verésnek, mint valami gyerek. En meg szeretek csónakázni, sokat eveztünk. Itt az üzem­ben zaj van, ott meg csend volt. Egyszer meg, az asszony annyira kacagott, hogy vizet is ivott. Nézze, megmondom őszintén, én már ugye nem vagyok mai gyerek. Sokat pihentünk, szórakoztunk, ne­vettünk. Mégegyszer is elmen­nék. A Földmunkás üdülőben szálltunk meg. Ragyogó hely. (Ezt Nógrádi Vilmos mond­ja). 0 (De mit csinál a vállalat, a salgótarjáni Acélárugyár üdü­lőfelelőse?) — En kérem? Mit csinál­nék? ülök ennél a fene barna asztalnál és írok. (Mit ír?) — Ez a gyár kérem, igen nagy, sok ember dolgozik év­ben a gyárban. És mindenki el akar menni üdülni. En ké­rem, ilyet még nem láttam, mindenki utazik. Szerintem, kérem ebben a gyárban már nincsen olyan ember, aki va­lamilyen formában nem járt volna szerte az ország vidéke­in, s a külföldi tájakon. En ugyan csak a szakszervezeti üdüléseket intézem, de így w sok érdekes adat van a fió­komban. Kéremszépen ebben az évben például. 145 embert küldünk el üdülni június el­sejétől az év végéig. Üdülők­be, gyógyfürdőkbe, magaslati helyekre, a Balaton melléké­re, külföldre, a Szovjetunió­ba, az NDK-ba, Csehszlová­kiába, Lengyelországba és még az ég tudja, hova nem mennek. (Mit gondol, jó dolog ez?) — Hova gondol, persze, bogy jó. (Tapasztalat?) — Nem kéremszépen, én még nem üdültem. (Csak üdültet!) (Megyek kifelé az óriási gyárból. Körülfog a dübör­gés. A hqrganyzó üzemrész­ben azt mórija Váci Gábor:) — Engem is felírhat, én is üdültem. (Felírom) ’ — Felírhatja azt is, hogy Párádon voltam szanatóri­umban.) (Felírom.) — Azt is hozzáírhatja, hogy nem először. En már hatod­szor vagyok szanatóriumban Párádon. (Azt is „hozzáírom”.) — Csodaszép vidék, nekem elhiheti... (Neki elhiszem!) 6. Üdülők — epizódok. Tóth Elemér kény részvétel, a szocialista erkölcs, magatartás, a közös­ségi élet fejlesztése. Az esz­mei, világnézeti nevelésre a különböző évfordulók ren­dezvényeit, az előadások, kiadványok, kiállítások lehe­tőségeit az eddiginél jobban kiaknázhatjuk. A balassa- gyermeti, szécsényi járási ta- pasztalatak alapján a tobui járásra is ki kell terjeszteni a természettudományos-, ateista propagandát. A csalá­di és társadalmi ünnepek szélesítésének, hatókörük ki- terjesztésének fontos feltétele — a színvonal emelése, a tár­gyi és személyi feltételek fo­kozott biztosítása mellett —, a rétegek fejlettségéhez iga­zodó felvilágosító tevékeny­ség. A népművelésnek fontos szerepet adhatunk az alap- műveltség növelésében. Több kezdeményezést várunk nép­művelőinktől az analfabétiz­mus felszámolásában, az ál­talános iskola 7—8 osztályai, — a középiskola előkészíté­sében, menetközbeni segítésé­ben. A kísérletező délutánok mellett erre igen alkalmasak a kötött témájú előadássoro­zatok, vagy egyéb, szórako­zással is egybekötött foglal­kozások. Ma már senki sem vitat­hatja, hogy a népművelésnek egyre fontosabb szerep jut a termelés segítésében. Nem az ötvenes évek rossz gyakorla­tára gondolunk itt, de ellene vagyunk az egyes helyeken megnyilvánuló „tiszta nép­művelési munka” szemlélet­nek is. A termelés segítésé­re elsősorban a helyi felada­tokat támogató ipari és mező- gazdasági, munkás és tsz-aka- démiák szervezését tartjuk fontosnak. Különös súllyal kell támogatnunk az új tago­zatok indítását, a természeí- tudamányos előadássorozatok szervezését, a szakmunkás- képző tanfolyamok előkészíté­séhez. Semmi esetre sem szabad belenyugodni, hogy technikai és méginkább me­zőgazdasági szakköreink szá­mukban, színvonalukban úgy­szólván egy helyben topog­nak , alacsony hatásfokúak. Nem megoldott a könyvtá­rak, technikai, tudományos és ismeretterjesztő tevékeny­sége sem. Célszerű — főleg a magyarnándori és drégely- palánki példa alapján — szakmai ismeretterjesztő na­pok szervezése. Ipari terüle­ten, — főleg a Salgótarján Acélárugyári Művelődési Ház ban — technikai kiállítások szervezésében vannak jó ta­pasztalataink. Az esztétikai nevelésben a Madách centenárium, fel­szabadulásunk 2ü. évforduló­ja rendezvényeinek, kiadvá­nyainak, előadássorozatainak tapasztalataira támaszkodva — tovább kell mélyítenünk a lakosság művészeti isme­reteit. A képzőművészeti ne­velésben elért eredményeink­re támaszkodva az elkövetke­zendő években az irodalmi és zenei élet tartalmi célkitűzé­seiben kell előbbre lépni. To­vább kell erősítenünk észak­magyarországi fejlődő művé­szeti kapcsolatainkat és ki kell terjesztenünk azokat a közép-szlovákiai területre is. Az öntevékeny művészeti mozgalom továbbfejlesztésé­re az ifjúsági seregszemlék mellett felhasználjuk a He­ves megyei Palóc Napokon való részvételt. A Hollókői Napokat megyei találkozó a fejlesztjük, a munkáskulU. a szemléit ezek után is Salgó­tarjánban kívánjuk megszer­E zek — és a még vázla­tosan sem ismertetett feladatok — a tartal­mi, szervezeti és gazdasági eszközök célszerűbb felhasz­nálását, az erők jobb össze­fogását igénylik. Ügy gondol­juk, a feladatok sikeres meg­oldásában a hámarosan meg­alakuló Megyei Népművelési Tanács is sok segítséget ad­hat. Molnár Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom