Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-18 / 194. szám

4 1TÖGR4B WB5. augusztus T8. szerda Régi jelző - nem kopik NEM EMLEGETIK eleget. Inkább nyugdíjasokra, idős dolgozókra alkalmazzák. — Becsületben őszült meg — így mondják. Egyesek egy kicsit penészesnek vélik, ódonnak. Régi jelző, elkoptatták, lejá­ratták a múltban. — Lejárat­ták, igaz. Az egész világ­gal akartak megvívni gáláns urak egy asszony, vagy lány becsületéért Hirhedt párbaj­hősök kerestek kétes babéro­kat a „becsület” mezején. Űrikaszinókban latolgatták, hogy becsületbeli ügyekben ki elégtételképes, ki nem? Napjainkban nem üres mo- ralizálás a becsületről beszél­ni. Jellemvonás lett, magától értetődő tulajdonság. Jogok és kötelességek. Min­denki önként meríthet a két nagy edényből és a társada­lom fejlődésének mérlegén megmutatkozik, hogy valaki nagyot markolt, de keveset fo­gott, vagy méltányosan vett-e mindegyikből, emberi mérték- keL Hogyan merítenek? az egyikből két összetett maroK- kal, a másikból félkézzel, szétterpesztett ujjakkal, (hadd csorogjon vissza abból a kö­telességből minél előbb az edénybe)? — Akad ebből is, abból is. A demagógok, harsogok na­gyon érzékenyek a becsületük­re és folyton tele van vele a szájuk. „A munka becsü­lete...”, „Én a becsület ta­laján állok...”, ök a nagy be­olvasok. az örökösen balra ív, a hirhedt meg nem alkuvók, míg — előnyük van belőle. Néha szinte szégyellni illik ezek környezetében a rátne- nősséget, belemenést, vagány- ságot, belevalóságot elítélni. A fúrást a harsogok nagy hangon bírálják, de azért cse­lekszik —, egyébként ez az egyetlen, amiről hallgatnak. A kérkedő. Zúgó áradat a becsülete, mely gyenge mal­mot hajtani. A becsület nem harsog, csendes. őszinte a becsület. Van ere­je hibáját bevallani, nem be­szél mellé. De joga van a bí­rálathoz és meg is hallgat­ják. Többet adni, mint kapni, becsület dolga. Segíteni, há­la elvárása nélkül, mielőtt megkérnek rá — becsület. Igérhi és az Ígéretet betarta­ni becsületes dolog. Minden­napi magatartás ez és jel­lemző napjainkban. Az elárusító figyelmes a ki­szolgálásnál, figyelmezteti a vevőt, ha az áru nem kifo­gástalan. Rendesen becsoma­golja a könnyen foltot oko­zó árucikket. A púit másik oldalán előre engedik az öre­get, beteget. Beszolgáltatják a talált tárgyat illetékes hely­re, ha ott felejtenek valamit megőrzik, esetleg a feledé­keny embertárs után viszik. Ez a becsület Nem mérhető pénzben. Még­is, egyesek előre kialkudják a fizetendő túlórák számát. Kicsit több munkáért nem kell mindjárt célprémiumot — követelni. Annál a házi javí­tásnál nem előfeltétel a bor­ravaló, (megmaradt anyag tu­si célokra elszállítása.) — Semmi közöm hozzá — hányszor kezdődik így a be­szélgetés, ha azonban pénz­szaga lesz az ügynek, mind­járt más. Olyasmi ez, mint ama bizonyos süketséget tet­tető újonc esete a sorozáson — rögtön megfordult, amikor a százados ezüst ötforintost pengetett a kőpadlón. — Semmi közöm hozzá — mondja a másik és elsiet, pe­dig éppen neki illenék a fel­merült ügyben segíteni, ha nem is százszázalékig az ő ügykörébe tartozik, de ember­ségből. — Majd mi segítünk — sok beszélgetés evvel fejező­dik be. &s segítenek: az ön­kéntes véradók a betegeknek, a hazafias népfront-akció bi­zottságai a közügyet szolgál­ják. És a fiatalok; oldalaki? írhatnánk tele önzetlenségük, segítőkészségük tényeivei. ŰJ SEPRŰ, jól seper — tartja a közmondás. Minden seprűnek azonban (bizonyos fizikai törvények szerint) az a sorsa, hogy elkopjon. És van régi seprű, melyet jő anyagból kötöttek. Igaz, kis­sé kopott, talán nagyon is megszokták. Ezért hiszik, hogy az új jobban seper, arról meg feledkeznek, mennyi ered­ménnyel használták azt a ré­git — és eldobják. A becsület nem generációs probléma, hanem örök érték Ezért nem kell szégyellni. Mintha némely túl divatos fi­ataljaink kissé bizalmatlanok lennének ez irányban. Azt mondják, ha cselez az ifjú a becsület körül: életrevaló, talp­raesett. Ha többé-kevésbé be­csület ellen cselekszik: kis csi- bészség, huncutság, apró csir- kefogóság. Szép, szép, de az ifjú a felnőtt kor küszöbére lép. Ha törtet, könyököl, tapos: tud érvényesülni! (kicsit büszkén mondják). Amikor neveletlen, durva, trágár: határozott, kissé nyers, férfias jellem. És férfi lsz belőle. — Mér­téktelenül szerez, gátlás nél­kül éli világát: — szereti az életet, nagyvonalú. Szeretjük felvilágosodott gondolkodásunkat fitogtatni. A frivolságokat az életben természetesnek venni. Nevet­gélni borsos élményeken, si­kamlós kalandokon. Lám, ilyen a mi világunk — sok­mindent meg lehet tenni. Mert, ha elmulasztjuk — maf­la, aki nem él a lehetőségek-1 kel. A BECSÜLETES embert néha fölényes, kissé lenéző hangsúllyal ejtik, mintegys szegény, élhetetlen, kicsit maf­la. Igen, így mondják onnan fentről, a szerencse szekéréin száguldva. Csak aztán fel ne boruljanak. Napjainkban új, mélyebb tartalma van a becsületnek Az egyén kötelességei, helyt­állása, ténykedése a közösség javára bővültek. Többet, lehet adni és kell is adni az em­berségből. És ez becsület kér­dése. A régi jelző, sokat fejez ki: jellemet, lelkierőt. Becsületes ember — szép jelző. ‘ Bokor István Mészáros Ottó: wm'űwwwwíW'KWí» ■A SOMSA Az 509. Parson, amikor Tihbets ez­redesnek helyet mutatott, jó­val többet tudott a készülő fegyverről, mint a hadügymi­niszter, s többet, mint Groves. Parsons ugyanis „segítője”, magyarán szólva ellenőrzője volt a bombát megalkotó tu­dósoknak, hol Hanfordban, hol Los Alaiinosban tűnt fel, s nem véletlen, hogy később, a végrehajtáskor a iegfonto- sabb szerep neki jutott. A szűkszavú kapitány nem sokat mondott Tibbetsnek. Csak annyit, hogy készül „egy különleges bomba”, amelynek ledobását az az egy­ség végzi, ahová Tibbetst most ‘nevezték ki parancsnok­nak. Ilyen és ilyen próbare­püléseket kell végrehajtani — tolta az ezredes elé a szi­gorúan titkos jelzésű papírt — s a” többit idejében meg­tudja.” Parsons nemcsak Tib- bets ezredest tájékoztatta, 6 volt az. aki kiválasztotta az akkor mór Wandoverben lé­vő repülőket is. „Rájöttünk — mondotta egy későbbi nyilat­kozatában — hogyha valami olyat konstruálnak, amit csak külön erre a célra épített re­pülőgéppel szállíthatnánk, ak­kor nem nyernénk meg a há­borút. Ezért elhatároztuk, hogv a már meglévő, bevall repülőgépekkel fogjuk célhoz juttatni. ,.Az elhatározásban nyilván döntő szerepet ját­szott az, hogy a Boening Mű­vek a búsás haszonból jelen­csoporf tős összeget juttatott azoknak akik az általuk gyártott B 29- eseket ítélték a célra legalkal­masabbnak. .. Tibbets annyit tudott, hogy egy különleges bombáról van szó, árn a szeptember 13-án megtartott eligazításon már ezt sem adta tovább beosztott­jainak, csak annyit mondott, hogy „különleges feladatot” kell gyakorolniok, amelynek legfőbb előírása szó szerint így hangzik: „Egy feltételezett bombavetés után 60 fokos szögben hajtson végre hurok- repülést. A teljes hurok 160 fokos. A hurokrepüléshez 28 másodperc áll rendelkezésre.” Mindezt a tudósok számítot­ták ki, a katonák csak any- nyit. tettek hozzá, hogy a ma­nővert újból és újból gyako­rolni kell. Tibbets eligazítása után sem lettek a tisztek oko­sabbak, bár megkönnyebbül­tek. Bánja az ördög, mit is kell csinálni, de végre — re­pülhetnek. Fenn lesznek a kék levegőtengerben, s nem itt izzadnak lenn, a homok­óceánban. Ettől kezdve napról napra felbőgtek a B 29-esek motor­jai, egymásután startoltak a gépek, elvégezték az előírt feladatot, majd földet értek, hogy holnap megtegyék ugyanezt. Az első napok örö­me, hogy végre repülhetnek, elmúlt. A sokat próbált tisz­tek úgy érezték, mintha kez­dőkként kezelnék őket. Ha megpróbáltak érdeklődni, lé­nyegében mit szolgál gyakor­latuk, mi az értelme, merev elutasításban volt részük. A biztonsági tisztek a vállukat húzogatták, Tibbets hallga­tott, a kiszolgáló személyzet pedig még azt sem tudhatta, hogy ők mit gyakorolnak. Vál­tozatosságot csak az jelentett, ha civilek tűntek fel a repü­lőtéren, szigorú biztonsági kí­sérettel, logarléccel a kezük­ben járták körül a gépeket, odaültek a pilóta mellé, s szó nélkül figyelték ténykedését, a gép viselkedését az órákig tartó repülések alatt. A szériában készített B 29- esek hétezer méter magasra tudtak felemelkedni, az át­épített gépek, az a tizenöt, amelyet a wandoveri repülő­térre irányítottak, elérte a ki­lencezer méter magasságot is. Tibbets s a civilek ezzel sem voltak elégedettek. Az ezredes parancsot adott, hogy szerel­jék le a gép páncélzatát, majd e sorsra jutottak a fedélzet fegyverek is, csupán a gép farrészében maradt egy iker­géppuska. Mint a hízott lúd — mondták nem minden gúny nélkül a repülők, hiszen a páncélzatától és fegyvereitől megfosztott óriásgép a légel­hárítás és a vadászrepülők já­tékszerévé vált. Tibbetsnek és a civileknek egy volt a fon­tos: elérték a megkövetelt magasságot, a tizenkétezer mé­tert. Most már a lekopasztott gépekkel folytatták a gyakor­ló repüléseket. Három hónap telt el, közeledett a kará­csony, amikor összehívták őket, s közölték, kik távoznak az egységtől. Az állománynak több mint egy harmadát le­cserélték — nem feleltek meg a legkülönlegesebb igények­nek. új emberek kerültek az egységhez, akik néhány nap után ugyanolyan unott arccal jártak és repültek, mint hóna­A ECMP ©Isi, újjáalakuló kongresszusa Sötétruhás, vékonydongájú, harminc körüli parasztember nézelődött, a hőséget lehelő bécsi utcán. Odahaza, Magyar- országon az urak István ki­rályt ünnepelni készültek, ő meg ideruccant Ausztriába né­hány napra. Megszokta, hogy ne kérdezősködjék. Rátalált arra a házra, melyet keresett, a Glockengasse 60-ra. Itt, eb­ben a jellegtelen szürke ház­ban működött az a kis könyv­tár, ahol az alkalmazottak már befejezték napi munká­jukat, s ma derült ábrázattal távoztak, mert három napi szabadságot kaptak — ahol neki kopogtatás után jelszóval kellett jelentkeznie. A Tolna megyei Tamási köz­ségből való volt Gőgös Ignác. Ott dolgozott három fivérével sok éven át a vízimalomban, mígnem elragadta és szét­szórta őket a háború, a 'for­radalomnak fergetege. Ignác megjárta a taganrogi fogoly­tábort, majd amikor a bolse­vikek fegyveres felkelése visz- szaadta szabadságát, a szer­vezkedő magyar vörösök közé állt. Leninnel is találkozott, visszatért falujába, Tamási­ba. Amikor onnan Pestre köl­tözött, bútorozott szobába az Aréna útra, már négy éves por lepte a fővezérként érke­zett Horthy admirális fehér lova patáinak nyomát. A nagy városban, külseje alapján sen­ki sem gondolta, milyen fon­tos embere Gőgös az új ma­gyar forradalomért folyó harc­nak. Ezúttal küldöttként érkezett Becsbe. Itt tartották konferen­ciájukat a magyar kommunis­ták. A legjelentősebbet 1919 óta. Arról kellett dönteni, ho­gyan milyen irányba vezessék tovább a nagy vérveszteség után újra harcrakész osztago­kat, a Kommunisták Magyar- országi Pártja illegális szerve­zeteit Megérkezett a határon túlról Őri Károly is. Aztán Hámé a Kató és a többiek. Itt talál­koztak a párt vezetőivel, Kun Bélával, Landler Jenővel, Al­pári Gyulával. Huszonkettőn jelentek meg. Tizennégyen otthonról jöt­tek. Rájuk, a hazulról érke­zettekre várt a nagy szerep, pok óta itt lévő társaik. No­vember végén különben új gépeket kaptak, ezeket már eleve páncélzat és fedélzeti fegyverek nélkül építették a Boening Művekben, s újdon­ság volt rajtuk — a repülés történetében először — az ál­lítható légcsavar. December 17-én Tibbets ez­redes gyűlésre hívta össze beosztottjait. Itt néhány szó­val bejelentette, hogy egysé­gük megkapta nevét, most ér­kezett a parancs, amely sze­rint ezentúl 509. csoport néven szerepelnek. Felemelte poha­rát, ezt tették beosztottjai is, majd szótlanul elhagyták a termet. A névadó ünnepség mindössze ennyi volt... Sokat beszéltek maguk kö­zött gyakorlataikról, s arról, amit addigra a „különleges bombáról” megtudtak. Foglal­niuk sem volt, milyen lehe­tett ez a bomba, elkeresztel­ték thegimnicknek, lusta va­rázslónak. A lusta varázsló ekkor már mindinkább valós vonalakat öltött az atomváro- sokban, de mindenek előtt Los Alamosba, a fedőtervek­ben Site Y. azaz Y hely néven jelölt „agyközpontban.” 1945 januárjában parancsot kapnak: Sweeney őrnagy ve­zetésével tíz B 29-es Kuba szigetére megy, s itt a Batista- Fielden levő repülőtéren ál­lomásozik. Itt tovább foly­tatják repüléseiket, s nemso­kára a Wendoverben maradt társak is megtudják, mi a cél Sweeney és emberei ötezer kilométeres repüléseket hajta­nak végre, két és félezer kilo­méter oda, ugyanannyi vissza Ilyen távolságú repülőút csak egy létezik: a Mariana-szige- tektől Japánig. A cél tehát nem lehet más. mint Japán, oda készül a lusta varázsló! Következik: Az elnöknél. hogy a legapróbb részletesség­gel feltárják társaik előtt az otthoni helyzetet elmondják, .hogyan élnek a munkások, a szegény parasztok. A kisembe­rek Tolnában, Baranyában, az Álföldön, a Dunántúlon, Óz- don, a bányatelepeken és a nagybirtokokon. 1925. augusztus 18-án réggé1, hárman ültek az asztalfőn: Kun, Landler és Gőgös. Meg­kezdődött a tanácskozás. Még csak a napirendről beszéltek, amikor felállt Hámén Kató és azt mondta: — Elvtársak, indítványozom, ne legyen ez a mi tanácsko­zásunk konferencia, legyen a KMP első, újjáalakuló kong­resszusa. Indokolt volt a javaslat, az otthoni ideiglenességet meg kellett szüntetni, elérkezettnek látszott az idő, hogy a szerve­zettség, a tervszerűség helyre­álljon, a munkában egységes irányítás és végrehajtás érvé­nyesüljön. Elfogadták Hámán Kató indítványát, s elhatároz­ták: az ellenforradalmi ható­ságok megtévesztésére ezt az augusztusi tanácskozást úgy emlegetik majd a sajtó­ban: a KMP újjáalakuló má­jusi kongresszusa. A magyarországi helyzet Otthon az illegális mozga­lom mellett legális baloldali munkáspárt, a MSZMP műkö­dött és erősödött. Né­hány hónappal ko­rábban bontott zászlót. Tagjai túlnyomórészt baloldali szo­ciáldemokraták voltak, s olyan forradalmárok, akik — mint Gőgös is — a pártban végzett látható és legális tevékenysé­gükön kívül a KMP illegális sejtjeiben is tevékenykedtek. A magyarországi szocialista munkáspártot a nép Vági- pártnaik nevezte. Végi István, a harcos szocialista munkás, akkor már egészen közel állt a kommunistákhoz, azok pedig számítottak rá, bíztak benne. Az újjáalakuló kongresszus­nak ilyenformán nemcsak a KMP politikai programját kel­lett meghatároznia, hanem rá hárult az a feladat is, hogy a kommunisták révén nagyobb következetességet vigyen az MSZMP munkájába, marxista- leninista elemzés alapján ki­jelölt teendőit. A bécsi tanácskozást gondo­san előkészítették. A magyar- országi viszonyokat már hó­napokkal korábban behatóan tanulmányozta a Kommunista Internaciunálé titkársága, az irányelveket pedig az az orga­nizációs bizottság készítette elő, amely átmenetileg a Központi Bizottságot helyette­sítette. Hogyan tovább? A tanácskozáson több öran át tartó élénk es mélyreható vita folyt a közép- és nyugat­európai, valamint a távol-ke­leti helyzetről, a nemzetközi erőviszonyokról, a munkás- mozgalom problémáiról. Ezt követően, a hazai viszonyok alakulásából igyekeztek olyan következtetéseket levonni, amelyek reális alapot nyújt­hattak a tókés elnyomás ellem harc folytatásához. Dönteniük kellett arról is, milyen takti­kát alkalmazzanak, a forradal­mi erők a Szociáldemokrata Párt vezérkarával szemben, hogyan dolgozzék a baloldali ellenzék a szakszervezetekben, milyen álláspontot foglalja­nak el a kommunisták a pa­rasztkérdésben. Magyarorszá­gon pénzügyi stabilizáció ment végbe, a Bethlen-kormány népszövetségi kölcsönnel út­ját állta az 'inflációnak, kibo­csátotta az értékálló pengőt. A vad ellenforradalmi terrort az ellenforradalmi diktatúra követte, a finánctőke és a nagybirtokos osztály uralma megszilárdult. Ebben a hely­zetben kellett dönteni a forra­dalmi erők további tevékeny­ségéről. _ A negyven évvel ezelőtt le­zajlott bécsi illegális párt- kongresszus megválasztotta a Központi Bizottságot, mely­nek tagjai a kongresszust kö­vetően részben külföldön, részben illegálisan itthon, da­colva a rájuk leselkedő élet­veszéllyel, folytatták munká­jukat. A kongresszus után vált is­mertté Kun Béla ,,Lesz-e még forradalom Magyarországon” című írása, amely a bécsi „Üj március” című folyóirat­ban látott napvilágot. Ez, és több más korabeli írás, ma­gába foglalja azokat a nézete­ket, melyek akkor a forradal­mi munkásmozgalomban ural­kodók voltak, s amelyek * kongresszus határozataiban testet öltve, hosszabb időre megszabták a kommunisták s szövetségeseik teendőit Ma­gyarországon. Az áj forradalomért Gőgös, Őri, Hámán Kató és a többiek csakúgy mint a kommunisták soraiba lépőVá- & István a KMP első kong­resszusának útmutatásai alap­ján folytatták áldozatos küz­delmüket a magyar dolgozó népért. A fiatal parasztember, aki néhány napja még a bécsi ut­cákat rótta, újra Pesten volt. Panyókára vetett vászonzakó­ban, feltúrt ujjú ingben, kö­zömbös arccal, szenvtelen te­kintettel járt a dolga után és kívülről nem látszott rajta, milyen tüzek fűtik, milyen szenvedélyesen, elszántan küzd egy igazabb, embersége­sebb világért. A modern otthon egyik legfon losabb tartozéka! OTP hitelakcióban is kapható!

Next

/
Oldalképek
Tartalom