Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

1965. július 4. vasárnap R0GSÁD 5 A Tragédiától Az orvos haláláig,.. Lapozgatás a csesztvei kúria emlékkönyvében A esesztvei öreg kúria a köznapok nyu­galmát éli. A százados évforduló, a drámaköl­tő halálának emlékezete, eseményeiben rég lezárult. A tisztelgők serege szertetűnt. A kúria magára maradt hűséges, örökös kincs­tárnokával, a fényes név egyik legutolsó hor­dozójává!, Madách Alice nénivel. Az emlékmúzeum termeiben féltő gond vigyázza a Tragédia költőjének megható tár­gyi hagyatékait, a vendégszobában pedáns rend várja a látogatót. Ide tessékel Alice né­ni. Az íróasztal mellett öblös karosszék kí­nálja pihenővel a látogatót, az asztalon nyi­tott könyv jelzi, hogy aki megfordul itt, fel­jegyezheti múlandó nevét a távlatos időnek. — Sokan jönnek-e mostanában? — kérde­zem a szíves vendéglátót, a korát meghazud- tolón élénk matrónát. — Nálam van most Pestről az unokám — mondja —, épp a minap kezdte összeszámlál­ni, hányán jártak itt a centenárium idején és azóta. Sajnos, pontos számot nem tudunk meg a listáról, mert az ünnepek sűrűjében lehettek két-háromszázan is, akik nem ju­tottak a vendégkönyvhöz. Azóta azonban minden látogatót bejegyeztetek. A vastag albumban telerótt oldalak bizo­nyítják az immár egy esztendeje, az ország minden zugából tartó zarándoklatot. A házi­gazda, — amíg tűnődve forgatom az albu­mot — tapintatosan magamra hagy. Azt für­készem a sorokban: kik jártak mostanában erre, s milyen varázsokat termett az erre já­rókban a költő szellemi közelsége, a hely, ahol a Mű gondolata fogamzott „Megilletődötten jöttünk Vörösmarty szü­lőföldjéről, Fejér megyéből, hogy hódoljunk a Tragédia nagy géniuszának.” — betűzöm a vallomást Tovább lapozok. Nevek oszlopai s jelzések: merről sereglettek a látogatók?: A kiskun­félegyházi Móra Ferenc Gimnázium magyar irodalmi szakköre... Szegedi Orvosegyetem dolgozói... Pest megyei magyar szakos neve­lők, 26 fő. „Pedagógusok Szakszervezete ...Budapesti MÁVAUT SC úszószakosztálya, 24 fő ... Magyar Viscosagyár dolgozói, Nyer- gesújíalu— MTA túristái, 25 személy— így egymásutánban és teljességében felso- rolhatatlanul mindenfelőlről — persze ,igen szépen nógrádi tájakról, sőt szlovák földről is. De nézzük tovább. Ojabb bejegyzéseken akad meg a szem. A Szegedi Radnóti Gim­názium növendékei ilyen szavakkal sorakoz­nak fel az emlékkönyvben: „Meghatott tanúi voltunk a halhatatlan költő szobra felállításá­nak.” —..Az érsekvadkerti kerület papsága 1964. XI. 3-án itt tartott gyűlésén megemlé­kezett Madách Imréről...” Kömyei Elek költő, író, a Tragédia egyik elemző búvára, értékelője ezeket jegyezte fel: „A Martinovics-per védőjének unokája az egész emberiség egyik legátfogóbb művét alkotta meg a Tragédiában.” Nevek: Gorka Géza- F. Gorga Lívia. Apa és lánya. A kerámikus és a gobelinmű­vész.­Név: idős Szabó István— A szobrászmű­vész. . Tusrajz, a költő arcmása. Czinke Ferenc grafikusművész tisztelgése. Aztán elgondolkodtató észrevételre figye­lek fel: „Véleményünk szerint a kiállítás anyagában roppant szerény. Helyesebb lenne Madách-csal kapcsolatos minden ereklyét itt gyűjteni.” Aláírás: dr. Fenyves Gábor, a Budapest Fővárosi Tanács Természetjáró Szakosztálya részéről 35 fő. A megállapítás valóban helytálló, ezért ör­vendetes, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum most jelentős mennyiségű értékes Madách relikviát ajánlott fel állandó gondozásra, őr­zésre a esesztvei múzeumnak. Halkan nyílik a vendégszoba ajtaja: Ma­dách Alice tér vissza, nincs-e szükségem bár­mire, nincs-e esetleges kérdésem?... S valóban, jó, hogy jön: a vendégkönyv utolsó bejegy­zései között, június 25-i kelettel ismert névre akadok: Sztankay István. Színházjárók, film­nézők jól tudják, hogy ki. — Hogyan vetődött ide a fiatal művész? Alice néni elmosolyodik. Mintha kicsit büszke is lenne, hogy ő számolhat be elsőnek a falu és a kúria legújabb eseményeiről: — Nagyon rokonszenves fiatalember. Azt mondta nekem, hogy ő már színész és mesél­te, hogy miket játszott a Tragédia mostani előadásaiban a Nemzeti színpadán. Filmet forgattak nálunk két napig. Az orvos halála a címe. A faluban, meg itt, a kastély folyo­sóján filmeztek. Egy sereg híres színész jött le: Bulla Elma, Páger Antal, Fónai Márta— Fónai egy falusi asszonyt játszik, őt csak a faluban filmezték, Krupéék házánál, amint mos. Páger játssza az orvost s a filmesekkel kijött Gyarmatról Ibrányi doktor is, ő ma­gyarázta a művésznek, hogyan kell fognia, vizsgálni a beteget— A kúria a filmben ta­nácsház és orvosi rendelő, Sztankay a tulaj­donosa. A felvételekhez a folyosóról leszedet­ték a Zichy-képeket, betörtek két ablakot, mert így kellett, de nagyon aranyos, kedves emberek voltak valamennyien, igazán bőke­zűen megfizettek minden kis szolgálatot Lát­ja, a Tragédia születése után több, mint egy évszázaddal a Madách-ház most a kor friss művészete, a film egyik alkotásának színhe­lye lett örülök neki, hogy így van. Számlálgatom az emlékkönyv utolsó be­jegyzéseit. Egy hét alatt negyven látogató e falak között. S van, hogy jóval több ennél, örvendeni kell ezen, mert bizonyság, hogy a költő nevének kultusza frissen él és túlnő minden évforduló alkalmi formaságain. Az időtlen Madáchot hirdeti. Barna Tibor Ön hol tölti a szabadsá gat ? A Majrmr NépkOstár- sa&á* Alkotmánya biz­tosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdü­léshez való Jogát. A város szélét az Ipoly mosta, a hőség mégis éppen olyan elviselhetetlen Balassa­gyarmaton, mint bárhol má­sutt. A dolgozók itt is vár­ják a nyári szabadságot Né- hányukkal elbeszélgettünk, hol pihennek az idén, mivel töltik szabadidejüket Életében először M» Mester Henrik, ez az erő­teljes, jól megtermett közép­korú férfi, már ötödik eszten­deje dolgozik Balassagyar­maton, a vágóhídon. Nehéz a munkája, naponta sok má­zsa hús fordul meg kezén, hogy aztán fogyasztható ter­mékként az üzletekbe kerül­jön. Hogy eddig még soha nem vette igénybe a szak- szervezeti beutalót, annak nagy oka van. — Tizennégy éve vagyok házas ember, két szép gye­rekem van. öt évvel ezelőtt jutottunk el odáig az ass- szonnyal — aki a termelő- szövetkezetben dolgozik — hogy házat építsünk. Minden fillért erre tettünk félre. A kétszobás összkomfortos ház elkészült, a legfontosabb dol­gokkal be is rendeztük már. Persze volna még mit vásá­rolni, de úgy döntöttünk, hogy az idén nyaralni me­gyünk, mert nagyon ránk fér egy kis igazi kikapcsoló­dás. — Hajdúszoboszlóra kap­tunk két beutalót. Bár jóórá­ban mondjam, semmi bajunk sincsen, fáradt tagjainknak nem fog ártani a meleg für­dő. Azt mondják, az ottani üdülő és strand nagyon szép. A házasságkötés fáradalmai — Maguk könnyen tréfál­nak ezzel, akik életükben egyszer, legföljebb kétszer kötnek házasságot.s — kezd­te mosolyogva válaszát a csi­nos, fiatal, nyúlánk, világos- barna asszony, Sebók Lász- lóné, aki már tizenhárom éve vezeti a balassagyarmati tanács anyakönyveit — Bizony, nap mint nap van itt tennivaló, mert a há­zassági bejegyzéseken kívül a születéseket és az elhalálo­zásokat is én vezetem. Egy év munkája után érzem a fáradtságot. — Sokat foglalkozom em­berekkel, ezért pihenésre mindig olyan helyet válasz­tunk férjemmel, ahol nin­csen zaj, csak nagy-nagy megnyugtató csönd. Egy négynapos kirándulást ter­vezünk a lengyel Tátrába. Meglátogatjuk Zakopánet és környékét. Szabadságunk többi részét Bükkszéken tölt­jük, ahol tanulni is fogok, mivel ősszel egy államigaz­gatási vizsga vár rám. — Fel­villan a szeme. — De ezt ne írják meg, mert a férjem nem tudja, hogy a bőrönd­ben tankönyvek is lesznek. Neki majd „Ludas Matyit” viszek, hogy ne unatkozzék. Irány a bolgár tengerpart Az üzem nehéz zaja után jól fog esni a tenger csend­je, ha jó időnk lesz. Mert haragos, zajos is tud lenni, úgy hallom — mondja kül­földi útja előtt Juhász János, a Balassagyarmati Épület­szerelő Vállalat 24 éves la­katosa. Bár még fiatal, jövőre már a törzsgárda-jelvényre számíthat, hiszen kilencedik esztendejét tölti az üzemben. — Jutalomként kaptuk ezt az üdülést a KISZ-től. Mun­káidén túl készítettük el a Süvítő-telep új iskolájának kerítését, hulladék anyagból. És még sok ehhez hasonló munkát. Régen vágytam már kül­földre, világot látni. Eredeti­leg Olaszország volt az úti­célom, de Bulgáriának is na­gyon őrülök. Sokat hallot­tam hegyedről, és a híres Arany-partröL — Egy kis lelkiisrocretfur- dalásom van, mert igazság szerint tanulnom kéne, ugyanis a gépipari első osz­tályából kell vizsgáznom a nyár végén. De legfeljebb ki­veszek egypár nap fizetés nélküli szabadságot, ha majd nagyon szorít az idő. — Ez az út megér nekem ennyit.« Az otthon szerelmese Beszélgetésre csak néhány perc ideje van Zimmermann Ignácnénak, aki az fmsz ba­lassagyarmati éttermének konyhájában dolgozik. Ilyen­kor a déli órákban óriási itt a sürgés-forgás. Hétszáz ebé­det adnak ki a hatalmas edé­nyekből a tűzhelyek forró levegőjében dolgozó asszo­nyok. Nem csoda, ha ilyen mun­katempó mellett számára az otthon, a falu csendje, a me­zó jelenti a felüdülést — Azért otthon is dolgoz­gatok én. Tennivaló mindig akad a ház körül. Aztán ha azzal végeztem, kapálgatok a határban. A konyha melege után nekem felüdülést je­lent ez a kis mozgás, a jó levegőn, a napfényben. — Ezért töltöm én minden évben Szügyben, édesanyám­mal és gyerekeimmel a sza­badságomat. — Ez számomra az igazi pihenés... Az én Riviérám a Dunakanyar-. — Nekem ez a legkedve­sebb helyen, ide szaladok le szabad óráimban kis kocsim­mal pihenni. Hosszú szabad­ságot az idén sem tervezhe­tek. Dr. Abai Nemes Gyulánál, a balassagyarmati városi ta­nács főorvosánál ez természe­tes, mert a közkedvelt „Gyu­la-bácsi”, hivatalos teendőin kívül egy egész sor társadal­mi szervben is visel tisztsé­get. — De nem ez tart vissza attól, hogy tíz év után is­mét nyaralni menjek. Ugyan­is tíz évvel ezelőtt voltam utoljára. Az Idei nyarat kis kertemben töltöm egy-egy Dunaparti nappal tarkítva. Közben tanulok, mert az ősz elején államigazgatási vizs­gát teszek. Aki nem ismeri Gyula-bá­csit, panaszként fogná fel az elmondottakat, de róla tud­ni kell, hogy éltető elemei azok a feladatok, amelyek itthon tartják a nyáron. Hi­szen, ha nagyon akarná el­utazhatna, QtÁqj^áxLmxL^exLÍi ItÁtkaznapúk A távolban porzik az út. Motoros robog kifelé a falu­ból■ — Jön az elnök! — kiállt fel önkéntelenül Benczédi Fe­renc, a nógrádmarcali tsz ag- ronómusa. — Végre — sóhajtom, mert már el akartam men­ni. Az agronómus tartotta bennem a lelket. Miközben az eperátvételt irányította, egyre hajtogatta, hogy várjak nyugodtan, biztos jön az el­nök. Alig kapaszkodik a dombra a motor, az átvevőhelynek alakított dohánypajta mellé, négyen is körülfogják Vbran- kovics István elnököt. De nem hagyják még leszállni sem. Ez a roham azonban nem so­káig tart- Következik az ag­ronómus. — Mindenki szedjen nyu­godtan és figyelmesen, mert érkezik export-rekesz. Segíte­nek a MEK-től — mondja neki az elnök, s megtörli ve­rejtékez homlokát. — Sok bajunk volt eddig a rekeszekkel, mert nem volt elegendő export-rekesz s ezért nem tudtunk külföldi szállítást lebonyolítani — fűz hozzá magyarázatot, hogy ért­‘ sem. — Mi nem vagyunk még gyakorlott epresek, mint pél­dául a drégelypalánkiak, de a termés kitűnő, s éppen ezért éreztük magunkat mos­tohagyereknek a kezdet-kez­detén. A beszélgetést már a ter­melőszövetkezeti irodán foly­tatják, ahová sikerült belop­ni rövid időre az elnököt. Mi­előtt leülnénk, Ubrankovies mohón felhajt egy pohár vi­zet- Az imént reggelizett, pe­dig az idő beleszaladt már a délbe. Az arca borostás, mé­lyen ül rajta a fáradtság. — Vajon lesznek-e ilyen sokan az aratásban is, mint az epeméi? — kérdezem. — Ott kell lenni az egész falunak — jelenti ki határo­zottan. — Ha kell, én állok előre, akkor mindenkinek jönni kell! Az elnök hangja meggyőző. Az is igaz, hogy ebben a fa­luban még csak felfelé iveit a termelőszövetkezet útja. Nem bírom magamban tarta­ni az aggodalmat, de az el­nök se hagyja magát — Számoltunk mi minden­féleképpen. Pontosan számba- vettük a gépeket, fogatokat, de leginkább az emberek akaratát. A számítás csak jó lehet, mert van már rá sok példa, hogy bevált. Ami igaz, az igaz■ A nóg- rádmarcaliaknak is összetor­lódott például a növényápo­lás a széna betakarltássat Az esős idő fenyegette a jó ter­mést. Vagy három hete, egy szebb napon Ubrankovies vé­gigjárta a határban az embe­reket és megbeszélte velük, hogy este találkoznak és ösz- szegyűjtik a lucernát, össze­jöttek vagy tizenöten az italbolt előtt. Mindenki ke­zében villa. A kis csapat el­indult a határba, élen az el­nökkel, Menetközben az egyik másik kapu mögül csatlako­zott valaki- Mire kiértek, let­tek vagy hetvenen. Ott voltak még az iparos emberek is. Hatszáz mázsa lucernát gyűj­töttek fel. Szó se róla, mindenki meg­kapta az öt megillető járandó­ságát Meg két-két üveg sört a munka után — amolyan külön jutalmat. De nagyon megérdemelték. A marcali vezetők nagyon okosan az egész falura dol­gozták számításukat■ Híven tükrözi ezt a nyári munkák­kal kapcsolatos intézkedési terv. — összesen négyszáztizen­három hold kalászost kell learatnunk — mondja Ub- rankovics —, harminc holdon tarlót bántunk, kétszáznegy­venhárom holdon pedig nyári mélyszántást készítünk. Az igaz, hogy lesz elegendő gé­pünk, azonban gondoskod­tunk harminc aratópárról is. A számok szerint minden stimmel. Az ördög azonban csak piszkál. — Mi lesz, ha többet kell kézzel aratni, mint tervezték? — kérdezem. — A dőlésre érti, a ku­száit gabonára? — kérdez vissza, de nem vár feleletet■ — Ettől nem kell tartani na­gyon, mert a búza legna­gyobb része nagyhozamú faj­ta, amely nem dől meg. Ez is lehet egy érv, de mégsem minden. Rátérünk az anyagi ösztönzésre is. A ké­zi kaszások fizetségéről ezt mondja az elnök. — Mi száz kilót adunk egy hold learatisdért, ha dől* « gabona, százhúszat De a veze­tőség egyetért azzal is, ha kéri a tagság, hogy az egy holdról learatott gabona tíz százalékát adjuk. Minden­képpen megéri kölcsönösen- Csak be legyen takarítva min­den szem gabona. Egyébként Nógrádmárca- lon minden jó úton halad. Végre már az agronómus is került a faluba, azonban az 6 számára ez az esztendő in­kább az ismerkedés, a tanuló- év. Az elnök mind több és több feladattal bízza meg, de igencsak szükség van még ar- -anöoi spjDju zv invpiaj zu le lendületre. Az idő rohan, s most már a beszélgetés is ilyen lendü­lettel folyik tovább. Végig­nézzük az intézkedési tervet, amely pontosan és részlete­sen kitér minden tennivaló­ra. Például az arratást legké­sőbb július 25-ig, a csépié»t augusztus 20-ig akarják be­fejezni­— A két cséplógépcsapatot a tagokból is a hozzátartozók­ból állítjuk ki — jegyzi meg az elnök. — A munkadi) a csépelt mennyiség öt és fél­százaléka, vagy munkaegység plusz prémium- Ez esetben negyven forint és két kilog­ramm búza. Nagyon tetszik a marcaliak terve. Számtalan példa iga­zolja, hogy a terveket jól is hajtják végre. Nem akarok jós lenni, de ez várható most is. Az aratással, csépléssel kapcsolatban talán még any- nyit, hogy elhatározták a szö­vetkezetiek. nem veszik igénybe szükségtárolásra az iskolát és a művelődési ott­hont- Korábban erre min­dig sor került — Itt is kiszámoltuk, ho­gyan jövünk ki jobban — magyarázza az elnök. — A két épületet nem régen fes­tették. A tárolás utáni rend­behozatal többe kerülne a szövetkezetnek, mintha egy gépszint raktározásra is meg­felelővé alakítanánk. Ez az ol­csóbb és célravezetőbb, így ezt csináljuk. Nem véletlen, hogy a nö­vényápolást a végére hagy­tam, pedig a beszélgetés ele­jén esett szó róla. Nógrádmar- cal ezekben a napokban az eper bűvöletében ét Ez a bű­völet azonban mégsem akko­ra, hogy ne lássanak túl az epersorokon. Bizonyítja az elvégzett munka. A kukorica első kapálása, a burgonya kapálása és töltögetése, a cukorrépa második kapálása és a dohány első kapálása már kész. Igaz, hogy Ubrankovies Ist­ván majd éjt nappallá tesz, annyit dolgozik ezekben a na­pokban, — szervez, ládát, rekeszt szerez, ugyanakkor 6 is beáll a sorba, ha erre van szükség —, de sokan állnak mellette segítőtársak is. A pártszervezet, a tanács, s el­sősorban az agronómus. Az elnök mint valami primhege- áűs működik az együttesben — hiszen ezt követeli a sze­repe is, ha nem ennyire kime­rítően is. így telnek most Nógrádmarcalon a hétközna­pok — de a vasárnapok sem különbek­Pád» András Az erdők mélyén— Megszámolni is nehéz vol­na azokat a turistákat, akik Balassagyarmatnál évente átkelnek az Ipoly fölött át­ívelő, két országot összekap­csoló hídon. Vajon hol tölti a szabadságát Oravecz József, a határőrség dolgozója, aki egész évben utazókkal fog­lalkozik. — Azt gondolhatnák, a sok utazótól kedvet kapva, én is vágyódom távoli tájak után. Nem így van. — A nyarat a határállomá­son töltöm, ilyenkor itt a legnagyobb a forgalom. A víz fölött mindig jár egy kis szél, elviselhetőbb a meleg, és szeretem is ezt a mun­kát — Számomra majd ősszel, amikor a forgalom csökken, akkor kezdődik a szabadság. Az ősz a legkedvesebb év­szakom. Egy kis vadászház­ba készülök az Ipoly-menti erdőkbe, mikor majd új színt öltenek a fák, és megszólal­nak a párjukat hívogató szarvasok. Remélem az idén az eddigieknél még szebb agancsokkal gazdagíthatom trófea-gyűjteményemet. Ven­dégként a csehszlovák haLár- őrparancsnok is velem tart idén, az őszi leseken. • Hatan Balassagyarmat la­kói közül. Remélhetően a többiek is ilyen kellemesen töltik szabadságukat. Jó pihenést... Bo bal—Mátéi fy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom