Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

4

NÓGR AB

1965- július T3. keddQltjai'al/u Idegén

Vastag táskákkal járnak most a postások: az alkalmi nagy képeslap-őzön, — időszerű hasonlattal — ismét tetőzik, a karácsonyi, újévi maximumhoz közelít. Nyaralás ideje — mosit érkeznek pihenő rokontól, baráttól, munkatárstól a lapok, hogy tudassák: aki küldte, kellemesem pihen, nagyszerűen tölti Idejét. Némely műhelyben, irodában valóságos ország-világ baedekert lehetne összerakni a lapokból, annyi telöl jönnek, oly sok mindent ábrázolnak. Esztendőn át vártunk erre az időszakra. Ki-ki tartogatta, őrizgette a szabadságnapokat, úgy gazdálkodott velük, hogy maradjon elég a nyárra. S ez így van jói, egész évi munka után jogos és indokolt a pihenés-vágy, a kikapcsoffió- dás. Orvosok, pszdhológusok régen kimutatták:, milyen nagyon fontos az évnek ez a szakasza, valósággal regenerál, megújít a teljes, gondatlan pihenő. Mind gyakrabban hallunk olyan gyárakról, ahonnan az üzemiek többsége szabadságra megy, s míg a nyaralók vízparton, hegyek között frissülnek, az otthonmaradók rendbeh ózzák a geTóbb mint ötven fiatal versenyez a megye legjobb ifjú traktorosa cím elnyeréséért Május elejéig Vonnák László állt az élen. Júliusban azonban négyen is megelőzték. Jelenleg az első és a második helyen azonos teljesítménnyel a szécsényi Borda János és a tolmácsi Csorba András áll. A verseny harmadik helyezettje Závotka József, szintén szécsényi fiatal traktoros.

Egyébként a tolmácsi fiatalok azok, akik szám szerint a legtöbben versengenek és a

Mostanában mind gyakrabban hallunk Salgótarján művész-szülötteinek sikereiről- Legutóbb a fővárosban ünnepelhettünk egy salgótarjáni születésű képzőművészt.

Budapestről, a XVIL kerületből kaptuk azt a meghívót, mely Bóna Kovács Károly salgótarjáni származású szobrász- és festőművész bemutatójára invitált bennünket A Rákosligeti Művelődési Klub Művészetbarátainak Köre a bemutatót egy klubest keretében rendezte meg.

Az ünnep délutánján felkerestük a művészt rákoshegyi otthonában. A gondozott kert mélyén meghúzódó hajlék kincseket rejt: Salgótarjánban és környékén született és azóta készült képzőművészeti alkotásokat. Szűkebb hazánk tájait, a bányász és gyári- munkás-élet mozzanatait ábrázoló szobrok, olaj és akva- rell-képek láttán nem fukarkodtunk a dicsérettel, ám alkotójuk halk, szerény szavakkal hárította el az elismerést: — Ne engem dicsérjenek, hanem a salgótarjáni tájat és embereket. Máig sem értem, hogy a magyar művészek mi- í"•). nem fedezték fel már job- n azt a vidéket és lakó- Az utóbbi időben sokat betegeskedtem, ezért nem tudtam elmenni Fayl Frigyes barátom emlékkiállítására sem. és ezért volt több időm az emlékezésre is. A mai fiatotoknak már jó. ösztöndíjakat, szerződéseket kapnak, állandó kiállításokat rendeznek nekik és vesznek tőlük. Mi gazdátlanul és támogatás nélkül tengődtünk a két világháború közötti anyagi és szellemi bizonytalanságban. Sose felejtem el a volt Bányakapeket, átvizsgálnak, kijavítanak mindent, hogy aztán lendületesebb legyen a munka, kevesebb az akadályValamikor a nyár derekát uborkaszezonnak hívták, s a jelző valami olyasmit takart, hogy semmi sem történt akkor, tikkasztott a nyár, akinek módja, pénze volt rá, nyaralt, kiürültek a hivatalok, a magazinok pazar garden partyk kópéit közölték... Nos: bizonyos értelemben nekünk is van nyári „uborkaszezonunk”. Már ami a nyaralást illeti, hisz egyik — de nem jelentéktelen — jellemzője életünknek az a többszázezer pihenő ember, aki az üdülőtelepeken, sokszor külországban tölti a nyári két hetet. Más értelemben viszont a mi „uborkaszezonunk” egészen más tartalmat nyert.

Értelme kettős. Egyik a pihenés, az erőgyűjtés. Jó dolog csak tudni is; hozzáértő apparátus törődik, gondoskodik róla, hogy szabadságát mind többen, mind jobban töltsék. Fáradozásuk sikerét felszedett kilók, lebarnult, kisimult arcok igazolják széles e hazáiban- S ehhez mi csupán annyit tehetünk most hozVarga Imre például a tavasz- szal a félév végéig csaknem 400 holdas teljesítményt ért el a talajmunkában. A fiatalok a tavaszi időszakra eső versenyvállalásukat — amely több és jobb munkában jutott kifejezésre — teljesítették.

A verseny most egy újabb szakaszhoz érkezett. A tavalyi aratási versenyben ott voltak a legjobb három között a fiatalok képviselői is. Az ifjú traktorosok az idén sem akarnak szégyent vallani.

S. E.

szinóban, 1938-ban nehezen megrendezett banyász-kiáilitá- somat, amelyen mintegy 40 munkámmal szerepeltem. A kiállítás ellenzői között akkor olyan hangok hallatszottak, hogy azt Moszkvába kellene elvinni, ott lenne igazi sikere. Szerepeltem én azóta egy- egy munkámmal országos kiállításokon is, de önállóan a mostani bemutatón lépek újra a nyilvánosság elé. A tizenhetedik kerületiek nagyon kedvesek és igen jól esik, ahogy körülvesznek. A bag- lyasi Munkás Képzőművészeti Szabadiskola melege csap meg közöttük.

Biztos, nem veszik rossznéven, ha azt ajánlom, kövessék otthon a rákosligeti példát. Nekem, mert csak szükségműtermem van, különösen jól esik, hogy találkozha- tom a közönséggel. Ügy gondolom azonban, annak a művésznek sem árt az efféle, akinek tágas műterme van. A közönséggel való érintkezésnek ez a módja igen hasznos a köznek és a művésznek egyaránt. Csináltunk mi annak idején hasonlót Tar- jánban is a Balassa Társaság rendezésébe0, csak sajnos, nagyon ritkán. Ahogy a kerület nálunk jó gazdája ennek az ügynek, otthon is a? lehetne a megye. Hallom, épül a nagy, korszerű kultúrpalota Salgótarjánban. Ott meg is lehetne rendezni ezeket a bemutatókat.

Búcsúzóul gratuláltunk a művésznek és a rákosligeti művészetbarátoknak a szép délutánért és estéért. S őszinte elismerésünknek és köszö- netünknek ezúton is kefeje- zést adunk.

Kovács János

jcsebb. egészségesebb, vidámabb legyen a nyaralas.

De van a mi „uborkaszezonunknak” más tartalma is. Ilyen szezon tulajdonképpen nincs. Hisz ha valamikor is az évben, úgy éppen a nyár derekán van tele mind a két kezünk munkával. Most kezdődik a legnagyobb üzem a földeken, aratás, növényápolás, felkészülés a nyárvégi- őszi betakarításra. S a gyárakban? Most kezdődött a második félév: ilyenkor kell ügyelni a zökkenőmentes folytatásra, most kell megkezdeni az előkészületeket a télre, most dolgoznak a következő esztendő tervein, most fejtik a bányászok azt a szenet, amely decemiberben- januárban meleget ad, most szabják a ruhagyárak a téliöltönyöket és kabátokat^ most tatarozzák az iskolákat, s az építők munkája is java-idejéhez érkezett

Az egykori „uborkaszezon” teljesen fejtetőre állt mint fogalom, s mint valóság — akkori értelméhez képest — merőben visszájára fordult Régi képletét így írhatnék föl: kevés nyaraló — kevés történés. Mai változatát viszont így: százezrek a pihenőhelyek«! — itthon pedig sok- sok^munka; minden órának, percnek eseménye van. Nemcsak az idén, nemcsak most, máskor, más évben is így van ez — már az élet rendje, valóságos tervszerű programmja a zsúfolt tennivalókban gazdag nyár- S mert a mostani esztendőben az árvíz még gyarapítja az elvégezni valót, programunk tehát feszesebb, naptárunk jobban telve, mint máskor volt. Most nemcsak időszerű dolgainkat kell intéznünk: azt is pótolni kell, ami a kényszerű körülmények miatt a múlt hónapokban elmaradt

Van mire erőt gyűjteni, van mire felkészülni. S éppen ezért talán soha nem volt őszintébb a kívánság, amelyet a nyaralni induló munkatársunknak mondunk, mint most: jő pihenést kellemes üdülést — felfrissülést egész esztendőre.

Lantos László

PIACI

A tarjáni piac ma bővelkedik árukban. Az egyik zöldre mázolt stand felett piros betűk hirdetik: „Zöldségáruda”. Fiatal, sötétkék köpenyes kislány áll a stand helyiségében. Előtte a pulton rekeszekben friss karalábé, zöldborsó, s egy nagy ládában újkrumpli. A vevők nézegetik a burgonyát aztán a legtöbben ajk- biggyesztéssel tovább mennek. Igazuk van. Az áru sáros, s válogatva köztük sok rothadt penészes akad.

— Ez bizony csúnya — jegyzem meg az elárusítónőnek.

— Sajnos, a szedéstől- Tároló helyiségünk nedves, a szállításnál is sok nehézség adódik. A múlt hétről is még tíz zsák burgonyánk maradt vissza.

A zöldséges árudával szemben négyszögletes asztalon gyümölcsöt árul egy kendős, kövér asszony. Málnát, epret, egrest, cseresznyét, aprókörtét. Férfi áll kisfiával asztala előtt gusztálja a gyümölcsöt. Végülis az egres mellett dönt, abból vásárol egy litert.

— Apa, vegyél cseresznyét is!

A sokszoknyás néni mosolyogva válogat kövér ujjaival a pirosszemű gyümölcsben, s végül ráakaszt a kisfiú fülére egy-gy pár cseresznyét.

— Tessék! Aztán nagyra nőjj, kiskomám!

Távolabb egy hosszú, zöld stand alatt csomagoló és újságpapíron gombakupacok: az aranysárga csiperke, a fehértörzsű barna kalapos vargánya és sampion.

— Eső után mindig ennyi van — mondja a feketehazá: kívánjuk, hogy miméi telTraktorosok vetélkedője

Borda János és Csorba András áll a verseny élén

(Tudósítónktól) legjobb eredményt érték el.

A nógrádi táj dicsérete egy budapesti tárlaton

Garázdák, dolog-kerülők

dódik, hogy záróra tájban ittas ember kötöz- ködik járókelőkkel, lár- mázik, fácskákat tördel. Az ilyesmi napokig beszédtéma. Előfordul, hogy valaki „eltűnik”, s csak húsz-harminc nap múltán kerül elő a rendőrségi fogdából, ahová közveszélyes munkakerülés miatt jutott. Ez sem marad titokban. A felületesen ítélő ilyenformán könnyen azt hihetné, hogy Salgótarjánban több a garázda, a dologkerülő, mint más hasonló városban. így, szó szerint ez nem igaz; s hogy mennyiben igaz, arra városi, járási rendőrkapitányságon kaptunk választ

Néhány hasonló ügy most is folyamatban van a szabálysértési előadó előtt Ez év első öt hónapjában az előadó nyolc garázdasági és tizenöt közveszélyes munkakerülési ügyben hozott határozatot Több ügyben, mint az elmúlt év azonos időszakában.

A számszerű emelkedésnek számos oka van, főként a köz- veszélyes munkakerülés vonatkozásában. A legnyomó- sabbak egyike, hogy a hatalmas salgótarjáni városrendezés igen sok, nem helybeli munkást is foglalkoztat. A vállalatok pedig természetesen szívesebben dolgoznak a serényekkel, mint a restekkel — akik ráadásul még válogatnak is a munkában. Lassacskán minden munkaterületen el jutunk oda, hogy a jobb keresetet, kedvezőbb beosztást hónapok, évek derekas munkájával kell kiérdemelni; annak elnyeréséhez nem szükséges többé a vállalatok pillanatnyi munkaerőínsége. Szó sincs arról, hogy — különösen férfiember számára — ne kínálkoznék munkaalkalom Salgótarjánban. Ott a hiba, hogy a többnyire szakképzetlen, iskolázatlan dologkerülők viszolyognak a rendszeres fizikai munkától.

A „rendszeres” jelző e tekintetben igen lényeges. Nem kevés azok száma, akik az al- kalomszülte vagonkirakásból tisztességesen élnének, ha akarnának. Az a baj, hogy az alkalmi munkások nagy hányada a heti két-három nap jó keresetét nem családjának juttatja, hanem talponállókban dorbézolja el az ivócimborákkal. (:A szabálysértési eljárás során mindig tüzetesen vizsgálják, hogy az alkalmi munkások mire fordítják keresményüket.:} A kirakodás

SÉTA

jú, sárgakendős árus. — Nyugodtan vehet belőle. Itt a papírom — mutatja a gombaellenőrzési hatóság céduláját.

A ségújfalusi termelőszövetkezet zöldségárudája előtt sokan állnak. Üde karfiol, zöldborsó, zsenge zöldbab, paprika kínálja magát Az asszonyok türelmetlenek. Sürget az idő, nemsokára nyolc óra, kezdődik a munkaidő.

Odébb egy asztalon műanyag dobozban pattogatott kukorica fehérük. Mellette kerekszájú zsákban napraforgómag. Gyerekek állnak az asztal előtt, forintjukat szorongatva kezükben. Ök türelmesek, ráérnek.

Sültpecsenye-illai csapja meg orromat. Üveges polcon. papírtálcán friss fasirozottak sorakoznak. Nehéz ellenállni a csábításnak. Kalapos, barnára sült arcú vidéki férfiak állnak előtte. Jóízűen, nagyokat harapva falatoznak.

— Tessék, vőlegénynek, menyasszonynak! — propagálja margaréta-csokrait egy fehér bajúszú bácsi. Vevői között akad ez is, az is.

Szórakozásnak sem haszontalan a piaci séta. Ám tollhegyre Kívánkozik a sok eí- hajigált, eltaposott cseresznye, eper, zöldborsóhéj látványa. Mind arról árulkodik, hogy sem az eladók, sem a vevőit nem ügyelnek a tisztaságra. Pedig kellene ...

Lassan az én vásárló kosaram is megtelik áruval, s otthon, mint a legtöbb háziasszonyt, bonyolult munka vár: a főzés. Na meg, hogy ki ne felejtsem, a riport megírásaGuttmann Katalin

körül eluralkodott rendszertelenségnek nem lenne nehéz véget vetni azzal, hogy a MÁV alkalmi munkákkal — megfelelő szervezés mellett — állandó munkával rendelkezőket bízna meg.

A salgótarjáni járás területén a közveszélyes munkakerülés jellegzetesen városi probléma. Az említett időszakban e szabály- sértés miatt csupán két falusi ellen folytattak le eljárást. A garázdaság miatt felelősségre vont nyolc személy mind tarjáni.

A botrányos részegség, garázdaság legfőbb oka, hogy számos vendéglátóipari dolgozó gátlástalanul szolgál ki szesszel ittas vendéget. Jogos a kérdés: hányukat vonták e miatt felelősségre? Csak igen keveset. A törvényesség elve megköveteli, hogy határozatot csupán tökéletesen bizonyított esetben Hozzanak az elkövető ellen. De ki lehet a szintén alkoholt fogyasztó vendégek között megbízható tanú? Hol a határ, amely az úgynevezett szalonspiccet elválasztja a részegségtől? Szomorú, hogy sokan a jóbarátság jelének tartják, ha ittas ismerősüknek a csapos kijátszásával juttatnak szeszes italt.

Társadalom ellenes szemléletet tükröz a garázdaság is, a közveszélyes munkakerülés is. Mindkét szabálysértés — súlyosabb esetben bűncselekmény — leküzdése közös tárAltalános hiedelem, hogy a bikák nem szeretik a vörös színt. A spanyol matadorok éppen ezért vörös kendőkkel ingerlik az állatokat.

Nemrég az egyik angol egyetemen végrehajtott kísérletek kimutatták, hogy a bika szeme a vörös szín iránt teljesen érzéketlen. Tehát nem a tzín, hanem a fenyegetőnek vélt mozgás ingerli az állatot.

Mozdulatlan vörös színű felületek iránt a bika közörrvAz erdők övezte lejtős borsóföldön újra és újra végigszáguld a szél. Meglobogtatja a hajladozó asszonyok, lányok tarka szoknyáját. Vidám színfolt ez az ötven-hatvan nő itt a becskei termelőszövetkezet földjén■ De amilyen élénk a színhatás, annyira komor a hangulat.

Az a néhány asszony, aki közvetlenül az út mellett szedi a borsót, igen kelletlenül felelget a kérdésekre, csak okkor enged fel rosszkedvűk, mikor egy-két dologban egyetértünk- Méltatlankodnak a becskei asszonyok.

— Mit gondolnak, lennénk itt még ennyien, ha mi termelőszövetkezeti asszonyok nem szorgalmaznánk a szedést? — kérdezi egyikük elkeseredve. — Ha nem szedjük le ezt a borsót, a mi kárunk lesz...

— A többiek miért nem jönnek? — kérdezzük.

— Az elnök miatt — vágja ki, de úgy látszik megbánta, mert helyesbít. — Jaj, de minek is személyeskedek? Nálunk nem lehet így beszélni. Akármit mondunk az elnöknek, vagy a vezetőknek, mindjárt azt mondják, hogy ne személyeskedjünk. így aztán hiába minden szó.

A másik két asszony csak hallgatja a beszélgetést- Egyikük azonban nem állja meg szó nélkül.

— Vigyázni kell a beszédünkre, de ami igaz, az igaz. Hiába mondtuk az elnöknek, hogy adjon hetven fillérnél többet egy kiló borsó leszedéséért. Nem hajlandó. Pedig a szomszédos Galgauián egy forintot adnak.

— Honnan tudják ezt? — szólunk közbe.

— Az egyik asszonynak az ura mondta. Az hallotta, misadalmi és rendőri feladat. Az utóbbiról most csak ennyit: a járási rendőrkapitányság dolgozói januártól május végéig majdnem tucatnyi, szabadságvesztés büntetését kitöltött embert segítettek munkaalkalomhoz, s körülbelül ugyanennyit, akit saját kérésére támogattak abban, hogy becsületes életmódot kezdhessen. A megyei rendőrfőkapitányságnak szintén nem kevesen köszönhetnek képességeiknek megfelelő munkahelyet

A

z úgynevezett utódgon- 'ozás — a megtévedet- tek nevelése, viselkedésük ellenőrzése — elsődlegesen szaksezrvezeti feladat. Az Acélárugyár, a ZIM, az Öblösüveggyár nem egy szocialista brigádja ért el ebben remek eredményeket A kisebb üzemek még az első lépéseket teszik. Valamennyi nevelésre szoruló embert természetesen nem lehet egy-egy szocialista brigádban elhelyezni. A brigádok munkájában a termelési érdek az első, s ezzel igen szorosan összefügg a brigádtagok anyagi érdekeltsége. S ha sokhelyütt meg is található az áldozatkész kockázatvállalás, nincs mindig üres hely a brigádban; vagy ha akad, betöltésére a jelölt képességei elégtelenek. Érdekes, tanulságos próbálkozás lenne brigádokon kívülálló dolgozót a brigádtagoknak pártfogásukba venniök.

b. s.

bős. Bármilyen furcsa b, * színeket nem tudja megkülön•* böztetni a macska, a kutya, és sok más állat sem- Csupán egyes kutyafajoknál lelhetők fel a színlátás gyenge csöke- vényei. A lovak, a szarvasok, a juhok, a sertések, mókusok a színképnek csupán egyes sávjait különböztetik meg, például a vöröset. vagy a zöldet. A színeken a majmok igazodnak el a legjobban, különösen a csimpánz.

kor bemondták a községi hangoshíradóban...

Néhány percre elhállgai- nak. Akik távolabb szedik, egyre ide tekingetnek- Nagy az asszonyt kíváncsiság.

— Én nem tudom, mit akar az elnökünk — kezdi újra az első asszony — szóltunk neki, hogy nem lesz betakarítva a borsó. Az asszonyok, a családtagok elmennek inkább a háztájiba meg napszámba. Ott megkeresik a hetven forintot, meg kapnak még kosz- tot is. Itt meg egész nap dolgozhatunk, hogy vigyünk haza valamit.

— Mennyit lehet itt találni? — fordítjuk kissé tréfá- sabbra a szót.

— Mi idősebbek hetven, nyolcvan kilót tudunk csak összeszedni. Egy-két fiatal eléri a száz-százhúsz kilót. De nem jönnek. Lehetnénk itt naponta kétszázan is. Csak legalább nyolcvan-kilencven fillért adnának. Hát még ha egy forintot! De ennyi van a télen aláírt vállalási lapon

Nem tudják megmondani, mekkora táblán van borsója a termelőszövetkezetnek, any nyit mondanak csak, hogy nagy területen, s alig három napja kezdhették el a »-<?- dést az esőzés miatt. De n nevüket nem hajlandók elárulni, mert attól tartan hogy ezt a tájékoztatást sem veszi szívesen az elnök vagy a vezetőség. Hiába kérleljük őket, nem állnak kötélnek, s arra hivatkoznak, amit az elnök szokott mondogatni: nem lehet személyeskedni:

Pedig talán érdemes lenne valamivel többet fizetni a a megtermett borsóért, mint amennyi a vállalási lapon van. Azért is, hogy g ban haladjon a munka. ne menjen veszendőbe az. ni megtermett.

— P —

A bika és a vörös szín

Méltatlankodó becskei asszonyok