Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-16 / 166. szám
2 NŐGR A n 1965. július 16. péntek Kádár János elvtárs látogatása megyénkben (folytatás az L oldalró) politikai ismereteinek gyarapítását, öntudatának formálását segíti elő, hanem a mozgalmon kívül álló dolgozók neveléséhez is jelentékenyen hozzájárul. Az illetékes pártós állami szervek a jövőben is minden módon elő kívánják segíteni e nagyszerű kezdeményezés minél szélesebb körű kibontakoztatását. A továbbiakban a gazdasági munka és a termelés egyéb vonatkozásairól szólt Kádár János. Utalt a párt múlt év decemberi határozatára, amelyet meggyőződése szerint, a nógrádi szénmedence bányászai is megértettek. Ezt bizonyítják a bányaüzemek idei jó eredményei is. A problémákat azonban még nem oldottuk meg, nagy feladatok állnak még előttünk. Például gazdaságosabbá kell tenni a termelést és jelentős munka- szervezési feladatokat kell megoldanunk. Nagyon fontos az is, hogy a zavartalan termeléshez szükséges feltételeket minden munkahelyen biztosítsák. Csak így lehet rendet és fegyelmet tartani bányákban, üzemekben és másutt. A rend alapja csak a becsületesen, tisztességesen elvégzett munka, a szocialista emberi magatartás lehet. Részletesen beszélt a kül- és belpolitikai kérdésekről, majd befejezésül kérte a szocialista brigád vezetőket: vigyék magukkal és adják át a nógrádi bányászoknak a Központi Bizottság üdvözletét, mondják meg, a jövőben is számít rájuk és ők is számíthatnak a Központi Bizottságra. A közvetlen hangú tanácskozást követő közös ebéden Pothomik József élvtárs átadta a tröszt dolgozóinak ajándékát — egy miniatűr csillét, valamint bányászlámpát — megyénk kedves vendégének Asztalbontás után Kádár elvtárs társaságával együtt rövid sétát tett a bányavárosban. Szécsényb en Kádár elvtárs a megye vezetőinek társaságában délután három óra után érkezett Nagybátonyból Szécsénybe. A nagymúltú község országoshírű közös gazdaságában a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet központjában a házigazda, Sümegi János tsz-elnök, országgyűlési képviselő, Kanyó Béla, a szécsényi járási párt- bizottság titkára, Bodnár József, a járási tanács-vb elnöke, a község vezetői, a termelőszövetkezetiek és a község lakosságából számosán fogadták a vendégeket. Az üdvözlések után a kedves látogatókat az újonnan épült klubterembe kisérték, ahol Kádár elvtárs és társasága, valamint vendéglátóik baráti beszélgetésre ültek asztalhoz. Érdeklődve figyelt mindenki, amikor Sümegi János tsz- elnök röviden, keresetlen szavakkal ecsetelte a szécsényi parasztság hagyományait, életútját, a termelőszövetkezeti gazdálkodás kialakulását és fejlődését. Tetszett a vendégeknek, amikor elmondta, ha nem is elsőként, de Szécsény- ben is felismerték a parasztgazdák a jövendő útját. Nem mástól várták a nagy átalakuláshoz a segítséget, hanem a család és az állam iránti kötelezettség alapján erős, közös gazdaságot teremtettek. — Az egykori tizenöt tagú termelőszövetkezet ma már több mint négyezer holdon gazdálkodik, 610 taggal — mondotta Sümegi János. — Eredményeinkkel nem dicsekszünk — folytatta — hanem inkább mértéktartóan mérlegeljük eddigi utunkat és erőnk tudatában tervezzük jövőnket Vélem, hogy ehhez jogot ad az az ötéves fejlődés, amely nálunk nagyszerű eredményeket hozott Nagyon találóan fejezte ki magát á házigazda, amikor a szövetkezeti gazdálkodás egyik legfontosabb alappilléréről, a szövetkezeti demokráciáról szólt — Közös a mi örömünk, közös a mi bánatunk. Mindannyiunk öröme, hogy eleget teszünk áruértékesítési terveinknek, az állam iránti kötelességünknek. hogy nálunk Szécsényben majdnem tizenötezer forint a tagok évi átlagjövedelme, és sokaké meghaladja a húszezer forintot is. Persze közös a baj és a gond is. A mi zabolátlan Ipoly folyónk vize még mindig rajta áll ezer hold rétünkön és legelőnkön. Innen már nem lesz takarmányunk. S akadnak jócskán gondjaink, amelyek egyben a szövetkezeti mozgalom országos gondjai is. Kádár elvtárs, a szövetkezetiek és Szécsény kedves vendége, nem hagyta szó nélkül az elnök baráti szavait Közvetlen hangon megköszönte a házigazdák vendégszeretetét. Beszélt a gyermekkor éveiről, a keserves parasztsorsról, amit átélt Felelevenített egy régi, kedves emléket amikor először találkozott a szécsényi emberekkeL — Olyan ez a látogatás, mint két jó ismerősé, «kik régen látták egymást — mondotta Kádár elvtárs. — Eljöttünk köszönni, megnézni hogy vannak és erőt egészséget kívánni a további munkához. Szavai végén melegen gratulált a termelőszövetkezet igen jó eredményeihez. A magyaros vendégszeretet tovább emelte a találkozó hangulatát. A szövetkezeti gazdák és a kedves vendég között meghitt beszélgetés alakult ki. Velenczei János, a termelőszövetkezet gépészeti brigádvezetője megjegyezte Kádár elvtársnak, hogy a tsz ereje a tagok megfontoltságában van. A szé- osényiek olvasott emberek, nem egykönnyen állnak rá vailamire, de ami mellett letették a garast, amellett hűségesen kitartanak. Javában folyt az eszmecsere. amikor az asszonyok közül felemelkedett özv. Horváth Józsefné. Erőteljes hangjára mindenki felfigyelt. Nem válogatta a szavakat, hiszen nem szokott ő ilyesmihez. — örülünk, mi benczúr- falvi asszonyok, hogy ebbe a családba tartozunk. Nem tudok én többet mondani. Dolgozni annál inkább. Jó ez az öröm, de még nagyobb lenne, ha a mi tsz-vezetőink mielőbb meg tudnák oldani a téli foglalkoztatásunkat is. Ezután nem lehetett nem üríteni a poharat a szécsényi asszonyok, a termelőszövetkezeti asszonyok egészségére. S erre, mintegy véletlenül, két hollókői népviseletbe öltözött leány, Urbán Margit és Czimer Ágnes lépett a terembe, Ledeczki Istvánná növény- termesztési szocialista brigádvezető kíséretében. Meleg szavakat mondva, palóc-babával és egy háziszőttes terítőSümegi János tsz-elnök tájékoztatja a vendégeket a termelőszövetkezet cleteroL vei ajándékozták meg Kádár elvtársat. E rövid, kis jelenet után Bán Lajos, a tsz pöstényi üzemegységének vezetője beszélgetett a szövetkezet kedves vendégével. De nemcsak ő, hanem mindenki, aki a teremben volt, váltott vele néhány szót, vagy szeretett volina szólni Kádár elvtárs- hoz. Végül Sümegi János meghívta Kádár elvtársat és társaságát, hogy tekintsék meg együtt a közös gazdaság büszkeségét, a kertészetet. Már éppen indulni akartak, mikor piruló, zavart kislány — Juhász Julianna — lépett Kádár elvtárshoz és a helybeli iskolások nevében köszöntötte, majd átadta neki a fiatalság legszebb ajándékát, egy csokor virágot. Alkanyodott, amikor a látogatók megtekintették az impozáns, százholdas gépesített kertészetet. A kertészet kapujában már sokan várták a vendégeket* Itt Lenti László főkertész fogadta a társaságot. Üdvözlő szavai után megtekintették a gazdaságot. A mértani pontossággal sorakozó melegágyak között Kádár elvtársék megálltak. Két kislány, akik éppen a paprikát szedték, meglepetten felemelkedtek. Hirtelen zavarukban nem tudtak mit szólni. Kádár elvtárs azonban kérdezett, s erre felelni már sokkal köny- nyebb feladat volt. — Marosvölgyi Teréz vagyok — mondta egyikük. Már régebben itt dolgozom. Szakiskolát végeztem és most járok a kertészeti technikum levelező tagozatának első osztályába — felelte az érdeklődésre. — Szép paprika, nincs ez véletlenül a szárához kötve — évődött valaki a kislány- nyál. Felcsattant a jóizű nevetés. — Á, dehogyis — tiltakozott Kovács Erzsi a másik lányka, s bizonyságul még fel is emelt egy paprikát. Humorban nem volt hiány, de komoly beszédben sem. S míg a vendiégeik a gazdag ágyásokat nézegették, arról folyt a szó, hogy mennyire fontos lenne még több zöld árut, még több primőrt adni a városi embereknek — mindenekelőtt a salgótarjániaknak. A ha itatóházban rend, tisztaság. A rakodószín alatt serény női kezek válogatták a burgonyát. Tisztelettel köszöntötték Kádár elvtársat, a vendégeket, de azárt a munka nem állt meg. A szín egyik végében szállításra váró, ládákba szedett uborka hívta fel magára a figyelmet Tetszett a szép. friss áru. Vizsgálgatták, s közben árakról, minőségről röpködtek a szavak. A vendégek idejéből további időzésre nem futotta. A nap már a látóhatárról integetett, mire befejeződött a kertészet megtekintése. Baráti kézszorítások, búcsúszavak következtek- S ekkor, mintha csak a föld alól bukkantak volna, elő, egy barázdált arcú idős asszony, egy virága teljében levő leány és egy aprócska lánygyerek állt Kádár elvtárs elé. Barkó Józsefné és Vincze Julianna, a kertészeti dolgozók nevében köszönetét mondott a kedves vendégek látogatásáért, a kis Lenti Erika pedig égő vörös szegfűcsokrot nyújtott át Kádár elvtársnak. Bal assag^armaton A szécsényi termelőszövetkezetből Kádár János elvtárs és kísérete Balassagyarmatra, a régi. de mindinkább megif- jodó városba látogatott el. A gyarmatiak már tudtak a párt Központi Bizottsága első titkárának érkezéséről. Sokan sétáltak az utcán, amikor a gépkocsik végiggördültek az útvonalon. Kádár elvtárs régi ismerője Balassagyarmatnak, többször megfordult itt. A gyarmatiak jó érzéssel várhatták a kedves vendéget, hiszen az utóbbi évek során nagyon nagy változás jelzi a gazdasági, társadalmi átalakulást. Valamikor a „palóc főváros” úgyszólván semmilyen iparral nem rendelkezett. Ma számos, a lakosság részére termelő üzemben több ezren dolgoznak. A Kőbányai Porcelángyár helyi üzeme mellett fejlődő vas-, bútoripart találni. Az idén megkezdte munkáját egy finomkötöttárugyár, s ez az idén tovább fejlődik, ahol további 200 nő talál munkaalkalmat. Bővítik a többi üzemet is. ' Dicséretes, hogy a város vezetői a fejlődéssel járó gondok megoldásában sok feladatot vállalnak magukra Ezek mutatkoznak meg azokban a társadalmi összefogásokban, amelynek már számos gyümölcse beéreTV A KISZ lakás- építkezést kezdeményezett, s ebben az évben az állam negyven család részére épít otthont. Ilyen megváltozott város fogadta Kádár János elvtársat. A vendéget és az útjára elkísérő megyei vezetőket a pártszékház előtt Géczi Imre, a városi pártbizottság első titkára, Lombos Márton, a városi tanács-vb elnöke, Andó Gyula, a járási pártbizottság első titkára és Pelle János, a járási tanács-vb elnöke fogadta. Kádár elvtárs alig, hogy kiléték a város polgárai, s felcsattant a taps. Kádár elvtársat ezután a pártbizottság tanácstermébe invitálták, ahol a rögtönzött kiállításon mutatták meg neki a város ipari termékeit, az Ipoly Cipőgyár exportminőségű készítményeit, a Fémipari Vállalat legújabb gyártmányait, a bútorgyár kicsinyített termékeinek darabjait. Miután a vendégek elhelyezkedtek az asztalok körül, kötetlen beszélgetésre került sor a város múltjáról, jelenéről és jövőjéről. A beszélgetés befejezése utón Géczi elvtérs átnyújtotta a város dolgozóinak ajándékát egy gyorsfőző Kolibrit, mely a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál készült. Kádár elvtárs a szívélyes vendéglátás után a város, a járás és a megye vezetőivel sétára Indult. A főutca percek alatt zsúfolt lett, megélénkült, úgyszólván megállt a forgalom, mindenki — ha csak egy futó pillanatra is — látni akarta Kádár ehdársat A séta közben először megállt annál az épületnél, amelyben 1945-ben megalakult a kommunista párt, ahol ennék megörökítésére nemrég emléktáblát lepleztek le, majd a Petőfi emléktábla előtt időztek néhány percig. A séta után, a látogatás végeztével a Központi Bizottság első titkára, amikor búcsúzni kezdett, köréje sereglettek a gyarmatiak. Üjból felcsattan a taps. Kádár elvtárs megköszönte a vendéglátást és elbúcsúA vendégek a. kíséretében megtekintik a közös gazdaságot pett a gépkocsiból, körülvet- zott a város lakóitok
