Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-16 / 166. szám

2 NŐGR A n 1965. július 16. péntek Kádár János elvtárs látogatása megyénkben (folytatás az L oldalró) politikai ismereteinek gyara­pítását, öntudatának formálá­sát segíti elő, hanem a moz­galmon kívül álló dolgozók neveléséhez is jelentékenyen hozzájárul. Az illetékes párt­ós állami szervek a jövőben is minden módon elő kíván­ják segíteni e nagyszerű kez­deményezés minél szélesebb körű kibontakoztatását. A továbbiakban a gazdasá­gi munka és a termelés egyéb vonatkozásairól szólt Kádár János. Utalt a párt múlt év decemberi határozatára, ame­lyet meggyőződése szerint, a nógrádi szénmedence bányá­szai is megértettek. Ezt bizo­nyítják a bányaüzemek idei jó eredményei is. A problémá­kat azonban még nem oldot­tuk meg, nagy feladatok áll­nak még előttünk. Például gazdaságosabbá kell tenni a termelést és jelentős munka- szervezési feladatokat kell megoldanunk. Nagyon fontos az is, hogy a zavartalan ter­meléshez szükséges feltétele­ket minden munkahelyen biz­tosítsák. Csak így lehet ren­det és fegyelmet tartani bá­nyákban, üzemekben és má­sutt. A rend alapja csak a becsületesen, tisztességesen elvégzett munka, a szocialis­ta emberi magatartás lehet. Részletesen beszélt a kül- és belpolitikai kérdésekről, majd befejezésül kérte a szo­cialista brigád vezetőket: vi­gyék magukkal és adják át a nógrádi bányászoknak a Köz­ponti Bizottság üdvözletét, mondják meg, a jövőben is számít rájuk és ők is szá­míthatnak a Központi Bizott­ságra. A közvetlen hangú tanács­kozást követő közös ebéden Pothomik József élvtárs át­adta a tröszt dolgozóinak ajándékát — egy miniatűr csillét, valamint bányászlám­pát — megyénk kedves ven­dégének Asztalbontás után Kádár elvtárs társaságával együtt rövid sétát tett a bá­nyavárosban. Szécsényb en Kádár elvtárs a megye ve­zetőinek társaságában délután három óra után érkezett Nagybátonyból Szécsénybe. A nagymúltú község országoshírű közös gaz­daságában a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet központjában a házigazda, Sümegi János tsz-elnök, or­szággyűlési képviselő, Kanyó Béla, a szécsényi járási párt- bizottság titkára, Bodnár Jó­zsef, a járási tanács-vb elnö­ke, a község vezetői, a terme­lőszövetkezetiek és a község lakosságából számosán fogad­ták a vendégeket. Az üdvözlések után a ked­ves látogatókat az újonnan épült klubterembe kisérték, ahol Kádár elvtárs és társasá­ga, valamint vendéglátóik ba­ráti beszélgetésre ültek asz­talhoz. Érdeklődve figyelt minden­ki, amikor Sümegi János tsz- elnök röviden, keresetlen sza­vakkal ecsetelte a szécsényi parasztság hagyományait, élet­útját, a termelőszövetkezeti gazdálkodás kialakulását és fejlődését. Tetszett a vendé­geknek, amikor elmondta, ha nem is elsőként, de Szécsény- ben is felismerték a paraszt­gazdák a jövendő útját. Nem mástól várták a nagy átalaku­láshoz a segítséget, hanem a család és az állam iránti kö­telezettség alapján erős, közös gazdaságot teremtettek. — Az egykori tizenöt tagú termelőszövetkezet ma már több mint négyezer holdon gazdálkodik, 610 taggal — mondotta Sümegi János. — Eredményeinkkel nem dicsek­szünk — folytatta — hanem inkább mértéktartóan mérle­geljük eddigi utunkat és erőnk tudatában tervezzük jövőnket Vélem, hogy ehhez jogot ad az az ötéves fejlődés, amely nálunk nagyszerű eredményeket hozott Nagyon találóan fejezte ki magát á házigazda, amikor a szövetkezeti gazdálkodás egyik legfontosabb alappillé­réről, a szövetkezeti demok­ráciáról szólt — Közös a mi örömünk, közös a mi bánatunk. Mind­annyiunk öröme, hogy eleget teszünk áruértékesítési ter­veinknek, az állam iránti kö­telességünknek. hogy nálunk Szécsényben majdnem tizen­ötezer forint a tagok évi át­lagjövedelme, és sokaké meg­haladja a húszezer forintot is. Persze közös a baj és a gond is. A mi zabolátlan Ipoly folyónk vize még mindig raj­ta áll ezer hold rétünkön és legelőnkön. Innen már nem lesz takarmányunk. S akad­nak jócskán gondjaink, ame­lyek egyben a szövetkezeti mozgalom országos gondjai is. Kádár elvtárs, a szövetkeze­tiek és Szécsény kedves ven­dége, nem hagyta szó nélkül az elnök baráti szavait Köz­vetlen hangon megköszönte a házigazdák vendégszeretetét. Beszélt a gyermekkor éveiről, a keserves parasztsorsról, amit átélt Felelevenített egy régi, kedves emléket amikor először találkozott a szécsényi emberekkeL — Olyan ez a látogatás, mint két jó ismerősé, «kik régen látták egymást — mon­dotta Kádár elvtárs. — El­jöttünk köszönni, megnézni hogy vannak és erőt egész­séget kívánni a további mun­kához. Szavai végén melegen gra­tulált a termelőszövetkezet igen jó eredményeihez. A magyaros vendégszere­tet tovább emelte a találkozó hangulatát. A szövetkezeti gazdák és a kedves vendég között meghitt beszélgetés alakult ki. Velenczei János, a termelőszövetkezet gépé­szeti brigádvezetője megje­gyezte Kádár elvtársnak, hogy a tsz ereje a tagok meg­fontoltságában van. A szé- osényiek olvasott emberek, nem egykönnyen állnak rá vailamire, de ami mellett le­tették a garast, amellett hű­ségesen kitartanak. Javában folyt az eszmecse­re. amikor az asszonyok kö­zül felemelkedett özv. Hor­váth Józsefné. Erőteljes hang­jára mindenki felfigyelt. Nem válogatta a szavakat, hiszen nem szokott ő ilyes­mihez. — örülünk, mi benczúr- falvi asszonyok, hogy ebbe a családba tartozunk. Nem tu­dok én többet mondani. Dol­gozni annál inkább. Jó ez az öröm, de még nagyobb lenne, ha a mi tsz-vezetőink mie­lőbb meg tudnák oldani a téli foglalkoztatásunkat is. Ezután nem lehetett nem üríteni a poharat a szécsényi asszonyok, a termelőszövetke­zeti asszonyok egészségére. S erre, mintegy véletlenül, két hollókői népviseletbe öl­tözött leány, Urbán Margit és Czimer Ágnes lépett a terem­be, Ledeczki Istvánná növény- termesztési szocialista bri­gádvezető kíséretében. Meleg szavakat mondva, palóc-babá­val és egy háziszőttes terítő­Sümegi János tsz-elnök tájékoztatja a vendégeket a termelőszövetkezet cleteroL vei ajándékozták meg Kádár elvtársat. E rövid, kis jelenet után Bán Lajos, a tsz pöstényi üzemegységének vezetője be­szélgetett a szövetkezet ked­ves vendégével. De nemcsak ő, hanem mindenki, aki a teremben volt, váltott vele néhány szót, vagy szeretett volina szólni Kádár elvtárs- hoz. Végül Sümegi János meg­hívta Kádár elvtársat és tár­saságát, hogy tekintsék meg együtt a közös gazdaság büsz­keségét, a kertészetet. Már éppen indulni akartak, mikor piruló, zavart kislány — Ju­hász Julianna — lépett Ká­dár elvtárshoz és a helybeli iskolások nevében köszöntöt­te, majd átadta neki a fia­talság legszebb ajándékát, egy csokor virágot. Alkanyodott, amikor a lá­togatók megtekintették az impozáns, százholdas gépesí­tett kertészetet. A kertészet kapujában már sokan várták a vendégeket* Itt Lenti László főkertész fogadta a társaságot. Üdvöz­lő szavai után megtekintet­ték a gazdaságot. A mértani pontossággal sorakozó meleg­ágyak között Kádár elvtársék megálltak. Két kislány, akik éppen a paprikát szedték, meglepetten felemelkedtek. Hirtelen zavarukban nem tudtak mit szólni. Kádár elv­társ azonban kérdezett, s er­re felelni már sokkal köny- nyebb feladat volt. — Marosvölgyi Teréz va­gyok — mondta egyikük. Már régebben itt dolgozom. Szak­iskolát végeztem és most já­rok a kertészeti technikum le­velező tagozatának első osz­tályába — felelte az érdek­lődésre. — Szép paprika, nincs ez véletlenül a szárához kötve — évődött valaki a kislány- nyál. Felcsattant a jóizű neve­tés. — Á, dehogyis — tiltako­zott Kovács Erzsi a másik lányka, s bizonyságul még fel is emelt egy paprikát. Humorban nem volt hiány, de komoly beszédben sem. S míg a vendiégeik a gazdag ágyásokat nézegették, arról folyt a szó, hogy mennyire fontos lenne még több zöld árut, még több primőrt adni a városi embereknek — min­denekelőtt a salgótarjániak­nak. A ha itatóházban rend, tisz­taság. A rakodószín alatt se­rény női kezek válogatták a burgonyát. Tisztelettel kö­szöntötték Kádár elvtársat, a vendégeket, de azárt a mun­ka nem állt meg. A szín egyik végében szállításra vá­ró, ládákba szedett uborka hívta fel magára a figyelmet Tetszett a szép. friss áru. Vizsgálgatták, s közben árak­ról, minőségről röpködtek a szavak. A vendégek idejéből to­vábbi időzésre nem futotta. A nap már a látóhatárról in­tegetett, mire befejeződött a kertészet megtekintése. Bará­ti kézszorítások, búcsúszavak következtek- S ekkor, mintha csak a föld alól bukkantak volna, elő, egy barázdált ar­cú idős asszony, egy virága teljében levő leány és egy aprócska lánygyerek állt Ká­dár elvtárs elé. Barkó Józsefné és Vincze Julianna, a kerté­szeti dolgozók nevében kö­szönetét mondott a kedves vendégek látogatásáért, a kis Lenti Erika pedig égő vörös szegfűcsokrot nyújtott át Kádár elvtársnak. Bal assag^armaton A szécsényi termelőszövet­kezetből Kádár János elvtárs és kísérete Balassagyarmatra, a régi. de mindinkább megif- jodó városba látogatott el. A gyarmatiak már tudtak a párt Központi Bizottsága első titkárának érkezéséről. Sokan sétáltak az utcán, amikor a gépkocsik végiggördültek az útvonalon. Kádár elvtárs régi ismerő­je Balassagyarmatnak, több­ször megfordult itt. A gyar­matiak jó érzéssel várhatták a kedves vendéget, hiszen az utóbbi évek során nagyon nagy változás jelzi a gazda­sági, társadalmi átalakulást. Valamikor a „palóc fővá­ros” úgyszólván semmilyen iparral nem rendelkezett. Ma számos, a lakosság részére termelő üzemben több ezren dolgoznak. A Kőbányai Por­celángyár helyi üzeme mel­lett fejlődő vas-, bútoripart találni. Az idén megkezdte munkáját egy finomkötöttáru­gyár, s ez az idén tovább fej­lődik, ahol további 200 nő talál munkaalkalmat. Bővítik a többi üzemet is. ' Dicséretes, hogy a város ve­zetői a fejlődéssel járó gon­dok megoldásában sok felada­tot vállalnak magukra Ezek mutatkoznak meg azokban a társadalmi összefogásokban, amelynek már számos gyü­mölcse beéreTV A KISZ lakás- építkezést kezdeményezett, s ebben az évben az állam negyven család részére épít otthont. Ilyen megváltozott város fogadta Kádár János elvtársat. A vendéget és az útjára elkí­sérő megyei vezetőket a párt­székház előtt Géczi Imre, a városi pártbizottság első titká­ra, Lombos Márton, a városi tanács-vb elnöke, Andó Gyu­la, a járási pártbizottság első titkára és Pelle János, a járá­si tanács-vb elnöke fogadta. Kádár elvtárs alig, hogy kilé­ték a város polgárai, s felcsat­tant a taps. Kádár elvtársat ezután a pártbizottság tanács­termébe invitálták, ahol a rögtönzött kiállításon mutat­ták meg neki a város ipari termékeit, az Ipoly Cipőgyár exportminőségű készítményeit, a Fémipari Vállalat legújabb gyártmányait, a bútorgyár ki­csinyített termékeinek darab­jait. Miután a vendégek elhe­lyezkedtek az asztalok körül, kötetlen beszélgetésre került sor a város múltjáról, jelené­ről és jövőjéről. A beszélgetés befejezése utón Géczi elvtérs átnyújtot­ta a város dolgozóinak ajándé­kát egy gyorsfőző Kolibrit, mely a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalatnál készült. Kádár elvtárs a szívélyes vendéglátás után a város, a járás és a megye vezetőivel sétára Indult. A főutca percek alatt zsúfolt lett, megélén­kült, úgyszólván megállt a forgalom, mindenki — ha csak egy futó pillanatra is — látni akarta Kádár ehdársat A séta közben először meg­állt annál az épületnél, amely­ben 1945-ben megalakult a kommunista párt, ahol ennék megörökítésére nemrég emlék­táblát lepleztek le, majd a Petőfi emléktábla előtt időz­tek néhány percig. A séta után, a látogatás végeztével a Központi Bizottság első titká­ra, amikor búcsúzni kezdett, köréje sereglettek a gyarma­tiak. Üjból felcsattan a taps. Kádár elvtárs megköszön­te a vendéglátást és elbúcsú­A vendégek a. kíséretében megtekintik a közös gazdaságot pett a gépkocsiból, körülvet- zott a város lakóitok

Next

/
Oldalképek
Tartalom