Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
kedd NAGRao 3 19S5- július 13. Színvonalas klubéletet Salgótarjánban! 4 közelmúltban egy na- gyón értékes ankéton vettem részt, amelyen a klubélettel foglalkoztak. Az ankét adta az ötletét ennek az írásnak, pontosabban ax ott hallottak győztek meg ismételten arról, hogy a klubmozgalom néhány problémája feltétlenül tisztázásra szorul, hiszen helyi vonatkozásban is több téves felfogás uralkodik a klubok fogalmáról, feladatáról. A Művelődésügyi Minisztérium által kiadott irányelvek szerint „szükségessé vált a népművelésben is új, kötetlen formák széleskörű alkalmazása, melyekkel nehezen megközelíthető társadalmi rétegekhez is eljuthatunk. Az új formák egyike a klub”. A klub elnevezést jogosan viselő népművelési formának meghatározott célkitűzései vannak, amelyek közül a legfontosabbak: a művelődés és a szórakozás egységének a megteremtése; a társasélet kötetlen formáinak kialakítása; a közösségi életre nevelés; az aktivitás felkeltése. A szervezett klubélet kialakításának elengedhetetlen feltétele az előre meghatározott program. Ez csak akkor lehet népszerű, és tarthat számot érdeklődésre, ha az adott közösség igényeire épül. A tagság érdeklődési körének a felmérése, valamint a Idubrend, és a rendezvények programjának kialakítása a klubvezetőség feladata. Megkülönböztetett szerepe van a klubvezetőnek, aki lehetőleg ne legyen azonos a művelődési otthon igazgatójával. A fentiek csak a legfontosabb ismérvei a klubnak, de vizsgálódási szempontoknak feltétlenül elegendőek. Salgótarjánban tizenhárom szakszervezeti és egy tanácsi művelődési otthon működik jelenleg. Az utóbbihoz tartozik a Z.pálfalvi Csokonai és a Pécskő utcai Klub is. Jelen esetben a klub elnevezés nem a tartalmi munkára utal, hanem az épület nagyságára. A művelődési otthon típusú intézmények között ugyanis nagyságrendileg megkülönböztetünk házat, otthont, termet és klubot. Az intézmények munkaterveiben szereplő általános, nyugdíjas, ifjúsági, bányász stb- klubok azonban már félreismerhetetlenül az általunk tárgyalt népművelési formát jelentik. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy szinte egyik sem felel meg teljes egészében a klubélet kritériumainak, hiányzik a rendszeresség, a szervezett forma. Sok helyütt a játéktermet nevezik klubnak, másutt a szakkörre húzzák rá ezt a divatos elnevezést. Mi az oka vajon a klubélet hiányának, hiszen azt nem mondhatjuk, hogy a sokoldalú és differenciált klubtevékenység kialakítását terem és berendezéshiány gátolná, mert az objektív lehetőségek szinte 'valamennyi művelődési otthonban adottak. A z első helyen talán a ** helytelen szervezést említhetnénk. A klub a művelődési otthonon belül nem kap teret önálló életre. Hiányzik a klubvezetőség, és még- inkább a képzett klubvezető. A helyi gyakorlat szerint egy hetes tanfolyam kevésnek bizonyul a továbbképzésre. Nehezíti a helyzetet, hogy ezeken a tanfolyamokon szinte minden évben mások vesznek részt és így senki nem részesül folyamatos képzésben. A klubvezetők részére rendszeres továbbképző tanfolyamokat és tapasztalatcseréket kellene szervezni, amelyeken már jóelőre tudatosan kiválasztott aktívák vennének részt. A néhol tapasztalható kísérlet a kötött forma bevezetésére éppen a sablonos, unalmas előadások és foglalkozások miatt bukik meg. Pedig a tervszerű foglalkozásoknak is szórakoztatóknak kell lenniük. Hiányzik a könyvtár és a klub harmónikus együttműködése, pedig a klubban való helyszíni olvasás biztosítása elengedhetetlen. A tagság, ha van ilyen, nem érzi magát otthonosan a klubban, pedig néhány díszítő elem, növény, virág fotó vagy kép mindjárt hangulatosabbá tenné a klubhelyiséget. A közösségi élet kialakítására jó alkalom lehet a családi és társadalmi Jellegű események (házasságkötés, névadás, névnap, kitüntetés) megünneplése. Nincs tehát színvonalas klubélet Salgótarjánban. Pedig, hogy mennyire kellene, azt az bizonyítja, hogy az emberek szívesen használják a klub elnevezést, mert vonzó előttük. Az elnevezés téves használata azonban éppen a tartalmi munka hiányosságaiból fakad. Ezért viszont már nem ők a felelősek. Csongrády Béla A Magyarnándorl Állami Gazdaság vezetőt gondoskodnak arról, hogy a gazdaság dől gozói a határban is meleg ételhez jussanak ebédidőben. Ahol Ígérnek — de meg in adják Ecsegen a rendrearató gép levágta vagy huszonöt holdon az őszi árpát, s megállt. Megeredt az «6 — nem lehetett tovább aratni. Szemerkél az eső, kihajt a község. Egy-két kisgyerek játszik a házak között. A termelőszövetkezeti Irodán lázas munka folyik. Miklós Sándor elnök, és Vilóczi Ferenc taz párttítkár az aratásról beszélget. Az elnök aggodalmasan ki-kitekint az esőbe. — Ha nem lesz más megoldás, kézi kaszálással folytatjuk az aratiiat, mert a gabona érett — mondja az elnök. A párttitkár bólint. — Csak eláll ez az eső — válaszol reménykedve. Első látásra azt gondolná az ember, hogy Ecsegen nagyon rossz a hangulat, olyan borúsak az aratási kilátások, mint az időjárás. Csak mikor beszélgetünk az elnökkel, akkor derül ki, hogy itt aztán igazán nincs ok az elkeseredésre. Persze jobb lenne napos időben aratni, de mit csináljanak, ha esikAz eesegíek jól megszervezték az aratást, cséplést. Sőt annyira jól, hogy ezt a járásnál el sem akarták hinni. Talán ezért elégedetlenek az ecsegiekkel szemben. De mit mond a készületekről az elnök? Az idei tavasz figyelmeztetett bennünket az aratás körültekintő megszervezésére — mondja Miklós Sándor. — Mivel összesen nyolcszáz hold aratnivaló gabonánk van, ügy gondoltuk, hogy százötven holdon kézzel aratunk. A többit gépre terveztük. Közben azonban az időjárás miatt tervbe kellett venni nagyobb területre a kézi aratást. Mindezt megbeszéltük az emberekkel, s megegyeztünk. Mindenki az erejéhez mérten vállalt három-hat hold aratni valót. Ugyanakkor abban is megállapodtunk, hogy ha lehetőség nyílik több gépi aratásra, ennek arányában csökken a kézi aratás területe. Vagy bekövetkezhet a fordítottja is. Az ecaegi termelőszövetkezeti vezetőség készített tehát egy megállapodást, amely tartalmazza a kézi aratásért járó fizetséget is. Az a százszáztíz haszás, aki vállalta aratást, tudomásul vette a termelőszövetkezet feltételeit és nem lesz reklamálás, ha esetleg a vállalt területnél kevesebb jut egy-egy kaszásra. De akkor sem esnek kétségbe, ha a rossz idő miatt nagyobb területen kell kézzel aratni. — Mi úgy számítottuk, — mondja az elnök — hogy holdanként a learatott gabona tizedét adjuk a tagoknak. De lehetőséget biztosítunk a tagoknak, hogy munkaegységért iát arathassanak, így minden learatott hold után hat munkaegység és húsz kilogramm tcimény Illeti a vállalót. A párttttkár elővesz egy füzetet. amelyben pontosan fel van sorolva: ki mennyi kézi aratást vállait és milyen fizetségért. Jócskán akad itt olyan is, aki munkaegysége« formát választott. De olyan is, aki vegyesen, részért és munkaegységért arat. — A tagok helyeslik ezt a módszert, mert így az aratásban is lehet munkaegységet teljesíteni- Es ez nagyon fontos, mivel mindenkinek teljesíteni kell bizonyos számú munkaegységet — világosít fel az elnök. Az écsegi vezetőket nem Piackutatás a belkereskedelemben Tervesés és piackutatás — Mit keres a vevő jövőre ? —A boltok tudománya Naponta megújuló kérdések: milyen színű, fazonú, méretű ruhát, milyten és mennyi villanykapcsolót vagy hűtőszekrényt keresnek majd a vásárlók hetek, hónapok, netán esztendők múlva? Szorozzuk meg képzeletben ezeket az adatokat a következő számokkal: az országban több mint 46 ezer árusítóhely, ebből csaknem 32 ezer bolt van és e sok kilométernyi pult mögött 80—85 milliárd forint értékű árut adnak el évente. A vásárolt cikkek skálája csak százezres, a szín, a forma, általában a változatok száma csak milliós adatokkal fejezhető ki. Az imént jelzett kérdésekre mégis válaszolniok kell a szakértőknek, méghozzá megközelítő pontossággal, hiszen ha rosszul „Jósolnak”, akkor vagy a vásárlók bosz- szankodnak a bolti elutasítás hallatára: „nem kapható” — vagy a kelleténél több, eladhatatlan készletek halmozódnának fel. Ügy tűnhet, mindez mondvacsinált gond, elvégre a tervek — népgazdasági, minisztériumi és vállalati méretekben — úgyis rögzítik a termelés mennyiségét s az élőállított áruk összetételét. Valójában mér régen túljutottunk azon az időszakon, amikor úgy véltük: a központilag kidolgozott tervek a vásárlói igénvek minden elemét pontosan és évekre előre kifejezik. A népgazdasági tervezésnek ez nem feladata; az országos és minisztériumi számok csak a termelés fejlesztésének Irányát, a főbb termelőeszközök termelését, a beruházásokat stb. rögzíthetik — nem pedig azt, milyen színű és mllven mintáid bútor- textilt keresnek majd a boltokban. Figyelembe kell venni, hogy a kereskedelemnek már régen nemcsak a lakosság elemi igényeit kell kielégítenie, hanem a differenciált keresletet, amelyet a divattól az időjárásig, a vásárlók korösszetételétől a Jövedelmek alakulásáig tömérdek tényező befolyásol. és alkalmázása eléggé megbízható válaszokat adhat a személyes óhajok országossá „szorzott” tendenciáira. Jelenleg elsősorban a Belkereskedelmi Kutató Intézet piackutató osztálya végez ilyen vizsgálatokat. nálunk. Tevékenységének társadalmi jelentőségét talán az is érzékelteti, ha találomra belelapozunk néhány vizsgálati anyagukba. Tanulmányozták például a lakosság úgynevezett tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságát és vásárlási szándékait — ami a mosógép, a TV, a hűtőszekrény stb. várható keresletét fejezi ki, léhát a gyártási és import tervekhez nyújt támpontot. A bérből és fizetésből élők élelmiszervásárlási szokásainak kutatása ilyen kérdésekre kereste a feleletet: mennyi a családok átlagos élelmiszertartaléka, milyen napszakban vásárolnak a háziasszonyok — illetve; ők, vagy a férj vásárol-e, ami ugyancsak módosíthatja a forgalmát —; a lakástól hány percre szerzik be az élelmiszert, hányajj feznek az üzemi étkezés mellett vacsorát stb. Áttekintették azt is, mire takarékoskodnak a KST-tagok, mi az anyák véleménye a gyermek- ruházat választékáról, menynyi kávéfőzőt keresnek majd a boltokban stb. A piackutatók e közérdekű vizsgálataival kapcsolatban nyilvánvalóan az a legfontosabb kérdés: mennyire befolyásolja mindez a kereskedelem és — közvetítésévéi — az ipar tevékenységét? Nos, ma még a lehetőségekhez képest nem eléggé! A tudományos módszerekkel, demográfiai, szociológiai, sőt, megbízhatóan pontos matematikai eszközökkel végzett vizsgálatok, „szépséghibája”, hogy az ezernyi tényből kirostált következtetések érvényesítése ma még korántsem zökkenőmentes. A valóságos igény és a megrendelés nem mindig fedi egymást Igaz, végtére a boltok rendelnek, s ez — úgy tűnhet — megbízhatóan befolyásolja a termékek gyártását. Ám, hogy mégis vannak bosszantó hiánycikkek, másfelől pedig felesleges készletek, az a többi között összefügg azzal is, hogy a piackutatási, kereslet-elemzési módszerek a boltokban sem nyertek még eléggé polgárjogot. A kereskedelmi vállalat jobbára a megelőző időszak eladási számainak „meghosszabbításával” rendel, s nem igazodik eléggé a fogyasztói kereslet esetleges módosulásához. Pedig a helyi — tehát tájanként, településenként. sőt városnegyedenként is változó — igények hullámzását elsősorban a kereskedelmi „szeizmográf”; a bolt érzékeli. A teljes igazsághoz tartozik, hogy sokszor túl hosszú, olykor több hónapos idő választja el a megrendelést a szállítástól, miközben — különösen a divatcikkeknél — a kereslet módosulhat. Mindez természetesen növeli a bolt kockázatát. Csakhogy: bizonyos kockázat nélkül nem lehet kere'-kednj, másrészt: az is a kockázat egy fajtája, ha később hiányzik majd az áru, amelyet a vásárlók keresnek. A kelleténél több. illetve kevesebb áru kétségtelen ellentmondását segít feloldani a korszerű tudomány: o piackutatás. Tegyük hozzá: nemcsak központilag, tehát kutató intézetben alkalmazhatók ezek a módszerek, hanem a boltokban Is, a kérdőíves közvéle- ménykutatástól a nagykereskedelem divatbemutatóval egybekötött vizsgálatáig. r»ey például a cipőkereskedelemnek éppen a napjainkban alkalmazott kitűnő módszeréig; a budapesti modellkiállításig. Itt nem szűk szakmai bizottság tagjai, hanem a vásárlók maguk döntenek arról: milyen cipőket látnának szívesen a boltokban. Mindez megbízható alapot ad a látszólag ködös — valójában: felmérhető, összegezhető — vásárlói óhaj előrejelzéséhez. Tábori András A szakmai műszóval „placMi hír a hirdetőnél? kutatásnak” nevezett — magyarán: bolti igényeinket tanulmányozó tudomány nálunk is mind szélesebben terjed rémiszti meg a rossz idő, bár napsütésben jobb lenne aratni. Alaposan és megfontoltan készültek erre a nyárra is. Azt meg csak helyeselni lehet, hogy számoltak az esetleges kellemetlenebb körülményekkel Is. S így érthető, ha azt mondják, lehet rosz- szabb idő is, ha kell nagyobb területet vágnak kaszával. — Vajon mi az oka, hogy Ecsegen ilyen jó kerékvágásban halad minden? — kérdezem. Elmosolyodik a két ember. — Nagyon egyszerű ennek a titka — mondja az elnök. — Talán úgy lehetne jellemezni, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó... Valóban, Ecsegen tavaly sem volt semmi baj. Az idén sem lesz — legalábbis a munkaerővel, illetve a munkakedvvel. Az eesegíek szívesen dolgoznak, mert tudják, hogy miért, mennyiért dolgoznak, s azt meg is kapják. Az az annyiszor hangoztatott egyéni és közösségi érdek összhangja ebben az esetben igen jól megvalósul. Így már érthető, hogy Ecsegen nyugodtak a termelőszövetkezetiek. Minden Okuk megvan rá. Pádár András Salgótarján, Karancs utca 6 A Magyar Hirdető salgótarjáni kirendeltsége. Koradél- előtt keressük fel a kirendelőig vezetőjét, Faragó Mlk- lósnét. — Ml újság? — Köszönöm, semmi különös — moaolyodik el, s máris kimutatásokat, feljegyzéseket, szed elő az íróasztal fiókjából. — Az újság? — kérdezzük. — Igen. A feljegyzésekből sokmln- den kiderül. Mindenekelőtt az, hogyan dolgozik, tevékenykedik a Magyar Hirdető városunkban? Azt gondolhatnánk, csupán a közületi és egyéni hirdetésekkel foglalkozik. Hiszen tudjuk: a sajtó-, röplap-, falragasz-, film-, diakép-, illetve kishlrdetéseket egyaránt felvesz. S évenként több, mint ezerre tehető azoknak a száma, akik csupán tájékoztatást kérnek valamely ügyes-bajos dolgukban, a ki- rendeltség ugyanis díjtalan tanácsadással is szolgál. Pedig a Magyar Hirdető kirendeltsége sok más egyébbel foglalkozik. A szocialista reklámmal is— Leggyakrabban hasznait formái napjainkban a falragaszok, a röplapok, a leporellók és a tanácsadó kiadványok — mondja Faragó Miklósié kirendeltségvezető. — fi fir kirendeltségünk még nem foglalkozik tájékoztató, illetve reklámkiadványok megjelentetésével, a központi anyagokat Nógrád megyében mi terjesztjük. Salgótarján kerületéiben jelenleg számos hirdetőobjektum: körülbelül 20 nagyhen- geroezlop, « mintegy ISO kisebb-nagyobb tábla szolgálja a hírdetfsrt, a tájékoztatást és a reklámot. — A plakátokról persze főleg Bálint Pál plakátragasz- tó és felesége nyilatkozhatna, ők több, mint nyolc éve a „szakma mesterei'' — mondja Faragó Miklósné. — Sajnos, elég gyakran panaszkodnak, hogy sok a rongáló, rendetlenkedő fiatal, akik abban lelik szórakozásukat, hogy letépik a falragaszokat. Pedig a faJ- ragaaz nemcsak egyszerűen tájékoztat: színével hozzátartozik a korszerű városképhez is. így a plakátrsgasztó ötletei a városképet Is szebbé varázsolják. Múlt hónapban mintegy 300—400 központi plakátot ragasztottak ki Salgótarjánban. Ezenkívül havonta mintegy 1400 helyi piákat kerül a bírde tőobjektumokra. (tóth)
