Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
1088. jtíltu* ti.' vasárnap iíógrad 11 Vakáció és aktív pihenés A munka megérdemelt jutalma a pihenés! S e* kijét azoknak is, akik gyenge eredménnyel zárták az elmúlt tanévet, s esetleg egy vagy két tárgyból javítóvizsgára kötelezettek. Sem az orvos, sem a pedagógus, de egyetlen felelőséggel rendelkező szülő sem vallhatja: — Megbuktál, most tanulhatsz, szakadásig! Kell néhány hetes pihenés a javítósoknak is. Ha ezt nem kapják meg, fáradtan fognak a munkához, és így lényegesen kevesebb eredményt várhatunk tőlük. De fontos, hogy ezek a kisfiúk és kislányok erezzék a szülői ház szeretetét is, Tehát azt, hogy nemesak büntetünk, hanem megteremtjük a javítás feltételeit és gondoskodunk Jó instruktor, korrepetitor személyéről is. Mi legyen azokkal, akiknek nincsenek ilyen gondjaik? A teljes gondtalanság, a feladatok, tennivalók nélküli nagyvakáció nagyon sok gyermek álma A munka és a pihenés, a dologidő és a szabadidő fölgaIma világos volt előttünk, saját gyermekkorunkban is, és különösen tisztázott ma Jól tudjuk: munka után jólesik a pihenés! Dé milyen pihenés? Vajon pihenés-e az úgynevezett „édes semmittevés?” Ebbe az ember jobban belefárad. mintha dolgozna, A gyermek számára aktív pihenés az új ismeretek szerzése. Ilyenkor, nyáron zavartala- nabbul tud tv-t nézni, rádiót hallgatni. Ezek az ismeretszerzés kitűnő lehetőségei. De most sem feledkezhetünk meg az olvasásról. Tanév közben a kötelező és javasolt irodalom eléggé leköti a diákokat. Most itt van az ideje, hogy mast is olvasson! És ez már szórakozás, ez már aktív pihenő. Az ismeretszerzés mődjai különbözőek. Ide tartozik a játék is. Számos élet — és ismeretanyag, —■ könnyen-gyor- san, — s tegyük,hozzá: játszva is elsajátítható. S ha a gyermek nyáron valami „nagy”, vagy csak közepes, sőt apró alkotásba fog, jutalmazzuk őt figyelmünkkel, megbecsülésünkkel. Az emberi örömök között előkelő helyet foglal el az „alkotás öröme”. A gyermekember alkotó törekvéseit szorgalmazzuk, segítsük. így is megteremthetjük nyáron az „aktív pihenést.” Kolozsvári Gyula Csak háziasszony vagyok? — Milyen jó neked, te csak háziasszony vagy! — sóhajtottak fel irigykedve barátnőim, amikor két telt kosárral betértem az eszpresszóba, hogy megigyam egy kávét, — Akkor jöhetsz ide, amikor kedved tartja. Bezzeg, mi csak lopva szaladhatunk a hivataíhól^szóltak, miközben kényelmesen hátradőlve, már a negyedik cigarettára gyújtottak. Igen, én ráérek, ezt mér reggel is tudtomra adták a sorbaállásnál. „Engedjem előre a munkába sietőket!” Mert alvégre mi is az a kis háztartás, többi asszonytársam fél kézzel intézi napi nyolcórai munka után. így esak természetes, hogy amikor elhatároztuk, felépítjük a házat, nekem kellett a mesteremberekkel nőm, alkudnom és olykor harcolnom- Mert ki más érne rá a családból? És amikor tető alá került a házikó és kiderült, igen nBgy szükségünk lenne folyóvízre, persze, én mentem el Károly bácsihoz, a körzeti tanácstaghoz. — Tudod, fiam —- fogadott megértéssel, — De kinek van erre ideje? Elvégre az embernek dolgoznia is kell! Nekem volt és így én folytattam a talpalást, méghozzá olyan eredményesen, hogy az egész utca megkapta a vizet. „Ha már van vizünk és ittál Inak a fák, neked igazán nines más dolgod, fiam — nyugtatott meg a párom, — kicsit utánanézhetnél a kertnek..." Hát utánanéztem. Meg kellett tanulnom a nyesést, permetezést, Pisti fiam közben gyengén állt oroszból. Mentem, beiratkoztam egy orosz tanfolyamra, és ha többet nem is, de annyit elértem, hogy egy leckével mindig előbbre tárgyal- voltam Pistinél, s kikérdezhettem őt. Ha már henne voltam a tanulásban, elővettem a régi tankönyveimet. Geometria a kedvenc tárgyam volt. A férjemnek is segítettem a tanulásban. Elvégre, hogy fest a gyerek szemében, ha az apja megbukik? Minden csecsemő másképpen sír Dr. John Lind, a Stockholmi Karlinska Intézet munkatársa érdekes kísérletet hajtott végre. Felvételt készített több csecsemő sírásáról és megállapította, hogy nem létezik két egymással teljesen azonos gyereksírás, minden csecsemő más hanglejtéssel és ritmusban eázik. Kísérletének második része is igen érdekes. Tizenöt édesanyának egymásután többször lejátszotta gyermeke sírását és a következőket állapította meg: az egy gyermekes mamák ötven százaléka 14 nap után, a többgyermekesek viszont már négy nap után felismerték csecsemőjük sírását Miután Pistike sikeresen levizsgázott, teljesítenem kellett régi ígéretünket, hogy veszünk egy kiskutyát. És nem akármilyet A család körülcsodálta, de az ápolást természetesen, rám bízták, elvégre kinek van erre ideje, ha nem egy háziasszonynak? De hogy mennyi az időm, ezt Évikétől, a húgomtól tudtam meg, aki a következő kívánsággal állított be hozzám: — Külföldi rokonaink érkeznek, természetesen mindent látni szeretnének. Tudni kellene, mit nézzünk meg? Neked igazán annyi időd van, utána nézhetnél! Felkerestem az idegenforgalmi irodákat, tanulmányoztam a könyvtárakat. Az idegenvezetés kitűnően sikerült — s meghívták — Évikét, nekem pedig azt mondták nagylelkűen: „Kár, hogy neked nincsen időd!” Persze, nincs ideje egy szegény háziasszonynak, akinek fizetésnélküli szabadság sem jár. De mennyi öröm érte a családunkat! Évike külföldre utazik. Károly bácsi díszoklevelet kapott a csatornázásért. Apát meghívták a kertészeti kiállításra, — a szép barackjainkért, Csak velem nem törődik senki. Még Samu sem, a. kutyánk. Mert amióta első díjat nyert a kutyakiállításon, rám sem ugat Miért is tenné? Azóta bizonyára már 6 is „megtudta”, hogy „csak házi- asszony” vagyok! Rákos Edit Nagyvárosok divatja TASNADI TARGA ÉVA; ESŐ ETÁN E#a után így »rói * »*er — *810*1» ragyog a sok lavél, gallyacska fürdik friss patakoan, szarvasok táncos lába dobban, messziről harkály hangja szól: párját keresi valahol. Fűszál kiáltja: — Klklricsf Nyár van, ajtót, kaput nyiss! Itt van a nyár, hát nem érzed? Eső mosta a drága rétet, és tölgyfa anyó halkan int: — dús lomb borítja ágaink. Tegnapról esővíz maradt zizegő, zöld szoknyánk alatt, de fénylik már a napsugár, s örül a mókus, nyúl, bogár. GYERMEKEKNEK Vízszintes: 1. Meleghangú kóltónfl. 10. Női név. 11. Blanketta, 13. Egyiptomi napisten. 14. időhatározó szó. 15. sorszám jelölése. US. Iluska. 18. Utó ellentéte. 19. Régi. 20. Olasz város. 22. Lét. 23, Alattomos. 24. Megbízhatóan. 25. Azonos mássalhangzók. 25. Szükséges. Azonos magánhangzók. 29. Nyelvtani fogalom. 30. Szó a Halotti beszédből. 32. Két római ötvenes 33. Szabadságharcos tábornok. 33 Jegyez. 30. Családi ünnepség. 40. Sok fiatal szorgoskodik benne. Függőleges: 1. A jövő hónapban lest tizenkilenc éves. 2. Kettőzve édesség. 3, Férfinév. 4. Kicsinyítő képző. 5. Tűzhely része. «.Menyasszony. 7. Hollandia betűjele gépkocsikon. 8. Neves sarkkutató. 9. Osszevagdos. IS. Főié ellentéte. 14. B-vel elején: hangya- lakás. 17. Idős bácsi. 18. Meggyőződés. 19. Bizonyára nagyon szereti. 21. Szélvihar kezdete (!). 32. ÉÜL. 24. Forradás. 35. Ruházati cikk. 26. Pénzkölcsönzés! díj. 27. Meder széle. 28. Sétány. 29. Ránc. 31. Sporteszköz. 33. Rúd. 3*. Hangszer. 37. Be ellentéte. ss. Vissza: hamis. 39. A molibden vegyjel«. ( Megfejtésül beküldendő a vízszintes l. 40, függőleges l. A június 4-1 gyermekfejtvény helyes megfejtése:- Vadász György, Móka Matyi, Atabasee tó. Könyvjutalmat nyertek: Franclsek István Balassagyarmat, Jánosi Kálmán Salgótarján, Koni Marika Salgótarján, Nyári bizsu-divat Mint mindenben, a bizsu- mély kivágását. Most a kéz divatban Is hoz újat a nyár. díszítése került előtérbe. Ezen Az előző években a nyak día nyáron Igen divatos lesz a „ . gyűrű. Aranyból és aranyszitése volt a fontos. Gongy- utánzatból különösen a régi gyei hangsúlyoztuk a ruha érmékkel díszített kisujj-gyűrűt kedi’elik De szépek a türkiz, kámea, akvamarin köves gyűrűk is. Nyakban ugyancsak a természetes ékkövek utánzatai népszerűek: a borostyánt utánzó műanyag gyöngysorok, valamint a műanyag „koráll- füzérek”, (lásd képünkön.) — ács — Párizs az európai divat bölcsője. Ez különösen a női divatra vonatkozik. Itt tervezik, itt alkotják meg mindazt, amit nemesak Európában, hanem világszerte viselnek, felöltenek majd a nők Nos, Párizsban a „divatos nőtipus” karcsú, ruhája derékig testhezálló, és a szoknya körben hullámzó, bő, Ezen a nyáron a legkedveltebb Ué: ruhatipus: az egyik a hűvösebb napokra készült ingrulip: laza derék, hosszú, mandzsettában végződő ujj, kihajtható inggallér, és rakott vagy hó- los, letűzött szoknya. A másik ruhatipus meleg napokra, szellős, könnyű mosóanyagbői készült „kisruha." (Második rajzunk.) Kivágása elől kissé mélyített, hátul azonban derékig fut Derékon keskeny zsinórpántot használnak öv helyett. Csak ritkán díszíti gallér a ruhát, inkább színes szegé« fut körben a nyakkivágásnál, a karöltőnél és a ruha alján. A gallér mindig fehér, keményített pikéből készült, s — a fiatal lányok — fekete, vagy négerbama szatenmas- nit kötnek alá — csokorra. Ezeket a könnyű „kisruhákat” szellős papucs-szandálok, sslr (MTI foto Kácsor László fel vétele) ujj nélkül, körloküisan, vagy körben plisszézett. szoknyával. (Első rajzunk.) Ezeket a ruhákat a nagy konfekcióáruházak elérhető árén árusítják, sőt, aki varrni tud az átlag méretre kiszabott „ni hát” ta- sakban hazaviheti, — megvarrni. Ami igazán érdekes, hogy a párizsi nők ismét felfedezték a pöttyös anyagmintát.. A rózsaszín alapú, feketepöttyös muszlintól, a fehér alapú sárgapöttyös kartonig sokféle szín és pöttynagyság jellemző a nyári ruhákra. A pötty „uralmát" jelzi — már a tavaszi bemutatókon feltűnést, és tetszést aratott —, hogy a ruha mellett a kesztyű, a cipő és az esernyő is fehér alapon feketepöttyös anyagból készült Róma napfényes utcáin, a nők öltözködésében a színek a legmegkapóbbak. A legtöbb nyári ruha alapja fehér, s a virágminták-kontúrosan, elmosódottan — vad színekben pompáznak a ruhaanyagokon. Az olasz nők legkedveltebb viselete a kissé karcsúsított nes nagy fülklipszek és a k*; ron viselt nagyszemű gyöngykarkötők egészítik ki Prága éghajlata hűvösebh, mint Rómáé. Érthető, ha a divat-tervezők az időjáráshoz alkalmazkodót kreáltak erre a nyárra. Prágában ezekben a napokban a legtöbb nő szabadidejében horgol. A nagymamák csipkemintáit, a kislánykori „minta-szalagokat szedik elő, s mintákat csereberélnek, hogy elkészíthessék az esti fehér, aranyszállal erősített blúzt, a sárga horgolt- ruhát. (Harmadik rajzunk.) Berlinben ezen a nyáron ezerféle formában a „matróz stílus” az uralkodó. (Negyedik rajzunk.) A ruha alapanyaga jól mosható vászon. A színek kék, fehér, piros és sárga. A.z új divat nem a tengerész-ruha szolgai utánzása, hanem inkább a díszítő elemeknek és jellegzetességének okos és ötletes felhasználása. A tengerparti nyári üdüléskor a hosszú nadrághoz matrózblúzt viselnek a nők, Kovács Margit Aki másnak vermet ás... \Tásott Ferkéről mondom ” el, hogyan járta meg egyszer őkelme! Nem vagyok kárörvendő — higyék el — mégis azt mondom most, úgy kellett neki! Szabó Ferencnek hívták ezt a Ferkét. — A „vásott" nevet pajtásaitól kapta, annyi apró gonoszságot müveit ez a Fér- ke-Ferenc! Csinytevései miatt többen nem is szerettek vele játszani. Egyszer tíz katíeabogárkát zárt gyufaskatulyába. Más gyermek kezére teszi ezt az aranyos pettyes bogárkát és énekszóval buzdítja: — Kati* ca szállj el... Katica szállj el... Vásott Ferke pedig azzal szórakozott, hogy pici nyílást engedett a skatulyán s a menekülni vágyó bogárkákat visszanyomogatta a rabságba. — Ho-hó, szökni akarsz, koma? Nem oda — Budait. — Megállj Ferke — mondta Jancsika — szólok apukádnak — zárjon be téged a szenespincébe, aztán ha kinyitja az ajtót s te jönni akarsz kifelé — lökjön újra vissza a sötétbe. — A magad dolgával törődj — mi közöd hozzá — gorombdskodott Ferke, azt teszek, amit akarok! Szerencsére, amikor a gyű- fásskatulya egy percre őrizetlenül maradt, Katica, — Ferke kishúga azonnal felkapta s kiszaladt vele a kertbe. Ott aztán szabadon eresztette valamennyit. — Repüljetek, szánjatok.„ Vásott Ferke ne találjon többet rátok! Ferkének mindegy volt, kivel -mivel kötődik. A macskát nyaggatta, vagy a láncra- kötött Pajti kutyát csalogatta az ennivalóval. Elég az hozzá, hogy mindig valami „vásott" dologban törte a fejét s bizony nem irtózott egy kis állatkínzástól sem, amíg észre nem vették, mit müvei. Egyszer, egy verőfényes vasárnap reggel megjárta Ferke! Reggeli után új ruhájába öltözve kijött az udvarra. — Egészen csinos legényke volt, ahogy édesanyja kieresztette. Nem is látszott rajta, hogy olyan — amilyen! Békés, nyugalmas volt ide- kint a csend. Egy darabig cél nélkül ténfergett, nézelődött. Ah, de hogy is lehet ilyen unalmasan megmaradni — gondolta. Kavicsokat rugdalva indult tovább az akácos felé. — A zöld fü között néhány baromfi bogarászott. Meg a piciny fényestollú japán kakas. Vásott Ferke megállt. Nézte a kakas szép barna nyakát, vöröses szárnyait, s a farkát díszítő zöldbejátssó, csillogó tollakat. Pici csőrével mágocs- kákat, bogárkákat szedegetett magának reggelire. — Alig látszott ki a fűből. Vásott Ferkében felébredt a rosszaság. Felérúgott. A kiskakas megrebbent, tovább- ugrott. — Tudsz-e ennél nagyobbat ugrani kakaska? — S kezével, lábával feléje csapott. A szegényke vörös szárnyait széttárva ijedten felrebbent és vészes hangon kiabált. — Nosza gyere, kergetőa- zünk! Ferke vérszemet kapott és zavargászni kezdte az állatot A kiskakas ijedten menekült. Jobbra-balra futkározott, tor kaszakadtából rikoltozott, de Ferke csak tovább üldözte. Szegényke vad félelemmel repkedett ide-oda. — Nézd a bestiát, hogy cselez... mormogta Ferke a foga között. — Megállj! Most megfoglak! — Kitárt karokkal elszánton feléje lendült — azután megbotlott... zsupsz és teljes erővel levágódott a földre, fejét pedig egy kiálló akácgyökérbe vágta. Pillanatok alatt diónál nagyobb daganat nőtt a homlokán. Ferke elbődült. Fájt neki kegyetlenül, s amikor megla- pogatta a nagy púpot, éktelen sikitással futott a házuk felé. A cifratollú japán kiskakas még akkor is egy bokor tetején pihegett. — Kis szíve ijedtében olyan hangosan dobogott, hogy meghallotta azt a bokor is. A bokor megsúgta a pázsitnak, a pázsit a zöldlevelű akácoknak, az akácok a napsugárnak, a napsugár a szép. békességes nyári reggelnek, tudja meg csak mindenki, hogy Vásott Ferke megkínozta a japán kakaskát. Akik dagadt fejjel, bőgve látták beszaladni rosszcsont Ferkét, azt suttogták, bólogatták egymásnak, bizony, bizony úgy kell neki. Vásot■ Ferke megérdemli! Kaka nőtt a homlokán._ mert rég mondás az és igaz, hogy ak másnak vermet ás, maga esik bele. Mikor a kiskakas a nagy veszedelem után lecsendesed- ve ismét az akácosban kapargált, Vásott Ferke is. ugyancsak csendesen, megsre- gyenülve ismét az akácosban ült az út melletti kövön, jókora vizes borogatással a dagadt homlokán. Ugye megérdemelte a büntetést? Solt Péter ne
