Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

1965. július 10. szombat. V rt fí R 4 D 3 Európa fontosabb vaspiacain Üzleti úton IVyugat-Németországban és Ausztriában Vegyszerek, gépek a mezőgazdasági termelés szolgálatában — KÉREM az igazgató elvtársat... — Külföldön van. — Mikor jön vissza? — Tíz nap múlva. — Köszönöm... Valahogy így zajlott le több telefonbeszélgetés, má­jus végén és június elején a Salgótarjáni Acélárugyárban, amikor Antal Gyula igazga­tót kerestük. — Igen. Tíz napig tartott a Nyugat-Németországban és Ausztriában megtett üzleti út. Hárman voltunk: Mán do­ki Andor, a Vaskohászati Igazgatóság műszaki vezetője, Kővágó Ferenc, a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat osztályvezetője, és én — kez­di a beszélgetést. — Merre jártak? — Utunk során tanácsko­zást folytattunk a Nisterham- mer, az Ottó Wolf, a Sund- winger Eisenhütte, és a bécsi J. F. Mahler nevű cégek kép­viselőjével. Azt kerestük, kutattuk, hogy melyiküktől tudnánk a legolcsóbban és leggyorsabban megvásárolni azokat a kiegészítő berendezé­seket, amelyek a nagyteljesít­ményű hideghengerművünk fejlesztéséhez szükségesek. Ehhez talán még annyit: egyik-másik berendezést már korábban megrendeltük, ép­pen ezért, részben a vitás kérdéseket tisztáztuk, ugyan akkor több új berendezés vásárlásáról is folytattunk eszmecserét — folytatja az előbbi gondolatot Antal Gyu­la; ______________________ | EGY PILLANATRA elhallgat, hátradől szé­kében, aztán újra megszó­lal. Az üzleti élet érdekesebb jelenségeit mondja el. Töb­bek között szóba hozza, hogy egy-egy berendezés ügyében több céggel is tárgyaltak. Ekkor ismerték meg, hogy milyen különbségek vannak az áruk árát és a szállítási határidőket illetően. — Mégis mi a gyakorlat? Hány hónapra vállalják a gépek, illetve berendezések leszállítását? — Mindig a- kívánságtól és a cégtől függ. Van olyan be­A dolgozók Megyénk újító mozgalmá­ban lényeges szerepe van az anyagi ösztönzi kének. Súlyos hiba volna azonban ezt úgy feltüntetni, mmt a kezdemé­nyezésnek egyetlen rugóját. Az újítók többsége amikor jobbra törekszik, az a fel­ismerés vezérli, hogy segítse üzemének fejlődését. Hogy ez a felismerés még mélyebb gyökereket eressizen, még töb­beket buzdítson az újító tevé­kenységre, szóvá kell tenni az előrehaladást gátló okokat is. Egyébként több jel arra figyelmeztet, jó lesz sürgősen körülnézni házunk táján. Ha az újítások számszerű­ségét vizsgáljuk, szomorúan kell megállapítanunk, hogy fo­kozatosan csökken. Az Acél­árugyárban az 1963- évi 693 javaslattal szemben a múlt évben 583-at adtak be. A Sal­gótarjáni Bányagépgyárban az előbb említett időszakban 102-ről 49-re, a Nógrád megyei Állami Építőiprai Vállalatnál 124-ről, 109-re csökkent. Ha­sonló jelenségekkel találko­zunk a Síküveggyárban, az ötvözetgyárban és más üze­meknél is. Ez a tendencia ér­vényesül az elfogadott újítá­soknál is. A Romhámyi Cse- répkályhagyárban nyolc, a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál tíz, a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál 25, a Magyamán- dori Állami Gazdaságban pe­dig 50 százalékkal csökkent rendezés, amelyiknek elkészí­tését egy évre, de van olyan is, amelyiket csak másfél év­re vállalnak. — All ez a gyár által vá­sárolt termékekre Is? — Sajnos, igen. Partnereink, amikor a határidő előbbre hozását kértük, ezzel érvel­tek: mi is sok alvállalkozó­val dolgozunk. Tőlük is sok függ... Később a gyárlátogatások­ra terelődik a szó. — Szívesen néztünk volna meg egy hideghengerművet Sajnos, erre nem nyílt mód. Amikor ezt a kívánságunkat szóba hoztuk, tárgyalópart­nerünk udvariasan így vála­szolt: erre nincs felhatalma­zásom. Másutt viszont, így a Nisterhammer és a bécsi Mahler cégnél, ahöl a védő­gázelőállító berendezés ügyé­ben folytattunk eszmecserét, és nem volt szándékunkban gyárlátogatás, addig agitáltak, amíg lementünk az üzembe is. Cak később tudtam meg, hogy ez szerepelt a program­jukban, és az ottani szakások szerint ennek eleget kell ten­ni. De megfigyeltem azt is, hogy tárgyaló partnereink mindegyike jó üzletet akar kötni, főleg készpénzért. E rövid kis élménybeszá­moló után a jelen problé­máira kanyarodunk vissza. Munkába állnak-e a kiegészí­tő berendezések az idén? — Annak ellenére, hogy egyik-másik berendezés ki- sebb-nagyobb része itt van, sajnos, nem. És pedig azért, mert van, amelyiknél tervezé­si problémákat kell tisztázni, ugyanakkor a berendezések jórészénél az év végi, il'etve a jövő év eleji szállítási ha­táridő meggátolja munkába állításukat. — És ha majd dolgoznak a gépek, mennyiben változik a termelés struktúrája? — A berendezések beállítá­sával kettős feladatot ol­dunk meg. Korszerűsítjük egyes gyártmányainkat, bő­vítjük a választékot, ugyan­akkor jelentősen megkönnyít- jük egyes területeken a ne­héz fizikai munkát — vála­szolja az igazgató. A ZSÍRTALANÍTÓ segítségével megoldják az acélszalag zsírtalanítását, s ezzel megteremtik a feltétele­ket a fémbevonáehoz, ugyan­akkor kedvezően befolyásol­ják a szalagacélok hőkeze­lését és lágyítását, mert a zsírtalamítással kiküszöbölik az áruról a ráégéseket, s az ebből adódó kormozódásokat. A védőgázelőállító berende- dés amellett, hogy fényes fe­lületet biztosít az acélszala­goknak, nagy távlatot nyit az ötvözött anyagok, illetve az edzett anyagok előállítá­sára is, ami újabb export lehetőségeket jelent a gyár számára. A körolló a válasz­ték bővítését szolgálja. En­nek következtében az ex­portra szánt termékek meny- nyisége, keskeny méretekben tovább növekszik majd. A fémbevonó alkalmazása pe­dig teljesen új gyártmányok előállítását teszi majd lehe­tővé. Olyanokat, amelyek munkaigényesek, jelenleg ha­zánkban sehol sem állítanak elő. Ennek nyomán megszű­nik az import ezekből a termékekből, ha marad ka­pacitás, a gyár dolgozói ex­portálnak is. AMÍG AZ ELŐBB említettek megvalósulnak, sok víz lefolyik a Dunán, sok mindent kell tenni. Többek között kiválasztani és kiké­pezni az új gépek, berende­zések kezelőit, kijelölni, azo­kat a munkásokat, műszakia­kat, akik majd a helyszínen, a gyártó műnél tanulmányoz­zák a gép kezelését, megvi­tatni, hogy kik lesznek azok a munkások, akik a német szakmunkások irányításával részt vesznek a berendezé­sek összeszerelésénél. Mert bi­zony a tíznapos üzleti út nem­csak eredményeket hozott, ha­nem bőségesen feladatokat is, A telefonos kisasszony pe­dig ma már a következőket mondja: — Az igazgató elvtársa* kéri? Igen. .. Itthon van. . . Kapcsolom. Venesz Károly képesek továbbfejleszteni a technikát in. egy év alatt az elfogadott újí­tások száma. Ez a csökkenés csak rész­ben indokolt. Kétségtelen, hogy gyáraink az elmúlt években technikailag lényege­sen fejlődtek, új, korszerű termelő berendezések kezdték meg működésüket. Valóban, a korábbi elavult technikai és ziláltabb termelési körül­mények jobban kedveztek az újítómozgalomnak. Ez azon­ban korántsem jelenti azt, hogy most már a legkorsze­rűbb technikával termelünk. A lehetőségek még igen na­gyok. Egyet azonban tudomá­sul kell venni: az újítómoz­galomban is megnőttek a követelmények. Nagyobbfokú műszaki felkészültségre, a már megszerzett ismeretek továbbfejlesztésére, az új le­hetőségekhez való alkalmaz­kodásra van szükség­javítani kell a feladatter­vek minőségét is. Általános kívánságként merül fel, hogy a műszaki fejlesztéssel egy- időben készüljenek el, az újí­tások propagandájára biztosí­tott pénzt ne használják fel tervszerűtlen ül, és főleg más célra. Nagyban segíti a moz­galom kiszélesítését, ha az időközben előtérbe kerülő újabb feladatokat időben, és széles körben ismertetik. Edd’g is sok kárt okozott és még ma is sok újító vesz­ti el a kedvét, a bürokrati­kus, lélektelen ügyintézés miatt. Megyénk üzemeiben növekszik azoknak az újítá­soknak a száma, amelyeket még hat hónap ufán sem in­téznek el. Az öblösüveggyár­ban, Síküveggyárban és a Salgótarjáni Bányagépgyár­ban egy-két évi húzódó, a gyakorlatban már jól bevált újításokat csak az SZMT ha­tározott fellépésére rendeztek. A fent vázolt eljárások tör- ványsértőek, ezért rombolják a mozgalomban résztvevők al­kotókészségét, elriasztják a mozgalomtól az újítókedvű munkásokat. Ezenkívül féke­zi az előrehaladást még az is, hogy a jelentősebb újításoknál az egyszemélyi elbírálók hú­zódoznak a felelősségvállalás­tól, és megvárják míg a bíró­ság jogerős határozatot hoz az újítási díj kifizetésére. Csakhogy mire az ügy a kü­lönböző fórumokat megjárja, hosszú idő telik el, s a kál­váriát járt újító százszor is meggondolja, hogy még egy­szer vállalkozzék az ilyen tor­túrára. Több helyütt elhanyagol­ják az ügykezelést is. Ennek következtében értékes javas­latok kallódnak el, ugyan­akkor megnehezítik a vitás ügyeik tisztázását. Például a Magyamándori Állami Gaz­daságban ez évtől kezdve ve­zetik az újítási naplót A ki­sebb vállalatoknál — helyi ipar. mezőgazdaság, kereske­delem, — egyáltalán nincs tlj termelési eljárások honosodnak meg a nógrádi termelőszövetkezetekben Az elmúlt néhány év alatt jelentős technikai fejlődésen ment keresztül Nógrád me­gye mezőgazdasága is. Trak­torok és munkagépek szá-' zai teszik könnyebbé és ered­ményesebbé a szövetkezeti ta­gok munkáját. A gazdaságok­ban ma már ismerik a kü­lönböző műtrágyák hatását, s . egyre ésszerűbben használják ■ fel a terméshozamok növelé­sére. A megyében termesztett mintegy 29 ezer hold kukori-. ca jelentős részén kapák he- > lyett vegyszerek irtják a gyo­mot. A Hungasin, a Díkonirt alkalmazásával megyénk országos viszonylatban is tekintélyt szerzett. Űj eljárások egész sorát va­lósították meg a közös gazda­ságok a szántóföldi takar­mány termesztésben, a- rét- és > legelőgazdálkodásban is. A * lucerna és vöröshere termé­sét a hagyományos rendek helyett ma már a legtöbb gaz­daságban az új, szellőztetéses módszerrel szárítják szénává. Két évvel azelőtt mindössze tíz hideglevegős szénaszárító berendezéssel rendelkeztek a termelőszövetkezetek. Ma már 64 ilyen berendezést üzemel­tetnek. Ez mintegy 900—1000 vagon takarmány szárítását teszi lehetővé. A lucernát és vörösherét ■nemcsak mint fehérjében dús takarmányt hasznosítják az állattenyésztő gazdaságok. E növények magja a megye egyik legfontosabb exportját képezi. Nem mindegy tehát, hogy mennyi és milyen minő­ségű aprómagot takarí­tanak be a termelőszövet­kezetek­Ezért a magfogásra hagyott lucerna és vöröshere területen valamennyi gazdaságban elvé­gezték a kártevők elleni vé­dekezést. Néhány évvel az­előtt, a területnek csak egy- részén, mindössze 1500 hol­don védekeztek a lomb- és magkártevők ellen. A rét- és legelőgazdálkodás megjavítására kísérleteket folytatnak több szövetkezet­ben is a Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai Kutató Intézetének munkatársai. A mintaparcellák állapota, a parcellákról nyert fűtermés mind azt bizonyítják, a rét­es legelőterületek szakszerű ápolásra, műtrágyázása több mázsa takarmánytöbbletet eredményez holdanként. A növénytermesztés és asz állattenyésztésben al­kalmazott új módszerek, élenjáró termelési eljárá­sok elterjesztésére a me­gye és a járási taná­csok mezőgazdasági osz­tályai különös gonddal ügyelnek. Tavaly például több mint két- százszor hívták össze a mező­gazdasági szakembereket, szö­vetkezeti elnököket, mezőgaz­dászokat, brigád- és munka­csapat vezetőket, hogy azok a gyakorlatban is megismerked­jenek egy-agv újabb termelési eljárással. Tapasztalatcseréket szerveztek többek között az itatásos borjúnevelés, a vegy­szeres gyomirtás, a kapásnö­vények gépi művelése, a pil­langós takarmányok veszteség- mentes betakarításának gya­korlati bemutatására Is. Igen hatékonynak bizonyultak azok a tapasztalatcserék, bemuta­tók, amelyeket a megyei, a járási nőtanácsok szerveztek, s amelyek elsősorban a szocialista brigádtagok tagjai köré­ben segítették asz élen­járó termelési módszerek elterjesztését. Az idén az erózió romboló hatását mérséklő talajvédelmi eljárások széleskörű elterjesz­tését tűzték célul a szakigaz­gatási szervek. SE ÉJJELÜK, SE NAPPALUK öten, hatan alszanak ki­fáradt fiatalok az egymásra dobált üres zsákokon. Abban a testhelyzetben, ahogy le­roskadtak a megerőletető iram után. Arra sem telt már az idejükből, hogy kényelmes fekhelyet készítsenek maguk­nak. Egész éjjel rakodtak. Megszokott látvány ez a MÉK (Megyei Értékesítési Központ) héhalmi telepén. — Előfordult már olyan eset, hogy valamelyik fiatal megszökött, mert nem bírta a munkát — mondja Markó Ferenc a telep vezetője. — Nálunk valóban csak a szí­vós, kitartó emberek marad­nak meg, mert itt éjjel-nap­pal dolgozni kell, ha jön az áru. aki ezzel a munkával beha­tóan foglalkozzon, vagy ha van, emellett még sok más fontosabb elfoglaltsága is van, Előfordul az is, hogy ál­landóan változik az ügyinté­zők személye. Mindezt a moz­galom sínyli meg. Mire az új emberek megismerkednek a rendelet adta feladatokkal, máshová szólítja őket a köte­lesség. Pedig a mozgalom! további erősödése megköveteli, hogy minden tekintetben maximá­lis segítséget kapjanak az újítók. Vonatkozik ez a mű­szaki segítségre, a jobb együttműködésre, a közremű­ködésre. Ez utobbi kapcsán szükséges néhány szót ejteni az itt jelentkező problémák­ról. Az újítói rendelet szabá­lyozza a közreműködő szak­ember tevékenységét, és a ne­ki járó díjat. Nem lehet vi­szont közreműködőnek fel­tüntetni azt a tevékenységet, amelynek során valaki beosz­tásánál fogva, vagy más mó­don csupán csak az ügyinté­zést gyorsítja, egyébként sem­mi köze az újításhoz. Ez el­len csak akkor tudnak szak- szervezeti bizottságaink kellő határozottsággal fellépni, ha a dolgozók segítik felfedni az ilyen jelenségeket, ezáltal mód nyílik arra, hogy elejét vegyük annak a káros gondo­lat térhódításának: az újító- mozgalom kincsesbánya, csak érteni kell a kiaknázásához.. Ennek kapcsán szükséges szólni az eszmei díjazásról is. Bebizonyosodott, hogy meleg­ágya a visszaéléseknek, a fel­ajánlott összeg pedig nincs arányban az újítások értéké­vel, ezért joggal sérti a ja­vaslattevők önérzetét, ugyan­A MBK-nek ez a telepe minden évben nagy forgalmat bonyolít le. Általában egy-két hónapig működik, míg a bor­só „le nem érik”. Ebben a nagy borsótermelő körzetben ezen a telepen veszi át a MÉK a borsót, s innen szál­lítja exportra, hazai fogyasz­tásra, s a konzervgyáraknak. S míg tart a szezon nincs megállás. Az a háziasszony, aki ki­megy a piacra, vagy bemegy egy szaküzletbe, el sem tud­ja képzelni, milyen állomáso­kon keresztül jut el hozzá a borsó, — legyen az bármilyen más áru. Erről a legtöbbet Szpevák József diszponens tud mondani. — Harmadik éve vagyok akkor BSrosan hat a kisebb jelentőségű, mégis igen fon­tos újítások kivitelezésére. A termelés korszerűségét, a műszaki fejlesztést, a dolgo­zók az ú j i * ómozgal omb an va­ló aktív részvételükkel segí- hetík elő a legjobban. Elnnek megfelelően üzemi szakszer­vezeteinknek az eddiginél sok- réttűbben kell dolgozniuk. A munkások mellett törődjenek jobban a műszakiakkal, adja­nak feladatot az admimszt- ratív dolgozóknak, hogy még világosabb, áttekinthetőbb, megibízhatóbb legyen a bi­zonylati rendszer, korszerűbb az anyagszállítás, kifogas ta­lan-abb az anyaggazdálkodás. Az eredmények rendszeres értékelése, a tapasztalatok széles körben való megtanács- kozasa, a kiállítások megszer­vezése. a legjobb újítók nép­szerűsítése, a feladatok konk­rét meghatározása, gyártmá­nyokra, műhelyekre, kollek­tívákra vonatkoztatva, a cél­brigádok megszervezése, egy- egy bonyolultabb téma meg­oldására — mind hasznos módszere a újítómozgalom fellendítésének. De sokat tehetnek a szak- szervezeti, újítási és ésszerű­sítési bizottságok, a bizal­miak, akik naponta közvetlen kapcsolatban vannak társaik­kal, ismerik gondjaikat, ba­jaikat. Adjanak nekik ötletet, keltsék fel bennük a szunnya­dó újítókedvet, s ami ezzel jár, az egészséges, szakmai becsvágyat, kísérjék figyelem­mel újításukat, küzdjenek jo­gos érdekeiért, hogy újító­mozgalmuk az átmeneti szám­szerű visszaélésből minél előbb kijusson. Solvmosi Imre itt, ezen a telepen, de ilyen sok gondom még nem volt, mint az idén — panaszolja. — Semmi sem sikerül úgy, még véletlenül sem, ahogyan szeretnénk. Kihúzza a kopott asztal fi­ókját és egy köteg feljegyzést vesz elő. — Tessék idefigyelni! Há­rom évvel ezelőtt június 3-án kezdtük a borsó átvételét, ta­valy ugyancsak akkor, az idén azonban csak június 11-én. Ez igen nagy különbség. De sokkal nagyobb az eltérés, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyi átvenni való maradt az egyes években június 30 után. Ta­valyelőtt csupán hat, az idén még hatvan vagonnal. Nincs könnyű dolguk. Eléggé kockázatos a munká­juk. Könnyen megtörténik — amint meg is történt —, hogy a várható szedésről küldőit jelentések nem váltak be. S ilyenkor vissza kell rendelni a gépkocsikat, az embereket. Az idén nagyon szélsőséges ez a munka. Akad olyan nap, hogy nem szállítanak csak százötven-kétszáz mázsát, s olyan is, amikor tíz vagon borsót engednek útnak. — Valamelyik nap minden termelőszövetkezetből jeleztek szedést — mondja Markó Fe­renc. — Hat közös gazdaság­ból szállítanak hozzánk, te­hát alaposan lel kellett ké­szülni. Az átvételt délelőtt tíz órakor kezdtük el, de éj­fél után egy órakor is dol­goztunk még. Be sem fejez­tük, megkezdtük az export- szállítmány előkészítését. A különleges kamion kocsik pontos időre érkeznek és pon­tosan indulnak. Várakoztat­ni nem szabad. Ezért bizony ilyenkor egymást „hajtva dolgozunk. A beszélgetés közben észre sem vettük, hogy a keszuio vihar nem felettünk bonta­kozott ki. Elhúzódott északi szomszédunk főié.. Nagy Ká- i'olyné adminisztrátortól még megkérdezzük, hogy eddig mennyi borsót szállították el a telepről. — Pontosan hetvenegy va­gonnal — hangzik a pon­tos válasz. Szpevák József leteszi a te­lefont. Jelentette, hogy a kö­vetkező negyvennyolc órában mennyi szállítás varható. A szeme akaratlanul is lecsukó­dik. Csendben jövünk ki a te­lepvezetővel. Pihenjen addig amíg lehet, hiszen egész éj­jel talpon volt. Az ideje úgy­is rövid, egy óra múlva kez­dődik minden elölről. P. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom