Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-08 / 159. szám
4 nögra d 1-965. július , 8. csütörtök Őszre már csak az emlékezet érzi... Jó úton Krónika a város bontásáról, építőiről A középső patikától a Pécskő utcáig lebontották a régi Salgótarjánt. Senki nem sajnálja a plafonig penészes, patkányfészkes, százéves viskókat. Még az üzletházak valahogy mutattak, a mögöttük levő sor azonban a betegség fészke volt. Lebontották és helyén már ott az új. Merész vállalkozás A kezdetben sokan ellenezték is. Úgy. x régi helyére újat építeni nemcsak az építés, hanem a bontás gondjaival is jár. A bontásnak is elkészt tették a tervét, a határidejét és ezt össze hangolták az építésével. A kettőnek pontosan egyeznie kellett, hogy a munkában fenn akadás ne legyen. Az építők és a bontók serege között azonban nag^i különbség van. Míg az építők tekintélyes U ágvetéssel, modern technikával rendelkeznek, addig a bontók alkalmi brigádokból állanak, kezdetben alig-alig rendelkeztek valamelyes szakismerettel. A tandíjat a város bontóinak is meg kellett fizeíniök. Az első erőpróba a szálloda helyének előkészítése volt. Kétszintes, öreg házakat kellett lebontaniok. Az egyiknél már az első emeletet bontották, úgylátszott, minden simán megy, amikor nagy robajjal beszakadt az emelet és egy embert maga alá temetett. Nagyon súlyosan megsérült. Megtorpant a munka, alig akadt vállalkozó folytatására. De nem állhatták meg, hiszen a szálloda mellett építésre vártak az új művelődési ház, a Rákóczi úti tizenhármas jelű lakóház, és a Pécskő úti toronyépületek. Egy katonai műszaki alakulat jött ekkor segítségül a megrekedt bontások folytatására. Ök mutatták meg, hogyan kell szakszerűen dolgozni. Mellettük tanulta meg a munkát a már híressé vált Pintér-brigád, Tóth-brigád, akiket üzemi munkásokból szerveztek, hogy a. gyárban töltött nyolc óra itta* az épülő városnak csináljanak helyeL A munka irányítását a városi tanács útfenntartó vállalata vette át. A brigádok műszaki vezetője László József lett. Aczél Béla, a vállalat vezetője mondja: a munka jobb megszervezésével meggyorsult a bontás, csökkent a balesetek száma is. Ez- ideig kétszáz régi házat bontottak le. A kisebb lakóházak eltávolítása — mint például a templomtól északra eső — úgynevezett „Belgiumé” — nem okozott különö- ''b gondot. Egy hónap leforgása alatt vé- ek velük, kiválogatták és elszállították a isználhatóbb anyagokat. Az építők kisebb- nagyobb fennakadástól eltérőleg zavartalanul dolgozhattak. A volt „Őrangyal” patika már félig eltűnt. Megkezdték a Ponyi-ház bontását is. Minden igyekezet ellenére ezen a szakaszon már késnek a munkával. Az építők felvonultak. A toronydaru karja ott cirkál a bontásra váró házak felett. Az építők mégsem dolgozhatnak, a Kereskedelmi Vállalat ugyanis nem költözött ki a helyiségekből. Egy ilyen kisebb várakozás hosszú időre visszavetheti az építőket. A bontók a lemaradás pótlására éjszakai műszakra is berendezkedtek. Hatalmas reflektorok világítják meg a munkahelyet. A bontásban legnagyobb gyakorlata a Pintérbrigádnak van. Ök bontják az emeletes házakat, a Balyer-féle házat is, ahol hosszú ideig székelt a talponálló. László József műszaki vezető mondotta el. hogy nagyon megszenvedtek ezzel a munkával. Emeletes, építészetileg rosszul alapozott ház volt. Ha egy- egy gerendát kimozdítottak helyéről, omlott vele a faL Az elmúlt napokban a tizenhármas jelű bérház előtt is véglegesen leomlott a regi falak egy része. Őszre Salgótarján belvárosának régi képét már csak az emlékezet örzL B. Crf A jövő szakmunkásai kosait A közelmúltban Pasztán a megye legkorszerűbb gépállomásán jártunk. A gépállomás máskor forgalmas udvarán senkit sem találtunk. Az irodában a főmérnök fogadott. — Bizony, most többnyire • fedett szere I őmu helyek ben dolgoznak munkásaink. A mezőgazdasági munkák elvégzéséhez szükséges gépeket javarészt megjavítva kiadtuk. Tanműhelyeinkben folyik talán a legizgalmasabb munka. A harmadévesek készítik a szakmunkásvizsga vizsgadarabjai tEzeket mondta, s elindultunk a tanműhelybe, amely gépek zúgásától volt hangos. A csarnok első felében vas- állványon dolgozott négy ipari tanuló. A hegesztőfény megvilágította arcukat. Távolabb hosszú munkaasztalok fölé hajolva szorgoskodtak a többiek. Ök harmadévesek, huszonnégyen vannak, akik mind izgalommal várják a holnap sorra kerülő szakmunAz egyik legszorgalmasabb fiú, Szekeres Gyula, éppen akkor festette kék zománc- festékkel a vizsgára készített ekemodellt. Munkájából épp, hogy felpillantott, úgy beszélt: — Gyermekkarom óta szívesen foglalkozom gépekkel, érdekednek. Nagyon izgalmas feladat számomra hibás gépet, vagy gépalkatrészt szétszedni, megjavítani, s utána működésben is látok A munkaasztal másik oldalán egy elevátort készített Lemvai Zoltán. Mosolyogva nézett ránk. — Elég nehéz egy ilyen felvonógépet elkészíteni, de nagyon érdekes munka. Peresá László szakoktató munka közben a fiúk között járva, tanácsokat adott, irányította, buzdította őket — A fiúkban nagy az érdeklődés a gjépek iránt, a kö- telességtudá»' A fegyelmük is csaknem kifogástalan. Az első és másodéves ipari tanulók még nem tudnak különösebb eredményeket felmutatni, de harmadéveseink mór igen. Az évfolyam csaknem minden tanulója jól érti a szakmáját, a három év alatt elsajátították a leglényegesebb ismereteket. Jellemző szorgalmukra, hogy például télen a pásztói Béke Tsz részére nyolc gépet javítottak lei tavasa munkák megkezdéséhez.. A tanulóik és a gépállomás többi dolgozója közötti kapcsolatról ezeket mondta. — A tanulók becsülete ebben az évben különösen megnőtt- Szeretik őket, ami részben szép eredményeiknek, szerény, jó magaviseletüknek köszönhető. Szinte minden reggel névszerint kérik a tanulókat különböző műhelyekbe segíteni. A vállalat vezetősége is elégedett a fiúk munkájával. A terem végében húzódó hossizú munkaasztalon már ott sorakoznak a tanulók által készített, névvel ellátott mezőgazdasági gépek kicsinyített modelljei: kékre mázolt silózó, elevátor, eke, fűkasza és más eszközök. Minden apró, elkészített gépmo- dell a fiúk szorgalmát ügyességét dicséri. Gtittnian Kataltn P gy hónap eredményei " végső következtetésre nem jogosítanak. Annál is inkább, mert ezt a hónapot olyan félesztendő előzte meg. amellyel egyetlen vállalat sem dicsekedhetne. Az amúgy is szánalmas állapotban lévő nógrádi utak télen, tavasszal feláztak, és pokolian keservessé tették a szállítást. Több helyről pedig éppenséggel azért kellett átmenetileg megszüntetni a fuvarozást, mert ha a gépkocsi meg is tudta közelíteni, elhagyni gyakran már csak az autómentő segítségével volt erre képes. Ami viszont a javítást illeti — ólomlábakon járt. Anyag- és alkatrészhiány, laza munkafegyelem, kedvetlenség — íme az eredménytelenség legfőbb összetevői. Van még valami, ami elhamarkodott következtetésektől óv: júniusra lényegesen jobbá váltak — ahogy itt mondják — a „fuvarviszonyok”. A megterhelés is enyhült, megváltozott az időjárás is... de hát a jelek szerint mégis el kell ismerni, hogy egy hónapja fordulat történt a 2-es számú ÁKÖV salgótarjáni főnökségének szakszolgálatában. Ennek a fordulatnak külső, de persze döntő jelentőségű bizonyítéka, hogy az üzem udvarát „tisztára söpörték”. Vagyis a korábban két-három hosszú sorban javításra váró üzemképtelen gépkocsik alaposan megritkultak. A munka üteme megélénkült... s mintha a hangulat is jobb lenne itt mostanában. Minek köszönhető a meggyorsult munkatempó, a javítások jobb minősége, a derűsebb hangulat? Sokan elsőnek azt említik, hogy mostanában megnőtt a művezetők — a munka kulcsfontosságú emberei — iránti bizalom. Ezzel együtt természetesen a tekintélyük, hatáskörük is növekedett. A művezetők és a felsőbb vezetés közti jobb megértés és együttműködés néhány egészségesnek látszó intézkedést is gyümölcsözött. Néhány hét óta például két műszakra koncentrálják a javítóműhely tevékenységét. Éjszaka ugyan ma is dolgozik egy kis létszámú gárda, ezek a szakmunkások azonban alapjában véve javítást nem végeznek, hanem csak a szemlét tartják meg a kocsik állapota fölött, jelzik a hibákat. A javítást a nappali műszakban dolgozó szerelők végzik el. Ennek a munkabeosztásnak az az indítéka, hogy a tapasztalatok szerint az éjszakai műszakban a munka intenzitása elmaradt a követelményektől. De ilyenkor a munkakörülmények is sokka' kedvezőtlenebbek a nagy V gyeimet, pontosságot, lelkiismeretességet megkívánó javításokhoz. A másik változást hozó ■^•intézkedés az üzem tevékenységének, céljának bizonyos felfogásbeli módosulását érezteti. Ebből a szempontból igen fontos, hogy megnövelték a javítást végző szerelők és a gépkocsikat üzemeltető gépkocsivezetők felelősségét. Arról van szó. hogy például az I-es számú szemlét a szabályok értelmében minden lefutott 1500 kilométer után meg kell tartani. Azonban az I-es szemlékre várakozó gépkocsik nagy mennyisége a szemlét felületessé tette és óriási mértékben megnövelte a futó javítást végző munkások terhelését is. Az elsietett szemle után a gépkocsik hamarosan visszatértek — futó javításra. Ezen a helyzeten úgy segítettek, hogy a szakszolgálat tevékenységét irányító főmérnökhelyettes szigorúan előírta az I-es szemle menetrendjét, beosztását. Ezzel a zsúfoltságnak, a torlódásnak igyekeznek elejét venni. A gépkocsivezetők felelősségét növeli az, hogy újabban nem követelik meg tólük az 1500 kilométer lefutása után — ha szükséges, ha nem — beálljanak a szerelőműhelybe. Ha például járművén a rendes napi karbantartás során nem észlel olyan hibát, amely az I-es számú szemlét feltétlenül megkívánná kocsijával elfuthat 1600—1700 kilométerig is. Arra azonban ügyelnek, hogy a szerelő a javítást, a gépkocsivezető pedig a napi karbantartást becsülettel ellássa. Éppen ezért május vége óta bevezették, hogy a szakszolgálat művezetői — felváltva — hetenként egyszer a szállítás helyszínén is ellenőrzik a gépkocsik állapotát z ellenőrzés hatásossá- _ gát bizonyítja a művezetői napló. Ennek bejegyzései egyebek között arról tanúskodnak, hogy sok gépkocsivezető nem parancsnoka a járművének. Sokkal inkább az a szakértelemmel nem rendelkező rakodómunkás. A teherautók úgynevezett platójának — rakterüle- tének — merevítő gerendája például azért törik el gyakran, mert a ra! * lómunkás szándékosan a plató két pe- remé+ terheli — saját munkájának keresve könnyebbséget. A Pécsett megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat jósban hagyományos balatoni ..önszámmal jelentkezett, birodalmi anyagában töb- i k között Bárdcsi Németh os, Bodosi György és G bő László balatoni ihleti verseit, a fiatalabb nemFeltűnt a szerelde szakembereinek az is, hogy a motorok és a gépkocsik lényeges, rendszerint igen drága alkatrészei idő előtt tönkremennek. Az ellenőrzés során kitűnt, hogy például a YB 96—24-es, az YB 46-27- és az YA 93—43-as és még jónéhány gépkocsi motorjában rossz a levegőszűrő kevés az olaj. A motor működés közben port, szennyeződést szív be, amely idő előtti nagymérvű kopást, idéz elő. Nem működött a fésűs szűrő sem — holott elegendő lett volna ha a gépkocsivezető azt napjában egyszer ellenőrzi, szükség esetén kézzel meghajtja. De mert nem te le. a motor szüretien olajat kapott: eldugult, a csapágyakba por került. A kis hibákból sok ezer forintos kár származik. A minap megtartott ellenőrzés során kiderült, hogy Kovács Imre gépkocsivezető YB 46—44-as rendszámú járművéről a kardán-kereszt rögzítő csavarját elveszítette. Kovács István YB 46—73-as rendszámú gépkocsiján pedig a mellső rugócsapszeg lazult meg. A napi karbantartás elmulasztása tragikus következményekkel járhatott volna, hiszen a hiba miatt adott esetben a gépkocsivezető elveszti uralmát a jármű felett. A művezető a mulasztásról felvett jegyzőkönybe azt sem feledte beírni, hogy ez utóbbi hiba nem következett volna be, ha a szakszolgálat szerelője lelkiismeretesen végzi munkáját A járművekkel való gondos. kíméletes bánásmódra ösztönöz az a szintén újkeletű rendelkezés, melynek értelmében a gépkocsivezető nem ülhet másik gépkocsira, ha járműve elromlott, hanem köteles segédkezni annak kijavításában. Megtörténhet hogy a javítás időtartamára hazaküldik. Ezt pedig ugyancsak megérzi a pénztárcája, f me tehát, a salgótarjáni főnökség szakszolgálatában bekövetkezett változásról adott hír valóban nem szóbeszéd csupán. S csak üdvözölni lehet a vállalat vezetőit azért a törekvésükért, hogy az itteni eredmények stabilizálása után sort kerítenek — a salgótarjáni tapasztalatok alapján — a többi főnökség szakszolgálatának felülvizsgálatára, fogyatékosságaik orvoslására. sédekből Kalász Márton és Szepesi Attila új költeményeit közli, s három verssel űj fiatal költőt is bemutat: Kerék Imrét A szépprózát Bertha Bulcsú balatoni témájú elbeszélése, s a fiatal Kampis Péter novellája mellett Antalffy Gyula: A szívemelő táj és Lipták Gábor: Badacsonyi tudósítás című balatoni írása képviseli. Külön rovat is indult a számban Balatoni képek elmen. Ebben érdekes dokumentum-anyagot ismertet Kabdobó Lóránt: Szabó Lőrinc két balatoni riportját Borsos Miklós tihanyi kiállításáról Bertha Bulcsú, a veszprémi képzőművészetről Szíj Rezső írt, végül érdekes néprajzi értékű anyagot ismertet Bodosi György Régi sírversek balaton felvidéki kisfalvak temetőiben címmel. A Jegyzet rovatban jelent meg Tóth Dezsőnek a. Jelenkor hét hónapja című írása, s új kötetük megjelenése kapcsán portré igényű cikkek Garai Gáborról, Taksts Gyuláról és Bertha Bulcsúról. A könyvszemlék közül kiemelkedik Ria Mihálynak Csorba Győző új kötetét ismertető kritikája. A gazdag grafikai anyagból Borsos M'klós nagyszerű tusrajzai a legértékesebbetek kásvizsgát. A nógraomarcali tsz új létesítménnyel gyarapodott. Rövidesen átadják rendeltetésének a száz férőhelyes istállót és az új gépszínt. (Foto: Koppány) Cs G. Megjeleni a Jelenkor balatoni külőnszáma
