Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

2 vrtn* 4 rí »63. JűTftts 6. tedd.' A» amerikaiak tovább folytatják terrorbombáxásaikat Ä VDK tiltakozása — Rusk nyilatkozata Saigon (MTI) Hétfőre virradó éjszaka az amerikaiak megismételték jú nius 18-i terrorbombázásu­kat: ismét a Quan»-szigeti lé­gitámaszpontról Dél-Vietnam­ba irányított nyolchajtómúi- ves B-52 tipusú légierődök bombáztak egy Saigontól mindössze 56 kilométernyire fekvő dzsungelt, ahol parti­zánokat gyanítottak. Hétfőre virradó éjszaka, a nyugati hírügynökségek je­lentése szerint a szabadságharcosok meg­támadtak és elfoglaltak egy megerősített kor­mányállást Ba Gia városkában, a Da Nang-i amerikai támaszpont­tól 65 kilométernyire délnyu­gatra. A partizánok fegyve­reket zsákmányoltak, majd visszavonultak az őserdőbe. Hétfőn hajnalban amerikai gépek két légitámadást haj­tottak végre a VDK területe ellen. Hanoitól 100 kilométer­nyire délre hidakat bombáz­tak. Saigonban Ky tábornok új kormányzata letartóztatások­kal és dráikói ítéletekkel pró­bálja orvosolni az ország gaz­dasági bajaik Az UJI jelaité­se szerint a hatóságok száz kereske­dőt vettek őrizetbe spe­kuláció miatt. Kormányforrások szerint két üzérkedőt bíróság elé állíta­nak és előreláthatólag halál­ra ítélnek. A hatóságok őri­zetbe vettek egy Búi Dzinh nevű ezre­dest is, akit távollétébcn már halálra ítéllek, mert részt vett a február ll-l puccskísérletben. Az UPI sze­rint az ezredest valószínűleg kedden végzik ki a két spe­kulánssal együtt. Hanoi A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma vasárnap közzétett nyi­latkozatában tiltakozik az ellen, hogy az ANZCJS ag­resszív katonai tömb taná­csának június 28-i ülésszakán megvitatták a vietnami kér­dést és sértő kirohanásokat in­téztek a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ellen. Az ANZUS agresszív tömb­nek nincs semmi joga beavat­kozni a vietnami nép bel- ügyeibe — hangzik a nyilat­kozat Washington (MTD Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter vasárnap egy televíziós interjúban foglal­kozott a dél-vietnami háború­ra vonatkozó tárgyalások le­hetőségeivel. Mini mondotta, „nem sok remény van ar­ra, hogy Vietnamban mielőbb beköszönt a bé­ke, s a közeljövőben né­hány súlyos hétre és hó­napra számíthatunk.” A tárgyalások meghiúsulá­sáért nem az amerikai bom­batámadásokat, nem is a dél­vietnami amerikai fegyveres beavatkozás fokozódását okol­ta, hanem megkísérelte Ha­noit és Pekinget felelőssé ten­ni érte. Bumedien beszéde Algéria fiüggetlenségi ünnepén Nyugtalanság Peruban LIMA, (MTI): A perui hatóságok felfüg­gesztették az alkotmányos rendet, a gyülekezési szabad­ságot és különleges megtorló intézkedéseket léptettek élet­be azzal az indokolással, hogy az utóbbi időben több helyen rendzavarás történt. A Reuter limai tudósítója szerint vasárnap a fővárosban bomba robbant a előkelő Club Naiconal bejáratánál és betörte a klub ablakait. Az épületben „úri muri” folyt. Az utcán fiatalok tüntettek amiatt, hogy a felső tízezer rengeteg pénzt költött a bálra, miközben az ország falvaiban parasztok halnak éhen. Később a nap folyamán az észak-amerikai tulajdonban levő 23 emeletes Crillon szál­lodában felrobbant a máso­dik bomba. Algír (MTI) Huari Bumedien ezredes hétfőn beszédet mondott Al­géria függetlenné válásának harmadik évfordulóján. A beszédben, amelyet az algí­ri rádió is közvetített, fő­leg belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Megismételte a Forradalmi Tanács által Ben Bella ellen már korábban felhozott vádakat, elsősorban azt, hogy az eltávolított el­nök „személyi uralmat” te­remtett meg. Az ország gazdasági és pénzügyi nehézségeiért Bu­medien a volt elnököt tette felelőssé és azt mondotta, hogy a Forradalmi Tanács­nak és az algériai népnek együtt kell működnie az ed­digi rendszer okozta károk helyreállításán. Ehhez szigo­rú önmegtartóztatásra van szükség, különösen az állam és a párt életmódjában. Bu­medien bejelentette, hogy az ország politikáját az FLN - párt fogja kialakítani. Bumedien hangsúlyozta, hogy a Forradalmi Tanács el­sőrendű feladatának tekinti a hatékony közigazgatás meg­teremtését. Rendbe kell hoz­ni az ország gazdasági éle­tét, helyre kell állítani a bizalmat úgy, hogy a hazai és a külföldi tőke is ösz­tönzést kapjon a beruházá­sokra — hangoztatta. Mező- gazdasági kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a föld­reformnak az igazságon kell alapulnia. Bumedien ezután külpoli­tikai kérdésekre tért át. Al­géria együttműködéséről biz­tosította az összes népeket, amelyek az imperialista ura­lom ellen küzdenek. Paleszti­nától egészen Dél-Afrikáig. Megerősítette Algéria ».szo­cialista hivatását”, szolidari­tását Afrika, az arab világ népeivel, a szocialista orszá­gokkal. Hangsúlyozta, hogy Algéria a Franciaországgal való kapcsolatok megerősíté­sére törekszik. ''ßinth' ßihuUr :A SZÁZAD NEVEZETES Szabd JßtuzLd ’ bűnügyei írók 110. Szimpátiával kíséri a 00-es évek forradalmi megmozdulá­sát, és különösen glorifikálja Achim András alakját, és úgy állítja be, mint akinek igaz ügy szolgálatában jogo­sult nemes szerepe volt, de minden törekvésnek mégis el kellett buknia, mert szemben állt az úri osztállyal, amely az ó szemében minden paraszti megmozdulást eltapos. A mai társadalom jellemzésénél si­vár, vigasztalan, leverő képet rajzol a magyar értelmiségi osztályról. Ennek az osztály­nak az ö beállításában önbiz­tonság és vegetáció minden megnyilvánulása. Az értelmi­ség szerinte elzárkózik min­den újító törekvéstől, nem enged rést ütni a maga kivált­ságain és mindent eltapos. Ez az osztály szerinte ellenszen­ves, értéktelen' visszataszító. Azt írja, hogy a falusi értel­miség semmi közösséget nem érez a parasztsággal, hanem a nyájideológia álláspontjára helyezkedik. Egyedül értékes, szimpatikus a vádlott szemé­ben a szegényparaszt osztály, a törvényszék a mezőgazdasági munkásosz­tály, amely éhezik, szabadság­ra vágyik, feltörekszik, amely lelkiismeretlen elnyomás, jog- fosztottság, üldözöttség tárgya, amely bandagazdák, botosok felügyelete alatt áll, munka­bérek szempontjából kizsák­mányolt, és valóságos áru a piacon. Sőt, nem feledkezik meg arról sem, hogy egy életsors lírai megrajzolásában, D. I. kezdőbetűkkel megjelölt életsors megrajzolásában, aki­ben a parasztság hősi erőfe­szítésének reprezentánsát akarja látni, étlesorsát úgy rajzolja meg, hogy minden hősi erőfeszítés, szabadság- vágy hiábavaló, mert el kell buknia a szemben álló osz­tály szervezettségén kímélet­len és embertelen elnyomá­sán. Ami pedig a következő fejezet tartalmát illeti, ebben sötét színekkel festi meg azo­kat a lelki tüneteket, ame­lyek az ő felfogásában a nép ar­cán, lelki tükrén mutatkoznak szükségképpen, annak az el­nyomásnak és bánásmódnak a következtében, amit az ural­kodó osztály részéről szenved­nek. Az egykekérdés taglálá­elöff sánál is vádol. Ügy állítja be, hogy az egyke tulajdonkép­peni okait is elkendőzik, ne­hogy a valóságos gyógymódot kelljen alkalmazni. Szerinte az egyke is az uralkodó osz­tály bűne, mert az uralkodó osztály kényszeríti arra a pa­rasztosztályt, hogy lemondjon önfenntartó, fajfenntartó ösz­tönéről, sötét beállításában az elnyomatás olyan fokú is le­het, hogy amint a koplalók szektája mutatja, a paraszt kénytelen saját önfenntartó ösztönéről is sokszor lemon­dani- Természetes következ­ményként állítja be, hogy ennek teljes elkorcsosodás, elértéktelenedés a következ­ménye, hogy ennek nyomán valóságos nemzeti tragédia kontúrjai rajzolódnak fel. Egyes feltörekvő tehetségeik sorsát úgy rajzolja meg, mint tragikus sorsát a ma érvé­nyesülni nem tudó elnyomot­taknak, ahol minden érték el­kallódik, mert senki sem nyúl a hónuk alá. A politikai helyzet tekintetében azt a be­állítást tárja elénk, hogy itt egész széles rétegeket foszta­nak meg tudatosan és szán­Feszültség a Perzsa-öböl térségében Kairó (TASZSZ). Az egyiptomi fővárosba ér­kezett jelentések szerint á Perzsa-Öböl térségében foko­zódik a feszültség. Miután nagyszámú angol hadihajót vontak össze a Perzsa-Öböl ománi partja mentén 18 an­gol Sugárhajtású vadászgépet helyéztek át Shasja sepillő- támaszpantra. Az angol légi­támaszpont parancsnoka azt az utasítást adta a zsoldos csapatoknak, hogy akadályoz­zák még a térségben elterü­lő arab hercegségek képvise­lőinek egymással való érint­kezését Az angol hatóságok a közelmúltban megtagadták a beutazást Abu Ahabi emirá- tusíba az Arab Liga műszaki bizottsága képviselőitől­Hermann Réntsch: A német békéhez vezető út Hegnyílt a balti békehét Rostock (TASZSZ). * Rostockban „A Balti-tenger legyen a béke tengere”! jelszó jegyében vasárnap megnyílt az 1965. évi balti békehét. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Walter Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke. Hang­súlyozta: Békét akarunk a német nép, Európa valameny- nyi népe számára. A Balti- tenger mentén fekvő orszá­gok ezt azzal segíthetik elő legjobban, ha az NDK-ho2 fű­ződő kapcsolataikat normali- zálják. A német nép jövője a békés fejlődéshez kapcsolódik, nem pedig az atomfegyverke­zéshez, vagy az új katonai kalandokhoz­Beszédet mondott Willi Stoph miniszterelnök is. Hangsúlyozta, hogy a Balti­kum és Észak-Európa népei­nek — amelyek saját bőrü­kön tapasztalták a német im­perializmus politikájának sú­lyos következményeit, — egyesíteniük kell a bonni ka­tonai kalandok elhárításáért kifejtett erőfeszítéseiket, kö­zösen kell harcolniuk a közép és észak-európai atomfegy­vermentes övezetek és a tar­tós európai biztonsági rend­szer létrehozásáért. Mostaniban, külön­féle összefüggésben, so­ka Írnak a két N’émf.t- orsxág politikai hely­zetéről. Ez a cikk tö­mör összefoglalója a „kát fejlődés” jelleg­zetességeinek. A Jalta-i egyezményben, amelyet a Szovjetunió, Nagy- brittania és az Egyesült Ál­lamok 1945 február 11-én ír­tak alá, megegyeztek abban, Németországot a háború be­fejezése után a békeszerződés megkötéséig zónákra osztják, s ezek mindegyikét külön-kü- lön a Hitler-ellenes szövetség­ben r észtvett hatalmak, to­vábbá Franciaország szállják majd meg. Ezt a megállapo­dást az 1945 aug. 2-i Pots­dam-! egyezmény a nemzet­közi jog szerint megerősítette. Eszerint Németországot úgy kezelik, mint gazdasági és po­litikai egységet A megszálló hatalmaknak az volt a felada­tuk, hogy hatásköri területü­kön végrehajtsák a leszerelést, elősegítsék a nácítlanítást és a demokratizálódást, s ezáltal lehetővé tegyék a német népnek „a beilleszkedést a szabad és békeszerető népek soraiba.” A szovjet katonai közigaz­gatás 1945 júniusában meg­engedte antifasiszta pártok és szabad szakszervezetek meg­alakítását. Már a rákövetkező napokban mégjelent a NKP felhívása. . Programjának az volt a célja, hogy biztosítsa a fasizmus maradványainak fel­számolását, a demokratikus jogok és a nép szabadságának helyreállítását, a saját demok­ratikus közigazgatási szervek felállítását, és a demokratikus földbirtokreform végrehajtását. A német nép békében éljen együtt más népekkel, és ne folytasson többé imperialista politikát. Mindezek után a szászor­szági népszavazás 1946 júniu­sában úgy döntött, hogy a náci és háborús bűnösök üze­meit népi tulajdonba kell át­venni. 1945 szeptember 3-án pedig elhatározták a demok­ratikus földbirtokreformot. Jóllehet Nyugat-Német- szágban a dolgozó nép hason­ló rendszabályokat követelt, a konszerneket csak látszólag oszlatták fel, azaz megkímél­ték az imperializmus gyöke­reit. A monopolburzsoázia és a reakciós junkerek szövetsé­gében az USA-imperializmus- sal, — a jobboldali szociál­demokrata vezetőkre támasz­kodva, — megakadályozzák a dékosan politikai jogaiktól, sőt, a megadott politikai jo­gokat sem gyakorolhatják, nem szavazhatnak szabadon, mert a nagybirtok hálával tartozik a rendszerrel szem­ben, amely az életét megmen­tette, illetve a feudális rend­szert Európában egyedül is fenntartotta, hogy a nagybir­tok döntő befolyást biztosít magának az alárendelt pa­rasztrétegekre, politikai ál­lásfoglalás tekintetében. Az író beállításából megtudjuk, hogy ugyanilyen hálát érez a rendszer iránt a kisbirtokos osztály is, amely szintén po­litikai befolyását érvényesíti a kisparaszt osztállyal szemben, mert annál nem kell tartania attól, hogy komoly munkásvé­delemre törekszik és kizavar­hatja őt a kisbirtokból. Tehát még az is, aki szavazati joggal bir, sem gyakorolhatja alkot­mányos jogát szabadon, mert ezért kíméletlen zaklatás jár, és ennek a zaklatásnak, el­nyomásnak a következménye, hogy a nép lelkén már anar­chikus vonások mutatkoznak. A közigazgatási tisztviselőket is úgy mutatja be, mint aki­nek egész tevékenységét poli­tikai szempontok irányítják. Az ínségmunka, az adóhátra­lék, a kihágások kezelése mind mód arra, hogy presszionálják az alájuk rendelt réteget, és politikai állásfoglalás tekinte­tében kényszerítőén hassanak reájuk Az író szerint nemzeti jelszavakat hangoztató maga­tartásuk azt eredményezi, hogy a parasztokból a nemzeti érzés csíráját is kiirtják­Az arzénfejezetben olyan típust rajzol meg, amely szükségképpen alakult ki a teljes műűveletienségükből és elesettségükből. Elriasztó kép van megrajzolva a szekták fejezetében, amelyt úgy tüntet fel az író, hogy szükségkép­pen alakult ki, mert hiszen társadalmi, jogi és kulturális téren érvényesülni nem tudó parasztosztály menekül a a szektákba, hiszen a papja is más osztályhoz tartozik. Ide menekül teljes összeomlás elől a paraszosztály, amely hiába fordul a közösséghez, sehol meghallgatásra nem ta­lál, menekül ettől a közösség­től, amely részére emberi életet nem biztosít, menekül a szektákba, ez a teljesen ki­rekesztett réteg, amelyen a lelki betegségek ütköznek ki. Ez a rövid összefoglalása an­nak a tartalomnak, amit a vádlott elénk tár, amely a mi megítélésünk szerint min­den olvasó lelkében visszaha­tó an kell hogy hasson. A rész­letes ismertetés ugyanebben a szellemben és hangnemben folyatódik. Ebben a vonatko­zásban csak néhány monda­tot akarok felolvasni- Ezek a kiszakított részletek beillesz­kednek abba az alaptónusba, ami az egész művön keresz­tülvonult. Nem felolvasásokkal akarom fárasztani a törvény­széket, csak azokra a részle­tekre hivatkozom, amelyek eddig ismertetés tárgyai nem voltak, amelyek azonban ki­rívóan jellemzői e munka tar­talmának és felfogásának, (folytatjuk) munkásosztály egyesítését, amelyet Kelet-Németországban a SED alapításával már vég­rehajtottak. Nyugat-Németor- szágban a Potsdam-i megálla­podást szabotálták és a német imperializmus és a militariz- mus politikai, gazdasági és ka­tonai megújítását szorgalmaz­ták. Az imperialista megszálló hatalmak közreműködésével 1949 szeptember 20-án meg­alapították a Bonn-i külön- államot, a három nyugati zó­nát pedig elszakították a né­met nemzeti szövetségtől. Er­re az árulásra a német ha­zafias erők a SED vezetésével azzal válaszoltak, hogy az ön­rendelkezési jog alapján 1949 október 7-én megalapították a Német Demokratikus Köz­társaságot Azt az egyetlen törvényes német államot, amelynek élén a német nép hű fia és a militarizmus és a fasizmus elleni küzdelem ki­próbált harcosa, Wilhelm Pieck állott Ez az állam a nemzeti létkérdések megoldá­sa céljából keletkezett és for­dulópontot jelentett Német­ország történetében. Megte­remtették az alapot és minta­képet Németország nemzeti új­jászületésére, a béke, a demok­rácia és a társadalmi hala­dás alapján. Az első német munkás­paraszt állam megerősítette a fasiszta-ellenes demokratikus rendet és megkezdte a gaz­dasági élet tervezésének és ve­zetésének irányítását E poli­tikai, szociális és gazdasági változások hozzájárultak ah­hoz, hogy a demokratikus pár­tok egységét napirendre he­lyezzék a demokratikus Né­metország Nemzeti Frontjának zászlaja alatt. Az NDK mindent elkövetett, hogy helyreállítsa Németor­szág egységét. A nyugati ha­talmak és a bonni kormány azonban a tárgyalásokat el­utasította. 1954 október 23-án Bonn aláírta az úgynevezett Párizsi Szerződést, kötelezett­séget vállalt a német militariz- mus visszaállítására, s Nyugat- Németország belépésére a NATO-ba. Hivatalosan a nyu­gat-német militaristák csak egy 500 000 főből álló had­sereget szervezhetnek, de azt a katonai erőt az egykori Hit- ler-tábornokok és háborús bű­nösök kezére adták. A Szövet­ségi Köztársaság feladta a függetlenségét s ötven évre el­ismerte a megszállás jogossá­gát. Ennek az ellenkezőjét írta elő az 1955 szeptember 20-i szerződés, amely az NDK és a Szovjetunió között jött lét­re. Ez megerősítette a német munkás és paraszt állam tel­jes függetlenségét, s a Szov­jetunió ismételten követelte a Németországgal való békeszer­ződés megkötését. 1959 január 10-én újra előterjesztett egy megfelelő tervezetet, amelynek 48 cikkelye két német állam fennállásából indul ki és össz­hangban van a Potsdam-i egyezménnyel. Eszerint bizto­sítanák mindkét német ál­lam függetlenségét, de kizár­nák a revansizmust és a mi- litarizmust. De nyugatnémet militariz­mus és imperializmus folytat­ta agressziós előkészületeit az NDK ellen. Amikor 1961'tava­szán egy közvetlen katonai rajtaütés veszélye fenyegette az NDK-t, az NDK ellenrend­szabályokra szánta el magát. Az NDK határain, — bele­értve á Nyugat-Berlint is, ahnt a határ nyitva volt, — 19RI augusztus 13-án olyan ellen­őrzést léptetett életbe, ami­lyen minden független állam határain szokásos. Az NDK államtanácsának elnöke, Walter Ulbricht, bonni háborús hisztéria továb­bi fokozásával kapcsolatban rámutatott: A jelenlegi nyu­gatnémet kormány, és a Hit- ler-tábornokok számára sem­miféle agressziós terv nem túl kalandos. Ezzel szemben az NDK megmutatja az utat. amelyen egyszer Nyugat-Ne metország polgárai is járni fognak. Ez az út a romok­ból való feltámadás útja és a békéhez vezet Németország­ban és Európába».

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom