Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
4 fföCBÄI) 1965. július 4 vasárnap Egyelőre vagy egyenlőre Palócok Iaestova harminc éve, hogy egy fiatal szociológus. Szabó Zoltán járta ezt a tájat, s a Palócföld munkásságának, parasztságának, értelmiségének akkori reménytelen, kiúttalannak tűnő helyzetét tárta a világ elé Cifra nyomorúság című könyvében. Nyomába indultam, —immár a mai tájat, a mai emberek anyagi, társadalmi, kul turális viszonyait kutatva. Egy fiatal város „Nékem teljesein mindegy” — mondaná Alfonz». Természetesen csaik a nevettetés cél- jábólDe Valiiban, nem azonos e két szó? Ha alaposan szem- ügyre vesszük, látjuk, hogy az egy-e-n-lőre szó leírt alakja egy sW” betűvel hosz-i szabb, mint az egy-e-lőre. Ha kinyitjuk a fülünket, halljuk is ezt az „n” hangot. Néha még akkor is halljuk, amikor nem szeretnénk, „kinyitjuk” a rádiót, s halljuk, hogy a sportoló „egyenlőre” még az alapozásnál tart, bekapcsoljuk a tévét, és értesülünk arról, hegy az új eljárás általános bevezetésétől még messzire vagyunk, mert az új módszer „egyenlőre” még csak kísérleti stádiumban van. Az „egyenlőre” szó azonban már fénykorát éli. Méghozzá azok körében terjed leginkább, akik a beszédjükre többet adnak. A füstölgő gyárak munkása, meg a nyári mezők szántóvetője egyelőre még megmaradt az egyelőre mellett- Egyelőre (most, mostanában, jelenleg, napjainkban, mostanság, ezidőtájt stb.) még szerencsére így beszél a kiváló munkás: „Kocsit még egyelőre nem veszünk, először hadd végezzék el a gyerekek az egyetemet”. A mai parasztember pedig ezt mondja: „Egyelőre egy tévé árát szeretnénk összehozni a málnából”. Nem érzi szükségét annak, hogy az önmagában időt kifejező, meghatározó egyelőre szót megnyújtsa egy haszontalannak, feleslegesnek látszó „n” hanggal. De kinek van igaza? Az igényesebb beszédűnek tűnők egyenlőre szava-e a jó, vagy az egyszerű, természetes nyelvérzékű emberek egyelőre alakja a helyes? Nézzünk csak egy könnyen áttekinthető mondatot! A fiam egy e l őre gyalul. (Nem megy kocsmába, nem megy futballozni, nem megy udvarolni, mert most gyalul). A gondolat világos- A fiamról .a mondat alanyáról) állítom, hogy gyalul, (állítmány). Mikor cselekszi ezt? Most, jelenleg — egyszóval egyelőre gyalul. Mikor? Egyelőre. Tehát e szó időt határoz meg, a cselekvés idejét Mint szófaj, az idóhatározószők csoport j ába tartozik. Helyettesítsük most be az időhatározószót az egyenlőre szóval! A fiam egy e ni őre gyalul- Ez a mondat is elképzelhető, bár hiányosnak érezzük. Az egyenlőre azonban itt azt jelenti, hogy a deszkát egyenletesre, simára gyalulja, Erre a szóra már így kérdezünk: Milyenre gyalul? A munka eredményéről, milyenségéről és nem a cselekvés idejéről érdeklődünk, tehát az egyelőre időhatározószó semmiképpen sem helyettesíthető az egyenlőre szóval. Az egyenlőre toldalékolt (végződéses), rágós szó. Az egyenlő szó tulajdonságot jelent, tehát melléknév. (Milyen? Egyenlő, sima, egyenletes stb.) Az egyenlő szóhoz a -re határozóragot kapcsoltuk- Így határozóragos melléknevet kaptunk. Az egyelőre időhatározósző. Szerkezetét illetően összetett szó. Az egy és előre összetétele. A nyelvújítás korában keletkezett, és úgy látszik, máig sem vált eléggé gyökeressé szókincsünkben. A vele egy időben keletkezett egyáltalán, egyaránt szavakkal már jóval kevesebb a baj. Ezeknél sokkal kevesebb a bizonytalanságMindhárom szavunk esetében helyesen hosszú (kettőzött) ggy-ét ejtünk. Így írjuk: egyelőre, egyaránt, egyáltalán. Így ejtjük: eggyelő- re, eggyaránt, eggyáltálán. Ha címünk vagy-vagyára választ akarunk adni, a válaszadás könnyű és egyértelmű, csakis az egyelőre a helyes alak. Nemcsak egyelőre, de végképp el kell felejteni az egyenlőre szó helyette való használatát. Es végül Ferenczy Géza tanácsát megfogadva emlékeztetőül jegyezzük meg — de helyesen ejtve — Arany János sorait: Es felejtem egyelőre Gondjaimat a jövőre. Tótb Imre „Balassagyarmat fakó város. Kissé gondozatlan és elhanyagolt. Nem feltűnően az, hanem magátólértedődöen, mint az olyan városok, melyek nem tudják: tulajdonképpen miért is városok, mi a szerepük, mi a feladatuk, mi a céljuk? A tompa, súlyos és felhős nyári meleg illik hozzá, mikor aki teheti, behúzódik a szobákba, hogy ne kelljen éreznie a nehéz eget, mely ilyenkor bezárja a látóhatárt, nyomasztóan közel és szürkén” — írja Szabó Zoltán, s a városnak szentelt fejezet további részeiben megállapítja, hogy a megyeházán kívül nincs más központja a helységnek. Minden a tizenkilencedik századra emlékeztette ebben a jellegzetesen vidéki hivatalnok városban: „A társadalomra Gyarmaton is az átmenetiség jellemző, és az, hogy kevés az alkotás, kevés a tett és kevés az eredmény- „S a tespedés, nemtörődömség és lustaság egyik jellemzőjeként kimutatja, hogy akkor a gyarmati nyilvános könyvtárnak kisebb az olvasottsága, mintha a megye legapróbb falujában lenne! Múltja viszont van ennek a városnak, s nem is akármilyen. 1791-től kezdve itt zajlanak azok a megyegyűlések, amelyek először csendesek voltak, majd egyre hangosabbá váltak, míg végül 1824-ben itt fogalmazzák meg azt a Feliratot, amelyiket az ország összes többi megyéje elfogad, s eredménye az 1825-ös reform) országgyűlés. Aztán egészen 1850-ig, az abszolutisztikus császári uralom életbelépéséig ez a város a nemzeti függetlenségi mozgalom egyik legerősebb vára. S a későbbiekben is, itt él hosz- szabb-rövidebb ideig Madách Imre, Mikszáth Kálmán. Erről a múltról Szabó Zoltán csak említést tesz. Jelentőségét nem taglalja- Miért? Mini egész könyvéből kitűnik, erre a múltra ő is büszke, de olyan tényezőnek fogja föl, amire hivatkozva a magyar sorskórdések közül egyetlen egyet sem lehet megoldani! A megoldást ő a mi- hálygergei parasztok értelmes gazdálkodásában, az élelmes dejtárd nincstelenek munkakeresésében, a salgótarjáni iparmedence füstölgő kéményeiben látta. A múlt nem old meg semmit, és különösen az a múlt, amelyet a harmincas évek közepére Gyarmaton is és másutt is a saját létükért rettegő dzsentrik próbáltak kisajátítani. Tavasszal jártam a városban. Meleg, májusi napfény győzködött a hideg északkeleti széllel. Lassan, kissé álmatagon lépdeltem az utcákon, mert nemcsak a házakat, embereket figyeltem, hanem Szabó Zoltán felötlő sorait is: „ •.. a szeretet nélkül épült házak, melyekben több a ciikomya, mint a szépség ... a város közepe a vármegyeház, ennek szalad neki az állomásról vezető út, aztán nincs tovább. A vármegyeház keresztbe áll, mint egy hatalmas tilalomfa •..” Először csak bólogattam a soroknak, de ez az ütemes mozdulat egyre lassult, majd megálltam, és tágra nyitottam a szemem... Hát nem! Ebben a hosszú utcában, s a rá keresztben futó főutcában — közepén a volt megyeház impozáns neobarokk tömbjével — nem látok semmi szürkét, semmi főj tót, semmi rútat és tilalomfát! Miért?.-. Mikor Szabó Zoltán itt járt, akkor körülbelül harminc ember volt Gyarmaton, akik ipari munkásnak számítottak: a seprukötő műhely alkalmazottai. Ma 5106 kereső közül 2009 az üzemi, nagyipari, munkás! S a kátéeszekben, a közlekedésben és a belkereskedelemben 1788 ember dol- S°rak. Ez a három szám egyszerű ékesszólással azt bízó/Un ükök iskűláfa Zsámbék. Festőd szépségű környezetben fekvő falu, túl a budai hegyeken. Kiemelkedő magaslaton impozáns épület: a Földművelésügyi Minisztérium termelőszövetkezeti vezetőképző iskolája. Az emeleti ablakokból egy pillantással föl lehet mérni a környező völgyeket, erdős domboldalakat. Mintha jelkép lenne: aki itt tanul, többet lát, messzebbre tekinthet. Elnökök, tsz vezetőségi tagok, brigádvezetők a tízhónapos tanfolyam hallgatói, akik a tanultakkal visszatérve szövetkezetükbe, magabiztosabban, eredményesebben végezhetik munkájukat. Az egyik szobában négy elnökkel beszélgettünk. Szalon- nás Mihály, a bácsalmási Petőfi Tsz elnöke 1955 óta. Juhász Sándor, Borsodból Ti- szacsermelyről jött ide tanulni. B. Fúró Sándor, Hajdúban a fülöpi Búzakalász Tsz elnöke 1961 óta. Ács József. 1959 óta elnök a Fejér megyei Mátyásdomb Lenin Termel őszövetkezetében. — Szívesen jöttek ide tavaly ősszel, vagy inkább ke* kedéssel és szorongással? — Jóval korábban kiküld ték a jelentkezési lapokat a járástól — mondja Szalon- nás Mihály. — Ki sem töl töttem. Azután jöttek személyesen a tanácsiak: Kellene neked az iskola. Márcsak azért is, hogy egy kicsit kipihend magad. így jöttem el. Nem bántam meg, de a pihenésből semmi sem lett. Levelező módon talán három év alatt sem tanul annyit a magamfajta ember, mint itt, tíz hónap alatt. A tiszacsermelyi elnök, Juhász Sándor így emlékezik: — En erősen védekeztem, hogy inkább levelező úton elvégzem a technikumot, csak ne kelljen idejönnöm. Azután beleegyeztem: vigyük közgyűlés elé a dolgot, gondol , ott maid leszavazzák. De nem, a közgyűlés arra szavazott, hogy jöjjek csak eL Az elnöknek ilyen esetben is figyelembe kell venni a többség akaratát. B. Büró Sándor, Fülöpről ezt mondja: — 1962 óta halogattam ezt a tanulást, de tavaly rájöttem, hogy tovább már nem lehet. Egyéni koromban 22 holdon gazdálkodtam, most meg 3900 holdas gazdaság gondját viselem. Ehhez már más tudás kell. Ezen a tantiépismeretbő! vizsgázik Samu Ferenc, a kisapáti termelőszövetkezet elnöke (MTI foto — Bárok Péter felvétele) folyamon nagyon értékes és nélkülözhetetlen szakmai ismeretekkel gyarapszik az ember. A mátyásdombi Acs Jó-j zsef már évek óta vágyott I ide. — Csak elemi iskolát! végeztem és bármennyire is utána néztem mindennek a szakkönyvekben, az mégis kevés volt Most úgy érzem, hogy a tanfolyam után a szakirodalomban is jobban el tudok igazodni. Ki, mit gyarapodott tudásban? — szinte rögtönzött „elővizsgafélét” is tartunk. — Az üzemszervezésnek veszem majd sok hasznát. 4200 holdunkból 150 a gyümölcsös, és 250 hold a szőlő otthon, Bácsalmáson. Az itt tanultak alapján talán majd jobban tudok segíteni abban is, hogy gépeinket jobban, gazdaságosabban kihasználjuk. — Nálunk, Tiszacsermelyen, nagyjelentőségű a szarvasmarhatenyésztés. Igyekeztem hát jól megtanulni a takarmányadagok helyes összeállítását. Tanultak a tanároktól, a könyvekből és tanultak egymástól. S végre elérkezett a várva-várt nap: a vizsga napja. Kicsit izgatottan, de azért magabiztosan adtak számot egy éven át gyűjtögetett tudásukról. Am az Igazi vizsga még hátra van. Akkor lesz. amikor a tanultakat otthon, a gyakorlatban kell átültetniök. Bizonyos, hogy ott is helytállnak majd valamennyien. H. L. földjén-» nyitja, hogy az összkeresők negyven százaléka üzemi munkás, 34 százaléka pedig az iparral kapcsolatban álló nép- gazdasági ágakban dolgozik. A Bútorgyár, a Porcelánüzem, a Finomkötöttárugyár, a Ne- hézkönfekció pár évvel ezelőtt még vagy nem voltak, vagy apró üzemekként léteztek csupán, csakúgy mint a Fémipari Vállalat, amelyik hovatovább nagyüzemmé fejlődik. Ezeknek az üzemeknek egy része ma még szükségépületekben dolgozik, de már készülnek a tervek a korszerű telephelyek létesítésére. — Mindez azt jelenti — mondja Géczy elvtárs, a városi pártbizottság titkára, József Attilát híva segítségül —, hogy a munkásosztályt megteremtő szén, vas és olaj Balassagyarmatot is átformálja- Képzelje el, hogy tíz-tizenöt év múlva itt már „öreg szakik*’ lesznek, akik töviről hegyire jártasak a szakmájukban. Nézzünk egy párat közülük: Elekes Kázmér édesapja pénzügyi tisztviselő volt. Negyvenkettőben halt meg, a háborúban. Édesanyja ápolónőnek ment, úgy nevelte őt meg a nővérét. Mire Kázmér a VIII. általánosig jutott, már nővére is keresett- Mondták neki: menjen gimnáziumba, vagy ahova kedve van. Öt a fémek érdekelték, a formálható anyag, az autogén hevétől lecsurgő vas. Kitanulta mindkét szakmát, s most elégedett ember. — Mit csinál szabadidejében? — A szellemi vetélkedőket szeretem. Találkozni szoktunk időnként, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Bútorgyár, a Kórház, a Kerámia és a Fémipari Vállalat fiataljai. De részt vesznek idősebbek is- Földrajzi, politikai, irodalmi, ipartörténeti, történelmi kérdések szerepelnek, s rendszerint százan— kétszázan jelenünk meg. — Egyéb kedvtelése? — Táncolok... Népi táncot értsen alatta. Sajnos, a csoportunk jelenleg nem működik, többen kiöregedtek, ezért aztán más gyarmati és vidéki csoportokhoz járok oktatni- Ha jól tudom, akkor nekem ez a hobbym — magyarul: szenvedélyem. Renglovics Gábor 1964-ben végezte Vácott a gépipari technikumot. Most minden nap Gyarmatra jár be dolgozni. A fizetését kevesli — 1250 forint —, de azt is elismeri, hogy hiszen most végzett, egy éve sincs, és tulajdonképpen a gyárral, a gyakorlati élettel, a különböző munkakörökkel ismerkedik még. Szabadidejét — ami az utazáson és alváson túl marad — otthon, a falujában tölti. — Futballcsapat van, abban játszom is, de én igazában, kosarazni szeretnék— Miért nem költözik be ide, Gyarmatra? — öreg szüleim vannak. Meg aztán ... nem szeretném cserbenhagyni otthon a gyerekeket. A télen megegyeztünk, hogy most nyárom, társadalmi munkát vállalunk a tanácstól, s a kapott pénzen veszünk hangszert, társasjátékot, távét- Mert unjuk már, hogy a faluban nyilvános helyen csak berúgni lehet nálunk estémként... — Látom, szereti a faluját, barátait. Akkor miért nem vállal közelebb valami állást? — Mert... hogy mondjam... szeretem ezt a várost is. Valahogy olyan fiatal város. Most nőnek itt az üzemek, és én a gépeket, a gyárat szeretem elsősorban! Mátyás Sándor nem szakmunkás. De ha a Fémtömegcikkipari Vállalatnál a törzs- gárdatagok iránt érdeklődik valaki, akkor az ő nevét föl- tétlen megemlítik: Hat éve dolgozik ott, párttag, Kiváló dolgozó oklevele van. — Miért csak négy elemi? — kérdem. — Pedig azt mondják, nincs rossz feje magának. — Nézze, ez olyan dolog... Mikor én negyedik elemibe jártam, apám sehol se kapott állást... Népi zenész volt itt Gyarmaton, Verőcén, de akkor mindenünnen kicsöppent. Akkor azt mondta nekem is, meg a bátyámnak is, hogy elég már az iskolából, menjünk pénzt keresni. Cigánynak untig elég négy elemi is... — Jó-jó! De most miért nem tanul? — Nem tudom... Tavaly költöztünk rendes, szoba összkomfortos lakásba. Ami pénzt gyűjtöttünk, abból' vettünk bútort, rádiót, kerékpárt — most rakunk félre tévére.« tudja maga, milyen házban, milyen bútorok között születtem én?... Nem is ház volt az, hanem putri!.. Majd a gyerekeim! Nekik már biztosan kevés lesz az, amit én elértem. — Hirtelen előrehajol, összehúzott szemmel, kipirult arccal mondja: — Tudja, a Laci fiam hogy ért a mindenféle gépekhez! Rádió, kerékpár — neki mindegy! És feje is van... Érti?! No, hát: őket taníttatni, ha lesz hozzá akaratuk, erre készülök én még ebben az életben. Kezel, mert siet. A szak- szervezeti bizalmi szólt neki, hogy lenne ma délután egy kis társadalmi munka, ha ráér. — A gyáramnak mindig! — mondja, és mosolyogva int búcsút. Fodor János a Fémipari Vállalat KISZ-titkára. Gépésztechnikus. Huszonhat éves, nős, Ipolytarnócon lakik. Reggel öt után indul otthonából, és este hétre ér haza. Mindössze tehát három négy-órát van otthon, hiszen a többit átalussza. — Gyakran előfordul, hogy még annyit sem — mondja. „Beneveztem” én is a KISZ lakásépítésbe, és munka után ott dolgozom. Az ősszel beköltözünk. — Nem sajnálja a faluját? — Nem jövünk el véglegesen. Meg fogjuk látogatni. De... itt azért jobb. — Mert város? — Mert egy fiatal város. A mi üzemünknek is harminc év alatt van az átlagos életkora. Ha az utcán megy, csak figyelje meg, mennyi itt a fiatal! Es ez meg is látszik Gyarmaton, Talán sehol a megyében nincs ennyi KISZ- lakásépítkezés, a lakosság számához viszonyítva sem. Es nyári délutánokon itt mindig lát fiatalokat, akik társadalmi munkát végeznek a Nyír- jes-ligetben, a lakásépítkezéseken, a város szépítésénél, a csatornázásoknál. A ml szervezetünk is segített és segít ezekben, azonkívül lebetonoztuk a gyárudvarunkat, és villanyoszlopokat állítottunk a nógrádmarcali téesznek, amit különben ml patronálunk. — És a szórakozás, pihenés? — A mi alapszervezetünk a múlt télen kétszer volt Pesten, színházba: most július huszonharmadikán megyünk föl az olasz-magyar mérkőzésre, és előtte a Vidám-Parkba, este meg, ha sikerül, a Nagycirkuszba, vagy valami szabadtéri előadásra«. Minden évben van két-három közös kirándulás, azonkívül itthon a KISZ-bizottság mindig megrendezi a Kilián-napokat. jönnek színházak hozzánk. Nincs városi ifjúsági klub, ezért úgy segítünk magunkon, hogy időről-időre megrendezzük a szellemi vetélkedő két, ami után tánczenekar játszik, de általában kéthetenként kerül sor táncos tea- délutánra. .. Soroljam meg” Asztalitenisz bajnokság, lat darúgás, kulturális seregszemle. Kora reggel. A vén Gyarmat frissen tatarozott házainak falán csodálkozva hunyorognak az ablakszemek: 196’- 64 között, a meginduló iparosítás jóvoltából 1200 nő •»- 900 férfi helyezkedett itt o' munkára; s még ez sem e! Tíz-tizenöt év múlva Balassagyarmat fejlett könnyűiparai rendelkező, huszonöt-’:.-" mincezer lakosú, modern város lesz. Kunszabó F«mk /
