Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-31 / 179. szám
4 1? ö O R A T) T985. JOTüs 81.' szombat Virágos Magyarország Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Nos, ha igazak a közmondássá vált sorok, hazánkban nagyon sok a jó ember. Bármerre já- runk, mindenütt virágos parkok, terek, kertek, virágdíszes ablakok integetnek felénk. A virágkultusz csak a negyvenes évek végétől vált általánossá. A második világháború elpusztította még azt a kevés parkot is, amely városainkat, főként a fővárost díszítette. Ma az új lakótelepeket már kertek veszik körül, az üzemek, gyárak udvarait is virágokkal díszítik, a munkahelyeken, a lakásokban mindenütt dísznövényeket, virágokat ápolnak. Az üdülőtelepek parkjai a legA második ötéves tervben megkétszereződött a parkterület, ma már csaknem 33 millió négyzetméter közterületen gondozzák a kertészek a dísznövényeket. Az, hogy művészien rendezettek, mesébe illően szépek a parkok — elsősorban a híres szarvasi arborétum, a Margitsziget, és az ország többi szép parkja az annak köszönhető: évről - évre kiváló szakemberek kerülnek ki a főiskoláról. Tavaszonként szinte egyik napról a másikra kivirágza- nak parkjaink. Honnan kerül elő a sok színes dísznövény ilyen váratlan gyorsasággal? A városi kertészetek, termelőszövetkezetek, tudo— A szegedi Széchenyi tér virágdíszben fogadja a vendégeket (MTI foto — Tóth Béla felvétele) gondtalanabb pihenést nyújt- mányos intézetek a téli hóna- ják, és a városok közparkjai, pókban nevelik üvegházak- sétányai feledtetik a munka ban a virágot, évelő és egy- utáni fáradtságot. nyári növényt, a cserepes viKállai Gyula: A polgári nemzettől a szocialista nemzetig Káliad Gyula előadása — amelyet most füzet alakban jelentetett meg a Kossuth Kiadó — 1965 június 11-én hangzott el az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiáján. Kállai Gyula előadásában először a nemzeti újjászületésért és felemelkedésért vívott harc felszabadulás előtti szakaszának elemzésével foglalkozik, s különösen nagy súlyt helyez a kommunisták szerepének és tevékenységének értékelésére; megállapítja, hogy ők jelentették a nemzeti függetlenségért és felemelkedésért vívott harc első vonalban álló katonáit, ők voltak azok, akik helyesen állapították meg e harc céljait és módszereit A második részben a szocialista forradalom győzelmének időszakát elemzi, s megállapítja, hogy ez egyet jelentett a szocialista nemzet alapjainak megteremtésével. Ez alapról kiindulva — a párt vezetésével, s az általa kijelölt úton — ma a nemzeti egység megvalósításán dolgozunk, s e különösen bonyolult folyamat alapos és részletekbe menő elemzése világos útmutatást ad mindenki számára. Kállai elvtárs előadása befejező részében a szocialista nemzet kialakulásának nemzetközi feltételeivel foglalkozik. s e tekintetben is több érdekes elvi megállapítást tesz. Kállai Gyula előadása mai hazai történelmünk legjelentősebb folyamatával foglalkozik, 6 éppen ezért mindenki számára világosan és áttekinthetően összefoglalja e folyamat fő jellemzőit, s a fejlődés irányát. ragokat, és a cserepes zöldnövényeket. A dísznövénytermesztés a kertészeti tevékenységben jelentős helyet foglal el. A termesztésüknél felhasznált üvegfelület az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt, és jelenleg az országban szá- montartott — szocialista üzemek kezelésében lévő — üvegházak területe meghaladja a 200 ezer négyzetmétert, a melegágyi ablakok felülete a 150 ezer négyzetmétert. Szabadföldi virágtermelés 700 ka- tasztrális hold területen van. A dísznövények termelésével kezdetben a városi kertészetek és az ezekből alakult kertészeti vállalatok foglalkoztak. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a nagyvárosok körül lévő termelőszövetkezetek is kedvet kaptak a dísznövénytermesztéshez. A vágott virágok közül rózsából, szekfűből, krizantin- ból, gladiolusból és másból 40 millió szálat, cserepes virágos növényekből két és fél milliót, csrepes zöld növényekből pedig több mint másfél millió darabot nevelnek évente kertészeink. A hazai kereslet kielégítésén kívül exportra is termesztenek dísznövényeket kertészeteink. Sok vágott szegfű, cserepes muskátli, dísznövény és rózsatő hagyja el az országot az utóbbi években, és utazik nyugati országokba. Még jelentősebb virágmag exportunk. A dísznövénytermesztés egyik ága a szabadföldi virágmag termesztés, amelyre hazánk éghajlati viszonyai igen kedvezőek. A háború előtt volt már valami exportja az országnak, de a háború utáni években ez is megszűnt; elmaradtak a külföldi vevők. 1957 óba azonban évröl-évre nagyobb a külföldi érdeklődés virágmagvaink iránt, és míg 1957-ben csupán 60 fca- tasztrális hold területen termeltek kertészeteink virágmagot exportra, ma már 600 ka- tasztrális holdat vesz igénybe az exporttermelés — csaknem mind tőkés országok részére. Var*» Aranka Láthatatlan veszedelmek S uhan az Opel-Rekord Jobbágyi felől Nagybá- tony felé. Enyhén párás az alkony, ködösek a nógrádi lankák. A férfi lazán tartja kezét a volánon; figyelme megoszlik a vezetés és táj szépsége között. Hirtelen balra vágja a kormányt, abban a pillanatban csikorog a fék. Kocsiját a szembejövő Feliciától csak centiméterek választják el. Német, cseh, magyar szó — mindegyik indulatos. Szemrehányás, udvariaskodás, magyarázkodás. És; hajszál híján súlyos közlekedési baleset — csupán azért, mivel a szekérről hiányzott az előírásos lámpa. A viharlámpa, amelyet száz forintért meg lehet vásárolni. .. Bécsben nemrégiben autós turisták tartottak nemzetközi összejövetelt. Ezen hangzott el az a reánk nézve egyáltalán nem hízelgő — vélemény, hogy sehol Közép-Európában annyi kivilágítatlan fogat nem veszélyezteti a közlekedés biztonságát, mint nálunk. Nem egy külföldi e miatt mond le arról, hogy hazánkat felkeresse. Mekkora kára ez idegen- forgalmunknak: fölösleges fo- rintra-fillérre kiszámítanunk. A megyei közlekedési szakemberek — rendőrök, bírák, ügyészek — rosszallóan emlékeznek meg arról, hogy a foga- tosok a KRESZ elemi előírásait sem ismerik. A bakon ülőnek vajmi ritkán jut eszébe, hogy az irányváltozást jelezze, hogy járművét kivilágítsa. Lovaskocsit gyakorlatilag az hajt, aki akar, hatóság előtt vizsgázni nem kell. Más lenne a helyzet, ha a fogatok üzembentartói — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — nem sajnálnák azt a csekély fáradságot, amit a fogatosok oktatása jelentene Négy-öt* óra alatt minden felnőtt ember képes tökéletesen elsajátítani azt a keveset, ami feltélenül szükséges ahhoz, hogy ne veszélyeztesse a közútak biztonságát. Elsősorban azé a traktorosé a felelősség, aki meghibásodott járművét kivilágítatlanul hagyja az úton, miközben eltávozik segítségért. De vajon kerülne-e ilyen kényszerhelyzetbe a vontatós, ha a gépcsoportvezető vagy a termelőszövetkezet más felelős személyisége legalább hetenként megvizsgálná az erőgépek műszaki állapotát, s intézkednék, hogy csak kifogástalan jármű indulhasson útnak? Termelőszövetkezeteink gépkocsijainál sem sokkal kedvezőbb a helyzet. Ez év nyarán a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ijesztő hiányosságokat tárt fel. Igaz, talált jó példát is: az érsekvadkerti Magyar-Csehszlovák Barátság Tsz függetlenített gépkocsi előadót állított munkába. Ennek az embernek szorgalma, hozzáértése a szövetkezet járműparkja műszaki állapodban tükröződik. p^y-egy „műsoron kívü- ■*"* Ii” szabadnap mindenkinek jólesik; s az emberek azért némi áldozatra is kaphatók. Többek között arra, hogy egy napon két műszakot teljesítsenek a volánnál. A váltótársak nemritkán megteszik egymásnak azt a kölcsönös szívességet — igen gyakran a felelős vezetők hallgatólagos beleegyezésével. Arra, hogy a kettős műszak fáradtsága mekkora baleseti veszélyt hordoz, egyikük sem gondol komolyan. Ha komolyan gondolna, nem vállalná, nem engedélyezné a tizenhatórás vezetést. Szomorú — s alig érthető —, hogy beosztásuknál fogva felelősnek mondott vezetők olykor mekkora felelőtlenséget tanúsítanak. Noha valmennyi lap megírta, hogy ebből már halálos közlekedési szerencsétlenség is származott, úti pihenőik során szeszesitallal kínálják, nem egyszer fogyasztásara unszolják a gépjárművezetőt. A baleset, a temetés után, a vádlottak padján már persze kései a szánom-bánom. A közlekedési biztonság fokozása könnyen végrehajtható szervezeti intézkedésen, ügyviteli módosításon múlik. A javítóműhelyekből kikerülő autókról, traktorokról jósze- rint már másnap senki sem tudja megmondani, melyik javítást ki végezte rajtuk. S ha a fék, a kormánymű hibája miatt baleset történik, a statisztikában az okok között eggyel növekszik a „műszaki hibából” eredt karambolok száma. Látszólag valóban műszaki hiba okozott kárt, szenvedést, halált, — ténviggesen azonban a munka, az ^mber feb"'letessé«e. A iavitásqk személy szerinti feljegyzése nagyon növelhetné a műhelymunkások felelősségérzetét. Az természetesen, hogy ilyen nyilvántartást készítsenek, megint csak a vezetők dolga. A világítóberendezések hi- bás volta, a fogatosok tájékozatlansága, a javítás ellenőrzésének hiányossága megannyi forrása, láthatatlan s éppen ezért roppant veszélyes forrása a közúti baleseteknek. Anyagi érdekünk, egészségünk, sőt életünk biztonsága parancsolóan követeli a felelős vezetőktől, hogy minél hatásosabban s minél előbb lépjenek sorompóba a láthatatlan ellenség legyőzésére. Borváró Zoltán cA t'éqi tuaqqat színpad Históriák, innen — onnan Az alábbi történeteket nem úgy szedtük össze, — mint szokás, hogy egy-egy témakört; foglaljanak egybe. A mostaniak csupán tarka mozaiknak számítanak. Az olvasónak a száz esztendővel ezelőtti magyar színészet hősi harcát és a kor hangulatát szeretnék érzékeltetni. BeszélALL BAGLYAS VÁR 4? IVpm csak rom■ A vár eíiiCIII. pusztult, alig lehet a nyomara akadni. Újabb házak építéséhez használták fel köveit. Ez a veszély magára, az ugyancsak e helyen található ritka természeti jelenségre, az úgynevezett vulkáni embrióra is fennáll. A feltört láva anyagot, a bazaltot régebben ki is bányászták, a jelenlegi szákiák a lávakitörést megelőző törmelékrszórásra utalnak. Óvnunk, védenünk kell ritka természeti érdekességünket, az egykori vulkáni működés szép bizonyítékát, nehogy úgy járjunk, mint a már csak elbeszélés alapján elképzelhető Hurka-Pécskővel, melyet annak idején a nyerészkedési hajlam tüntetett el környékünkről. A Hazafias Népfront természetvédelmi albizottsága terveiben ugyancsak szerepel a Kővárnak felvétele a természeti ritkaságok sorába. De tulajdonképpen mi is ez a sziklaképződmény, hogyan is keletkezett? A kérdésre dr. Bartkó Lajos a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főgeológusa adja meg a választ. — Nógrád megye dombvidéke agyagból, márgából, homokkőből, mészkőből, azaz. üledékes kőzetekből épül fel — tájékoztat. — Ezek a kőzetek a régmúlt tengereire utalnak, szép kagylók, csigák, koraiok, tengeri sünök maradványait őrizték meg. Ezekhez az üledékekhez kapcsolódik a sokezer bányászt foglalkoztató nyersanyagunk, a szén is. A tenger visszahúzódása után kialakult szárazföldi szegélyeken a rétegekben keletkezett törések, repedések mentén a mélyben lévő kőzetolvadékból hasadékokon, kürtőkön keresztül sűrű olvadék (1400 C fok körüli) nyomult felszínre. Idősebb vulkáni működés nyoma, a Matra, a Karancs ande- zitja, mig az ember megjelenését közvetlenül megelőző időben a vulkáni tevékenység a bazalt kőzetet eredményezte. Bazalt a Pécskö és folytatása, a Somlyó, Salgótarján jellegzetesen kiugró hegycsúcsa, a Salgó, de a somosköi Várhegy vízesésnek látszó hatszögletű oszlopok tömegéből álló sziklacsoportja, a Salgó-rónai fennsík, a bárnai Nagykő is. A vulkáni működés rövid ideig tartott. A Kővár is úgynevezett embrió vulkán, egyszeri kitörést képviselő vulkáni termék. A maga nemében feltétlenül ritka tünemény. Nemcsak az érdekes természeti ritkaság vonzza azonban ide hosszú idők óta a turistákat, idegeneket! Móf a kőkori ősember mai megtelepedett saját maga vájta üregbe húzódva ezen a tájon. Az északi oldalon napjainkban is sok edény-, s csonttöredéket hoz fel az eke a szántóföldből. Sokkal később, a történelmi középkorban várat építettek ide. Boglyas várának, vagy Bagolyvárnak nevezték. Nógrád megye egyik legrégibb nemzetsége, a Kacsics- nemzettség építtette mint a XIII. században a legtöbb várat a megye területén. Építője az Illés vagy Hollókövi ág volt. Illés fia Péter, öt fia: Mihály, Péter, Lesták, Mikus és Ják 1310-ben három más várral együtt Baglyost is átadta Csák Máténak, s ennek hadaival harcoltak I. Károly király ellen a rozgonyi csatában. A győztes király elvette az Illés-ág várait és a Kacsics- nemzettség Folkus ágából származó Széchenyi Tamás erdélyi vajdának adományozta. 1327-ben. A történelmi muitat persze ma már csupán az emlékezet őrzi s az is egyre kevésbé, hiszen a vár különben sem lehetett túlságosan jelentős. Az alatta lévő község a XV. század közepén már Somoskő vár tartozéka. Alapkövei is teljesen elpusztultak. 1826-ban még három boltíves kapuja állott. Könyöki József 1889- ben már csak csekély falmaradványokat talált. A középen részben sziklába vájt ovális alakú udvart ir le, melyből helyiség nyílott egy alagútsze- rű képződményre. Ám ha nem is Boglyas niu na vár([t a tgnt vár emléke, s a ritka természeti érdekesség számos turistának, régmúlt idők után érdeklődőnek jelenthet kellemes élményt. Ezért örülünk mindenekelőtt a terület védetté nyíl, vánítására vonatkozó javaslatnak. Tóth Elemér jenek helyettünk az innen-on- nam összegyűjtött históriák. Egy híres primadonna (kegyeletből hallgassuk el a nevét) csak azért ült fel az ek- hós szekérre és vándorolt fa- luról-falura, mert bajuszos, kamasszá serdült fia elöl szökött. ö fiatal hősnőnek szerződött mindenüvé és ha a daliás fiát meglátták, oda volt az illúzió, a közönség rajongása, ' no meg a szerződés! így bujdosott saját vére elöl az országban. A gaz nebuló pedig mindenütt felkutatta szeretett szülőanyját, akinek a legnagyobb bosszúságára csak akkor volt hajlandó rangrejtve eltűnni a környékről, ha a drága mama ezt egy-két ezüsttallérral megváltotta. Előfordult, hogy lengő szakáit növesztett, amelyet csak akkor volt hajlandó levágni, ha az anyuka kifizette a kártyaadósságát. Egy alkalommal egészen nagy summát kívánt kierőszakolni és levelében azzal fenyegetőzött, hogy legközelebb az „unokával” fogja tiszteletét tenni! Szegény művésznő épp akkor „z „Orlean- si Szüzet” játszotta!!! Szentesi Ákos elismert nevű színész volt vidéken. Csupán az volt az emberi hibája — amiről nem tehetett —, hogy kistermetűnek született. A kiváló népszínműénekes akárhányszor kilépett a színpadra. az ..Ezerfejű Caesár” a nagyközönség kacagás orkánnal fogadta. Egyszer azonban nagyon elkeseredett szegény és a nézők tomboló kacagása közben sírva fakadt. Előre lépett a rivaldához és így szólt: „...Tisztelt Nagyközönség Önöknek könnyebb megszokni az én kis termetemet, mint énnekem a mindennapos ki- kacagást! Könyörgök, változtassanak önök az én megaláztatásomon, mert én nem tudok változtatni a termetemen!!! Nem is volt soha többet nevetség tárgya, ha a színen megjelent. Róla még egy feljegyzést találtunk a régi krónikákban. Egyszer összeveszett Tamásy Józseffel a Nemzeti Színház későbbi nagynevű színészével, és rendezőjével. A színházi törvényszék előtt bevádolta azzal, hogy meg akarta őt ölni. Tamásy így védekezett; — Már hogy ölhettem volna meg Szentesit? Nem vagyok Heródes, aki kisdedeket gyilkol! Fel is mentették a vád alól. Szinte ősi szokás nálunk magyaroknál, hogy ha a színpadon egy idegennyelvű szereplő megszólal a mi édes anyanyelvűnkön, azt tombolva ünnepeljük! A magyar publikum nagyon hálás egy kis magyar szóért idegen ajkakról! Egy ízben ELSSLER FANNY a világhírű táncosnő vendégszerepeit a Nemzeti Színházban a Yelva című nagy balettben. A darab végén, a néma lánynak meg kellett szólalnia, magyarul mondván imádója felé, — akit Hegedűs Lajos játszott, — hogy „örökre1” A másik szót Szentpéte- ri Zsigmond felé, mondván, hogy „Bátyám!” Két napig tanították e két szóra. De a világszép Stefánia mindent mondott összevissza, csak éppen „örökre ” és „bátyám”-ot nem! Mondott helyettük: batiám, pátyám, ingre bügre, ürgét is... Elkövetkezett az előadás napja és elkövetkezett a két. magyar szó is. Hegedűs lángoló szenvedéllyel fordult Elss- ler Fannyhoz és elmondta a végszót: — Szere tsz-é? A művésznő magatudatosan rá vágta: — ökör te!... Szentpétery a bajúsza alatt mosolyogva suttogta Hegedűsnek: . .No, öcsém most megkaptad!...” De ebben a pillanatban Fánnyka feléje fordult és felismerve a bátyját így kiáltott: — Pávián! Hegedűsnek is meg volt az elégtétele és mosolyogva súgta vissza: — „Zsiga bátyám, kvittek vagyunk!!! Fehér Tibor
