Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-30 / 178. szám

4 VrtflRÍTt 1965 Wills 50 péntek A gyorsuló életritmus beszédes szántai Egy kis gépjármű statisztika Országútjainkon évről évre mind több személygépkocsi és motorkerékpár közlekedik. Számukat egyesek keveslik, mások sokallják. Kevés, sok? Attól függ,honnan közelítjük meg. Az alábbi táblázat a ha­zai gépkocsiállomány éven­kénti alakulását muttaja: Ev Személygépkocsik száma ebből magán összesen 1957 12728 3 980 1958 17908 7 687 1959 24799 13 031 1960 31268 18 499 1961 39872 26 254 1 1962 53118 39 018 1963 71297 55 342 1964 86247 68 871 Amint ez a táblázatból is legjobban ellátott Baranya­kiderül, hét év alatt az összes megyében 108 volt, a legkeve­személygépkocsik száma a hét- sebbel rendelkező Szabolcs­szeresére, a magánkézben ié- Szatmár megyében 33. vő kocsiké pedig a tizenhét­szeresére növekedett. Nem célunk, hogy ezzel bárkit is el­kápráztassunk, de az ország gazdasági erejét figyelembe- véve, a fejlődés mindenképpen imponáló. 1964 végén minden tízezer lakosra országos átlagban 85 személygépkocsi jutott. Ezen belül vidékenként eltérések észlelhetők. Amíg például Bu­dapesten 179 gépkocsit számol­hattak minden ló 000 lakos után, addig vidéken 63-at. Ugyanez a szám a gépkocsival A hazai személygépkocsi park életkora és gyártmánytí­pusa meglehetősen változatos. Az állomány 96 %-a 19 külön­féle márkából tevődik ki, ame­lyek közül 1964 végén a legna­gyobb részarányt a Moszkvics képviselte 16 068 darabbal, a legkisebbet pedig a DKW • 576 darabbal. Ez a sokféleség ne­hezíti az alkatrészellátást és megdrágítja a javítási költsé­geket is. A motorkerékpárnak ma még lényegesen nagyobb sze­repe van nálunk az országúti közlekedésben, mint a sze­mélygépkocsiknak. Nemcsak az ára, hanem mozgékonysága miatt is alkalmasabb sokszor meghatározott célokra — kü­lönösen a mezőgazdaságban — mind drágább, négykerekű „rokona”. Magyarországon 1957-ben 154 276 darab, 1964 végén 367 711 darab motorke­rékpár volt. A motorkerékpár-sűrűség tekintetében fordított a hely­zet Budapest és vidék vi­szonylatában. Csak a 125 cm3- nél nagyobb motorokat szá­mítva, 10 000 lakosra Buda­pesten 102 darab, vidéken 151 darab motorkerékpár jut. Az együttes országos átlag 142 db. E tekintetben a megyék közül Bács-Kiskun áll az élen 237 darabbal, míg Sza- bolcs-Szatmár megye az utol­só 10 000 lakosként 91 darab­bal. Az életritmus gyorsulásával a gépjárműközlekedés szere­pe világszerte egyre hő. A dől gozni, tanulni, látni vágyó emberek előtt új, nagy lehető­ségeket nyit a közlekedéstech­nika viharos fejlődése. Gy. Z. Értékelték a szocialista brigádok versenyét a nógrádi bányákban A Nógrádi Szénbányászati Tröszt üzemeinél értékelték a I szocialista brigádok első fél­évi versenyének eredményeit. ! A Zagyvái Bányaüzemnél ; a székvölgyi Torják II. Al- I bin szocialista brigádja 672 i tonna szenet termelt féléves tervén felül. Vecseklőn Schmi- da Antal brigádja 449, Király­tárón Varga István brigádja 216 tonnás tervtúlteljesítéssel lett az első. Mizserfán a Szurdok-akná­ban dolgozó Kazinczi Gábor brigádja 146 vagon szénnel tetézte tervét. Kisteleken Ci- kora Károly, Pálhegyen Do­monkos István brigádja érte el a legjobb eredményt 40, illetve 54 vagonos tervtúltel­jesítést. Kisterenye Üjlak-aknájában Jakab József brigádja több mint 20, Csigán Kövesi Ber­talan brigádja 13,5 százalék­kal teljesítette túl féléves elő­irányzatát. Kányáson Lavaj János bri­gádja 41, Szorospatakon Ke- nesz Jenőé 159. Ménkestn Hajas b. Józsefé 53 vagon szenet adott terven felül. Kié legyen a vödör? Foto: Koppány György Elkészült a Salgótarjáni Járási Nőtanács őszi-téli kulturális terve Népművelési eredményeink­nek egyik igen fontos feltéte­le, hogy a tevékenységben reszt vállaló szervek egymás­sal jól összehangolt, egymás munkáját kiegészítő, segítő tervek alapján dolgozzanak. A tervkészítés az új műve­lődési évre már megkezdődött művelődési otthonainkban s a különféle társadalmi szerveze­tek is behatóan foglalkoznak sajátos lehetőségeikkel, ame­lyekkel a népművelési folya­mat egészébe kapcsolódhat­nak. Most készítette el népműve­lési munkatervét a Salgótarjá­ni Járási Nőtanács is és érté­kes feladatok megoldására vállalkozik az őszi és téli idő­szakban. A járási nőtanács vállalása­it úgy kívánja megvalósítani, hogy minden községben és bányatelepen a lehető legszí­nesebb program keretébe ágyazódjék a tartalmi cél. En­nek biztosítására a járás min­den községére, településére fe­lelősöket jelölt ki, akik már most megkezdik szervező munkájukat. Különös gondot kíván fordí­tani a járási nőtanács a ter­melőszövetkezeti szakmunkás- képzésre. Kitűzött célja az, hogy elsősorban a szocialista címért dolgozó munkacsapatok tagjaiból szervezzen tanfolya­mot általános növénytermesz­tési, kertészeti, tehenészeti és baromfitenyésztői feladatokra. Ezekre a tanfolyamokra a felmérések szerint mintegy há­romszáz nőt lehet bevonni. Az elmúlt évihez hasonlóan megszervezik a háziasszonyok klubjához hasonló nők klub­ját, ahol havonta egy alka­lommal ismeretterjesztő elő­adásokat tartanak. Hasznosnak Ígérkeznek a különféle, — elsősorban nőket érdeklő szak­körök. Szeretné elérni a Sal­gótarjáni Járási Nőtanács azt is, hogy minél több asszonyt rábírjon az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályá­nak elvégzésére. Ennek érde­kében azon túl, hogy a járás községeinek mindegyikében propagandát fejt ki, Kishar- tyánban és Kisbárkányban külön, önálló szervezésre vál­lalkozik. Hasonló felelősséget érez az analfabétizmus felszá­molását célzó feladatokban. Ezen a téren Nagybárkányban, Homokterenyén és Mátrasze- lén végez önálló szervező munkát a járási nőtanács. A sokirányú feladatvállalás részletei is készek már. Esze­rint az ősszel Nádújfalun, Ho­mokterenyén, Kishartyánban, Karancslapujtőn, Dorogházán, Mátranovákon és Somoskőn általános növénytermesztői. Nádújfalun és Nagybátonyban tehenészeti, Maconkán és Mat- ranovákon baromfinevelői. Mátramindszenten, Karancsla­pujtőn, Nagybátonyban és Kis- terenyén pedig kertészeti szakmunkásképzés lesz. A já­rás TI községében indul meg a háziasszonyok klubja. 30 köz­ségben a nők klubja. Szabó­varró szakkört kilenc, kézi­munka szakkört öt helyen szervez a járási nőtanács, a könyvbarát mozgalom szélesí­tésében pedig azt szeretné el­érni, hogy év végére, Sámson- házán, Nagybárkányban, Kis­bárkányban, Cereden, Bárnán és Szilaspogonyban jelentősen növekedjék a női olvasók szá­ma. Szeptember második felében kezdi megyei előadásait a Déryné Színház Az Állami Déryné Színház az évad befejeztével érdekes összeállítást készített nógrádi eredményeiről A színházi év során az együttesek 17 darabot játszot­tak. A bemutatott művek kö­zött három dráma, négy szín­mű, három vígjáték, négy ze­nés vígjáték és három operett került közönség éjé, összesen kétszáz előadásban. A játszá­si szám eszerint 23-mal haladta meg az előző évit s több volt a nézők száma is, mint az 1963-64-es évadban. Az akkori 45 ezer 620-al szemben az idén 47 ezer 699 ember láto­gatta megyénkben a színház előadásait, az egy előadásra jutó nézőszám azonban most alatta marad a korábbinak. Érdekes és tanulságos az egyes művek játszási aránya is. A legtöbbet játszott mű 23 előadással Vécsey-Király: Az igazi című zenés vígjátéka volt és 4827 nézőt vonzott. Mögötte 22 előadással a Bás­tyasétány 77 áll, mégpedig re­cA T)átra aaLamennyl ormán A hajdani turista újság, a Turistaság és Alpinizmus egyik 1935-ös száma írtja: „Akik a Tátra összes csúcsa­it megmászták... Kevesen vannak ilyenek, mert bizony hosszú az úi odáig. Eddig csak Grósz Alfréd és a lengyel Swierz mondhatták ezt ma­gukról. Ezidén két iglöi „érke­zett be”: Rokfalusy Lajos, a MKE Salgótarjáni Osztályá­nak titkára, aki 17 év alatt járta be a Tátrát és a 22 éves Koromzay György, aki 8 esz­tendővel is megelégedett.” • Jókai Mór regényéből, a Lőcsei fehér asszony-ból lép elő? Dehogy. Egymással szem­ben ülünk a ragyogóan tiszta .salgótarjáni lakás egyik kicsi, turista-menedéknek kiképzett szobájában az idős természet- járóval, alpinistával és síelő­vel. Azt mondja: — Lőcsén születtem 1887- ben. Iglón laktam. Az elemi- és középiskolát Iglón végez­tem el. A tanítóképzőt 1906- ban fejeztem be. Az aranydip­lomát már megkaptam, jövőre kapom a vasdiplomát. Salgó­tarjánban 1922-től élek. A tu­risztikát 15 éves koromban kezdtem el. Akkor „naplót” vezetett A nyűtt fedelű füzet még előke­rül. Várom, hogv mindjárt lőlépnek a bocskoros bacsák egy holdsütötte gerinc mögül, a sejtelmesen bólogató ősfe­nyők alól. Várom — s már szinte látom —, ahogy a Lip- tóba igyekvő bacsa, akit vihar kapott el a hegyek között, s menedéket keresve talált 16 egy havasi kunyhóra, most, miután a vihar elvonult, seb­tében összehordott íenyőgaly- lyakból tüzet rak, s meséli az igaz mesét a természetről, a mindent körülfogó hegyek magányában született legen­dákról. Látom szinte... A hold már a Böckelstein sziklatornyán kapaszkodik felfelé. Látom, ahogy a tudcseki erdészleány kőről-kőre lépve, keresi ked­vesét, a szegény szénégető le­gényt. Daliás alakú férfi volt — meséli a rege. Szerette a lányt, de a szerelemből bánat lett, sóhajait a fahasábokból felszálló füstbe temette. Hiá­ba tilinkózott a böckelsteini toronyból a holdba, hiába izent a furulya hangjaival az erdészleánynak soha el nem múló, örök szerelemről..., amíg egyszercsak azt vála­szolta nevetve a kevély leány: tied leszek, ha a faszén füstje eltakarja a Böckelstein szik­láját. Izzott a parázs, szállt a szürke füstpára felfelé, de ma­gasan, nagyon magasan vol­tak a mohos kövek és a füst még csak az aljukat sem érte el. Hiába fújta a tüzet liheg­ve, sírva és átkozódva a le­gény éjszakákig. Akkor éppen feljött a hold és a kövek vi­lágosak lettek. Az ezüstös fényben aztán elindult a szénégető. Már nem átkozó- dott. Csak nyugodt tempóval kapaszkodott a sima, szürke falakon. Ott a tetőn még egy­szer elfújta azt a dalt, amit a völgyi faluk éjszakába me­rülő házacskái oly sokszor hal­lottak már. Hallotta az er­dészleány is. Ilyen szépen csak egyetlenegyszer sírta el azt a szerelmes nótát. Aztán ketté­törte hangszerét és leugrott a mélybetörő sziklákról... Ré­gen történhetett ez, de a nép még most is meséli, hogy csendes, holdsugaras j éjjeleken, ha az ezüst hold rásüt a hegy­oldalakra, az erdészleány a sziklán állva szívszaggató hangon kiáltoz a legény után... Mondom, várom a regét — Rokfalusy Lajos szintén is­meri, hogyne ismerné, Jelű­nek János is megírta, az MTSZ 1934. évi irodalmi pá­lyázatán díjat is nyert vele —, ám a naplóban más fel­jegyzések lapultak: „A Tátra bércvilágának rej- téjét akartam megismerni mindig. A Glac-cal kezdtem. Láttam a bércvilág rejtélyét, jártam a hegyóriásók övezte völgykatlanokban, láttam az égbeemelkedő csúcsokat. .*. 1906-ban kezdődött. Felmen­tem a Risi-re, a Tengerszem­csúcsra. .. A Kis-Viszokra 1909-ben véletlenül jutottam fel. .. A völgyek megismerése után, a vögyvándorlás után az­tán már csak a csúcsra kí­vánkoztam. .. Bejártam a grá­nit hegység csúcsait, voltam a Lomnicon, Jártam a mészkő havasokban, a Bélai-havasok- ban, s a Liptói havasokban is, ott terem a havasi gyopár .. Voltam, ki számolhatta volna meg, hányszor, az erdőhatár felett, az ezerhatszáz méter, kétezeregyszázig a törpefenyő él. aztán már csak zuzmó, mo­ha. jég és hó... Hallottam a juhászok havasi kürtjeinek mélázó hangját... Mondom, ifjúságom jórésze a Glac szurdokjaiban telt el... Jár­tam a Javorinai vadaskertben, akkor a Hochenlohe hercegé volt, láttam zergéket, nem lát­tam a podolini kisértetet Po- dolinban, voltam a Csorba-tó­nál. ..” Böngészgetem a naplót, köz­ben megszólal Rokfalusy: — A Tátra-csúcs, a Viszo- ka megmászására, emlékszem, hárman vállalkoztunk iglóiak. Húsz méteres kötélre fűzve, ködben, hóban, kőlavina-ve- szélyben öt óra alatt értük el a csúcsot. Ez 1910-ben volt. Visszafelé hét óráig jöttünk. Egy kőlavina kiütötte a csá­kányt is egyik társunk kezé­ből. Részt vett a jelenlegi Slo- venski Raj, a Szlovák Para­dicsom feltárásában is. E rész feltárója Hajts Béla volt. Egy időben, 1913-ban a hegymászó vezetők kiképzé­sével foglalkozott, segítette a hivatásos hegyivezető-képzést. Ez időtájt a siszakosztály tit­kára is volt. Később Salgótarján turisz­tikai életének megalapítói kö­zé tartozik. A síelést ő szeret­tette meg a várossal. Fáradha­tatlan turista, természetjáró. Neves alpinista. Most bottal jár, de eleven, fürge ma is. Szögescipőinek nyoma ott van a Tátra valamennyi ormán. Már nem húz szögescipőt. Az utolsó megmászatlan Tátra-csúcsot 1911-ben ő mászta meg elsőként Grósz Alfréd és Krekczy Tibolt tár­saságában. Ez a Javorova-to- rony. — Először vadorzók. ké­sőbb csempészek, aztán turis­ták, járták a Tátrát. A tátrai turizmus az 1910-es években kezdődött. Ennek volt tevékeny, neves tagja Rokfalusy Lajos. Jelenleg is érdekli minden, ami Salgótarjánban történik, s ami összefügg a természetjá­rással, honismerettel, turisz­tikával. Rázza a kezemet búcsúzko­dáskor: — Álltam a Tátra vala­mennyi ormán mondja. — Az emlékek foszladozó 1. sávjain át talán most is a csúcsokat figyeli. Tóth Elemér kord nézőszámmal: az előadá­soknak 5.933 látogatója volt. Drámai sikerek közül az Ilyen nagy szerelem emelkedik ki. Húsz előadását a megyében 4.112-en tekintették meg. Ugyancsak nagy sikert ért el Jókai regényének dramatizált változata, a Szerelem bolond­jai, amelynek 16 előadása 5 469 nézőt biztosított. A színház egyébként az új évadot szeptember 24-én, Nagy­bátonyban kezdi meg a Majd a papa című zenés vígjátékkal, ezt október 7-én az Egérút cí­mű vígjáték bemutatója kö­veti. Október 17-től a Mária főhadnagy című operett, majd A szabin nők elrablása, A ki­rály bolondja, a Gűl Baba és Az új földesúr kerül közön­ség elé december végéig. Az É.M. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat sürgősen keres kubikusokat valamint nyugdíjas festő és vasbetonszerelő munkásokat. A nyugdíja­sok a nyugdíj szünetelte- ! tése nélkül teljesítmény- | bérben havi 1500.— Ft-ot elérhetnek. Jelentkezés a vállalat Lovász József ut­cai központjában. -----------------------------------­-----

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom