Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
1965 július 27. kedd WÖGRÄO Üzem- és munkaszervezés a meddőhányókon A Nógrádi Szénbányászata Trösztnél naponta a széntermelés mellett több mint három és félezer csille meddőt szállítanak a külszínre és döntenek ki. Jelenleg 20 med- óhányón dolgoznak rendszeresen. de nagyon eltérő teljesítményekkel. A tröszt üzemgazdasági és üzemszervezési csoportja legutóbb vizsgálta. elemezte a meddőhányókon folyó tevékenységet, a különböző beszerzési formák hatékonyságát, a teljesítményeket és javaslatot készített a gazdaságosság fokozására. Köztudomású, hogy a nógrádi bányákban a meddőkezelés gépesítési foka igen alacsony. A jelenleg több helyen alkalmazott időbérezés sem kielégítő, ezért változtatásra szorul. Egyébként sem egységes, hanem háromféle bérezést alkalmaznak. 'Nem véletlen jelenség tehát az sem, hogy ebben a hónapban 4627 műszakot 252- vel, a tervezettnél többet használtak fel meddőürítésre. A meddőmozgatás nagyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy átlagosan csaknem minden ötödik csille meddőt szállít. Legutóbb elemezték a centralizálás lehetőségeit. Olyan érvek szólnak mellette, mint a kapacitás jobb kihasználása, a gépesítés nagyobb lehetősége, az ott dolgozó munkások állandó egyenletes leterhelése és a többi. A folyamatos meddőürítés csak az olyan centralizált meddőhányókon folyik, mint Kisterenye, Irén, Forgács, ahova egyébként is sok csille érkezik. Itt természetesen könnyebb a munka darabbé- resítése, mint ott, ahol kevesebb a csille és más munkákkal kell időszakonkint az embereket foglalkoztatni. A javaslatok egy része arra épül, hogy végeredményben ma még ötféle meddő- ürítési mód közül a legjobbat alkalmazzák. Szurdok, Tőkés, Kistelek és Gusztáv meddőhányóin körbuktatóval az ürítést gyorsabbá lehetne tenni, ha meddőszállítást a bevált állítható gumiszalaggal végeznek. Így növekedne a teljesítmény és végeredményben nyolc improduktív létszám szabadulna fel. Eredeti elgondolás szerint Székvölgyön egy nagyobb meddőhányót akarnak kiképezni, ahova szállítana a zagyvái, a vízválasztói és Király táró is. Több meddőhányón javasolták a darabbéres rendszer visszaállítását, ami a teljesítményeket megközelítőleg egy szintre hozná és becslések szerint mintegy 14 fős létszám-megtakarítást eredményezne. B. J. A Kőbányai Erőmű kilenc nagy kőbányai üzem, valamint a József Attila lakótelep fűtését és melegvíz ellátását biztosítja. Az erőműben a kazánok begyújtásától a működtetésig minden műveletet automatizáltak. Egy műszak alatt összesen 25 ember gondoskodik a zavartalan üzemeltetésről. Képünkön: az erőmű (MTI foto: Mező Sándor felvétele) A TARJÁNI PIACON a zöldáru nyomában — Hogy az uborka? — Kilója három forint hatvan fillér — Kettőért ha ad, viszek belőle... A tarjáni piacon, a MÉK 18-as számú boltjának púltja mögött állok. Az idő július 23, délelőtt. A vásárló idősebb falusi asszony. Forgatja, vizsgálja az uborkát és közben méltatlankodik: — Magvas, öreg ez már... Igazán adhatnák olcsóbban is... Miért drágább? Így aztán mindjárt a „témánál” vagyunk. Ezen a nyáron ugyanis egy egész sor furcsasággal találkozik az ember, ha végigmegy Salgótarjánban a piacon. Nemcsak azon csodálkozik, hogy a paradicsom, paprika, sárga és az őszibarack, de esetenként az uborka is, a mennyiséget, no meg az árat tekintve még mindig primőrnek számít. Erre bizonyos magyarázatot ad az idei mostoha időjárás. A sok csapadék, a napfény hiánya általában két héttel eltolta a zöldségfélék és gyümölcsök érési idejét. De igazán kerekre akkor nyílik a háziasszonyok szeme, amikor felfedezik, a MÉK-bol- tok esetenként drágábban „kínálják” az őszibarackot, paprikát, mint az őstermelők vagy a maszek zöldségárusok. Nem kell túl sok vizsgálódás ahhoz sem, hogy kiderüljön a zöldség, gyümölcs sokszor semmivel sem frissebb, mint a „konkurenciáké”, tehát semmi nem indokolja a magasabb árat. A „sztár” ezen a napon kétségkívül a paradicsom volt, amelynek ára egyetlen nap alatt három forinttal csökkent. Hét forint hatvan fillérért vásárolhatták kilóját a háziasszonyok a MÉK-boltokban. Egy hete még 25, aztán a következő napokban 15 forint volt a paradicsom. Csütörtökre az ára 10,60 forintra mérséklődött, s azt követte a 7,60 forintos ár. A paprikát 24, az őszibarackot 17 forintért adják. A káposzta kilója 1,60, a burgonya 3,50 forint. Főzőtökből. vegyes zöldségből, főzőhagymából korlátlan mennyiséget kínálnak a boltok, a háziasszonyok éles szeme azonban egyhamar észreveszi, a zöldség a huzamos tárolási idő alatt megfonnyadt. Káposztát egy forint 30 fillérért frissebbet, egészségesebbet kap a termelőszövetkezetek pavilonjában, vagy a maszek zöldségárusoknál. A burgonyát igaz valamivel drágábban adják, mint a MÉK. de inkább fizetnek 50 fillérrel többet kilójáért, mert jobb árut kapnak. — Persze ez a zöldség nem itt a boltban fonnyadt meg — mondja bosszankodva a 18-as számú bolt egyik eladója. — Ma reggel érkezett hozzánk, de ki tudja mennyi ideje állt már a raktárban. — Sietve bizonyít társa is. Van idejük, nincs nagy sürgés7forgás a boltnál. Elvétve akad egy-két vásárló. Így aztán beszélgethetünk a bolt vezetőjével is. — A termelőszövetkezetek, a maszek kereskedők nagy- mennyiségű árut hoznak fel... Kevesebb a minőségi romlás is, mint nálunk. Nagyon nehéz kiszámítanunk a rendelés idején, tulajdonképpen menynyi árut is kérjünk, hogy ne maradjon a nyakunkon — magyarázza a boltvezető. — Itt van a zöldbab — folytatja tovább haragosan — egy hete rendeltem utoljára. Négy forintért adtuk, de nem vitték, mert ugyanilyen áron szebbet, frissebbet adnak az őstermelők, a maszekok. Vártam néhány napot, aztán „leáraztam” két forintra kilóját, így sem volt keletje, 30—35 kiló van még mindig... De holnap rendelek frisset.» Késik az áru — S a megrendelt áru mindig megérkezik időben? — Ezt éppen nem mondhatnám — feleli. — Itt volt a paradicsom.! Csütörtökön zárórakor hoztak tíz rekesszel. Másnap 7,60-ra leszaladtunk az árával, valósággal megrohamoztak bennünket a vevők. Kilenc óra tájban már egy szem paradicsomunk sem volt. Azonnal leszóltam a ki- rendeltségre, még elmenne néhány rekesszel, küldjenek. Azt mondták, nincs kocsi, amivel kiszállítsák... Hát majd megjön valamikor délután, amikor a háziasszonyok már él is felejtik a vásárlást— 3 "«"‘"'A Az országos tanácskozás után A szocialista brigádvezetők II. országos tanácskozása előtt kissé válaszút előtt állt megyénk szocialista brigádmozgalma. Sőt. a kongresszuson elhangzott felszólalásokból az Is kitűnt: a nógrádi szocialista brigádok gondjai korántsem saját „helyi” problémák. Bizony, országszerte fenyegette ezt a dolgozók kezdeményezte tömeges megmozdulást az ,.el- hivatalosodás”, sematizmus a vállalásokban, azok teljesítésében. Sablonossá vált még az értékelés is. A sokhelyütt felülkerekedő szemlélet. mely szerint a mozgalom eredményeinek legfontosabb mutatója egy üzemben a minél több szocialista brigád, háttérbe szorította a mozgalom jelmondatában foglaltak érvényesülését. Ennek következtében — egyebek között — elszürkültek a szocialista-brigádok kulturális vállalásai és a teljesítésük is formálissá vált. Az elburjánzó sablonok — amelyek a valóságos segítségét „helyettesítették" elnyomták a friss kezdeményezéseket. az egyéni ízlést, érdeklődést, törekvéseket. Ez a hatás — tovább gyűrűzve — elmosódottá tette a termelési vállalásokat is. Eléggé csekély számú kivételtől eltekintve, a termelési vállalások évről-évre lényegtelen változtatásokkal — állandósultak. A konkrét feladatokat felváltották az általánosságok. .. Éppen azért, mert a szocialista briaádmozealom résztvevői is megérezték, észrevették, hogy valami nincs rendben, tart most nagy érdeklődésre számot, vajon hozott-e valami újat, valami változást az a temérdek tapasztalat, tanulság, ami az országos tanácskozáson öszegyűlt és közkincesé vált... Igaz. az azóta eltelt körülbelül négy hónap kevés, hogy a fejlődésről, változásokról átfogó és határozottan körvonalazott képet kapjunk. De any- nyit máris elmondhatunk: ha a küldöttek közül sokan tétova, tanácstalan, bizonytalan közérzettel indultak Budapestre. onnan felfrissülve, új gondolatokkal. a további fejlődéshez szükséges tennivalók ismeretével a tarsolyukban tértek vissza. Ennek, valamint az üzemekben megtartott élménybeszámolók, megbeszélések hatására felpezsdült az élet sok szocialista brigád háza táján. Érezhető ez a megélénkülés abból, hogy például a Felsőpetényi Ásványbányában, ahol a legutóbbi esztendőig meg mindig az 1961-es versenyszerződés szerint tevékenykedtek a szocialista brigádok. a kongresszus után új szerződést kötöttek, s a vállalások a korábbiaknál Jóval differenciáltabbak. Megemlíthetjük a ká- nyási bányaüzemet, ahol az országos tanácskozást megelőzően a brigádok naplót sem igen vezettek. Az útmutatások, tanácsok alapján Itt is hozzáláttak, hogy a mozgalom részvevőinek mindennapi életét Írásban, naplóban rögzítsék. A kongresszusi küldött beszámolójának nagy szerepe volt abban, hogy a balassagyarmati kerámikus kondenzátor üzemben a kongresszus után Úgyszólván egyszerre nyolc brigád alakult azzal az elhatározással, hogy a szocialista brigád mozgalom jelmondata szerint fog ezután élni, dolgozni. Vannak jelei annak is, hogy a mező- gazdasági üzemek szocialista brigádjai is kezdik a gyárak szocialista brigádjaihoz igazítani a lépteiket. Az örvendetes jelenségek mellett azonban rá kell mutatni arra is, hogy a mozgalmat leginkább fenyegető veszélyeken: a sablonon, a konkrétság hiányán; a patronálás elhanyagolásán; a kulturális vállalások egysíkúságán és vér- szegénységén - tehát a mozgalom további egészséges kibontakozását fenyegető veszélyeken még korántsem, tudtak a legtöbb helyen felülkerekedni. De nem is fognak, amíg a „tüneti kezelést”, a problémákkal való felületes foglalkozást fel nem váltják a mélyreható módszerek, ügy, amint a Salgótarjáni Acélárugyárban. Itt ugyanis a szakszervezeti bizottság — abból kiindulva, hogy az általánosságok, az egykaptafára szabott, éppenséggel mindenkire ráilleszthető vállalások, a sablon, a mozgalmat elsekélyesíti —, esztendő elején felülvizsgálta valamennyi szocialista brigád vállalását. Ahol szükség volt rá, tanácsokkal látták el a brigádvezetőt, brigádtagokat, A félév befejezte után a gyár száztizenhét szocialista brigádjának naplóját ismét összegyűjtötték, áttanulmányozták, s bejegyezték a szak- szervezeti bizottság véleményét, javaslatát. S mivel a félesztendő tapasztalatai is megkövetelik, hogy a szakszervezet még alaposabban megismerje a szocialista brigádokat foglalkoztató gondokat, problémákat — augusztus elsejétől hatvan szakszervezeti megbízott kezd széleskörű vizsgálatba. A szocialista brigádok sokrétű tevékenységének, életének tanulmányozása egészen biztosan újabb hasznos tanulságokat hoz napvilágra. Mégpedig nemcsak az Acélárugyár, de a megye többi — ipari és mező- gazdasági — üzemei számára is. Erre márcsak azért is felhívjuk a figyelmet, mert a közreadott tanulságok és tapasztalatok az országos tanácskozás után kialakult és még napjainkban is eleven, kedvező légkörben, jó időben „készpénzre” válthatók. Ha gyárainkban elmulasztják ezt az alkalmat. később a mostaninál fogasabb kérdésekkel találják szemközt magukat. A Salgótarjáni öblösüveggyárban például feltétlenül és sürgősen a végére kell járni annak, vajón mi az oka, hogy 1963 óta rohamosan sorvad a mozgalom, évről-évre csökken résztvevőinek száma. Megdöbbentő, hogy ennél a vállalatnál az Idén olyan brigádok is kiváltak a mozgalom lyeknek tagjai úgyszólván a kezdet kezdetén csatlakoztak hozzá, s igen sikeresen tevékenykedtek benne. Végére kell járni annak a problémának is, amely hat esztendő óta kivétel nélkül, valmennyi, a mozgalom feladatairól szóló megbeszélésen terítékre került, de ma is rendezetlen; nem megfelelő a szocialista brigádok patronálá- sa. Nemcsak a szénmedence szocialista brigádjait bántla az egyik bányász szocialista brigád-vezetőjének a közelmúltban elhangzott kérdése: „Miért csak az élet örömösebb eseményei alkalmával — kirándulásokon például — találkozunk patronálónkkal? Miért nem keresnek fel bennünket akkor is, amikor mindennapi feladatainkkal, gondjainkkal küszködünk?” És mi mindenre kell még megnyugtató választ találni! Nem hozott észrevehető fellendülést a kongresszus az építőiparban, a Tűzhelygyárban. De rajtuk kívül még jónéhány vállalat szocialista brigádmozgalmában. Miért? Válaszra vár, miként lehetne elkerülni, hogy egy negyvenötéves háromgyermekes családanya és egy tizennyolcéves érettségizett lány kulturális vállalása ne legyen pontról-pontra egyforma; hogyan művelődhetnének a mozgalom követelményeinek megfelelően azok a szocialista brigádtagok, akik napról-napra különböző vidékekről utaznak munkahelyükre. .. E mlékszünk a szocialista brigád vezetők I. országos tanácskozására, amelyet a mozgalom lendületes és látványos fejlődése követett. Szinte gombamódra szaporodtak az új brigádok. . . A II. országos találkozó után hiába várnánk ilyen látványos fejlődést. Most nem ennek van itt az ideje, ellenben a mindenre kiterjedő konkrét, alapos aprómunkáé. Nem a kampányé — amelynek szelleme kisért itt is .ott is —, hanem a mozgalom kitartó éoíté=' nek során nem múlhat c' nap, hogy igazgatótól. párt <-< szakszervezeti funkción áriiv - tói brigádvezetőig, brigádfa- gokig nem tesznek valamit a szocialista brigádmoz^alom belső megerősítéséért. Ca G. Ä paradicsomot meg, mint annyi más árut „elteszik” másnapra. A gyakorlatban pedig ez annyit jelent, hogy a boltban először mindig a másodnapos árun igyekszenek túladni, s így előfordul, hogy huzamosabb időn át nem kerül igazán friss áru a pultra, hogy kedvére válogathatom a háziasszony. — A múlt héten mintegy öt vagon burgonyát, három vagon káposztát, két vagon tököt, két és fél vagon paradicsomot, ezenkívül paprikát, sárga és őszibarackot, valamint málnát vásároltunk fel az iparvidék ellátására. Ennek nagyrészét természetesen a város 19 MÉK elárusító boltjába küldtük — magyarázza a MÉK központban Horváth József főosztályvezető. — Ma még az áru nagyrészét a társmegyékből, Hevesből, Csongráditól hozzuk. A hosszú utazás alatt nyilvánvaló, hogy törődik, veszít frissességéből a zöldség, a gyümölcs... Ez természetesen így igaz. Nógrád megye soha nem tartozott a korai zöldséget termelő tájak közé. A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezetből, ez a gazdagság rendelkezik nálunk a legjelentősebb kertészettel, csak most indultak útnak a paprika szállítmányok. Pásztó környékiről most érkezett meg az első barack. Mindezek ellenére van azonban néhány olyan tény, amelyre érdemes felhívni a figyelmet. Az áruszállítás jelenlegi rendszere, tehát az az út, amíg az áru a termelőtől a fogyasztóig jut, hosszú és bonyodalmas. A boltok ellátása, sokszor nem a megrendeléseknek megfelelőén történik, s a zöldség és gyümölcs a késő délutáni órákban érkezik a piacra, amikor már alig-alig akad rá vevő. A központi raktár után áll még a boltban is, ami tovább rontja a minőséget. S a minőségileg sok esetben kifogásolható árut gyakorta magasabb áron „kínálják” a MÉK-boltok, mint amennyiért a többnyire friss, tetszetős gyümölcsöt, zöldséget adják a magán kereskedők. Olyant is, aminek a MÉK boltokban híre sincs. Friss árut Ebből következik, hogy a MÉK nem mindig tölti be folyamatos áruellátó, árszabályozó szerepét a tarjáni piacon. Igaz, az árak az utóbbi napokban csökkentek, s az ellátás, a kedvezőtlen idő ellenére sem rossz. Zöldség, gyümölcs van bőven. Ez azonban inkább a termelőszövetkezetek, az őstermelők, és a maszek kereskedők érdeme. Mert például meggyből, eperből, uborkából, cseresznyéből csak néhányszor és néhány rekeszre való érkezett a MÉK-boltokba a szezon idején. Budapestre azonban mindezek ellenére jelentős mennyiséget szállítottak a gyümölcsféleségekből, s nem is olcsón. Az értékesítési és árbevételi terveket az ilyen szállítmányok kedvezően alakítják. Véleményünk szerint azonban az sem lenne utolsó dolog, ha a tarjáni piacon mindig kapnának a háziasszonyok friss, szép zöldséget és gyümölcsöt, elfogadható áron a MÉK-boltokban. Vincze Istvánná
