Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-23 / 172. szám
4 NÓGRÁD 1365. július 23. péntek Tégláik fölébe jövőnk fénye folyt... Harminc éve zajlott le a nagy építőipari sztrájk A debreceni színház segítésre kész... Vendégjátékok lehetősége igényes műsorral az új, megyei művelődési házban A salgótarjáni városi tanács egyik legutóbbi ülésén., a megyei művelődési ház ügyeivel foglalkozva igény merült fel a Debreceni Csokonai Színház vendégjátékait illetően. A debreceni színház évekkel korábban több alkalommal jásrt Salgótarjánban, s előadásaival igen jó emlékeket hagyott maga ytán. Indokolt tehát az igény, hogy az új megyei Művelődési Ház eseményei sorában lehetőséget kellene teremteni a nagyhírű, ebben az esztendőben éppen százesztendős fennállását ünneplő Debreceni Csokonai Színház fogadására. Teljesíthető-e az igény? A válaszra, mint legilletékesebbet Taar Ferencet, a színház igazgatóját kértük fel: — Bár a két város közötti földrajzi távolság — mondotta — meglehetősen nagy, éppen a korábbi évek tapasztalatai, jó kapcsolatai alapján — nem áthidalhatatlan. Csak meg kell keresnünk a kapcsolat legegészségesebb formáját. Véleményünk szerint a debreceni színház vendégjátéka nem egyes darabokkal képzelhető el, ez túlzottan nagy anyagi és fizikai megterhelést jelentene részünkre. Ajánlatunk inkább az, hogy több műsor- darabbal egyhetes, vagy tíz napos előadássorozatot tarthatnánk minden év júnusá- ban. így az utazgatásokat egy alkalomra csökkentenénk. — Milyen művek kerülnek a debreceni színház műsorrendjébe, illetve: mikre számíthatna a salgótarjáni közönség? — Elvileg bármelyik Debrecenben iszínrekerülő darabot Salgótarjánban is játszhatjuk — persze, a vendégjáték időtartamától függően. Tehát: szabad a választás. Jóváhagyott tervünket máris rendelkezésre bocsáthatom, így bőven jut idő válogatásra. A színház centenáris esztendejét Katona József: Bánk bán című drámájával indítjuk. Ezt követően színre kerül a szezonban Ábrahám Pál: Viktória című operettje, Gyárfás: Egérút című vígjátéka, vagy egy mai dráma, Wagner világhírű operája, a Tannhäuser, Bíró Lajos zenész színműve, a Sárga liliom, Csehov: Sirály című drámája, Loewe: My Fair Lady című zenés játéka, Mascagni: Parasztbecsület és Tardos: Laura című operája, Rozov: Ütőn című színműve, vagy egy másik szocialista dráma, Brecht—K. Weil: Ma- hagonny című operája, La- biche zenés komédiája, az Olasz szalmakalap, Maugham zenés vígjátéka, az Imádok férjhez menni, Kamondy László: Szemérmes szerelmesek című zenés vígjátáka, Nusicis: A gyászoló család című komédiája, Juhász Géza: Az égigérő fa című zenés mesejátéka. — Milyen indítékai vannak a műsor műfaji terjedelmes- ségének? — Egy városon belül, ha egyetlen színháznak kell kielégítenie mindenféle színházi igényt, az operától, a prózától kedve az operetten at a könnyű zenés játékokig, bezárva a gyermekeknek szánt darabbal, — természetszerű, hogy a műsorterv nem lehet más, csakis tarka és vegyes. Egy valami azonban döntő: nívón aluli dolgot nem terveztünk be, elvi engedméMűemlékjellegű kápolna-maradványok tatarozása társadalmi munkában nyékét nem teszünk, s a mór elért színvonalat mind a darabok választásában, mind a színrevitelben megtartjuk, sőt fokozzuk. Egyetlen olyan betervezett darabunk sincs, amely rastellkedésre adhatna okot, még a Viktória is eljátszható ízléses, jó színvonalon, jólehet tudjuk, hogy nem tartozik az operettek klasszikusai közé. Bizonyos rétegeknek az igénye ma még ez: Csárdáskirálynő, Savoy, Viktóra stb. Mi legyen velük? Meg kell próbálni eljátszani ezeket a műveket is, nagyon kulturáltan, jó ízléssel, nívósán, s ez is sokat neveL A színház gazdasági egyensúlyának biztosítása is megköveteli, hogy jól menő operetteket is műsorra tűzzünk. De változatlanul legfontosabb cél az eszmei-művészi hatás, a szocialista népszínházi koncepció folytatása, erősítése műsortervileg is. Ezt közvetlenül szolgálják a Bánk bán, Egérút, Sárga liliom, Sirály, Ütőn, Maha- gonny, Szemérmes szerelmesek, Gyászoló család című, maisa got, népszínházi jelleget, szocialista mondanivalót és haladó értékeket összefogó művek. A műsortervnek egyébként részleteiben külön érdekességei is vannak. Annakidején, 1865. október 7-én Katona: Bánk bánjával nyitotta meg kapuit a debreceni színház. Az évforduló tiszteletére a debreceniek első ízben játszanak Wagner-operát. Ez egyébként az opera kultúra új csapásait jelzi a Ma- hagonny-val, együtt, amely a modern törekvéseket nyújtja. A Mahagonny különben magyarországi bemutató lesz. — Csehov-művet az utóbbi A Karaites Kápolna-hegyi csúcsán lévő XIII. századi alapkövű Margit-kápólna maradványai ismét teljes szépségükben várják az érdeklődőket. A híres, műemlékjellegű épület eddig meglehetősen Monton is lesz falukrónika — ÜJ SZÍN A KRÓNIKAÍRÖ MOZGALOMBAN — Hont községben is megkezdik még a nyáron a falukrónika vezetését. A megyénkben is nagy népszerűségnek örvendő krónikaíró-mazgalmon belül ez lesz a 43. krónika Nóg- rádban. Űj színnel is gazdagodik általa a krónikaíró-mozgalom. Az Eperjesy Géza iskolaigazgató által szerkesztett krómkában helyezik el majd Su- kerek Lajosnak, a munkás- mozgalom régi harcosának emlékeit. Sukerek Lajos jelenleg. a falu közigazgatási körzetébe tartozó Parassa- pusztán él. Előadássorozat turistáknak Az SBTC természetjáró szakosztálya tagjai részére előadássorozat indult. A sorozat előadásain az érdeklődők megismerkedhetnek Nógrád megye földrajzi- és történelmi nevezetességeivel, műemlékeivel, idegenforgalmi látványosságaival, amelyeket túráik során felkereshetnek. „Nógrád megye műemlékei " címmel Mester Gyula tart előadást az SBTC turistái részére július 27-én a klubházban. Előadásában elsősorban \ nógrádi várakat ismerteti. elhanyagolt állapotban volt. A kápolna tatarozására a Somoskőújfalui turisták válall- koztak, s a tatarozást társadalmi munkában végezték el. Tervbe vették a kápolna közelében lévő úgynevezett kulcsos-házikó helyreállítását is, amely vihar ellen kitűnő menedéket nyújt az éppen rászorulóknak. „Más a világ, mint régen volt!’’ lK. Ferenc: Dédapám borotvájához). IGAZA van, Ferenc bátyám, más. Annyira, hogy nem is lehet azt egy versben elmondani. Azért jó, hogy megírta ezt a verset és beküldte a szerkesztőségbe. Többen is elolvastuk, örültünk neki. Az, hogy örültünk, talán nem fedi egészen pontosan a valóságot, illetve kiegészítésre szorul. Hiszen, ami ebből logikusan következne, az a vers közlése. Dédapám borotvájához című írása azonban nem jelenik meg a lapban, mert még sokat kellene csiszolni rajta. Miért? Verstechnikailag rossz. Rímei — legtöbbször nem is rímek — erőltetettek, már-már a jó öreg vala-vala korszakot idézik, ritmusa sok helyen ugyancsak erősen meg- megdöccen. Ne értse félre, Ferenc bátyám. Igazságtalanok lennénk, ha magától mondjuk éppen Babits Mihály, vagy Kosztolányi Dezső bravúros mesterségbeli tudását kérnénk számon, tudjuk: mindössze hat elemit végzett annak idején. A szokásos „sablon-ajánlatot.” sem mondjuk el most. Azt tudniillik, hogy olvasson sokat, tanulmányozza klasszikus és ma élő legnagyobb költőinket, szerezzen be magának verstant. Nem tesszük ezt. Annál is inkább, mert nincs szüksége erre, nem vágyik irodalmi babérokra: hát miért tennénk? A másik ok pedig? Amit a versben — ha döccenő ritmus20 évben nem tűzött műsorára színházunk; régi adósság, amit most, az évforduló kapcsán igyekszünk törleszteni. Ezen túlmenően is egyik célunk a nagy orosz klasszikus megismertetése. Nusics műve, A gyászoló család, ugyancsak magyarországi bemutató lesz. A szerb klasszikus műsorra tűzésével a két nép kapcsolatát kívánjuk mélyíteni. Kamondy műve eredeti bemutató és az új magyar dráma útját igyekszünk egyengetni vele. (barna) QdJLLcLQ&& k&rataa Szabálytalan szerkesztői üzenet sál is — mégiscsak leírt, az nagyon jó. És ez a fontosabb, ez az amiért örültünk írásának. Nem tudhatom, Ferenc bátyám, hogy otthon, a kis nógrádi községben, szabad idejében olvas-e irodalmi lapokat? Bizonyára nem. Szemüveggel tud csak olvasni, esetenként még így sem elegendő a villanyvilágítás. Ha olvasna, tudná, mai költészetünk fejlődő tendenciája ellenére eléggé különböző értékű — esetenként éppen értéktelen — verseket is szül. Simon István — tudja, ma élő költőnk — a Kortárs című irodalmi folyóirat egyik számában ezt írja: „Beszélünk modernségről, szocialista tartalomról, eszmék korszerű kifejezésmódjáról a költészetben, csak éppen e fogalmak jelentése bizonytalanodott el vagy kapott merőben ellentétes értelmet a különböző csoportok egymással való vitáiban az utóbbi esztendőkben, miközben olyan mérvű viadalba kezdtek az újszerűségért, amely mar- már valami szélmalomharchoz hasonlít.” MODERNSÉG? — gondolhatná erre Ferenc bátyám. — Mi közöm nekem a modernséghez, nem vagyok én A Gömbös-kormány 1935-ben, hogy nyugati fasiszta példaképeit kövesse, törvényjavaslatot készített elő a baloldali szak- szervezetek megszüntetéséről. Olyan új „érdekvédelmi szervezet” létrehozásán fáradozott, amely a munkások és munkáltatók szempontjainak „összehangolása”, címén teljesen kiszolgáltatta volna a munkásokat, a gyárak, a bányák, és bankok urainak. A dolgozók legöntudatosabbjai harcra készültek, a tervezett merénylet megakadályozására, annál is inkább, mert a kormány által felbátorított tőkés vállalkozók egyidejűleg minden lehetséges módon nehezítették helyzetüket, csökkentették a béreket is. Különösen nehéz volt a helyzet az építőiparban: Budapesten akkoriban épültek az Uj-Lipót- város házsorai, de vidéken a legtöbb városban kevés volt a munkaalkalom. Napszámosok, kubikusok százai bolyongtak az országutakon, hogy valahol kereseti lehetőséget találjanak, ám az év legnagyobb részében ez nem sikerült nekik. Az építők szakszervezetében — a MÉMOSZ-ban — már az év elején megkezdődött a mozgolódás: egy sereg szakma — a fásoké, a textileseké, bőrmunkásoké, szabóké, — már figyelmeztette az építőmunkásokat: ' sorsuk rosszabbodását csak kemény küzdelemmel kerülhetik el. A Kommunisták Magyarországi Pártja illegális szervezetei, melyek már 1933- ban is kezdeményezői és szervezői voltak az építők sikeres sztrájkharcának, ezúttal újra magukhoz ragadták a kezdeményezést. A szakszervezetek baloldali tagjaival együtt — Peyer Károly és a többi jobboldali vezető ellenállásával és akaratával szemben — a nyár elején, amikor megindultak a nagyobb építkezések, hozzáfogtak a követelések megfogalmazásához, a sztrájk előA Baglyasaljáról induló helyi busz végállomása éppen a zagyvarónai művelődési otthon előtt van. A buszról le- szállva akaratlanul is az imköltő! Utkaparó voltam, szürke makadámuták gödreit egyengettem hosszú ideig, közben úgy elszaladtak mellettem az évek, mint az úton jövö- menő gépkocsik. De még por se maradt utánuk. Most is nagyritkán szánom rá magamat versírásra, ha már nagyon kikívánkozik belőlem valami. Valami? Az a valami a mondanivaló. így hívják azt a valamit az irodalomban. Mégiscsak modern ember maga, Ferenc bátyám. Sőt, modern „költő” is. Nem baj am az. hogy nem érti a bonyolult asszociációk nyelvét, a verselés technikai szabályait, elég az, ha a lényeget, a maga által valami-nek nevezett mondanivalót érti. Illetve, ha van mondanivalója. Mert nem mindenki látja ám még ma sem csillagosnak dédapja vén borotváját, az egyszerű rozsdás vasat, s nem mindenki veszi ám észre, ha zsilettel vagy éppen villanyborotvával borotválkozik: „más a világ, mint régen volt” Igaz, nem nagy dolog, hogy dédapja borotvakéssel „kaparta szűk arcát”, maga meg már akár villanyborotvát is használhatna reggelenként. Nem „nagy” dolog, hogy az egyszerű útkaparó is minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatna magának egy villanyborotvát. Ma már nem nagy dolog. Sőt, természetes. Lassan magának is lesz, Ferenc bátyám. AZÉRT jó az, amit a eső lagos borotváról írt. Tóth Elemér készítéséhez. Kikötötték, hogy a heti munkaidő 46 óra legyen, az ezenkívül végzett munkáért a vállalkozók fizessenek túlóradíjat. Megállapították a különféle munkás kategóriák szak- és segédmunkások részére a különböző munkáért járó órabérek ösz- szegét, nem feledkezve meg a legelesettebbekről, a téglagyárak robotosairól és a kubikosokról sem. Apró Antal, Brutyó János, Rajk László, Papp Lajos és mások álltak a küzdelembe induló munkástömegek élén. A velük szembenálló tábor, az építési vállalkozók szakszervezete. melyet a munkások „kutyaszövetségnek” neveztek, kihívóan visszautasította a szakszervezet útján benyújtott követeléseket. Minthogy a megegyezési kísérletek nem vezettek eredményre, 1935 július 25-én előbb a budapesti, majd a vidéki építkezéseken is megállt a munka, az építők letették szerszámaikat. A sztrájk kiterjedt a fővárosra es környékére és sorra csatlakoztak hozzá Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen, Sopron és sok más város építkezéseinek munkásai. A küzdelem hetekig tartott, a rendőrség és a csendőrség mindenütt erőteljesen támogatta a tőkéseket és a legbrutálisabban lépett fel a jogaikat védő munkások ellen. Megtámadta sztrájktanyáikat, tömeges letartóztatásokat hajtott végre, s mindent elkövetett, hogy a fenyegetésekkel és Ígérgetésekkel összetoborozott, nyomoruktól szabadulni akaró tájékozatlan embereket sztrájk- törésekre használja fel, fegyverek fedezete mellett bejuttassa őket az építkezésekhez. A munkások résen voltak: a hiszékeny embereknek megmagyarázták, hogy saját érdekeik ellen cselekszenek, ha a vállakozók kénye-kedvének kiszolgáltatják magukat. Ha a jó szó nem használt, összeütpozáns, közel hatszáz nézőt befogadó épület felé indul az ember. Hátha még a kíváncsiság is fűti, hogy megismerje a község kulturális életét és azt, hogy vajon milyen sajátos művelődési programnak van létjogosultsága a megyeszékhely közvetlen szomszédságában. A kíváncsiskodó kérdésekre Molnár Lajos művelődési otthon igazgató ad feleletet: — Az intézmény vezetését az elmúlt év októberében vettem át. Az örökség, amelyet elődöm hátrahagyott, bizony nagyon megnehezítette a munkánkat. Elsősorban a művelődési otthont mulatónak tekintő helytelen szemlélet ellen kellett fellépnünk. Ekkor jutottunk arra a gondolatra a helybeli KISZ-szervezet titkárával Keller Andorral, hogy a munkánkat elsősorban fiatalokra alapozzuk. Megalakítottuk az ifjúsági klubot, amelynek tevékenysége a művelődési otthon munkájának is szerves részét teszi ki. A klubélet ma már a legalkalmasabb arra, hogy a helybeli lakosság művelődési igényeit kielégítse. — December 12-én volt az első foglalkozásunk — veszi át a szót az időközben megérkezett Keller Andor, aki egyben klubvezető is. A tagság mintegy 35 főre tehető, elsősorban diákok, de vannak közöttük szépszámmal ifjúmunkások is. Programunkat kötetlen és kötött foglalkozásokból állítottuk össze. Az utóbbiakat mindig szombaton este tartjuk. Ezekre a foglalkozásokra csak az jöhet be, akinek a klubigazolványában rendezve van a havi három forint tagsági díj. közösekre került sor. a munkások lebontották az épületek állványait, s a sztrájktörő árulókat elkergették. A sztrájk megmozgatta aa egész országot, a gyárak munkásai pénzt gyűjtöttek az építőknek, és támogatták őket, sok helyütt a kisiparosok, a kiskereskedők és a piaci árusok is A küzdelem nemcsax bérharc volt, hanem valójában politikai demonstrációvá nőtt az ország fasizálására törekvő burzsoá hatalom ellen. Jól érzékelteti e napok hangulatát és a munkások küzdelmének tartalmát, céljai, Gereblyés László akkor született verse. Kőműves legtöbbje! Az osztály java! Szavuk mint ha most is szívbe bongna. Kőműves legtöbbje! Hat kezük nyomán Épült ez a város esztendők során. Füttyükben a nemzet leik* benne volt, Tégláik fölébe jövőnk fénye folyt... A küzdelem huszonhat napig tartott. Sokezer részvevője hősiesen kitartott, vállalta az üldöztetést, a nélkülözést, s az összecsapások minden kockázatát. A sztrájk alatt megerősödtek az építőmunkások helyi szervezetei, a korábban szervezetien segédmunkások is százával kérték felvételüket a MÉMOSZ-ba. Jóllehet a munkások gazdasági követeléseit nem mindenütt és főleg nem tartósan teljesítették, mégis, az 1935 július-augusztusi építőmunkássztrájk a magyar munkásmozgalom egyik diadalmas ütközete volt. Hozzájárult ahhoz, hogy a Gömböskormány meghátráljon a munkásosztály és az ország haladó erői előtt, másrészt nagymértékben előmozdította e sztrájk, a munkásosztály egységének és Marcosságának megerősödését is. Vadász Ferenc Mivel telnek el a szombat esték? — Legtöbbször ismeretterjesztő előadással kezdjük, aztán társasjáték következik, és záróakkordként tánccal fejezzük be. Nagyon fontos, hogy az előadások színesek legyenek, változatos témakörből merítsék témájukat. A játékok közül nagyon kedvelik fiataljaink a szellemi totót, a kviz-játékot, és a dupla vagy semmit. A szellemi totó egy- egy nehezebb kérdését ki szoktuk függeszteni a művelődési ház elé és így a járókelők is gondolkozhatnak rajta. A győzteseknek a szokványos ajándék mellett mozijegyet is szoktunk adni. — Jelenleg is folynak ezek a rendezvények? — Nem tartunk nyári szünetet, hiszen félő, hogy a már ideszokott tagságot szeptemberben nehéz lenne Ismét összeverbuválni. De még egyébként is?! A programunkat egész nyárra kidolgoztuk. A jövő vasárnap például Ágasvárra megyünk kirándulni. Ezenkívül ezt az időszakot arra is felhasználjuk, hogy tájékozódjunk az igényekről a jövő évi program összeállítását illetően. Kívánságlistánkon az eddigi munkánkról is kértünk véleményezést, Még nem öszesítettük a kérdőívei: adatait, de az máris kiderült, hogy néhány forma már unalmas, újakon kell gondolkoznunk. Sokan érdeklődnek a jazz iránt, és az is valószínű, hogy filmankétokat is szervezünk a jövőben. — Kommentárként csak anv- nyit: a fentiek, azt hiszem sok kétkedőt meggyőznek a klubmozgalom létjogosultságáról, és azt is bebizonyítják, hogy a nyár nem feltétlenül holt időszak a népművelésben. Csongrády Béla Ahol nyáron sincs „uborkaszezon“
