Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-22 / 171. szám

4 nögrad 1965. július 22. csütörtök c4 euUaqös eqíí színház Nyitás előtti napok a Szegedi Szabadtéri Játékokon A szegedi Dóm előtti árká­dokkal övezett, a hatalmas méretei ellenére is intim han­gulatú téren, s Szege­di Szabadtéri Játé­kok színterén e napokban már százak és százak dolgoz­nak, festők, asztalosok, ácsok, szabók, díszletezők. hát még a művészi közreműködők: a minden darabban igen jelen­tős szerepet betöltő statiszté­ria — mintegy 600 felnőtt és gyerek. Mindezek jellemzői, velejárói a nagy szabadtéri produkciónak. Kolumbusz vitorlája A méreteknek itt igen nagy a jelentőségük. Tréfásan je­gyezte meg az óriási díszlei- vásznakról Bakó József kát. A fiatal, de jó-ismert rendező, Vámos László is hangsúlyozta a bemutató új­donság voltát. Tartalmilag mindenekelőtt azzal szolgálja azt, hogy neves színészeket választott, akik Dár nagy művészi múlttal rendelkeznek, mégis először játsszák e sze­repeket. Az új szereplők min­dig új szineket, új megoldáso­kat és motívumokat hoznak magukkal, különösen az olyan neves művészek, mint Ádám szerepében Nagy Attila, Lu­ciferében Gábor MiklÓ3, Éváéban pedig Ruttkay Éva. Üjdonság az is, hogy a mű költőiségét, gondolatait idén új, a ma emberéhez közelál­ló kísérőzene domborítja ki: Vaszy Viktor érdemes-művész, a Szegedi Színház igazgatója Még civilben, ismerkedőben az új feladatokkal: Nagy At­tila és Ruttkay Éva. szceníkus, Az ember tragé­diája díszlettervezője — a tréfa mélyén mindig igazság rejtőzik — „Ekkora vásznak­kal akár Kolombusz is elvi­torlázhatott volna Ameriká­ba”. Többnyire emeletes színpadképek készülnek, van olyan, amelyikben három szinten játszanak, s van amelyikben 10 méter magasan 50 méter hosszú híd Íveli á1 az egész játékteret. Sőt — s felújított játékok történetében idén először — mindkét olda­lon a tér bejárati épületeinek tetejét is igényeié veszik egyes jeleneteiknél. A látványosság rendkívül fontos tényező, de a játékok színvonala, rangja semmikép­pen nem engedheti meg, hogy az előadás a puszta látványos­ság talajára csússzék. A na­ves rendezők és valamennyi itt fellépő művész már ma­gában véve is garancia arra, hogy az ország legnagyobb és legjelentősebb szabadtéri szín­pada prózában, énekben, ze­nében, táncban egyaránt a legmagasabb rendű művészet tel tolmácsolja a költői mon­danivalót, az igaz emberi gon­dolatokat. Igényes műsor, igénye« szereposztás. Ez utóbbit szolgálja az idei — már meghirdetésekor nyomban nagy érdeklődést kiváltott műsor is. összesen 15 előadás lesz: Erkel Bánk bánja három előadásban, Puccini Turandotja négy, Ma­dách Az ember tragédiája bárom előadásban, Bernstein West Side story-ja pedig négyszer kerül színre. A ti­zenötödik ünnepi koncert Fischer Annie háromszoros Kossuth-díjas zongoraművész, valamint a Magyar Rádió és Televízió kibővített énekkará­nak, zenekarának felléptével. A bemutatók számos újdon­ságot hoznak a szabadtéri színpad már magában véve is sajátos követelményeket te­remtő, újszerűnek ható adott­ságain túlmenően. Csak néhá­nyat ezek közül. A szegedi játékok hagyományos darabja Az ember tragédiáin olyan impozáns és lenyűgöző elő­adást Ígér. amelv felülmúlja az eddigi Tragédia előadáso­komponált zenét Madách hal­hatatlan remekművéhez. Külföldi színészek találkozója Nem szűkölködik újdonság­ban a Turandot ugyancsak nagyszerűnek Ígérkező elő­adása sem. Hazánkban elő­ször szerepel együ: i a címsze­repet éneklő Amy Shuar i, a londoni Covent Garden tig:a és Nikola Nikolov, a szófiai operaház világjáró művésze. Legutóbb a milánói Scalában és a bécsi Operában énekeltek együtt. Nemcsak Szegeden, de hazánkban is először énekel majd az operában Jeanette Pllou, az egzotikus szépségű egyiptomi születésű, görög származású énekesnő. Színe tár Miklós rendezése ugyancsak teljesen új oldalairól igyek­szik megcsillantani az opera szépségeit Az újdonság teljes örömét adja majd a részleteiben mái ismert, de hazánkban még elő nem adott West Sicic story, az az amerikai, m.ucrn Rómeó és Júlia történet \z angol Mc Cann együttese ad­ja elő a Harlequin — balért köreműködésével. A balett igazgatója John Oregon — ak' a napokban .nár Szege­den járt Helen Dines díszlet- és jelmeztervezővel — a sze­gedi színpadra teljes úi koreográfiát készít s térnek megfelelő új díszleteket es jelmezeket kellett terifcatii. Külön érdekessége lesz az előadásnak, hogy az egyik főszerepet, Máriát, Luc:!!? Graham énekli, akinek t.Tma- csolásában ismerte meg a vi lág az angol hanglemezfelvé­teleken a West Side storv áriáit A magyar operajátszás közös színpada Utoljára említem az egyéb ként nyitó darabot, a bank bánt: ez ugyanis a szegedi szabadtéri játékok szimbólu­ma. A magyar kulturális elet a vidéken is erős és ma­gas színvonalat eléri zenei élet egy befogását szimboli­zálja. A Bánk bánban ugyanis az Állami Operabáz jólismert művészein — Simándy Jó­zsef, Moldován Stefánia Komlóssy Erzsébet — kívül .a szegedi, a pécsi, a debreceni operaegyüttesek legkitűnőbb énekeseit hallhatjuk. (Szaba- dy István, Gregor József, Tcr- fás István, Marcis Demeter és Virágos Mihály.) A rendező Békés András neve ugyan­csak összenőtt a szegedi játé­kokkal. A játékon túl A legkülönfélébb kiállítá­sokat látogathatják az ideér­kezők. az őszibarack- és vi­rágkiállításoktól, a lakberen­dezési bemutatón át az Ipar­művészeti kiállításig. Idén is nyári tárlaton mutatják be e környék képzőművészeinek al­kotásait. Megnyílik a Nyári Egyetem. Az ifjúság tóbbszáz fős, színpompás karneváli fel­vonulást rendez, s felsorolni is sok lenne a különféle sporteseményeket, közluk a nemzetközi labdarúgó tort .át és a nemzetközi maratoni versenyt. Lőkös Zoltán Inkább várok ••• A salgótarjáni járási tanács munkaközvetítő irodája előtt sorban állnak az emberek. A kérelmezők száma a fogadó­napokon (hétfő, szombat) 40— 50 körül mozog. A telefon szinte állandóan cseng. — Sok problémát okoznak az érettségizők, valamint a no­tórius munkahely-változtatók — mondja Romhányi Gyula főelőadó. — Szakmát tanulni, esetleg fizikai munkát vé­gezni nem akarnak, adminiszt* ratív vonalon pedig nulla szá­zalék hely áll rendelkezé­sünkre. Sokan az önkéntes ki­lépők közül csak akkor döb­bennek rá tettük helytelensé­gére, amikor kissé hátrányo­sabb megkülönböztetésben ré­szesülnek. Az építőipar még elég sok munkaerőt tud alkal­mazni, sajnos a többi terüle­ten nem ilyen rózsás a hely­zet. 0 Középtermetű, barna hajú lány áll édesanyjával az író­asztal előtt. Fazekas Éva, ti­zenhét éves, Karancsalján la­kik. — Hová szeretne kerülni? — A töltőtollgyárba. — Sajnos, ott már betelt a létszám. — Igen — vág közibe mél­tatlankodva az anya —, mert az asszonyok elfoglalják a helyeket és a lányoknak nem marad. — Az építőiparban van hely. — Inkább várok, de oda nem adom. A kislánya nyolc általánost végzett. A kisterenyei Petre Magdi most érettségizett a közgazda- sági technikumban. Egyetem­re jelentkezett Debrecenbe, a történelem—földrajz szakra Tizennyolc pontot ért el, nem vették fel. El van keseredve, de még reménykedik a pót­felvételiben. — Milyen munkát szeretne végezni? — Fizikain kívül, mindent. — Sajnos, adminisztrátor­nak nem tudjuk betenni. — Akkor semmi sem kell. — Miért lépett ki a gyár­ból? — Ök küldtek el. — Fegyelmi úton? — Igen. — Mit követett el? — Igazolatlanul hiányozgat- tam. — Hol akar elhelyezkedni? — A bányánál. — Miből fogja családját el­tartani, ha esetleg egy hóna­pig is várnia kell? — Nincs családom, öreg­anyámmal élek. — Mennyi volt a havi át­lagkeresete? — Ezemégyszáz. — A munkakönyvben ezer- hétszázhúsz forint van be­írva. — Bizonyára elírták. — Bizonyára. 0 0 Barna, kockás-zakós, 25 év körüli fiatalember S. J. Kis- géebőL Molnár Imre most végzett fiatal lakatos szakmunkás. — Az Acélárugyár huszon­öt lakatos tanulót taníttatott, ebből négyet tartott vissza. Én nem tartozom ezek közé, azárt keresek valahol állást. — Építészetnél jó lesz? — Jó. — Viszontlátásra! Elégedetten távozott Rozgonyi István A gépember is ember! Nemrégiben készítettem ma­gamnak egy elektronikus borbélyt. Úgynevezett emlé­kező automatáról van szó. Is­meretes. hogy az effajta gé­peket meg lehet tanítani kü­lönböző bonyolult műveletek elvégzésére. Nos, én — meg­felelő műszaki programozás­sal — készülékemet borotvá- lásra és hajvágásra tanítot­tam meg. Működésének lényege az, hogy a fotel támlájához szi­lárdan rögzített fej-általam előzetesen meghatározott-felü­letéről, fotocella segítségével a masina háromdimenziós térképet raktároz el jelfogói­ban, majd e térkép alapján igen rövid idő alatt megbo­rotválja az embert, illetve ha­ját a megfelelő fazonra levág­ja. Az első kísérlet kitűnően si­került. A hajvágás 12 másod­percig tartott, a borotválás még rövidebb idő alatt, s oly tökéletesen zajlott le, hogy nagyítóval sem lehetett egy szőrszálat felfedezni az arco­mon. Másnap reggel azonban egy kis baleset történt. Róbert mester — így neveztem el borbély-automatámat, — Fiatal technikusok, szak­munkások, segédmunkások lakják az acélárugyári mun­kásszállót. Kényelmes, ottho­nos, barátságos hely ez, egyet­len nagy család fészke, olyan családé, amelyben csupa fiú termett. Angyal Béla bácsi a családfő. Ö a szálló gond­noka. Az a szó, hogy: gondnok, igen tág fogalom. Amellett, hogy a szálló zavartalan éle­tét vigyázza, a fiúk bizalma­sabb és ügyes-bajos dolgai­nak meghallgatója, apai-bará­ti tanácsadó, ha kell. Könyv­táros, játékmester egyszemély- ben. Most is, mit talált ki!? A hétközi délutánban kora­estben zajosan vidám a mun­kásszálló udvara. A tenyérnyi füves tisztáson különös vetél­kedő vált ki harsány neve­tést. A fiúk csapatokba áll­va, könnyű műanyag kugli- bábúkat egyensúlyoznak vé­kony deszkalemezen. Borul­nak, bukfenceznek a bábuk, meg kell állni velük, újrakez­deni, csak úgy érvényes a ver­seny a kijelölt szakaszon. Az­tán ugyanez vékony kaucsuk- labdával, majd léggömbbel, valóságos bűvészmutatvány valamennyi. — Akár a Berlini Nagycir­kuszban is bemutathatnád — kiáltja éppen soronlevő tár­Hétközi derűs délután sának az egyik. S mulat jó­ízűen a csapat, ahogy dőlnek a bábúk, gurul ide-oda a sima lapról a fehér labdács- ka, imbolyog nemcsak a fu­tás sodrában, de már a leg­kisebb fuvallatra is a luft­ballon. A versenygő számok szü­netében pedig friss taktusú indulók zendülnek messzeszó- lón, betöltik az egész Dolin- kát. A gyár fúvósai osztrák barátaink után most itt „ven­dégszerepeinek”, a fiúkat szó­rakoztatják. — Az egész kör­nyező telep vendégnek gyűl már a kellemes szóra, a har­sogó, vidámságra; úgy búj­nak ki házaikból az embe­rek, mint a kíváncsi csiga­biga. Hallgatják a térzenét, az esti muzsikát, biztatják a vetélkedőket, akik éppen újabb ügyeskedésbe kezde­nek: poharat ütnek hosszú karóval a fűben, azaz; csak ütnének, ha látnák a szemü­ket fedő kendőtől, merre in­duljanak. S valóban: felesle­ges az aggodalom a pohárért, éppen épen ússza meg a já­tékot. Nincs egy se a csapa­tokban, aki eltalálná. Minden jó, ha jó a vége — mondják s az ügyességi pasz- sziókat ismereti-vetélkedő zár­ja be. A gondnok táskájából fényképek kerülnek elő: rész­letek az újjáformálódó város­ról, madártávlatból. Sorra vándorolnak a csapatok kö­zött: megfejteni a talányt, mit mutatnak? Nem könnyű a fel­adat, végül mégis sorolják. Megszületik a csapatok vég­leges helyezési rendje s a győzteseknek könyvajándék, a vetélkedő valamennyi részesé­nek pedig ízletes, közös va­csora a jutalom. Nincs hiány egészséges étvágyban. —• Ezeket a játékokat — magyarázza Angyal Béla be­felé menet — még hadifogoly koromban, a Szovjetunióban tanultam. Ilyenekkel töltöttük az időt s nem gondoltam, hogy valamikor hasznukat veszem, hogy fiainknak lesz kellemes, szórakoztató időtöltése. Gon­dolom: jobb, mint a kocsma, vagy a céltalan kószálás. A múltkorában, egy országos ta­nácskozáson azt mondták, hogy a vasas szakma mun­kásszállói közt legjobbak va­gyunk ilyen téren, s büszke vagyok erre. Az biztos: ná­lunk mindig van valami. A fiúk már a terített asz­talnál ülnek, de kint még javában szól a zenekar. A jó étvágyhoz, jó muzsika. (barna.) négy másodperc alatt meg- stuccolta ugyan a bajuszomat, de egy csipetnyit bevágott a jobb-fülembe. Bosszankodva szedtem szét a készüléket, a műszere­immel gondosan megvizs­gáltam minden alkatrészt. Semmi hibát nem találtam. Arra a feltételezésre jutot­tam, hogy talán az én fejfor­mám — a megfeszített szelle­mi munka következtében — annyit változik egyik napról a másikra, hogy ez túlnő az automata önkorrekciós lehe­tőségein. Elhatároztam, hogy egyidejűleg kipróbálom a gé­pet egy másik fejen is. Kapsza Jenő barátom a tu­domány iránti önzetlen sze­rétéiből vállalta ezt az áldo­zatot. Mikor először meglátta a borotvákkal, ollókkal fel­fegyverkezett Róbert mestert, akire (vagy amire? Ezt dönt­sék el a nyelvészek!) pedig előzőleg egy bizalomgerjesztő piszkos fodrászköpenyt is húz­tam, kicsit megijedt. Mikor azonban közöltem vele, hogy a tudomány iránti önzetlen szeretetét alkalmanként 20 fo­rinttal megtetézem, lelkesedé­se megújult Leültettem a székbe, rögzí­tettem a fejét és bekapcsol­tam a készüléket. Róbert mes­ter 10 másodperc alatt simára koppasztotta Jenő meglehető­sen göröngyös ábrázatát és se­hol sem vágta meg. Ez nem jelentett semmit, el­ső alkalommal engem sem bántott a gép. Miután Jenő eltávozott, én ültem a helyé­re. A gép egy-kettőre megoe- retvált ugyan, de belevágott egy csipetnyit a bal fülembe. Másnap reggel az automata Jenőt három másodperc alatt borotválta meg és be is köl- nizte, jóllehet, erre nem is ta­nítottam. Utána nekem Ró­bert mester lenyisszantotta a fél bajuszomat és tonzurát vá­gott a fejem búbjára. így ment ez napokig. Jenőt osztályon felüli előzékenység­gel szolgálta ki a készülék, engem össze-vissza kaszabolt Pedig közben ismételten szét­szedtem. Építettem bele egy centrifugális regulátort, hét termisztort, egy kapucsengőt egy miniatűr radart Semmi nem használt. Már idegekkel sem birtam tovább s egy reggelen elkese­redve meséltem el Jenőnek, hogy mit művel velem napon­ta ez a gép az ő távozása után. — Itt csődöt mond a tu­domány! — fejeztem be re­ménytelenül. Jenő barátom csodálkozva nézett rám. megcsóválta a fe­jét s intett, hogy kapcsoljam ki az automatát. Aztán felszó­lított, hogy nyúljak bele a gépember fodrászköpenyének a zsebébe. Tele volt kétforíntokkal. Róbert mester rendszeresen kapott borravalót Kapsza Je­nőtől, és — emlékező auto­mata lévén, — őt nem vágta meg! Kürti András Helyreigazítás Üj eszközök az ismeretter­jesztés szolgálatában cím­mel lapunk július 14-i szá­mában cikket közöltünk a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Nógrád megyei Szervezete munkájáról. Kül­ső tudósítónk figyelmetlen­sége miatt a cikkbe, sajnos több téves adat került. A valóság szerint a TIT még nem rendelkezik any- nyi és olyan korszerű szem­léltető eszközzel, amennyit a jelenlegi helyzet megkövetel­ne. Az elmúlt félévben tar­tott 1491 előadásból mint­egy 260—280-at szemléltettek keskeny, vagy diafilmmel — ellentétben a cikkben szere­peltetett 280 dia-, illetve kes- kenyfilmvetítőgép számával. Az idegen nyelvoktatáshoz csak két garnitúra hangle­mezt sikerült beszerezni, magnó azonban még nem áll a TIT rendelkezésére — el­lentétben a cikk állításával A magnetofon beszerzése ugyanis csak terv a szerve­zetnél. Több jogász és" köz­gazdász is tagja a TIT-nek, — ellentétben cikkünkkel —, s mi több, a jogi előadá­sok iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Ami a TIT következő fel­adatait illeti: az MSZMP Központi Bizottsága ideoló­giai irányelveinek fokozott figyelembevétele és alkalma­zása nélkülözhetetlen az is­meretterjesztő munkában. A TIT tevékenységének köze­lebb kell kerülnie a politi­kai és gazdasági célok meg­valósításához. A lényeg te­hát — mint ezt az újságnak adott nyilatkozatában Gálfi Árpád, a TIT megyei titká­ra hangsúlyozta — az ed­digieknél sokkal színvonala­sabbá kell tenni a szervezet munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom