Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
4 NÖGRÄD 1965. július 21. szercfa Moszkvai tudósítás Adalékok egy filmfesztivál portréjához A negyedik moszkvai film- fesztivál versenyfilmjei csaknem egytől egyig az emberi lét. legfontosabb kérdéseit feszegetik, ami nem maradhat hatás nélkül azokra, akik a nézőtéren ülnek. Pillantás a múltba az utolsó napok beszédtémája két, szocialista országból benevezett alkotás. A német Joachim Kuhnert és a magyar Fábry Zoltán olyan történeteket elevenít fel a nézők előtt, amelyek hosszabb időszakot ölelnek fel és elválaszthatatlanok a Német Demokratikus Köztársaság, illetve Magyarország múltjától és jelenétől. A Werner. Holt kalandjai az NDK versenyfilmje egy egész nemzedék sorsának megértéséhez kíván kulcsot adni. A film a néniét fasizmus születéséről és azokról az erőkről szól, amelyek a fasizmus kialakulását elősegítették. A filmben sok a lélektani elem, igen nagy hatással van a nézőre, s hogy így van, annak az a magyarázata; az alkotók felkutatják a fasizmus lélektanának forrásait, megmutatják, ez az örvény hogyan ragadja el az egyébként jó- ravaló, rendes fiatalokat, akik nem érik fel ésszel, mi vár rájuk. A filrh hőse, Werner Holt nagy utat tesz meg, amíg felismeri valódi helyét az életben, amíg ráébred, milyen gálád célok szolgálatára kényszerítette a fasizmus. A film fináléja; a hős öntudatra ébredése, amikor késznek mutatkozik, hogy megkeresse az utat, amely elvezet a kitaposott és meggyűlölt ösvényről. Ez a befejezés egyszersmind vádirat és ítélet: a fasizmus felett, s ez a verdikt 8 történelem pulpitusáról hangzik el. A magyar filmesek „Húsz órája” mélységesen korszerű alkotás, jóllehet a filmben elbeszélt események húsz esztendő történéseit ölelik fel. Ez a húsz esztendő pereg le ama bizonyos „Húsz óra” alatt az újságíró előtt, aki azért utazott falura, hogy megfejtse egy számára különösen megdöbbentő gyilkosság rejtélyét. A titok a maga bonyolultságában különböző síkokban bontakozik ki: a parasztok elbeszéléseiből, a film hőseinek emlékezéseiből, a múlt és a ma váltakozó képeiből. Ám ettől nem lesz töredékes a magyar falu húszéves történetét lepergető film, amely végül a részletek kockáiból egységes képet állít össze, fogalmat adván arról, milyen harcok, nehézségek, kínlódások árán született az új élet Magyarországon. Emlékezzetek a háborúra A bolgár, a francia és az izraeli filmküldöttség olyan alkotásokkal szerepelt Moszkvában, amelyek az emberi értelemhez apellálnak mindenféle — múlt és eljövendő — háború ellen. „Emlékeztek-e a háborúra?” — tér vissza minduntalan a kérdés Nikola Korabov bolgár rendező Házassági engedély című filmjében. S közben a vásznon — mintegy hír- adószerűen — látni napjaink életének egy-egy villanását: fiatal, boldog arcokat, ifjú házasokat, táncoló párokat, há- hasságkötő termeket. „Emlékeztek-e a háborúra?” — ugyan miért tér vissza újra meg újra a kérdés az önfeledt, színpompás lakodalmak közepette? A rendező rövid, tömör novellával válaszol erre a kérdésre — a történet egy halálraítélt házasságkötéséről A Természettudományi Közlöny pályásától hirdet tudományos ismeretterjesztő cikkek írására, a következő témakörökből: Az ipari és mezőgazdasági termelés szempontjából nagy jelentőségű tudományos felfedezések ; Egyes tudományágak, főként a biokémia, biofizika, információelmélet alkalmazásai, a genetika, magfizika és a híradástechnika, automatizálás, kemizálás, orvostudomány kiemelkedő jelentőségű eredményei; Állatélettan; Hazai tájak és az érdeklődés előterében álló országok természeti, gazdasági földrajza: Tudománytörténet (főként hazai nagy tudósok munkássága, egy-egy fogalom fejlődéstörténete stb.) A pályázatok terjedelme 10 —12 normál gépelt oldal lehet, kívánatos 4—10 kép is. A cikkeket 5 példányban kell beküldeni. A pályázat jeligés. Beküldési határidő: 1965. szeptember 15. Pályadíjak: 1 db 1000 Ft-os I. díj, 2 db 750 Ft-os II. díj, 3 db 500 Ft-os III. díj. A pályázat részletes feltételeit a Természettudományi Közlöny 1965. július és augusztusi száma közli. szól. A filmben egymás mellett vonul fel az öröm és a bánat, a történet tragédiája felhívás a mai fiatal házasokhoz: „Emlékezzetek, semmit ne feledjetek, harcoljatok a boldogságtokért és tudjátok meg is védeni azt!” „Emlékezz!” — hangzik a felhívás az izraeli Philip Ar- tuis és Lévy Alvarez rendezők filmjében, amelynek címe is ez. A film egy fasiszta haláltábor egykori foglyának szörnyű emlékeit eleveníti fel. A film hőse úgy menekült meg, hogy az SS-ek összetévesztették valakivel: ez a másvalaki halt meg helyette. A film hőse ma szenved ettől a gondolattól, annál is inkább, mert: tudott a tévedésről. A filmbe beiktattak néhány dokumentumképet is az Eich- mann-perről — ezek a híradófelvételek szervesen illeszkednek a történetbe. A film vádirat a háború és a fasizmus ellen, s különös hangsúllyal szól az egyén felelősségéről. Égbolt a fejünk felett A felelősségről szól a francia „Égbolt a fejünk felett” is, amelyet a Sorge-film rendezője, Yves Ciampi forgatott A film elsősorban kérdésfelvetésével és a rendező munkájával hívja fel magára a figyelmet. Ciampi voltaképpen arról szól ebben a filmben, hogy a bizalmatlanság és a félelem világháborút robbanthat ki. A film története szerint erre kis híján sor is kerül: ismeretlen kozmikus test kering a Föld körül, s az atomnagyhatalmak attól tartanak: ez azt jelzi, hogy a másik fél a megtámadásukra készül. Egy gombnyomás — és földrészek pusztulnak el, embermilliók, sőt esetleg velük pusztulhat a civilizáció. A katasztrófa nem következik be, de Ciampi mindvégig érzékeltetni tudja, milyen szörnyű ez a várakozás, s milyen rettenetesen tökéletes az a hadigépezet, amely ma az emberek kezében van. A mostani moszkvai film- fesztiválon voltak tehát hétköznapok is: ezek hátteréből még jobban kiemelkednek azok az ünnepnapok, amikor a néző olyan művekkel találkozott, amelyek alkotói megértették: a közönség a maga kérdéseire, törekvéseire keres választ a filmben. A. Avgyejenkc Nem New Orleans, Salgótarján Üres benzines hordók állnak a földön. Az ember figyel: várja, mikor csapódik ki hirtelen egy irdatlan raktárajtó, hogy tarka inges négerek fussanak a hordókhoz, S már-már hallani a felfordított hordókon „kidobolt” di- xieland-et, azonban.... — Kérem, ez nem New •Orleans, Salgótarján — nevet több fiatal Lány. Kezükben mappa, ceruza, szénda- rab. Rajzolják a várost. Dehát milyen is? emeleti folyosólyán zajlott a budapesti képzőművészeti gimnázium művésztáborának lakóival. Am maradjunk a hordóknál. Azazhogy... térjünk csiságból pislant a rajzokra, vázlatokra ,s néha-néha ad egy-egy tanácsot. A hallgatók önállóan, szabadon dolgoznak, rögzítik impresszióikat, amelyek egyszer majd festményekké érlelődnek. Szőnyi József tanár, korábbi tájékoztatása szerint az idei művésztábomak 45 lakó- ’a van. másod-, harmad- és 0 — Voltunk már Pécsett, Oroszlányban, Esztergomban. Salgótarjánban nem csalódtunk. Ha lehet, jövőre megint ide jövünk... — Minden „hang", szín megvan venne.. — Itt a kémények, tornyok erőteljesebben érvényesülnek, mert a táj . monumentalitása is „támogatja” őket... — A gyárat észre sem veszi az ember, annyira beleötvöződik a miliőbe, ez csodálatos dolog... — Élvezet rajzolni, az ember szinte érzi, amint versenyre kél a természettel. .. — Ugyanakkor megragadnak az épületek éles vonalai, kontrasztjai. Ez azonban nem bántó, s elütő. Ellenkezőleg, csupán harmonikus, de nem oldott, s ez megint csak izgalmas. .. A festészethez nem mindig tartozik az oldottság, ha lehet így meghatározni, inkább a kémény kontrasztok korszakát éljük... — Nézd, ahogy az a fehér épület (azt hiszem, az új pártszékház) belehasít a zöld erdőbe. .. — Egyáltalán, az egész városban. az építkezésben, a domborzatban, még a Pécskő viskóiban is van valami derűsen könnyed, valami Dél, mediterrán. .. — Vannak nagy házak, erdők. . minden.., Valaki gitárért rohan, s azt hiszem, egy percen belül már énekelnék is az „O sols mio. . ,”-t, ha Takács Tamás tanár, s táborvezető közbe nem szólna: — Hohó, csak semmi muzikalitás. A „kerekasztal konferenciát” ezennel bezárom. Önök is kérem lefáradnak a szekrényekről, dolgozni megyünk. vár a munka... Az „Önök” megszólításra hallgató ifjak tehát lemásznak a szekrényekről, ahol a beszélgetés idejére elhelyezkedtek A beszélgetés egyébként a Sztahanov úti iskola első Dáké Erzsébet és Péter Agn es elsőévesek munka közben — Itt Takács Tamás „felügyeletevei” öten rajzolnak. A felügyelet szót valóban csak idézőjelben használhatjuk, valódi felügyeletről ugyanis nincsen szó. A táborvezető inkább csak kívánA dbör, kecskebőr A közhit szerint az egykori nemesi leveleket és a különféle okmányokat „kutyabőrre” írták. A „kutyabőr” azonban — mint azt a különböző vizsgálatok megállapították — valójában kecske-, vagy birkabőr volt. A Zalaegerszegi Állami Levéltárban mintegy száz ilyen, kecskéről, vagy birkáról lehúzott „kutyabőrt” őriznek. Ezek közül a legértékesebb s egyedülálló példány 1240-ből való. Ebben IV. Béla király anyja. Gertrud megöléséért, azaz felségsértésért megfosztja birtokaitól Bánk Bánt, és azok elado- mányozásáról intézkedik. A megye második legna- gyobb könyvtára. Most, hogy a Balassi Bálint megyei könyvtár a közeledő otthoncsere miatt megszüntette a kölcsönzést, az SZMT állományára és hálózatára vár, hogy az olvasók igényeit kielégítse. Különösen jelentős ez a feladat Salgótarjánban. — Hogyan tud eleget tenni ennek a szakszervezeti könyvtárhálózat? — erről kérdeztük most Menyhárt Istvánnét az SZMT könyvtár vezetőjét. — A mi feladatunkat, munkánkat — mondotta — valójában kevesen ismerik. Sajnos, egyelőre még erősen eldugott helyen vagyunk. Pedig jelentős és széles terület, amely gondjainkban van. Az SZMT könyvtár központjához tartozik a megye területén lévő valamennyi szakszervezeti könyvtár, felügyeleti munkánk kiterjed az önálló állománnyal bírókra is, mint többek között az Acélárugyárra, a két üveggyárra, a Bányagépgyárra, a Postára. — Hány szakszervezeti könyvtárat tartanak számon a megyében? — Hatvanhárom letéti könyvtárunk működik a különféle üzemekben igen eredményesen, nagy forgalommal. — Hogyan biztosítják ellátottságukat? — Az első félév összesítése c4 szaki tervezetek (Ufíii/fi k ú ft tjv tárái) un szerint köteteink száma megközelíti a harmincezret. Ebből több, mint 15 ezer szép- irodalmi, két és félezer ifjúsági mű. Műszaki irodalmunk kilencszáz kötet, mezőgazda- sági jellegű könyveink száma pedig hétszáz felett van. A felmérések tapasztalata szerint a rendelkezésre álló könyvek számbelileg és tartalmilag is kielégítik a jelenlegi igényeket s az állományfejlesztés rendszeres és jelentős. Évente átlagosan 100 ezer forintot fordítunk új művek vásárlására, gyakran ennél többet. Gyarapodott az SZÍVIT könyvtár központi anyaga az Építők könyvtárainak beolvadásával is. Tavaly előtt 16 vállalattól 18 ezer kötetet vettünk át. Bár ezekből soknak kiselejtezés lett a sorsa, választékunk így is jelentősen nőtt. Hozzájárul központi anyagunk növekedéséhez, hogy a letéti könyvtárakat fenntartó üzemek minden dolgozójuk után 5 forintot fizetnek, s ezt szintén va- sárlásra költjük. B%r a kölcsönzés, a könyvtártagság nálunk teljesen díjtalan, az üzemek által biztosított hozzájárulás a könyvtáralaphoz helyenként komoly summára rúg. Például egye lül bányász területen 34 ezer forint a szerződéssel biztosított összeg. Ennek fejében a letéti kenyv- táraknák meghatározott ülőnként cseréljük, tri.ssitjük az anyagát. — Klilyen eredménnyel dolgoznak letéti fiókjaik? lí ir a letéti könyvtarai, ve1 •* zetői társadat mi munkások, szinte kivétel nélkül lelkesek és fáradságot nem ismerők. Ennek eredmenye mindenütt érezhető. Akad olyan lelkes munkatársunk is, mint a Gyula-rakodói, aki csak azért vásárolt kerékpárt, hogy rendszeres kapcsolatot tarthasson velünk, s minden szabad idejét újabb anyagok válogatásával tölti. De hasonló elismeréssel említhetjük a Somlyói, vagy a tolmács! könyvtárosunkat is, a balassagyarmati porcelángyár könyvtárosát, akit pedig egyéb jellegű társadalmi munkákkal már-már túlzottan megterheltek. — Hogyan látni a központból: mik a legkeresettebb művek? — A községekben még mindig Jókai, Móricz, Mikszáth művei a legolvasottabb, itt bent, a városban már a mai írókat is keresik. Általános tapasztalásunk, hogy ahol iró- olvasó találkozókat tartunk, ott a továbbiakban nagyon kapósakká válnak a megismert író munkái. Így vagyunk Szilvásí Lajossal, Szentiványi Kálmánnal. Mai íróink közül rajtuk kívül Ber- kesi, Galambos Lajos. Szabó Magda. Fehér Klára a legkeresettebb. A z író-olvasó találkozók 1 eredményessége arra ösztönöz bennünket, hogy a jövőben minél több hasonló rendezvényt nyú Hsunk a könyvbarátokmak. Fontos feladatunknak tekintjük, hogy az eddiginél eredményesebben szolgáljuk a szocialista brigádok és a bejáró dolgozók művelődését. Ami a Megyei Könyvtár feladatainak időszakos ellátását illeti: az olvasók igényeinek kielégítésére valamennyi szakszervezeti könyvtárunk díjmentesen rendelkezésre áll, s az átmeneti időre is színvonalas, friss választékot tudnak biztosítani üzemi kölcsönző! lelyeink. (b. t.) negyedévesek mind a tíz szakból. Július 7-,től 21—ig tartózkodnak a városban. A tábor célja: KISZ aktívaképzés, s mindenekelőtt a hallgatók rajzi tudásának fejlesztése. Részleteiben „mérik fel” a várost: jártak már a strandon, a Pécskőn, a Somoskőn, Salgó váránál, az Acélárugyár környékén... S íme, néhányan most a Pécskő utcában telepedtek le. A hordóknál vannak: Subert Éva, Dakó Erzsébet, Ugray Katalin, Péter Ágnes, Aranyi Sándor első évesek. Előttük a toronyházak. Hófehér falak! Mellé ul a fűbe, s azt mondja a pécskői vén kovács Laurentzi Mária negyedéves hallgatónak: —Engem is lerajzol, kis- asszonykám? — Igen. — A műhelyemet is? — Hol van? — Nem messze. Örökítse meg. Igen, azt hiszem, valóban ez a leghelyesebb kifejezés e fiatalok munkájával kapcsolatban: valamit megörökítenek. Valamit? A változó világot. S próbálják megörökíteni az arcot is, a város arcát, a formálódó arcot, ami még nincs is. De lesz! Ebben szintén segítenek. S mit még? — Ez nem New Orleans. Salgótarján — mondják a hordók mellett. Kezükben mappa, -erű-3. festék, széndarab. Tóth Elemér v
