Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-20 / 169. szám

4 NŐGRA D 1965. július 20 kedd Áz új színházi évad műsorterveiről, a korszerű színpadról... Beszélgetés a Déryné Színház igazgatóhelyettesével Szezonzáró előadásait tart­ja az Állami Déryné Sziház a Bakonyi történettel Nógrád- ban. Kezdődik a nyári szünet, a társulatok megérdemelt pi­henője. És kezdődik máris a teljes iramú készülődés is az uj színházi évadra. Perpetuum mobile a szín­ház, örökmozgó gepezet, mert bár egy időre kihúnynak a rivaldafények, ann.ü lázasabb a mozgás az igazgatóságon. A most érlelődő tervekről be­szélgetünk Szalai Vilmossal, a színház igazgatóhelyettesé- val és főrendezővel. Milyen új elgondolások valósulnak meg a következő évadban? A bemutató-tervekről eze­ket mondta: — Egyelőre még csak az évad első feléről oeszélhetünk határozottan. Az őszi munkát Gyárfás Miklós: Egerút című zenés vígjá/tékával .ndítjuk. A darab a budapesti József At­tila Színházzal egyidőben fut. Elsősorban ifjúsági közönsé­günknek kedvezünk Jókai: Új földesúr című regényének színpadi változatával, de bi­zonyos, hogy a telnőtteknek is vonzót nyújtunk a bemu­tatóval. Az operettek kedve­lői az évad első felében Husz- ka Jenőnek a műfajban klasz- szikusként számontartott mü­vét. a Gül Babát láthatják. Helyet kap műsortervünkben a nyugati haladó irodalom egyik igen érdekes műve. Ed­mond Morris amerikai író: Fatányér című drámája. A darab az elaggott szülők tár­sadalmi problematikájába vi­lágít be. Színházunk nagy mutatjuk Illyés Gyula: Álar­cosbál című művét. Ezt a vér- bő népi komédiát a Déryné Színház részére írta Illyés, s a történetben a 30-as évek zsellér világát eleveníti meg. Az első félév programjában egy bolgár zenés komédia Is helyet kapott, ame.ynek Kar­nevál lesz a címe. — Lesz-e szerkezeti válto­zás a színház életében? — Társulataink néhány új erővel gyarapodnak. Szerződ­tettük a többi között a pécsi színház egyik kitűnő művé­szét és a szolnoki színház díszlettervezőjét. Szerkezeti változás inkább játszó he­lyeinkben történik. Az eddi­gi kilenc megyével szemben tizenegy megyét kell ellát­nunk. A miskolci és az egri színház összevonásával Bor­sod és Heves tájfeladatait is p Déryné kapta meg. Ez azt jelenti, hogy egy-egy me ­gyének az eddiginél kevesebb előadásszámot biztosítha­tunk. Jobban előtérbe kerül tehát a körzeti központok ki­alakításának szüksége, így végleg lemondunk azokról a helységekről, amelyek nem képesek megfelelő színház: körülményeket biztosítani. A körzetesítésben való előrelé­péssel országosan mintegy 100—150 községben szűntetjük meg látogatásainkat. Ez ter­mészetesen Nógrádot is érin­ti. — Vannak-e egyéb korsze­rűsítési tervei a színháznak? — Vannak. Főleg a világí­tás és a díszletezés terén. A világításban mar némileg előbbre jutottunk, ez kölünö- sen legutóbbi előadásainknál tapasztalható, s most a disz- letezés technikáján V. sor. Ed­digi színpadmegoldásaink alapja a bővíthető vasvázas rendszer volt. Fejlődésünk korábbi szakaszában nagyon jó szolgálatot tett, de ma már túljutottunk ezen a meg­lehetősen nehézkes színpad- építkezésen. Üj, függesztett díszletrendszerre térünk fo­kozatosan át, me’y a színpad méretei szerint alakítható. A mennyezeti csiga rendszerű megoldás a körzeti központok végleges kijelölésével, azok megfelelő színpadi átalakítá­sával valósulhat meg. — Nincs tehát technikai akadálya, hogy a Déryné Színház rendszeresen látogas­sa a salgótarjáni új művelő­dési házat? — Színházunk részéről nin­csen, mert eddig is számos nagyméretű színpadon tartot­tunk előadásokat az ország különböző megyéiben, az új, az eddiginél korszerűbb szín­padtechnika pedig korlátlan lehetőségeket ad a különféle méretekhez való igazodásra. Várjuk a megye hívását, hogy megbeszéljük a lehetőségeket és a feladatokat, amelyeket színházunktól várnak. Mi, ha az új megyei művelődési ház ünnepélyes megnyitásán igényt tartanak rá. szívesen vállalnánk közreműködést s örömmel hoznánk Salgótarján­ba az amerikai dráma bemu­tatóját. (barna.) Noteszlapok A péksütemény vásárlása reggel hét óra után úgyszól­ván teljesen lehetetlen a fő­téri Csemegebolcban. No. nem a finomabb, nagyobb ér­téket képviselő kalácsokról és egyéb süteményekről van szó .hanem arról, a „szeren­csétlen” kifliről, zsemléről, amit olyannyira szeretnek az emberek. A tilalmi idő csak fél nyolcig tart. amíg az árut átveszik. Ezideig egyet­len földi halandó sem juthat hozzá. Ha pedig az eladókat megkérdezik, hogy miért, morcosán így válaszolnak: Majd ha az árut átvettük... — Miért nem lehet ezt hét óra előtt megtenni, hogy mi­re az üzlet kitárja kapuit, már megszűnjön az áruátvé­tellel kapcsolatos huzavona Akkor nem bosszankodnának a vásárlók. De hát már ez is baj? A tejüzlet kiszolgálóinak munkáját, az ott található hi­giéniát sok jogos kifogás érié már. Most azonban az ellen­kezőjéről szeretnek beszélni. Az egyik nap sokunknak szo­katlan meglepetésben volt része. A pult mögött egy fiatal, barnahaiu kislány mérte a tejet. Ebben nincs semmi különös. Amiért e so­rok mégis papírra kívánkoz­nak az, hogy igen ápolt volt a keze, tiszta a köpenye, sőt mi több, az előírt kendővel le is kötötte a fejét. Jóleső ér­zéssel vettük át a kezéből a vásárolt élelmiszereket. Bárcsak mindig így lenne! * A megyei könyvesbolt szomszédságában, húzódik meg a salgótarjáni fodrász ktsz női- és férfi részlégé. A hivatalos szervek I. osztályú egységnek kiáltották ki, s ennek megfelelően állították össze a ktsz vezetői a tarifát is. Hogy miért? A hivatalos válasz így szól: „Az itt dolgo­zók szakmai tudása, hozzáér­tése megkapta az I. osztály­nak járó osztályzatot”. Ez eddig rendbenn is volna, bér egyeseknek más a véleménye. Ilyenkor így evődnek egy­mással: Ki nyírt meg... Annyit azonban én is meg­tudtam, hogy az I osztály­ba sorolásnak az előbb emlí­tetteken kívül más kritériu­mai is vannak. Többek között a kulturált környezet, az Íz­léses berendezés, udvariasság, stb. Hát ezek közül több nincs meg. Akaratlanul is mosolygok, amikor az üzlet előtt elhaladva látom, hogy az asszonyok, lányok úgy áll­nak egymás mellett félig ké­szen, mint a ... Igaz, lebontásra kerül ez az épület is, ez azonban nem jogosítja fel a ktsz vezetőit ar­ra, hogy addig is valamelyest ne változtassanak, a meglévő nem éppen hízelgő állapoto­kon. V. K. eseményének számít, hogy be­A bécsi parkban A nehezen beköszöntő nyár mintha pótolni akarná lema­radását, fáradhatatlanul ont­ja melegét. Az ingujjra vet­kőzött sétálóknak jól esik egy adag fagylalt, egy üveg üdítő ital. A nagy nyári mezőgazdasá­gi munkákhoz pedig kalória- dúsabb ételek kellenek. fme. a legújabb divatú babakocsi Itt az ananász fagylalt! — Mi a helyzet a fagy­lalt fronton? — A választ Kovács Jenő, a fagylaltkészítő üzem veze­tője fogalmazta meg: — A fagylaltszezon már­cius 28-tól október 20-ig tart. Az ellátás kánikulában is za­vartalan, mivel a havi 10—13 mázsás termelés elegendőnek bizonyult. Járásunkban 35—40 cukrászüzemnek szállítunk masszát a beküldött igények alapján. — Melyek a legnépszerűbb készítmények? — A puncs, a vanília és a csoki. Tehát a tejes feldol- gozásúak. No és a krémfagy­lalt. amit a tejbolt előtt álló hosszú sor is bizonyít. — Persze, ez mást is bizo­nyít. Jó lenne több heiyer. árusítani. — Milyen újdonságokkal szolgálnak? — Üj a kókusz, az alma Ma és holnap A z egyszeri kovács úgy dolgozott, hogy fogott egy darab vasat, tűz­be tartotta, amikor szépen izzott a fém, kikalapálta, majd újabb vasdarabot vett, s kezdődött elölről a nem éppen szapora munka. Nap­jainkban gyakran eszünkbe jut ez a kovács. Annyi csu­pán a különbség, hogy jó kovácsunk története mostan­ra módosult: a példában a vasdarabb immár gazdasági dolgainkat jelképezi. Sok év sok nagy munkájában kitű­nően megtanultuk — értünk is hozzá — hogyan kell az egy esetre száló, az egyszeri munkát gyorsan, sikerrel el­végezni. Példánkkal élve: egy vassal már kifogástalanul dolgozunk — azt viszont még ,iem mindig tudjuk, hogyan kell egyszerre, egyidőben több vasat tartani a tűzben. Márpedig ez lényeges, dön­tő jelentőségű tudnivaló. Meg kell tanulnunk. Az ,;egy-vasas” módszerrel so­káig nem boldogulhatunk, messzire nem juthatunk. A példázatról napi dol- gaink-gondjaink nyelvére fordítva a szót: az élet ko­runkban parancsolóan kö­veteli, hogy egyszerre, egy­időben különböző távú fel­adatokat oldjunk meg. A tá­vok közül a rövidebb már is­merősünk. Kis napi ügyektől az árvíz ellen éppen most zárult hősies küzdelemig a gyorsan, azonnal megoldandó tennivalókkal időre, becsüle­tesen végezni tudunk. Az év azzal kezdődött, hogy néhány ilyen sürgős munkát el kel­lett látni. Ezek közé tarto­zott a munkafegyelem szilár­dításéval, a vándorlás csök­kentésével kapcsolatos né­hány intézkedés, a normák felülvizsgálata, és — ahol szükséges volt — rendezése, S hogy első félévünk — még nehéz közismert gondjaink ellenére is — vitathatatlan sikerrel zárult, abban része van e sürgős munkák be­csületes, pontos elvégzésének. De éppen ez a félesztendő bizonyíték rá. hogy a távok értelmezése körül nincs min­den rendben, hogy gyakran nem vonjuk meg a szükséges határt. Most nem a munka­halogatókról van szó, akik szívesen holnapra-holnap- utánra halasztják azt, amit ma elvégezhetnének. Ilyen is van. elég sok bosszúságot okoz ez a fajta ember. Ám nálánál nem kevésbé kelle­metlen az sem. aki a hosszabb távlat munkáinak határidőit összetéveszti az azonnaliak- kal, a maiakkal. Hosszútávra szól például a takarékoskodás. A decemberi párthatározat után mégis egyféle takarékossági kam­pány kezdődött. Tagadhatat­lan. hogy ennek van néhány jól oldala is, erről első fél­évünk sok példája kézzelfog­hatóan beszél. Az is igaz, hogy a takarékosság rövid­lejáratú értelmezése a lényeg félreértésre vall. Nem arról van szó, hogy a már most megtakarítható időre, pénzre, munkára, anyagra ne vigyáz­zunk. A lényeg több: a gaz­daságosság a szocialista tí­pusú munka tartalmához kapcsolódik, annak legfonto­sabb vonása. Tartós, hathatós sikerre csak akkor számíthatunk, ha munkánk minden területét a gazdaságosság messzemenő igényével ellenőrizzük. Hány­szor halljuk manapság még­is a megfogalmazást: „1965 a takarékoság éve.” Nem tiszta ez a csengés. Mert született az év kezdete óta jónéhány furcsa intézkedés is üzemeink, gazdaságaink egész sorában, éppen a takarékossági év ürügyén. S van ebben a meg­határozásiban bizonyos fajta várakozás arra, hogy ez az esztendő elmúlik majd. akkor folytatni lehet ott. ahol ko­rábban abbahagytuk, hiszen már mögöttünk tudjuk a „takarékosság évét”. Folytathatnánk még né- hánnyal hosszú távú mun­káink sorát. Elmondhatnék, hogy kötelező, nem egy év­re, hanem korokra szólóan érvényes a termelékenység szakadatlan növelése, a mi­nőség állandó javitasa. a technika szakadatlan kor­szerűsítése. Bái-melyiket emelnék ki azonban e sok­fájta tennivaló közül, s mér­legelnénk mai társadalmi visszhang j át-vetül étét, vala­hogy úgy járnánk, mint a takarékossággal: gyakori kö­rülöttük a torzító félreértés. Bizonyos, hogy ennyiféle táv között nem könnyű az eliga­zodás. Az is bizonyos, hogy dolgunk lényegesen egysze­rűbb volt, amikor csupán — visszatérve kovácsunk pél­dájára — egy vasat kellett a tűzbe tartanunk, csak a mennyiségi adatokra kellett figyelni. Ma ez kevés. Egy­szerre többfajta bonyolult munka vár most elvégzésre és elvégzőkre. K özeli és hosszú távú feladataink összefügg­nek egyidőben, egy­szerre kell dolgoznunk ezen is, azon is. Más szóval: már napjaink munkáját is a nö­vekvő termelékenységnek, az ésszerű — és nem feieteteié- re állított — takarékosság­nak. a példás minőségnek kell iellemeznie. A jövőre meré­szen tervező rendszerünkben a ma elszakíthatatlanul kap­csolódik a holnaphoz. DCá ni kulai körséta és az ananász fagylalt. Nép­szerűségük (megrendelések bi­zonyítják) egyre nő. — A salgótarjáni strand miért nélkülözi a fagylaltáru­sokat? — Nincs kinn fagyláltge- pünk, s igy csak jégkrémet tudunk árusítani. — ősztől már házi fagy­laltgépek is forgalomba ke­rülnek. Nem félnek a kon­kurenciától? — A kávét is lehet házilag főzni! Az ezer literes hűtőgépet éppen javítják. Orvosa, Híves Sándor hűtőgépszerelő így nyilatkozik: — A megyében körülbelül nyolcszáz darab fagylaltgép és hűtőszekrény van. Attól, hogy munka nélkül maradunk, nem kell félni, különösen most nyáron. Megkínálnak egy adag fa­gyival. Elbúcsúzom. Amit lehet, megteszünk... — Ellátásunk nem lesz za­vartalan. A vízhiány nagymér­tékben hátráltatja munkánkat — fogad Papaszkilisz László, a Szikvíz- és Szeszipari Vál­lalat 3. számú kirendeltségé­nek vezetője. — Ami víz van, sokszor az is szennyezett, a gyakori áramszünet szinten nem aratott általános tetszést nálunk. Mindenesetre a ter­melés napi 8 600 liter Bambi, és 6 700 liter szikvíz. Amit lehet, megteszünk — bevezet­tük 15-étöl az éjszakai műsza­kot is. — Reméljük, nagyobb zökkenő nem lesz. Kalória biztosítva — A vagohid átszervezés miatt ma már csak raktároz — mondja Lászlók Albert, a Pest—Nógrád megyei Húsipari Vállalat salgótarjáni üzemegy­ség vezetője. Napi 5—6 va­gon — Balassagyarmatról ka­pott — húsárut tárolunk. A fagyasztott hús hiánycikk, mi­vel friss is van elegendő. A mezőgazdasági munkák meg­indulásával nőtt a húsfogyasz­tás, de erre fel is voltunk ké­szülve. Az ellátás kielégítő­nek mondható. A látottak vem adnak olzot borúlátásra. Van bőven hentes­áru és fagylalt, kevesebb szik- víz és Bambi, s — tegyük a kezünket a szívünkre — a. z első a legfontosabb' Rozgonyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom