Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-17 / 141. szám
2 VÖGRín 1965. Június 17. csütörtök Bomba robbant a saigoni repülőtéren A saigoni polgári repülőtéren szerdán bomba robbant, amely romba döntötte a központi épület egy részét. A robbanás akkor következett be, amikor egy amerikai szállitórepülógép (elszállni készült. A robbanást követően amerikai katonai rendőrök a repülőteret és környékét kordonnal vették körül. Amerikai szakértők sürgősen megkezdték a repülőtéri robbanás körülményeinek kivizsgálását Feltevések szerint szerdán reggel plasztikbomba robbant, amelyet bőröndben csempésztek a repülőtér területére Van olyan feltevés, hogy nem is egy bomba robbant, hanem az első robbanást néhány perccel követte egy második. A Dél-Vietnajmban államaDominikai helyzetkép Santo Domingo (MTI), Santo Domingóban kedden szabályos ütközet zajlott le az „Amerika-közi” erők és Caamano alkotmányos elnök katonái között. Mint a felkelők közölték, a támadást a fővárosban tartózkodó amerikai egységek indították el, később pedig bekapcsolódtak a küzdelembe az AÁSZ égisze alatt Santo Domingóba érkezett brazil csapatok is. A megszálló egységek tüzérségét is bevetették az alkotmányos erők ellen, amelyek végül kénytelenek voltak feladni mintegy 33—40 háztömböt. A tűzszünet nyolcórás szüntelen csatározás után este fél kilenckor állt helyre, Mayobre ENSZ-megbízott közvetítése nyomán. A megszálló erők támadása következtében a keddre tervezett politikai tárgyalások elmaradtak. A Caamano hiveinek kezében levő városrész északi és keleti részén egyaránt három-három utcát foglaltak el az amerikai és a brazil csapatok. Az aíro-ázsiai konferencia napirendi javaslata Az A1 Gumhurija közzétette az algíri afro-ázsiai konferencia előkészítő bizottságának napirendi javaslatát. Ez tíz fő kérdést tartalmaz: 1. A nemzetközi helyzet alakulása a bandungi értekezlet óta. 2. A gyarmatosítás, az új gyarmatosítás, és az Imperializmus felszámolásáért vívott harc. 3. Az emberi jogok biztosítása Afrikában és Ázsiában. 4. Az ENSZ megszilárdítása és a világszervezet alapelvei. 5. A világ-béke biztosítása és a leszerelés. 6. A nemzetközi viszályok rendezése. 7. Gazdasági fejlődés és együttműködés. 8. Kulturális együttműködés. 9. Békés egymás melleit élés. 10. Állandó afro-ázsiai titkárság létesítése az afroázsiai államok hatékony együttműködésének előmozdítására. sózó amerikai csapatok parancsnokságának szóvivője közölte, hogy a Midwaj anyahajéról felszállt négy gép szerdán hajnalban bombázott két hidat a VDK-te- rületén. Hanoitól 125, illetve 150 mérfölddel délre. Az UPI hírügynökség szöuli tudósitóje szerint a dél-koreai külügyminisztérium szóvivője sem nem erősítette, sem nem cáfolta azokat a híreket, hogy a saigoni kormány további dél-koreai csapatok Vietnamba küldését kérte és rövidesen egy dél-koreai hadosztályt el is indítanak Dél-Vietnamba. Dél-koreai katonai körökben két hét óta olyan hírek keringenek, hogy a szöuli kormány 15 000 főnyi katonaságot szándékozik Dél-Víetnamba küldeni a „kommunistaellenes keresztes- háború” céljaira. Szolidaritás Hubával Montevideo (MTI) Június 18 és 20-a között ül össze Montevídeóban a Kubával való szolidaritás kongresszusa. A kongresszust előkészítő koordinációs bizottság felhívást intézett azokhoz a latinamerikai mozgalmakhoz, amelyek szolidárisak Kubával, kérve hogy képviseltessek magukat a kongresszuson. A felhívás hangsúlyozz«^ hogy minden népnek joga van megválasztani sorsát, megszervezni közössegét. A kubai nép ezt tette. Az az elhatározás, hogy Kuba a nagy társadalmi elhatározások útjára lép, nem fenyegeti sem a világ, sem a nyugati félteke egyetlen országát sem. Ennek ellenére vannak külföldi erők, amelyek mindent elkövetnek azért, hogy visszaszerezzék kubai előjogaikat, s e cél etilekében nem riadnak vissza az erőszaktól sem, gazdasági blokádot alkalmaznak Kuba ellen és agresszív kalandjaik kai veszélyeztetik a világ békéjét. ' V I £ T N A M New York Herald Tribune rpMb A SZÁZAD NEVEZETES szm juuzu: Panama a ntinisziét*iuntba ti 94. A kormány immár nem térhetett ki Dréhr Imre perbefogása elől. A népjóléti urak mind rávallottak, hogy mentsék a bőrüket. Hankó Elemér miniszter tanácsos is igyekezett minél több terhelő adatot összehozni Dréhr Imre ellen. Sőt, nem restéit néhány éjszakát annak szentelni, hogy egy teljes blokkfüzetre való „egykori feljegyzést” hamisítson, amelynek szinte perdöntő szerepet játszattak a Dréhr elleni eljárásban. Dréhr a parlamentben is, újságnyilatkozatban is a képébe vágta Hankónak, hogy hazudik és bizonyítékai közönséges hamisítványok. Mi lehetett a kiút ebből a perpatvarból, amelynek két panamista csaló a hőse? Lovagias útra terelték a dolgot, s a két szélhámos — párbajt vívott „be- becsülete védelmében”. A segédek megállapodtak abban, hogy a párbajt a két fél vógkimerülésig folytatja. A párbajt vezető segéd, dr. Palotai Kovács Károly vezényszava elhangzott: — Rajta! Dréhr és Hankó ugyanabban a pillanatban egymásra rohant. A pnas közepén találkoztak és az első vágást Hankó tette Dréhr felé. aki azonban ezt védte, közben hátrálj grott, s ugyanakkor szabaddá tett karjával riposztozott is fejvágássad az utánanyomuló Hankó Elemér felé. Dréhr Imre hátraugrás közben saját lábában megbotlott és el vágódott a földön. Vágása azonban így is talált, a penge Hankó Elemér orrát érte, könnyű karcolást érve rajta. Palotai Kovács dr. megkönnyebbülten kiáltott álljt. Leállította a párhajt, s a többi párbaj segéddel együtt megállapították, hogy a párbaj véget ért, a Hankó Öméltósága orrát ért seb kimeríti a végíkimerülés kritériumát... Ugyanebben az időben még valami történt, amit talán nem felesleges megemlíteni. Biller Irén, a Vass körül támadt orkánban jócskán megtépázott hírű színésznő Bécsben összeismerkedett egy Sam Fengel nevű kaliforniai gyárossal, és férjhez ment hozzá. Búcsút mondott kalandjai színterének, a vén Európának, s alighanem örült, hogy jó messzire került Budapesttől. Ebből a meglehetősen piszkos ügyből változatos módon vonultak ki tehát a főszereplők: ki a „boldogság révébe” evezett, ki pedig a sírba szállt. A Hankó—Dréhr között lefolyt ártalmatlan párbaj után a bűnügyi eljárás legizgalmasabb percében ígérkezett a két párbajhős bírósági szembesítése. Mindenki érezte, hogy ez a szembesítés sok mindent fel fog tárni a népjóléti ügy rejtelmeiből. Ámde erre sohasem került sor. Hankó Elemér 1932. május 4-én hirtelen rosszul lett és meghalt A boncolási jegyzőkönyv azt állította, hogy agyszélhűdés érte. De ezt mindenki gyanúsnak találta és joggal. Hankót a döntő pillanatban eltették láb alól! Igen rövid Idő múlva egy másik fontos tanú hunyt el, hasonló „tragikus hirtelenséggel”. Pál- házy József népjóléti minisztériumi számszaki főigazgató, aki egyszersmind vádlottja is volt az ügynek. De a Dréhr elleni büntetőper tovább folyt. 1932-től 1936-ig öt fórum tárgyalta az ügyet. A bíróságok igyekeztek — a kormány intenciói szerint — csökkenteni az ügy jelentőségét. Végül mégiscsak kénytelenek voltak néhány vádpontban elmarasztalni Dréhrt. így bűnösnek kellett kimondani a Holzspach-féle hűvösvölgyi üdülő megvétele körüli panamában, és annak a 28 000 pengőnek „elkezdéséért ”, amelyet Vass József halála után a kormány által kiutalt 60 000 pengőből Halásznak fizetett ki Dréhr. 1936. február 6-án jogerős Ítélet született a Kúrián: Dréhrt három és fél évi fegyházra ítélték. Dréhr nem ment el a kúriai ítélethirdetésre, mert talán mondani sem kell. hogy a négy évig tartó per során kihirdetett különféle ítéletek ellenére mindvégig szabadlábon maradt. Villájában értesült az ítéletről. Sohasem vonult azonban fegyházba. Megmérgezte magát és meghalt. Csak természetes, hogy hivatalosan ebben az esetben is azt állapították meg, hogy beteg szíve végzett vele... Díszes, nagy temetést rendeztek neki, amelyen nemcsak a képviselőház, hanem a kormány tagjai közül is többen részt vettek. A pompázatos szertartást csak az zavarta meg, hogy Dréhrné rosz- szul lett Idegrohamot kapott. — Nem beszélek! Nem beszélek! — sikoltozta a sírógörcsben vergődő özvegy. Te jóságos ég, mi mindenről kellett ennek az asszonynak hallgatnia. A Vass—Dréhr-ügy aztán hamar elcsitult. A kormány őszintén örült: nem hánytor- gatja senki, hogy1 a miniszter, az államtitkár, a főtisztviselők. a beosztott tisztviselők mind-mind loptak, sikkasztottak, s a kezükön elfolyt az aggok, az árvák, a hadirokkantak pénze. A „nyomor minisztériuma” — amint Dréhr nevezte — csakugyan megszűnt, de a nyomor megmaradt, sőt, egyre fokozódott. A hivatalszolgától elvették a házmesteri „stallumot”, az urak pedig vitatkoztak, párbajoztak, s a fő tolvajról emléktemplomot neveztek el. (folytatjuk.) A „Három pillérfefe terv Amikor egy Saigon-kőmyéki amerikai támaszponton a dél-vietnami szabadságharcosok támadása után az egészségügyiek számbavették a sé- besülteket, megállapították, hogy a támaszponton állomásozó dél-kóreai zászlóalj 17 tagja is megsebesült. Egy szemfüles újságíró riportot készített a sebesültekkel; néhány felvételt is csinált és ezekből a fényképekből támadt a kavarodás a Dél-Vi- etnamba küldött dél-koreaiak körül. A képekről ugyanis kiderült: a Puszánban behajózott dél-koreaiak amerikai gyártmányú egyenruhát hordanak — de a tábori csizma és a fegyverzet japán gyártmányú. A világsajtó tehát éppen a dél-vietnami amerikai katonai kaland kapcsán emlékezett. újra a hírhedt „Három pillér”-tervre és a japánamerikai katonai együttműködés kiszélesítésére irányuló kísérletekre. Még a kora tavasszal történt, hogy a japán parlamentben kínos jelenetekre került sor Okada szocialista képviselő ugyanis megkérdezte a minisztereket: milyen kihatásai vannak a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai terror-támadásoknak a délkelet-ázsiai helyzetre és vajon tőrténtek-e ezzel kapcsolatban Japánban katonai előkészületek. ' Először Szató miniszterelnök, majd a külügyminiszter, végül pedig a japán Nemzetvédelmi Hivatal Igazgatója válaszolt a Képviselőknek. A feleletek megnyugtatóak voltak, igyekeztek elterelni a képviselő figyelmét a vietnami eseményekről. Am Ok oda újabb kérdéseket tett fel. „Milyen jogi előfeltételei varinak egyáltalán Japánban a katonai előkészületeknekV — faggatta a miniszterelnököt a szocialista képviselő. (Az előzményekhez tartozik: 1964-ben újra megfeneklett a japán katonai köröknek az a terve, hogy a Nemzetvédelmi Hivatalt rendes minisztériummá alakítsák át Három esztendeje folytak már tavaly a kísérletek, hogy a második világháború után elfogadott alkotmányt amely megtiltja, hogy Japánnak hadserege és hadügyminisztériuma legyen, valamilyen módon kijátszák). A miniszterelnök tehát — miután előzőleg hosszasan suttogott a Nemzetvédelmi Hivatal vezérigazgatójával — Okada felé fordult és kijelentette, hogy jogilag tulajdonképpen semmiféle alap nincs konkrét katonai intézkedésekre a japán kormány részéről. Okada megköszönte a választ majd aktatáskájából elővett egy vaskos füzetet. A fűzet egy katonai, a „Három pillér” — terv, amelynek lényege az, hogy a japán katonai erők egy feltételezett harci helyzetben — az elképzelés szerint Észak- és Dél- Korea között incidensekre kerülne sor — az amerikaiakkal és a dél-vietnamiakkal együtt hozzákezdenének egy egyelőre Vietnamra és Koreára korlátolandó háborúhoz. A tanulmány különben politikai intézkedések egész sorát is előirányozza, — majdnem kilencven törvényjavaslat vázlatos tervét szintén tartalmazza és ezek a javaslatok a gzdasági élet, a sajtó, a rádió és a közlekedés teljes katonai ellenőrzését irányozzák elő. A japán nemzetgyűlés meg- döbbenten hallgatta Okada leleplezéseit, majd a miniszterelnök rövid és zavart válaszát, amely szerint a kormány nem tud a tanulmányról és vizsgálatot rendel eL Az amerikaiak számára Japán ma olyan távolkeleti szövetséges, amelynek szinte korlátlan lehetőségei vannak a hadsereg felépítésére. Annak ellenére, hogy az alkotmány megtiltja a hadsereg létesítését, a japán, úgynevezett katonai szövetségek 200 ezer főnyi önkéntessel rendelkeznek. Az úgynevezett önvédelmi haderők létszáma 171000 fő (13 hadtest gyalogsággal, tüzérséggel, tankos és légierő egységekkel!. Ennek az „önvédelmi haderőnek” vezetői készítették a „Három píllér”- tervet is... A dél-vietnami leleplezés — dél-koreai katonák Japán fegyverzetéről készült fényképek — felkeltették az érdeklődést világszerte a japán fegyverkezési ipar iránt. Az amerikai lapok is megírták, hogy 1962-ben Japán csak amerikai fegyvereket kapott — évente körülbelül 50 millió dollár értékben. 1962-től kezdve a japán ipar hozzálátott először kisebb kaliberű kézi és tüzérségi fegyverek gyártásához, majd megkezdődött a páncélosok és felderítő páncélkocsik gyártása is. 1964 januárjától kezdve rakétákat ugyancsak gyártanak Japánban, elsősorban páncélos elhárító rakétákat és légvédelmi H awk-rakétákat amerikai minták és rajzok alapján. A délviétnam amerikai agresszió eredménytelensége úgy látszik sietteti annak az amerikai tervnek a valóra- yáltását, amelyen hosszabb ideje titokban dolgoznak már: amerikai-japán-délkoreai- csangkajsekista és délvietnami erőkből valamiféle távolkeleti NATO-hadsereg létrehozását Amikor a tavasszal a saséból kikötőbe befutott a „Sea Dragon”, azaz a „Tengeri sárkány” nevű amerikai atomtengeralattjáró, a dél-ja- páni kikötőben, majd Tokióban sok tízezer ember részvételével tömegtüntetéseken tiltakoztak a japán dolgozók az amerikai katonai terv ellen. Aligha valószínű, hogy az új leleplezések — a Saigon környéki katonai támaszponton lefényképezett japán fegyverek históriája visszhang nélkül marad. A militarizmus elleni tömeghangulat az egyik legkomolyabb gátja az amerikai tervek megvalósításának Japánban. G. M. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt felesleges készletéből felajánl megvételre hengerelt árukat, vegyi anyagokat, villamos anyagokat, szerszámokat, gépalkatrészeket és gépkocsi alkatrészeket. Érdeklődni lehet Salgótarján 11-64-es telefonon.
