Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-15 / 139. szám
J9Í5. Jünftrs TS. kedd NÖGRÄD *. 3 Várja őket a vidám nyár Junius 12-én tartották meg az iskolákban az évzáró ünnepélyeket Ünnepélyes szavak hangoznak. Az úttörő csapatzászló meghajlik. Selymét enyhe, szél simogatja. Délelőtt kilenc óra. Ezen a napon a salgótarjáni Iskola úti általános iskolában is befejeződött a tanév — megkezdődött az évzáró ünnepély. A lejtős, szűk udvaron, lebontott, s épülő házak' között állnak a diáJook fegyelmezett sorokban. Arcukon enyhe pír, szemükben csillogás Hátuk mögött, mintha a vén akácok is meghatottan bólogatnának. Pedig sok bizonyítványosztást megértek már ezek a fák. Valójában az ünnepség utáni év végi bizo- nyítványosztásra gyűlt össze ezen a napon az iskola 460 tanulója. Az öreg iskola falai között immár tok éve ismétlődik ez a bensőséges tanévvégi ünnepség. A tanulók életének talán legizgalmasabb ünnepe. Szavalat hangzik el, az iskola igazgatója, a helyettes igazgató beszédet mond, számadatok röppennek a levegőben, könyvjutalmakat, dicsérő okleveleket osztanak ki a kitűnők ét a jelesek között. Mindössze ennyi. S mégis mennyi minden belefér egy év végi bizonyítványosztási ünnepségbe. A szülők meghatott mosolya is, az úttörő zászló selymének suhogása is. a tanulók szemet csillogtató izgalma is. — Hányas leszek? — Megkapom-e a négyest matematikából? — Nem lesz-e baj az orosszal? — Hány kitűnő lesz az osztályban, „húznak-e el" közülünk valakit? Megannyi izgalmas kérdés. Az iskola úti általános Iskolában az idei bizonyitvány- osztaton megnyugtató a válasz, amit ezekre, s a többi hasonló, talán el sem hangzott, csak gondolt kérdésekre diák, szülő és tanár kap. Jó az idei „termés” — tanuló és pedagógus számára egyaránt. Köröskinyi Zoltán igazgató tájékoztatása szerint az 1964-65-ös tanévben négyszáz- hatvanon tanultak az iskolában. Valamennyien osztályzatot. nyertek. Az iskola tanulmányi átlageredménye 3,3. Ez jó eredmény. Az iskolának egyik legnagyobb problémája a cigány tanulók oktatása volt, sokan közülük a legminimálisabb alapot sem hozták hazulról, illetve a szülők a legalapvetőbb szülői kötelességüket is elmulasztottó,k gyermekükkel szemben. Gyakran mosdatla- nul, ápolatlanul küldték el őket az iskolába. A nevelők áldozatos munkája ennek ellenére jó átlageredményt hozott, bizonyítva, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. Igaz, még mintegy félszáz diák megbukott, s az igazgató utolsó szavaira enyhe morajlás fut végig a diákok sorain. De aztán felcsillannak a szemek. Névszerint. említi az igazgató a legjobbakat. — Bárdos Éva, első A, Szarvas Imre, első A.., Halász László, Szálai Anna, Murányi Magdolna hetedik osztály... Lassan elfogy a névsor, s a bejelentenivalók sora. Tíz óra körül jár. Üde gyermekhangok röppennek a magasba, az énekkar kitűnően szerepel. „Künn a fakon újra szól a víg kakukk madár, napsugárban úszik minden, száll az illatár, nyár van, nyár, kakukk szól már a fák közt, kakukk be szép a nyár...” — hangzik. Hullámzónak a kék nyák- kendős kisdobosok, piros kendős úttörők sorai. A szél összekócolja a kislányok hajfürtjeit, és megsimogatja az úttörő csapatzászlót. A tanulók kezében bizonyítvány, szemükben öröm, már a kirándulások, az úttörőtábor, a munka öröme is. Pár perc még, aztán elhagyják az iskola udvarát. A kapuban mér várja őket a vidám nyár. Tóth Elemér Sok kiesi sokra megy A közelmúltban megtartott éves leltár és nagyjavítás időszakában vezettek be egy' tavaly eltagadott újítást az Acélárugyár auélöntödéjében. Az újítás lényege, hogy a Martin kemence eddig veszendőbe ment úgynevezett hulladék hőjét, most a nagyüzemi csarnok fűtésére fogták. Az inventura alatt kiépítették a csővezetékeket, egyéb a központi fűtéshez szükséges szerelvényeket. Az idén, a hideg idő beáll iával már nem lesz didergő, kezét íuvegató munkás az acélöntődében. Amikor az újítástól várható hasznot kiszámították, évt ötvenhétezer forint értékű szén megtakarítást vettek figyelembe, Ezzel szemben az újítás kivitelezéséhez mintegy háromszázezer forintra volt szükség. Mindenki tudja azonban, hogy az igazi megtakarítás a munkások jobb hangulata lesz — a jól fűtött üzemben télen is változatlan kedvvel, emelkedő termelékenységgel fognak dolgozni. Ugyancsak nemrég vezettek be egy új módszert a hideghengerműben Szűcs László és Budai László műszaki dolgozók javaslata alapján. Az általuk javasolt technológiai úgyszólván megkétszerezte a lágyító kemencék kapacitását. • Egyébként az eddig eltelt hónapokban a Salgótarjánt Acélárugyárban százhuszonhat újítást fogadtak el és vezettek be a benyújtott háromszáznegyvenegy közül. Az előkalkulált megtakarítás meghaladja az egymillió forintot. Az idén benyújtott és elfogadott újítások között ugyan rendkívüli jelentőségű, milliós hasznot hajtó javaslat még nem akadt, de örvendetesen szép számmal érkeznek be olyan újítások, amelyek arról tanúskodnak: a dolgozók kritikus szemmel vizsgálják munkahelyüket. Különösen szembetűnő ez a kovácsológyárban, ahol az anyagfelhasználás csökkentésére tesznek sikeres kísérleteket az újítók. Sok olyan javaslat érkezik be Innét, amelynek magva: egyik, vagy másik termék anyagbetétjének csökkentése. Egy-egy ilyen újítás évente általában húsz-negyven ezer forint megtakarítással jár, de mert sok kicsi, sokra megy, a kovácsológyári újítók tevékenysége Igen gyümölcsöző a gyár, a népgazdaság számára. Hossdnk Akiknek emberhez méltó gondjuk van, mindig megdöbbenve fogadják'a garázdaságról, érdes niagatartásáról szoló híreiket, annál inkább, mert ezek egyáltalán nem természetes Jelenségek. A háttérben az ittasság, a tudatlanság, nem ritkán a betyár szolidaritás húzódik meg. Vannak hangoskodó legényeik, akik túlbecsülik dagadó muszklijukat, nem tudják, hogy erejük fi- togtatása a józan, érettgon- doükbzású emberek körében szánalmat és visszatetszést vált ki, Ki nem tudja, hogy a „csontos buzogányok" osztogatta igazság mindig kétes értékű. Régi korok jutnak az ember eszébe, száz évvel ezelőtti idők, amikor még kesztyűt dobott a sértett, s tó-ki maga torolta meg a becsületén esett csorbát. Az ilyen erkölcsi normák már régein elavultak, a szemétre dobtuk, ott is a helye. A lapok rendőrségi, bírósági krónikáiban még gyakran olvashatunk erőszakos, garázda cselekedetekről Ezek általában a kocsmában, olcsó szórakozóhelyeken fordulnak élő. Ha a számuk nem is nagy, hatásuk igen rossz. Sajnos. sokszor a környezet pasz- szi vitásának a jegyében folynak le az ilyen indulatossá- gók. Hallottam egy igaz történetet Nemrégen összeverekedett egy fiú az apjával. Az úton hemperegtek. Mindketten felöntötték és az ital támasztotta indulat szegődött bírónak. Azt is hallottam, hogy sokak előtt történt, közönség előtt Talán a nézel őd őket megragadta a siport, az ingyen komédia izgalma, a kibictem- pó? Egy kicsit talán így is volt Lehet azt is mondani, hogy az igazságtevő ilyenkor sokszor a rövidebbet húzza. Lehet. Szolgálhat ez mentségül? Nem! Nem lehet igaz, hogy rendőr, vagy láthatóan hivatalos hatalom kell a rendcsináláshoz. A nyugal-J más, rendezett élet vágyát mindenki magáénak vallja. De hát éppen ezért. Ha csak néhány&n szólnak hangosan, vagy a szemekben rosszallás van, az apa és a fiú vissza- tántorodik és nem űz csúfságot az emberi méltóságból. Talán szokatlan ,hogy ilyen jelenségekről, esetekről most egy kicsit bővebben szólunk. Igen. Nem tartjuk természetes velejárójának ért az életünknek. Sokkalta más dolgok foglalkoztatnak bennünket. Azért formálunk acélt, alakítunk anyagot, és felfogást, hogy mindink|ibb kitá- rulkozzon előttünk az élet, méltóan javunkra, örömünkre. Erre csak mi vagyunk képesek, emberek. Ezért csodálatos az ember, a természet rendik i- vülisége. amely a költő szavaival élve a tudatos jövőbe lát. Mondhatjuk, az ital szülte a verekedést, amely lealacsonyít és visszazülleszt. Mondhatjuk, de ez csak önigazolás és csak részigazftág. A közömbösség is segítette. Fiatalok körében beszélgettem erről az ep’zódról. Jó volt hallani a véleményeket. Volt fiatal, akiben feltámadt a szenvedély és sorolta a módját annak, hogyan akadályozta volna meg. Jó volt ezt, hallani, mert a szavakban ízaott a felelősség egymás iránt, rosszalása a meggon- dolatiaságnak, olyan helyzetnek, amikor az ember indulata eszköze lett. Amikor erről beszélgetünk és hallgatóm a megnyilatkozásokat, szinte fogható volt a hullám. Amikor még csak cinco- gott az ember zsebében a munkaerő ára, kilátástalan nyomorúság szült bánatot, akkor a fröccs gyakran csapott zajt. Az idősebbek sokféle táncmulatságot, kocsmai verekedést tudnak felidézni. Figyelem ezeket, az öregeket, amikor beszélnek róla. Valahogy megrándul egy kicsit a szájuk széle, az arcukon átfut egy kis szégyenérzet. Nem dicsekvésből mondják, csak úgy: ilyen is volt. Így volt. Jöttek az évek és ma mindenki tudja, hogy a közvélemény nem kedvez a bicska-és ökölvirtusnak. A törvény régebben is elitélte ezt, de a törvények nem biztosították a lehetőséget annak, hogy ne legyen úr a nincs! Ez szülte a legtöbb tragédiát, a szilaj verekedéseket, az alvégek, a felvégek párharcát. A szocialista módon gondolkodó és cselekvő embernek a közösség szolgálata a feladata. Egyéni boidolgulását társaival, nem társai kárára építi. Benne az erkölcsi mérce mindig a többség szolgálatából táplálkozik, a többség érdekét pedig sérti az, aki minden áron és csak a saját nyugalmát, jólétet keresi Az ilyen gondolkodású ember, sajnos ma még nem mindig és mindenkinek rokonszenves. Különösen neim a maguknak élők, az egoisták előtt. Nem rokonszenves, mert a józan gondolkozósúak szóvá teszik az önzést, figyelmeztetik azt, akinek g szeme előtt a többség élete elhomályosult. Mind többször látunk az utcán olyan embereket, akik békések, de ha látják a csintalankodó gyerekek oktalanságait, uram bocsá a felnőttekét is, nem fordítják el a fejüket, szólnak és figyelmeztetnek. Nem maguk miatt, nem kisebb sikerekért, mind- annyiunkért teszik. Nevelni, erkölcsi felfogást pallérozni nemcsak szülők, pedagógusok, vagy elöljáró dolga. Ez mindannyiunk kötelessége. Ezért a verekedések, a garázdaságok nem csupán az értelmi szerzőket vádolják, hanem azokat is, akiknek az ilyen pillanatokban drágább a „nyugalmuk”. Az élet senkit sem tesz csüggedté, fásulttá. A küzdelemnek, ha nem is terem frissiben babérokat, célja, magasztos értelme van. Nem az emberek ellen, hanem a nevel tségükböl következő felelőtlenségükből adódó hibájuk ellen hadakozunk. S aki ezért fárad, s ha kell áldozatot hoz, az lehet igazán nyugodt. Kellemetlen, rossz érzés a rendőrségi, bírósági krónikákat olvasni, hallani, és amikor ezt mondjuk, azt is valljuk, nem hunyhatjuk le a szemünket afölött, ami körülöttünk történik. , Gulyás Ernő A palotási Május 1 Termelő» zövetkezet kombájnszerelő br igád ja befejezte a kombájnok Javítását. Lipták István és Szabó Károly tanuló az utolsó javításokat végzi. Ipolyi László felvétele A megáradt Ipoly mentén Ipolytamóctól Hontig olyan az Ipoly-mente, akár a tenger. Víz, víz — mindenütt. A két-három méteres fűzfalbok- roknak csaik a teteje látszik ki a sárgán hömpölygő áradatból. Hevenyészett számítások szerint az elmúlt hét öt napján 200 millió köbméter víz zuhant le az Ipoly-völ- gyére. A legidősebb emberek sem emlékeznek ilyen nagy áradásra. Vasárnap a felsőfolyáson lassú apadást tapasztaltak. Hornyán Pálné, az ipolytamóci vasúti őrház sorompóőre önszorgalomból mérte a vízállást és mint 6 mondta, három és féli óra alatt negyven centimétert apadt. Az ár miatt négy napon keresztül szünetelő vasúti forgalom vasárnap reggel már megindult. — Egy próbavonat jött elsőnek és csak utána indították el a rendes járatot. Már közlekednek a csehszlovák szerelvények is — magyarázza a vasutasnő. Megvédtek a kertészetet Néhány napja nehéz órákat élt át Ipolytaimóc. A tszakadt a gát, ezer traktor dübörgését is túlszárnyalva zúgott a víz a földekre. A faluban teljes riadókészültséget rendelteik el. 150 ember sietett, hogy útját állja a pusztító árnak. Az átszakított gátat már nem tudták betömni, de a kertészet egy részét megvédtek az elöntéstől Egyébként a község magasabban fekszik az Ipoly felszínénél, az ár nagy sebességgel dübörög lefelé. Rárósnál, a hegyek között, dugó képződött. Itt képet lehet alkotni a víz erejéről, az áradás méretéről. Ludány halászinál csendesedik valamelyest a folyó sebessége, hogy azután szétterüljön a síkságon a viz. A hatalmas víztömeg szigetként öleli körül Ludányhalászit. Vasárnap reggel még csak néhány centi apadást mértek. A napok óta tartó árvízvédelmi küzdelemben vasárnap lélegzetvételnyi szünet következett be. Megpihenhettek az emberek, akik közül Varga Ernő, Kis László, Tóth Pál, Bacsa István, Tőzsér Pál, Serfőző Pál, Mester Lajos, Róka András, Tóth Ferencné, Fozsonyi Mária, Menega Ernő és még nagyon sekan szép példáját adták az összefogásnak. Ludányhalászdban pénteken, szombaton élték a legkritikusabb napokat. Tizenegy lakásból kiköltöztették a családokat. Oravecz Istvánék házát, amely az árterület szélén épült, néhány centi mentette meg az ár beözönlésé- től. Mintegy 25 centivel magasabb volt a vízállás, mint az 1963-as tavaszi áradáskor. Az árvíz a víz szintjénél mintegy másfél méterrel mélyebben épült iskolát is veszélyeztette. Az 1963-ban épített gátat néhány helyen a víz veszedelmesen alámosta. Félméteres víz lepte el az iskola udvarát és a virágoskertet. Munkában a szivattyúk — Még egy ilyen áradás és a víz behatol a tantermekbe. Ez a gát már nem bír helytállni — mondja Tóth Ferencné, tanácstitkár. Valóban nagyon kritiklos a ludányhalászd árvízvédelmi felkészültség, Vasárnap két nagyteljesítményű szivattyú dolgozott és emelte a vizet az udvarról. Egy más;k nagyteljesítményű szivattyút a tsz üzemeltette. Ez a szántóföldről szivattyúzta a vizet Szécsényben és Balassagyarmaton az ügyeletes szolgálat őrködik. Gépkocsik állnak készenlétben az esetleges veszély esetére. Egyébként az elmúlt napokban 30- 40 tehergépkocsi, azonkívül a tsz-ek az állami gazdaságok vontatói dolgoztak megfeszített erővel az árvíz pusztításának megakadályozásáért. Nőtt a vízállás Vasárnap legsúlyosabban Dejtárra, Ipolyvecére, Dré- gelypalánkra és Hontra nehezedett az árvíz. Dej táron vasárnap reggel emelkedett a vízállás. Nehezítette a helyzetet, hogy az Ipoly magas vízállása miatt a megáradt Lókos-patak nem tudott lefolyni. A patak jobbpartján épített gát átszakadt. Több holdnyi területet árasztott el a víz. Dej táron a vasárnap azzal múlott, hogy az emberek nyúlgátakat építettek az ár megfékezésére. A patak balpartjára épített gát is átszakadt. Kemény megfeszített munkával tudták csak helyre állítani, de sikerült Nehezítette a munkát, hogy délfelé feltámadt a szél. a tengerként hömpölygő vizen nagy hullámok fodrozódtak. Nagy Gyulának a megyei tanács árvízvédelmi feladatokat irányító munkatárellnak véleménye szerint, ha Dej táron még nyolc órát tartani tudják a gátra nehezedő nyomást, akkor sikerült átvészelni a veszélyt, mert vasárnap délután már apadást észleltek. Szemben az árral A dejtáriak tartani tudták magukat. Annál nagyobb volt a veszély Ipolytarnócon és Drégelypalánkon. Délután két órakor három centi emelkedést jeleztek a megfigyelők. A községben 'állandó szolgálatot tartottak. Budai Ferenc az egyik ügyeletes tájékoztatott a helyzetről: — Számítottunk az emelkedésre. Megerősítettük a gátakat. Eddig egyetlen családot költöztettünk ki. Az epresünket, cukorrépánkat elöntötte a víz. Na és a kaszálót is. A kár nagy... Zúg, bömböl az Ipoly a honti szoroson át a Duna felé. Emberemlékezet óla még nem volt ilyen haragos. Pusztít kegyetlenül a megáradt folyó, de az emberek felveszik ellene a küzdelmet és ahol csak lehet útját Aliját pusztításának. Bobál Gyula
