Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-13 / 138. szám

vasárnap wögräd 5 1965. június 1“. Meddig jutottunk? Ennek megítélésénél helyes figyelembe venni, hogy mi­lyen célt tűztünk magunk elé, élünk-e az adott lehetőségek­kel, hol és milyen mértékben maradtunk el a világszínvo­naltól. Mert az összehasonlí­tás nemcsak biztos iránytű a gazdasági élet bonyoluilt út­ján, hanem jó feladatmegha­tározó is. Áll ez a műszaki fejlesztésre is, amely egyik fontos láncszeme gazdasági életünk további fellendítésé­nek, az exportképes áruk nö­velésének. Ezért kerül ez a téma az érdeklődés reflektorfényébe, ezért van az, hogy gyáraink­ban ma már kialakultak a műszaki fejlesztési csoportok, amelyek szervezetten foglal­koznak a megoldásra váró problémákkal, irányítják a kísérleti, kutató munkát A fejlesztés üteme, eredmé­nye viszont gyáranként vál­tozik, attól függően, hogy hány és milyen képességű mérnök, technikus foglalko­zik ezzel a fontos munka- területtel. A nemirég lezaj­lott Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatott megyei termékek azt bizonyítják: kedvező szelek fújják a mű­szaki fejlesztés hajójának vi­torláját. A régiek mellett mindig találunk új terméke­ket. A Salgótarjáni Acéláru­gyár az idén ugyanúgy, mint tavaly, öt új gyártmánnyal bővíti terméklistáját. Közöt­tük találjuk az egyiptomi exportra szánt bálakötöző szalagot. A ZIM Salgótarjá­ni Gyáregységből két új gyártmány kerül majd a fo­gyasztókhoz: az M 102-es gáztűzhely és a K 151 ak­ii ás széntüzelésű kályha. Még kedvezőbb kép tárul elénk a Vasötvözetgyárban. Itt négy űj termékkel szolgálják a népgazdaságot, köztük több importanyagot pótló termék­kel. Döntő fordulat jelel mu­tatkoznak a Salgótarjáni Öb­lösüveggyárban. Az Iparmű­vészeti Tanács és az Építés­ügyi Minisztérium döntése alapján dr. Trautmann Re­zső, építésügyi miniszter, a Budapesti Nemzetközi Vásá­ron négy díjat nyújtott át a vállalat kiváló tervezőinek; Márczos Józsefnek (kettő), Várad i Jánosnénak és Pruk- ner Gabriellának. A Rornhá- nyi Cserépkályha gyár padló­vázája, valamint a Síküveg­gyár edzett üvege is jogos reményeket ébreszt. Kezdeti eredmények mutatkoznak az idén a tanácsi helyiiparban is. Az előbb említettekben mint cseppben a tenger tük­röződik: üzemi pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink egy­re javuló, gazdaságszervező és irányító munkája. Mégsem lehetünk elégedet­tek. Egyrészt azért, mert le­hetőségeink többet kínálnak, másrészt a külföldi piac igé­nye egyre világosabbá teszi vezetőink előtt: az győz, aki gyorsan és jó árut ad. Te­hát mindig valami újra van szükség, de úgy, hogy köz­ben már megszülessék az újabb, világszínvonalat el­érő, exportálható termék. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert népgazdaságunk fizeté­si mérlegében jelentős helyet kap az exportálható termé­kek növelése. Ezért indokolt, ha egészséges türelmetlenség­gel, nem elsietve, elhamar­kodva, az eddiginél gyor­sabb ütemben foglalkoznak gyáraink vezetői a műszaki fejlesztés sokágú feladatai­val. Egyes területeken lelas­sult a tempó, a szakemberek jórésze csak a mával törő­dik, elvész előlük a távlat, a látóhatár. Ebben része van annak is, hogy néhány eset­ben a felettes szervek nem tisztózták a fejlesztési célo­kat Emiatt egyik-másik gyá­runkban tanácstalanság ütöt­te fel a fejét, várakozó ál­láspontra helyezkedtek. Pe­dig számtalanszor bebizonyo­sodott, hogy aki késlekedik, drága árat fizet. Elvesztheti a nehezen megszerzett kül­földi piacot, amelynek vissza- hódítása csak igen nagy ne­hézségek legyőzése árán le­hetséges. Ma már gyárainkban meg­értésre talált az az elgon­dolás, hogy ne minden te­rületen, és ne egyszerre pró­bálkozzunk a műszaki fej­lesztéssel, hanem egy-egy té­makörrel alaposan és beható­an. És ne egyedül, magunk­ra hagyatva, hanem a ku­tató intézetek segítségével. E tekintetben a Vasötvözet- gyár példája az irányadó. Egyetemekkel és kutató- intézetekkel együtt hangol­ja össze a műszaki fejlesz­tés tennivalóit. Ezt az utat járja az Acélárugyár és ha­sonló a helyzet az üveggyá­rakban, s a Tűzhelygyárban is. A kutatóintézetek, a konk­rét elvi segítségen kívül sok eligazítást, ötletet adnak a gyakorlati munkához, a gyár­ban folyó kísérletekhez. En­nek előnye aztán az elképze­lések idő előtti megvalósulá­sában realizálódik. De csak akkor, ha valóban akarják a feladatokat megvalósítani. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a műszaki fejlesztést szolgáló pénzt sem használ­ják fel minden esetben, ahol viszont elfogy, ott sem kér­nek többet, az Öblösüveg­gyár kivételével. Mit mutat ez? Szellemi tétlenséget. a ku­tató munka szenvedélyének hiányát, esetleg a kudarcok . okozta átmeneti elkeseredés t. j Egyik főmérnök mesélte a j következőket: Nyugat-Németországból járva egyik nagy gyárban j tettek látogatást. A vendég- ; látó üzem főmérnöke a Iá- j togatást követő eszmecserén I így szólt: örülök, hogy meg- j ismerhettem azt a főmérnö­köt, aki hozzájárult ahhoz, hogy gyorsan megőszüljek. Én csak néztem rá, ő pedig így folytatta: Az Önök ter­miéke sokkal könnyebb és szebb, emiatt mi elveszítjük eddigi piacainkat. A főnököm J pedig azt mondta: ha nem | érjük utói magukat, akkor és itt elharapta a szót. Nálunk viszont nem lebeg : senki felett sem a Damok- ! les kardja. A jobb munká- í hoz az ösztönzést a társada­lom iránt érzett felelősség, az anyagi megbecsülés adja. És itt elérkeztünk egy újabb problémához. Mégpedig an­nak hangsúlyozásához, hogy a műszaki fejlesztési terv­ben foglaltak végrehajtása a központi segítségen túl első­sorban a gyárak, üzemek ve­zetőin és munkásam múlik. Azon, hogy milyen gondo­lat jegyében fognak a mun­kához: megoldjuk, vagy a miért nem tudjuk megolda­ni gondolathoz keresik, ku­tatják az érveket Mert az utóbbi is fellelhető. Nem olyan műszaki fejlesz­tést szorgalmazunk, ami meg­haladja az üzem kereteit. Ha­nem olyat, amelyeket egy kis erőfeszítéssel, odaadás­sal meg lehet oldani. Gon­dolunk itt az új gyártmá­nyok kialakításán túl elsősor­ban az új technológiák ki­dolgozására. Ebben az esz­tendőben, megyénk hat je­lentős üzemében tizenhat új gyártástechnológiát kívánnak alkalmazni. Ha ezeket a köl­es belföldi igényekhez viszo­nyítjuk, azt kell mondanunk: tovább kellene szélesíteni ezt a skálát Még akkor is. ha ebben az évben kell elő­készíteni a jövő esztendőben bevezetésre kerülő újabb technológiákat. Bár üzemeinkben a mű­szaki fejlesztés a folyó ter­meléshez kapcsolódik. azt segíti, jól, vagy kevésbé jól, azonban meghatározó szere­pe van a külföldi piac igé­nyeinek. Ezért az export­képes termékek gyártásának növelése döntő hatással van a gyárak technikai fejlődé­sére, termelő berendezésed­nek bővítésére, a műszaki fejlesztésre. És viszont: a tö­kéletesebb techinka több, jobb exportképes gyártmányt jelenít Venesz Károly szükséges; mint a másikéhoz! Ez pedig már jelentősen befo­lyásolja a döntés helyességét, a hatékony gazdálkodást a társadalmi munkával. Ezért egyöntetű nézet ala­kult ki abban a tekintetbén, hogy fejlett ipari országokban csak a termelésben lekötött eszközök figyelembevételével lőhet kiépíteni az árrendszert, mivel az össztársadalmi mun­karáfordítások egyre nagyobb hányada testesül meg lekötött eszközökben. Ez az ár a ter­melési típusú ár, amelyben csak a lekötött eszközértékre vetítik a tiszta jövedelmet. A további vizsgálódások során azonban úgy találták, hogy ez a klasszikus termelési ár-tí­pusú ár nálunk túlságosan megnövelné az eszközérték arányát a folyó ráfordítások­hoz képest, és ezért nem orientálna helyesen. CÉLSZERŰNEK BIZO­NYULT tehát az említett ár- tipusnak egy módosult válto­zatát számításba venni, amely megszűnteti a torzításokat. Erre a többcsatornás árrend­szer látszott a legalkalma­sabbnak, amelynek az a lé- nvege, hogy az iparban össze­gen létrehozott tiszta jövede­lem akkora részét, amelyet több év átlagában az ipari termelő álló- és forgóalapjá­nak bővítésére fordítanak. osztják el az Ipari termelő árakban. Az utóbbinál arra a részre gondolnak, amelyet az ipar dolgozói közvetett juttatások formá­jában kapnak, beleértve az új dolgozók kiképzésére for­dítandó összegeket is. Ez a rész voltaképpen nem is tár­sadalmi tiszta jövedelem, ha­nem a társadalom szempont­jából éppúgy az élőmunka költsége, mint a bér. Ésszerű tehát, hogy a vállalatok ennek megfelelő nagyságú illetmény­adót fizessenek (a bérek több évre előre rögzített százaléka szerint) az állami költségve­tésbe. Az elméleti munkaközösség megbízásából végzett munka során megállapították, hogy — végül is — olyan ártípusra rendezkedünk be, amely a társadalmi tiszta-jövedelem nagyobb részét az eszközérték, kisebb részét a bérek arányá­ban realizálja. Az 1959-es ada­tok szerint ez az eszközérték 10 százalékos és a bérköltség 25 százalékos terhelésével va­lósulhat meg. Ilyen módon az eszköztényező és a bértényező az a két csatorna, amely ezt az árrendszert — mint árti- pust — jellemzi. Ugyancsak nincs szükség annak bizonyítására, hogy a teljesen merev, sok éven át változatlan arak milyen visz­szás helyzetet teremtettek; Áraink nem követték a rá­fordítások változását, nem kö­vették és érzéketlenek voltak a piaci viszonyok változásai­val szemben. Ez gátolta a technika fejlesztését Ezért olyan rugalmas ármechaniz­must kell kialakítanunk, amely a tervgazdálkodás alapján, a szocialista gazda­ság érdekében megfelelően, rugalmasan alkalmazkodik a piaci viszonyok változásaihoz. A rugalmas ármechanizmus nem azonosítható a szabad, ösztönös áralakulással. Az ár­nak a tervszerű befolyásolás keretei között aktívabb szere­pet kell adni. Az iparban úgy célszerű el­járni, hogy a fontosabb alap­termékek és élelmiszerek árát hatóságilag rögzítsék, a vég­termékekre maximált árakat vezetnek be, az ipari félkész­termékek, kooperációs alkat­részek stb. árait pedig felsza­badítják. Ez bizonyos hason­lóságot mutat a csehszlovák árrendszer-javaslattal. ELSŐSORBAN ama alap­termékek árait célszerű rögzí­teni, amelyeknek intenzív és széles körű árgyűrűzö hatásuk van. Nem szükséges rögzíteni a textilanyagok, a fonal, a nyersszöveték árát. elég a kész szövetekét. Nem szüksé­ges a vasérc, a koksz, a nyers­Délután a könyvtárban Berente Lászlóné könyvtáros, a nagylóci községi vörös keresztes titkár, Toldi Árpád rendőrőrmcster, körzeti megbízott társaságában új, természettudományos könyveket ajánl a fiatal olvasóknak­Az út felfelé vezet GÖDÖRBŐL CSAK a kék eget látni, a hegytetőről azon­ban az egész világot Az út felfelé nagyon fárasztó, de célja, értelme van. Nem tu­dom miért, de ez a gondolat jutott eszembe itt Nógrád- megyeren, a kisipari szövetke­zetnél Az itt dolgozó emberek a falu széli gödrökből vágtak a hegynek szó szoros értel­mében. ősi foglalkozás itt a sin- szegkovácsoké. A dédapáktól, a nagyapáktól, apáktól a fiúk örökölték a szakmát Ha va­lakinek a kezéből kiesett a kalapács, felmarkolta az utó­da. örökségbe nem maradt más mint rozzant bőrfúvó, az üllő, meg a putri. Búgott a fúvó, húzta az asszony, éleszt­gette a pattogó tüzet. Csilin­gelt a kalapács az üllőn, sza­porodott a sínszeg. Amikor már összegyűlt egy nagy cso­mó, kocsira rakták, vitték Tar jártba. A bányánál nyers­anyagot, szenet, vasat adtak érte és némi pénzt kenyérre. Itt kezdődött az élet és itt végződött. Emberöltők teltek el, a gödrök maradtak. Másfél évtizede annak, hogy a Rácok, Bangók és a többiek összefogtak. Szövetkeztek. Harminchaton rakták össze a forintokat szénre, vasra. Fel­dolgozták, eladták, újra sze­net, vasat vettek. Lassan gyűlt a közös vagyon. Hol tartanak ma? Nem lehet erre egy szó­val válaszolni. ■vas, az acélára árát, de cél­szerű a hengerelt árukét stb. A termelési folyamatban se­gédanyagként felhasznált ter­mékek árait is felszabadíthat­ják. E tekintetben kivételt képeznek az energiahordozók, ahol az állami árszabályozást az általános költséghatás, és az ésszerű energiagazdálko­dás indokolja. A beruházási termékek kö­rében valószínűleg ugyan­csak mellőzhetők a maximált árak. A fogyasztási cikkek körében azonban az árszint stabilitása érdekében kívána­tos az ármaximálás. De a ha­tósági ármegállapítás módsze­reit az árukapcsolatoknak megfelelően, szakmánként célszerű meghatározni. Rögzí­tett hatósági árat csak kivé­telként kellene alkalmazni, leginkább a fontos élelmisze­reknél. Más esetekben meg­határozott felső és alsó árha­tár révén korlátozható az ár­ingadozás. Erre is csak a fo­gyasztási szerkezetben jelen­tős termékeknél van szük­ség, azonban még ezek közül sem kell feltétlenül az ösz- szes termékválasztékot bevon­ni a szabályozásba. A közel­jövő feladata, hogy részletei­ben is körülírják az állami árszabályozás legcélszerűbb formáit. Az ármunka a világpiaci és A közösségi élet nem olyan egyszerű. Az emberek gondol­kodásmódja, az előítélet és még sok más dolog mindenki­nél másképp jelentkezett. Jó­nak tartották, hogy egysége­sen beszerzik az anyagot, az értékesítéssel sincs gond, de az elosztásnál egyesek fejében örökösen ott volt a bizalmat­lanság zsarátnoka: vajon nem csapnak be? Csodálkozni lehet ezen? Olyan embereknél, aki­ket évtizedeken keresztül be­csaptak, mert nem ismerték az írást, nem tudtak olvas­ni. Ilyen volt kilencven szá­zalékuk. A fegyelemmel sok baj volt. Egyesek sehogyse akarták megérteni, miért nem akkor hagyhatják abba a munkát, amikor nekik tetszik. Nem egynél fordult elő, hogy le­tette a kalapácsot, elment fél- decizni. Előfordult civakodás, veszekedés is, amit legtöbb­ször az ital idézett elő. RÁCZ BÉLA, az elnök, ha néha el is keseredett, de nem tört meg. Folytatta a harcot, a szó igazi értelmében. A kö­zös ügy forrott, ért. A maguk választotta úton haladtak fel­felé. Mindig többen lettek agitátorai a közös ügynek, és szót emeltek a hibák ellen. Az elnök tekintélye is mindig nagyobb lett, hiszen közülük került ki, onnan indult el ahonnan a többi, nem volt mit szemére vetni. Megértő, ahogy mondják, igazságos és a belföldi árak közelítésére is kiterjed:.. Anélkül, hogy részleteket említenénk ebben a vonatkozásban, az az elgon­dolás, hogy az importtermé­kek árképzésében a világpia­ci árak legyenek a meghatáro­zók. Ez gyakorlatilag úgy va­lósítható meg, hogy az egy­séges, átlagos importszorzó (átszorzó) válik az árképzés alapjává. Megjegyzendő, hogy ez év elejétől a gépiparban már bevezették az import ér­tékelésének új rendszerét AZ EXPORTTERMÉKEK belföldi árát — az elgondo­lások serint — az határozza meg, hogy mit fizet a külföl­di vevő. A belföldi és a kül­kereskedelmi ár közelítése, illetve a két ár kapcsolatának megteremtése feleslegessé te­szi a külkereskedelmi árki- gyenlítést, ami a belföldi ter­melő előtt eltakarta a világ­piaci helyzet változásait s a társadalomra hárított minden veszteséget Cikkünkben csak vázlatos ismertetését aeftuk az árrend­szerünk átalakítását célzó munkának. Számos fontos részkérdést, — az új érdekelt­ségi elképzelést (hányadér­dekeltség helyett tömegérde­keltség) a termelői és a fo­gyasztói ár kapcsolatát stb — egyáltalában nem érintettük. !>r. Varga György keményfejű. Amikor beiratko­zott az iskolába, hogy a VII— VIII. osztály elvégezze, még tizenöten követték. És azóta ki tudja hányán? Ma fordí­tott az arány: a tagok 90 szá­zaléka tud írni, olvasni. Je­lenleg iskolán kívül hetenként két alkalommal ülnek össze 2—2 órára írást, olvasást ta­nulni. A főkönyvelő Klucska Lajos és a helyettese, Kolo- nics Marika, 15 férfit és nyolc nőt tanítanak társadalmi munkában írásra, olvasásra. Másfél évtized itt egy évszá­zadnak számít. * A régi hagyomány megma­radt. A sínszegre szükség van a bányákban, csak ma zömé­ben villanykalapáccsal készí­tik. Az idén 150 tonnát gyár­tanak. Ezen kívül készül itt sok minden. A lakatos-mű­helyben a termelőszövetkeze­ti bervházáskhoz kutrica-va- salást, azután üstházakat ké­szítenek százszámra. Megren­delésre kerítéseket, kapukat. A bádogosműhelyben épület- bádogos szereléseket, füstcsö­veket, szeneskannákat. Drót­fonat 500 kilométer hosszú­ságban készül. Ebből export­ra is jut. A csaknem 20 mil­liós éves termelési értékeket 64 féle gyártmányból hozzák össze. Amerre az ember jár, nem lát mást, csak szorgal­mas munkát, csillogó arcokat. Tavaly 7 excenter-prést sze­reztek be, állítottak munká­ba. Rtdőnyvasalásokat, csuk­lóspántokat készítenek raj­tuk. tíjabb harminc nőnek tudtak munkát biztosítani. Olyannak, akik Itt szerezték a szaktudást és igazán ügye­sen kezelik már a gépeket. — Lassú a fejlődés — mondja az elnök. Gépesíteni kellene jobban a sóshartyáni egységet. De valóban lassú? Nem, de azért mégsem, árt ez az elégedetlenség. Bizonyítja, hogy van még cél, még érzik: nincsenek azon a bizonyos hegytetőn. AHOGY A HAGYOMÁ­NYOS sínszegg^jártáis meg­maradt úgy állnak még a put­rik. Ahogy az üzemben a sin- szeg mellett megjelentek a korszerűbb gyártmányok, úgy a putrik mellett, az új. iga­zán csinos sátortetős házak mosolyognak az ég felé. Ez alatt az idő alátt 40 új házat építettek saját erőből, kevés hitellel. Motorkerékpár. > — csak egy van, de telezivió ti>. és a rádió, mosógép sehol sem hiányzik. A HEGYEN SÜT a nap. messze ellátni. A visszaha­gyott út rögös, a folytatása azonban mindig simább lesz. és a cél egyre közelebb kerül. Csak menni kell tovább... Bodo Jáaea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom