Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
8 ffoenxif ÍÜXff ÍBínfoS ff Ssentiványi Kálmán Furcsa szerelem Az öregek | pitykés lajbiban, az asszo- nvok Diros ás sáré* visanó- ban. a fiúk sötétkék ünmeD- lőben. a Ián vök báli ruhában: A kultúrotthonban a falubeli fiúk jórésze is, aikik az óbudai haiósvárban dől sornak, csak éppen lányt nem engedne cigánybálra a hagyomány. íev aztán a fekete széosésék kanosak A legkapósabb Oláh Júlia. sudár, fekete lánv. a helvbeli szövőgyár munkása A haió- evári fiúk soriáznak körülötte — s mikor az első szesko- vácsleaénv Béla odameev. valamit csendesedik a zsivafi Mikor — két éve — Júliát beszervezte a Nőtanács a szövőgyárba Béla botránvt csinált, mert esküvőt akart, aztán másik ciaánvlánvt vett el. de az hamarosan meghalt. A cieánv-soron elintézett dolog Júliát más nem veheti el. Magához szorítia a lánvt even sédem — Azt mondtad. máma választ adsz A lánv néoes család iát nyugtatta eddig a halogatással. — Elhúzódott a maga is lakhatnánk, keresztanyámnál. Hallod? tették. Mit aikarsz hát? — Nem tudom... Élni akarok.- — Júlia zokogott, — segítsen rajtam... füttyszó remegett. KopogtatfekiÄbeU TgTnyektől, mVnffia rátái szemben álltak a cigány, iajiajatjei eb j fe-le rtaevkendmh^n Annii«. nÁ. bete? lenme: 1árt itt a szom- széd faluból a vaids fia keresztülnézett azon is. A vaids nem emffed az ősi törvényből. ha már az úi viláa gvárb* seaíti a cigánvlánvo- kat — aki férjhezmegy, a putriból !ki nem léphet, csak _ az urával s vége mindenfele Teasék cifirálkodásnak. , Csendesen válaszol a fiunaik. _ Nem méh etek magához. N e haragudjon. Béla nem tudja dühét tit- ^ Ä koiini. gyűlölködve néz a ha- ' f uou,oaa, jógyári fiúkra Éppen méghaj- R. lik mellettük Fen, _ magas, szoikehajú lakatos. Júlia második udvarlója. Béla még egyszer végigvágja szemmel, aztán a sarokba törtet s hadonászva kiabálni kezd az Júlia l megrezzent Annus nénit ismeri, kijárt a putrikba, ő szerezte a gyárba Júliát, ott tanította és védelmezte. — Nem tehetem. — Miért? Júlia vállat vont, s dúdolt megint — Mást szeretsz? Bélához akarsz menni? — Ahhoz sem megyek. Megmondtan neki. — Titkos szerelmed van? Olyan idegen lettél. Furcsa lány vagy! Júlia nem szólhatott, mert hirtelen elszakadt a zene, s Béla lépett hozzájuk. A hajógyári fiúk, Feri baJúlia nem szólhatott, mert legényekkel. A kormos képű szsgkovácsok — s a gyári lakatosok, karbantartók. Júlia elsdkiott közöttük a ruhatárba és aztán válirave- tett kabáttal kifutott az éjszakába. Egyenesen Annus nénihez. A kultúrotthon felől harsant a cigányok ordítozása, rohan- tettre kész asszonnyal nem tak valahová az utcára, éles lehetett ellenkezni, sodorta magával Júliát, mint hegyi patak a követ. verik a faluban! Két férfi futott befelé a nyárfasoron, félrelökték őket. Júlia anyja a putriknál állt, — A fene! Tudod mit mom- mint egy szobor. Jajgatott dók? Művezető a bátyám egy sort. A szavak értelmét ÜWMEPIKÖNYVHÉT Fekete Gyula $ Egeregyedik es*tendo diasak — szinte szerkezettea lenül söröznek egymásra, akár az élet eseményei) ÍIo* Svan vesztik e1 rokonszen- vünket. amelv kezdetben mesSzombathelyen, a cipőgyárban, ott lakhatsz, dolgozhatsz. Oda nem mehetnek érted. Elmész Szombathelyre? Júlia kicsire húzódva tétován szepegett. Itt született, a cigány-soron, Pesttői húsz kilométerre, s mióta gyárban dolgozik, talán hatszor volt városban. A szegkovácsok nem mozdulnak a környékről. Azt se tudta biztosan, merre és mennyire van a távoli város. Hogyan lehet ott élni, ismeretlenek között? — Áthelyezéssel mész. Elintézem a gyárban. Júlia sírása megint hangosabb lett. — Majd elkísérlek vonaton. Há Itt maradsz, véged... el nam szabadulsz a cigány-sorról. Kiadnak Bélának! No, gyerünk, magam beszélek anyáddal! Az erélyes. felé nagykendőben Annus néni. Beemelte a síró didergő leányt és borral kínálta. — No, megegyeztetek? Megmondtam Ferinek, idejöhettek. Júlia foga ütemesen koccant a poharán. — Annus néni, kérem... megengedni, hogy egyedül jöjjek ide. — Mi a fene, nem mész a keresztfiamhoz? — Nem mehetek, Annus néni... Nem szeret igazán! a dolgodat — se A putriknál átkozódó asz- szomyi siránkozás 'hallatszott Kiabálták, hogy a cigányokat rét az a fiú, ott megtalál... Annus néni is kihámozhatta, — ítéltek Júliáról. Az ítélet rettenetes, letépik a cigánylányról a ruhát, köpkö- dk és verik. S úgy viszi el a legény, akinek kiadják. A lány anyja sírva súgta Annus néninek: — Menjenek asszonyság, vigye Ferijéhez... itt megölik. Jaj, nem lesz nekem szép lányom! A kiáltozó cigányság már kifelé csörtetett a faluból, elől Béla s a lány apja rohant. Sikongó nők kísérték őket. Annus néni befogta Júlia száját, nehogy kiáltson félelmében. Amint, elvonult a had, futásnak eredtek. A szövőgyárban állapodtak meg. Bent az öltözőben Júlia lihegve mondta: — Köszönöm Annus néni... köszönöm! — Aztán különös jajgatásba kezdett; siratta szüleit, egész elhagyott világát. — Ide nem mennek jönni, őrség van a gyárkapunál... Másutt meglesnének. A reggeli vonattal elviszlek Szombathelyre ... élhetsz! Ha szeAr Ezeresvedik esztendő 1944 szilveszter éiszakálán kezdődik — esv út legvégén. A történelem folvamatából kimetsz egyetlen hónapos szakaszt. amelv ar olvasó szá- érdemelten az Övék? mára telies egésszé lesz: lezárt. mégis tovább szőhető. A regénv eleién Kristas Fekete Gyula több kisregény- megöl három SS katonát, bői álló ciklust tervez 1945- Acsav fedezi tettét bár íev nek. ..nemzetünk leanaavobb m®83 i* az,,látszik. élménvé”-nek bemutatására Nem ellenállásból «eteksze- A» író ítélete nem hangzik nek- A németek el akarnák el. Pedig van véleménye: el- venni tőlük a disznót, ame- marasztaló és könyörtelen. lvet a környéken rekviráltafc De megfogalmazni az olvasó- Szeretik a disznóhúst. a né- nak kell meteket viszont utáltok: túl Acsav'főhadnagy « tiszti- fkariáJt é1"!* háborút lehe- legénye. Kriston, a Dunánál- főleg csendben naevobb bal nélkül, biztosítva salát megion állomásoznak. amikor Budaoest körül már bezárult a szovjet gyűrű. Két derék ember, a maga mód ián mindkettő okosabb. értékesebb, mint a többiek körülöttük: Előéletükről csak általánossá- goikat tudunk: Acsav borsod- meavei födbirtokos. Kriston a földiie. tizennéSvholdas gazda fia. Milvenek voltak a háború korábbi szakaszában mit tettek, hoevan vélekedtek — ez nem tartozik a történelemhez: „Tiszta lappal” indulnak. még minden út áll számunkra. maradásukat At ellenállók is hiába akartok Aesavt ma«ruk közé vonni. Az aktiv rezisa* tenciát nem érzi maeához illőnek és Kriston vérből szólva ösztönnel igazodik hozzá. Természetes, hoffv a fölényeskedő visszautasítás után az ellenállók sem bíznak benne és akk-~ Acsav meg akarta metenl őket. csandát sejtve közvetve őmiatta rohannak 3t oktalan halálba Nemi néni érdes hangon siutA togott: — Te aztán megcsináltad! öregeikkel. Feri halántékán, Tizennyolcéves korodig tar- magy haján, páiracsöppök tód magad, ami nem szokás fényiének. Kék szemében ko- a cigány-soron ... Hozzám így moly elszántság. nem jöhetsz, lányom! Hanem _ Júlia, menjünk In- mész Ferihez, nincs aki megí ien' beszélni akarok veled. védjen. A cigányok, a tiéid, — A lény elhúzódik és kü- hajadnál fogva hurcolnak el Ionos idegen hangon dúdol a innen, ismerem a törvémyezenekarral. — Ne hitegess, gyere hozzám feleségül, hallod? A lány már nem dúdol, hanem a másik faluvégére gondol, ahol a fiú szülei élnek. Apja is hajógyári munkás, rangos ember, fiát maga tanította a lakatos mesterségre. Szép házuk körül, a nagy kertben, úgy állanak a gondozott gyümölcsfák, mint a katonák. Mikor Feri beállított vele, a deresfejű aipa bólogatva hümmögött, a kö- vérkés, fiatalos külsejű anya azonban sírva kiabált: — Annyit istenkedett ez a gyerek! Az apja is veri az asztalt... Én nem bánom, hozzámehetsz a fiamhoz... nekünk nincs más gyerekünk! Itt lakhattok, akármekkora szégyen ... Hanem azt megmondom ide semmiféle pere- puttyod nem teheti a lábát, cigánynak én nem nyitok ajtót! Ha a házamba cigányok járnak, a Dunának megyék! Az apa káromkodott, Feri tanácstalanul toporgött. Belőle meg kiszakadt a cigá- nyos átkozódás, szidott ^mindenkit és kifutott a házból. A fiú követte, szólongatta hazáig. Még aznap megtárgyalták a cigányasszonyok Júlia sérelmét, anyja egyre hujjogott, hogy fel kéne gyújtani azt a szép házat. Másnap áruval állított be Féri szüleihez, rá akarta beszélni őket: térítsék el a fiúkat. Mivel a büszke lakatosné rá- rivalt, hát olyan átkozódást csinált, a fél falu odafutott a kapuhoz, a cigányasszonyt végül rendőr vonszolta el. S Feri őt nem hívta többé a szüleihez. — Hozzám jössz feleségül. Elköltözünk Pestre. lg irtok albérleti szobát. Vagy... itt két... Lakott mér nálam egy szegény lány, azzal is megGONDA ZOLTÁN: LADIK Aki lázadni kéntelen. tehe- nvitva tétlenségében a nála is védtelenebben áll bosszút. Kriston- Miért lesr ez a két ember riak és Acsavnak módiában szömvetee olvan törvénvsze- áll hoev megismétel lék lesrűen és annvira a szemünk merészebb tettüket: három láttára, mintha a színpadon németet Ú1ra megölnek. Csak- mozoenának? ÍA reeénv eol- (hoev Acsav németevűlölete zódiai egváltalán nem szirma- céliátvesztett, formátlan hisztéria. Elfogott katonaszökevényeket ad át a német tábori csendőrséenelc. Bármi volt i* belső indítéka — méltán kan ezért német vaskeresztet) Kriston még mélyebbre süllyed: magyar szökevény! gyilkol meg bosszúból Gyilkos dühe Aesavt illetné, aki megverte, megalázta Itt világosodik meg Fekete Gyula tudatos iellemábrázoló művészete: Acsav haragte ez esetben igazságos. De sem 6. sem Kriston nem cselekszik a masa akarata szerint Fekete Gyula nem fr borzalmakról, az áldozatok szenvedésének anokaliosziRáról az antifasiszták és kommunisták hősiességéről. Az 5 hősei: áz átlag katona, az átlagos tiszt És a kén. amelyet az úrról és a szolgáról fest tragikusan komor, (kőszeg) 3^' m Bokor István c£ lev él Megnézte a lámpa felé tart- eszébe, hogy az asszony soha- va töltőtollát, hányadán áll sem főzött neki kávét Es tinta dolgában. Aztán rágyúj- együtt sem főztek soha. Mi- tott Az első szippantás esett lyen kávét főzött volna? mindig a legjobban. Igazított egyet a papíron, aztán a jobb re vitte az évek folyamát)! Felsorolja a sikereit M agányos természet volt M ^ ^ Azóta voltak nők az életfelső sarokba írta a keltezést ben> akik neki főztek kávét Tovább nem jutott, még a Mindig jó emlékezőtehetsége _ megszólításáig sem. — Goi- volt, nagyszerűen tudott képden time — mondta íélhan- zeletben személyeket tájakat kanna, állott vízzel. Len/ult gosan — arany (kor. — Fiatal tárgyakat megeleveníteni. Ve- érte, és öntözni kezdett Me- megírása, mert vá- Iveire gondolt a boldog, sae- Signézte őket újra. Eléje lep- chamkus tevékenység. Ezusegindult az íróasztal felé .de az ablaknál megállt. Előtte a virág- állvány. Mellette a hosszúcsőrű öntözővolt Társaságban is laszt várt rá, határozott vá- rpim~, evekre’ amelyeket ar tek úgy, ahogy születtek, aho- tös vízsugár permetezte a. vi- r S l«*t. Olyan levélét írni, ismerte -kinek inkább ragokat, apró cseppek csillogsz maradt, nőkkel is. Mégis csonkának érezte az életét. A szokottnál korábban köszönt el a kávéházban. A ruhatárosnő kiadta kabátját, kalapját Nem szólt érte, hogy nem kapott borravalót. melyre csak rövid igen, vagy nem lehet a válasz, nem köny- nyű. A beleegyezésnek, vagy elutasításnak kemény a hangja, ha egy életre szól, mert akármilyen csomagolásban is nyújtják, a magja szilárd, nem lehet eltévoszteKissé hajlott tartással lép- ni és félremagyarázni sem mut"aftóhan és kedett az esőtől nedves jár- lehet. Igen, vagy nem, pontodén. Kerülgette a tócsákat, san erre volt kíváncsi és félt “Sl tÖíártuHni a testét, egyik-másiknak a lel- tak a leveleken. , F^hihnn í* ki ből többet vagy kevesebbet* — Jó nektek — beszélt a nöa szobában. A szőnyeg elfőj- vényekhez. - Nekünk többet t°t,ta léPtel neszét. Csak nagy- Arra zökkent vissza a v*- kell a !étért harcolni, mert lf,ságba’ hogy kész a kávéja, emberek vagyunk. És termést Mérgelődött magén. Elun- Kristálycukrot szórt bele, k<?u hoznunk. De milyet? C.-ta- tározta, hogy ma ír neki, ok- megkavargatta, hogy gyorsnb- Adunkat szaporítsuk? SzerezVeFlnvomfá a ha bsn olvadlon- zünk vagyont? Produkáljunk Elnyom* da««» ^ ^ torW m a szobát gondolt hogy az asszony alig- ra? Családdal, vagy anélkül? Mit írjon? Milyen hangnem- ha főzne ilyen kávét.—Búr ez Letette a kannát .“‘•‘fy .íff0"1’ vagy töle’ de m06t már clodiiaha- ben? Engedmények? KI hajt- megszokás dolga—tette hozzá. -Miért mennek férjhez a fogadott üdvözléseket tatlanná vált ez az ügy. son fejet? Mit kívánjon az Köd ereszkedett, mely el- A kapu elég keskeny volt asszonytól a jövőben? fedte a házak felső emeleteit szürke, poros, kissé elkopta- _Melyiküknek volt igaza’__ A kirakatokban sorra gyűl- tott lépcsőház vezetett a tette fel a legfontosabb kértek a fények. A férfi csak harmadik emeletre, ahol la- dóst, de nem kapott választ sárga, vagy kékes négyszöge- kott. Homályos, öreges fényű még sa1át magától sem két észlelt belőlük, az áru- villanykörték mutatták az Egyáltalán hol húzhatják kát nem vette észre. Kalapján halkan koppant egy-egy megkésett esőcsepp. Határozott céllal ment Végre eldöntötte, hogy ma megírja a levelet. Hónapok óta érett benne az elhatározás. Először csak csalogató gondolat volt, aztán fontolás- só cseperedett, de ma elhatározássá érett, visszavonhatatlan elhatározássá. Az esőfelhők és a köd korábban terítették a városra az est sötét köpenyét. Máskor megfigyelt ilyesmit. Ma nem érdekelte. A levél volt a legfontosabb. Döntő jelentőségű zott maga elé, nők?—tűnődött. Halkan csörrent a tányérka. Van aki nem tudja mag- mikor rátette az üres csészét, mondani, miért. Pedig felnőtt melyet évek óta megszokott, asszony, nem egy csltrl mori i- _ j . . - ta. Aki még a börtönből is Csend volt a szobában. Le- hazavérja, sóvárogja a férjét, ült. Eszebe jutott, ha az asz- „Emlékezett egy asszonyra. ^„1,^,1 meg az igazság vonalát? Tud- sz4mára megh!tt csendnek. Megszokott mozdul átokkal u> hogy erre csak szubjektív i- madonna. tette el kabátját, kalapját választ lehet adni, illetve kap- csendé rM -atn- nert Kellemes hőmérséklet teáid- r, megbolygatja a csente- —Aki nzeit nem vá,i-„ nert utat felfelé. meg az igazság vonalát? Tud- Ü*Ss01yan volt- mint ^ imácfcoKellemes hőmérséklet fogad- ni. És ez kettőjük pőre volt, .. .... ta a szobában. «Első útja, az életükről, ez pedig a leg- Élete hangulatához tartozott J° attasa van a férj.ne.c mint mindig, az ablakhoz ve- szubjektivebb dolog. a aajtolanság. Minden ember Leg3A’,wii "tenni* Mtett. Közben megilgazitotta —Nem, nem —vitázott—rossz életének van hangulata. Olyan ’ nyakkendőjét. Autók nedves kérdés, csak hamis lehet rá a mint egy film, vagy regény. Minőén térén, tetejét, néhány esernyő fe- felelet.—Rájött, hogy az évek Alaphangulat, melyet állandó- -Hol van az {i]ettárr. aki kete szövetgombáját, meg ego a logikusnak vélt érveket egy- an érezni kell. mindenben segíti a férjet? lámpákat látott lent az ute re jobban elhomályosítják, __Nfl ég mi lennCi ha _Van bizonyosan. Pillantása a kis asztalon imám, milyennek képzelem w^vetlén asszony mondta CuSlfll0S^ Ä6z6/Ae, A. őt?—tért vissza a levélhez,- nlf a nő mindjárt a fészket kifogott kávét főzni, mintha . , ez valamit megoldana. ~Nem. rossz oüe^ monflta Kfe2dl építen1’ —A tárgyalást felfiíggesz- kissé öntelten. Aki ezt írja, melyik az a nő? tem—tréfált magéval- Mikor erő helyzetéből beszól. \ fészek szó juttatta tudatábx I róasztalához lépett, felkattintotta a dol- gozólámpát. Leült a kényelmes karosszékbe és papírt hübekapesolta a főzőt, jutott Megírja az asszonynak, mi- hogy éhes.
