Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

2 NÖGRÄI» »65. Junta* 5. eaombat' Megcsűfolt emberiesség A ienkik zsold iában álló détvietnami úe-vnevezett had­sereg vezetői s-vakran hivat­koznak emberiess özükre és soraik eevséeére. Az Obser­ver című anvol lan felvétele mindkét állítást —> akarva- akaratlanul — alanosan meg­kontrázza. Amilyen mérték­ben növekszik Dél-Vtetnam neoében az amerikaiak elle­ni rvűlölet. olvan mértékben szöknek a ..déli hadseree” ka­tonái a szabadságharcosok közé. méenedie télién fecv- verzetükkel. Ennek meeaka- dálvozására — vae-vis elret­tentés céljából — időnként kivégeznek néhánv szőke- vénvt. ha sikerül elfogniuk őket. E kivégzésekről ké­szült felvételeket közzé is te­szik. Kénünkön két vietna­mit ..likvidálnak” Egyenruha már ewikükön sincs. Nem áliaDÍtható mer tehát. hotrv valóban szökevényekről, vairv foglyokról van-e szó A iobb- odalon fekvő férfit énoen agyonlövik. Balról, a háta mögött. mér él a halálra ki­szemelt áldozat. Fölötte, a par­ton, csőre tölti pisztolyát a hóhér. Nos. akár délvietnami szökevényeket, akár fogoly szabadságharcosokat öl mer a saieoni zsarnoksár. tette az az emberiessér megcsúfolása Sőt: fasiszta aljasság amelv a náci időkre emlékezteti a vi­lágot. Márpedig az a rendszer, amelvik ilyesmire vetemedik — már eleve dicstelen bukás­ra ítélte önmagát. ENSZ hírek Az ENSZ leszerelési bizott­ságának csütörtöki ülésén 32 el nem kötelezett afro­ázsiai ország és Jugoszlávia határozati iavaslatot terjesz­tett. elő leszerelési világérte­kezlet megtartására. A ta­va slat értelmében a kérdést az ENSZ-közevűlés ősszel kezdődő 20. ülésszakán kelle­ne megvitatni. Az indítvány előtörlesztői azt ajánlják a leszerelési bi­zottságnak. hoev erősítse meg az el nem kötelezett országok 1964 októberében megtartott értekezletének leszerelési v!- lágértkezlet összehívására vo­natkozó iavaslatét E iavas- lat szerint a * értekezleten minden állam részt venne. A csütörtöki ülésen 23 or­szág, közöttük a genfi lesze­relési értekezlet, nvolc el nem kötelezett tagja: határozati ja­vaslatban sürgette a genfi tárgyalások haladék- nélküli újrakezdését. Szorgalmazzák, how a bizottság mi'-'káiának úirakerdése után. törlesszen ielentést az ENSZ-közgyúlés 20. ülésszaka elé. Az amerikai szenátus és a buí'mai parlament ratifikálta a Biztonság Tanács és a gaz­dasági- és szociális tanács Ki­bővítésére vonatkozó közgyű­lési határozatokat. E határo­zatok értelmében, amelveknek az a céliuk. ho tv a világszer­vezet vezető szerveiben ará­nyosabb képviselethez iut- tássák az afro-ázsiai országo­kat. a Biztonsági Tanács tag- tainak létszámát 11-ről 15-re. a gazdasági- és szociális ta­nács taglétszámát 18-ról 27-re emelik; Eredményes szabadságharcos akciók A délvietnami Fleiku kör­nyékén második napja tart a csata a kormánycsapatok és a szabadságharcosok között. A kormány csapatok parancs­noka sürgős erősítést kért Saigonból. Élénk tevékenységet fejte­nek ki a szabadságharcosok az ország északi részén lévő Da Nang-i amerikai légitá­maszpont környékén is. A partizánok két ízben összecsaptak a támasz­pont körül szolgálatot teljesítő amerikai tenge­részgyalogos várőrökkel. A szabadságharcosok hatal­mas krátert robbantva átvág­ták a Dél-Vietnamon áthala- ladó nagy katonai fontosságú észak-déli irányú fő ország­utat Da Nangtól 16 kilomé­terrel délre. Ezzel megsza­kadt az összeköttetés Da Nang és a 96 kilométerrel délre épülőfélben lévő Chu- Lai tengerészeti támaszpont között,. Saigonban pénteken is folytatódtak a tanácskozá­sok a kormány tagjai és a délvietnami hadsereg vezető­tábornokai között. Az UPI saigoni tudósítója úgy érte­sült, hogy Phan Huy Quat miniszterelnöknek a csütörtö­ki tárgyalások során sikerült megnyernie a hedsereg veze­tőit. azon tervéhez, hogy le­váltsa kormányának belügy­miniszterét és gazdaságügyi miniszterét. A két miniszter Dél-Vietnamban leváltását az államelnök el­lenezte. Ha Van Lau ezredes, a vietnami néphadsereg nem­zetközi ellenőrző bizottságához kirendelt összekötő bizottsá­gának a vezetője csütörtökön erélyesen tiltakozott az ellenőrző bizottságnál az előző napokon a VDK területe ellen elkövetett amerikai légitámadások miatt, amelyek során számos lakott települést ért bombatámadás. A VDK külügyminiszté­riuma nyilatkozatban ítélte el az újzélandi kormány azon döntését, hogy csapatok kül­désével részt vesz az Egye­sült Államok délvietnami ag­resszív háborújában. Folytatja útját a Gemini űrhajó Houston (Texas) (MTI, AP, Reuter, UPI, AFF) A Gemini—4 amerikai űrhajó utasai jó egészségben töltötték el a péntekre virradó éjszakát. Edward White — aki egyébként bi- zr.nyoe lap jelentésekkel ellentétben nem né­ger, hanem fehérbőrű — a kilencedik kór megkezdésekor tervszerű kísérletsorozatot végzett. A belső és külső sugárzós mérésire szolgáló műszereket próbállta ki. Az éjszaka folyamán a két űrhajós rádió­beszélgetést folytatott a földi megfigyelő ál­lomáson tartózkodó Virgil Grisson amerikai űrhajóssál. Kiderült, hogy az űrhajó fedél­zetén minden rendben van, csak az „űrséta” során használt fedélszerű ajtóval volt baj. Amikor White visszatért az űrkabinba, nem sikerült azonnal és zökkenőmentesen bezár­ni az ajtót, éppen ezért maradt el a programban szereplő feladatok egyike, az elhasználódott és feleslegessé vált felszerelé­si tárgyak kidobása. Az űrhajósok nem akar­ják megkísérelni a fedél nyitogatásat, s ezért nem dobták ki az űrbe a felgyülemlett hul­ladékokat. Az éjszaka folyamán White is aludt bizo­nyos ideig. A földi orvosi szolgálat megvizs­gálta vérnyomását, hőmérsékletét és mindent rendben talált az űrséta után. Sem fizikai elváltozásról, sem kóros idegrendszeri jelen­ségekről nem érkezett hír. White, az űrséta hőse egyébként a hatodik kör befejezése után jó étvággyal megvacsorá- zott. Kevéske hússzalonnát, tojásfehérjét, pj- rítóskenyeret és narancslét fogyasztott el. Mcdivitt a telefonbeszélgetésekben megelé­gedését fejezte ki amiatt, hogy a történe­lemben először használt kézi rakétapisztoly, amellyel White manőverezett az űrséta köz­ben. kitűnően működött. Még hosszú út áll előttük: a teljes prog­ram 62 földkörüli fordulatot, 97 óra 50 per­ces repülést irányoz eiő. Megbeszélés a Bolgár KP Politikai Bizottsága és az SzKP küldöttsége között Szófia ÍBTA1 A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságában csütörtökön a Politikai Bi- zottsáe taeiai megbeszélést folytattak az SZKP küldött­ségével, amely Szuszlovnaik, az SZKP elnökségi tagiának, a Központi Bizottság titkárá­nak vezetésével tartózkodik Bulgáriában A szívélyes és baráti légkör­ben tartott megbeszélés so­rán a két Pártot és a két or­szágot kölcsönösen érintő kérdésekben cseréltek véle­ményt. Bebizonyosodott, hogy a két testvérpárt teliesen azonos nézetet vall korunk valamennyi alapvető kérdésé­ben. A tárgyalófelek egyön­tetűen leszögezték hoev a szoviet pértküldöttség bulgá­riai látogatása úiabb lépést ielent az SZKP és a Bolgár KP. a bolgár és » szoviet néD közötti barátság és együtt­működés további kiszélesíté­sében A fasizmus ellen vívott kö­zös harcban való aktív köz­reműködésért. a bolgár és a szoviet nép barátságának méltatásaként valamint az imDerializmus és a nemzet­közi reakció elleni közös küz­delem teléül a Szovietunió Legfelső Tanácsa Elnöksége nevében Szuszlov a Naev Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulóiénak emlékére alapított jubileumi érmekkel tüntette Id a Bol­gár KP Politikai Biaott-' r1\- ríV tagialt és oóttagiait. va­lamint a Központi Bizottság titkárait Csütörtök e*+* a Bolgár KP Központi Bizottsága vacsorán látta vendégül az SZKP kül­döttségét. A szívélyes és ba­ráti légkörben lefolyt vacso­ra alkalmával Todor Zsivkov éc Mihail Szuszlov oohárkö- szöntőt mondott. A szónokok a megbonthatatlan szoviet- bolgár barátságra, a két test­vérpárt a két ország és a két nén kapcsolatainak és együtt­működésének erősödésére ürí­tették poharukat Pénteken Szófiából haza­utazott az SZKP küldöttsége, amelv Mihail Szuszlovnak. az SZKP elnökségi tagiának, a Központi Bizottság titkárá­nak a vezetésével tíznapos látogatást tett Bulgáriában. A vendégeket a szófiai re­pülőtérire kikísárte Todor Zsivkov, a Bolgár KP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a minisztertanács elnöke, va­lamint több más párt- és köz­életi vezető. Csőmbe Bonnban Bonn (Reuter! Csőmbe Lóopoldville-i mi­niszterelnök pénteken a beles fővárosból, ahol a Közös Pi­ac képviselőivel tanácskozott.- Bonnba érkezett. Jelenlegi látogatása — a hivatalos változás szerint ..szigorúan magániellegű”i Csőmbe ugyanis először a Nvueat-Németorszáffban orvo­si kezelést alatt álló feleségét látosatia meg, később azon­ban — a bonni kormány szó­vivőié szerint — fékeresi dr. Karl Carstenst. a külügymi­nisztérium államtitkárát. Jól­értesült források tudni vélik, hogy Csőmbe a bonni állam­titkárral a LéODoldvillenak nyújtandó „nyugatnémet fej­lesztési segélyről" folytat esz­mecserét; Csőmbe Bonnból Madridba utazik. Korábbi hírek szerint a snanvol fővárosban szintén gazdasá gi segélykérés cél iából találkozik Franco meebízot- taival. Erhard Washington ban Washington (MTI) Erhard nyugatnémet kancellár csütör­tökön este New Yorkból Washingtonba érkezett Csü­törtökön New Yorkiban Er­hard részt vett a nyugatoé­rßinter Q^stoAn: Szabd Jliuídd •* A SZÁZAD NEVEZETES bűnügyei Pa na »na a mi nisziéri untban 84. 1930. szeptember 12. A nyárutó sárgás verőfénye csillámuk az Országház kupo­láján. De alant komor, fekete pompa. Fájdalmas zsolozsma zeng-zűg a hatalmas csarnok­ban. Koszorúk erdeje közt katafalk áll középütt, rajta díszes érckoporsó. A gyászoló sokadalomban az ország nagyjai: Horthy kormányzó­tól a hercegprímásig: a Habs- burg-sarjaktól a miniszterekig mindenki, ,,ak! csak számít". A megholtat úgy emlegetik, mint „az új magyar szociál­politika nagy apostolát”. Nem akárkit temettet a kormány. A rangidős minisz­ter, a magyar nép jólét elfő számú sáfára, egyben kalo­csai nagyprépost: Vass József indul utolsó útjára. Óriási tömeg kíséri ki a temetőbe. Tizenkét nappal azelőtt, zaj­lott le ugyanezeken az utcá­kon, amerre most a gyászme­net halad, az 1930. szeptem­ber elsejei nagy tüntetés. A rendőrpribókek már hüve­lyükbe rejtették fényes kard­jukat, de a kardlapok csatto­gása még a fülekbe cseng... Talán a pompázatos szertartás feloldja az indulatok gombo­lyagát. De mintha egészen más, s nem éppen kegyeletei gondo­latok foglalkoztatnák a teme­tésem hemzsegő sokadalmat. Mindenki tolong, mindenki nyújtogatja a nyakát, és ami a fő, se vége, se hossza az el­hunytról való suttogásnak. Már régóta közszájon forog­nak épületes históriái. S úgy tetszik, a titkait nem fogadja magába a tátongó sír. Sőt! Mintha Klebelsberg Kunó mi­niszterelnök-helyettes gyász­beszédének fenséges szavai, az elhunyt utolérhetetlen ér­demeit magasztaló tirádái egyet perdülnének az ércko­porsó födelén, s gúnyosan, szikrázva fröccsennének a ®o- kadalom közé, fanyar ciniz­must váltva ki ott, ahol most a részvét: és kegyelet díszvirá­gainak kellene hajtaniuk. .. — A nagy magasságokba, ahová felemelkedett, kezdő helyzetével magával vitte a magyar népnek ismeretét és szeretetét — száll a szónok szava. De im, az ördög bújt a sír körül tolongóktoa! Valakinek a sízáján kicsúszik: „A vén kujon, a Biller Irént,, azt sze­rette ...” Mások pezsgés dá- ridót emlegetik. Sutiéivá be­szélik, hogy szerette ám az elhunyt nem ugyan a magyar népet, hanem a földi hívságo- kat, de olyan mohón, mint csak kevesen. De még hogy szeretett élni! És tudott is. És milyen nagylábon! A mi­nisztérium házában, tizen­négy szobás lakásában pezsgő és konyak illata ivódott a fa­lakba. Meg rózsaillat, amely mint finom pára, belepte a remekbe faragott bútorokat, a kerevet nehéz kárpitját, s a tökéletes elmélyülést bizto­sító brokátfüggönyöket. Azt az illatot egy szépségről és izzó fiatalságáról közismert hölgy, Biller Irén színmű­vésznő varázsolta oda, aki édesanyja után legközelebb állott az elhunythoz. Jó az isten, biztos megbocsátja bű­neit, ha ugyan bűn, amit gya­korta elkövetett Mindenki tud valamit a megboldogult magányügyei- ről. De hiszen nem is lehet ezen csodálkozni. Egészen Rómáig eljutott Vass József híre. Nem védetten, hogy hiá- ha volt sok kérlelés, ajánlás, tekintettel a sok szállongó hírre, őszentsége, a pápa, semmiképpen sem volt hajlan­dó bíborossá szentelni az ő kalocsai nagyprépostját, ha­bár ennek szívét csordultig töltötte a bíborosi kalap iránti vágyakozás. Azt is beszélik, hogy a rni- nistiter úr Öméltósága nem­csak Biller Irént, hanem — több más kegyeltje között — egy másik Irént is kegyeiben részesített. Még egy eszten­deje sincs, hogy a nagypré­post úr a bolondokházába záratott egy Zentai nevű mérnököt egy másik Irén miatt. Azt az Irént Komái Irénnek hívták, s őnagymél- tóságának titkárnője volt a M. Kir. Népjóléti Miniszté­riumban, egyébiránt pedig Zentai menyasszonnyá. En­nek a Zentainak feltűnt, hogy arájának milyen sok a különmunkája, a minisz­ter őnagyméltósága nem ereszti haza munkaidő után sem. Mit dolgozhat az a sze­gény Irén annyit — elmél­kedett a boldogtalan vőle­gény —, amikor minden va­lamire való újság szerint Vass József 2 órakor, a hi­vatalos idő végeztével be­zárkózik szobájába, és lélek az ajtón se be, se ki. Olyan­kor talán még a miniszterel­nök maga sem merné zavarni, hiszen — úgy mondják — a szentéletű férfiú breviáriumát forgatja, imádkozik a szegé­nyekért, és elesettekért. Szegény Zentainak sehogy- sem ment a fejébe, hogy mi­nek a fohászhoz titkárnő. Enyhén szólva kétségek gyö­törték. Addig-addig, hogy vé­gül is a kíváncsiság bűnébe esett. Valamilyen űton-mó- don megtudta a miniszteri dolgozószoba hátsó, rejtett bejáratának titkát. S óvatosan rányitott egy délután, brevi­áriumozás idején Vass Jó­zsef őnagyméltóságára. S felháborodva látta, hogy a szentéletű férfiú és a külön- órázó Irén együtt vannak a miniszteri pamlagan, vitatha­tatlan helyzetben. Zentai elrohant, de néhány nap múlva a Ráday utcában, a Szent Imre kollégium előtt megleste Vass Józsefet, és jól ellátta a baját, ahogy a csá­bítóét illik. Vállalta, hogy majd a bíróság elé kell áll­nia. Ott legalább elmondhat­ja, miért verte meg a kegyel­mes urat Nem mondhatta el. mert nem állították bíróság elé, hanem inkább a bolondok há­zába zárták. Hogy teljesen épelméjű volt? Ez a szóra sem érdemes tény jóval ke­vesebbet nyomott a latban, mint Vass József presztízse... (folytatjuk) met—amerikai kereskedelmi kamara által adott ebéden. Felszólalásában kijelentette, hogy a nyugati világon belül az összhang egyik fp feltétele a francia—nyugatnémet együttműködés. Hozzátette, nincs szándékában megkísé­relni a közvetítést áz Egye­sült Államok és Prancia- orsaág között és tagadta, hogy valamiféle összefüggés lenne az ő amerikai látogatá­sa és De Gaulle jövőheti bon­ni látogatása időpontjának kitűzése között. Az indiai parlament „csók—vitája“ Az indiai parlament egyik kép­viselője felvetette, hogy a nyil­vános csókolózás sehogyan sem fér össze az indiai szemlélettel. Ezért ajánlatosabb kivágni az „egész estét betöltő csókolózást-’ az Indiába behozott nyugati fil­mekből is. Parázs vita keletke­zett, minthogy a képviselők nem mind értettek egyet kartársnolük véleményével, de abban végül is megegyeztek, hogy tejbataimat biztosítottak a cenzúrának. Az indiai filmekben a csókolo- zást „dalokkal és fákkal” tíótol- ják. Ahol a nyugat! filmekben csókra kerülne sor, ott az indiai filmekben valamelyik fiatal éne­kelni kezd, vagy átöleli a keze ügyébe eső fát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom