Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

1955 tűnlus 4 péntek NÖGR A D 5 Jól jár a népgazdaság — nem károsodik az egyén Norma karbantartás a kovácsológyárban Ahány ember, annyifelé vélemény egy-egy dologról, mée akkor is ha ar nem érinti. Ha érinti? Akkor egészen más. Így van ez a normával is Ha az envémet feszítik, mondiuk úev: kiiea- zítiák? Nem tetszik. Nem tetszik ez másnak sem, mert úev érzi zsebére mérv a do­log Az első nillanatban nem is eomdol senki arra hoev esetleg jogos a normaváltoz­tatás. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor legutóbo a Salgótarjáni Acél- áru war kovácsoló üzemében jártam, ahol március eleiétől hajtottak vé<*re úgynevezett normakdigazítást. Általános normarendezéeről már csak azért sem lehet beszélni, mert számos munkahelyein maradt minden a régben Változott a technológia — A teliesítménvekben vol­tak aránvtalansáeok — úisá- eolia Halász Árnád az üzem­vezető helvetteve. — A vizes­köszörűsök Déldául-Javalv 117 százalékos norma tel iesítést értek el átlagosan. A kézi kovácsolásnál 107. az oil ót ál dolgozó gépmunkások 106 szá­zalékos átlaggal dolgoztak. Itt nvilván laza volt a norma, mert ezzel szemben a saitoló kovácsok és a csavarkulcs­készitők nem érték el éves szinten a 101 százalékot sem. Itt kiisazítás után is maradt a norma mié másutt változ­tatni kellett raita Műszakilag megalapozott volt-e ez a módosítás? Ieen. Ennek a b'-mvitására ió né­hány dolgot felsorolnak. Erve* termékeknél a begya­korlottság sokkal nagyobb mint korábban volt Válto­zott azután a gyártástechno­lógia is,- amit nem minden esetben követett normiaki iga­zítás A gáztüzelésről nagyrészt áttértek a pakura-tüzelésre. Ezzel ervorsult a melecítés. ami ervébként az eeész szer- áruwártást tökéletesebbé, termelékenyebbé tette. A kovácsolt és sajtóit termékek­nél a bevezetett több üreees kovácsolás tette könnvebbé a munkát. A darabolás is mó­dosult úev. hoev a termelé­kenység növekedését segítet­te elé, Kaoaevórtásnál oéldá- ul a saitolás és az előnvúitás is elkészült egy meleggel, míg azelőtt külön végezték el. Az ekeszerelés is leeevsze- rűsödött. Azelőtt fúrták, móst oedis melegen lyukasszák- iev pontosabb egyszerűbb a munka. Módosult az ekefei- cvártás is. ami nevancsak a szerelést gyorsítja. Történt módosítás már a normakiisazítás óta is. A szántóvas-gyártásnál például ma már a lyukasztás, henger­lés eörbftés ew műveletet, al­kot. míg azelótt három mű­veletiben véeezték el ezt a munkát. Iáv a félület is szebb, tökéletesebb, ami viszont kö­szörűsök munkáiét, könnviti Taen sokat, ielent az cwik kemence felújítása, átalakítá­sa körűnél - rendszerű íorgöfe- n ekű kemencévé' amivel a melegítés folyamatosságát, tudják biztosítani. Ezt az üzem saját, erőből, felújítási keretből készítette, szántóvas, esóoerem és kormánvi»mez gyártására használták Örán- ’ rót eéy tonna anvaeot ad ki A szántóvasevártás további ' skéletesítéséré esrv úi kísér­leti kemencét is üzembe he­lyeztek április eleién Az eredmény biztató. A villáhüvelv hegesztését is külön véeezték korábban, most viszont a eönwölítési meleggel együtt ez is elkészül. Minőségért prémium Ha csak a korábban végre­hajtott technológia-módosí­tásokat vesszük figyelembe, abból is látható. mennyire íobos volt a normakiieazítás. Ezzel eevidőben azonban a minőiséai premizálási rend­szert is bevezették. Aki mi­nőségben is többet ad. az érezze a boríték ián is. míg a seleitevártás csökkentő ténye­ző. A béralap öt százaléka szolffália ezt a célt. Aki a megállapított seleitszázalék alatt termel arányosan része­sül több keresetben. Ez az összeg ösztönző (hatású és a művezetők jogkörében tartjuk, hogv eldöntsék, ki mennvit érdemel belőle. Az úgynevezett .A” üzem­ben legutóbb a dolgozók mint­egy hat százaléka egyáltalán nem kapott prémiumot, mert olvan magas Seleitszázalékkai dolgoztak. A többi érdem szerint megkapta ioeos já­randóságát. Különösen sok volt a selelt az exportra gyártott kapáknál A ..B” üzemben egész más a helvzet. Ott a megengedett­nél kevesebb volt a már ki nem iavítható seleit ezért az ötszázalékos prémiumot is kifizették. A selejt aránya azóta is fokozatosar> csökken ebben a» üzemrészben Mit hozott a norma kiigazí­tása az üzemnek és áz egyén­nek? — tettük fel a kérdést. — Az üzemnek tíz fős lét­számmegtakar ít.ást. Ezt ügy­kén érteni hoev ennvivel ke­vesebbre van szükség a terv teljesítéséhez. Tehát elsősor­ban a termelékenység növelé­sét segítette elő. A kezdeti visszatartás után A dolgozók keresete elein­te csökkent ha nem is naev mértékben de azóta állandó­an növekedett és májusban már a ré<*i szirtire számítunk. : Ennek persze magyarázata is van Kezdetben tapasztalni lehetett cpv kis visszatartást. Volt vita is, mert nem min­denki vette egyformán a nor­maki igazítást. Ezekkel az em­berekkel a művezetők, a párt és szakszervezet aktivistái el­beszélgettek és bebizonyítot­ták az intézkedés íogossáeát. Most Dedie már amikor lat­iak how nem a kereset csökkentéséért hanem a ter­melékenység növeléséért, a gépek jobb kihasználásáért történt a normakiigazítás, megértik. A premizálás pedig a iobb munkára ösztönöz — válaszolta k a kérdésre Bodó János Gazdasági alapfogalmak Bérgazdálkodás Az állam a nemzeti jöve­delem fogyasztási alapjának elosztása során határozza meg azt az összeget, amelyet munkabér formájában oszta­nak el. Ez az országos mun­kabéralap a népgazdasági terv egyik legfontosabb elő­írása. Központilag szabják meg azokat az elveket és módszeriket is, amelyek sze­rint ezt az összeget feloszt­ják a vállalatok, majd az egyes dolgozók között. A cél az .hogy a szocializmus el­osztási elvéinek megfelelően mindenki a munkája arányá­ban részesüljön, a kifizetett összegek ne lépjék túl a bér- formában szétoszható nemze­ti jövedelem kereteit és a bérezés össztönözzön a mun­ka termelékenységének növe­lésére. Ennek a feladatnak a megoldása nem is olyan egyszerű. Az 1957-ig alkal­mazott, úgynevezett béralap- ellenőrzési módszernek szá­mos hibája volt, ezért he­lyette az átlagbéreillenörzést vezették be. Mi ennek a lé­nyege? A minisztériumok, ismerve 3 vállalataik jellegét, a mun­kások szakképzettségének és munkakörülményeinek fi­gyelembevételével megállapí­tanak egy átlagos bérszínvo­nalat, amit túllépni nem sza­bad, hiszen ez alkotja a nemzeti jövedelemből a bér útján szétosztható részt. Ezt az átlagbért szorozzák a dolgozók létszámával, s így megkapják a vállalat bér­alapját, vagyis azt az össze­get, amit a vállalat munka­bér címén egy meghatáro­zott időszakban kifizethet. A minisztériumok az átlag­bérek színvonalát általában minden évben valamelyest emelik és *a vállalatok a blralap egy részét tartalékol­ják az emelkedő teljesítmé­nyekért járó magasabb bér kifizetésére. A vállalatok le­hetőséget kaptak arra <s, hogy a feleslegesnek bizonyu­ló ' létszám leépítésével elért béralapmegtakarítás egy ré­szét ugyancsak az átlagbérek emelésére használják fel. Igen fontos közgazdasági követelmény, hogy a termelé­kenység növekedésének min­dig meg kell előznie a bérek növekedését, mássizóval: a termelékenység növekedésé­vel elért terméktöbblet nem fordítható mind fogyasztásra, mert ez fékezné a népgazda­ság fejlődését. A normák ál­landó, tervszerű hozzáigazí­tását a juvuló műszaki felté­telekhez (ami elsősorban a különböző beruházásoknak, új, jobb gépek alkalmazásé­nak stb. az eredménye) ná­lunk sokfelé elmulasztják. B. Gy. S0RK0SZT0N... Régi a ház süllyed, mint­ha visszakivánna a föld. amiből vétetett. Az úton ha­ladva csaknem átlátni a te­tő felett.. Még ablak sincs az utcára. Alig sejlik, hogy ben­ne élet vagyon. A buja élő- sövénv ráhailik a kerítésre kifelé kapaszkodik a iárdára Ha nem tartanék ide. elsikla- na á tekintetem róla mert. a többi ház. tőle távolabb mind élénkebb. Színük üde, büsz­kék, s mind magas. A kapun hiába nvomon a kilincsei:/ em­séd masától is. Pedis fiatal lakóla van az őre" hallók­nak. K. község parókiájának. A plébánost könnved viselet­ben találom, röviduijú ins- ben. munkásnadrágban ami­re az ember nem na svon vi­gyáz .ha tesz-vesz valamit az otthon körül. A szoba ér­dekes keveréke a városi-falu­si életmódnak keevtárevak- nak. A sarokban eev naev- kéiSernvőiű tv mellette la­pos zeneszekrény. Avítt író­asztal fölött sokat pengetett gitár. Rosszkor lövök a vendég­látást is zavaróm. Itt van a környékbeli esperes. Az asz talon poharak, a tan vére házisüteménv. A házieazc azonban udvarias és konnvi dén elhárítja az cxkuzal szavakat. Hanem amit mondok nel láthatóan rosszkedvre han gólja Olyan szóbeszédne lett a társva a községbe amiről keveset tud. s am ről eeészem nem is tehet. Ni ki azonban erről mée nea szóltak, talán szemérmessé! bői. mások talán azért me kényelmetlennek tartják, ami a szóbeszédet, támaszt i affelől megoszlik a közvéle ménv, A plébános úr sorkosztos Minden nap más és mi háztól hozzák neki az eb< det Ilvenkor isvekeznek háziasszonyok mindenki k akar tenni macáért A mú évben került ide. s az elődi< nek is ez dukált Az egvhá tanács természetesnek talá ta, hogy a parókiában egye dűl lakó fiatal nlébános élvezhesse ezt. a-r előnvt Ilyen szegény lenne az ekl< asía? önkéntelenül is felvet Elmozdulnak a hegyek Jugoszláv—román közös építkezés az Al-Dunán — 1970-ben már működik a világ ötödik legnagyobb vízienergia létesítménye — Megvalósul Vásárhelyi Pál évszázados álma A néhány napja zárult Novi Sadi Nemzetközi Me­zőgazdasági Vásár szenzáció­ja a Vaskapu — vagy ahogy itt mondják — Gyerdap Ví- zierőmű-rendszer százszoro­sán kicsinyített, működő modellje volt. A látogatók ezrei csodálták naponta. Ki lelkesedve, ki hitetlenül ol­vasgatta a leendő nagy mű építésének és majdani mű­ködésének méreteit szemlél­tető adatokat. Akit nem elé­gítettek ki a modell körül felállított táblák útmutatásai, az élőszóval is felvilágosítást kaphatott a legilletékesebb- től a Gyerdapi Vízierőmű Igazgatóság főmérnöknőj étől: Xénia Neimarevity-től. És is éltem ezzel a lehe­tőséggel. És Xénia fáradha­tatlanul mesélt. Olyan ember türelmével és lelkesedésével, mint amilyen csak a nagy alkotások létrehozóinak lehet a sajátja. Szavai és a man- dulavágású szemében lob­banó apró fények szinte megjelenítették azt a pilla­natot, amikor majd az első generátorok megindulásával tízezernyi lámpa kigyullad, és a transzformátorok züm­mögő kórusa hirdeti a ter­mészet gigászi erőivel küzdő ember diadalát. A Vaskapu Vízi erőmű vet Jugoszlávia és Románia kö­zösen építik. A Duna itt mintegy 150 kilométeres sza­kaszon a két ország hatá­rán folyik. A két szomszédos állam 1963-ban kötött egyezményt a Dunán épülő hajózási és hidroenergetikai- rendszer létrehozásáról. A megállapodásban mindkét fél egyenlő kötelezettsége­ket vállal, ennek megfele­lően egyenlőek jogaik is. Kö­zös munkacsoportot hoztak létre a tervezésre és az épít­kezések irányítására, amely­nek egyik fele a jugoszláv oldalon lévő Tekiján, a másik fele a román parton lévő Onsován székel. A múlt év szeptemberében megindult munkánál a legtökéletesebb együttműködés elengedhetet­len követelmény. Ugyanis egyidőben folynak mindkét porton az építkezések, me­lyeket óramű pontossággal kell összehangolni. A Duna itt fennséges, de félelmetes ellenfél. Nincs az a hajó és hajós, amelyet a folyónak ez a százegynéhány kilométeres szakasza próbára ne tenne. A sziklák hol az égbe nyúl­nak, hol a víz alatt rejteget­nek szörnyű veszedelmet. A folyamóriás hol békésen el­terül, hol nagy kavargással összeszűkül, hogy apróra zúzza az utat tévesztett em­beri alkotmányt. Ezen a sza­kaszon a víz folyási sebes­sége másodpercenként 5 mé­ter. Egy nyolc uszályból álló konvojnak 120 óra szükséges, amíg a folyás irányával szem­ben áthalad ezen a vidéken. Óránként 1 kilométeres se­besség! Pedig helyenként még gőzmozdonyok is segí­tenek a partról. De hiába, rettenetes ereje van a víz­nek, s ez az erő évtizedeken át csak veszedelmet és pusz­tulást jelentett az embernek. Két ország népe most ösz- szefog, hogy munkára kény- szentse az eddig óriási mennyiségben kárbavesző energiát. A hatalmas munka terve­zésekor az egyik legizgalma­sabb feladatot az jelentette a szakembereknek, hogy az építkezés egész ideje alatt zavartalan legyen a hajófor­galom. Ez a Dunát használó országoknak létkérdést jelen­tett. Nos, a jugoszláv és ro­mán mérnökök megoldották ezt a bonyolult fefladatot, és az építők kötelezettséget vál­laltak, hogy mind műszaki­lag, mind szervezés terén munkájukat úgy hangolják össze, hogy a folyón a hajó­zás mindvégig zavartalan lesz. Az építkezés és az elké­szülő vízműrendszer mére­tei lenyűgözőek. A vasbe­ton duzzasztógát hosza 1200 méter, szélessége 50, magas­sága 54 méter lesz. Beépí­tésre kerül 2,5 millió köbmé­ter beton, 80 ezer tonna acél. A 30 ezer tonnányi gé­pészeti berendezés 12 gépegy­ségből áll, melyből hatot a a jugoszláv, hatot pedig a román oldalra építenek. A közel 20 méter átmérőjű tur­binák egy részét a Szovjet­unió sszállítja. A jugoszláv oldal többi berendezésének előállításán a hazai ipair fá­radozik. Százhatvankiienc jugoszláv gyár és vállalat 4 ezer dolgozója működik közre az építésben és a be­rendezések előállításában!. De ahogy Xénia mondja, ez a szám nemsokára eléri a hétezer főt. S mindez csak a jugoszláv parton. A helyszí- színen jelenleg 1500 ju­goszláv munkás és mér­nök dolgozik, akik számá­ra munkásszállások helyett központi fűtéses, fürdőszobás lakásokat építenek, akár nőtlenek ,akár családosak. Az építkezések a Duna 120 kilométeres szakaszát érintik, szaknyelven szólva, ilyen hosszú lesz a folyó akkumlá­ciós szakasza. Ennek követ­keztében 15 ezer 700 hektár termőföld és 500 ezer négy­zetméternyi lakott terület örökre víz alá kerül. Tucat­nyi kisebb-nagyobb falut és váróét áraszt majd el telje­sen, vagy részben csak a mi Balatonunkhoz hasonlítható hatalmas új tó. A jugoszláv parton nyolc és félezer, a ro­már oldalon tizenegy és fél­ezer lakost kell áttelepíteni a víz elől. Számukra a víz által nem veszélyeztetett he­lyen új otthonról gondoskod­nak. Az összes munka, mint­egy 400 millió dollárba ke­rül, s ennek egynegyedét ki­mondottan a hajózási feltéte­lek lényeges megjavítására költik. Ezzel valóra válik egy zseniális magyar mérnök, Vásárhelyi Pál évszázados álma, aki Széchenyi István munkatársaként elsőnek dol­gozta ki az Al-Duna átfogó szabályozásának akkor még fantasztikusnak tűnő tervét. Ha mindent nem is, de va­lamit az is érzékeltet a fel­épülő erőmű nagyságáról, hogy ez lesz a világon az ötödik legnagyobb vízenerge­tikai létesítmény, * Európá­ban, a Szovjetunión kívül, nem találjuk párját. Gépei 2100 megawattos teljesítménv- nyel évenként 11,4 milliárd kilowattóra elektromos áru­mot szolgáltatnak egye- ő arányban a két ország villa - mosenergla fogyasztóing':. Az első négy gépegység 1970-ben, a többi 1971-bm kezd dolgozni. Ettől az idő­től kezdve Jugoszlávia összes villamosenergiájénak na­gyobb felét vízierőművek ál­lítják már elő. A hajózás is rengeteget nyer a vízrendszer elkészü- VlSiáved. Jelenleg a minden­kori vízálláson kívül a Du­nának ez a szakasza határoz­za meg légióképpen a szál- lítóhajók nagyságáit, és a szállítható áruk mennyisé­gét. Eddig évenként 11 millió tonna súlyú árut szállíthat­tak az 1800—2400 tonna ra­kománnyal haladó uszály­konvojok. A zsiliprendszer elkészülésével állandósul a vízsizint, s nem kell m.?vi olykor 30—40 napot is a meg­felelő vízállásra várni a ha­jóknak, mint régen. Egyen­ként 6—7 ezer tonna árut szállító uszályvonatokat irthatnak össze, amelynek a korábbi 120 óra helyett .90 óra alatt hajóznak át a Vas­kapun. Ezzel az évenkénti szállítási tedjesítmény elér­heti a korábbi négyszeresét, vagyis a 44 millió tonnát is. Gyertyános Zoltán dik a kérdés s célzok is rá. A lelkek pásztora válasz he­lvett eev csekket tesr elém — Ez a havi állami seeélv. önmagában sok Ha ebből kellene megélnie biztosítani az étkezést, ruházkodást, an- ró-cseorő kiadásokat nem futná — És a stóla varvis a misézés. temetés, keresztelés utón? Várta a kérdést, elkészült rá — Havonta százötven fo­rint. — A párbér? — Az idén, kérem, változó, de tavalv ebből ötezer forin­tom volt. így akkor kevés híján ezer forint a havi tővedelme a plébánosnak. Ez sem narv összeg, de arra már elegendő, how fenntartsa masát — Látiá itt ez a zeneszek- rénv ezután is m«n fizetem a részletet w OTP-nék Az is több mint 200 forint ha­vonta Valóban kiadás ezer forint­ból nem is könnvű fizetni, Csak'hosv erről rom a vita a faluban S a közvélemény nem egyértelmű Csodálkoz­ni nem lehet hiszen a tv és a zeneszekrénv nem igen kö­veti eevmást a kornyékbe!i oarasztházakban. a rádió més az általános. Kicsi a község, és ígv kéthavonta eevszer ha rákerül kire-kire a sor aa ebédfőzésben. Van hívő, aki mée nem főzött. Eevik azért mert elfoglalt, a másik mee azért mert elzárkózott. Ez1 is tudia a nlébános nem is akadt el rajta. Azt mondja önkéntes de nem az Ha egészen a* lenne, most nem íródnak é sorok, a parókiá­ba azonban nem tut. el min­den hír. K Gv-nével beszélgetek. Két gyereket nevel, férje a bányában dől sozik. s amikor szóhahorom a témát kicsit vonakodik. Hirtelen nem tu­dom mitől tart. Áttól-e, hogy erről az úisógíróval - beszél, vagv mástól Meg ín kérde­zem — A tériemtől. Ö nem tud róla. Nasvon összeszidna, ki­kapnék tőle ha tadná. tiosv én is főzök. — Akkor miért'’ — Kicsit nvueta.lanul néz. maga köré de aztán csak kimondta. — Tudia. va.nnai'- itt olvan nagy katolikusok. És ha nem csinálnám megszólnának ér­te Hát ezéirt. IIven heszélretés másokkal is elhangzik, de mindenki arra kér, how a nevét ne ie­«vezzem föl. És sok család­ban van viszálvkodás ezért. Gyakori a párbeszéd a férlek és a feleségek között s ez nem hallik el a parókiáig. Tud róla a nárttitkár is. őt is megkérdeztem erről. — Visszás ez kérem. én tudom Érmen ma akartam szólni a nlébánosnak Ma akartam Minderről nem tud a plé­bános úr s ezért eev kicsit idegenszeninek érzi a látoga­tást Csöndesen beszélgettünk. olvkor az esperes is közbe­szól. de látom hoev a fia­talember száia remeg ew ki­csit Uev tűnik. mégiscsak érti miről is van szó tulai- donkénnen — Nézze iobb lenne más Nem is lehet rnnvl háznak a főztiét megszokni Az egvík étel naevon fűszere* sok a hús a tésztaféle Dohát én nem mondhatom, mit hoz­zanak. Búcsúzom. Az esperes ki~ kísér a kenuig Keresi a sza­vakat. Kár hogy nem élhet­tük mez e~vmást me-1 w a sorkosztossáe nem is olyan nagy ügy. Nem az de vísz- sza tetsző. És beszélnek róla Gulyás Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom