Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)

1965-06-30 / 152. szám

í965. június 30. szerda NÖGR AD á palotást „borsógyár Gondosabb sxedés — több export Virágos rét vagy repce­föld? Egyik sem: a palotási Május 1 Termelőszövetkezet borsóültetvénye az, ami mel­lett elhaladunk. A tévedést az okozza, hogy az idén soha nem látott mennyiségű repce kelt ki a borsó között és a sárga virágtenger teljesen el­takarja a szerteágazó zöld in­dákat és a gömbölyű szemek­kel teli hüvelyeket­De a borsóban nemcsak sárga virágokat látunk, ha­nem tarkán libegő szoknyák­ban, könnyű blúzokban vagy háromszáz leányt és asszonyt is, akik gyors kézzel kapkod­ják le a szárakról a csöveket, hogy az előttük lévő kosarak­ba hullassák. Szorgalmasan dolgozik mindenki, még be­szélgetni sem igen érnek rá, sürget a hétágra sütő nap és a jó kereset reménye: a leg­fürgébbek száz-százhúsz kiló borsót is megszednek egy nap alatt és ez csaknem száz fo­rintot jelent számukra. Vagy nem Is olyan könnyű és jó kereset ez? Kérdezőskö- désünkre az asszonyok csak vonakodva mondják meg az őszinte véleményüket: az egy mázsa borsó megszedése haj­nali négytől este nyolcig tart, amiért a termelőszövetkezeti tag nyolcvan, a kívülálló het­ven forint napi keresethez jut. Ez bizony tizenhat őrás megfeszített munka. Igaz, bői négyszázra a MÉK-kel. hogy tíz nap alatt nyolcszáz százra a konzerviparral. kö­forint elég szép pénz. A va­sárnapi szedésért pedig ven százalékkal több kapnak. Az éremnek másik oldala is van, a mérést végző ter­melőszövetkezeti tag elmond­ja, hogy — különösen a gye­rekeket hiába figyelmeztetik: lapos csöveket ne rakjanak a kosárba. A MÉK az átvétel­nél a nem csupa tömött csö­vű árut leminősíti, ami je­lentősen csökkenti a bevételt. Ezért újabban bevezették, hogy a zsákokba cédulát tesz­nek, így mindről tudják, hogy ki szedte, s a bérek kifizetése majd eszerint történik. Saj­nos a hanyag szedés miatt, kevés az export-minőségű áru, pedig bármilyen meny- nyiségben átvenné tőlünk a külföld. A földeken szerzett tapasz­talatok után a termelőszövet­kezet elnökét, Juhász Istvánt keressük fel és tőle érdeklő­dünk: mennyi borsóra lehet számítani az idén, van-e elég szedő? — Mi vagyunk a legtöbb borsót termelő szövetkezet a megyében — jelenti ki Ju­hász elvtárs —, vagy talán az egész országban is. ötszáz hol­töttünk szerződést Bevételi öt- tervünk kétmillió hétszázezer bért forint, s előreláthatóan ez meg is lesz. Egy holdról húsz má2sa jön le, úgy tudom, ez igen magas hozam az orszá­gos átlaghoz viszonyítva is. E2en felül huszonnyolc-har­minc vagon takarmányra is számítunk a megmaradt szár­ból. — Milyen fajtákat termel­nek? — Különböző érésű Ex­presszi, Petitet, Oszvaldot és Rajnai törpe fajtát. Tegnap ment le az Expressz, ebből hat és fél vagonnal adtunk át a MEK-nek. — ügy hallottuk, hogy nem tudják mindet idejében le­szedni. — Valóban a harminc hold­ból öt megmaradt. Ezt szárít­va fogjuk értékesíteni. — Mi volt az oka ennek? — A hűvös és esős időjárás miatt az Expressz nem ért be, amint szokott június 4-ére, csak 12-ére. Ugyanerre az idő­re esett a cukorrépa és a ku­korica — összesen kétezer hold terület — kapálása. A tagság természetesen ezt a munkát helyezte előtérbe, ezért nehéz volt borsószedő­ket kapni. De azért megoldót* A díjbeszedés új módszereit tanulmányozzák a szakemberek Nem nagy jelentőségű ügy, vagy elektromos főzőlapon apró bosszúság csupán, mégis végzi el a háztartással kap­csolatos teendőit, nem gondol­va arra, hogy az jelentős összegű többletet eredmé­nyez. Év végén azután az elszámoláskor esetleg ki sem tudja fizetni a megnövekedett fogyasztás árát. Mindezek ellenére azt kell mondanom, hogy ez a rendszer kényel­mesebb és korszerűbb az ed­diginél. A díjbeszedő-szol­gálat elmaradása már magá­ban jelentős megtakarítást eredményez az államnak, nem is Szólva a kényelemről, amit ez az új mód jelent. Értesüléseink szerint egy-két éven belül Magyarország egyes városaiban is bevezetik elég gyakran hallja az ember — nem voltam otthon, amikor a villanyszámlát hozták. El kell mennem befizetni. Hogyan lehetne ezen vál­toztatni, segíteni, hogy ne kelljen az embereknek mun­kaidő után a közszolgáltatá­sok díjbefizetésével bajlód- niok? Azt gondoltuk .talán megoldaná a nehézségeket, ha a díjbeszedők délutáni műszakban dolgoznának. A válasz azonban, amelyet az EMÁSZ kerületi igazgatója adott, meggyőzött arról, hogy ez a munkaidőváltozta­tás nem jelentene százszáza­lékos megoldást. kérdés, amelyet szóvá tesz — bár valóban elég gyakran elhangzik — a számok tükré­ben mégis kiseísb jelentősé­gű, mint aho©r első pillan­tásra látszik. Mindössze 150—200 ilyen eset adódik elő havonta, ezeknek is jó része „törzsvendég”. Ha a díjbeszedők délutáni műszak­ban dolgoznának, úgy véljük nem oldaná meg ezt a kér­dést, Sokan dolgoznak ugyan­is délután, és azt sem lehet kiszámítani, hogy a délelőtt dolgozók mit csinálnak sza­bad idejükben, Otthon tar­tózkodnak-e, vagy más he­lyen keresnek szórakozást, Különösen a nyári időszakra érvényes ez a megállapítás. Természetesen, ez a kérdés nem annyira általános, mint azt sokan gondolják, s nem jelenti azt, hogy nem foglal­kozunk megoldásával. Nem­csak nálunk, Salgótarjánban, de országosan is vizsgálják a szakemberek annak a lehe­tőségét, hogy az áramszol­gáltatás díjbeszedésével mi­nél kevésbé terheljük a kö­zönséget. Kelet-Németországban egyes városokban bevezették már, hogy a fogyasztók elő­ző évi átlagának megfele­lően havonta egy bizonyos összeget fizetnek te és a villanyórát évenként egyszer olvassák le. Ekkor az adódó különbözeteket (plusz-mf- nusZl kiegyenlítik. Ez a rendszer nagyon kedvezőnek tűnik, de ennek is megvan­nak a nehézségei. Előfordul ugyanis, hogy télen, ha va­lakinek nincsen megfelelő mennyiségű tűzifája, bekan- «*ol egy villamosmelegitőt, dat vetettünk be borsóval, eb- tűk ezt a gondot is. ______ — A szállítással nincs prob­léma? — Nincs, a szállítást mi vé­gezzük. Hanem a minősítés körül mindig van égy kis vi­tánk a MÉK embereivel. Amit eddig leadtunk borsót, annak legnagyobb részét má­sodosztályúként Vétték át. Mi tagadás, a borsót mi is megnéztük, bizony sok lapos cső kervir közöttük s el kell ismerni, hogy az exportra nem való. Pedig, ha válogat­va szednék, hárofnszézötven forintot is kapna mázsájáért a termelőszövetkezet. Mielőtt elköszönnénk, még egy utolsó kérdést intézünk az elnökhöz: — Miért olyan gazos most a borsó? — Ebben is az időjárás a hibás. Örültünk, hogy egy­szer meg tudtuk kapálni a sok más munka mellett. A dud- váknak meg kedvezett a sok eső, megkívánta volna a má­sodszori kapálást. Ezért látszik fiát sárgavirá­gú repcetáblának a borsóve- Vetés... Szerencsére nem so­kat ártott a repce a borsónak, mert július közepéig — amíg 82 öS2és fajták beéfése és le­szedése befejeződik — a jelek szerint most is ad annyit, mint az előző, kevésbé esős években. K. E. majd kísérletképpen ezt a — Tízezerhétszáz fogyasz- szisztémát. Lehet, hogy ép­tója van Salgótarjánnak. A pen Salgótarján lesz az első, ahol postán fizetik majd az emberek csekkre a díjakat. A tervekben szó esett róla, M. T Hazajárja okét a falu A NYÁRI BETAKARÍTÁS gépesítettségének foka ma már a szövetkezeti gazdasá­gokban is eléri a 80—95 szá­zalékot. Az aratás, hordás, cséplés időszaka a gépesítés és a nagyüzemi munkaszerve­zés jóvoltából megrövidült. Ezért tudnak gyors és haté­kony segítséget adni a szö­vetkezeteknek e nehéz hetek­ben a motorhoz, szereléshez, autó, traktor vezetéséhez ér­tő technikusok, faluból vá­rosba települt ipari munká­sok. Segítségükre különösen szükség van az idén. Sok he­lyen esőtől felázott, a mélye­désekben vízzel elöntött ga­bonaföldekre kell majd a gé­peknek kivonulni. Vihar nyomta rozs- és búzatáblák várják a kombájnokat. S bi­zony fel kell készülni az ara­tóknak a sűrű, naponta is­métlődő zivatarokra. A traktorhoz, géphez értő emberek hiánya miatt na­gyon sok szövetkezetben nem. tudják a mostani munkacsú­csok idején a két műszakot alkalmazni. A két műszakra, vagy más, a helyi körülmé­nyek megszabta módon való Jobb gépkihaszriálásra annál is inkább szükség van, mert a gabona aratása, szállítása, szárítása mellett a nyári szántást, a takarmánynövé­nyek kaszálását, és még sok más munkát is el kell vé­gezni. S ha a Szövetkezetben dolgozó traktoros mellé oda­áll a városból érkező segít­ség, éjszakéi műszakra, gyor­sabban halad a munka. A földművelésügyi minisztérium már intézkedett. hogy az eddig le nem szállított új gépeket gyorsan megkapják a termelőszövetkezetek. Az új gépekhez ugyancsak emberek kellenek. SZÜKSÉG VAN a városiak segítségére azért is, mert a viharos, csapadékos időjárás miatt sokkal több kézikaszára lesz az idén szükség. A ka­szát bíró férfiak száma pe­dig a tsz-tagok elöregedése következtében egyre keve­sebb. A segítség természete­sen önkéntes. Fiúk mennek apáikon könnyíteni. Iparban dolgozó férjek veszik ki a szabadságukat az aratás idő­szakában, hogy traktorra, kombájnra ülve, vagy kaszá­val a kezükben segítsenek feleségük szövetkezetében. Gépkocsit vezetni tudó vőle­gény is segíthet a szövetkezet­ben dolgozó menyasszonya munkaegységének növelésé­ben. Testvér segíthet testvér­nek. Ezer és ezer érzelmi szál köti össze munkásosztá­lyunk fiatalabb generációit a szövetkezetben dolgozó csa­ládokkal. Az a fontos, hogy ez a természetes kapcsolat ebben a rendkívüli helyzet­ben kiszélesedjen. Az aratás, betakarítás az egész társadalom ügye, hiszen a jövőévi kenyerünkről van szó. A társadalom segítségé­re számít a falu. Az Ipari üzemek vezetőinek belátására, hogy a szükséges időben megkaphassák az , aratást vállaló munkások a rendes évi szabadságukat. Vagy, ha a helyzet úgy kívánja, pó­tolják ezt az időt néhány hét fizetés nélküli szabadságidő­vel. Segítsenek az üzemi, in­tézményi KISZ-szervezetek is, ahol tudnak. A technikában járatos, szeszélyes természeti erőktől meg nem rettenő fiatalokat is várja ezekben a hetekben a falu. Belátásukra, felelősségérzetükre apellál­nak azok, akik a kenyeret adják asztalukra. ÉLETE SORÁN sokmindent megpróbálhat az ember: le­hetnek sikerei, élhet külön­bözőképpen, de a világgal történő ismerkedés első élmé­nyein túl visszatér arra az útra, mely természete s te- tfcheteége, tudása szerint ne­ki a legmegfelelőbb. A szo­cializmusért való felelősség- érzet, a becsületes segíteni- akarás mellett ez vitt ki, évekkel ezelőtt sok férfit hi­vatalokból és más munkahe­lyekről a falvakba, az újsze­rű gondok közepébe. Falvak­ba, ahol hamar megszokottak lesznek a szemnek az arcok, ismerősök a sorsok, a házak, a táj. Sokan ezek közül vég­legesen ott maradnak a falu­ban. Ez a lehetőség a techni­kai képzettségű, a szövetke­zeti műhelyekben és a mező- gazdaságban boldogulni tudó városi emberek számára ma is fennáll. Próbálják meg, a aki megkedveli a természet közelségét, a mezőgazdasági munkát, azt örömmel segíti elhelyezkedésében a fiatal emberi munkaerőben megfo­gyatkozott falu. Nádasdi Péter A vulkán-embrió új jelleget nyer Beszélgetés a természetvédelmi bizottság vezetőjével A Boszorkánykőn kivesztek a kövirózsák. Szeretnék pó­tolni őket. Nógrád egyik köz­ségében, Erdőtarcsán körül­belül 240 fajta eg2óta tenyé­szik. Ki védi őket a termé­szet, s az ember támadásai vagy gondatlansága ellen? Ki védelmezi a 30 millió év­vel ezelőtt élt állatok lába nyomát, a romantikus várak környékét? Az emlber? 1962-ben Nógrád megyében is megalakították a termé­szetvédelmi bizottságot, hogy az ember immár „hivatalo­san” is segíthessen, védelmez­hessen ,ahol kell, ahol szük­ség van erre. A bizottság most 110 tagot számlál, őket igazolványokkal is ellátták. De egyre nő azoknak a szá­ma is, akik igazolvány nélkül segítik a természet védelmét. Hogyan dolgoznak, mit vé­delmeznek Nógrádban a ter­mészetvédők? Mit tettek ed­dig, és mik szerepelnek ter­veikben? Dr. Ruzslk Mihály, a bi­zottság vezetője tájékoztat: — Nógrádban jelenleg mindössze 11 törzskönyvezett, illetve védettként nyilvántar­tott természeti objektum van. Két védett terület: a körülbelül 87 holdnyi ipoly- tarnócl őslényállattani és őskövületi lelőhelyek terüle­te, illétve a Salgó vár kör­nyéki mintegy 225 holdnyi erdőség. Továbbá két forrás, három emlékfa (a mohorai /> salgótarjáni városi ta­G7D nács múlt nyár dere­kán tartott ülésének jegyző­könyvében megörökítették Szilágyi Endrénének, a műve­lődési állandó bizottság elnö­kének felszólalását. Félreért­hetetlen választ kért a tanács embereitől: lehet-e tanítani a Bartók Béla úti iskolában? A tanácsülésen ném mindenki értette a kérdést, csupán a vb vezetői, a jelenlévő műsza­kiak és az állandó bizottság tagjai. Csend lett, a tekinte­tek Szilágyinéra szegeződtek. Meghökkent a nem várt ér­deklődéstől. Amikor látta az állandó bizottság tagjainak arcáról felé sugárzó biztatást, visszanyerté egyensúlyát. — igen, választ kérek, még hozzá a legrövidebb időn be­lül .. Ennek közel egy éve és mi­kor az egyik délelőtt időt ra­bolva a Vizsgára készülésből, visszapörgette a napokat, élő­vé lettek az emlékek. — Az élet nem olyan egy­szerű, bírókra kell vele kel­ni. Amikor az elvénhedt iskola öreg fala megroggyant, és az emeletről ki kellett költöztet­ni a gyerekeket, akkor ez csak nekik volt fájdalmas. A tanácsülésen kellett követelni az azonnali vizsgálatot, A ta­nácsülésen nem kapott vá­laszt, sőt voltak, akik túlzó­nak bélyegezték. De vissza- foráulhatott-e? Később a ta­nácstagok egy része mégis c 4z öreg is k o la f ala Szilágyiné igazsága mellé sze­gődött. Bizottságot alakítot­tak, amely megállapította: az iskola életveszélyes, a tanítást be kell szüntetni, — Tanév közepén kiüríte fii az Iskolát? Mit mondjunk a sztílőknék? Ezt nem tehet­tük. Inkább vállaltunk min­den nehézségét. Az emelet­ről is a földszintre vittük a gyerekeket. Zsúfolva, de taní­tottunk. .. Mint akinek erről nincs It több mindanivatója, elhallgat. Arról beszél, hogy a napok­ban kérték, menjen fél a ta­nács titkárságára. Elé tettek egy tervet, az óvoda tervét, amelyet a templom mögötti részen építenek. Véleményét kérték: felül tegyen-e a sze­mélyzeti lakás, vagy föld­szinten. A Rokkant-telepi üz­letház építésekor is kértek tő­le hasonló véleményt, akkor gyorsan elszaladt néhány is­merőséhez, beszélgetett velük jó szolgálatot tesz a környék lakóinak. — Olyan jó érzés az em­ber elképzelését megvalósul­va látni. — Eddig minden elképzelé­se sikerült? Csend van a szobában. Nyugtalan tekintettel a ciga­rettát keresi. A füst megnyug­tatja. — A sikertelenség Örök kí­sérője az embernek. A körze­temében régi panasz, miért nincs higanygőz-világítás. Na­ponta. szememre vetik. Ami­kor a tanácson szóvá teszem, kérik, mondjam meg. meny­nyire Volna szükség. Egyenlő­re nincs rá pénz. Aztán megint az iskolák rét, az ö igazi világáról beszél. A régi iskolák helyén épülnek a? új isliöták. De tanítani eddig is kelt, amíg az új elkészül. A múltkor összehívta az állandó bizottságot és egy egész dél zottságon kívül a tanács, a tanítók is, hiszen 500 gyerek­ről van szó. — Mert lesz Ott iskola olyan szép, amilyenről álmod­tunk. De addig is... Már csati maréknyi az udvaruk. Egyre többet élcsípnek az építkezés­hez. Szilágyiné annak a kerület­nek a tanácstagja, ahonnan a legtöbb gyérek jár az Iskola úti iskolába. Naponta a kér­dés: itt a szeptember, mi lesz? — A bizottsági ülésen már megegyeztünk. Az iskola épít­kezési oldalára eső részét le­záratjuk. A keleti oldalára eső részen nyittatunk bejára­tot. A szülök bízhatnak: a pe­dagógusok vigyáznak a gye­rekekre. — Na és a Bartók Béla üli iskolával mi történt? Ismét egy cigaretta, az ar­con gondkísérö barázdák. — Tanítottunk és remeg­tünk a meg-meg ránduló me­nyeseitől. Az emeletre egy Széket sem tettünk. Es hada­koztunk. Az igazgató küldte á után az Iskola Úti öreg Alma beadványokat, én az Allan- és az üzletház építésekor is Mater sorsáról tanácskoztak, dó bizottsági határosatokat. kérte, építsenek, az Üzlethát alá orvosi rendelőt. Tanács­ülésen ismertették javaslatát. Az egyik mellette Ütő azt mondta: „kinek az ötlete lehet ez az őrültség’’. „Az én ötle­tem. .Az Illető zavarba jött, mentegette magát, aztán magyarázkodott. Az orvosi rendelőt megépítették, nagyon Környéke, mint a tavaszba Végül behívtak a vb-re. A ta- forduió rét, új házaktól pom- náesetnök kezet fogott vetem, pázik. Már csak a helye van — Gratulálok, elvtársnő, meg a volt Katolikus Körnek ~ A következő napokban is, ahová ae új iskola alapja- értesítettek... Megkaptuk a ti ássák. Es ha az építés zűr- Pénzt az építkezésre ;avarában valamelyik gyerek­nek baja esik...? Keresik a megoldást. Most már rajtuk, az állandó bi­á telefon szólítja. Moso- lyogva leteszi a kagylót — Megérkeztek az építők,,. Bobál Gyula Mikszáth vadgesztenye, a csesztvei Madách-féle krí­mi hársfa és a romhányl Rákóczi-féle török mogyoró- fa), valamint néhány más faóriás és facsoport Buják és Herenosény vidékén. Mindenekelőtt természete­sen nyilvántartásba, számba kell venni értékeinket, do­kumentálni kell őket. Ezt főleg a színes diafilm segít­ségével oldják meg a termé­szetvédők. — Most már meglehetősén gazdag Szemléltető diaanyag­gal rendelkezünk, nemcsak megyei, hanem más hazai anyaggal is, amely fontos szerepet kap a tájékoztatás­ban. Például birtokunkban van a hazai madár-rezervá­tumok teljes anyaga — foly­tatja dr. Ruzsik Mihály. — A nógrádi anyagot tagjaink többnyire saját költségükön állították elő, de ismeretter­jesztő előadásainkra minden további nélkül rendelkezés­re bocsátják. Nemcsak Sal­gótarjánban, hanem számon községben tartottunk előadást a természetvédelemről élénk érdeklődés mellett. A Nógrád megyei Termé­szetbarát Szövetséggel karölt­ve a bizottság idén Társadal­mi Erdei Szolgálatot (szerve­zett a védett objektumok és erdők Védelmére. Kidolgozta dr. Bártkók Lajos kandidátus segítségével azt a tanulmányt is. amely az ipolytarnóei ős­lelőhely fejlesztési lenének alapja, a megyei idegenfor­galmi hivatal ennek alapján megrendelhette a részletes tahulmánytervet, amely annál inkább fontos, mert i98“-beri ismét, hazánkban tartják meg a nemzetközi paleontológus- kongresszust, * annak egyik fő témája éppen az ipöíylar- nöet anyag lesz. A további tervekről ezt mondja: — Terveink között szerepe! egyes nógrádi parkok, neve­zetesen az erdőtarcsai arbo­rétum védetté nyilvánításá­nak elősegítése, néhány érté­kes tfaóriás törzskönyvezte­tése, valamint a Baglyaskö- vár sziklájának, mint vulkán­embriónak természeti ritka­sággá való nyilvánítás^. (tóth)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom