Nógrád. 1965. június (21. évfolyam. 127-152. szám)
1965-06-02 / 128. szám
1905. jŰnfuB £ Szépia. »flflHAB 5 Megjegyzések a normakarbantartásról Munkásokkal, műszakiakkal Józsika megint utazik... Ünnepi Könyvhét, 19651 Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom, 1936-1945. Ötödik kiadása ez a most «neeielent könw Kállai Gyula eredetileg 1947-ben naovi- láeot látott érdekes és fontos tanulmányának. Amikor az 1947-ben úttörő ielentősé- eű. számos addie ismeretlen dokumentumra alaoozott tanulmány megszületett, többek között az volt a célia hoev megmutassa: a magvar kommunisták már a háború alatt és előtt is a nemzeti függetlenségért és a haladó szellemű nemzeti egységfrontért vívott küzdelem élvonalában álltak. S emellett megcáfolta azt a noleári nártak több vezetőié (és a iobboldali szociáldemokrata korifeusoki áltál terjesztett hamis legendát is. miszerint Horthy Miklós a nén nélkül is kivezethette volna az országot a háborúból Ugvanakkor azonban. ahogy a szerző előszavában meeieevzi. a tanulmány úirameeielentetését nemcsak az indokolia. hoev a felszabadulás óta felnövekedett eev úi nemzedék, amelynek már nincsenek közvetlen tapasztalatai a fasizmusról a világháborúról, s népünknek a kommunisták vezette antifasiszta küzdelméről hanem hogy akadtak elvan történészek is akik az 1947 óta előkerült úiabb dokumentumokat helytelenül értékelve kételkedtek a magvar kommunisták háború alatti stra tépi á iának és taktikáiénak helyességében. A Horthv-féle kiugrási kísérleteket oedig elszakították a függetlenségi mozgalomtól a kor valóságát, nem lénveges és dialektikus összefüggéseiben vizsgálták. Szüksége merült fel hát nyilvánvaló igazságok érvelő megismétlésének isA most meríelen-t könw nemcsak lesúiabb. de bőví- tett kiadás* h> a tanulmánynak. A szerző figyelembe vette az úi dokumentumokat, é* a maevar történettudomány legúiabh DOzitív eredményeit. A Március Front keletkezése a Szociáldemokrata Párt tevékenységének és szeretjének megítélése és több máa orobléma árnyaltabban, gazdagabban lelenik és fogalmazódik mee az olvasókhoz kerülő mostani kiadásban Fontos, ma sem elfelejtendő merállamtás. amit a szerző meggyőző érveléssel és tényekkel, adatokkal bizonyít. bogy a Horthv-rendszer m fasizmus ewik saiáto* vál- f-ia volt. A tanulmány fonta* m» sem clfeleitendő megállanftása — és több mint megállapítás —: a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a fasizmus elleni leesülvosabb harcok ideién kötötték egyezményüket amelv megalapozta a munkásosztály egységét marxis- ta-lenimsta nártiának létrejöttét. És fontos, ma sem elfelejtendő az. amit Kállai Gvula a me-var népfront tegnapjáról mond hiszen a magyar népfront-hagyományok alanos ismerete nélkül nem lehetett volns ffiery- bad-fni a népfronttal kapcsolatos dogmatikus és revizionista torzításoktól. S nemzeti múltunk, hagyományaink valóban tudományos értékeléséhez. is nagy segítséget adnak a tanulmány konkrét történelmi-társadalmi kérdé- SPv vizsgálata alaoián élért — eszmei következtetései. Kállai Gvula nemcsak krónikása és értékelőié az 1936—1934-ös magyar függetlenségi mozgalomnak, hanem aktív harcosa is volt annak. S e harc dokumentumai azok » kisebb cikkek, ámeneket a szerző tanulmányával eev kötetben most szintén az olvasó elé tár RÉGI MULASZTÁST keli pótolni a munkanormák mostani karbantartásával. Mégpedig azért, mert az utóbbi években, számtalan figyelmeztetés, jelzés, utasítás ellenére sem fordítottak kellő gondot gyáraink vezetői azokra a fejlődést biztosító változásokra. melyeket a normáknak is tükrözni kellett volna. Ennek következtében kevés erőfeszítést tettek a belső tartalékok feltárására is. Ezen a helyzeten kíván változtatni az ezzel kapcsolatos kormányrendelet és a végre- haitáshoz-kiadott SZOT-tit- kársági határozat. Az útmutatások óva intenek a mechanikus vé<»rehaitástó1 a látszateredményekre való törekvéstől, amelyek zavarhatják ennek a munkának helyességét, esetleg a munkások hangulatát. Éppen ezért jó hangsúlyozni: a munkanormák meghatározását több egymással összefüggő, műszaki, szervezési, ügyviteli intézkedésnek kell megelőznie, hogy emelkedjék a munka termelékenysége. csökkenjen a termékek költsége, növekedjék a minőség. A norma-karban tari asíai kapcsolatos intézkedési tervekből kiderült, hogy vállalataink vezetői a felülvizsgá'at- nál ügyeltek a munka folyamatosságára, és legtöbb helyen ott kezdték el, hol a legnagyobb lazaságot tapasztalták. Mindezt persze a munkásokkal együtt, velük meg- tanácskozva. Ennek a helyes módszernek életképességét Indokolja még az is, nogy ott is változtatni kell a normákon, ahol a teljesítménye intake! korábban nem állapították meg reálisan. MIVEL EZ A MUNKA folyamatban van, ezért csak kezdeti, de már biztató eredményekről beszélhetünk- Növekedett a teljesítménybérben dolgozók száma. A Zagyva- pálíaivi Bányagépgyárban öt, a Nógrádi Szénbányászati Trösztnél négy, a SíküvegA századforduló nagy francia szobrászának. Rodinnak híres alkotása a Gondolkodó jutott eszembe, amikor először találkoztam Hakkel Bélával. Bármennyire furcsán is hangzik ez. Egy szétszedett traktor mellett állt. A szerelőket figyelte, akik a gép bonyolult szerkezetével viaskodtak. Hakkel figyelmét egyetlen mozdulat sem kerülte el. Tűnődött.. S mikor többszöri próbálkozás után sem sikerült a szerelőknek megbirkózni a motorral, ez az ember néhány fogással segített j Hakkel Bála a Szécsényi Gépállomás csoportvezetője. A természet bőséggel mérte neki az emberi test alkotóanyagát. De az a lassú járású ember akkor sem maradt az utolsók között, amikor a nyugalmat osztogatták. De kevesen bírnak vele manapság. Szinte semmi sem hozza ki a sodrából. Körüljárjuk a műhelyt A birodalmát. A hangján érezni, hogy milyen szeretettél beszél a munkatársairól és a gépekről. Néhány kérdésről egész aprólékosan magyaráz. A beszélgetésünk egy kicsit csapongó, ö az embereiről, a gépekről az üzemi gondokról beszél szívesen, engem viszont mindenekelőtt ő érdekel. Az első óra elteltével úgy érzem nehéz közelférgyárban több mint két százalékkal. A bővülés olyan munkaköröket érintett, amelyek korábban úgynevezett kiszolgáló munkahelyek voltak, és csak az utóbbi időben kerültek a vezetés érdeklődésének középpontjába. De megnőtt a műszakilag megalapozott normák száma, különösen az Acélárugyárban és a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Eddig a munkanormák 13 százalékát változtatták meg megyénk üzemeiben, váülala- tainál. Amennyiben az ütemtervben foglaltakat végrehajtják, akkor június végére az előírt munkák 22 százalékát már az új normák alapján végzik. Ennek megvan minden előfeltétele. Többé-kevés- bé rendelkezésre állnak az intézkedésekhez szükséges munkanap fényképezések, valamelyest javult a műszaki előkészítés, több kielégítő munka- és üzemszervezési intézkedés született Ez azonban nem kevés. Több jel arra mutat, hogy ezt a fontos feladatot több- helyütt munkaügyi problémának tekintik, holott elsősorban műszaki feladat. Emiatt az illetékesek kevés segít,séget adnak az új gyártmányok bevezetéséhez szükséges új normák kialakításához, nem hasznosítják más üzemek tapasztalatait, előfordul, hogy egyik-másik helyen tervszerűtlen ez a munka, nem ki- clégítőek a személyi teltételek, s ennek következtében lassú ütemben csökkennek a műszakiaktól függő vanrtesájt- idők, Például az Acélárugyárban sok értékes idő vész el amiatt, hogy rendezetlen az anyagellátás, sok a szakadás, a váratlan meghibásodás. A Nógrádi Szénbányásza t~5 Trösztnél, a ki- és beszállási Idővel! telik el a munkaidő egy része. Nehezíti az előrehaladást még az is, hogy ke- v#« * visszatérő ellenőrré* a több műszakos gyárak egy részénél általiéban csak a? első műszak munkáját vizsgálják, de van olyan hely, ahol kőam hozza. Egy váratlan kérdés azonban segít. — Miért jár ebben a ruhában? — célzok az olajtól, zsírtól kemény munkaruhájára. Egy kicsit összehúzza a szemét . —•Ünneplőbe n«m lehet a műhelyben járkálná — tagolja a szavakat. — Nem szeretek az irodában kuksolni. Akkor érzem jól magan, ha valahol segíteni lehet, ha hozzányúlhatok a gépekhez. Azt meg csak ilyen ruhában lehet. Lassan, lassan belelendül a beszélgetésbe, mint az a kerék, amit egyre nagyobb erővel hajt a motor. S bár magáról beszél minden mondatában így, vagy úgy benne szerepel a gép és a munka. — Az apám gépészkovács volt. A nagyapám is. A dédapám meg valahonnan a Szudéta vidékről vándorolt erre a vidékre. Az is kovács volt... Hakkel Béla technika-imádata könnyen magyarázatot nyerhet ezekkel a tényekkel. Hiszen vasas családban élt, megszerette a szakmát. Az életkörülmény azonban még nem minden. Ennek a negyvenkét éves embernek minden idegszálában, minden sejtjében benne feszül az ősöktől örökölt készség. Azt mondják erről az emberről. hogy nincs az a műszaki feladat, amit meg ne hiányos az előkészítő munka és végtelenül hézagos a munkások tájékoztatása. Mivel a normákat csak a szakszervezeti bizottságok egyetértésével változtathatják meg — ez alapvetően meg is szabja a feladatúkat. A szakszervezeti bizottságok tagjai, testületileg gyakorolják jogaikat, egyeztetik a termelési munkavédelmi és újítási bizottságok ezirányú tevékenységét. Ennek alapján teremtik meg az összhangot a gazdaságvezetőkkel. AZ ÖSSZHANG természetesen vita és véleménycsere után alakul ki. Amennyiben egyikük sem tud megegyezni, kötelesek felettes szervük állásfoglalását kérni. A felesleges vitát is meg lehet előzni. Erre ad ió példát a ZIM Salgótarjáni Gyáregysége. Külön társadalmi bizottságot hoztak létre, ;nely- lyel az volt a cél, hogy a helytelen intézkedéseket kiküszöböljék. A bizottságok a norma felülvizsgálat befejezéséig rendszeresen tájékoztatják munkatársaikat, összegyűjtik észrevételeiket, az egész munkát sokoldalúan, társadalmilag ellenőrzik, segítik. Ez szükséges ahhoz, hogy üzemeinkben elérjük a kitűzött célt: növekedjék a termelékenység, szilárduljon a technológiai fegyelem, emol- kedjék a munka szervezettsége. Ennél a munkánál, a nyugodt légkör biztosítása megköveteli a vállalati, üzemi vezetőktől, hogy felvilágosító munkájukat a párt- és a szakszervezettel együtt végezzék. Őszintén tárják fel, mondják efl az érdekelt munkások előtt mit, miért és hogyan akarnak tenni, ml tette az Intézkedést szükségessé. Ha ezt teszik, akkor a dolgozók megértik, s a kívánt eredmény nem marad eh Murányi László az oZMT Közgazdasági Munkabizottságának vezetője oldana. Mikor említem, elhárítja. — Ritka az nyess ember, — mondja ás legyint, — Én meg biztos nem tartozom ezek közé. Ezt valószínű csak azért mondják, mert sohasem tudtam meghátrálni egyógy fogas kérdés elől. Néha napokig töprengek, hogyan is lehetné megoldani valamit. Egyébként ez az alapja a munkának* mert mi lenne akkor, ha könnyen lemondanánk egy-egy nehezebben megoldható feladatról. A téli gépjavítások idején akár háza is mehettünk volna, ha igen sok megkopott alkatrészt nem hoztunk volna használható állapotba. Megzavarják a beszélgetést. Az egyik traktorhoz hívják Hakkel*. Percek múlva már jön vissza. Törölgeti az olajat kezéről. — Na látja, nem megy ez másképpen, csak ilyen ruhában — jegyzi meg. Kérdezni akarom, de megelőz. — Mi a véleménye, miért kevés manapság az ilyen magamfajta kezű munkás? Nem az iparra gondolok, bár ott sem tolonganak a fiatalok, de itt a mezőgozdaság- bam. Ha nagyon szétnézek, attól félék. hogy sok fiatal már idő előtt nyugdíjba akar menni. Miért van az, hogy sok fiatal táskát vesz a kezébe. behúzódik valami sarokba és inkább napról napra csak körmöl? Szavaiból az érzelmei bontakoznék. Ha valaki mindennap utazik, megszokja az utasok tolongását, közben nyugodtan olvas, és kialakul egy bizonyos idő- érzéke is: pontosan akkor csukja be a könyvet, amikor a megállóhoz ér... Ugyanilyen kialakult szokóe az is, hogy reggel Kozdrdon öt-hat percet várakozik a busz. Ki egy cigarettát, ki egy féldecit szippant. A minap a tartózkodási idő alatt egy kisfiú lesétált, aztán felsétált a busz lépcsőién, megint le, megint fel... Tetszett neki. ötven éves forma néni szólt rá: — Gyere ide! Csak így, megszólítás nélkül, A kisfiú egy pillanatra megállt, aztán folytatta a sétát a lépcsőn. ■— Az anyád úristenit, gyere ide! — ripakodott rá a türelmét vesztett asszony. Erre felkaptuk néhányon a fejünket. Nem mindennapi jelenség egy más tájszólásban beszélő utas. Az elég jól öltözött, magabiztos asszony magyarázni próbálta felcsatlanását. —- Rettenetes rossz ez a gyerek... — Senki sem felelt. — Vlsszaviszem az apjának, kínlódjon vele tovább. Jön a nyári munka, kérem, a gyerek csak hátramozdít.. A kisfiú ekkor feljött a lépcsőn. Sovány, sápadt, ötéves forma fiúcska, kopott sötétkék ruháján vizes kefével halványították el a pissokfoltókat, elrugdalt orrú cipőjét pedig ki tudja mivel fényesítették ki.. Elálló fülein átsütött a reggeli nap. — Valahol láttam már ilyen gyereket — gondoltam, a következő percben akaratlanul ki mondtam: — Józsika, B. Józsika, agyé te vagy? — A kisfiú nem szólt, csak nézett rám nagy kék szemével, tekintete szomorú, volt, is a sokat pofomnak reflexével regzent meg pillája.. A — Családja van-e? — Igen. Egy fiú és kislány. — S a maga gyerekeiből im lesz? — A fiani tizenhárom éves, gépszerelőnek készül. Én is szeretném, ha az lenne. Ö is akarja. A kislányom egy évvel fiatalabb, már jól beszél németül. Igén jó a nyelvérzéke, Szeretném, ha nyelveket tanulna. Ekkor jöttém rá, hogy Hakkel Béla megdönthetetlen ül a valóé ág embere, Miért? Ez az ember — bár nem állítja magáról, hogy esalhatalan — csak akkor mond véleményt, amikor már biztos, hogy igaza van. A véleménye, elképzelése mindig valóságos talajon álL Típusában sem az az ember, aki légvárakról vesz mintát, a mindennapok elviseléséhez, terveihez, álmodozásához. Az élete mások keserveinek, vagy sikereinek tanulsága tanították meg erre az igazságra. És erre ő Is szeretne megtanítani másokat is, a fiatalokat. Azt írtam, hogy Hakkelról Rodln szobra jutott eszembe. Az a világhírű mű önmagáért beszél. Megtestesíti korának szellemét ügy vélem és vallóm, hogy Makkéi Béla Is. A mindennapokért küzdő, a holnapok megoldásáért, a nagyobb szépségek megteremtéséért töprengő, türelmetlenkedő ember típusát Pádár András füle... igen a füle juttatta eszembe, hogy ismerem ót, alig egy éve, de ismerem. Ezt a fület megjegyeztem magamnak, mert amikor először láttam, elképesztően mosdatlan volt. — Nem akar enni,.. — hallottam a nő hangját a busz zúgása közben — hiába veri agyba-fŐbe az ember, csak a zsíroskenyér kell neki, a leves nem... Ki győzi?... Tavaly nyáron egy tanyán találkoztam először Józsikával, ott lakott édesapjával és nevelőanyjával... Kétségbeesett gyermeksival'codásra érkeztem, a mostoha javában „nevelte” a gyereket. Éppen az anyját szidta. A férfi dolgozott is, nem is. Ha nem dolgozott, annyival volt jobb a családnak, hogy nem jutott italra, s így nem verte részegen övéit, nem üldözte a „más asszonytól való" gyereket, aki neki sajátja. Józsika meg-megrándult. amikor beszélgettünk vele. Pöttömnyi kora ellenére is kétségbeejtőn ismerte a testi fenyítés legválasztékosabb kifejezéseit. Megkérdeztem: ■— Mikor kaptál puszit apukától? A gyermek értetlenül nézeti rám. Jól hallotta, csak azért nem felelt rá, mert nem tudta, hogy mi az. A gyámügyi előadóval is meglátogattuk. Az asszony volt otthon. Az egész lakásban szeméi. A kisfiú ünneplő ruháját nem tudta megmutatni, mert „férje valahová eltette a szekrény kulcsát”, Hát igen, viszonylag ötletes, nyomban nem cáfolható hazugság.. Az ifjúságvédelmi bizottság, a körzeti rendőr, a vb-títkar meg a többiek valamennyien felkeresték őket. A változás cgy-egy hétig tartott, utána kezdődött elölről a verés, a koplaltatás. Az asszony szülés előtt állt magint... Kellett a pénz. A férfi munkát vállalt az építőiparban a téli szezonra. A fizetésből a család vem látott semmit, mert B. József még a munkaruháját is elítta. Pénz nélkül haza sem jött, Ecsegen aludt. Aztán, még amit Józsika a falubeliektől kapott, cipőt, ruhaneműt is pénzzé tette, s leengedte a torkán Hogy a „más gyereke* ne legyen ott nyűgnek, mielőtt a következő megszületett volna. Józsikát elvitték a nagymamához. Mindannyian fellélegeztünk, s úgy ereztük, szegény gyereknek jobb sora lese,.. Éppen ekkor kezdődött meg az állami gondozásba- vétel előkészítése. De a nagymamák nem tudnak olyan gonoszak lenni — véltük. A szerződés lejárt B. József munkaideje kitelt az építőiparban, de a régebbi sertés- gondozáshoz már nem füllöti a foga. Elköltöztek Zsunyba. Megkönnyebbült sóhajt engedtünk utánuk: Kínlódjon velük más... Am ma reggel Józsika visszautazott apjához, meg egy asszonyhoz, akinek nem _ tudja mondani: Anyukám! A buszról leszállva még visszanéztem. Józsika laposra piszitett orral nézett kifelé, szemében az élményt jelentő utazás öröme... s talán csak én láttam a kilométerenként közelebb került pofozó kézét az ablakmelletti homályban. A nagymama kisérte, lapos Szátyorjában a kisfiú összes holmijával, s talán csak éppen annyi szeretettel! Harcot Istváaaé A gondolkodó ember /
