Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

10 Iff Ogä 1965. május 1. szombat IHAUICIO (Mészáros András rajza) A hosszú élet titka A Himalája hegylánc nyu­gati vonulatának hatalmas csúcsai között teljes elszige­teltségben él a hunzák népe és talán idővel megtanítja a világ egész lakosságát a husz- szú élet titkára. Rövidesen pakisztáni szak­értőkből és tudósokból álló expedíció keresi fel ezt a távoli törzset, hogy megvizs­gálja földrajzi, biológiai, ét­kezési és egyéb viszonyait. A hunzák között ugyanis nem ritkaság, hogy egy hatvan évesnél idősebb asszony egész­séges gyermeket szül és a 90 esztendős apák nem tar­toznak a csodák közé. A hunzák népi hagyomá­nya azt tartja, hogy Nagy Sándor görög harcosainak le­származottai. Az ősi karaván­ul tak mentén élnek, ahol év­századokig lebonyolódott a forgalom az indiai szubkon­tinens és Kína között. A 7 p.mrégiben cso- * * dagyerekekről olvastam: a hatéves kis Argay Attiláról, aki tizenkét nap alatt tanult meg latinul, a híres Praun Zsig- mond Ottóról, akit a szülei két és 1él éves korában írat­ták be az elemibe, továbbá a zseniális Franki Móricról, aki számtantudomá­nyával királyok előtt j-redukálta magát. Ezekről a csoda­gyerekekről eszem­be jutott a fiam. 7cgyült fel, hogy vendégségbe akarok menni vele. A gye­rek játszik valahol Jó fél óra, míg meg­találom. Ijesztő kül­seje van: a haja tele I.omakkal, a homlo­kán okkersárga fes- tTzfolt, az orra kát­rányos, az álla sá­ros és a kezén gipsz­nyomok. Feleségem gyorsan megfürdeti, és tiszta ruhát ad rá. Amikor egy pil­lanatra nem ellenő­rizzük, eltűnik. Két perc múlva vissza- som’ordái Az arcán Ul' tafolt, a fülén eöld olajfesték és ínye pörköltszaft. Mikes György CSODAGYEREK — Hol voltál? — kiáltunk rá kétség­beesetten. — Sehol — feleli pityeregve. — Kar­dos Pityuval beszél­gettem az ajtó előtt... Nem értem. A fe­leségem nem főzött pörköltet, nem fes­tettünk zöld olajfes­tékkel és én nem használok lila tintát. Utálom a lila tintát. Végigjárom a szom­szédokat: ők sem főztek pörköltet, nem festettek zöld olajfestékkel, és egyikőjüknek sincs lila tintájuk. Végig­nyomozom az egész házat. Semmi ered­mény. Feleségem újra megfürdeti a gyere­ket, és tiszta ruhát ad rá. Ráparancso­lok a fiamra: meg ne moccanj! Nem moccan meg. Mégis, amikor indulni aka­rok, észreveszem, hogy az egyik karja kormos, a másik po­ros és az ujjain karmazsinpiros fes­téknyomok. — Elmozdultál? — rivallok rá. Sírva fakadt, hogy ő nem mozdult el. Hát akkor a korom, a por, a karmazsin­piros festék? Rejtély. Tanácstalan vagyok. Meggyanúsítom a fe­leségemet, rosszul fürösztötted meg a gyereket. — Akkor fürdesd meg te a fiadat, ha én nem értek hozzá — feleli sértődötten, és kezembe nyomja a szappant s a súro­lókefét. Meg is teszem. Az­tán tiszta ruhát adok rá és elindulunk. Midőn felszállunk a villamosramegdöb­benve veszem észre, hogy a gyerek bal arcán kávéfoltok és az ingén fűnyomok mrítanak. Misztikus dolog — gondoltam magam­ban —, ha nem vol­nék materialista, ak­kor most azt gon­dolnám. hogy... Megpróbálom zseb­kendővel tisztára dörzsölni az arcát, nem megy, még jobban szétdörzsö­löm a foltokat. For­duljunk vissza szé­gyenszemre? t»t em. Így nem ■fV lehet vendég­ségbe menni. Mit gondolnának rólunk? Szép csöndben visz- szafordultunk. Ott­hon a feleségem gyorsan megfürdeti a gyereket, és va­csora után mars az ágyba. Egy perc alatt elalszik. Lábujjhegyen oda- lopózunk az ágyá­hoz, és gyönyörkö­dünk benne, A takaró alól ki­látszik a lába. Az egyik lábán szilvaíz, a másikon hamu, — Csodagyerek — suttogja a feleségem. — Ezt más gyerek nem tudná utánacsi­nálni. .. Elérzékenyülten, büszkén egymásra nézünk. „Látom a fényt...“ Gárdos Mariska 80 éves VÉZNA KIS proletárlányka kiállt a fáradt hajógyári mun­kások elé. A májusa szél ösz- szeborzoija sűrű, vékonyszálú haját. Keskeny arcát betölti az indulat. Ajkáról száll a költemény: „Akasszátok fel a királyokat!... Gárdos Mariskának hívják és nyolc éves. Szeméből lövel a gyűlölet a „királyok” ellen. Korán megtanulta a törvényt: kétféle ember van, szegény és gazdag. Szerette a szegénye­ket, és engesztelhetetlenül gyűlölte a gazdagokat. Itt ülök most vele szemben. Elnézem apró termetét, sors­tól barázdált, keményvonású arcát, szigorú ívelésű ajkát. Ö nem lát engem. Tizenöt évvel ezelőtt elveszette a szemevi- iágát. — Tizenöt éve nem látom a betűt, de látom a fényt, azt a fényt, amit életemben min­dig kerestem. S valóban látja a fényt, ha nem is a külső fényeket. Hisz lehet-e világalan, akinek gaz­dag lelkében egy egész világ lakozik? A klasszikus iroda­lomtól Marxig. Akiben ott ól a művészet képet teremtő ere­je és belső zenéjével a vilá­gosságot teremtő eszme? Nem! Látó ő ma is, hisz al­kotókedve egy pillanatra sem fogyatkozott, sőt még dúsabb színekkel ábrázolja az embert. Mennyi mindent írhatnék igazán eseménydús életéről! A piros karosszék melegében kényelmesen elhelyezkedve ő is napokig mesélhetne igaz, szép meséket a küzdelemről, a harcról. Ki merne hát vállal­kozni egy szükreszabott riport keretében a teljességre?! Ma is ír elbeszéléseket, amik olykor kisregénnyé for­málódnak. Miről ír? Talán arról a csöpp so- mogyországi lánykáról, aki 1885-ben megszületett? Akit a sors kegyetlensége két éves korától öt éves koráig meg­fosztott a szemevilágiától. Aki már akkor megtanulta, meg­érezte, felismerni a jót, a tisz­taságot. Vagy arról a családról, ahol az egyik évben megszületett a gyermek, csupán azért, hogy egy évre rá a kiskoporsót ki­vihessék a temetőbe? Orvos, kórház, vágyálom volt akkor a proletárnak. Serényen dolgozik. Előadá­sokat tart, nevet, tanít. — Mindig tanítónő akar­tam lenni. Értettem az embe­rek nyelvén, éltem a szegé­nyeik mindennapos gondjai­ban, éreztem, a lelkűk min­den rezdülését. De következtek a nehéz, harcos esztendők, s felsőbb iskoláról még álmodnia sem lehetett, ö mégis tanítónő lett, aki a leikéből, eszéből szakította ki az igazságot, hogy az egyszerű embereknek fényt adjon az életébe. Híre­sek voltak a Gárdos szeminá­riumok. Sok ezer tanítványá­nak lelkében ébresztette fel a marxizmus eszméinek igaz­ságát. Tanítványai még ma is hálásak ezért! LÉPÉSRÖL-LÉPÉSRE is­merte meg a munkásosztály vágyait, érdekeit. Először a közösség hatalmas erejét fog­— Szinte kibírhatatlan volt' Piszok, férgek, éhezés. Otthon beteg férjem és 10 éves kis­leányom várt. Keményen összehúzódik a szája, ha a fasizmusról szól. Mozgása, energikus, emlékei lebilincselőek. A börtönben regényt fordított. Az Októbe­ri Forradalom 20. évforduló­jára megjelenítette börtönben készült műfordátásában Ilja Ehrenburg regényét. Mennyi küzdeni akarás. Milyen óriási kitartás. Vajon hol rejtőzött az ereje ennek a törékeny asszonynak, hogy félt tőle minden uralkodó rend. Ady Endre így ír róla 1904-ben, egyik váradi újság­cikkében: . .A szocializmus keblén igaz, piros szekfű Gárdos Mariska, féket nem ismerő igaz agitátor tehet­DCeres ztiejtiiénij Tudomány és babona E heti fősorát szintes 41., függőleges 24. Vízszintes: 1. A beküldendő fősor (Folytatás a függ 27.) 16. Egyforma magánhangzók. 17. Ez is hangszer. 18. Híres eszköz. 15. Hiányos — Döme, Állvány közepe (!)• 55. Afrikai keverve. 22. Dal. 24. Hogyan város Mauritánában. 56. Gye- képzelte el az egyház a kö- reknév. 58. Állati érzékelö- zépkorban a munkaelosztást; szerv. 60. Színésznő vezeték- Krisztus így szólt a pápához: neve. 62. Teasütemény. 64. keresztrejtvényünk magánhangzók. 78. Házi állat. Te irnádkozzál; a császárhoz: O.P. 65. A orax vegyjele. felvilágosodás ko- 79. Népiesen — megvesztegeté. le oltalmazza!; és a paraszt- 66. Tenyészlovak telephelye, rából származó Édes ember- 80. Kortyol. 82. A babonát ‘ • ^ ,r®gi kiszol- 68. Végtagja. 70. Magánhang­társam című műből vettük, győzi le. 86. Ilyen a levegő a Sal°ía- 2®- t-gyhazi szertartás, zók. 72. Nagyváros Rock Is- (Vízszintes 1., függőleges 27.) bortöltésre előkészített hordó £ Vlz<>ziiites 1. folytatása. land közelében (félig). 73. Ki­Beküldendő sorok még: víz- közelében. 29. Szivm való. 31. Mélyen, raly volt—a lanyaval kapcso­Függőleges: 1. Japán fo- 33’ Szamokban rögzített tény. latban színdarab cím is. 75. lyó. 2. Ö.Ö.K. 3. N.Ö.Ö.S. 4 33- Férfi név. 37. Nem fent. Szenvedés. 77. Kevert köd. 78. Ferde-e? 5. L.S. 6. Kérdőszó’. 38' ,Tö,bt> n^int udvarló. 40. össze-vissza — alá. 79. Fel- 7. Drágakő. 8. Rendőrök — Férfinév. 42. .. .Said kikötő- jön a nap. 81. Készpénz — rö- viccesen. 9. Nem hamis 10 varos. 43, Kevert ajtó. 44. Lo- viden, 82. Takarékpénztár. 83. m v t-r on Hiányosan: Hírt adott maga- n®V- Fuha fém. 49. Gyo; O. S. 84. Motormárka. 85. Te- szinesz névjegyé. . • ról. 11. Kőtörmelék. 12. G.T. vfz- 51.Egyik új városunk hergépkocsik rendszáma. 86. ti - tórgyeTetben ?6. Szövet 13‘ Va->on lea<«a? 14- Vágó- (vég nélkül). 53. A.L.Z.O. 54. Kicsinyítőképző, hiba. 28. Kötelező megállást jelző táblára írják. 30. Tönk­retesz. 31. Tengerparti fürdő­hely. 32. Kícsinyítőképző. 34. Ilyen alkohol is van. 36. Né­pi hangszer. 37. Figyel-e? 33. Táncdalénekesnő monogram­ja. 39. Hová kérdésre felelve, helyet jelöl meg. 41. Ady Endre egyik, papokról szóló versének címe. 44. Kompszol­gálat. 45. Igaz. 47. Határozó­szó. 48. O.N.T. 49. A mai nap­ra 50. Az ilyen hordó tom­pán kong, (névelővel). 52. Ezt kér a bűnös. 56. Kérdőszó. 57. Amin a kutyák marakod­nak. 59. A jogtalanul eltulaj­donító. 60. ítéletet hozó. 61. Az okozatot előzi meg. 63. Ilyen medve is van. 65. Tő­rök rang. 66. E napon. 67. Rag. 69. Nagy község. 71. Ha- ározórag. 72. Ilyen a leg- öb ezerjó. 73. Fém. 74. E.K. 76. Egymást követő Az április 25-i számunkban kö­zölt keresztrejt­vény helyes meg­fejtése a követke­ző: Kvantumelmé­let — Fizikai In­tézet — Prince­ton — Nobel-dij — Lenin — Relati­vitás — Fénykvan­tum. Könyvjutal­mat nyertek: Ki­rály Álbertné Pásztó, özv. Sír­kő Gyuláné Sal­gótarján, dr. Eaditz Pál Mis­kolc. A könyjutalmat postán küldjük el. ta fel. Azt, hogy egy fáradt proletár karját könnyű letör­ni, de álljanak csak össze ez- rivel, százezrivel, hatalmas forradalmi munkáshadsereg­gé, s akkor nincs senki, aki győzedelmeskedhet felettük. Hirdette az eszmét. Ügy tudta mindig átadni érzel­meit, a nép igazságát hallga­tóinak, hogy azok vele együtt lelkesedtek, hittek! Vörös párttagsági könyvét őrzi. Benyúl az íróasztal fiók­jába és enyhe mosollyal, ami mögött talán inkább piron- kodás, mint büszkeség rejtő­zik, megengedd, hogy meg­nézzem. Tagságának kezdete, — olvasom —, 1900! A 15 éves leány hatvanöt évvel ezelőtt, mór tudta, hol a he­lye,, ismerte célját. És az évek múlásával az ösztönös sejtésből tudatos felismerés lesz, a harcok kérlelhetetlen forradalmárasszvonmyá edzik Gárdos Mariskát. Alig öt év múlva megírja első könyvét. Húsz éves ekkor és szerkesz­tője a Nőmunkás című lap­nak, amelynek fejlécén — nem félve a bíróság szigorá­tól — bátran irta: Szocialista politikai lap. 1919-ben, 34 éves korában a Vörös Újság egyetlen női munkatársa. A munkásegye- tem előadó tanára. Az ötszá­zak tanácsának tagja. Az után... — Emlékszem, ültünk az új városháza nagytermében. Kun Béla bejelentette a Tanács­köztársaság bukását. Borzasz­tó volt. Mintha kést szúrtak volna szivembe, dőlt a könny a szememből: úgy éreztem a legközelebbi hozzátartozómat vesztettem el. S aztán a szörnyű fehér ter­ror! Az emigráns évek Bécs- ben. Az egész élete örökös, szüntelen harc. Keserű hóna­pok a Marimban, a toioncban. ség!..; Példátlan bátorsággal izgat a fennálló társadalom kiváltságos osztálya ellen... Ezen az arcon láthatni milliók szenvedését, egyéni glond, egyéni bánat nem teheti ily markánssá a vonásokat...” S végül így jövendői a költő: „Hátha megvagyon írva szá­mára, hogy ott lehet, ha majd egyszer megérik a kalász...“ ÉS OTT VOLT. Sírva, ne­vetve, de elsők között a hat­van éves, viharokban edzett asszony. Részt kért az új élet­ből, a nehéz feladatokból. Irt. Szervezte az MNDSZ-t, min­denhol föibukfkant fáradha­tatlan kis alakja. S aztán bekövetkezett a tragédia, a megfáradt szem bezáródott, á petróleumlámpa pislákoló fényénél átolvasott éjszakák megviselték a látó­idegeket. Ennek ma ! 5 esz­tendeje. Azóta diktál, nem tört meg. Nemrég jelent meg élete regénye „Szállj gondo­lat. .. ” és a „Kukoricán tér­depelve”. Egy harcokban el­töltött élet naplója igaz át­éléssel, teremtő művészi erő­vel. A minap valaki megkérdez­te tőle, nem fáradt-e mér? — Én egész életemben elé­gedetlen voltam eredmé­nyeimmel, ezért mindig új célokat állítottam magam elé. Ezekért, persze, sokat kellett dolgoznom. Ügy vélem, a leg- tökédesebb életelixir a mun­ka. így nem jutott soha időm a fáradtságra! Május 1 a munka, a tavasz ünnepe, s az 6 születése nap­ja. A sok-sok gratuláló levél és távirat mellé küldjük ml Is jókívánságainkat, további hosszú életet kívánva, erőben egészségben! Irta, fényképezte Regős István i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom