Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

TO HAGR An Í99S. május 9. vasárnap ÜZENHET EVES ALOM Akit a* orvosok sem tudnak felébreszteni Patrícia Meggirt 1947. ja­nuár 27-én az amerikai ka­tonai hatóságok értesítették, hogy vőlegénye egy gyakorlat alkalmával életét vesztette. A lány éppen a lépcsőket mosta. Amikor átvette az ér­tesítést, elindult a konyhába, hogy elolvassa. Munkaadója később elmondta, hogy a lány egy ideig meredt szemmel né­zett maga elé, és hatalmasa­kat ásítozott, aztán felment a szobájába, lefeküdt és rög­tön elaludt. Amikor két nap és két éjjel után sem éb- rédt fel, orvost hívtak. Az megpróbálta felébreszteni, de nem sikerült. Múltak a hetek, s ágyához nap-nap után érkeztek a szak­orvosok a viliág minden tá­járól. Az esettel még a New York-i orvoskongresszuson is foglalkoztak. Ez ugyanis, ha ritka is, nem egyedülálló. Eddig is előfordultak már ilyen furcsa jelenségek, és az orvosok mir dénáron szeret­ték volna tisztázni az okát. Akin nem fog az idő A legfeltűnőbb eset egy norvég asszonnyal, Augusta Langarddal történt meg. Ez az asszony 1919 február 8- án reggel hat óra tájban kis­lány hozott a világra. Mind­addig semmi különös dolog sem történt vele. Hat óra 28 perckor a fiatal anya mély álomba merült, g aludt, aludt rendületlenül. A kis norvég halászfalu- ba több ismert oslói egyete­mi tanár is elment, hogy megvizsgálja, arra azonban senki sen volt képes, hogy felébressze. Szerencsétlen fér­je, Frederick Langard tehe­tetlenül ült ágya mellett, s nézte-nézte, remélve, hogy végül felébred. Szegény be­leőszült a várakozásba. Az asszony pedig nyugodtan, szinte mozdulatlanul feküdt * 23 24 ágyában és aludt. A kislány időközben felcseperedett, férj­hez ment és ő is anya lett. A legkülönösebb az volt, hogy miközben az asszony környezete lassan öregedett, ő változatlan maradt, mint­ha rajta nem fogna az idő. Évek teltek el, és még min­dig olyan volt, mint 1919-ben, amikor elaludt. Az élet legszebb évei Auguszta végül 1941 no­vember 23-án felnyitotta sze­mét, és megszólalt: — Öh, Frederick, aligha­nem késő van. A gyerek biz­tosan éhes. Add ide, hogy megszoptassam. A következő napokban azonban furcsa dolog történt vele: rohamosan öregedni kezdett. Ügy látszott, a ter­mészet pótolni akarja az el­mulasztottakat. Egy évvel ké­sőbb Auguszta húsz évvel idősebbnek látszott, mint éb­redése napján. Még öt évet élt, s 1946 októberében halt meg. Az első ilyen esetet annak idején Németországban je­gyezték fel. Gesina Meyernel, egy Bréma környéki paraszt lányával történt a különösebb dolog. 1886-bam — Gesina akkor már 38 éves volt — lefe­küdt a krumpliföldöin, ahol dolgozott, és azonnal elaludt A szülők hazavitték. A lány ettől fogva megszakítás nél­kül aludt 17 éven át Végül megint felébredt Betegsége semmilyen nyomot sem ha­gyott rajta. Nyolcvan évig élt, és aggkoci elgyengülés­ben haM meg. REFLEKTORFÉNYBEN DÓMJÁN Kitüntetésének mindnyájan örülünk. Dómján Edit a ma­ga színész-nemzedékének egyik legtehetségesebb t-'gja. Pedig nem színésznek ké­szült, csak éppen gondolt egyet és jelentkezett a főis­kolára. A felvételi sikerült, s Művésznő hintája című da­rabban. Mikszáth regényének, a Különös házasságnak szín­padi változatában ő volt Pi­roska, s végül a szegedi idő­szak csúcspontjaként elját­szotta Shakespeare egyik leg- bájosabb alakját, a Puck-kot a Szentivánéji álomból. A budapesti közönség H^rs­Ilku Pál művelődésügyi miniszter átadja a Jászai Mari díjat Dómján Editnek. kő János filmvígjátékában, a Kétemelet boldogság-ban is­merte meg: ő volt a túrbéko- ló és mindig szórakozott tu­dós férj hasonlóképp turbé- koló és szórakozott felesége. Hét szegedi esztendő után került a budapesti Petőfi Színházhoz. Már előbb ven­dégeskedett itt, Brecht Kol- dúsoperájában Polly t alakí­totta, ezt a rendkívül bonyo­lult, fanyarul kedves, ártat­lanul körmönfont leányalakot, melynek megformálása a szí­nészi tehetségen túl magas­fokú intellektualitást s nem utolsó sorban jó énekhangot feltételez. Dómján Editben mindez megvolt. Pollyja őszinte* sikert aratott. A Petőfi Színházból a Nem­zetibe került, majd innen a Madách Színházba. Tizenegyévi pályafutásának eddigi csúcsaként hazánk fel- szabadulásának 20. évfordu­lóján Dómján Edit megkapta a Jászai Mari díj I. fokoza­tát. Méltóbbat nem is vá­laszthattak volna e kitünte­tésre. 1580 Bonetti és a titokzatos kincsek Mindazok, akik a Bonetti névre hallgatnak -egyik nap­ról a másikra meggazdagod­hatnak, feltéve, hogy sikerül megtalálni Madagaszkár egy­kori „fehér királynak” állí­tólagos kincseit. E kincsek felkutatására az észak-olasz­országi, Osfciglia városkában, Mantua közeliében, 1500 Bo­netti gyűlt össze „családi ta­lálkozóra”, sőt nem kevesebb, mint egymillió lírát adtak össze a kincs felkutatására. A XVIII. század elején egy bizonyos Angelo Alberto avagy Francesco Saverio Bo­netti (a keresiztnevek nem deríthetők fel biztosan), ko­rabeli írások szerint „igen szép külsejű férfi, aki jól értett a szerelem művésze­téhez”, kivándorolt Madagasz­kárba, ahol feleségül vett egy „fekete hercegnőt”. Minthogy ilyen előkelő házasságot kö­tött, Madagaszkár „fehér ki­rályává” koronázták, a ben- szülött hercegnő halála után az időközben dúsgazdaggá lett „uralkodó” elhagyta „orszá­gát” és Angliába költözött, ahol hosszú ideig jólétben élt. Amikor halálát közeled­ni érezte, jelentős vagyonát, amelyet manapság 62 milli­árd lírára becsülnek, állító­lag „angol bankoknál” he­lyezte el. Sajnos a szájhagyo­mány mitsem tud arról, hogy milyen bankoknál. egy év múlva az ifjú színi- növendéjk már a Nemzeti Színház színpadán játszott az Ármány és szerelem-ben, igaz, egyelőre csak statiszta­ként. 1954-ben végzett, első állo­mása: Szeged. Hét évig élt itt, és a legváltozatosabb sze­repeket kapta: volt Rosina a Szevillai borbélyban és Anja Csehov Cseresznyéskertjében. Játszotta Dunját a Postames­terben, majd Pericholet a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Csók István V. 9. Csók István, a kiváló magyar festőművész Párizsban ismerkedett meg a divatos francia mesterek művészetével, főleg függ. 18. festészete volt hatással rá. Párizsból München­be utazott, ott készítette vízsz. 66, című képét. Hazajövet, nagyobb méretű történelmi tárgyú festményével, a vízsz. 1-eí vonta magára a műértők figyelmét. E kép mozgalmas jeleneteinek elrendezése kiváló kompoziciós érzékre vall. A festmények hosszú sora következett ezután, amelye­ken a nép életének színes és vízsz. 67. megjelenése játszotta a főszerepet. Függ. 1. színköltészetének maradandó emléke. Zsánerképei többnyire függ. 8. nevű leányának életével fog­lalkoznak. Vérbeli művész volt, aki a világot: függ. 15. A felszaba­dulás után is tevékenyen részt vett a magyar művészet ki­alakításában. Vízszintes: 13. ...-óceán, a vi- zó. 26. Ál. hamis. 27. Kislány­lágtengemek Euróoa. Afrika, név. 29. Indíték. 30. Osztrák Amerika és a két sarki tenger folyó. 31. Kis Ferenc. 34. NUR. között elterülő része. 14. Tedd 36. Egyik irány. 37. Taszítják. B 2 13 * 5 4 |7 N 6 » 10 1! U T Itt 15 20 28 pi 32 » 37 iSo 4* IjMtr 48 50 [SS “ iO 65 /k: földbe a palántát! 16. A leg­lassúbb tempót előíró zenei jelzés 17. író. költő művéből kien-rit részlet. 20. Mútatószó. 21. Rangjelző szó. 22. YDÖ. 23 Varrószerszám, névelővel. 24 Egyik napszakra vonatko­38. Becézett Ilona. 40. Az egyik végtag. 41. Emberevő őshal. tárgy esetiben. 42. „A” hentes szerszáma. 44. Világos, nagy szesztartalmú sör (angol eredetű szó). 45. Férfinév. 46. A Duna egyik bal oldali mel­lékfolyója. 48. LN. 49. Rom­bol. 50. Egyvegyértékű szén- hidrogén evők (faszeszben is megtalálható) 5L A lovasnak van. 54. Vissza: folyadék. 55. Kikötő a folyón. 56. Morse- hang. 57. Megszólítás. 58. Ru­ha tartozéka. 60. A Román Népköztársaságnak a Kárpá­tokon túli területe (főleg a felszabadulás előtt használt ki­fejezés). 62. Maria -.: oszt­rák származású színésznő. (A „Fehér éiszakák” és a „Pat- kánvfogó” c. filmekben láttuk.) 64. Ezt végzi az állatgondozó. Függőleges: 2. Átváltozás. 3. TÉR. 4. Makónak szerzett vi­lághírt. 5. ...ország-gyűlés, ahol 1707-ben a Habsburgokat det- ronizálták. 6. Rét mással­hangzói. 7. YII. 9. les betűi, keverve. 10. Elfogyasztotta (az ételt). 11. Igekötő. 12. Meg­történt dolog. 19. Csisaiéle. 25. Hatalmas, a természetben található kő. 27. Dán betűi, ke­verve. 28. Levelet postára ad. 30. Becézett Ilona. 32. Határo­zó rag. 33. Tárlat, tárgveset- ben. ahol a művészek alkotá­sait a közönség megtekintheti. 35. Járta a táncot. 36. A zené­ben valamely hangsor nyolca­dik utolsó haneia. amelynek minősége meee^vezik az alap­hanggal. 39. NÁV. 40, BRT. 43. Nem ült le 47. A kabátiávaJ teszi az ember, ha fűtött he­lyiségbe lép. 49. DIB. 50. Meg­állapítom a súlyát. 52. Arc. régiesen (+’). 53. „Az” eszten­dő (—’). 54. ... Zoltán, költő. 59, Lás keverve. 61. GES. 63. Hír mássalhangzói. 65. Szemé­lyes névmás Kovács Ágnes A májas 1-i számunkban közölt keresztrejtvény helves megfeitése a következő: — Gondolkozz, vizsgálódj, erre való az ész. — Aki va­kon hiszen napok szamara lész. — A papok istene — Te dolgozzál. Könyvjutalmat nyertek: Ha­tár Józsefné Salgótarián Sőtér Kornélia Szilasoogonv Nikola József Bgyarmat. A könyveket oostán küld­jük el. Grigorij Filippovics | Tyelenocskin, o vállalat terv­osztályának vezetője szomo­rúan ismerte be magában, hogy milyen messze áll a vállalat igazgatójától. Pedig lépten-nyomon arra törek­szik, hogy közelebb férkőzzék hozzá! De hiába. A főnök, mint egy nagyon magas szírt: megközelíthetetlen. Kulkov- val még szinte senki sem ta­lálta meg a közös nyelvet. Nyers, komor, epés ember, ül foteljében és folyton csak azt fújja: — Kész a jelentés? Nna, mutassa... Jól van. Elmehet. Tyelenocskinnak azonban nem akaródzott elmenni. Sze­retett volna még valami el­ismerő, magasztos dolgot mondani ennek a barátság­talan, fölényeskedő ember­nek. Megértetni vele: milyen hűséges és odaadó is az ő beosztottja. Csak azt nem tudja, hogyan kezdjen hozzá mindehhez? Az ismerősök tanácsolták: „Puhatold ki, milyen témák érdeklik a főnöködet, miről társalog a legszívesebben.” Persze, van olyan téma! Csak ismerni kellene. Tyele­nocskin tapogatózott így is, úgy is. Célozgatott az operá­ra, a futballra, a kártyára és a filmekre... Kulkov türelmesen végig­hallgatta a terv-osztály ve­zetőjének lelkes szóáradatát, s elnézve a feje fölött mond­ta: — Kész a jelentés? Nna, rendben van. Elmehet. „Átkozott tökfilkó’” — gondolta Tyelenocskin. — Semmivel sem lehet a ke­gyeibe férkőzni. Talán csak a nők érdeklik?” És Tyelenocskin egyszer erre is rászánta magát. Ti­tokzatosan kacsintott, csettin- tet és sokatmondóan mutatott az ajtóra: ♦ — Szemre való kis nő a titkárnője, Valerij Petrovics! Még az ujjait is megnyalná utána az ember! — Hány éve nős maga, Tyelenocskin elvtárs? — kér­dezte a főnök. — Majdnem tizenkét éve. — Nna, jól van. Gyerekek vannak? — Van három, mint a... — És tekintélyes családapa­létére fiatal nőkre feni a fogát, mint macska a tejfel­re? Elmehet! „Reménytelen eset, — mo­rogta bánatosan Grigorij Fi­lippovics. — Ha már a nők sem érdeklik!.. Már teljesen feladta a re­T É M A ményt amikor — a soron kö­vetkező jelentés beadása előtt — teljesen véletlenül, •minden különösebb célzás nélkül így szólt Kulkovhoz: — Remélem, holnap már betudom adni. Ha... ha nem leszek beteg. Kulkov felkapta a fejét és érdeklődve tekintett. — De vigyázok ám, nehogy beteg legyek, — tette hozzá sietve Grigorij Filippovics. — No, azért ne hajszolja magát, — szólalt meg várat­lanul a főnök. — A beteg­séggel nem jó tréfálni. Mi a baj? — Ö, csekélység. Talán csak gyomorrontás... — Ahá! — mondta Kulkov és barátságosan megveregette Tyelenocskin vállát. — Üd­vözlöm, kedves sorstársam! Nekem is ugyanaz a bajom. Most együtt fogunk beteges­kedni. Ejnye, ejnye, mondja csak, hol fáj? — „Megvan!! — örvende­zett Tyelenocskin. — Megta­láltam a közös témát!” Végre boldog volt. Órákig elüldögélt a főnök irodájában. Gyakran „bete­geskedett” és majdnem min­dig a gyomrával volt baja. S minél többször játszotta a beteget, annál kedveltebbé és rokonszenvesebbé vált fő­nöke szemében. Nyugodtan mondhatjuk, ezek a színlelt betegségek tették Tyelenocskint olyan hirtelen főmérnökké. Mindig ugyanazzal a baj­jal küszködött mint a főnö­ke. „Szenvedett” légcsőhurut­ban, torokgyulladásban, gyo- morsavtúltengésben, a gyo­morhurutról már nem is be- szélbe. Ha áz igazgató tüde­jének bal csúcsán megjelent egy sötét folt, akkor megje­lent az ő tüdején is. Egyszer a tüdőgyulladás mellett még valami másban is „meg akart betegedni”, de az már nem sikerült. Kulkovot ugyanis beutal­ták az egyik gyógyfürdőhely­re. Tyelenocskint ez nagyon megijesztette: „ne adj isten, még meggyógyul!” De ugyan­akkor meg is nyugtatta ma­gát: „Attól nem kell félni: Elvégre orvosok is vannak a világon! Én bízom bennük, hiszem, hogy nem hagynak cserben.” — Csak az a baj, — közöl­te Kulkov sóhajtozva és nyög- décselve Tyelenocskinnal, — hogy ki kell majd állítani a kórlapot. Rergeteg herce-hur- ca. Vérvétel gyomornedvvizs- gálat stb. Tudja én nem bí­rom az ilyesmit. — Valerij Petrovics, — szólt Tyelenocskin — én min­dent megteszek a főnökömért. Tűzön-vízen, orvosi vizsgála­ton keresztül , megyek érte, ha kell. Én majd elintézek mindent. — Nem értem. Hogy gon­dolja? — Nagyon egyszerűen. Adja ide a beutalót, majd én el­megyek a vizsgálatra. Hiszen magát nem ismerik, nekem meg valóságos szórakozást je­lent, ha saját véremet és gyomornedvemet adhatom az igazgatóm érdekében. — Jó lenne. Kényelmetlen, de.„ — Semmiség. Hiszen a be­tegségünk is szakasztott ugyanaz. Hol van a beutaló? Már megyek is! Egy héttel később hívatta Kulkov Tyelenocskint, s papírjaira meredve alig hallhatóan mondta: — A vizsgálat eredménye szerint teljesen egészséges va­gyok. Nem utalnak szanató­riumba, üdülőbe küldenek. Ehhez mit szól? — Nagyon örülök, hogy.„ — örül?! — ripadokott Tye- lenocskinre Kulkov. — Szó­val örül. Rendben van. El­mehet. Végérvényesen elme­het! Érhető? Tyelenocskin nagynehezen haza vánszorgott és lerogyott a díványra. Érezte, hogy most igazán megbetegedett. Életé­ben először. Fordította: Barató Rozália

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom