Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

1985. május í. szomßa? nőgrAd 5 PaSécok földjén Idestova harminc éve, hogy egy vékony, középmagas fekete hajú fiatalember járta ennek a tájnak „szélfújta dombtetőit" és „kamatra gyötört” völgyeit, Előfordult, hogy volt autóbuszra pénze és akkor mellőzte a kerékpárt, vagy az apostolok lovát, Kopott ruhája és repedezett cipő­je minduntalan feltűnt jegyzőknek, papoknak —> de főleg a rend kacastollas őreinek, akik rögtön megorrontották, hogy ez a soványareú, kicsit lásasszemű fiatalember nem az állam kenyerét eszi. Meg kell hagyni, érzésük nem csnlt: egy népéért égő, „kóbor" szociológust „lepleztek le”, aki a Palócföld mun,kasságának, parasztságának, értelmi­ségének akkori megrázó, reménytelen, kiúttalannak tűnő helyzetéi tárta a világ elé Cifra nyomorúság című köny­vében. Nyomába indulok — immár a mai táj, a munkások, parasztok, értelmiségiek mai anyagi, társadalmi, kultu­rális viszonyait kutatva­a blúz kivágása felett a bőrét j_ takarta ... A filoxér« aztán 'véget vetett a gazdasási kon­junktúrának. A század végén maidnem teljesen kipusztul­tak a szőlők. A földeeúr in­kább rezidetneiáia közvetlen környéken — Hatvanban. Nagygomboson — telepített amerikai alanyokat, az itteni birtokát erdőgazdálkodásra és pásztorkodásra rendezte be. A kis gazdák meg nem voltak olvan szerencsés helyzetben mint az élénkforsalmú Gyön­gyös. Miskolc környékiek. Köl­csönt vagy nem kaptak, vagy féltek tőle. akkumulálni fje­dig nem tudtak. Lengyelbe már nem volt mivel menni. ,.!gy készülődnek órahosz- a koníy helyén felborzolják, Fádkor merevedik most a bu.iá- s*nt vasárnaponként,, aztán olyanformán, ahogyan aztán ki népviselet: how vissza tér­susogva vonulnak fel a temp- most a tupír elterjedt, csak... iek oda. amivel kezdtem: ek- lom elé, kövekkel bütykös kicsit ízlésesebben... kor kezdenek rövidülni a U.kpan a Margitok és a Ma- Mi ketten, fórt lak, neve- szoknyák is. de főként az riák, ruháikban, ezekben a tünk. Feleségem egy zavart világiháború alatt és után , fintorral nyugtázza a kritikát, amikor a textilgvárak ucvan- lyekhez több mint 100 méter BTni adott esetben inkább a vászon, félszáz gombostű *» játékoéJwdvű áprilisi szélnek szólhat — s újra kezdi: — De ilyen rövid...! — Pontosan olyan rövid vagy hosszú, amilyen, saétes Buják egy sereg apró dísz szüksé­ges, A vasárnapjuk ezzel te­lik ól, hogy e ruhában van­nak, hogy a ruhát felveszik, gozik a szomeaéd uradalom­éin. Mert Margitnak mésa Nem veit mindig ilyen rö­vid : A helyt népviselet, az bonyolult alkotásokban .~tV .l i mint 1 AH wnÁhciW ^^'"‘tt “ *“ annyi pénzért — vary többért — mind keskenyebb anyago­kat állítottak elő. Ebben az időben alakult ki a viselet ceremóniás ielloge. S mire Glatz Oszkár a huszas évek végén ideiön és hosszú éveken keresztül gyak­ran visszatér T- akkorra már szigorú szabályok vannak. Pél- smes, mim t*w»w i»«^"7 dóul: lányok nagyböjtkor kék héfS köténye mea verése után alakult ki... Mikor színben, pünkösdkor pirosban. f* *«** ötvenes éréi- úmaPián fehérben, o maga, akt viseli mindezeket ^ m mw( Van még egy házrészük is, gyök megkapták földjeiket az ahol vasárnap öltözni és vet- EJsztenházyaktól, a környék kőzni lehet. Más semmise, akkori uraitól, — a tutajdo­Summágmunkával keres vala- nukha került domboldalaikat mit és él Bujákon, Vasárnap ham8r betelepítettek szőlővel. Bor tehát bőven egv nér éven I "T, Úgynevezett „bujáki” a negy­smes, mint negyven szoknya- ^ ” .... . színesen, hétköznap szegé­nyen, szél járta domtetőkön húzódó földek és erdők alatt.” (Smbó Zoltán: Cifra nyomo- rúsásr.i — Elképzelhető, how má­sutt is hasonló gazdasági okai voltak a népviselet bemereve- désónek? — Igen. A 48-as szabadság- harc. a 87-« kiegyezés után volt nagy gazdasági fellendülés volt beMil. az egész országban. Az erős de hol adták ef? Bu- néoszanorod ást egészen a szá­jaik akkoriban nagyon az is- radfordulóie ellensúlyozta az _en.Lmarosodás. az utak. vasútak 7 S a* éDÍ^- a Wvószabálvozások. piacot ellátták Gyöngyéé, belteriesebbé. jntonzívebbé — De micsoda rövid saofc- Páírafcó Hatvan sröval azok k val0 Razdálkodás. Mikor azon nyák! — ámuldozik a felesé- amelyikek közetebb bafl beállt a telítettség, mikot __ Vh _ (rn/wi/iuttl £i ” _r__ __ e*___ » i mi r __ m ér a fiumei kikötő csapol­ta le a .népfölögleg” egy ré­szét. akkor például Butákon is éppen elég vcűt a népnek az. hogy a kialakult ruházko­dási normákat tartsa ... De — a gazd asá gi ok csak az Sí ■** egy torait W*»l- Boß- » lÄ^'Ä'tliyÄ^'S: látsszon ki? _ radt a cseh, lengyel piac. Ta­— Annak ki keSl látszam? v asszal, mikor felsaáradtak az -—mondja ’ utak. a buiáki gazdák hosszú désael Almásgy Miklós nyu- kocslscrral indultak a Sue- „ w ™ gaimazott if^zgatá-^ító. pesség felié, sőt Krakkó váró- ceviüt. A másik az úri Mamr- A T^őmép ^yf^ h<^ ar^je Néha két hónapig le od*u ország szemlélete, amely lené­v<ylta?:, A* mindent és mindenkit. tet^Ä 4gyS k^- Ök^^lami és aki a fizikai munká­gott új ságcikkek — negyven dolgos fáradságos, visszahő- kölést nem ismerő óv relik­viái — között, majd felveti a fejét, emlékezik: — Egyéb­ként, története van ennek is: évvel ezelőtt a berek belebúitak a barázdák­ba és olvkor még vasárnap is dolgoztak, A szód pruszlikok a főikötök és a szoknya-kollek­ciók ládába kerültek. Negy­venkilencben alig tudtunk egv pár ruhát előcsalni, hogy a Viiágifjuíiagi Találkozóra nép­viseletben menjenek fel a fia­talok. Aztán ötvennégyben, mikor valami iárasi ünnepség vol itt. kértem az iskolás lá­nyokat. hogy népviseletben jöjjenek el.... Hát kérem, két­százhatvan lánv közül tizenhét öltözött buiákiba! Aztán min­den évben noszogattam a fia­talokat míg végül ötvennyolc­ban lejöttök a filmesek, szí­nes felvételt csinálni, Hát azt látni kellett volna! Csak a fiúk körüllbélü] négyszáz ruhát szedtek elő. pedig ők hanya­golták azélőtt a les lobban. Hatvanban aztán már min­den lánynak volt népviselete.,. S a legutóbbi időben néha azt látom, hogv újra előszedik a felnőttek Is. csak úffv ma­guktól — lakodalomra, vaev egyszerűen szellőztetni. — Megnézi az óráiét. — Elné­zést, mennem kell. Kezdődik az adás s én vagyok a tóvé­ssMfea felelőse. A dombon, a tenwVvm előtt megállunk. Beláttuk a fél fa­lut, Tizenöt éve' tártam itt utol! ára. és akkor ugyaner­ről a pontról nézve nagyrészt nádtetős, öreg hazak tárultok elém. Most nádtetőt alig lát­ni, Almássv Miklós azt mond­ja. how a falu körülbelül 500 háza közül legalább 300 az új vary erősen felúiftott ,,. Mit szólna a népét, osztá­lyt! lövőiét féltő író. ha most erre járna?... Ügy látszik. egvet gondolunk: — Innen Indult az úmaol köwnenet — mondia csendes. emlékező hangon kísérőnk. — Szabó Zoltán altkor érkezett. A. keréknáriát betette egv ház­hoz. s jött a néppel föl a Kálvária dombra, Ott igazol­tatta a oan ... — Mérges volt emiatt? — Mérees? •.. Nem. Inkább szomorú. Valami olyasmit mondott how jai annak a nepnek, amelyiknek még a lel­ki orvosa is zsandár. Kun*zabó Ferenc Reflektorfényben «ézon OTELA Ismeaák, kollegák, barátok, ismerősök és ismeretlen is­merősök, Mindenki Gyula bá­csija. Még az ismeretlen is­merős számára 1« von néhány derűs-bölcs szava, jótanácsa. Érthető: akt nyolc évtized súlyát hordozza a vállán, an­nak a szava, élettapasztalata, hogy mondani szokták: ara­nyat ér. Különösen akkor, ha lelkében megőrizte az ifjúság tüzét lelkesedését A neve hallatára ssanházi- áe fflimszerepek hosszú »óra vonul el előttünk. Láttuk egé­szen fiatalon — a fllmszalu- gok megörökítették kiteljesü- lő művészetét, — és meglett férfiként, kiforrott művész­ként a színpadon. Szerepei­nek hosszú sorából mégis Csehov: Ványa bácsijának Tyelegin-e maradt meg aleg- . emlékezetesebben. A kevés szöveg ellenére w megrázó erővel játszotta el a« öreg ríja IljicH életének tragédiáját. Alázatos tekintete, megrogy­gyant járása, szomorú-esetlen gitár játéka mindent elmon­dott erről a furcsa kis öreg­ről, aki nélkül talán nem is lenne teljes ez a csehovi re­mekmű. Most, amint együtt ülünk a rádió „Pagodájában”, derűs szóval emlékezik a megtett útra. — Hatvanhárom esztendeié játszom a színpadon — mond­ja tűnődve. — Hogy mit ját­szottam? —• élénkül hirtelen a hangja: — Mindent. Népszín­művet és francia vígjátékot, magyar drámát és bécsi ope­rettet, görög tragédiát és olasz operát, Közben egy-egy derűs mo­sollyal vagy baráti kézfogás­sal válaszol a ráköszönőttnek, úgy foytatja: — A déli vidéken kezdtem pályafutásomat. Zombor, Nagybecskerek, Pancsova, Nagykikinda, Herku­lesfürdő, Nagyvárad, Kolozs­vár mind egy-egj jelentős állomása volt életemnek- Hogy milyen szerepekben ját­szottam exidő alatt? Luna grófját énekeltem a Truba­dúrban, Bagót a Jánqg vitéz­ben, » Armand voltam a Traviatéban, Nagyon szere­tem a zenét. Ha csak tehe­tem, ma is szívesen énekelek az ói kedves közönségemnek. No, természetesen már nem áriákat — kacsint huncutul —, csak egyszerű, régi kedves dalokat, és ilyenkor nagyon jól érzem magam. Es szavai igazolására kérés nélkül is dúdolni kezdi egyik kedvenc dalát, amit ő vitt sikerre awnek idején. „Ragyog a nyár, még süt a wp, A fűben boldog bogarak. Pillangó flangéroz vidám,on Es a mezőn szagos virág vem. De egy hűvös szél hirtelen Végigszalad a rózsaág ott. Isten veiéi < <5 boldog ifjúságom*“ Isten veled! ó, öoWkb ifjúságom!“ Áprilisban ünnepli nyele- aura. Árián fömeuné is aw­vanadik születésnapját A rofcnék még. • kérdés akaratlanul is előte- kívánjuk lul: mit szeretne még eljart- s^etésnaoia alkalmából, szanr? hogy teljesüljön Gyula bácsi- Mindegy.;: csak J6 sne- Mvámaáea. nép legyen. Igazi bús-vér fi- Prukner Föl Negyven általán nem hordtak nadrá­got. A harmincas évek köze­pén, mikor előszűr szerepel­tünk Pesten a Városi Szín­házban, a műsor végén egy ropogós csárdás jött, ahol a fiúik iól megforgatták a pár­jukat. . . A páholyban skan­dalum tört ki: vala­mi főrangú hölgy felhábo­rodva verte legyezőiével a könyöklőt, egy másikat, meg ájultak hurcoltok kifelé. No, mondom magamnak, beruhá­zást kell eszközölni. Meg is vettük az úi ,.Jelszere,léat” ... Érdekes, addig nem tűnt fel tóik a szőlőket és várták az __,t. A férfiak ezért — . rpótíásul és káen®esztelé»M — hozták a színes, dúamtntás cseh, lengyel textíliákat... Mesélik, hogy eleinte allg-altg ráncolták a szoknyákat és az aljuk láhközépig éri. Aztán inde buiáki lányok, asszonyok e*v- minden asszony, lány szerette volna megmutatod, hogy neki szebb. több. jobb van. Így vei ált közvetlen összefüggés­ben . , . — Node, éppen az űri Ma­gyarország csinált nagy reklá­mot a sárközi, a matyó, a bu­iáki népviseletnek. Ez a reklám csak fokozta a nép elidegenedését sa­lát viseletétől. A paraszt — mint mindenki máa a világon szaporodtak az öltözék ..al- hiú. szereti ha dicsérik, ha katneszei”, így jött «zofensba a térdhajlatig érő hajszalag, a csipkés nagykendő, a kö­tény, a „lagostt, csizma, a pruszlik és a fejre a ..kdsbu- ker" meg a ..nagytoukor'’ . . . Aztán meg kellett mutatni, how ki hánv méter kelmét kamott az urától, vbw az an- jától. f®v használtait fel » szoknyához egyre több anya­got. Gondos, apróléke«, türel­mes munkával ráncolták a se nekem, se senkinek, míg szoknyához való anyagot, egy­re többet, míe esak a hat mé­tert él nem érték . . , S mi­kor ew szoknyába már nem lehetett több textilt bedol­gozni, akkor kezdtek felven ni két-hérom. maid hat-nvolc. tíz azoknvát . —• Tehát a kivagyiság fei idegenbe nem mentünk, Il­letve, nem találtam bonne ki­vetnivalót; igaz, itt nőttem föl, hiszen már anám is búié­kj iskolaigazgatóként ritejtt nyugdíjba, - Arién ez az „újí­tás” elterjedt a faluban .ti­tokban,, egv re hosszabodott. s pár év múlva azt vettem észre, hogy egyre több szok­nya alól kukkant ki a szín« masnival megkötött, hímzett bugyi szél. Kérdem egyiket is, másikat is: Mi az te lánv. mért kell annak kilátszani" Art felelték: Ki kell annak Vrtszrni! Hadd lássák, hogy van.” — Szóval, alakul a divat" — Bizony, semmi sem ál­landó, A népviselet is válto­leszitette ki a buiáki viseletét/ tehát, hogy a 3 tét megcsodál iák. de ha mintegy cirkuszban mutogatják, azel- len berzenkedik. Éppen Sza­bó Zoltán mondta, amikor itt járt. hoav a mezőkövesdi le­gények még nénzért sem vol­tak hajlandók felvenni a nép­viseletet idegenforgalmi lát­ványosság céliából , . . — Meg is írta. how azt mondták: ..Nqan cirkuszo­lunk!” — Tudom, olvastam. Tehát arról van itt szó. hogv a rek­lámozás möeött nem érezték az ember! megbecsülést . , , A felhozott két ok aztán oda­vezetett, how a második vi­lágháború után már vasárnap is alig-«!:2 vették fel a nép­viseletet, — Igen . . Állapítsuk meß híres buiáki ni­ni varrá. heav hamaew lánv' teljes díszbe” öltözik van mit cipelnie és alig tud moz­dulni ? *» Feltétlenül a kívawiság. De az még mindig ártatlan szokás volt ahhoz képest, amit a falusiak az Esztedhá- 7ltok. maid később a hatvan: Deutsch ok szórakozásából- dór* ha lassan relikvia, múzeumi tárw lesz? Felkapja a feléin — Szó sines róla! A bu­iáki ruha él! Újjászületik!.,. Érmek bizonyítására el kell mondanom a következőt: — A két világháború közti néovi«“lat-reklám olvan viez- szahatást keltett, how a fel- szabadulás után alin-alia hord ­hézolásából láthattak . . . f? a xii;. 'Már az js az ín időmben pen me" i,s doteowitt a .száz- ták a buiákit. Különösen hosv történt, hogy a hajat elől sí- szorszén” szoknyáért, a náav- a földosztáskor jelentkezel t mára fésülik, fejtetőn egy bu.kor”-ért a húsz-huszonöt so- igényeket ki tudtuk elégíteni nagy fésű szorítja le, s hátul, rt* hamisevönm/ért. amellyel mindenki kapott földet, az em­cA hútiki tó part ján *<»*: Oa’-eifi * gr- : (MTI'foío: Gera József felvétele) Előre a szocializmus teljes győzelméért, a magyar nép boldogabb jövőjéért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom