Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

4

N ö G R A D

1905. május 30. vasárnap

„Lyukas44 a kalapom teteje?

Igen. Mi falusi szegény gyerekek valótel úgy énekeltek valamikor. De az „urakT úgy érezték, hogy a lyukas szó parasztos, ők így dalolták; „Lukas” a kalapom teteje...

Persze, azt hiszem ebben a

lyuk ügyben nekünk volt igazunk, ’ mert a mi kalapunk,

sapkánk. eevúiias roncvkesztyűnk, kapcánk, bakancsunk valóban a legtöbbször lyukas volt. (Ebben tehát mi szakértők voltunk.)

Az urak igazát miaincsak azért is kétségbe vontuk, mert nagyon nevetséges volt az a Pestet járt úrmajmoló legény, aki az urakat utánozva nemcsak a lyukas szóból csinált lukast, hanem valóságos „1” bűvöletbe esett. A kocsmáiban a csolkos asszonytól szóidat kért a torkol mellé, miután hét holnapig Pesten altisztesfcedett, és állítólag már a Dunán Is csolnak&r tott.

Szájtátva hallgattuk, de azért kinevettük (az „T betűiért is).

Később diadallal fedeztek fel, hogy Petőfi Sándor is a mi oldalunkon áll, hiszen Arany Lacinak című versében így ír:

„A szegény kis ürge Egy darabig tűrte,

Hanem aztán csak kimászott Még az inge is átázott.

A lyuk száján nyakon csípték...”

Igaz, Petőfi a leány szó hetett is gyakran lányt ír. Nézzünk csak néhány verseimet: Ide, Irislyány; Elváltam a lyány kától; Lyányka, mikor — de ilyen is akad: A varróleány.

És az előbbiek valóban inkább népies hangzásnak, az utolsó meg kétségtelenül köznyelvi eljtésre emlékezteit. Mi tehát az igazság?

Ami a lány — lyány szópárt illeti, mai könyelvünfcben a lány és mégin iUvi> — a leány alak a győztes.

A luk-lyuk vitában azonban a múltban is és a jelenben is

vitathatatlanul a lyuk szónak van igaza. Ez a helyes írásmód, és így is kell ejteni. (Ami a „j” hang kettős jelölését illeti — j, ly —, arra most nem lenne célszerű kitérni.) Ne bántsuk tehát ezt a szerencsétlen lyukat ne akarjuk száműzni! Hiszen nincs is több „ly” hanggal kezdődő szavunk.

Az ,4”-lel kezdődőek családja pedig szinte feflsorolha- tatlanul gazdag, (labda, láng; legény, lélek, liliom líra lovas, ló, löveg, lő, lusta, lúd, lüktet stb.)

Kinek volna szíve még a lyukasból is lukast csinálni?

A cipésznek tehát „merjük” megmondani, hogy lyukas az alig két hete vásárolt női cipő talpa. (Otthon úgy sem merjük megmondani, hogy máris javítani kell az új tű- sarfcut.)

A cipész nem tarthat parasztnak, azért mert hetesen beszélünk. (Különben is a paraszt szó régi bántó, sértő jelzése teljesen eltűnt köztudatunkból és köznyelvünkből.)

Ami pedig a nyelvtudományt illeti; a lyuk szónak éB származékainak ly-betűs írása (ejtése) az egyedül helyes forma. Nyelvünk tisztasága, a helyes magyar beszéd és a helyesírás törvénye ellen vét az, aki írásban vagy szóban önkényesen „l” betűvel cseréli fel a ly betűt( hangot).

Tehát keressük meg a lyukat a kerékpár belsőn, ha már egyszer kilyukadt. (Biztosan az akácosban került oda az a huncut lyukacska). Kisebb a baj, ha menetjegyünkén a kalauz lyukasztja. Az már bosszantóbb, ha a fut- badksatár ügyesen lyukra tör, és kelt méterről mellé lő, vagy az, ha majd szóm j an veszünk, de nincs egy lyukas garasunk sem. Persze, ha akad olyan barátunk, aki gavalléro- sam fizet, akkor nyugodtan éneke'jük: Lyukas a kalapom teteje—

Tóth Imre

Filmek a nyári szezonban

A nvárd hónapokban a mozikedvelők számára a MOKÉP több filmcsemegét mutat be az orszáe üdülőhelyein is. főlea Balatonon, megelőzve a nremierTel a fővárost és a többi várost A filmek között egyaránt szere- Delnek hazai és külföldi újdonságok.

A maffvar filmgyártás nvá- rS megleDetése a Kodálv Zoltán daliátéka alapién feldolgozott Hárv János lesz. Az augusztus 19-d országos bemutató meeelfeve *tobb üdülőhelyen már előbb láthatta a közönség az úi színes filmalkotást Szinetár Miklós

rendezésében. A címszerepet Szirtes Ádám iátssza Melis Gvörgv énekli örzse alakítója Meggyesv Mária lesz, Mátyás Mária énékhanfiiával. A film egyetlen énekes és prózai szereplőié Bodrogi Gyula Napoleon alakítóin.

Ugyancsak üdülőhelyeken mutatiák be előnször Dumas romantikus-kalandos regényének filmváltozatát, a Fekete tulioán-t de őszig már Budapesten és vidéken is láthatták a mozikban . A francia forradalom idején

játszódó színes olasz-iíxancia koprudukcióban készült film külső felvételei Soanvolor- szád szén tálain készültek. Rendezőié: Christian Jaaue. főszereplő: Alain Delon Vir- ns Lisi, és Dawia Adams.

Van aki forrón szereti — címmel amerikai filmvígiá- tékot láthatnak először a nyaralók egv női zenekarról, ahol a két férfi főszereplő — a nv>°var származású Tonv Curtis, és a Legénvlakásból ismert. Jack Lemmon — női ruhába öltözve okoz sok mulatságos bonyodalmat A film női főszereplőié a tragikusan elhúnvt Marvlin Monroe.

Ui ansol filmszatíra lesz a

Folytassa Kleo című film. amelyben Shakespeare Antonius és Kleopátráiénak hőseit burleske helyzetben láthattuk. Még egv film kerül elsőként az üdülőhelyre, a híres csehszlovák rendező. Karel Zeman történelmi tárgyú filmalkotása. Bolondos krónika címmel,

Országsáért« iúniusban mutatják be a Hemingway Nobel-díjas regényéből készült színes. szélesvásznú

amerikai filmalkotást Az öreg halászt és a tenger-t. — John Sturges rendezésében. A főszereplő Spencer Tracy, aki a világhírű regény öreg halászát a hosszú ideig balszerencsés, de egyszer ritka zsákmányhoz jutó Santiagot eleveníti meg.

Országosan bemutatják a Phaedra című amerikai filmet Jules Dassin rendezésében. A modem miliőbe helyezett antik tragédia főszereplői: Raf Valloné, Melina Mercouri és Anthony Perkins.

Aljosin művéből készült A kórterem című szovjet film, amely egy kórterem négy férfibetegének sorsát mutatja be Natanson rendezésében. A főszerepeit Andrej Popov, a Ballada a katonáról hősnője: Zsanna Prohorenko, és Rufina Nyifontova alakítja.

Szép történet az új japán film, a Szívfájdalmam Hirosima, amelyben egy tokiói újságíró az atombomba sújtotta városban kutat a bombázás következményei után. Akibe beleszeret, az is — mint kiderül — a szörnyű pusztítás menthetelen áldozatai közé tartozik. Ugyancsak háborús történet a Leonhardt Frank híres, szép regénye alapján készült új NDK film, az Egy gyilkosság krónikája, Joachin Hasler rendezésében, Angelika Domröse főszereplésével.

^-Palócok földjén—^

Idestova harminc éve, hogy egy fiatal szociológus, Szabó Zoltán járta ezt a tájat, s a Palócföld munkásságának, parasztságának, értelmiségének akkori reménytelen, kiúttalannak tűnő helyzetét tárta a világ elé Cifra nyomorúság című könyvében.

Nyomába indultam, immár a mai tájat a mai emberek anyagi, társadalmi, kulturális viszonyait kutatva.

Hollókő

Ha Szócsény felől érkezik a halandói, a bekötőút kétszeresen is megüréfiálja; először olyan éles kanyart vesz, hogy a járművezető alig győzi tekerni a kormányt, aztán pedig erősen lefelé halad, és ezzel a motor kikapcsolására ingereL Aki azonban ennek bedől, az nyomban emlegetheti a magyarok istenét, mert rövidesen olyan meredekein fölfelé fut az út, hogy alig hagy időt gyújtásra. — Szóval, mindenképpen csalafinta út ez; palóc út.

S ató nem okul, az csakis magára vethet, hiszen a hol- lékőiek, ugyebár, már jólelőre figyelmeztették, hogy kösse fel a gatyáját, ha hozzájuk igyekszik.

Az Első Magyar Biztosító Társaság ügynöke a huszas évek elején fittyet hányt ennek a jóakaratai intésnek: bement a faluba, és váltig kapacitálta az embereket, hogy kössenek biztosítást, hiszen ezek a „nádtetősi, sárral bevert faházak szinte biztatják a tüzet”.

Ám megnyúlt képpel jött vissza jó másfél év múlva, mikor jelentették, hogy a fél falu leégett. „Csak a fele”. Muszáj volt így az alibi miatt... A biztosító fizetett, s fél év alatt felépülitek a tágasabb, körbetornácos cseréptetős házak.

A dermedt lávát hosszai évmilliók óta őrző kúpos hegyek, a kiterjedt tölgyesek, a fák közötti tágas tisztások ősidők óta arra ösztönözték a település lakóit, hogy pásztorkodással, fakitermelóssel és feldolgozással bíbelődjenek.

Mikor a múlt század ötvenes évednek végén megkapták a jobbágyföldeket, a lejtős déli oldalakat hamar betelepítették szőlővel, gyümölcsfákkal, amit főleg az asszonyok dolgoztak, a férfiak folytatták a pásztorkodást. Félévenként, évenként jöttek a kereskedők, felvásárolták az állatokat, a félig kikészített bőrt, a mustot és a bort. S legtöbbször még nem pénzen, hanem természetben fizettek: ipari termékeket, fűszereket adtak cserébe.

A hetvenes években aztán rájöttek a hollókőiek, hogy minek fárasszák föl a kupe- ceket hegycsúcsok közé szorult falujukba. Egyszerűbb — és sokkal jövedelmezőbb —, ha maguk viszik el árujukat a közeli, távoli városokba, helységekbe. Így jutnak el Krakkóba és más cseh meg lengyel cívisvárosba. Ott árujukért már mindig pénzt kapnak: megszűnik a középkori jellegű cserekereskedelem.

A századforduló táján újabb lényeges változás áll be Hollókő gazdasági, társadalmi életében: A szőlőket elpusztítja az „amerikai betegség,” ugyanakkor az állatfelhajtást a nagybirtokosok veszik kézbe, akik még vámtörvényeket is életbeléytetnek, úgyhogy a kizgazdák nekik kénytelenek eladni jószagaikat. A külföldi piac ezzel lényegében megszűnt A falu lakói ekkor temek rá a ku- pec kedésre: itt megvesszem ennyiért, ott ellladom any- nyiért... A nyerészkedés átalakítja az emberek gondolkodását, életmódját: Az álmatag, csendesszavú, józanéletű pásztorok hangoskodó, nagyotmondó, nagyivó kupe- cekké alakulnak. Ebből az időből maradtak fönn a faluban olyan történetek, hogy X vagy Y egy éjszakai mutatását vagy egy fazék pálinkáért házhelyet ajándékozott.

Eddig kiderítetlen, hogy a falu lakóinak többsége miért mondott le a vásározásról, és miért tért át a földművelésre az első világháború végén. A lélektani megokolás önmagában mindig kevés, de jobb híjján elégedjünk meg azzal, hogy egyrészt az asszonyok megúnták a férjek dorbézolását, másrészt viszont a közeli

és távoli környék lakói megismerték őket, s csendes megegyezéssel hollókői kupéétól nem vásároltak. Közrejátszottak még a frontok dögszagot és reménytelenséget árasztó lövészámkai is, ahol a hollókőiek csakúgy ott kushadtak évszámra, mint Európa többi fegyverbe öltöztetett népének fiai — tény, hegy a furulyázgatáshaz és vadméh-család megrablásához szokott pásztorok a huszas évek elején csinálják falujuk életében az egyik legjelentősebb fordulatot: a földművelés fő foglalkozási ág lesz Hollókőn is.

Itt kezdődnek aztán azok a bajok, amiket Szabó Zoltán a harmincas évek közepén már elmérgesedett formában talál föl: Hollókő népe csak akkor vette észre, hogy a falu határába három oldalról is mélyen beleharapott a nagybirtok: az eddig tágas határ egyszeribe tenyérnyivé zsugorodott. Aztán ikiderült az is, hogy kár volt a félholdakat és _ holdakat kancsó pálinkáért vagy a kedves nóta eljátszásáért dobálni, mert voltak a faluban, akik szorgalmasan gyűjtötték ezeket a „hányódó” földdrabokat: a huszas években a falu kezén alig volt 800 hold szántó, s az akkor körülbelül ötszáz lélekszámú községben nyolc gazdának volt harminc hold, vagy azon felüli birtoka, tizenhétnek pedig 20 hold körül, amiből hozzávetőleges összegezés után kiderül, hogy 25 család kezén volt a határ háromnegyed része, a lakosság hetvenöt százaléka viszont az egynegyed részen osztozott.

S ez az arány tovább romlott. Kezdetét veszi a bérmunka keresése, s mivel a környéki birtokosok a „nagy- i' o, dotogkerülo” hollókőiek- nek nem szívesen adtak muti- a nincstelenek elvándoroltak Hatvanig, Pestig, Esz- terházig. Szerencsés embernek számított, aki a garádi Mak- kai-féle uradalomban, vagy Bujákon munkát kapott. Úgyhogy mire Szabó Zoltán Hollókőre jön, akkorra:

„Az élet még szomorúbb a

külső színeknél... A bérlő nem fogad a faluból napszámost és a hollókőiek kénytelenek útra kelni, hogy valahol munkát találjanak. Favágásra mennek és bányába, Kistere- nyére... Sokuknak kétszáz négyszögöles darabokban fekszik a földje, összevissza a határban s piacra nemigen termelnek... A hollókői „akár szegény, akár boldog, nehezen él”, mondják az emberek, és okos, komolybeszédű gazdák keserűen emlegetik, hogy sokan a faluból könnyen kommunisták volnának, ha lehetne.”

...Ha lehetne — súlyos ez az utolsó kitétel. Súlyos és szomorú: benne van a hollókőiek vágya, hogy kezükbe vegyék sorsuk __ irányítását, de érződik belőle a tehetetlenség, az efhagyatoitság is; szinte sikolt ez a két szó: benne van az osztálytársadalmak parasztságánál!: örökös és legfőbb gyengéje — a szétszórtság és az ebből következő szervezetlenség, gyengeség.

Harmincnyolcban történik valami: Vitéz MikoSai József, az alsózsur.ypusztai birtokos elad a hollókői gazdáknak valami 200 hold földet. Az emberek nagyobbakat tudnak lélegzeni, s a rablóháborúra készülő Európa emelkedő mezőgazdasági árainak láttán meglódul a képzeletük: termelni, termelni — és eladni, így meggazdagodni! Vetnek is mindent; búzát, kukoricát, mákot, zabot, kendert, borsót babot. Nem minden sikerül A mák például tiszta ráfizetés. A konyhakerti növények is hálátlanok... Meggazdagodni nem könnyű.

A felszabadulás után mindössze talán száz hold föld kerül fölosztásra. A többit a

volt uradalmak cselédsége igényli és kapja meg... Mintegy, mosfcmár lehetne valamit kezdeni.

Csodálatra méltó naivitás; A hollókőiek tizenöt éven keresztül nem hajlandók végiggondolni azt a legkézenfekvőbb tényt, hogy a határt semmilyen módon nem tehet tovább nyújtaná— A szabadság első tizenöt esztendejében konok dühvei törik, gyötrik fülőjüket, s ha egyik-másik belefárad, akkor elmegy bányaija, vagy Salgótarján valamelyik üzemébe dolgozni— Egyre többen fáradnak bele, s mire a téesz megalakul, már csak körülbelül harminc munkabíró férfi van otthon. És madjoem 60 a nyugdíjasok száma.

A kártyás! bányáiban több mint száz ember dolgozik, Tarjámba, Pestre ennek a létszámnak körülbelül fele jár hétről hétre, a rendszeres téesz-munkások száma viszont hozzávetőleg 120. A nyolc általánost elvégző gyerekek 1958—63 közötti kétharmad- háromnegyed részben mennek középiskolába, vagy ipari tanulónak. — mindkettő olyan hely, ahonnan nemigen vezet visszafelé, a téeszbe út

Lehangoló adatok.

S méginkábfo annak tűnik, miikor a falu közepén — pár méterre az apró, remekmű templomaitól — belépek a falumúzeum ajtaján.

Kelemen Ferenc fafaragó népművész elmondja, hogy még 10 évvel ezelőtt is ezek a remekbe készült bútordarabok voltak használatosak fa- luszerte, amikből most egy- egy darab itt szerenyikedik a múzeum három apró helyiségében. S azt mondja, ma ta- lán húsz házban sem lehetne megtalálni a régi berendezést Sőt, továbbmegy; a régi házak is csak feliből, harmadából vannak meg. Mindezt mosolyogva, csendes büszkeséggel sorolja, s értetlenül tárja szét kezét az előtt a német túrista előtt, aki kicsit szomorú felháborodással követeli tőle a régi Hollókőt benne a „hamisíthatatlan” palócokat a népművészeti bútorokat:

— De ha nincs, hát mit csináljak! A régi bő szoknyáknak megfelelt a komód, a subiód, meg a karoslóca ládája. De az orkánkabátot a nyloncsipkót már nem lehet odarakni! Annak már vállfa kell, és akasztós szekrény.

Míhalik Mihály igazgatótanító megmosolyogja azt a kérdést, hogy egy-két évtizeden belül nem vándorol-e ki mindenki innen, s ekkor már nem csupán a falu közepe lesz népi építészeti rezervátum, hanem az egész helység

Elmondja, hogy azok a fiatalok is, akik csak hetente, kéthetente járnak haza, azok is itthonról nősülnek, itt építenek házat. Egymásután sorolja a neveket S ennek okát nem a maradi, hanem éppen a korszerű gondolkodásban látja:

A fiatalok észrevették, hogy a falu fejlődik, szinte újjászületik! Hissen hat évvél ezelőtt itt még nem volt járda, villany, művelődési ház, italbolt. Húsz évvel ezelőtt az egész településben hat kút volt kerekes. Ma több mint húsz artézi ontja a friss, jóízű forrásvizet. Tizenöt évvel ezelőtt az ő elődjének az volt a gondja, hogy a lábbeli nélküli gyermekeit számára télen hogyan biztosítsa az oktatást — ma ő azon töri a fejét hova rakassa a kis csizmákat hócipőket apró bakancsokat hogy a tanterem padlója ne sározódjon be naponta.

Szerinte a probléma éppen az, hogy az emberek túl sokat kaptak a szocializmustól, s nem értékelik eléggé. Itt van például a vízvezeték. A falu fölött törpe vízmű jóvoltából pár éven belül a községi tanács mindenhová el akarja vezetni a csöveket. Persze, a lakosság pénzbeli hozzájárulásával, közmunkákkal. Az emberek többsége ezt helyesli, de vannak akik azt szeretnék, hogy az állam ingyen vezesse el konyhájába a vizet s neki csak a csapot kelljen csavargatni.

Másfajta gondok is előkerülnek:

A fain közepén ottjártimkkor is három Ikarusz állt mellettük magyar és külföldi rendszámú személykocsik. A turisták gyalog baktattak a várhoz, mert gépjárművel lehetetlen odajutni. A még ép falrészekre feljutni elég veszélyes: az évszázados törmelékekbe utat (kéne végni, korlátot fölállítani— Aztán vísz- szajöttek a látogatók beöltek a kocsiba, és az ölükből megebédeltek: az italbolt vasárnap 10-től 4-ig zárva tart Éppen vasárnapi

— Miért?

— Mert egyműszafco«.

— Miért?

— Mert havi bevétele nem éri el a százezer forintot

De hált hogyan érje fi, ha a pohár sörre, tájjelegű borokra vágyó látogatók orra előtt becsapják az ajtót!? Idejön az olasz, francia, német, angol, cseh, lengyel turista erőszakkal itt akarja hagyni a valutát, de mi nem Mi ellenállunk!— De gazdagok is vagyunk.

Mihaök Mihály eknomdja, hogy a falusiak ma hasonlíthatatlanul műveltebbek, tájékozottabbak mint húsz évvel ezelőtt. (Kelemen Ferenc ezt így fejezte ki: Rányflt a szemük a szépre, a jóra). S ezt clyan példákkal igazolja, hogy regén egy-egy farsangkor hány legény halt vagy sebesült meg, míg most évek óta könnyű-testi sértés sem történt

Előrebocsátja még azt is, hogy a faluban sokan olvasnak — dec

varans! A Hl meket és a különböző eiőadá sokat mindig telt házak eflőt játsszuk.. De kevesebb em bér előtt, mint kellene' Termékeny ttiiebneüaisé

Nemcsak öt bosszantja

azonban a művelődési helyiségek, eszközök és módok elégtelensége, hanem a falu fiataljait is, akik egész héten odavannak ,s hét végén itthon presszót akarnak, klubot, olvasószobát, tánchelyiséget A jelenlegi egyetermes kultúr- házban ez megoldhatatlan, hiszen éppen szombat-vasár- rap vannak a mozielőadások, egyéb kulturális rendezvények vagy éppen gyűlések.

Tíz évvel ezelőtt a hollókői fiatal még semmi ilyesmit nem igényelt szülőfalujában. Hazajött szombaton délben, evett, átöltözött, és magánhá- zafcnál verődtek csoportokba: ittak és este a lányosházakhoz indultak Vasárnap elölről kezdték ugyanezt A mostanra megváltozott igények tehait mindenképpen azt bizonyítják, hogy a hollókői fiatalok nemcsak abban érték utol a városi társaikat, hogy ma már közülük is sokan szakmunkások a bányában, a tarjani ZIM-nél vagy Pesten, hanem abban is, hogy közösségi emberek lettek művelődési, szórakozási igényeik kielégítésében is.

De meg mindig nem látom am- nak ellenszerét, hogy a holló- koiek egy két nemzedéken belül ^Nagybatonyban, Saigó- tárj áriján vagy éppen Pesten akarnak lakást — munkahelyük közelében.

— A hollókői fiatalok többségének egy-két nemzedéken belül itt lesz a munkahelye a faluban — mondja Mihalik Mihály és megigazítja komor kis bajuszát. — A tavaly végzett általános iskolások nagyrész« mezőgazdasági szakiskolába ment. A most nyolcadikosok többsége is oda pályázik. A téesz küldi őket.. Három év, és szőlész, gyümölcs- kertész, kertész, állattenyésztő szakmunkás lesz belőlük! „ S a téesz már telepített tíz hold málnát, s telepít még többet ^ is, mást is — olyan munkaigényes növényeket amelyekhez valóban szaktudás kell, s amelyek jövedelméből havi fizetést lehet adni.... Nem Nagybátonyt, Tar- jánt vagy Pestet kívánják tehát ide a fiatalok, hanem az ottani nyolcórai munkaidőt, az ottani civilizációt, művelődési és szórakozási lehetőségeket.

Kunszabó Ferene