Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-29 / 125. szám
Mtf ' WitfWS ■*( Wtttflfitff 3 BNV-BNV-BNV Textil- és ruházati iparunk seregszemléje Világszínvonalon a magyar Terliszter és Wolacryl — Fejlődik függöny• éu falikárpit gyártásunk — Továbbra is állja a versenyt a magyar cipő A Kossuth oavilon. ahol a könnyűipar, textil- és ruházati cikkeit immár hasvo- manvosan káli itta. nem először áll az érdeklődés kö- zéDPontiában. Ez az ioar. a kereskedelem és » n*iovkö- zönsés kölcsönös táiékozódá- sa szempontiábói icen hasznos emellett izlésnevelő hatása is van. Vessünk először etor oil- lantást a szövet méterárura. Különösen a Maevar Gvao- túfonó és Szövőgyár. a Hazai fésüsfomé és Szövőévé *■ valamint a Richards Rínom - posztógyár kelméi elragadóak. A két utóbbi a r>ol (észter szintétikusszálat. Illetve ooliakrilnitrii szálat tartalmazó — de4S vaev 65 -záza- íék gyaioutartalmú — Ter- l'iszter ém Wolaervl szöveteivel kétséget kizáróan világ- színvonalon áll. Minták, ár- nvalatok és szövésteohlka tekintetében eevarant nsávszerű árut mutatnak be. Csak örvendeni lehet annak. hoev olvan sokáis mellékesnek Ítélt ágazatok mint a függöny va»v — a falikár- nít .»vártás. szintén feilődősnek indult. A Rövidáru Ipari Tröszt, bemutatott füaeönv- anyagaínak nagyobb része hasvománvos szövésű. mintázatú de láttunk néhánv Seen ié’ sikerült necc-. illetőleg háló-tfüveönvt mégpedig nésv-öt színiben Ez végre komolv hozzáiárulás ahhoz a mind általánosabb erőfeszítéshez amelvet az ioar a magyar lakáskultúra megújításáért tesz. Itt emlitiük mer a Gvöri Pamutszövő és Műbőrevár figyelemre méltó Ú1 termékeit. mindenekelőtt a Gri- lóflex nevű habszerkezetű nadlókámitot amelvről nyilván még hallunk maid. A gvőri műbőrök szépségben és tuaidonsáigaiklian is vetekszenek a leffiobb külföldi gyártmányokkal. Ami Dedig az említett, úiszerű falkámito- kat illett, a Lakástextil Vállalat bemutatott néhánv igen sikerültet, kellemes hatású figurális kompozíciókkal egvikük pl is nverbe az év legszebb terméke kitüntetést A legnawobb érdeklődés természetesen — a közönség és a szakemberek részéről esvaránt — a ruházati ioar és a cinőerártás úi termékeit ki “éri. A ruhák felvonultatása egyetlen élő divatbemutató nedie a manokkeneket csak babák helyettesítik. Elsőként talán a Május 1. Ruhagyár modelljeit említsük. Ez a nagyszabású kabatgyártó üzem, amelynek termékei negyven százalékban messze földre. Nyugatra, Keletre elkerülnek, évenként már csaknem kétmillió kabátot készít. en állja a versenyt a világ bármely jeles cipőgyártójával. Női, férfi és gyermekcipők — minden célra — a legszebb, legkorszerűbb kivitelben megtalálhatok itt. talán csak anyKönnvű bőrök. haflékonv >* az uralkodó. Saját divattervezői és jól felkészült technológusai jóvoltából mind szorosabb kapcsolatban áll a textiliparral, a kereskedelemmel és —a vásárló közönséggel. Csupán egyetlen adat: a gyár évente mintegy 500—600 új modellt produkál. A kiállított újdonságok között találunk műanyaghabbal tűzött kabátokat és roppant kellemes benyomást keltő műszál felöltőket. Az uralkodó női vonal: enyhén karcsúsított, rövid szabású, s kisebb számban háromnegyedes kosztümök, elől karcsúsított, rag- ián, valamint elől bevarrt, hátul japánszabású kabátok. Illő volna megemlíteni néhányat, például a Bánkúti Jenőné által tervezett gyönyörű barna- fekete csíkos női felöltőt — amely miniszteri dicséretet kapott —, vagy Nepp Józscf- né Eszterházi-kockás ray ián- ját — a Ruházati Mintatervező kreációját — amely elnyerte a legszebb termék címet. Szólanunk kell még a cipőkről. Itt valóban nem lehet szó a legcsekélyebb elmaradásról sem. A magyar cipőipar — erről a Budapesti Nemzetközi Vásár az idén minden eddiginél meggyőzőbben tanúskodik — nagyszerűkidolgozás. ftömbölvödő orr (Bozsán Endre felvételei) nyit, hogy a modellek többsége vágott vagy elkerekeció, lapos orrkiképzásű, tehát vége a hegyesorrú cipők egyeduralmának. A Budapesti Nemzetközi Vásár elsősorban külkereskedelmi jelentőségű. De különösen a ruházati és a cipőipar vonatkozásában fontos találkozó- és tanácskozóhelye az iparnak és a belkereskedelemnek is. Az idén ezek a megbeszélések a szokottnál Az új premizálás tapasztalatai a szénbányákban Ösztönzés a széntermelésre A párt decemberi határozata jobb munkára hívta fel a fi gyei miét az élet minden területem Elsősorban a vezetés színvonalának kell növekedni ahhoz, '> hogy a lehetőségeket kiaknázva .termelékenyebben, gazdaságosabban dolgozhassunk. A bányászok új premizálási rendszere is ezt a célt hivatott elősegíteni. Erről és a Mátranovákon szerzett tapasztalatokról már a korábbiakban szó volt. Annak, hogy ez az alapjában véve jó ösztönzési módszer ma mégis nagyon sok Vitát vált ki az emberek között, több oka van. Tisztázni a fejekben Elfeledkeztek az előkészítő, nevelő munkáról. Volt ugyan ankét ahol a kísérletek tapasztalatairól tárgyaltak az illetékes vezetők, kérdéseket tehettek fel, ha valamit nem értettek, de mindez kevés ahhoz, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdés, minden mei lékgondolat nélkül, tisztázódjék a fejekben. Akiket elsősorban érint, a. bányászok csak nagyon hézagosán tájékozódtak róla. Nem túlzás egyébként, azt állítani, hogy most, hónapok elteltével is nagyon sokan vannak még, akik nem ismerik eléggé, nem látnak tisztén e kérdésben. Van ilyen a közvetlen műszaki vezetők között is. Elsősorban itt kellene változást elérni, pótolni a mulasztottak. Ennek fontosságára éppen a mátranováki példa hívja fel a figyelmet, ahol már hosszabb idő óta alkalmazzák, mint a többi bányáknál, mégis sok olyan hibát követtek el. amit utólag kellett korrigálni. Ezek a hibák nem az új premizálási rendszerből fakadnak, hanem a meg nem értés következményei, mert nem használták ki az adott lehetőségeket sem. A végrehajtás során elkövetett hibák viszont hatványomegalapozottabbnak tűnnek* zotfcan jelentkeztek a többi III. bányáknál, bár számuk egyre csökken. A terv teljesítése elképzelhetetlen a Jó műszaki feltételek nélkül. Még jobban megköveteli a jól szervezett munkát, a prémium feltételek teljesítése. Az aknász felelős a reá bízott bánya tervérvek teljesítéséért, az ott folyó munkáért, a beosztotta tért. Ebből a felelősségiből fakad, hogy minden tőle telhetőt el kell követnie a munkáihoz szükséges feltételek biztosításáért. Vajon így van ez mindenütt a nógrádi bányákban? Selnne nem. Sokszor hiányoznak a feltételek, emiatt a bányász nem tud termelni. Szidja a prémiumrendszert, hiszen a kereset a legfontosabb a számára ez a ő mér te k egysége. Műszaki feltételek nélkül nem megy A legutóbbi termelési tanácskozásokról készült jegyzőkönyvet 1 apozgatvs megállapítottuk, hogy azokban viszonylag kevés felszólaló foglalkozott az új premizálási rendszerrel, bár akadt olyan, aki kerek perec kijelentette: nem jó. változtassák meg minél előbb. Hogyan, mikép lenne jobb, célravezetőbb, arra már nem találtunk tanácsot. Volt viszont amiről nagyon sokan beszéltek, é3 ref- rénszerűen hatott már a harmadik jegyzőkönyvnél: Biztosítsanak elég ürescsillét Javítsák a szállítási feltételeket, mert enélkül csak „kínlódik” a csapat. Rossz a munkahelyen a levegő, nincs légcső a munkahelyeken. Miért nem ad le a fatelep méretes fát, miért a munkahelyeken kell fűrészelgetni? — tették fel a jogos kérdéseket. Panaszolták azt is, hogy bár a norma szerint a fát biztosító anyagot a munkahely közelébe kell szállítani, ezt nem tartják be, százméterekre kell érte menniük. Nem kárba veszett Idő Gyógyultan, jó bizonyítvánnyal távozott A BA Az Ízléses hímzés a Ieemodemebb formákkal is összefér. nógradgárdonyközeledő autóbusznak a hét öt délutánján két állandó utasa lett. Az egyik nóg- rádmarcali, az ottani iskola igazgatója, Rados István. A másik Urban Árpád, a csi- tári iskola nevelője. Egy, az országban is egyedülálló kezdeményezés úttörői ők, a Nógrádgárdonyi tbc Intézet igazgató főorvosával, dr. Bogdándy Emillel együtt. A szanatóriumban egy-egy beteg legkevesebb hat hónapot tölt. Akadnák olyanok is, akik egy évet pihennek itt. Gyógyulást várnak. Pihennek. De hogy ez &z időtöltés hasznos is legyen, solcan közülük a tanulást választják. — A tanulás leköti a beteg figyelmét. Nem önmagával, betegségével, hanem a tanulásai foglalkozik. Szinte gyorsítja a gyógyulást — mondás Rados István. amikor erről a nagyszerű kezdeményezésről beszélgettünk. — Hetenként öt napon át, napi 2—3 órában foglalkozunk a tanulókkal. Egy-egy osztályból három hónap alatt megszerezhetik a teljes értékű bizonyítványt. Egészséges versengés alakul ki a tanulók között. Szinte minden időt a 1 .-múlás köt le. Vitákat kez- deménveznek. Esrv-eav feladatot közösen oldanak meg. Ezzel, ha nem is a gyakorlatban, de a beteg úgy érzi, hogy megrövidült a gyógyítására fordított idő. Eddig három turnusban számosán elvégezték már a VII. osztályt. Legutóbb tízen vizsgáztak. Sikerrel. A VII. osztály tanulmányi eredménye három egész kilenc tized lett. Egészen kitűnő. Különösen akkor, ha a „ta- tulók” átlagos életkorát is figyelembe vesszük. Negyven egynéhány év. A legidősebb 53 éves, a legfiatalabb 23. Van közöttük bányász, termelőszövetkezeti tag, traktoros, erdőmunkás, lakatos. Betegek. De határtalan akaraterővel, szorgalommal rendelkeznek. Akaraterővel árihoz, hogy meggyógyuljanak. Szorgalommal ahhoz, hogy tovább tanuljanak, s ha visz- ezatérnek munkahelyeikre, hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. — Nem állunk meg. Tovább folytatjuk a tanulást — volt a válasz kérdésemre, amikor Cs. Sándorral beszélgettem. Cs. Sándor bányász. Megvan a lőme6teri vizsgája. A VII. osztályt négy egész öt tizeddel végezte itt, az intézetben. — Már beszereztük a VIII. osztály tankönyveit. Az első órát számtanból megtartottuk, s reméljük a folytatás sem marad el. S hogy utána mi lesz? Nem tudom. Talán még tovább is mehetnék. Esetleg technikumba. Persze ez niég a jövő zenéje — mosolygott. HOSSZÚNAK, SOKSZOR kényelmetlennek is tűnik egy-egy nap. A betegek közül egyesek az intézet műhelyében keresnek munkát. Ok tízen a számtannal, fizikával, kémiával ismerkednek. — Feltétlen hangsúlyozni szeretném, hogy hasznos időtöltés ez a betegek számára — erősítette korábbi álláspontját Rados István, akiről azt is el kell mondani, hogy lelkes patrónusa ennek a mozgalomnak. — A korábbi három turnusnál már szereztünk tapasztalatokat. Először is azt, hogy a betegek nagy szorgalommal tanulnak. Ebből pedig az következik, hogy rendszeressé kell ezt az oktatási formát tenni. Országosan is fel lehetne karolni, sőt el lehetne terjeszteni más hasonló intézményeknél is. Igen, rendszeressé kell tenni ezt a kezdeményezést. Kettős eredményt érünk el vele. Gyógyul a beteg. Tanultabb, képzettebb emberek kerülnek vissza az életbe. Az intézet vezetői vállalják ezt a munkát. A két pedagógus mellé újak csatlakoztak, akik ha kell esőben, sárban is eljutnak Gárdonyba, hogy megtartsák az órákat. Rados István és Urban Árpád mellett a VIII, osztály tananyagának elsajátításánál már ott lesznek Nógrádmarcalból Mózer Dezső magyar—orosz, Smida Tibor matsmatika-kémia- szakos tanár is. Bevezetik a szakosított oktatást. ÉS EKKOR KÖVETKEZIK majd be igazán az, amiért ezek az önzetlen emberek dolgoznak, fáradoznak. Az intézet igazgató-főorvosa majd azt írhatja a beteg elbocsáj- tó lapjára, hogy gyógyultan, a kihelyezett osztály vezetője pedig az iskolai bizonyítványba, hogy jó tanulási eredménnyel távozott. Somogyvári László Lehetne még hosszan sorolni azokat a bosszantó hibákat, amelyek visszavetik a bányászokat a munkában. Olyan gondok ezek amelyeket semmiféle premizálási rendszerrel sem lehet megkerülni és megoldani. A megoldásnak csak egy módja van: a műszakiaknak, a felügyeletnek a munkáját kell gyorsan megjavítani. Korábban volt rá lehetőség, hogy ilyen esetben dotálják a csapatokat Olyan munkákat is áritettek tőlük, amit tálán el sem végeztek, mert akkor nem az volt az érdekes, mennyi szenet termeltek, hanem a különböző mellékmunkák fel- szaparftásával újabb mód nyílt a kereset és ezen belül a prémium növelésére. Sokaknak talán ma is éppen az fáj, hogy erre az új premizálási rendszer nem nyújt módot Segíti a létszámgazdálkodást A tervteljesítés biztonsága igen fontos kérdés a szénbányákban, ami viszont megköveteli a szigorú létszám- es műszakgazdálkodást. Ezen a téren az elmúlt időszakban elég sok lazaságot lehetett tapasztalni, hiszen az is előfordult hogy a trösztnek naponta kellett elszámoltatni a bányákat a telepítésekről. Ha nem is oldja meg ezt a kérdést ajz új premizálási rendszer, de feltétlenül hozzásegít. Azért nem véletlen az sem, hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökken, sőt több helyen alatta maradt a tervezettnek a kieső műszakszám, ami azt jelenti, hogy volt kit telepíteni az aknásznak. A szénbányáknál bevezetett új premizálási rendszer tapasztalatait összegezve megállapíthatjuk, hogy az jobb, célravezetőbb a korábbinál és ahol helyesen alkalmazzák jól szolgálja a decemberi párthatározat végrehajtását. Teljes sikerét azonban még alapvető hibák gátolják. Ezek nagy része az ismeretek hiányán túl a végrehajtásnál tapasztalható merevségből adódnak. A merevségre lehet következtetni abból is, hogy például eddig csak két bányánál éltek azzal az ösztönző lehetőséggel amire módot ad az a bizonyos tizenöt százalékos szabad prémium keret. Tapasztalni azt is amikor a közvetlen műszaki vezető csak saját szemszögéből nézi a dolgokat. Látja, hogy számára ez többletmunkát is jelent, ezért eleve elitéli. A „nem akarásnak nyögés a vége” tartja a közmondás, s ez bizony ráillik néhány ilyen vezetőre. A szemléleten kell változtatni A szemléletben kell elsősorban változást elérni, amit persze nem lehet egyik napról a másikra várni, de hozzá kell fogni és megértetni az emberekkel tegyük hozzá a vezetőkkel is ,hogy a népgazdaság elsősorban szenet vár a bányászoktól és éppen erre kell az ösztönzésnek irányulnia. Ahol a műszaki feltételek biztosítottak ott nem is lehet hiba, jól jár a bányász, de jól jár a népgazdaság is. Vége. Bodó János
