Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-25 / 121. szám
T IW8. május 23. y kedd. NÖGRÄD Gardasági alapfogalmak Az önköltség Hányszor halljuk, olvassuk, hogy egyes termékeink nem eléggé versenyképesek a világpiaion, mert drágák! Sokszor elhangzik az a megállapítás is; ennek, vagy annak a cikknek a fogyasztói ára magasabb, mint más országokban. Olykor valóban így igaz, de arra már kevésbé gondolunk, hogy ennek oka az említett termékeink magas önköltségében keresendő. Milyen tételek alkotják egy-egy termék önköltségét? A termelés során felhasznált sokféle anyag és az energia költségei; a termelésben hoszabb időn keresztül elhasználódó eszközök, gépek értékének az elhasználódása mértékével arányos része (amortizációs leírás), a munkások, alkalmazottak bére és a bérek különböző járulékai; az igazgatási, adminisztrációs stib. költségek; a vállalat által felvett hitelek után járó kamat. A felsorolt tételek a különböző termelési árakban, iparágakban termékeknél eltérő arányban részesednek az önköltségből. A műszeriparban pl. viszonylag kevesebb az önköltség és nagyobb a bérköltség, míg például a textiliparban nagyjából fordított a helyzet. A munka termelékenységének (vagyis az egységnyi idő alaitt, ugyanannyi munkával előállított termékek mennyiségének) növekedése azt jelenti, hogy csökkennek az egy-egy termékre eső bérköltségek és ezzel csökken az egész önköltség is. De csökkenti az önköltséget a felesleges adminisztráció leépítése is. Az anyag- és energiaköltségek csökkentése hazánkban különösen fontos. Nyersanyagokban, energiaforrásokban nem bővelkedünk, importra, behozatalra szorulunk. Az importált anyagokért viszont éppen a belőlük készült árukkal fizetünk. Ha a termelésben nem takarékoskodunk az anyagokkal — főleg az importanyagokkal — a készáru árából éppen csak a felhasznált anyag költségeit tudjuk fedezni. Ahogyan minden gondos háziasszony a jó ebéd kellékeinek minél olcsóbb beszerzésére törekszik, — hogy ne legyen magas annak „önköltsége” — úgy kell mindany- nylunkmak ügyelni a termelés önköltségére, mert itt nagy összegek fogomak kockán. B. Gy. Tervszerű utánpótlásti Tj élni fogtok milliónyian...“ TÁRSADALMUNK egyik iektív eevoldalú elemzések ke- W J TÁRSADALMUNK egyik sarkalatos iellamzőie a tervszerűség. A iövőről hosszabb időre vannak elképzeléseink, tudatos terveink. A távlat számunkra nem homálv. előre nem látott események kaotikus halmaza. Világosan tudjuk. hoev az iparnak a gazdaság sok más ágazatának. az életnek mennvi szakemberre: mérnökre, technikusra, orvosra. pedagógusra van szüksége. Ehhez alkalmazkodik iskolapolitikánk is. A végzett szakemberek évente frissítik a különféle aparátusok. intézmények áramkörét. A szüntelen fejlődéssel azonban eavütt iár az állandó mozgás, vaevis ez kölcsönösen feltételezi eevmást. A vezetés gyakorlatának elsajátítása természetes módon az. életben megy végre. Kit-kit nem csupán a szakmai hozzáértése, emel eev-eev kollektíva tóié. hanem azon tulajdonsága is. hoev közösségi ember, s alko- tóan tud együttműködni munkatársaival. Ezért a vezetők fejlődésének, segítése, ösztönzése elsőrangú feladatunk. Nem kisebb feladat azonban az utánpótlás sem. s ebben a tekintetben vannak tennivalóink A feilődés isénvei olvkor megelőznek bennünket. Azért kell meffm?tvlani. hogy nem elég tudatos és következetes ebben minden helven. a gyakorlat. A napokban szó esett erről a mesvei nárt.bizottsáe eeviik tanácskozásán is. A gondok akkor ielentkeznek amikor valakinek a helvébe ki kell nevezni valakit. Ilyenkor néha tanácstalanság és kapkodás van. s ez is igazolása annak, hosv sokszor beletemetkezünk a napi feladatok megoldásába. Ezért van az. hoev Pvakran olvan emberek kerülnek a vezetésbe. akik eleve nem igazollak a iövőbeni reményeket. Az. íev kiválasztott vezető hamar megfeneklik, tanácstalan lesz. s őrlődik. Valahogy minden kihull a kezéből. s ennek nvomán kfidvte- lensée támad. A feladatát nem ismerő, szakmailag képzetlen vezető körül sokszor elvtelen- ség uralkodik olvkor klikkek, csoportok harca dűl. Az ilven helveken kicsit háttérbe kerül a szocialista mérce. a megítélésnek az a bevált formája. hoíTv az embereket munkái uk. képességeik, a közösség érdekében végzett cselekedetük alapián Ítéljük meg. Akik közelébe jutnak a vezetőnek iól értesülték”, könv- uvebben jutnak előre bár iól tudjuk az ilven előrejutás kétes értékű. A SZEMÉLYI KULTUSZ időszakúiban sokszor rossz eva- korlat alanián foglalkoztak a vezetők nyilvántartásával, titok. homálv fedte az emberekről alkotott Ítéleteket, szubjektív eev oldalú elemzések kerültek a dossziéba Az ilven gyakorlat” tanulságait már régen levontuk s ma közismerten. őszinteség és közvetlenség jellemzi a vezetők. a beosztottak egymás közti viszonyát. Ma is készülnek minősítéseik Az ilven jellemzések azonban nem kerülnek hét lakat alá elolvassák sőt alá is írják azok akikről íródott. Nacvon sokat ielent ez mert ki-ki megtudhatja: hogyan Ítélik meg miként tartia számon őt a kollektíva és a vezető. Sokan tudnak ennek nvomán változtatni magatartásukon. Régen a hivatalokban, intézményekben közismert volt a társadalmi szamárlétra, vagyis annak a gyakorlata, ki hogvan iuthat előre. Figyelembe vették a szakmai képzettséget a munkában .éltől- i tölt éveket, na és nem utolsó sorban az odaadást. Számos következménve volt ennek. A hivatalokban folyt a talo- j nyalás, a hízelgés, ádáz harcok folytak a székekért. Csalfa iáték volt a szamárlétra rendszer, hiszen szó sem volt j arról, hoev mindenki a ké- ■ nestséeei szerint jutott előre. Nálunk a fentebb már említett meggondolások alapján választják ki a vezetéket. Sajnos azonban nem tervszerű, vezetésre alkalmas emberek hánvódnak-vetődmek. mert munkái’ emberi maeatar- ' fásuk. Képességeik megítélése j késik. Sokat segítene az. ha j többet beszélnének azokkal, i akik vezetésre, irányításra al- J kalmasak. s erre nézve ió tulajdonságokkal rendelkeznek, i Nem ártana, sőt kívánatos, hoev iövőt perspektívát mutassanak előttük. Egyrészt úev is. hogv müvem fogyatékosságokat kell megszüntetni, müvem emberi gyengéken kell változtatni. Aki elé jövőt, távlatokat rajzolnak, az igyekszik a feladatát a tőle telhet» legjobb tudással. hozzáértéssel megoldani, ió irányban fejlődik az emberi tulajdonsága. AZ ŐSZINTE kritikai légkör. a vezető munkatársakkal való fokozatos törődés elválaszthatatlan a szocialista építéstől. A vezető munkatársakat nevelni, fejlődésüket nyomom kisémii állandó feladat. Akik hosszabb Időn keresztül nem hadarnak véleményt, elismerést tevékenységükről azok olvkor elcsüggednek, közömbössé lesznék. Az utánpótlás tervszerű. rendszeres murikat kíván. Csakis így tudjuk megoldani az irányítással szemben támasztott követelményeket. A ló vezető erről sosem feledkezhet meg Gulyás Ernő M ájus. A nappalok a kitárt ablakokon már adnak, ha fukaron is, kevés meleget. A lakásban azonban még hűvös van. Kati, a kisuncka fát hoz, begyújt. Sistereg a vékonyra - vágott apróra. Prüszköl, füstöl a kályha. Aztán lobog a láng. Mi beszélgetünk. Hogy miről? A költészetről, amely betöltötte egész életét. — Nagyon hoszú idő, hetvenöt év! De hogy elszaladt! Néha belenézek a tükörbe. Furcsán hangzik talán, de olyan fiatalnak érzem magam. Hát lehet öreg, aki mindig dolgozik? Nézze, ezeket a verseket nemrég írtam. Kész kis kötet. Valószínűleg jövőre ki is ad iák. Várnai Zseni 75 éves csút mondtam a színháznak. Tulajdonképpen itt kezdődik Várnai Zseni igaza élete. Lassan, tagoltan emlékezik. Régvolt idők emlékei. A pestújhelyi nyomor. A sok koplalás. A petróleumlámpa pislákoló fénye. — Bennem — úgy érzem — egyszerre született meg a költő és a forradalmár. Mondhatnám minden átmenet nélkül, valami furcsa kényszerből írni kezdtem. Láttam a kültelket, az égőszemű, be- esettmellű proletárasszonyokat, láttam a rosszultáplált csecsemők vérszegény arcát, hallottam tejért jajgató éhKutatom, miként lett költő, mi készteti ma is fárad- hatalamul az alkotásra? Szeretem, mindig szerettem a szép magyar szót. Megőriztem szülőföldem, a Ba- kjony-vidéki nép dialektusát. Színpadra készültem. Vizsgáltam az ember ezerszi- nű éraelem világát. Néha megértettem, néha nem.. Már végzett színésznő voltam, amikor megismertem férjemet, Feterdi Andort- Ö költő volt. A szegények, az elnyomottak poétája. Érte búA régi magyar színpad A gonosz ember és a bőrhajú bonviván Engedtessék meg a krónikásnak, hogy történetét ne a címben jelzett históriával kezdje, hanem egy másikkal, amely szintúgy száz esztendővel ezelőtt történt. Igen érdekes az alábbi feljegyzés Szépfaludi ö. Ferenc tollából, mert a múltszázadbeli nagyközönség szeretetteljes, kedves, színtiszta naivitására jellemző. Tóth József a Nemzeti Színház színész-óriása, még a falvakat járta ezidőtájt, így terjesztette a kultúrát. 1847-ben az országban valahol (talán éppen Nógrád megyében) egy kis községben, egy becsületes mag+ar polgárnál szállásolta el magát; koszt-kvártélyra. Ezt a szolid, emberséges, nem korhelyeskedő, nem korcsmázó a színművészeinek és magának élő embert végtelenül szerette a házigazda és a családja. Egy alkalommal Tóth mer; eile árván hálálni a sok gondos- ggmkast es szere tetet, ingyen belépőjegyet ajándékozott a népes család tagjainak az esti előadásra, vesztére! Shakespeare III. Richardját adták elő és ő játszotta a címszerepet. A család bevonult a színházba és szörnyülködve figyelte az előadást. A házigazda feszengett a székén és folyton csak azt suttogta; „No, ezt nem hittem volna!" Mármint azt, hogy az ő józanéletű lakója, sorra kivégezteti a legjobb embereit és még gyermekgyilkosságtól sem riad vissza. Nem is nézte végig a játékot, hanem takaródat fújt és haza parancsolta véreit. Tóth József a fárasztó szerep után lemosta magáról az álcát és a késő éjszakában bandukolt hazafelé. Ám a kapu bazárva! Zörget! Egyre jobban! Nemsokára megszólal bentről egy komor hang: — Ki az? — Én vagyok a színész! — Hordja el magát! Nem lakom egy fedél alatt ilyen gonosztevővel! Táguljon! — De kedves bátyám, az egész csak komédia volt.. — fogta könyörgésre a szót a művész. — Kedves bátyja kigy elmednek az a... Kotrodjek! A cókmókj i holnap a kapu előtt lesz!... Másnap sem hitte el a derék magyar, hogy aki olyan hétpróbás gazember volt a színpadon, az az életben a legbecsületesebb, legjobbszivü ember... Barnáts Gápár szerint, ez időben az Alföldön baktatott egy parasztszekér négy színésszel. Sietős volt a dolguk, mert, ha a másik trupp megelőzi őket a kijelölt faluban, akkor éhkoppon maradnak. Biztatták is a parasztot, hogy hajtson sebesebben, de az kímélte a lorrait és süketnek tettette magát. Az egyik csárdánál, pihenőben, a négy komédiás ösz- szebeszélt. Induláskor az egyik ismét nógatta a kocsist, aki nagyhetykén visszaszólt: — Azt gondolják, hogy sima az ábrázatuk, megijedek maguktól? Fuvaroztam én már olyan csepűrágót is, aki tüzet nyelt! — Az bizony semmi ahhoz, amit mi tudunk! Látja ott hátul azt a művészt? Szerelmes színész, a a bonviván! De ha megdühödik, lekapja a fejbőrét és magához vágja! — No, ezt már nem hiszem! — így a fuvarozó. — Hajtson gyorsabban! — szólalt meg a parókás színész, akinek valóban billiárdgolyó- sima feje volt. — Ha akarok! — vágta oda magabiztosan a jóember. Erre a színész megjátszotta a rettenetes dühöt, forgatta a szemeit, habzott a szája és lekapta a fejbőrét — azaz a parókáját — és a kocsishoz vágta. — De erre, arra... Hajtson! Vágtában! Különben az én fejbőröm után, a kendé következik! Az elrémült kocsis a lovak közé vágott, és meg is érkezett a játszási helyre egy fertály órával a másik trupp előtt a négy komédiás. Fehér Tibor ségüíket. Éreztem kilátástalan sorsukat, megtört lelkűket. Az ő sebeik az én sebeim. Tudtam, egyféle orvosság gyógyít meg bennünket- És jött a vers. Az első 1911-ben, Anyaság volt a címe. Az asszonyok elfojtott panaszai szinte sikoltásként hangzottak tollából: „Egész világnak, minden proletárját /tebenned csókolom drága fiam/, /ha én elhullok a küzdők porondján/, /ti élni fogtok milliónyian.. Fölkel. Járkál a szobában. Látszólag céltalanul. Pedig az ő életében ez a kifejezés ismeretlen. Cél és hit, akarat és remény, ez az ő igazi életérzése. Megáll a szóba sarkában, egy bronzszobor előtt. Szeretet és fájdalom gyűlik össze a szemében. — Látja, — mutat a szoborra — ő a férjem, tanítóm, mesterem. Nagyon fáj, hogy már nincs mellettem. Mennyit küszködtünk együtt Én egy hivatalban dolgoztam, és éppen csak a lakbérre valót kerestem meg. Ő meg a munkásbiztosító napidíjából élt. Olykor megjelent egy-egy verse, aikkor jutott tejre is, a kicsinek. Az ..ainya- ság”-at ő vitte be a Népszavához. Mikor elolvasta, csak annyit. mondott: „Te költő vagy”. Révész Béla, az irodalmi rovat vezetője, Ady jóbarátja kihúzta a Peterdi Andomé aláírást. Ekkor lettem először és végérvényesen Várnai Zseni. Első kötete 1914-ben jelent meg, Katonafiamnak címen. Azóta a címadó költemény jelentősége túlnőtt hazánk határain, jelképpé vált a béke védelmében, az anyák tiltakozása a háború ellen. A Tanácsköztársaság rövid hónapjaiban egymásután jelentek meg köoetei. Második gyermeke érmen ebben az időben született. A bukás utáni szörnyű üldöztetések kitörölhetetlen nyomokat hagytak érzékeny lelkében. Férjét elvitték a hóhérlegények. Ö gyermekágyban feküdt, amikor rátörtek a tiszti különítmény pribékei és az anyára, akinek mindkét oldalán gyermek feküdt, rálőttek... összehúzódik a szeme, amikor erről beszél. Talán csak a csoda mentette meg. Valaki félrelökte a pisztoly csövét. Ezen múlott az élete. — Néha nagyon fáradt va- yok. Csak ülök magamban és -ondolkodom. Ennyi harc után, nem jogos-e a fáradságom? Ilyenkor érzem a hetvenöt év súlyát Ilyenkor érzem öregnek magam. Megalkudni nem tudott soha. S az élete sokszor ezért volt mostoha. Mondták is, de mennyiszer: írjon másfajta dalokat. Akkor lett volna pénze, kincse, de a hit az 5 lelkiében mélyen vert gyökeret, amit sem csörgő aranynyal, sem pénzzel nem vehettek meg, — soha! A második világháború bor- .almas esztendeiben egy időre kiragadja kezéből a tollat a hitleri fasizmus. Illegalitásba vonul férjével és gyermekével együtt. Nehéz idők, nagy megpróbáltatások. Amikor már a vers kevés, akkor a fegyver következik. & ő ezt is vállalja. Pedig akikor már elmúlt ötven éves. És a vérzivataros esztendők után végre felragyogott a napfény. Az annyiszor megálmodott, áhított, megüt új világ — Mindent, de mindent vártam, a felszabadulástól. A megújhodást. versköteteket, szabad levegőt Mér az első ’apókban verssel üdvözöltem a szabadságot. Óriási munkakedv fűtött Különleges kegynek tartottam a sorstól: élni engedte szeretteimet, és élni engedett engem, hogy dolgozhassak. S ő, a szárnyaló költő regényt írt. Megírta több mint ezer oldalon élete nagy élményét: az Egy asszony a milliók közül-t. Családregény, vagy önéletrajzregény, maga sem dönti el. Nagy fegyelemmel, akaraterővel kényszerítette magát e műfaj tervé nyernek betartására, Trilógiája azóta a könyvüzletek keresett regénye lett. Kati bejön. Kedvesen, nsgy- láinyosam megszólal: — Nagymama, hogy prózai legyek, kialudt a tűz! E lmosolyodunk mind a ketten. Én arra gondolok, hogy az 6 tüzének, a költészet tüzének élnie kell, örökké, egy pillanatra sem alkatnak ki a lángok. Remegő villanásokból áll a tűz, mint sorokból a vers. Hol félcsap magasra lobogva a láng, hol parázsban ragyog, de körötte forróságtól izzik a levegő. S ha mér a zsarátnok sem melegít, akkor nem tűz töibbé a tűz! <3 pedig alkotni akar, melegíteni a szíveket. Harcban égni a békéért, hogy az anyák félelem nélkül szoptathassák gyermekeiket, hogy a játszóterek hangosak legyenek a gyermekzajtól. Hogy ne akna vijjogjon, hogy éVről-év- re megújhodást és ne pusztulást hozzon a tavasz. Hogy május 25-e minden évben nyugodt, értelmes, békében érje a születése napján! Regős István
