Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-21 / 118. szám

I3S5 máin:« 21.' péntek. nögrAd 3 , As üzemi párt- vb megtárgyalta lebb szervezéssel törleszthetnek az inászóiak Egy falu — két ember Ilyenkor délután már csön­desek a szobák a tanácson. A félfogadás délelőtt lezaj­lott és az ügyintézés is vé­gétért. Koncz János az adó­ügyi előadó azonban még ilyenkor is itt ül az íróaszta­lánál, hiszen ő nemcsak az adóügyek sokszor száraznak tűnő számaival foglalkozik, hanem az egész község gond­jaival. Jani bácsi, a Hazafias Népfront elnöke — azért szólítjuk így, mert amikor a faluban érdeklődtünk, hogy ki a bizottság elnöke, csak másodszorra mondták a veze­téknevét, először csak úgy emlegették, hogy, hát a Ja­ni bácsi. Koncz János bácsi meg­érdemli, hogy ne menjünk el szó nélkül ténykedése mel­lett. Több mint tíz esztende­je foglalkozik a népfrontbi­zottság problémáival. Több mint tíz esztendeje segíti a termelőszövetkezet, a tanács munkáját nemcsak szervezés­sel, de sokszor két kezével is. Ebben a faluban részt vesz a népfront bizottság a termelőszövetkezet minden megmozdulásában. A pocok irtásban még az iskolás gye­rekeket is sikerült Jani bá­csinak beállítani. Hogy az utcák szélén virágzó fák áll­nak községszerte, az sem a a véletlen műve. A helyes növényápolás elvét ismeri az egcsz község és ebben nem kis része van a népfrontbi- zo'♦-•tónak. De egyéb mun­kákból is kiveszik a község lakói részüket. Az idei évben 1500 munkaórát terveztek járdaépítésre. Az elmúlt évek társadalmi munkaóráit figyelembe véve ezt a mun­kát minden bizonnyal telje­síteni fogják. Pirosarcú, őszülő hajú bá­csi közel a hatvanhoz. Alig két év választja el a nyug­díjtól. A Hazafias Népfront elnöksége mellett tanácstag, elnöke az állandó mezőgaz­dasági bizottságnak, de mind­ez még nem meríti ki Koncz János bácsi idejét, mert ha bárkinek bármilyen problé­mája van, bizalommal for­dul hozzá. De nem ő az egyetlen a községben, akiben bíznak. Mihály Emőné, a község „Cili nénije” ugyan ilyen szeretettel és gondossággal végzi munkáját, amely sok­szor bizony nagy fáradtság­gal, áldozatokkal jár. Mikor hat évvel ezelőtt Káliéba került, a cigánytelepen bi­zony rendkívül rosszak vol­tak az egészségügyi viszo­nyok. Oltásra is nagycn-na- gyon ritkán hozták csak el a gyerekeket. Azóta Cili né­ni elérte, hogy nemcsak az egész község, de a cigányte­lep gyermekei is az előírt időben megkapják a szüksé­ges védőoltásokat és ma már senki nem emelhet szót a ; gyermekek és a felnőttek tisztasága ellen. Nem hivat­kozott ő soha paragrafusokra, nem fenyegetődzött büntetés­sel, eredményeit sok-sok sze­retettel, utánjárással érte el. A kedves, fiatalarcú őszhajú asszonyt nem véletlenül sze­retik és tisztelik az egész községben. Bár már túl lépett a negyedik ikszen, olyan lendülettel, fissességgel be­szél legközelebbi terveiről, begy azt bármelyik fiatal megirigyelhetné. Az idei évben szeretné, ha Kalló elnyerné a megye leg­tisztább községe címet. 1962 óta jól esne, ha ismét elis­mernék illetékes vezetők, hogy a falu virágokkal, fákkal be- ületett utcái, a legtisztábbak, a legszebbek Nógrádban. M. Z. Az inászói aknaüzem az elmúlt négy hónapban nem teljesítette tervét, 2276 ton­nával adós maradt. A Zagy­vái Bányaüzem elmaradása (eddig 290 vagon), tehát zö­mében Inászóra esik. Éppen ezért fontasabb kérdést nem is tűzhetett volna napirendre az üzemi párt végrehajtó bi­zottság. Két bánya, Király­táró és Székvölgy tartozik eh­hez az aknaüzemhez, de az elmaradásban mindegyik ré­szes, sőt abban is, hogy átla­gosan 17 kalóriával alacso­nyabb fűtőértékű szenet szál­lítottak. A legfontosabb ter­melékenységi mutató az egy- műszakra eső összüzemi tel­jesítmény, csaknem másfél mázsával volt kisebb a terve­zettnél. az önköltség pedig nagyobb. Indokok és a valóság Kétségtelen, vannak elfo­gadható indokok, mint pél­dául a sz.kvölgyi bányatüz. a Margit és K;rály-tárók össze­vonásával kapcsolatos átállá­si gondok. Iszapolásnál elszi­várgó víz nagyobb talpduz­zadást okozott, több fenntar­tási munkát igényelt. Ezek mégis csak részben indokol­ják az elmaradást, mert van­nak más okok is, amelyek jól szervezett, céltudatosabb irá­nyító munkával elkerülhetők lettek volna. A műszaki vezetés hibájául rouató fel, hogy több eset­ben nem állt kellőszámú munkahely a dolgozók rendel­kezésére. Ezenkívül a szállí­tásnál, az anyag- és faellá­tásban is sok hiba volt. A szervezetlenség, a laza irányító munka jellemezte a létszámgazdálkodást is. Meg­volt az akna létszáma, sőt felesleg is, mert kevesebb volt a kieső, ennek ellenére sem volt meg a produktív lét­szám, ezért nem is lehetett a tervet teljesíteni. A vezetés kapkodó munkájára vezethe­tő vissza ez is csakúgy, mint az amikor a közípkáderek létszámhiányra panaszkod­nak, ugyanakkor egyes he­lyekre, például a szállításhoz, a szükségesnél több embert ÉVEK ÖTA szakember, il­letve szakmunkásgondokkal küzd a mezőgazdaság. Pedig szakemberek nélkül nem lenet jól megoldani a termelés nö­velésének sokrétű, bonyolult feladatát. A mezőgazdaság át­szervezése óta nem volt más választás, mint oktatni, mű­velni s. szövetkezeti paraszt­ságot. s ezzel egyidőben meg­kezdeni egy fiatal szakember és szakmunkás gárda kineve­lését. Nehézség mindkét eset­ben igen sok jelentkezett. Az idősebbeket már nehezebben lehet rávenni a tanulásra, míg a fiatalok még kevésbé barátkoztak meg a mezőgaz­dasági hivatással. Az elmúlt években elsőren­dű feladatot jelentett a ter­melőszövetkezeti parasztság képzése. A nehézséget itt az okozta, hogy nagyon sok szö­vetkezeti tagnál az általános műveltség hiánya megehezí- tette — vagv nem is tette le­hetővé — a tudományosabb gazdálkodás, fogalmainak, is­mereteinek elsajátítását. Mi­vel nagyon sok parasztember­nek nincs meg az általános iskolai végzettsége sem, igen nehéz a műveltségüket, világ­nézetüket tovább művelni; Ezekről a kérdésekről be­telepítenek. Figyelmeztetést kaptak ezért, sőt el is ismer­ték a hibát, ennek ellenére vajmi keveset változott a helyzet. Sok bosszúságot okozott a bányászoknak, hogy nem ta­karították rendszeresen a csilléket. A sorozatos betapa- öás Kedvezőtlenül befolyásol­ta a minőséget és állandó hiányokhoz vezetett. Ki ne bosszankodna azért, hogy a hónap végén az általa jogos­nak vélt csilleszámból levon­tak, vagy éppen emiatt a prémiumtól esett el. Á kommunista vezetők felelősségéről A végrehajtó bizottság a vita során elsősorban a kom­munista vezetők felelősségét vetette fel. Megállapította, hogy nem követtek el min­dent a decemberi párthatáro­zat megvalósításáért. Mmd a műszaki, mind a politikai ve­zetésben hiányoztak az át­gondolt intézkedések, a mun­kát a kapkodás jellemezte. Személy szerint bírálatot kapott Oravccz Vince akna- vezetó, akit a végrehajtó bi­zottság véleménye szerint túl- tágcssn lekC r. k az apró. mindennapi piculáin k, ho­lott a távlati feladatokkal kellene többet foglalkoznia. Például a munkahelyek idő­ben történő kialakításával. Éppen ezért jobban meg kéne osztani a mndennapi gondo­kat a bányamesterekkel, fő­aknászokkal. A műszaki közipkáderek munkájában nagyon sok a javítani való. Némelyiknél mintha hiányozna a kellő fe­lelősségérzet. Nincs joguk el­tűrni a fegyelmezetlenséget, de sokszor elnézik azt is, hogy egyesek például másfél órával előbb kiszabjanak. Érvényt kellene szerezni annak, hogy a műszaki középkáder felelős a bánya reábízott részéért, annak rendjéért, az ott folyó munkáért és a beosztottakért. Ha elnéznek a hibák felett, szélgetünk Rakonczai Antallal, a Rétsági Járási Tanács mű­velődésügyi osztályának veze­tőjével. Ebben a járásban — ahol a legtöbb a gyengén gaz­dálkodó termelőszövetkezet — igen lényeges kérdésként ke­zelik a járás vezetői a közös gazdaságok tagságának to­vábbképzését. Az eddigi ered­mények szépek, azonban Ra­konczai elvtárs reálisabban szemléli ezeket. — Mezőgazdasági lellegű a tárásuk, nekünk döntően fon­tos. hogy milyen eredményt érünk el a termelőszövetkeze­ti parasztság iskolarendszerű oktatásában — mondja. — Az igaz. hogy a jelenlegi művelő­dési évet megelőző három évben az általános iskolai tan­folyamokon több mint nvolc- száz felnőtt dolgozó vizsgá­zott le. De egészen más a kép, ha a parasztságot vizsgáljuk. Ugyanis az ötven év alatt lé­vő parasztjaink nyolcvan szá­zaléka nem végezte el az ál­talános iskola nyolc osztályát. EBBEN LATSZIK az ered­mények fonákja. Persze azért törvényszerű ez a-« eredmény még akkor is. ha az aránvnak lényegesen jobbnak kellene lennie. Érthető, hogy a felnőtt oktatás mindenekelőtt az ipari dolgozók körében vált ked­eltűmi a lazaságokat, ezt nem tudják megvalósítani. A megoldás módja: a jobb munkaszervezés Lényeges változásra van szükség a munkaszervezés­ben, ha valóban már az első félév végére le akarják tör­leszteni az elmaradást. Ezt egyénként megígérték a vita során a végrehajtó bizottság­nak. Igen fontos, hogy biz­tosítsák a termelés ütemessé­gét, hogy a szén szállítása már a műszak elején elkez­dődjék és nemcsak a máso­dik felében. Ez azért is fon­tos, mert véges a szállítási kapacitás, nem bírja a lökés­szerű igénybevételt. A torló­dás üresesille hiányt okozhat a bányában, ugyanakkor za­vart az osztályozó«. Az üte­mes termeléshez viszont az kell, hogy a csapatok ne ki­rabolva adják át a munka­helyeket váltótársaiknak, ha­nem beácsolva, lehetőleg el- rooDantva. Ez is munkaszer­vezés kérdése. A végrehajtó bizottság se­gítő szándékkal foglalkozott az inászói aknaüzem munká­jával, hiszen amilyen élesen bírált, olyan sok tanácsot is rdc't á h'bák kijavításéhoz. Nun látta pálcául biztosított­nak a harmadik negyedéves terv teljesítésének feltételeit, ezért javasolta, hogy a bánya­üzem főmérnöke, műszaki csz -„ya, közösen az aknave­zetővel, egy héten belül vizs­gálják meg ezt a kérdést és tegyenek hathatós intézkedé­seket. Nagyobb felelősséggal Az inászóiakon, valamint Székvölgy és Király-táró ve­zetőin és minden egyes dol­gozóján múlik, hogyan tudnak úrrá lenni a gondokon. Ten­nivaló bőven akad, de első­sorban a szemléletben kell változást elérni. Nagyobb fe­lelősségérzettel az eddiginél sokkal jobb irányítással és munkával ki lehet küszöbölni a csorbát. veltté, amit persze az is befo­lyásolt hosv az üzem0» köte­lezővé tették munkásaiknak az iskola elvégzését. A közös gazdaságokban má« a helyzet. Nincs kötelező jelleg, s még a jobb megélhetésnek, a ked­vezőbb beosztás elnyerésének is csak jelentéktelen százalé­kában a továbbtanulás az el­sődleges útja. A helyzettel azonban nem lehet megalkudni, illetve nem lehetett megalkudni. Ha sok akadállyal is, de szívósan folyik a harc j termelőszövet­kezeti parasztság iskolai okta­tásba való bevonásáért. — Erre a művelődési évre kétszázötvenen Irtakoztak be a járásból — tájékoztat az osztályvezető — de ebből csak hatvanén termelőszövetkezeti­ek. Sajnos a lemorzsolódás elég nagy, s a kimaradók leg­nagyobb része éppen a szö­vetkezeti parasztok közül ke­rül ki. Bonyolult vizsgálatokkal le­hetne keresni az okokat: miért nem akarnak tovább tanulni? Segítenek-e azoknak, akik vál­lalják a tanulást? Méltányol­ják-e a későbbiekben a maga­sabb iskolai végzettséget? Mindezek — s még más össze­tevők is — jelentősen befo­lyásolják a termelőszövetkeze­ti parasztok tanulási kedvét Csak egyetlen dolgot szeret­nék megieevezni — mondja Rakonczai elvtárs Igen rossz a példamutatás. A termelő­szövetkezeti brigádvezetők kö­zött is igen sok az olyan, aki­nek nincs me® az általános iskolai végzettsége. Ilyen kö­zös gazdaságban várhatunV-e Bodó János Helyes törekvések a rétsági járásban A falusi emberek műveltségéért í¥esze semmi, fogd meg* jél Már a helyét Is kiszemel­ték- A terület „tulajdonosá­val” pedig tavaly megállapod­tak. Az volt az egyezség, hogy a miskolci mélyfúrók átadják a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnak Bagiyasalján levő, régóta kihasználatlanul álló telepüket. Cserébe kapnak négy, csővázas raktárépüietet. A nógrádiak meg is rendel­tek Kecskeméten a csőszerke- zetet, a vállalat egyik mér­nöke pedig hozzálátott, hogy megtervezze a régóta áhított és sokféle szempontból égető­en szükséges központi beton­telepet. Amelyet itt, ezen a baglyasi teliken rendeztek vol­na be. Aztán, a minap egy levél érkezett Miskolcról. A csővá­zas barakokat köszönettel át­vették, de a baglyasi tele­pet, sajnos nem adják... Ez az, ugye, amire nálunk azt mondják: nesze semmi, fogd meg jól! Szóval, betontelep megint nem lesz- Pedig, milyen szép tett volna egy központi tele­pen osztályozott kavicsból el­lenőrzött technológiával elő­állítani a legkülönbözőbb mi­nőségű keverékeket, s aztán gépkocsikon az építkezésekre szállítani. Micsoda nyereség időben, költségekben, minőség­ben! És micsoda könnyebbség az építésvezetőségek számúra’ És mennyivel jobb lett vol­na itt rakodni, mint a vásár- - rrözött levő n"1-c1'1 "év- nál! Arrrlv eg<' tó! int, már szintén nincs. Mert a váro­si tanács határozata megszün­tette ezt az ideiglenes rako­dóteret. a vasút pedig a mel­lékvágányt. A helyzet aggasztó. A kép­zeletben sóderhalmok jelen­nek meg minden vasútállomá­son — Selyptől Salgótarjánig. Ahol csak talpalatnyi hely van. Emelkednek a szállítási költségek- fekbérek, kötbérek, akadozik az építkezés. Azt mondják, aki keres — talál. Ezért hát megkezdődött a keresgélés új terület után. Zagyvaöél falván, a vasúc és a műút között rá is akadtak egy területre, amelyen a köz­ponti betontelen, de még a mésztelep is megvalósítható. Eevetlen akadálya a megva­lósításnak, hogy hiányzik egy körülbelül nyolcszáz méteres mellékvágány, egy leágazás­Csakhogy ennek a sínpár­nak, s még az egyéb hozzá­valónak a megépítéséhez kö­rülbelül kétmillió forint kel­lene. Kétmillió! Nem két kratcár az kérem. A takarékosság évében... Hoz ez nektek va­lami nyereséget? — kérdez­ték a főigazgatóságon- Nem hoz — mondták a tarján iák — de megkímélné a népgaz­daságot óriási többlet kiadá­soktól. Népgazdaság! Nem azt kérdeztük. Hanem azt, hoz-e... Nem? Na látjátok. Akkor nincs kétmillió. Kérték a beruházót, hátha adna ő pénzt a mellékvágány­hoz. Még a vasutat is kérték, se­gítsen . .. Hiszen annak sem mindegy, hogy a talbot-kocsik visszafelé, Tarjánba nem üre­sen, hanem sóderral megrak­va futnak. Hogyne! — mond­ták a vasútnál, nagyon szí­vesen megépítjük a mellékvá­gányt. De pénzünk az nin­csen rá. Nem a mi beruhá­zásunk .. • Hát, ez ugye megint: ne­sze semmi, fogd meg jól. Deliét, igaz is. Nem kis pénz az a kétmillió. Nem lehet csak úgy, a szögről leakaszta­ni. És azután, nincs is itt kérem semmi baj. Mert- úgy van az, hogy az anyagot Sal­gótarjánba. mondjuk, nem Salgótarjánból száll fi jak, ha­nem teszem azt Pásztóitól: azért többet fizet a beruházó. Fizethet: van törvény, amely ezt megengedi, nincs törvény, amely tiltaná. S ha a beru­házó többet fizet, a rubrikák­ban emelkedik az építőipari vállalat termelési értéke. Rá­adásul, anélkül, hogy azért különösképpen megdolgozna. Hogy az ilyen termelési ér­tékemelkedés: népgazdasági szempontból nesze sémim, fogd meg jól? És hogy ezt mindenki tudhatná...? Tudják, persze, mindenki tudja. De mit csináljunk, ha ez az egész központi beton­os mésztelep probléma olyan rosszkor jött. Épp a takaré­kosság évében... 1 A csehszlovák tudomány sikerei A jelenlegi tudományos egyik legelőkelőbb hely Ja- eredmények sorrendjében az roslav Heyrovsky akadémi­kust illeti meg, aki 1959-ben ! az elektrolitikus folyamatok I új kutat&si eljárásért Nobel- dijat kapott. Jaroslav Hey­nagy lelkesedést a tanulás iránt a tagság részéről? VALÓBAN A VEZETŐK­KEL kellene kezdeni a beis­kolázást. Már azért is. mert az iskolázatlan vezetők sok helyen nem szívesen veszik, ha a beosztottak tanulnak — léinek, hogv tudásuk révén ők kerülnek a helyükbe. Gyöke­res változást azonban csak to­vábbi szívós munkával tehet elérni. Ezt is csak úgv. ha a termelőszövetkezeti tagok be­iskolázása nemcsak a pedagó­gusokra marad — mintegy al­bérletben —, hanem az okta­tási szervek munkáját támo­gatták a mezőgazasági szer­vek is. — Ebben, illetve a követke­ző iskolai évben szeretnénk mélyreható vátozásokat elérni — mondja az osztályvezető. — Szeretnénk biztosítani. hogy minden termelőszövetkezeti vezető végezze el az általános iskolát, s több legven a női tag is a tanulók között. A ta­nulásra eddig beszervezettek majdnem negyven százaléka termelőszövetkezeti tag de még ez is kevés, a feladat nagyságához mérten. Jobb eredményt azonban csak akkor tudunk elérni ha segit a já­rási mezőgazdasági osztály és segítenek a közös gazdaságok vezetői is. NAGYOK A FELADATOK a rétsáffi járásban. Valószínű azonban how a további elő­rehaladás is gyorsabb lesz. A tervek és az elhatározások legalábbis ezt akariák igazol­ni. Vártér Ánrtrés rovsky akadémikus, a Károly Egyetem fizllta-kémia pro­fesszora, polarograf néven ismert műszert szerkesztett, amely automatikusan feljegy­zi az elektrolízises oldalon át­haladó áram intenzitást és feszültségi görbéjének folya­matát. Saját módszere és an­nak módosítása alapján fel­építette az elméleti és alkal­mazott elektrokémia új, nagy területét, amely Polarográfia néven ismert. Csehszlováki­ában és más országokban iparilag előállított polarográ- fiai műszerek jeleneg miniden kémiai laboratóriumban és minden nagyobb ipari válla­latnál megtalálhatók. A polarográfiát nemcsak a fizikai-kémiai jelenségek el­méleti kutatásánál, hanem a gyakorlati elemzésben is al­kalmazzák, ahol sok esetben óriási méretű hatékonyság­fokozódást és megtakarításo­kat eredményezett; különö­sen egyes ipari eljárások el­lenőrzésében és automatizá­lásában, az orvosi gyakorlat­ban, stb. A csehszlovák fizika-kémia további, világviszonylat ban is híres, képviselője Rudolf Brdicka akadémikus aki új polarográfiai módszert dol­gozott ki a vérsavó inuko- proteidjeinek megállapításá­val kapcsolatban. A Brdicka reakció és máj- és daganat megbetegedések vizsgálatá­ban nagyjelentőségű.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom