Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

1965. április 4. vasárnap

iföGsin

9

a

Központilag is díjazzák legjobb néprajzi és nyelvjárási pályamunkákat

BARKA TIBOR:

Salgótarjánhoz

Ez a város szült újra engem:

Segítő szándékkal...

Megjegyzések a diákszínpadok munkájához

A közelmúltban háromnapos tanácskozást tartottak az ország néprajzi muzeológusai. A dunántúliak Nagykanizsán, az ország más részeiből érkezők pedig Miskolcon gyűltek őszién többek között az ez év sze. A megbeszélés napirend- eleién meghirdetett népraizi- és nyelvjárási gyűjtőpályázatok lebonyolításának szervezeti kérdései szerepeltek.

A tizenhárom év óta folyamatosan megrendezett pályázat az elmúlt évben „rekord- termést” hozott. Több mint 18 000 lapnvi néprajzi leírás, ezen belül 3200 illusztráció, fénykép, rajz. kotta, illetve térkép érkezett be. kötök több kiemelkedő jelentőségű, amelyek például a népi gyógyítással. a volt uradalmi cselédek

életével, a bakonyi népdal- és

mesegyűjteménnyel foglalkoztak.

Az 1965. évi tizenharmadik országos néprajzi- és nyelvjárási gvűjtőpályzatot megyei szervezésben, külön felnőtt- és ifjúsági tagozatban hirdették meg. A fiatalok pályamunkáinak beküldési határideje április 15. a felnőtteké június 30. Az idén a középiskolások pályamunkáit a Keszthelyen. Sárospatakon és Gyulán megrendezendő diákünnenségekre küldik be. Az eredményt a diáktalálkozókon, illetvet az iskolai évzáró ünnepélyen hirdetik ki. A felnőttek pályázatának eredményhirdetése 1.965 októberében a múzeumi hónap keretében történik.

Harminchét évesen.

Benne szülőanyámat zengem: Neki szól énekem.

Daccal, nevel — ót éve már: Vénülő kJ fiát S ifjúdó szíve nékem is Ifjúlni kedvet ád.

Sikátoros volt tegnapom, Akárcsak itt a múlt, i>e bennem is, akárcsak itt,

A múlt már elfakult.

Együtt növünk magasba fel Az ember és e város;

Így érünk együtt, ketten d — S velünk mind a harminc- lézer —

A szép megújhodáshoz.

AZ IFJÚSÁGI kulturális

szemléi eddigi eredményeit betekintve három művészeti csoportot vehetünk számba, ha arra terelődik a szó: kik képviseljék megyénk színeit irodalmi színpad műfajában a hamarosan esedékes Sárospataki Diáknapokon?

Tűnődésre késztető lénia, hogy ennyire szegényen állunk a döntés pillanatában: hogy három együttes kivételével az idei szemle jóformán semmi érdemlegeset nem eredményezett. S még a szó- bajöhető három útrabocsátasát illetően is akad aggodalomra okunk. Ennyire szegények lennénk? — hallom szinte a kételkedést. És jogosan.

Akik ott voltak a kulturális szemle különböző szintmérő szakaszain, tudjál:, hogy lines járása a megyenek amely ne állított volna legalább egy-két irodalmi színpadot versenybe. Azt sem állíthatjuk, hogy nem a legjobb, legtisztább szándék vezette ezeket az együtteseket. Ám a bíráló bizottságok, -zá- molva a további feladattal, azzal, hogy megyénk határán túllépve immár országos mérce jelöli meg helyünket az itthoninál jóval szélesebb mezőnyben. — nem juthattak más határozatra.

Három együttes: a balassagyarmati Szántó-Kovács Gimnázium, a MŰN: Salgótarjáni Iparitanuló Intézet és a Salgótarjáni Madách Gimnázium irodalmi színpadai azok, axe- tyekkel úgy számolhatunk: ha nem is győztesei, de képességeikkel helyezett esélyesei lehetnek a sárospataki diák'Vetélkedőnek.

Az eddig látottak alapján hármójuk közül talán a Balassagyarmati Szántó-Kovács Gimnázium fiataljai bíztatna« leginkább sikerrel. Felkészülésüket nagyban megkönnyítette, hogy városukban több- esztendős hagyományai, tapasztalatai gyűltek már ösz- sze az irodalmi színpadi mun kának. A felkészítést vállaló Csikasz István tanár lelkes híve a műfajnak, ismerője a követelményeknek és képességeiből a műsorszerkesztésre, a kivitelezésre is futja. Bebizonyította. ezt .Fekete rapszódia című drámai lendületi | összeállításával is, amelyben ' a néger tematikájú költészet : legjavát szólaltatta meg diak- I jaival. Versmondásuk csaknem a teljes műsoron élhatású, egészen ma- művészi tel vésiínaény. Előadásuk értékei káté sorolhatjuk a színpadi tér, a világítási hatások tudatos kihasználását, a hangulatfestő zenei motívumok alkalmazását. Mindezek összességében azt jelzik, hogy a Szántó- Kovács gimnazisták komolyan vették vállalkozásukat Amit előadásuk gyengéjének említhetünk az, hogy a szebbnél szebb versek zuhatagában s műsor szerkesztője a kelleténél jobban belefeledkezik s megfeledkezik arról, milyen mondandó érdekében válogatta a műveket. Bizonyos fokig e nézőtéri figyelem lazulásához vezet az is, hogy a műsor a mondanivaló határozattabb körvonala híján terjengőssé válik, így a bemutató végére sokat veszít hatásosságába.

Ami a MŰM Salgótarjáni Iparitanuló Intézetének vállalkozását illeti, már mind a műsor szerkesztésében, mind a megoldásban lényegesen több problémát vet fel az előbbinél. Az iparitanulók tematikája a háborús fasizmus és a felszabadulás emlékeit idézi elénk. Jó irodalmi válogatást végzett az együttes megszólaltaltja Thomas Mannt, Brechtet, József Attilát, Radnótit, Mezei Andrást, Juhász Ferencet, de a művektől-mű- vekig vezető összekötő prózájuk közhelyszerű, frázisos. bosszantóan üres. Erősen eltérő az együttes tagjainak tehetségszintje, tolmácsolási készsége is,' s a lazán össze- szőtt anyag inkább egyéni teljesítményekké válik. Feltétlenül javítani kell tehát az összekötő szöveg színvonalár., ha azt akarják, hogy méltó támasztéka legyen az irodalmi válogatásnak. S néhány gyenge versmondó helyébe Is alkalmasabbat kellene állítani.

A SÁROSPATAKI szemlére esélyesek elemzésében legtöbb szót talán a Salgótarjani Madách Gimnázium irodalmi színpadjáról szükséges ejtenünk. A Madách-gimnazisták műsora már a kulturális szemlék egyes szakaszaiban heves vitákat kavart, mindenek előtt mondanivalóját illetően. Nihilista, egzisztcncla- lista szemlélettel illették bírálói és annyi bizonyos, hogy az összeállítás végső kicsen- dülése meglehetősen különös. Crdős István tanár, az együttes rendezője költői keretet adott a játéknak. Szép az elgondolás. idillikus mesekezdés után lírai szépségek örvendeztetnek bennünket, a

SZÉCSÉNY. NYUGATI VÁRBÁSTYA

(Zólyomi József felvétele) gasrangú

pwmti ii um f ! i s i mi rrMTrtmtmmiTiimTuiiTniminiiiiimitiiiminTiitmimiiiiimimMHiii

Káposztaleves

ttiiiHiiMitttiimioisiMiiiiiiimTttmimiiiimwMiimtftiiiiHHnftmMttmiitmsmittmttffiHinitmi

Uár másodnapja a városban voltak a szokatlan beszédű katonák. A Vágóhíd utcába is be szállásoltak. Régi, viseltes autók álltak egymás után hosszú sorban. Aki ránézett, összecsapta a kezét: hát ezek hogyan gurulhattak Moszkvától idáig? Régi típusú Fordok voltak. Ezt gyártotta elsőnek a szovjet autóipar. A második nap reggelén csörgésre, csattogásra ébredt az utca. Teremtő ég. Baltával, muszlis kezeket kívánó vasdorongokkal verték az autókat. Csak ez akasztotta meg egy kicsit az öreg Csordás haragját. A palánkon egy görcslyukon át figyelte a viseltes gumikerekek pusztulását. Arra gondolt, hogy a katonák megunták a frontot, s hogy ne kelljen tovább menniük, hát csinálnak egy kis pihenőt. Már indult volna be Szilvásék konyhájába, ahová ideiglenesen átköltözött a család,- amikor autó- tülkölésre lett figyelmes. Rajta voltak a környék asztalosai, Fekete István, Szép Jóska, Balogh Jancsi, meg a többi faidomító, akikkel egy inaskodott a Reiss cég- né Karjukon slittfűrész, kezükben simitógyálu, meg vinklífa.

Csordás Ferenc az ötven- ketledik évével még mozgékony rriber volt. Deresedő hajr harcsabajusza jelezte éve legkisebb fia, Feri. aki egy icsit későn jött, Laci és Panni után, néha még arra te rú tudta venni, hogy versenyt futva menjenek vízért

a sarki kútra. Derült is ilyenkor a kedélyre mindig hajló Vágóhíd u.ca. Csak a felesége, Teri néni csóválta rosszallóan a fejét.

— Vénségedre bolondulsz meg.

Hanem a görcslyuktól nem tudott elszabadulni. A cimborák már leugráltak a platókocsiról. Szép Jóska az ott csellengő Feritől kérdezte:

— Hát apád? — A gyerek megrántotta vállát, mint aki tán sose látta az apját. Bár nagyon jól tudta, hol vannak a szülei, csak a mikor átjöttek Szijvásiékhoz, ráparancsoltak, hogy hallgasson. Aztán óvatos, macskaléptekkel eílih- benf az asztalosok mellől. Benyitott- Szilvásiék portájára oda, ahol éppen az öreg Csordás leskelődött a palánk mögül. Szilvásiék addig magyaráztak, könyörögtek, még r front előtt, amíg Csordásék átköltöztek hozzájuk. Szilvási azt mondta, hogy jobb lesz együtt. De ez csak kifogás volt, valójában arra számított, ha sokan lesznek a házában, a katonák nem keresnek majd ott szállást. S ezzel jól is számolt. Csordásék üres házát bizony nyomban el is fogadták. Ezért borongott az öreg Csordás, foga közül átkokat szórt Szilvásiék fejére.

Amint belépett Feri a kapun, futni akart a veranda felé, de az apja megállította. Ferlcó ekkor már feltalálta

magát az új öltözetű, idegen szavú katonák között.

— Apa, itt vannak Szép bácsiék, jöttek az autókat csinálni. Magát is keresik. — Kicsit suttogva beszélt, mint aki tudja, hogy a család iáléte körül egy kis turpisság is lappang.

— Ide figyelj! Láttad-e otthon a kéményt füstölni?

— Nem én.

— No, ez az. Menjél haza és gyújtsál bel, mert megfáznak azok a katonák. A műhelyben találsz forgácsot. Aztán he, mindent elrendeztél, vegyél magadhoz fűrészt, gyalut, kalapácsot, szekercét, meg harapófogót. Értetted? — Feri bólintott, jeléül annak, hogy minden úgy lesz, ahogy az öreg kívánja. Ferkó nem árulta el, de őszintén megszeppent egy kicsit. Mutatni nem merte az apja előtt, hiszen ez férfias küldetés. Ügy érezte, hogy a katonák között járkálva, hallva az ágyúzást, mintha felnőtt korba lénett volna.

Elindult. A házuk hat számmal volt odébb, csak a túlsó oldalon. Ott is autók álltak, megszabadítva oldaluktól, meg a kabintól, amiben a pilóta ül. Bátortalanul lépett át a nyitott kapun. A bútorzat- lan, köves előszoba is nyitva volt, de bent a konyhában a mahorka kék füstje libegett, úszott a levegőben.

Benyitott, s nagyot köszönt.

— Jó napot kívánok!

A katonák összenéztek, az apró jövevény láttán. Ferinek dobolt a szíve, mert hogy Szilvásiéknál annyi össze-viszszaeságot hallott ezekről a katonákról. Akkor érzett így, amikor először úszott át egyedül a Tiszán. A katonák fáradtak voltak, ültek, s egykedvűen szemlélték Ferkét. Egyikük, egy szőke, göndör- hajú kozákféle pufajkáját varroga-tta. Volt, aki a szobában a sezlonon heverészett. Feri a szekrényhez ment, aminek a tetején befőttek álltak. Felugrott egy székre, s levett egy aranyló császárkörtét, meg egy üveg ringlót. Csészéiét, kanalakat hozott a konyhából. A göndörhajú. varrogató kozák szeme sarkából nézte a fiút. De amikor odaadta a kanalat, az elhárította. A többiek is így tettek. Ferit elfogta egy kis izgalom, nem tudta az okát a visszautasításnak. Aztán, hogy mutogattak neki, lassan megértette, neki kellett először n- nie. Megértette, de röstellc egy kicsit. Mikor aztán túl volt az első falatokon, a katonák is Icánál után nyúltak, s jóízűen eszegettek. Csak a kozáknak nem ízlett. Édesnek találta. A kanalazás után Feriből elillant a félsz, kiszaladt a kamrába, forgácsot hozott, s hamarosan vígan pattogott a tűz a konyhában. A katonáknak tetszett az ügyeskedő gyerek. Sejtették, hogy a házhoz tartozik. Feri pedig hamar beletalált a házigazda szerepébe. Felsöpörte a konyhát, friss vizet hozott, s ahogyan a kútra ment, átadta a szerszámokat az apjának, aki már alig győzte várni. Bár mikor látta, hogy füst száll fel a kéményből, egy kicsit megnyugodott.

— Aztán vigyázz, minden rendben legyen otthon. Én meg segítek kipofozni ezeket az autókat. — Meg aztán azt is látnia kellett az öreg Csordásnak, hogy közel sem arról a pihenőről van szó, amire ő gondolt. Csupán a hosszú út elnyűtte a kocsikat.

Teri kapott a fejére egy barackot a friss vízért, s amikor délben meghozták a katonáknak a bográcsban a káposztalevest, Ferit is hívták, megfogták a könyökét, húzták az asztalhoz. Most neki adtak a kezébe kanalat. Hatan állták leörül az asztalra állított bográcsot. Csodálkozva nézte a savanykás, illatos káposztás lében úszkáló húsdarabokat. BőgdÖsték, biztatták.

— Davaj knsatp! De Teri

vonakodott, elsőnek merni. A nevetős szemű, szőke kozák kacsintott egyet a többiekre, s kanalát belemerte a káposztalevesbe, aztán a második, a harmadik... S végül Feri is maga elé tartotta a különös ételt. Nézegette, szagolgatta, aztán összefutott a szájában a nyál és bekapta. Támadt is nagy nevetés a katonák körében.

Feri délután jött haza. Csordás meg könnyes szemmel várta. Szája szélén még ott piroslott a káposztaleves zsírja. Csordásék másnap hazaköltöztek, megosztva a házat a katonákkal. S aztán jó ideig nem vitték a cipőt javíttatni Szilváeiékhoz...

történet azonban fokozatosa* elfanyarodik, a végére zűrzavarossá lesz. A játék hőse: Andris, a parasztgyerek útja a mesebirodalomból a különböző társadalmi életformákon át ádámi kiábrándulást eredményez, élete sem a falu, sírn a város kereteiben nem bír feloldódni, azonosulni a közösséggel. Misztikum és realitás keveredik a játékban el- különíthetetlen masszává, s ez a felemás keverék eredményezi, hogy végül tanácstalanná válunk: miit akar adui a produkció. Nagy kár, hogy a rendező nem tekintette be alaposan az irányt, így elvéti az egyetlen méltó célhoz vezető utat. Ne restelljük kimondani: a szocialista célra gondolunk.

Feltétlenül jogosan merül fel tehát az igény a szövegkönyv eszmei tisztázására. S a gimnázium csak akkor nyerhet jogot Sárospatakra indulni, ha hallgat a figyelmeztető szóra.

AZ ESZMEI KITISZTAZAS

mellett további csiszolásra vár az előadás művészi része is, A rendező nemes, értékes anyaggal bánik, de érezhetően nem elég tudatosan és célszerűen. A színpadi zűrzavar, — ami a szereplők mozgatásában mutatkozik — sokszor a mese kivehetősége, követhetősége rovására megy. A játék ritmusa töredezett, mert az együttes mozgatása beosztat- lan, holott az effajta produkcióban — de általában bármily színpadi játékban — minden lépésnek meghatározott jelentősége van. Itt viszont a hangsúlyos és a hangsúlytalan egyenlő szinten valósul meg. Sok felesleges mozgatás figyelem-elterelőve válik a játékban, a hosszadalmas bejövetelek, kimenetek megtörik és szétbontják a cselekményt. Hibás csoportformálások is gyakran lerontják a színpadképet. Különösen szembetűnő ez, amikor a központi alak rovására megy.

Nem árt arra sem figyelmeztetnünk, hogy némely szereplő. ha színpadi feladatát elvégzettnek véli. figyelmével a nézőtér felé kalandozik. Az eredményes színpadi játék kollektív munkát kíván, szüntelen értelmi, érzelmi kapcsolatot. eavüttlétet a történéssel, mert. ha a szereplő kilép közegéből. a közös átélési folyamatból. az egész teljesítmény hitelét veszélyezteti. A színjátszónak — legalább amíg színpadon van — nem lehet üres pillanata, akár mond szöveggel. akár nem.

§ Észrevételeznünk kell a múlj sor indítását is a produkció § egésze érdekében. Gyűrött oa- ! pírfecnivei függöny elé állnia fa bemondónak, nemcsak fl- jletienség de illúziórontó is. | Különösen, ha olyan jó tehet- |ségű teszi ezt. mint Szegő Ág- f nes.

| A rendezés a versmondókat f póztalanságra neveli s ez he- ilyes. ma már általános ellj fogadott elv. Ez azonban a | Madách-gimnazisták esetében |végletesen valósult meg. s | mondhatnánk: a oóztalanság I pózához vezetett. A versmon- Idók szinte sablonszerűén ima- § helyzetbe állnak s ebből a 1 görcsös mozdulatlanságból § mindvégig nem engednek fel. IPedig kifejezetten zavaró moil mentorra az átélésnek.

I ÉSZREVÉTELEINK ÖSSZE- |GEZÉSE, az érintett egvütte- |sek előtt lehet, hogv sán- s csoskodásnaík tűnik, de akár- | hogyan fogiák fel pillanatnyi- slag. szándékunk csakis a se- fgfteni akarás. Régi elv. hogy s önmagát teliesséaében senki |nem látja a színpadi iátél: |hevében. A játék pedig nem ! önmagáért van. a színész, s = színjátszó sem önmagának. 1 hanem a nyilvánosságnak él. = a versmondó is másokkal káli vámja megosztaná legszebb | irodalmi élményeit. Ez a lé- fnyeg.

| Mi azt szeretnénk, ha együt- iteseink a Sárospataki Diák- In anokon osztatlan elismerést § vívhatnának ki. Ezt támogat- |ni pedig — úgv érezzük — ne- ikünk is kötelességünk.

(barna)